Lovas életmód az egészségért
feltételei és szolgáltatásai
I. általános fogalmi alapok
(az „üzleti terv” mint a vízió és a valóság közti híd első pillére)

Előszó az önfejűségről és a dolgozatról

Nem „Papírvadászként” jelentkeztem a Lovas tanár és szervező képzésre, hanem egy elképzelt, dédelgetett életmód váltás megalapozása érdekében. Voltak várakozásaim előre megfogalmazottan. Évekig kerestem valami hasonlót. Amikor ráakadtam a képzés meghirdetésére, már megvolt a tervezett szakdolgozatom címe: „A lovas életmód feltételei és szolgáltatásai”. Ezt jelentkezési lapomtól kezdve jeleztem.

Végül is érdekes volt és élvezetes számomra a lovas tanár és szervező másoddiplomás két éves képzés, bár erősen billegett. A képzést szakdolgozat zárja le. A szakdolgozat egyfajta megmérettetés – úgy a hallgatónak mint a képzésnek. Első pillanattól kezdve gyűjtögettem az érdekes részleteket, előadás jegyzeteimet tele írtam a tovább pörgetett gondolatokkal. Az elolvasott szakirodalmat is alaposan kidekoráltam. Az első dolgozati vázlatokat egy évvel a leadás előtt elkezdtem formálni. Fél évvel előtte voltak terjedelmesebb szövegeim, amiknek kb a felét használtam fel. Az egyes próbálkozások eltérő stílusa érezhető a dolgozati szövegen is.

Váratlanul egyszer csak azt vettem észre, hogy a szövegek túl hosszúak, még rostálás után is. Akiknek megmutattam őket, azok szinte mind megjegyezték, hogy kevesebb több lenne, rövidítsek. Miért is lettek ilyen hosszúak ezek a vázlatok? Miért rakosgattam őket sorba egymás után? Egyáltalán bennük van a lényeg, amiért jelentkeztem erre a másoddiplomás képzésre? A kétségekre válaszként döntöttem, hogy nem kezdek új dolgozat megírásába, nem hagyok el nagy fejezeteket, további részeket, hanem

- „Előszó az önfejűségről és a dolgozatról” címmel megírom a jelen előszót és

- „Bevezetés helyett a képzésről: elmaradt elemek a tematikához képest – kitágult dolgozati problémakör” címmel készítek egy ismertetést az indokokról, a képzés problémáiról.

A nehézségek engem nem a képzés elhagyására ösztönöztek, hanem egy terjedelmessé vált dolgozat készítésére – amelyre lehet azt mondani, hogy több ponton csak az anyaggyűjtés fázisáig jutott (lásd mellékleteket). Igyekezetem szerint legalább tartalmilag, de legfőképpen szemléletileg összefüggő egészet alkot a dolgozat, és jelzi az elmaradt ismeretek néhány elemét. Nemcsak a képzés hiányosságát nevezi meg, hanem legalább nyomokban meg is mutatja, hogy megvalósítható lett volna az a komplexitás, ami a felvételi hirdetményben szerepel.

Jelentkeznék-e még egyszer ugyanerre a képzésre ugyanezen feltételek mellett? Azt kell mondjam, nem. Nem jelentkeznék, ha előre tudnám, hogy a meghirdetett programot nem teljesítik, méghozzá elszántan zárkóznak el a képzést meghirdető felhívásra támaszkodó valós hallgatói igények elől. Mint amikor tengerpart felé néző szobát ígér a turista iroda, és egy kikötőben találja magát munkás-szálláson, ahol a tengeri panorámát egy frissen épülő toronyház zárja el. – az ablak kétségkívül a tenger felé néz, csak nem látni oda.

A képzés lezárultával azt mondhatom, hogy nem érzem megoldottnak azokat a kérdéseket, amikért a hirdetmény alapján jelentkeztem rá – én legalábbis a magam helyzetében. Csak előkészületet tettem, csak elindultam afelé, hogy a lovas életmód feltételei és szolgáltatásai témakörben áttekintést kapjak, s annak alapján dolgozatot írhassak.

Ami mégis értéket adott a képzésben eltöltött időnek, az részben évfolyam társaim viselkedése, akik az életben már alaposan hozzá edződtek nehéz helyzetek elviseléséhez, részben pedig egynémely oktató megható emberségének. A komplexnek meghirdetett képzés fogyatékosságait jóvá tenni nem tudták, csak feledtetni időnként.

A következő „Bevezetés helyett” címszó alatt pontokba szedem kedvezőtlen tapasztalataimat, a Lovastanár és szervező képzésről - amiket menetközben nem tudtam korrigálni. Menetközben tett észrevételeimet senki sem vette komolyan, még megbeszélés erejéig sem. Elegem van abból, hogy „mintha” világban éljek – „tegyünk úgy mintha” jelszóval – még egy önköltséges másoddiplomás képzés keretében is.

A képzésre azért jelentkeztem, mert tanulni akartam. De nem akárhogyan. Nem akármit. Nem nagy-papírvadászként, hogy még egy diplomát akaszthassak a falra. A megadott lovas szakmai irodalom egy része érdekes volt és színvonalas. A közgazdasági-szervezési tárgyakból azonban még a használható irodalom is hiányzott. Az egyetemi képzés nem az irodalom felsorolásából áll (hiányosan, a képzési témakörök egynegyede-egynyolcada erejéig), kiváltképp nem a meghirdetett komplexitás esetében.

Tehát ha érdemi munkának tekintem a dolgozat elkészítését, akkor nem kezelhetem mintaként a képzés színvonalát 30 oldal terjedelemben, hanem írok úgy, ahogyan tőlem telik. Másrészt viszont nem próbálok olyasmiben otthonosnak látszani, amiben nem vagyok járatos, és a képzés sem igazított el benne. Remélem legalábbis, hogy nem fogok mellé.

Eredetileg lovas életmódra, lovas vállalkozásra szerettem volna felkészülni – kizárólag a magam esetére figyelve, amihez visszatekintve azt mondhatom, hogy számottevő segítséget nem kaptam a képzés során. A lovas tanár és szervező szak kiírását jelentkezéskor álomszerűen magas színvonalúnak éreztem, aggódtam, hogy meg tudok-e felelni neki hallgatóként. Menetközben tapasztalva a „bizonytalanságokat”, az elvárható menetközbeni javító korrekciós szándék hiányát az egyetem és a lovas szövetség részéről, az érdemi munkát megcélzó hallgatói törekvésem a jelen, általánosságokat felvető dolgozathoz vezetett.

Úgy vélem, a képzésnek hasznára lenne, ha olyan komolyan vennék dolgozatomat, mint amilyennek én magam szántam.

„Önfejűségemnek” meg lehet fogalmazni a logikai indoklását is, amely a tágabb fogalmi háttér felvázolására törekvő, mind olvasóként mind íróként nehezen kezelhető terjedelmességet eredményez. A rendezett, áttekinthető, nagy vonalakban ismert és az oktatásban érvényesített, egyértelmű fogalmi háttér (az a bizonyos paradigma) hiánya nem tesz lehetővé olyan szűk témakörű, jól áttekinthető, 30 oldalas (30 régi gépelt kis oldalnak megfelelő) szakdolgozatot, amely a szabályzatokból és szóban jelzett elvárásokból kirajzolódik.

Hasonlatként: az egyértelmű fogalmi háttér, a tisztázott szemléleti alapok olyan keretet nyújtanak a dolgozathoz, mint a koordináta tengelyek egy-egy síkbeli pont beazonosíthatóságához, valamely függvénygörbe elemezhetőségéhez. Ha azonban a koordináta tengelyek bizonytalanok, akkor nem sok értelme van bármely pont, görbe, síkbeli vagy térbeli alakzat helyzetét elemezni frappáns, rövid, tömör, elegáns stb stílusismérvek között sem.

Ellene lehet vetni, hogy viszont bonyolult, nehezen áttekinthető helyzetekből áll az élet is, amelyekben nem lehet mindig „Ádámtól és Évától” mindent levezetni. Sokszor egy jól megválasztott kézmozdulat többet ér minden elméleti fejtegetésnél. Bevallom, erre az egyértelmű kézmozdulatra szakdolgozati definiáltsággal nem vagyok képes, ezért próbáltam lényegi megállapításokból építkezni úgy, hogy azokon belül viszont igyekeztem a szokásos szakterminológiától ilyen-olyan okból eltérő, szimbolikus értelmű, beszédes kifejezéseket használni (szabályozás ontológiája, kentaur anatómia, bio-pace-maker, lovas életmód patanyoma, lovas életmód technológiai portfóliója stb).

Úgy látom, hogy a képzésünk problémái (lásd a következő bevezetőt) egyfajta lenyomatai annak, hogy bizonytalanok a koordináta tengelyek (az ilyesmit most divat rendszerváltási nehézségekből levezetni) és ebből következően bizonytalanok a koordináták is (az egyes pontok tengelyektől mért távolságát mutató számok). Ilyen helyzetben értelmes lehet kilépni a koordináta-elemzésből, kísérletet téve a koordináta tengelyek azonosítására még akkor is, ha nem kifejezetten az elméleti alapkutatás a közvetlen cél.

Helyzetem nehéz, és mondhatni barkácsolási technika teszi terjedelmessé a dolgozatot, mert egyrészt megpróbálom tág levezetéssel alátámasztani a lovas életmód kívánatos feltételeiről szóló felvetéseket (pld szabályozás ontológiájával kezdve), másrészt az egyes pontok koordinátáiból kikövetkeztetni, restaurálni az elmosódott vonatkoztatási kereteket, ami párhuzamos próbálkozásokat eredményez (kentaur anatómia, lovaséletmód patanyoma, biopacemaker stb).

Külön végjegyzetbe tettem a névsort, akiket megkerestem a dolgozat témakörével, vázlatos szövegével véleményüket kérve.[i]

A lovas életmód, a lovas kultúra helyzetének javítását kereső megfontolás induljon ki

- az emberi személyiség létfeltételeinek (testi-lelki feltételeinek) rendszeréből,

- a természetközeli életmód általános feladványából (divatos szóval fenntartható fejlődés)

- az emberi személyiség egyéni és közösség létének megélhetősége lovasként is és

- az ehhez szükséges kalkulációs eszközök kialakításának szükségessége.

Bevezetés helyett a képzésről:
elmaradt elemek a tematikához képest
– kitágult dolgozati problémakör

A képzés során sajnos kimaradt a gyakorlat (például 100-147 óra nyeregben) – egy szó érdemi indoklás nélkül. Illetve kaptam egy olyan játékos választ a Lovassport témavezetőtől[2] a 4-ik félév során, hogy veszélyes dolog ám a lovaglás, onnan le is lehet esni (!?) – ilyen indoklást szerintem egyetemen nem lehet megengedni. Nem lehet lovastanár címszóval diplomát ígérni, egyetlen nyeregben töltött óra nélkül. Szerintem ez minimálisan sajnálatos módszertani felfogásbeli tévedés – ki kellene kérni egy pedagógia-elméleti szakvéleményt, ha nem hisznek a józan észnek önmagában. Ha pedig tényleg komolyan már előre így gondolták el a képzést (diplomával tanúsított gyakorlati készséget sugalló címmel és tényleges gyakorlat nélkül), akkor menet közben kellett volna javítaniuk és legalább utólag valamilyen kuponos módszerrel adni egy névsort, akikhez a hallgatók elmehetnek gyakorlat szerzési céllal – felmentést adva a gyakorlat alól azoknak, akik például valamilyen szintű minősítéssel rendelkeznek.

Várom tehát a gyakorlati foglalkozásokra a kuponokat (a képzést nyújtó egyetem és lovas szövetség részéről). Az én egyértelmű hallgatói veszteségem, hogy ez nem történt meg az elmúlt két év alatt. Örömmel venném, ha valamilyen pótlólagos megoldásban az elkövetkező két év alatt sorra kerülne.

Talán ez is szervezési ütemezési melléfogásból nem került sorra az elmúlt két évben, és utólagos pótlásban részesülhetünk? A következő évfolyamnak meghirdetett tematikában szintén szerepelnek az informatikai ismeretek!

És elmaradtak a szervezési-közgazdasági ismeretek is. - Amikor rákérdeztem mind a szakunk tanulmányi szervezőjénél, mind a közgazdasági tárgyak több oktatójánál, valamint a közgazdasági témavezetőnél[3], ingerült elutasítást kaptam. Ők úgymond nem számítógép kezelést oktatni jöttek, sem pedig gyakorlati szervezési szaktanácsot osztogatni.

Tehát az első évfolyam tapasztalatai alapján sorra fog kerülni a képzés javítása? Elő fog kerülni részleteiben, hogy miként lehet lovardát alapítani hamis állami-uniós támogatási ígéretek figyelmen kívül hagyásával? Mert szívszorító volt széles közönségnek elérhető pályázatok helyett az ismert módon bedugult (tulajdonképpen nem funkcionáló) pályázati rendszerről szóló reklám-ismertetőt hallgatni – egyetemi előadásként.

Egy pillanatra felmerült, hogy talán a szervezési ismeretekhez lobbi munkáról is kaphatunk bemutatót – ám ez is illúziónak bizonyult, a hortobágyi beszélgetésnek nem volt folytatása.

Továbbá lényegében elmaradt a lovas bárminemű edzésére, egészségére vonatkozó ismeretek sorravétele, a lovaglás élettani funkciójára vonatkozó bárminemű utalás az előadásokban; szemben a ló élettani ismertetésével, amely érdekes volt legalább. – Pedig a magam részéről beiratkozáskor leadtam a tervezett szakdolgozati címet a képzés vezetőjének (lovas életmód feltétel rendszere és szolgáltatásai) és később egy pályázati tervet is, amely Bio-pace-maker címmel éppen a lovaglás élettani hatásait hangsúlyozó szolgáltatás gondolatát vetette fel, jelzett szakdolgozati témakörömnek megfelelően. Válaszul azt kaptam, hogy szakdolgozatban nem pályázati anyagokkal kell foglalkozni[4]. Egy a képzésért felelős egyetemi vezető a képzés tulajdonképpeni céljaként megjelölt témakörben nem tartalmi konzultációs segítséget kínált, hanem formai okokra hivatkozva (úgymond pályázati nyersanyag nem tudományos témakör) óva intett, nehogy „gyakorlati kérdéssel foglalkozzak”, mert a szakdolgozat a „természeténél fogva” inkább tudományos jellegű kell legyen[5].

Ezen a ponton már szinte alig merem kimondani, hogy a képzés akkor lehetett volna méltó irodalmi emelkedettségű elnevezéséhez, ha foggal körömmel ragaszkodik a gyakorlati szervezési kérdésekhez is. Tehát a nyeregben töltött gyakorlat mintájára, párhuzamaként menedzselési gyakorlatokra is szükség lett volna.

Ez a képzés a nyilvánosan bejelentett (és utóbb a második évfolyamnak szóló felvételi hirdetményében megerősített) célkitűzéseit csak akkor érheti el, ha föléje tud emelkedni annak a színvonalnak, amely olyan sűrűn idézett kijelentésekkel jellemezhető, mint hogy „a ló nem szereti a szegényszagot” – tehát itt a fantáziátlanság és pazarlás lehet a gazdálkodási ars poetica, vagy „az anyagi túlélési trükkjeit egyetlen lovardás vagy sportvezető sem lesz bolond kifecsegni”, - azaz bolond, aki komolyan veszi a képzés hirdetményét, és a diploma-papíron kívül valós ismeretekre is számít jelentkezésekor.

Nem volt tehát a képzésen belül „sikerágazat” sem a lovas gyakorlat, sem a szervezési ismeretek, sem a szervezési készségek. Legalább a lovas ismeretekben minden rendben volt? Hát kérem, ha már itt tartunk, az előzőek után megemlítem, hogy egészen itt sem voltunk partnernek tekintve. Ami engem illet, az első negyedév egyébként egyik kiemelkedő színvonalú tantárgya, az anatómia kapcsán mindjárt rákérdeztem a lovas anatómiájára a lovaglásban. Kérdésemet később megismételtem két levélben és a szakdolgozat korai vázlatának megküldésével, a kentaur anatómiájaként fogalmazva – egyetlen egy szó választ nem kaptam[6]. Egy neves egyetemi tanár ilyet hogyan engedhet meg magának?

Továbbá az már apróság, hogy a dolgozat leadása napjáig nem rendeződött, hogy a diploma mire fog jogosítani (lovas rendezvény, létesítmény, program szervezésére, vezetésére?). Ingerültebb hallgatók a fogyasztói védelemhez fordulást emlegették, leiratkoztak. A hallgatók egy részének (34-ből 15 fő) hirtelen eltávozását az váltotta ki, hogy Fugli Károly[7] még az első szemeszter idején személyesen közölte az évfolyammal, hogy diplomája arra lesz alkalmas, hogy „körbe vezesse a látogatókat egy lovardában”. A negyedik szemeszter egyik előadójaként Fugli Károly e kijelentését úgy módosította, hogy „rosszul fejezte ki magát”, és ezért elnézést kér. A véleménye tehát változatlan volt a képzésről, csak a stílusáért kért elnézést. Nem a hiányosságokat igyekezett pótolni a maga részéről, például 100-150 gyakorlati óra nyeregben biztosításával (sűrű bocsánatkérések mellett), valamint érdemi konzultációk szervezését sportvezetőkkel, turista lovardásokkal, lótartásban tájékozott adóügyi szakemberekkel és ki tudja még kikkel, hanem elnézést kért, hogy mint a képzés egyik felelőse[8] nyersen fejezte ki magát arról, hogy (másként értelmezhetetlen a viselkedése) szerződéses feladatát ezután sem kívánja ellátni.

Ebben a helyzetben pedig vagy nem törődik az ember a képzés egészével és átveszi a papírt, vagy azonnal kilép és nem folytatja, vagy szakdolgozatában megpróbálja olyan széles alapokra helyezni mondani valóját, hogy az függetlenül a képzéstől is érthető legyen (ami gigászi feladat, és könnyen bele lehet bukni).

Én maradtam Fugli Károly emlékezetes kijelentése után, remélve, hogy csak bekövetkezik a menetközben a gyakorlati foglalkozás pótlása, az ígért elméleti munka stb – de nem következett be a gyakorlatban:

- sem a meghirdetett „elméleti felkészítés” számos kiemelten hangsúlyozott eleme.

Rákérdeztem a hallgatói érdekvédelem jogászánál, hogy tudnak-e segíteni. - A választ a magam szavaival úgy tudom fogalmazni, hogy rendszerváltásunk és egyetemi oktatásunk itt tart, amit tapasztalok – lényegében nem kaptam támogatást a HÖOK Hallgató Ügyvédjétől. Őket sem kell túlterhelni.

A mai mezőnyben tekintsük jószándékúnak ezt a kezdeményezést (a lovas tanár és szervező képzés indítását), hátha kiforogja magát a jövőben. Sőt, talán még az első évfolyam utóképzésével az eredeti célkitűzés elérése az ő esetükben sem lehetetlen.

A magam részéről annyival járulhatok hozzá a folytatáshoz, hogy szóvá teszem, amit tapasztaltam – az én helyzetemen és szemléletemen keresztül.

Hogy egy árva szó nélkül nyeljem le a történteket, azt ugye nem várja el tőlem senki. Az komolytalan volna.

Azt kívánom, hogy a képzés szervezői, felelősei találják meg a módját annak, hogy a képzés a jövőben felfuthasson, eredeti meghirdetett vállalásainak megfelelő tartalommal töltődhessen fel a hajdani örkényi „lovagló tanár” imázs árnyékában – ami feltehetően nem véletlen áthallás, hanem a képzés indítási marketing egyik fontos eszköze lehetett. Tehát az kívánom, hogy üres, kifacsart marketingeszköz helyett az örkényi lovagló-tanár áthallásnak megfelelő minőségűvé válhasson a lovastanár és szervező képzés. De addig sok a tennivaló, mert ennek nem csak anyagi feltételei vannak, hanem a valós helyzeten való javító változtatás eltökéltsége is kell hozzá – a valós helyzetet elfogadó, csupán hangzatos de üres marketing-taktikai megoldások alkalmazása helyett.

Végjegyzetként a bevezetőhöz: INDULÁS – kiemelt részletek a képzést meghirdető iratokból, JOGVÉDELMI TÁJÉKOZÓDÁS - a hallgató ügyvédjével váltott levelek, és ZÁRÓ NYILATKOZAT - a képzést lezáró nyilatkozat az egyetem részéről[B]

Minden cselekvés, tervezés végső alanyának, a természetes emberi személynek az értelmezhetősége és viszonya a világhoz, azon belül például a gazdasági eszközrendszerhez - hogy a lovaglás feltételeinek szervezésében is eredményesebbek lehessenünk

1) Az élettelen és élő valóságot leíró rendszerek nem ekvivalensek

1. ábra: Rendszerfogalmak halmazai [9]

Ezen az ábrán a rendszerfogalmak szerepelnek, de természetesen lényegében a rendszerekről magukról van szó. Fizikai jelenségekből, összefüggésekből az élő sajátságok nem vezethetők le. És a sor tovább folytatható, a biológiai általános élő sajátságokból nem vezethetők le az emberi sajátlagosságok.

És a sor még tovább mehet, mert az emberi személyiség kérdései, amik érvényesítése, sőt előzetes igénypontként való megfogalmazása is részben emberi elhatározás, vállalás függvénye (!) nem vezethetők le az állatkísérletekből (mert az emberi választás, akarat, ihlet maga is fontos tényező magának az emberi lénynek az alakításában, s az állatoknál nem érhető tetten).

A rendszerfogalmak halmaza ábra csak annyit kíván érzékeltetni, hogy a valóságot leíró-alkotó rendszerek összességére nem értelmezhető a rendszerek ekvivalenciája, ami a fizikában oly nagy eredménynek számított a XX. század elején - hogy tehát egy tárgy mozgása bármely vonatkoztatási rendszerből leírható, legfeljebb a mozgást leíró egyenlet válik bonyolultabbá.

Fizikai vonatkoztatási rendszerekből nem írhatók le az élet sajátos jelenségei (a kutya nem írható le a maga teljességében 20 liter vízként), és valójában az emberi jelenségek sem ragadhatók meg az állati jellemzőket leíró vonatkoztatási rendszerekkel, fogalmakkal (játszó állat stb), hacsak nem szatírát készítünk, vagy igen súlyos elmezavar állapotot próbálunk jellemezni.

Az emberi élet önszervezésében elszámoló eszközként felhasznált pénz fogalmaival, összefüggéseivel sem írható le az emberi élet maga. A pénzügyi absztrakció tehát mindig olyan leegyszerűsítés, ami önmagában nem lehet „ura”, kizárólagos megítélési alapja nemhogy az életnek, de az élet feltételeinek sem.

1.2) Az emberi cselekvés ontológiája

Az ember sajátos helyzetét, kitüntetett vonatkoztatási rendszerét jelzi az alábbi táblázat (amelyhez későbbi, gazdasági szabályozást érintő fejezetben még vissza térek).

1. táblázat: Az emberi cselekvés (például szabályozás) ontológiájának legfontosabb pontjai [C]

2) Az absztrakciós híd a valóság és az emberi gondolkodás között.

A továbbiakban tehát nyilvánvaló, hogy az ember, mint a természetben kitüntetett, sajátos helyzetű lény (jelen esetben egyén, kis közösség) önszervezését segítő üzleti terv készítése felé araszolgat a jelen okfejtés. Az absztrakció az embernek, mint cselekvő személynek egyik képessége. Az absztrakció funkciójáról, szerepéről sok minden elmondható a következő ábrával.

2. ábra: Absztrakciós híd [10]

Minden bizonnyal műszaki ihletésű ez a megfogalmazás. A műszaki áthallást fokozva azt mondhatjuk, hogy az absztrakciós híd egy részben tudatos konstrukció (mint minden műszaki alkotás is a világon). A tudatosság egyre erősebb feladat, kényszerpálya (!!!) az idő előre haladtával.

Ha filozófiai volna a dolgozat irányulása, akkor az absztrakciós híd gondolatot tovább lehetne finomítani eredetét, gyökereit tekintve akár a klasszikus platoni filozófiai sémák felé közelítve.

3. ábra: Absztrakciós híd a platóni háromszögben

Az ábrán vázolt összefüggés és annak értelmezése, kibővítése-átértelmezése napjainkig önmagában kimeríthetetlenül bőséges témakör. Az absztrakciós híd módszerességét tekintve a platóni háromszögből az eszmeiség tűnik szembe, mint meghatározó „híd-elem”, amely nem a közvetlen tapasztalásból eredő adalék, megfogalmazásában legfeljebb intuícióra, megérzésre hivatkozhatunk. Azóta nagyot fejlődött a világ, és sok részletében többet tudunk például a számszerűsítés titkairól (ami az absztrakció egyik kulcselemévé nőtte ki magát).

A kísérleti tapasztalás számszerűsíthetőségére, a körülmények figyelembe vételével együtt a valószínűség számítás igen jó szemléltető példa.

3) Az absztrakció és "kísérleti" feltételrendszere

Az az érzésem, hogy a valószínűség számítás modellje sok tekintetben az emberi absztrakció, gondolkodás egyik alapmodellje, bár ritkán tekintenek rá így.

Az alapséma jól ismert: becslés-esemény-értékelés[11]. Egy eseményt megelőzően tehetünk becslést, és az eseményt követően értékelhetjük - a saját számszerű becslésünket a bekövetkezett esemény tükrében (ugyancsak számyzerűsítve). A korábban megtörtént hasonló esetek eredményeire támaszkodó számszerűsített becslést hívják valószínűség számításnak, az ehhez kapcsolódó utólagos értékelést pedig információ mennyiség számításnak. Ez az információ mennyiség a Shannon féle jelcsatorna mechanikai jellemzőivel kapcsolatos, nem pedig a jellé kódolt eredeti emberi üzenet igazságtartalmával, netán irodalmi értékével!

4. ábra: Becslés-esemény-értékelés

Ha a becslés-esemény-értékelés logikai séma használhatóságát keresem, akkor erre ismerhetek rá minden fogadásban (szerencsejátékban vagy a tőzsdén), minden gazdasági vállalkozásban, minden szankcionált fogadalomtételben. Azaz olyan lehetőséget kínál ez a séma, miszerint a gazdasági döntések örökös egyenkénti döntéselméleti optimalizálása helyett (amely technika sokszor valószínűségszámítási képleteket használ, de a korábbi megtörtént esetek elemzése nélkül, tehát felelőtlenül ha erre nem figyelmeztet), távlataiban annak a matematikája válhat megfogalmazhatóvá, hogy a döntéssorok feltételrendszerét hogyan lehet úgy alakítani, hogy a teljesen szabad döntések összesen - összességükben minél eredményesebbek lehessenek (piaci intézményrendszer modellezése).[12]

5. ábra: Valószínűség számítás és kísérleti feltételek fej vagy írás példáján

A pénzérme – fej vagy írás című ábrán hangsúlyt kap egy sokszor elhanyagolt szempont, az úgynevezett kísérleti feltételek ügye. Hogy mennyire nem magától értetődő dologról van szó ahhoz példaként felhoznám az 50 filléres fej vagy írás dobálásának esetét. Jól megjósolható a közel 50-50 %-os eredmény, ha az 50 filléresnek két oldala van (kvázi két dimenziós), és nem egy henger az érme formája (amely szinte csak a „harmadik” oldalára tud esni), ha az asztallap sík, vízszintes, és nem egy füves réten dobálózunk, ha a dobás módja semleges és nem egyik oldalt előnyben részesítő, stb-stb, de taglalhatnám még a fogalmi eszközök, a matematikai algoritmus fontosságát is. Tehát a kísérleti feltételek nem eleve adottak az 50 filléres esetében sem, hát még a gazdasági folyamatokban.

A feldobálható pénzérme mintájára kell a társadalmi struktúrákat is megformálni, hogy hasonló módon kalkulálható legyen (pénzérménél az élére esés véletlenének kizárása, társadalmi struktúrában pl a szerződésszegés vagy éppen a pénzromlás valószínűségének csökkentése, netán egyes etikai elvek és mellette hatékonysági stb szempontok érvényesítése, szabályozási össze hangolása)

A régen tivoli néven ismert játékautomata a pénzfeldobós valószínűségi kísérlet egyik ellenpéldájaként azt mutatja, hogy a kísérleti feltételek akár menetközbeni módosításával (elterjed játékasztalokon) az eredmény (itt a golyó útja) mennyire befolyásolható. Képletesen szólva minden vállalkozás egy-egy golyó az ilyen játék-táblán. Az akadályokat nem a vállalkozó, hanem a társadalom állítgatja elvárásaival, jogszabályaival, intézményeivel. Talán egy fokkal jobb a vállalkozások helyzete, mint a golyóké, mert a golyónak nincsenek saját törekvései. De néha a vállalkozók is úgy érzik, hogy csak játszanak velük a szabályozó és a szabályozás érvényesítő hatóságok. Ezért nehéz az átlagvállalkozás (sőt az átlag lovas vállalkozás) helyzete átalakuló világunkban.

4) Probléma megoldó körfolyamatok

A valóság mint az élet fonala felfűzhető egymást követő pillanatok sorozatára. Mindegyik pillanathoz köthető volna elvileg előzetes becslés és utólagos értékelés. A valóságban nyilvánvalóan kiemelkedő pillanatokat, fordulatokat, eseményeket választunk ki, és azokra koncentrálunk. A becslés-esemény-értékelés hármas minden ilyen kiemelt eseményhez köthető, tehát például ezek láncolataként írható le a tudatos gazdálkodás.

Az egymást követő események során módosul az ember elvárása, törekvése még hasonló események kapcsán is. Ha probléma megoldó körfolyamatként próbáljuk ábrázolni a menetközbeni tanulást, koncepció változást, akkor a következő sémához jutunk.

6. ábra: Előkészület-esemény-értékelés elvű probléma megoldó körfolyamat séma

Ha egy beruházást tekintünk például eseménynek, akkor a becslést, előkészületet üzleti tervnek is nevezhetjük, amelynek megvalósulása után következhet a következő üzleti terv. És már egy lépésre vagyunk a ciklus-menedzsment rendszerétől. Minden bizonnyal az unió pályázatos, központilag irányított, vállalkozások millióit kezelő, kontinenst átfogó ciklus menedzsment rendszere is ebből az alapvető sémából, lánc-szemből indult ki.[13]

Tágan értelmezve, a vállalkozások gazdálkodásához is keretet adó társadalmi szabályozásban alapvető kérdés a becslés idején előírt szabályozási paraméterek és a tényleges kísérleti feltételek közötti különbség előzetes ismerete, megfogalmazottsága. Ha a kísérleti tényleges paraméterek erőteljesen eltérnek a szabályozásban deklarált feltételektől, akkor hamis szabályozásról beszélhetünk, és az eredmények lényegében értékelhetetlenek, a szabályozott folyamatok félre visznek vagy elakadnak. Lásd például a magyar lovasélet gondjait.

A szabályozóköri elemeket, rendszereket mint kísérleti feltételeket igen nehéz jól, az emberi célokat szolgálóan beállítani, ugyanis a szabályozandó jelenségek rendkívül eklektikus egyveleget alkotnak. Tehát külön probléma a szabályozandó jelenségek olyan csoportosítása és gyakorlati szelekciója, hogy mindegyik arra alkalmas szabályozási mechanizmus hatása alá kerülhessen.

Az alkalmazott szabályozási logikával összeférő jelenségek körében a szabályozás eredményes lehet. A szabályozási logikán kívül rekedő, de a szabályozás alá kényszerített jelenségek viszont szabályozási kudarchoz, anomáliához vezetnek. Rossz esetben ezen anomáliákat az esetükben diszfunkcionális szabályozás erőltetésével komoly, a rendszer létét fenyegető zavarrá lehet növelni.

A szabályozásról véleményt mondani lehet annak megtervezésekor, használata közben, de utólag a legfőbb szempont az, hogy milyen eredményre vezetett.

5) Példa a fogalmi eszközök mechanikus használatának veszélyére

Haladjunk azonban tovább „praktikusan” a célul kitűzött üzleti tervek (esetünkben majdan lovas üzleti tervek) általános bevezető részének megalapozása felé. Minekutána említésre került, hogy a valóság állapota és az emberi gondolkodás nem esik mechanikusan egybe, sőt hogy a valóság és gondolataink kapcsolatának segítésére absztrakciós híd szabványokat lehet kialakítani, felhozok egy példát arra, amikor ez az absztrakciós híd „szabvány” szembeszökő módon igen nagy tragédiákat okozva tud tévútra vinni. Évezredek óta folyik a vita az a^x típusú függvény szerint számolt kamat hasznosságáról illetve elkerülendőségéről. Jelenleg a kamatot használó világban élünk, amelynek fogyatékosságairól tudunk, de nem nyilvánvaló, hogy az miből következik, hogyan volna kezelhető.

A kamatos kamat mechanizmust a matematikai a^x exponenciális görbe jól leírja.

7. ábra: A kamatgörbe A-B-C szakaszaival [14]

Szembeszökő az ábráról, hogy a kölcsön adott tőkének megfelelő „a” összegnek nem is túl sok idő múlva a sokszorosát kellene vissza adni. Van ennek gazdasági tartalma minden mértéken és időn túl? A fizikai képleteknél örökösen vizsgált „fizikai tartalom” mintájára a „gazdasági tartalmat” vizsgálva milyen eredményre lehet jutni?

8. ábra: A kamatos kamat három szakasza egymástól eltérően kezelendő

Az "A" sávban a kamat használata nem okoz gondot, a törlesztési összeg nem többszöröse a felvett hitelnek. Azt lehet mondani, hogy ennyi a költsége a kölcsönvett pénznek.

A "B" sávban már elszakad a valóságtól a görbe, már meg lehet kérdőjelezni, hogy használata az áruk cseréjének előmozdítását jelentheti-e, kifejezi-e a szerződő felek méltányos üzleti kapcsolatát, egymással arányban van-e az ügylet tárgya és elszámolása - vagy a C szakaszban valamilyen meggondolatlanságból következő, a gazdaságot deformáló eszközt kell köszöntsünk már benne is?

A "C" sávban azt lehet mondani, hogy értelmetlenség a kamat mechanizmusának alkalmazása, immár semmi köze sincsen az áruk cseréjét előmozdító józan pénzműveletek világához, egyszerűen az alkalmazott matematikai összefüggés önmozgását, az elszabadult technikát azonosíthatjuk benne. Az irreális kamatos kamat mennyiségekre sok példa ismeretes.

Számszerű illusztrációként nem csak közgazdászoknak lehet érdekes bele gondolni, hogy ha az amerikai indiánoktól 500 éve elvett nemesfém mennyiséget 10% kamattal számoljuk, akkor jól látható, hogy Európa vagy az amerikai bevándorlók nem termelhettek ennyi gazdagságot, amiből ma nem is a büntetést, csak a kamatot fizetni lehetne. Pontosabban nemesfémben (aranyban és ezüstben) számolva a Föld tömegénél nagyobb mennyiség adódik.[15]

Ha 2.000 évvel ezelőtt 1Ft-ot adott volna kölcsön valaki Krisztus egyik tanítványának évi 5%-os kamatra, és a kamatmechanizmusnak volna gazdasági tartalma minden mértéken és időn túl, (és ismernénk a kölcsönt adó és a kölcsönt felvevő leszármazottait, és azok igazolni tudnák és elismernék a tartozást), akkor most több millió olyan aranygolyót követelhetne a kölcsönadó az arany mai átlag-árfolyamát tekintve, amelynek tömege egyenként a Földével azonos.

Fenti két példa esetében nem kell magyarázni, hogy egy idő után az 5 és 10% kamatláb növekménye is elképzelhetetlen, kilóg az emberi dimenziókból.

Azokhoz a példákhoz hasonlíthatók a fentiek, amikor arról elmélkednek iskolás biológiai könyvek, hogy ha egy baktérium, vagy légyfajta akadálytalanul szaporodhatna, akkor milyen rövid időn belül (napok, hónapok) haladná meg az utódok tömege a Földét. Ez a példa is azt szemlélteti, hogy a mai kölcsönmechanizmusok enyhén szólva elhibázottak, ha az exponenciális görbét veszik számítási módszerként a görbe A-B-C tartományainak megjelölése nélkül

- az ügylet átfutási idejének B és C jellegű maximálása nélkül illetve

- az általános kamatszint leszorítása nélkül X-Y%-hoz, valamiképpen az A illetve B szakasz figyelembe vételével.

A nemzetközi pénzpiaci mechanizmusok emlegetése, mint kivédhetetlen kényszer az A-B-C szakaszolás mellőzésére teljességgel hamis. Olyan, mintha transzformálás nélkül engednék a háztartásra a 220.000 Volt áramfeszültséget azzal az indokkal, hogy a nemzetközi vezetékeken így érkezik, s a transzformálás vesztesége túl költséges lenne. A fogalmi absztrakció kellő gondossággal való használatának mulasztására nincsen mentség (főleg ha annak embermilliók, most már embermilliárdok szenvedik kárát illetve ha nyilvánvaló a tennivaló).

6) Absztrakciós híd mintájára „finanszírozási híd”[16]

A kérdés a problémakör szűkítésével kezdődik. Alapvetően azt a kérdést lehet feltenni, hogy korunkban miképpen alakulhatott ki olyan sajátos és alig érthető, de erkölcsileg még nehezebben indokolható állapot, hogy emberek széles tömegének nemhogy vagyontalansági problémája van az elemi életvezetés szintjén, hanem ezen túlmenően ha tenni akar magáért valamit, akkor egy rendkívül súlyos hitel-bizalmatlansággal találja szembe magát.

Tengernyi sok elhatározás azért sorvad el, mert vagyoni nincstelenségén túl még hitelhez sem juthat. Nem vitás, hogy sokáig nem tartható a kommunizmusból örökölt vagyontalanság társadalmi szélességű mesterséges fenntartása a kvázirendszerváltás után. Hogy mit hoz a jövő, senki sem tudhatja. A világ országainak minden bizonnyal több mint 10 %-ában az önmagáért tenni akaró nincstelennek állami vagyoni juttatással adnak segítséget, hogy mindenki saját lábára állhasson – alanyi jogon. Becslésem nem tudom számokkal alátámasztani, de ismert módon ide tartoznak a gazdag olajállamokon kívül a feltörekvők közül sokan, mint Malajzia vagy Finnország.

Mit lehet tenni Magyarországon? Ha semmi változás nem lesz, akkor semmit, mert a mai helyzet minden törekvést lebénít, amire nincsen józan érv. Csak egy szerény kivezető ösvényt, menekülő ösvényt nyithat valamely kockázat csökkentő szolgáltatási rendszert bevezetni a hitel biztosítékok sorába. Ennek a finanszírozási hídnak elvi alapjai a következők lehetnek.

A kamatgörbe és a gazdasági valóság, a gazdasági tartalom közötti kapcsolatról gondolkodva fogalmazhatunk úgy is, hogy működtetni kell az absztrakciós hidat. Otthonosan, biztonsággal kell tudjunk közlekedni a magunk alkotta szimbólumok és az általuk leírt vagy éppen előírt valóság között. A kamatgörbe erőltetett alkalmazása esetén a gazdasági cselekvés, viszonyrendszer előírás szerinti alakításáról beszélhetünk – ami akár „hamisságba” csúszhat, ha a gazdasági tartalmat vizsgáljuk. A gazdasági tartalomba értendő ebben az esetben az, hogy a felek érdekeinek és egyezségének megfelelő, ugyanakkor kvázi kiegyenlített csereügyletet kell szabályozzon az exponenciális görbe matematikai formuláját segédeszközként felhasználó gazdasági megállapodás, elszámolás.

Ez a kiegyenlített gazdasági kapcsolat sokszor nem is könnyű feladvány a résztvevők számára. Ebből következően érthető meg például, hogy nagy civilizációk, kultúrák hol a kamat használata mellett törnek lándzsát, hol pedig annak teljes tiltását veszik kiindulási alapnak.

A kamat és a hitel fogalma, értelmezési módja oly mértékben nehezen kezelhető, hogy egyszerű kérdések szabályozásának módszerében néha meglepő egyoldalúsággal, végletes megoldásokkal lehet találkozni. Ilyen például a magántulajdon és a közösségi tulajdon sarkított értelmezése, amely korunkra is jellemző. Vagy minden legyen közös, kikapcsolva az egyéni érdekeltséget számos gazdasági döntéstípusból, vagy legyen minden magántulajdon, kikapcsolva az emberiség túlnyomó részét abból a lehetőségből, hogy bizonyos gazdasági döntések meghozatalában való részvételre (vállalkozás stb) valaha is lehetősége adódjon, mert már monopolizálódott, előtte magántulajdonként elzárttá vált a lehetőség is.

A hitel furcsa módon napjainkra jellemzően ilyen elzárt területté vált, éppen a pénzügyi szabályozás eszközeivel. Hitelt annak könnyű felvenni, aki legfőképpen múltbeli gazdasági teljesítményre hivatkozva megfelelő biztosítékot tud adni arra, hogy mindenképpen ki tudja fizetni (vagy ugyancsak múltbeli teljesítmények szűrleményeként olyan kapcsolati erőkkel rendelkezik, amelyek lényegében a gazdasági szabályozás alól menti fel őket, egyebek mellett az alól is, hogy bármiféle valós biztosítékot kellene felmutatniuk ha hitelhez akarnak jutni).

Múltbeli teljesítményre hivatkozás egyik fajtája a tényleges hiteleknél a vállalati üzemviteli hitelek esetében a hitelfelvevő cég addigi forgalma. Ha nem lehet meggyőző múltbeli forgalmi értékeket felmutatni, vagy már lekötött jövőbeli üzleteket bemutatni, akkor következik a zálog biztosítéka. Ha likvid formában el is veszíti a felvett hitel összeget a kölcsönvevő, akkor is ingatlan vagy egyéb, külön költség árán de értékesíthető biztosítékot tud adni. Egy bármi okból eszköztelen ember, be nem vezetett vállalkozás, új kezdeményezés nem tud ilyen hitelt felvenni.

Alternatívának ott a segély, ami viszont esetleges, mert nem alanyi jogon jár, és mindig előírja, hogy valamilyen szerencsétlenség áldozatának vagy a segélyt nyújtónak különösen tetsző célt megvalósítónak adható ilyen-olyan feltételekkel. Általában szabad felhasználású jelentősebb összegű segély rendszeréről nem beszélünk (kivéve azt a bizonyos általam 10%-nyira becsült országot).

9. ábra: A finanszírozás kockázatát csökkentő szolgáltatási rendszer

Közbülső lehetőségként elképzelhető valamiféle híd a hitel nyújtó és a hitel felvevő között. Képletesen ez a „híd” nevezhető asztalnak is, amely mellett olyanok ülnek, akik növelni tudják a hitel vissza fizetésének valószínűségét. És minél nagyobb ez a valószínűség, annál hátrább szorul a kockázattal arányosan a kézi zálog meg az ingatlan jelzálog biztosítékának döntő volta. Az absztrakciós híd ez esetben működő intézmény formáját öltheti, amely segíthet elkerülni a végzetesen túlhajtott, szemfényvesztésbe hajló kamat-használatot és társait.

Korunkban az egyik legnehezebben azonosítható, ám minden bizonnyal az egyik legfontosabb társadalom-szervezés technikai kérdés a "(legalább) a hitelhez való jog". A hitelhez való jog esetén a hitelből "0"-ról lehet kezdeni, házat építeni, vállalkozást indítani, munkafeltételeket javítani, egészségesebb életmód feltételeket teremteni, tanulni, stb-stb.

A (legalább) a hitelhez való tartós (alkotmány erejű) jog (a majdan megszületők számára is!) mérsékelné a rendszerváltási tévutak társadalmi terhét az ország vállán, mert akinek nem "jutott", az kezdjen a maga erejéből. "Adjon a rendszerváltás" nekik olyan társadalmi feltétel rendszert (ha már a privatizációnak nevezett, ám ténylegesen örökösi osztozkodás jellegű folyamatból őket kiszorították), amely alkalmas arra, hogy tömegesen önszervezőkké válhassanak. Akinek pedig "jutott" a privatizációból, az tanulja meg hatékonyan működtetni is a tőkéjét, valósan vetélkedő, versengő közegben.

A (legalább) a hitelhez való „alanyi jog” bármilyen formájának elvi alapja a következő összefüggés:

10. ábra: Hitel vissza fizetés elsődleges alapja a jövőbeni teljesítmény, kiváltképpen ha fejlődésről, változásról van szó – s nem a korábbi folyamatok rezzenéstelen tovább viteléről

A fenti ábrán látható a kapcsolat a jövőbeni teljesítmény valamint annak jövőbeni ellenértéke között. Hasonlítható a légtornászok mutatványához, amikor elrugaszkodnak egy olyan kapaszkodó reményében, amelyik még az elrugaszkodás pillanatában nincsen ott, ahol majd az ugrás közben el kell kapni. A légtornászoknál pár pillanat a különbség elrugaszkodás és megkapaszkodás között, a hitelnél (vagy támogatásnál) olykor több év a különbség a hitel felvétele és a teljesítés valamint annak ellenértéke, bevétele (a hitelvisszafizetés forrása) között. Ezt a hitelfolyamatot és feltételrendszerét, amelyet itt a légtornász mutatványhoz hasonlítottam, társadalmi szinten szervezni kell, a lehető legnagyobb felelősséggel.[17]

A hitel (vagy indulási segély) kockázatának csökkentése elsőrendű követelmény. Elsősorban nem banki garanciákra gondolok akár ingatlan, kézizálog és egyéb múltbeli gazdasági teljesítményre, személyes örökségre támaszkodó fedezet formában, hanem megfelelő "vállalkozási tervre", vállalkozási feltételekre, előkészületekre, minimális megfelelő vállalkozási szolgáltatói háttérre. Kezdők esetében fellép a fontos probléma, nincsen infrastruktúrájuk, kapcsolati rendszerük. A társadalom nyújthatna valamilyen jelentős mértékben közvetlenül személyesen mindenkinek hitelgaranciát (a fedezetet átvállalva), amint azt teszi a világ sok országa állampolgáraival szemben bármilyen megfontolásból (egyáltalán nem csak az olajországokban ismert eljárás). Ha azonban az állam ilyesmire nem vállalkozik bármi okból (tehát nem vállalkozik a közvetlen és nagymértékű induló támogatás juttatásra vagy ennél visszafogottabban a közvetlen és nagymértékű hitelgarancia vállalásra minden állampolgárának) – akkor még mindig van egy lehetőség az alanyi induló hitelkeret formájára.

Hogy a hitel (-rendszer) kockázatát csökkenteni lehessen, felmerül a lehetősége a gazdálkodási-, vállalkozási- szolgáltatásokból álló infrastruktúra kifejlesztésének, méghozzá kockáztatva finanszírozott formában.

Ez azt jelenti, hogy a szükséges szolgáltatók valamilyen laza társulási formában (amely egyfajta szigorúan vett kamarai - a magyar jogban, a PTK-ban "köztestületi" típusú valós fegyelmet kell jelentsen) közösen vállalják az új vállalkozónak szükséges adminisztrációs "rutinmunka" elvégzését (a vállalkozási terv kialakításában is részt vállalhatnak). A vállalkozási terv legalább az első felvásárlói, megrendelői, és másik oldalon beszállítói szerződésekig kell terjedjen. Tehát a vállalkozás ezután már nem azért fog bukni, mert eleve előkészítetlen volt, vagy mert pl a könyvelő jégre vitte kliensét (azaz nem volt érdemi a szolgáltatása, az APEH meg ettől függetlenül a vállalkozót büntette).

A vállalkozási szolgáltatások díjának kifizetését szűk önköltségi szinten az állam fizetheti ki kezdetben. Sikeres vállalkozás esetén a vállalkozó később visszafizeti ezt a megelőlegező segítséget az államnak. Előbb-utóbb remélhető, hogy ez a vállalkozási infrastruktúra önfinanszírozóvá válik, elkülöníthető lesz külön állami alappá, majd magánberuházók, később esetleg nyugdíjalapok állhatnak mögéje.

Lényeges szempont, hogy nem kell számolnunk a kezdők változatlan, örökké nagy létszámával, hanem a vállalkozási kultúra terjedésével, valamiféle hiányos űr feltöltődése következhet be. Amint az autók állományának feltöltődése, minőségi változása is szembeötlő mindenkinek, aki pár évtizedre vissza tud emlékezni. Hol van ma már a rendszeresen szerelőre szoruló új Trabantok világa?

Ami azt illeti elvileg számos tanácsadási intézmény, szolgáltatás, egyéb hasonló kezdeményezés, tekinthető úgy, mint ami rokonítható egy vállalkozási szolgáltatási rendszerrel. De elkényeztetve nem vagyunk, mert az utóbbi évtizedekben legális (hivatalos) álláspontként érvényesül a monopóliumok támogatása az önszervező kisvállalkozásokkal szemben az élet minden területén, aminek sajnálatos egyik következménye sok egyéb mellett a vállalkozások infrastruktúrájának állami leszerelése. Tehát a szocializmusból örökölt struktúrákat is állami túlgondoskodásnak beállítva (!?), azok korszerűsítése vagy korszerűbbel kiváltása helyett egyszerűen felszámolják űrt, sivatagot teremtve. Ennek köszönhető végső soron a lovas életmód visszafogott terjedése is, ennek a sivatagnak a szelét érezhettük a lovastanár és szervező képzés funkciótlan ürességében is.

Nem vonható kétségbe a globalizációban az élvonalbeli technológiák területén, hogy ott kisvállalkozások mint konkurensek nem igen jöhetnek számításba (nagytömegű autógyártás és egyéb tömegcikk előállítása, globális kereskedelme stb területén). Viszont éppúgy melléfogás volna ezek mintájára a családi élet standardizálása (azaz felszámolása), mint az önszervezés közvetlen kívülről irányítása pályázati vagy egyéb eszközökkel (ami valójában az önszervezés módszeres elfojtásává, ellehetetlenítésévé tud fajulni).

A jelen dolgozat nem foglalkozhat mélyebben a vállalkozási intézmény rendszerrel. A vállalkozási kultúrának viszont kétségtelenül egyik meghatározó eszköze a tudatos üzleti tervezés. Akkor is így van ez, ha nem köthetünk hozzá vállalkozási szolgáltatási rendszert, ha a pályázati rendszerekben a komikum határáig diszfunkcionális tud lenni az alkalmazása. Akkor is így van ez, ha egyelőre megerőltető feladatot tud jelenteni, hogy mit is értsünk üzleti terv alatt, milyen számításokat végezzünk el benne.

Végül is a pénz elszámolási eszköz. És végső soron saját életünket kell egyénileg és szűkebb-tágabb környezetben megszervezzük. A pénz mint közvetítő eszköz nagy mértékben saját tevékenységünket, törekvésünket, küzdelmünket kell szolgálja. A pénz használatához a tervezés, az üzleti és pénzügyi tervezés, az eseményre való felkészülés, az esemény előtti becslés, vállalás elválaszthatatlanul hozzá tartozik.

De hozzá tartozik életünkhöz az is, hogy fél szemmel ellenőrizzük, vajon jól kezeljük az elszámoló eszközt? Mint aki idősebb korában is figyel a helyesírására.

7) Mikro-makro miről szól?

Az előző bekezdéssel akartam befejezni eredetileg ezt az általános bevezető részt. Újra olvasáskor kezdett motoszkálni a fejemben, hogyha csak ennyit írok, akkor a vállalkozás szervezési szakismereteket lehet nekem hiányként felróni, és azok helyett valamely általánosságba fúló okfejtésnek tűnhet, amit idáig leírtam, főleg az utolsó bekezdések.

Először is, mint már említettem, vállalati szervezési ismereteim, számottevő tapasztalatom a gyakorlatban nincsen. Ennek köszönhetően amit elméletben tanultam belőle, az régen kiment a fejemből, mint a gyakorlathoz nem köthető furcsaság. Kutakodni kezdtem most vállalat szervezési ismeretekben, s vissza térően előismeretként a mikro- és makro ökonómiát jelölték meg.

Mikro és makro ökonómiával úgy 15 éve már találkoztam. Mindkettőnek mint megalapozó ismeretkörnek alapvető fontossága elvitathatatlan. Azonban had tegyek egy megjegyzést, mert akkor az ott található ismeretek operativitásának határa is szembetűnővé válik – pontosabban jobban belőhető, hogy mikor, mire használhatóak.

Az utóbbi 20 év arról szól, hogy a könyvízű naiv piaci verseny fogalma nem jellemzi azt a valóságot, amelyben monopolizált magán-struktúrák léptek a szocialista félállami struktúrák helyébe. Tehát van úgymond verseny, meg piaci ár, meg piackutatás, de a valóságban más erők irányítják a folyamatokat. Nincs például csak úgy banki hitel, sem hitelhez való jog, sem jogbiztonság sem sok egyéb dolog. De tőlünk keletebbre még ziláltabbak a körülmények, ha úgy tetszik ne panaszkodjunk. Mit lehet itt tenni?[18]

A makro ökonómiai szektormodell gondolatébresztő volt atekintetben, hogy ha a gazdaság eszköz az emberi önszervezésben, akkor ennek meg kellene jelennie a makroökonómiai modellben is. Meg lehet-e jeleníteni az alany-eszköz viszonyt úgy, hogy természetesen az emberi személy és az emberi személyek élő közösségei jelentik az alanyt, a gazdasági szervezetek és működtetésük pedig az eszközt? Ha meg lehet jeleníteni ezt a különbözőséget, akkor talán ki lehet mutatni a modern kori torzulás elszemélytelenedés szerkezeti, társadalom illetve szűkebben gazdaság szervezési okait, amik kétségkívül keserves tényekhez vezettek – de az okok részbeni feltárásával korrigálhatóvá válhatnak.

8) Természetes és jogi személyeket megkülönböztetni a makroökonómiai szektor-modellben

8.1) A Kétszektoros gazdaság-modellben a háztartás és vállalat mint természetes és jogi személy szimbóluma

Ha laikusként (nem könyvelőként) beleolvasunk a Számviteli törvény elején a fogalom meghatározásokba, meglepődhetünk. Például (idézet):

1. gazdálkodó: a vállalkozó, az államháztartás szervezetei, az egyéb szervezet, a Magyar Nemzeti Bank, továbbá az általuk, illetve a természetes személy által alapított egészségügyi, szociális és oktatási intézmény; [[MEGJ: Valójában csak szervezet!!! -FÁ]Z

2. vállalkozó: minden olyan gazdálkodó, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) végez, ideértve a hitelintézetet, a pénzügyi vállalkozást, a befektetési vállalkozást és a biztosítóintézetet is, továbbá az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet, a vízitársulat, az erdőbirtokossági társulat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, amennyiben nem tartozik a 3. és 4. pontban felsoroltak közé; [[MEGJ: Természetes személy vagy a vállalkozás vezető tulajdonosa nem!!! -FÁ]Z”

Hogy miért nem gazdálkodás és vállalkozás szavakat használja a törvény, az teljességgel érthetetlen egy könyvelésben laikus számára. Miért kavarja látszólag a szavak értelmét feleslegesen? A vállalkozó alapesetben lehetne inkább a személy, a vállalkozás pedig a szervezet. A mai vállalkozások mögött a személyek néha nem is érzékelhetőek. Eltűnni látszik a vállalkozó a nagyobb cégeknél. Miért nem engedi látszani szóhasználatában ezt a számviteli törvény? A kérdés önmagában akadékoskodásnak tűnhet, mert nem megfejthetetlen a számviteli törvény szóhasználata. Ha azonban tudunk a problémáról, hogy milyen nehéz megfogalmazni a természetes személy és a gazdasági formációk (jogi személy) kapcsolatát, és hogy ezt a kapcsolatot a számvitelben is meg kellene jeleníteni, akkor bizony felértékelődik a szóhasználat értelmezhetősége.

Annyira hangsúlyos (és téves) a természetes, élő személytől való elszakítottsága a gazdálkodó és vállalkozó fogalmának, hogy szinte el is vágja gondolkodásunkat a továbbiakban arról, hogy mi a természetes személy és a jogi személy kapcsolata? És ez nem csak száraz elméletieskedő kérdés minden gyakorlati jelentőség nélkül, hanem valószínűleg gazdasági életünk, eredményességünk kulcskérdése. Ezért nem szabad megkerülni, hogyan lehet megfelelő módon megjeleníteni az emberi felelősséget, szabadságot, egyáltalán az ember alanyi voltát – például a gazdaság-elméleti modellekben? Természetesen nem csak a számviteli törvény gyatra szóhasználatával van baj.

- Alapvetően el kellene jutni addig, hogy megfogalmazást nyerjen a természetes emberi személyeknek mint a társadalmi létezés alanyainak viszonya a gazdaság-szervezeti alakulatokhoz mint eszközökhöz. Minden esetben, amikor gazdasági szervezetet alakítanak, működtetnek, de legfőképpen amikor rájuk vonatkozó jogszabályokat hoznak.

- Hasonlóan el kellene jutni addig, hogy megfogalmazásra kerüljön jogszabályokban és lényeges egyéb iratokban a természetes közösségek és a közösségi eszközrendszerek viszonya.

A „személy mint totalitás, abszolútum” viszonya a világhoz nem szedhető sorszámosan részletezett leltárba. Az abszolútum nem leltározható, legfeljebb a róla szóló kijelentéseink. A jelenlegi kaotikus körülmények között, amikor hiába keresnénk törvényeink bevezető vagy indoklási szövegeiben a természetes személy alanyi és a jogi személy eszköz mivoltáról, de vállalkozásunk stratégiája szempontjából legalább saját magunknak tisztázandó kérdésnek tekintjük – bárhol nekigyürkőzhetünk a létkérdések taglalásának. Egyes esetekben az üzleti tervek és üzleti beszámolók általános részeiben is megkerülhetetlen a személy sajátos alanyi szerepe (mert nem lehet eleget ismételni, hogy ma a jogszabályokban nem tisztázott a természetes személy alapvető, kizárólagos alanyi szerepköre a szervezeti eszközrendszerrel szemben!!!). Az élet legtöbb területén furcsa ellentmondásként a szervezeti formákat jelenítik meg alanyi szereplőként az élő emberi személyiséggel szemben (jogi személy vállalatok, intézmények a gazdaságban, politikai pártok a politikában stb az emberrel szembekerült diszfunkcionális értelmezésben – mi más lehetne az állami totalitarimus?)! Szinte felszívódott az emberi személyiség teljességének elismerése, szolgálata a társadalmi intézmények részéről. Sajátos, meghasadt tudatállapot.

A modern óriásvállalatok munkatársainak szétszabdalt munkaköri illetékessége hihetetlen messze esik az életében önmagát kvázi a maga teljességében megvalósítani kívánó egyéni vállalkozótól, falusi gazdától, szellemi szabadúszótól. A távolság akkora a nagyvállalatok és hivatalok szétszabdalt munkaköri részilletékességei között, hogy szinte nem is fogható át tekintettel, ki hol, melyik bugyorban éli életét rögzült résszempontok szerint, különösebb mobilitás és teljesség nélkül.

Ha átfutjuk a számviteli törvényt, akkor szinte fizikailag érezhető, tapintható az abban tárgyalt nagystruktúrák iszonyatos távolsága a természetes lételemektől, és mindentől ami az ember közvetlen létét illeti, annak feltétele volna, mint például a lótartás, lovas életmód.

Nem a részvénytársaság a természetközeli életforma titka. A struktúrált nagyszervezeti minta nem lehet a lótartás, az önellátó falusi életmód szervezeti kerete. Annak ellenére nem, hogy lakóparki és egyéb megoldásokkal folynak a kísérletek arra, hogy látszat-természetközeliséget adjanak el a városból kiábrándult, óvatlan vevőnek, de részvénytársasági szervezeti költségek fedezet-igényével! Ami hamis vágányt, csődöt jelent mind a lótartásban, mind ezernyi más természetközeli életvitel próbálkozásban, azaz az emberi személyi lét feltételeinek elérési törekvéseiben.

Nagyon fontos, hogy ha természetközeli életmódról, közvetlen emberi viszonyokról, megélhető emberi közösségről vagy a lótartás, lovaglás felfuttatásáról esik szó, akkor annak szervezeti módja, feltétel rendszere is képbe kerüljön.

A természetközeli életforma feltétel rendszere, eszköztára fogalmilag nem lehet mások magántulajdona. Akkor az már megvásárolható árucikk, és véletlenül sem alanyi jogosultság.

Alanyi jogosultság érvényesüléséről akkor beszélhetünk, ha más magántulajdoni joga annak legálisan nem állhatja útját.

A közösség lehet a személyi lét feltételrendszerének felelőse, „tulajdonosa” – kizárólag a közösség tagjainak direkt „felhatalmazásából” vagy - a természetjogi elveknek megfelelően működő intézményeknek köszönhetően - (más közösségnek illetve kívülálló magántulajdonnak, monopóliumnak eladhatatlanul).

Az ilyen összefüggéseket természetjogi összefüggéseknek (régebbi szóhasználattal természetjogi törvényeknek) nevezhetjük, amiket ha szem előtt tartunk, akkor eredményes lehet társadalmi építkezésünk, társadalompolitikánk, ha azonban óvatlanul vagy botor módon szándékosan figyelmen kívül hagyunk, akkor kudarcra vagyunk ítélve úgy mint esetleges társadalom-politikusok, de úgy is mint maga a társadalom.

9) A közösség mint végső fogyasztó megjelenítése a makroökonómiai szektormodellben

A személyi lét közösségi eszközeit, létfeltételeit is üzemeltetni kell, fejleszteni, karban tartani, aminek költsége van. A létfeltételek biztosítása közben a közösség mint végső fogyasztó lép fel a maga eszközeinek, tevékenységének, szolgáltatásainak biztosításakor (pihenő parkok padjai, rendőrségi szolgáltatás, jogbiztonság „működtetése” stb).

- Előző bekezdésekben a természetes személy társadalmi létfeltételeinek a biztosításáról mint közösségi feladatról volt szó, a közösségi tulajdonú és funkciójú eszközrendszert szóvá téve.

- Van másik típusú közösségi tulajdon is, mely nem a azért nyeri el értelmét, mert célja a természetes személy egyéni és közösségi létfeltételeinek a biztosítása, hanem a közösség létéből következik. Ez a tulajdon esetenként jövedelmet eredményez, amely jövedelmek a közösségtől nem vonhatók el józan és tisztességes értékítélet szerint, hiszen a közösségi lét az a „gazdasági teljesítmény”, aminek köszönhetően jöttek létre ezek a jövedelmek. Ilyen jövedelem például a városi közösség létéből következő magas városi telekérték hozadéka. A városi telekérték hozadéka (vagy bármilyen különbözeti monopol járadék) csak az illető közösségé lehet. Ha mégis magántulajdonivá válik, akkor magántulajdoni érdekké válik a közösség rejtett, a közösségtől és annak tagjaitól idegen érdekű, a közösségre nézve káros manipulálása a járadékjövedelmet eredményező monopólium fenntartása illetve a monopólium járadékjövedelmet maximáló formálása – a közérdektől teljesen függetlenül.

De mi a megfogalmazottsága ennek a közösségi szerepkörnek, eszközrendszernek a közgazdaságban?

9.1) A közösséget mint jövedelem hozó közösségi vagyon tulajdonosát, mint végső fogyasztót a manapság okított makro-ökonómiai modell nem ismeri.

Vegyük komolyan a makro-ökonómiai modell kapcsán észrevehető furcsaságot, hogy a közösséget mint jövedelem hozó közösségi vagyon tulajdonosát a manapság okított makro-ökonómiai modell nem ismeri.

A javítás nem egyszerűen egy újabb elem beiktatását kell jelentse a makroökonómiai szektormodellbe, és az azonosságok kitalálását. Olyasmit ki lehet találni felelőtlenül és gondatlanul is. De ha sikerült lényegi megfontolásokat megjeleníteni a makroökonómiai szektormodellben, akkor a következő komoly feladat a megfelelő pénzügyi elszámoló rendszer megalkotása!

A kettő együtt lehet életképesen társadalmi reformoknak alapja (tisztázott makro ökonómiai alapok és annak megfelelően tisztázott pénzügyi-, sőt pénzrendszer elmélet). Onnantól lehetne olyan tétje a reformoknak, amelyért mi magunk vagyunk a felelősek.

Talán a mai helyzet alkalmas az elméletileg felelősen megalapozott társadalmi reformok igényének felvetésére. Ne csak lótifutikat váltsunk (alibi-kormányokat), hanem vegyük komolyan saját szerepünket….

Megszorító megjegyzés: A következőkben a közösségi végső fogyasztás makroökonómiai szektormodellben való ábrázolhatóságát mutatom be – mint alapját annak, hogy a közösség eszközökkel rendelkezhessen arra, hogy tagjainak létfeltételeit biztosíthassa.

További kiterjesztés, fejlesztés lehetne a személyi létfeltételek megjelenítése a modellben, mint ami a végső fogyasztási státusz értelmét adja. De ez valószínűleg inkább a modell szóhasználatával élve „háztartási jövedelmek és kiadások” társadalmi statisztikai eloszlásának vizsgálatát jelenti (ami a modellben nem jeleníthető meg, inkább a modellt alapul vevő vizsgálódás tárgya lehet), valamint jelentheti a személyes alanyi lét feltételeinek, státuszának alanyi jogú biztosítottságát, minimális mozgástérként, intézményi garanciákkal (ami szintén túllép a modellen, de amihez a modell mint fogalmi háttér szintén felhasználható – ha a közösségi végső fogyasztás fogalmát ismeri).

9.1.1) „Klasszikus” kétszektoros (háztartás-vállalat) gazdasági modell

(az a bizonyos „állam nélküli” sokat idealizált, abszolutizáltan liberális séma)

9.1.2) A jelölések

Ez a modell klasszikusan a közgazdasági gondolkodás egy állomását jelentette valamikor a XIX. század elején (a fenti táblázatos felírás nélkül még). Ez a klasszikus magányos vállalkozó irodalmi dicsőítésének is a korszaka.

Ennek a modellnek a három klasszikus termelési tényezője a föld-munka-tőke. A sorrend a felismerés időbeli sorrendiségét jelenti a három nagy közgazdasági iskola keretében (1. „föld” - fiziokraták, 2. munka - munkaérték elmélet a klasszikusok keretében A. Smith, 3. tőkejavak - ipari tőke elmélet a klasszikusok körében D. Ricardo). Azonban ezeket a gondolkodási iskolákat az állam nélküliség gondolatával azonosítani is túl menne a realitáson. A XVII. század végén az első kimagaslóan nagy közgazdász, Adam Smith az államról azt mondta, hogy ne avatkozzon be, ha rendben mennek a dolgok, DE az államnak kötelessége beavatkoznia, ha a piac nem eredményezi a társadalmi jólétet. Tehát a politika szerepe olyasmi mint a hajó kormányosáé. Ha a hajó jó irányba halad magától is, akkor nem kell erőlködni, de a hajó közlekedése nem sodródás. Tehát a végső célokat és a végső kontrollt az emberi felelősség nem vetheti le magáról, azt viselni kell (szerinte is!!!).

A fenti kétszektoros gazdasági modell tehát nem a gazdaság teljességét modellezi, hanem annak egy szűkített leegyszerűsítését adja, amely jó kiinduló pontot jelent a bonyolultabb, az állam és még sok más társadalmi intézmény, szerveződési eszköz szerepének részletezőbb értelmezéshez.

A vállalattól a háztartáshoz a föld-munka-tőke („elsődleges”) jövedelme lett volna a legegyszerűbb felírás a fenti modellben, mint a tényleges értékek forgalmának ellenértéke. Ehhez képest a kamat és a profit már „másodlagos”, a fizetés technikájából következően (nem klasszikus termelési tényezőt bérlő szerződés alapján) megkülönböztethető jövedelmi forma. A másodlagosság alatt nem az értendő, hogy nem fontos, hanem hogy ha szerkezetében, rendszerében nézzük a gazdasági összefüggéseket, akkor ezen jövedelmek mértéke, jogossága másként értelmezendő (különben nem tudunk eligazodni).

Szembetűnő a fenti ábrában, hogy az alapvető termelési tényezők bére mint jövedelem mindegyik a „háztartáshoz” jut. Van ennek a modellezési szemléletnek tehát egy sajátossága, miszerint a jövedelmek alapját jelentő végső tulajdonos mindig a természetes személy, mint egyén. Ez az egyik sarokpontja e modell szerint a közgazdasági összefüggéseknek, a közgazdaság egyértelmű modellezhetőségének - tágabban a közgazdaság és alkotmányos értékrend kapcsolatának, illetőleg a természetes emberi személy alanyi voltát leszögező természetjogi tételek és a közgazdaság közötti összefüggéseknek.

Ha áttekintjük a közgazdasági gondolkodás történetét jól szemléltető termelési tényezők felfedezésének, tudatosításának története táblázatot (lásd később), akkor ott láthatjuk, hogy a föld-munka-tőke hármas termelési tényezős felosztás csak a kiindulópont, egy fontos korszak jellemzője. Ezután nem sokkal később sorozatban került felismerésre a termelés számos olyan feltétele, amelyek nem az egyén közreműködésének eredményét jelentik, hanem a közösségi létnek köszönhetőek. Ezen termelési tényezők (termelési feltételek) módszeres és biztonságos újratermelése, biztosítása csak úgy képzelhető el, ha a társadalom arra külön jövedelmi típust alkot, rendszeresít. A korábbi szóhasználatot folytatva tehát eljutunk a funkció szerint eredendően közösségi tulajdonhoz is.

Közösségi tulajdon volt a történelem során korábban is. Most az újdonság az, hogy a piaci termelési struktúrában került felismerésre a közösségi tulajdon számos sajátossága, funkciójának megfelelő kezelés szükségessége. Mindenütt a világon. Például az aranyfedezettől formálisan is elszakadt papírpénz korszakában különösen alapvető tény a pénzrendszer mint közösséget szolgáló, a közösség rendelkezésébe tartozó elszámolási eszközrendszer – szemben a pénzt mint valami tőlünk független, félig-meddig felettünk álló, eleve külső hatalmakhoz kötött fétisrendszert kezelő felfogással. Számunkra is szembetűnő kell legyen, itt a már-már félgyarmatnak tekintett, globális geopolitikai ütköző zónába szorult Közép-Európában a pénzrendszer eszközvoltának felismerési, kialakítási, működtetési kötelessége, csakúgy mint egy ház tetejének, vízvezeték rendszerének és egyéb alkatrészeinek karbantartási szükséglete.

Másik meghatározó példaként tűnik szembe az eredendően közösségi tulajdon „föld”. A hagyományos értelmezés szerint ezen a néven, hogy föld, általában „minden természeti erőforrást” értenek, amelynek végső tulajdonosaként nem az egyént mint természetes személyt kell megjelölni (illetőleg az egyén gazdasági udvarát, háztartását), hanem az egyének közösségét mint kvázi természetes személyt („mintegy”, lényegében a természetes személyhez hasonlót – egyszeri, megismételhetetlen, értelmes, szabad akarata van) !!! Azt a közösséget kell tulajdonosként megjelölni, amely „birtokba” adhatja a közösség javait, de nem adhatja el tulajdonként (ennyiben nem természetes személy mint tulajdonos).

A társadalmi erőforrások esetében a természeti erőforrásokhoz hasonlatosan felmerül a közösségi tulajdonlás egyedüli jogossága (igazságossága és működőképessége).

A rendszerváltáskor az a képtelenség fordult elő, hogy gyerekkorom dalait, rajzfilmjeit számomra ismeretlen érdekcsoportok felvásárolták, és maximum politikai manipuláció céljával engednek időnként hozzá. Általánosságban mintha nem is lett volna táncdal, jó színész, jó vers az elmúlt fél évszázadban, meg korábban sem. Ez a szerzői jogi szabályozás pont olyan társadalmat megnyomorító visszaélési eszköztárrá vált, mint az exponenciális kamatgörbe C szakasza. Bizonyos tekintetben a rossz szabályozás iskolapéldája. Békeidő akkor lenne számunkra, ha bármely magyarországi (vagy európai) bíróság első fokon döntéseiben erre figyelemmel tudna lenni. Márminthogy József Attila bizonyára nem úgy gondolta, hogy az ő verseit nem a nyilvánosságnak, hanem csakis a jólfizető közönségnek szánta volna. Technikailag nem jelentett volna megoldhatatlan feladatot más módot találni a rendszerváltás idején gyerekkorom slágerszerző jogutódjainak majd más irodalmi jogutódjainak a kifizetésére, mint eladni a szerzői jogokat idegen, a műveket tőlünk elszakító tulajdonosoknak. Most ellopták (ellopták) tőlem fiatalkorom egy részét, a rossz szabályozás eszközével.[19]

De maradjunk általánosabban a közgazdasági eszközrendszer értelmezésénél.

9.2) Az ember és a természet kapcsolatát szervező gazdaságról rajzolható meg a következő ábra.

11. ábra: A gazdaság hídként ember és természeti erőforrások közt

A lényege ennek az ábrázolásnak, hogy a gazdaság jelent egy hidat az ember és természeti környezete között.

Az egyének egymással szemben képezhetnek gazdasági értelemben vett magántulajdont, de az egyén a közösség egészével szemben kevésbé lehet magántulajdonosa a természetnek - mivel ez a viszony (ember és természet között) eredendően a gazdaságtól mint közvetítőtől függetlenül is létezik, azon túlmutat, és emberiség valamint természet kapcsolatát jelenti.

12. ábra: Az ember-ember viszonyt szabályozó társadalmi, alkotmányos és gazdasági szabályozás viszonya az ember és a természet kapcsolatát szervező gazdasághoz

Más kérdés, hogy a természeti erőforrásokat mi módon „sajátítsuk el” a természettől (Marx kifejezésével élve), azaz mi módon vonjuk be mint nyersanyagot a termelésbe és mi módon használjuk fel, osztjuk el azt egymás között. Ez közösségi (közösségen belüli) megállapodás, hagyomány, eljárás függvénye – nem valami homályos piaci mechanizmusé, amint azt gyakran állítják. Az „első tulajdonos” vagy az előállító lehet az előállítás jogán, vagy megtalálás jogán, ha addig senkié sem volt, senkinek sem kellett. A természeti erőforrás a társadalmi közösségé eredendően régen is, mai is.[21] Amivel végső soron szembesülünk az az, hogy semmilyen gazdasági eljárásra, eszközre hivatkozva nem kerülhetjük meg az emberi közösség felelősségét. Az emberi közösség létének kockázatát rejti az, hogy miként oldja meg a természethez való kapcsolatát a társadalom az egyre hatékonyabb gazdasági, ezen belül termelési, természet-átalakító tevékenységében.

Oda jutunk, hogy a fenti makro-ökonómiai közgazdasági modellben a háztartás és a vállalat mellett ha tovább lépünk, akkor szokásosan az állam jelenik meg (3 szektoros), majd a külkereskedelem (4 szektoros modellként). Amit hiányolok, az a társadalom mint élő közösség, amely közösségként végső fogyasztó is egyben – nem jelenik meg a makro ökonómiai szektor modellben. A következőre gondolok:

- A háztartás és a vállalat fogalmi és funkcionális (alany-eszköz, végső fogyasztó és termelő kettőse) megfeleltethető

- a természetes személy egyén (alany) és a jogi személy (szervezeti eszköz) fogalmi párosnak.

A kettő párhuzamát a makroökonómiai szektormodellben odáig kellene vinni, hogy egymással egyeztethetők legyenek, különben maradunk ott, ahol a mai joggyakorlat és jogi szemlélet, amely egyáltalán nem törődik a jogi fogalmak gazdasági ésszerűségével (értsd gazdasági valóság-tartalmával!!!).

Hasonló fogalmi kettősre lenne szükség az állam esetében is. Nyilvánvaló, hogy

- és hiányzik mellőle a háztartásnak megfelelő közösség a modellből, mint végső fogyasztó, önálló szereplő.

Ennek volt köszönhető számtalan melléfogás (butaságból és a butaság miatt ellenőrizhetetlen rosszhiszeműségből származó bűn) a korunkra jellemzően lezajlott rendszerváltásunk során. Ebben az újabb kettősben (társadalom és állam) lehetne megjeleníteni a társadalmi közösséget mint a természeti erőforrások végső tulajdonosát, amely közösség akár a vállalattól közvetlenül, akár az államtól, akár a birtokló magánszemélytől részesedik jövedelemben a közösségi tulajdon (magán-, vállalati, állami) birtoklásáért.

Ebben a társadalmi közösséget megjelenítő makro-ökonómiai modellben lehetne megjeleníteni az úgynevezett „természetes monopólium” (például a véges természeti erőforrások monopóliuma) magántulajdonának képtelenségét. A mai tévképzetek, miszerint „sima piaci ügylet” természetes monopóliumokat privatizálni, részben arra is alapozódnak, hogy nincsen használatban olyan makro-ökonómiai modell, amely érthetően, a kezelhetőséget fogalmi oldalról biztosítva igazítana el minket a funkciójuk szerinti közjavak közgazdasági fogalmi kezelését illetően.

Ha ugyanis a makro-ökonómiai modellben a közösség mint jövedelem tulajdonos jelenik meg, és e jövedelmekért első sorban az állam a felelős, mint kezelő – akkor olyan kérdésekre is kaphatunk kínálkozó válaszokat, mint hogy miből kell fizetni az ingyenes alapszolgáltatásokat (iskola, egészségügy, stb). Egy ilyen modellnek az elfogadása, alapul vétele, nyilvánosság előtti vállalása vezethet el oda, hogy megbízzon a társadalom a politika által kínált-erőltetett reformokban, hogy elfogadja a személyes és közösségi megpróbáltatásokat abban a reményben, hogy erőfeszítéseinek van értelme, hogy nem becsapják, hanem az élet tényleges megpróbáltatásait állítják aléjük - a monopolérdekből szimulált veszedelmek, ijesztgetések valódi kártételei helyett.

Egy lelkileg szolidáris, összetartozó, felelősségtől áthatott politikai elit a makro-ökonómiai modell kiegészítése nélkül is az emberekért dolgozik, a társadalmi közösségért és az egyénekért. Magyarországon azonban napjainkban még a környezetünkhöz képest is kiélezett a helyzet („természetesen” a globális folyamatok és a XX. századi történelmi múltunk hatásának kitéve), a bizalmatlansági válság erős, a társadalmat számos létfeltételétől megszálló hadseregként, zabráló hódítóként, sőt banditák módjára kívánják végleg megfosztani (lásd tipikusan a közösségi térnek számító iskolai, kórházi, sport és egyéb köz-parkos ingatlanok veszekedett ellopási őrületét – az ország saját parlamenti politikusai részéről!? – az alapvető elszámolási eszköz reformok nélkül!).[22]

A közösségi élettereket elvonó privatizációt lehet jogtalannak minősíteni (mert jogtalan, bűnöző cselekedet), lehet tehetetlen és elkeseredett dühvel szidalmazni, lehet akár zavargásokba fúló elégedetlenséggel kifogásolni, lehet a főleg a mai hatalom berkeiből veszélyként hangoztatott fizikai félreállításokkal is orvosolni próbálni (lehet beletörődve eltompulni tőle és „megszokni”), de alapvetően fogalmi úton kellene szembe nézni azzal, hogy hogyan lehetne másként, jobban, értelmesebben megújítani, életképessé tenni, újra éleszteni a közösségi, társadalmi létünket és annak gazdasági-tulajdoni feltétel rendszerét.

A gazdasági összefüggések, kapcsolatok modellszerű megfogalmazása a közösség és az egyén viszonyában az egyik valószínű előfeltétele annak például, hogy mai napig marxista szellemben nevelt, kiképzett jogász-értelmiség letegyen arról, hogy természetesnek vegye a lényegénél fogva a társadalommal szemben „erőszakos-állam” szükségességének axióma voltát! Ezen az állam = erőszakapparátus axióma ugyanis azt jelentené, hogy az államra azzal együtt van szükség, hogy az állam nem kivételként, hanem lényegében erőszak szervezet. Ez a bolsevizmusból és egyéb XX. századi őrületekből átörökölt felfogás az egyik legfőbb gátja a társadalmilag szolidáris, a nemzeti érzelmű politikai gondolkodás térnyerésének, és ezzel együtt a gazdasági talpra állásnak - mind az úgynevezett baloldalon, és mind az úgynevezett jobboldalon!

Holott az állam a társadalom önszervező eszköze. Lényegét tekintve semmi köze nincsen a saját polgárokkal szembeni erőszakhoz, mint fő funkcióhoz.

Minden bizonnyal a társadalom gazdasági és politikai struktúráinak kiépülése, reformja során az értelmes kibontakozás egyik elengedhetetlen lépése olyan közgazdasági elméleti modellek kialakítása, használata, amelyekben megvan a maga ésszerű és méltányos helye, modell-megfelelője például a kórházingatlanok meg a téglajegyekből felépített egyéb középületek, közösséghez kapcsolódásának.

2. táblázat: Táblázatos áttekintés a termelési tényezőkről alkotott felfogás történetéről

A privatizációt mint a rendszerváltás eszközét alkalmazták. A rendszerváltás nyilvános, legitim célja csak az élhető, a magántulajdont a megfelelő funkcióiban tisztelő társadalom rehabilitálása lehetett, és ennek szellemében kívánták legalábbis ideológia szinten az államosítást jóvá tenni. De hiba csúszott a dologba. Az államosítást nem vissza-csinálták (az a bizonyos elmaradt re-privatizáció), nem is korrigálták (ilyen javaslat volt az állampolgári részvény, amiből kaphatott volna az egykori tulajdonos örököse emelt mennyiségben, de alapvetően mindenki), hanem még inkább kiteljesítették, ugyanis az állami tulajdonnak mondott állami zálogot (amit a Vörös Hadsereg nyomására szedtek el) az állam jogosulatlan kezelőként tovább adta (ami tankönyvekben orrgazda megnevezést kapna békeidőkben).

Szándékosan??? Tájékozatlan sajnálatos butaságból???? Felkészületlenségből????

Térjünk vissza a problémájához. A pénz józan ésszel eszköz, elszámolási eszköz, amelynek a legfőbb módszere a számszerűsítés. A gazdaságtörténet legutóbbi fél évszázadában a merkantilistáktól kezdődően tiszta formában a pénz elszámolási eszköz voltát csak a merkantilisták tagadták (azaz párszáz éve rajtuk kívül senki sem tagadta a pénz elszámolási eszköz voltát).

Csak az egykori merkantilisták (és a rájuk hivatkozó mai spekulánsok) mondták, hogy a pénz maga az érték forrása. Abban az időben úgynevezett értékálló aranypénzt használtak. Ennek mennyiségét, birtokolt tömegét azonosították a társadalom gazdasági erejével (nem számolva a pénz érték változásaival). Tehát magát a pénzt tekintették a gazdagság forrásának univerzálisan, mind az egyén, mind a társadalom szemszögéből (aminek képtelenségét az Amerika felfedezése után aranyban dúskáló és a sok aranyba bele rokkanó Spanyolország példázza máig hatóan).

Azóta a közgazdaság elmélet kilépett ebből a korszakából. Azonban egyes régiókban egyes erőcsoportok még mindig kacérkodnak ezzel a szemlélettel - kevésbé őszintén önmaguk előtt, mint inkább a tanulatlanabb széles közvélemény megtévesztése céljából. A mai magyarországi vezető elitre mind a kettő jellemző (avítt szemlélet foglya és szeretné megtévesztésben tartani a társadalmat merkantilista tartalmú, örökérvényűnek kikiáltott érveléseivel).

Egy okkultista, pénzfétisben gondolkodó, a társadalmi szolidaritást régen felmondott, atavisztikus gondolkodású, az ország rendbe tételére totálisan alkalmatlan vezetőréteg van a kormánynál? Képletesen szólva a részeg kormányos ennél azért sokkal jobb, mert annak a kijózanodásában lehet bízni. De a tudatosan részvétlen és buta emberektől kevesebbet remélhetünk.

A kemény szavak után felmerül, nincs kiút? Vagy csak az indulatos felszín, a tömegeket manipuláló, megszólítani kívánó politikai marketing tart a merkantilista szólamoknál? Valószínűleg a hirtelen korszakváltásból és a világpolitikai beszorítottságból következően érzelmileg is nehezen valljuk be, hogy elvégezetlen szellemi munkálkodás hiányzik ahhoz, hogy biztosan kijelenthessük (a politikai bizalom kérdésén túlmenően), a szakemberek, a politikai elit pontosan és elegendő hozzáértéssel látja át az élő ember, az alany és a társadalmi szervezési módszerek mint eszközök kusza rendszerét.

Térjünk vissza a számszerűsítéshez. A tulajdoni szerkezeten kívül (tulajdoni szerkezet problémájának felvetését lásd a makro-ökonómiai modellnél) létezik tehát a másik fontos probléma, hogy tulajdonképpen mi a pénz? Mit, hogyan számszerűsítünk vele? Kapkodunk utána, meg tologatjuk ide-oda mint a forró krumplit, szeretjük meg ideológiát csinálunk, hogy még jó hogy nincs több, mert az bűnös dolog, stb, de nem tudjuk róla, hogy mi az.

9.3) Még egyszer a pénzről, mint a számszerűsítés eszközéről

Az első könnyen belátható hasonlatot az ábrázoló geometriából vehetjük. Egyszerű koordináta tengelyek, rajtuk a mértékegységek skálája, és ezekután egy tetszőleges számpáros (x;y) meghatároz egyetlen és csakis egyetlen egy pontot a két koordináta tengely által meghatározott síkon. Két egyszerű szám. Önmagában nincsen semmilyen térmeghatározó jelentése. És ha a tengelyekhez illesztjük őket, mint vonatkoztatási rendszerhez, akkor viszont az értelmezésüket megvalósítottuk. A tengelyekkel sokmindent tehetünk, lehetnek görbék, mozoghatnak, a skálájuk lehet logaritmikus és sok minden egyéb, de ha tudjuk és értjük a vonatkoztatási rendszer működését, akkor jól kezelhetőek és egyértelműek a koordinátaként használt számok is.

A pénz, mint koordináta szám kezelése nem ilyen jól áttekinthető, elsősorban azért, mert nem törődünk eleget a vonatkoztatási rendszertől való függőségével. A tény kétségtelen, de meglepő is egyben, ha bele gondolunk, hogy ebből a felületességből mennyi oktalan keserűség, tragédia származik. A XX. század minden borzalma is ennek a felületességnek tudható be. A megzavarodott ember önveszélyessé vált. Sok tízmillió ember azért halt meg, mert a vonatkoztatási rendszer egyértelmű azonosíthatóságának híján szerencsejátékszerűvé vált a történelem, a sodortatásunk. Elfeledettnek hitt sötét végzet söpört végig a világon. És ezzel a végzettel játszadozunk, ha a pénzről nem próbálunk meg világosabb képet alkotni.

Az iskolában közismert koordináta tengelyek hasonlata után had kezdjek egy másik megközelítésbe. Általában a számszerűsítésnek a koordináta rendszerekhez kötése egy viszonylag fejlett, összetett fogalmi rendszer a kelléke, és a fogalmi rendszer és valóság közti viszonylag pontos és fejlett megfelelés.

Nézzük az alapesetet (itt egy korábbi megfogalmazást idézek). Mit és mikor mondanak a számok?

9.3.1) A számszerűsítő absztrakció és "kísérleti" feltétel rendszere

A séma jól ismert. Egy eseményt megelőzően tehetünk becslést, és az eseményt követően értékelhetjük - a saját becslésünket a bekövetkezett esemény tükrében. A becslést hívják valószínűség számításnak, az értékelést pedig információ mennyiség számításnak (… ez az információ mennyiség a Shannon féle jelcsatorna mechanikai jellemzőivel kapcsolatos, nem pedig a jellé kódolt eredeti emberi üzenet igazságtartalmával, netán irodalmi értékével).

13. ábra: A fej vagy írás esemény tere

Megjegyzés: az események tere az ábrán tehát a satírozott kereten belüli terület, magába foglalva a kiinduló paramétereket, a becslést, eseményt és értékelést.

A pénz tartalmi értelmezésében más irányból lehet fontos a valószínűségi és információs mennyiségek átgondolása. Minden vállalkozás ugyanis beruházással indul, ami általában valamely mértékben forintosítható (sohasem teljes mértékig), és minden vállalkozást követően mérleget lehet vonni, azaz össze lehet vetni a várakozást illetve törekvést az eredménnyel. Az elő- és utókalkulációk eszköztára napjainkban igen kiszélesedett, mégha nagyon ritkán is kerül átgondolásra ennek valószínűség- és információ-elméleti háttere.

Azonban ha pénz-rendszerről beszélünk, akkor már zavaró, ha nem vesszük fontolóra, hogy a pénzrendszer (ami a pénzt használhatóvá teszi) a „kísérleti feltételek” kategóriához hasonlítható és nem a konkrét események számszerűsítéséhez. Sok uzsorás (tehát rosszindulatú, közösséget kijátszó) vagy csak tájékozatlan (de szintén káros) törekvés látja a gazdasági kibontakozás jövőjét a magán-pénz rendszerekben, és végre valahára „az állam” eltüntetésében. Ez ugyanolyan fogalmi képtelenség a józan gondolkodás számára, mint az állam abszolutizálása (például az állam önmegtartóztatása minden emberi jog forrásaként alkotmányelméleti és alkotmánybírói vélekedésben). Ugyanis ha valamely privát szervezeti struktúra volna képes a pénzrendszer eseményterét működtetni, akkor állami funkciót látna el, tehát kijelentik ugyan, hogy ne legyen állam, majd maguk lépnek helyébe megnevezetlenül, hogy az állami funkciót ellássák (az állam formalizált ellenőrzési biztosíték rendszere nélkül –ami a nehezen megnevezhető, de lényegében a totális állami önkényt eredményezi). Csak párezer év vissza az emberi történelemben.

A pénzrendszer „kísérleti feltételeit” (és ez nem kísérletezést jelent, ez ugyanis a valószínűség számítás kifejezése az eseményt behatároló feltételekre) mint szabályozási kereteket nem lehet mellőzni. A pénz a rá vonatkozó szabályok nélkül üres és értelmetlen, tehát jelentés, tartalom nélküli pénzjel. A modern intézmények nélküli, „spontán” pénzszabályozási reflexek”, felhívások a káosz veszélyét jelentik, a gazdasági életképtelenséget a társadalom számára, magyarán a szabályozási rendszerek lebontását, erózióját, függetlenül azok erkölcsi megítélésétől. Klasszikus „géprombolás” volna. Holott finomítani kellene rajta úgy, hogy képletesen szólva a pénzkibocsátás jogát mindenkinek szavatolja az állam (mint a pénzrendszer, a pénzhasználathoz szükséges infrastruktúra felügyelője) - abban az értelemben, hogy pénzt kibocsátani csak a jogosult, vagy a vállalt illetve a meglévő pénzfedezet arányában szabad. A legfontosabb pénzfedezet azonban nem az arany, mint a merkantilisták vallották[23], hanem maga az emberi élni és alkotni akarás. Az ember egyéni és közösségi élni akarása, rövid távon esetleg szerencséje és hosszú távon munkálkodása, rátermettsége. A kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e olyan pénzrendszert alkotni, amely működőképesen tudja szolgálni az emberi személy egyén és élő közösségeik ténykedéseit, kiegyenlített, tartalmuknak megfelelő elszámolásait?

E fejezet zárásaként a makro ökonómiai szektormodell olyan változatára próbálok példát szerkeszteni, amelyben a tulajdonképpeni társadalmi-gazdasági alany, a természetes személy és közösségei élesen megkülönböztethető szerepűek a makroökonómiai szektormodellben – az alanyok eszközeinek (tulajdonainak) tekinthető gazdasági szervezeti eszközöktől.

3. táblázat: A társadalmi (ezúttal főleg gazdasági) szabályrendszerek, modellek alanya, eszköze, tárgya

14. ábra: A kétszektoros modell legegyszerűbb változata

4. táblázat: Jelölések a kétszektoros modell legegyszerűbb változata ábrához

15. ábra: A kétszektoros modell az árupiac mechanizmussal

16. ábra: A kétszektoros modell az árupiac mellett a tőkepiac feltüntetésével

5. táblázat: Jelölések a kétszektoros modell az árupiac mellett a tőkepiac feltüntetésével ábrához

17. ábra: A pénz útja a tőkepiac és az árupiac feltüntetésével

A háztartás a végső fogyasztó, a természetes személyek, egyének világának jelölése

18. ábra: Vállalattól a háztartáshoz áramló jövedelmek

Ebben az ábrában a vállalat mintájára jelenik meg az állam révén egy közösségi funkció jelölése,

19. ábra: A háromszektoros modell ma használatos formája

… Ebben az ábrában a vállalat mintájára jelenik meg az állam révén egy közösségi funkció jelölése,

De nem jelenik meg ennek a közösségi funkciónak az alanya, maga a közösség

A közösség hasonlatos sok mindenben a háztartáshoz (társadalom, nemzeti közösség):

- Közösségi léte, közreműködése nélkül nem működhet az állam (jövedelmi jogcím)

- Végső fogyasztó (fogyasztása nélkül az állam funkciója a levegőben lebeg)

- A közösség az állami funkcióknak értelmet adó alanya, mint megrendelője (amint a vállalti funkcióknak is a háztartás a végső alanya, mint a vállalati funkcióknak értelmet adó megrendelő, végső fogyasztó)

6. táblázat: Jelölések a háromszektoros modell ma használatos formája ábrához

Az áru és tőkepiac külön jelölését elhagyva a következő megoldás lenne kívánatos

20. ábra: Az alanyi szereplő háztartás és társadalmi közösség megjelenítése az vállalat és állam mellett

Ez az elrendezés egy kezdő felvetés. Csak jelezni szerettem volna, hogy lehetséges. A részleteket jól át kellene gondolni.

Lényeges, hogy az állam itt a vállalathoz hasonlóan egy szervezési-menedzselési funkció szervezeti eszköze, és az államélet közösségi alanya külön megjeleníthető.

Ha tehát a föld elsődlegesen mint természeti erőforrás közösségi tulajdon, és magánszemély vagy a háztartások csak birtokolhatják, de ez a birtoklás tőlük nem vonható el, viszont a birtoklás szabályainak az alkotmányos elvekkel illeszkednie kell, akkor végső soron a természeti erőforrások és így a föld jövedelme a közösség egészét illeti (Y*2). Ez a jövedelem nem az államé, de az állam kezeli. Külön érdekesség, hogy az államnak itt a közösség akarata, életszükséglete szerint kell tagolódnia, tehát a területi és funkcionális önkormányzatok közösségi tulajdoni jogát, szerepét a természeti és társadalmi erőforrásokhoz a kezelő állam nem vonhatja el (mert nem alanya az állam e közösségi tulajdoni jogoknak, hanem eszköze).

A társadalmi szerveződés alanyi és eszközi tagolódása tovább vihető a külföldre is (követve a makroökonómiai modell alapsémáját)

21. ábra: Háztartás-vállalat, társadalom-állam, külföld-nemzetközi szervezet szektormodellben

Az állam végül is a közösség mint végső fogyasztó (mint alany) önirányító szervezete – helyi önkormányzati és állami szinten egyaránt

A nemzetközi (külföldi) szervezetek végül is a „külföld” (mint alany) struktúrái – ezen a hierarchikus birodalom vagy a nemzetközi közösség egyaránt érthető

A „természetes személy” (egyén és a kvázi természetes személy közösség) alanyi elsődleges volta (a végső fogyasztó jellege) kifejezhető a közgazdasági makro ökonómiai modellekben - az eszköz jellegű „jogi személyként kezelt” szervezeti rendszerekkel szemben ð és innentől kezdődően végig vihető „az alkotmányossági szempont” a közgazdaság egészén a tulajdonrendszertől kezdve a pénzrendszeren át legkülönfélébb területekig.

A pénz körüli gondolkodás pontosíthatósága mellett fontos szemléleti lépés lehet a tőke fogalmának szemre vételezése. A tőke kifejezésnek sok különböző definícióval egészen eltérő jelentéseket tulajdoníthatunk.

10) A „tőke” fogalmai és definíciós vonatkoztatási rendszerei

10.1) Ismert, egymástól eltérő felfogású tőke-definíciók

10.1.1) Tőke 1 – mint termelési tényező.

Időben a föld, majd a munka után keletkezett, David Ricardo korával kezdődik talán a korszaka. A holt munka, tehát a gépekbe, épületekbe kódolt, belevitt korábbi munkát jelenti, amely termelési tényezőként ismét hasznosítható.

- a tőke (azonosítását D. Ricardo korára vezethetjük vissza, mint a struktúrált, újra felhasznált, gépesített munkavégző képességet)

- Ezen túl hosszan lehet sorolni az azóta felfedezett, azonosított, ide sorolt egyéb tőkejavakat, lásd az előző fejezetet.

10.1.2) Tőke 2 – mint elkölthető, befektethető pénztőke.

Értsd: bármely termelési tényezőt meg lehet vele vásárolni, akár a szűkebb fogalmazás szerinti földet (környezeti javakat a bányakincstől kezdődően), munkát (munkaerőt természetesen és nem rabszolgát), akár tőkejavakat (azaz bizarr elnevezéssel a holt munkát). A fogalom tehát a tőkejavakra fordítható vásárlási kapacitást jelenti.

10.1.3) Tőke 3 – mint bármely jószág, amely tulajdonosának jövedelmet hoz.

Ez sokkal távolabb van a termelési tényezők hagyományos felsorolásától, mint a befektethető, termelési tényezőre fordítható pénztőke. Ez lehet kiváltság, akár csak fizetési ígéret, de lehet bármely termelő kapacitás feletti rendelkezés is. A fogalom mindenféle jövedelem jogosultságot jelent, a termelő kapacitástól kezdődően akár a spekulációs várakozásokig.

10.1.4) Tőke 4 – a gazdaságpolitika tőke fogalma.

Ez erkölcs és gazdasági struktúra kapcsolatát vizsgáló szociológiai fogalmi rendszerben található, a gazdaságpolitikai cselekvés világába tartozik. Főleg leíró jelleggel „használatos ma” a kialakult viszonyokat jellemezve.

A szó használatának logikája az előbbi 3 jelentés alapján elég pontosan elemezhető. Ez a negyedik típusú tőke fogalom úgy jeleníti meg a gazdasági kezdeményezést magához ragadó szűkebb társadalmi csoportot, hogy annak már régen nem a termelési hatékonyság a célja, hanem a bármi áron való gazdasági hatalom – akár a gazdaságon kívüli eszközök használatának árán is, egészen a politikai eszközökkel megalapozott gazdasági monopóliumig (terrorig) terjedően, egészen a társadalom önszervezési képességének, gazdasági teljesítőképességének radikális elkorcsosításáig menően..

10.2) A gazdasági eszköztár természettől hivatott „tulajdonosa-ként” az ember alanyi szerepkörének számszerűsíthetősége

Kiforrott technológiát, módszert nem tudok felmondani. Viszont van sejtésem.

10.2.1) A munka mint termelési tényező tőkeértéke

A föld-munka-tőke(-javak) közötti különbségtevés sokkal alaposabb és sokkal fontosabb logikai alapra támaszkodik, mint a szemléletességre, hogy a földön áll egy gyárépület belül gépekkel, ahova bemegy a munkás dolgozni.

A tartalmi megkülönböztetés egyrészt időbeli sorrendet jelöl, hogy melyiket mikor tudták jól definiálni (föld-munka-tőke). Másrészt viszont ezen termelési tényezők (jövedelem hozó tőke-összetevők) között alapvető egyéb (nem csak idősorrendbeli) különbségek is vannak. Szokás azt felhozni, hogy milyen társadalmi osztályhoz, társadalmi rendszerhez köthető hajdani dominanciájuk. Ezek helyett a termelési tényezők eredendő (természettől való) funkcionális különbözőségére szeretném felhívni a figyelmet.

- Tőke-jószág (más nevén holt tőke, korábbi munkavégzésnek köszönhetően termelésre képes tőkejószág). Ennek a forgalomképessége a tőkepiacon a legnyilvánvalóbb. Eladható, bővítetten újra termelhető.

- Munka – ennek sajátságairól írt sokat Marx, keresve, hogy a munka miként is tud hozzáadott értéket produkálni. Ma már tudjuk, hogy leginkább más termelési tényezőkkel együtt. De lényeges arra felfigyelni, hogy ha munkát mint jövedelem hozó képességet tekintjük, s annak vesszük tőkeértékét, akkor az minden vállalkozás esetében jelentős tőke-hányad volna (ha kiszámítanák).

Ha pedig a munkást elbocsátják, akkor a munkatőkét, mint termelési tényezőt felszámolják, lerombolják. De a könyvelésben ez nem jelenik meg. Ennek köszönhető, hogy jól menő gyárak felszámolása munkásaik elbocsátásával és a cég ingó-ingatlan vagyonának kiárusításával gazdaságosnak „tűnik”. Egy idővel talán hiányosnak, „korszerűtlennek” minősíthető mai könyvelési elégtelenségnek köszönhetően. Talán ha a munkatőkét (annak bérletét, alkalmazását) társulásként fognánk fel, akkor lehetne lépéseket tenni olyan irányban, ami emberibb és áttekinthetőbb viszonyokat eredményezne.

Strukturális munkanélküliség másként fogalmazva strukturális munkatőke rombolásnak, „leromboltságnak” is nevezhető. Szemérmes (álságos) megfogalmazása a személyes létfeltételektől való megfosztottságnak, a megfosztó erőszak működésének.

Azért lehet fontos végig gondolni a munka-tőke fogalmát, mert szembe kellene nézni ismét azzal, hogy ez a tőkefajta nem szakítható el az emberi személyiségtől. Tehát nem lehet rabszolgává tenni a munkást (ezt már viszonylag tudják az európai kultúrkörben, nyílt formájában tilos is).

Megfordítva viszont felmerülne végre, hogy mindenki autonóm tulajdonosa kell legyen saját munkaerő potenciáljának. A munkaerő-potenciál-tőke értékesülésének feltételei vannak, méghozzá társadalmi feltételei. Tehát megfogalmazható a társadalmi felelősség, feladat (a számviteli, statisztikai rendszerek kialakításáig terjedően) – a kétségtelen személyes, egyéni felelősség megkerülhetetlensége mellett.

- Föld – nyilvánvaló, hogy nem lehet úgy piacra vinni, mint a tőkejavakat (gépeket és egyéb eszközöket). Nem termelhető újra bővítetten, tetszőleges mennyiségben igény szerint. Hagyományos alapelv, hogy tulajdonként csak az államalkotó közösséghez kapcsolható.

A tőkejavak korlátlan tulajdona másokat nem lehetetlenít el végkép. Akinek szüksége van rá, legfeljebb vásárol magának egy következő legyártott gépet. A földdel ezt nem lehet megtenni. Tehát hogy a földtulajdon ne válhasson emberellenes monopóliummá, nehézkes intézménnyé, végső soron a közösség egészéhez kell rendelni (amint azt az emberiség ismert 5-6000 éves történelme során többnyire jól tudták), és valamilyen elnevezés alatt lényegében csak korlátozott rendelkezéssel, bérletbe vagy birtokba adták a használónak.

Fontos megjegyezni, hogy a „tulajdon”, „birtoklás” stb kifejezéseknek itt a logikai tartalmára hivatkozok. A hétköznapi szóhasználatban, sőt joggyakorlatban is ettől néha eltérünk. Ha fontos az elméleti tisztázás, akkor kell a szót lényegi értelmében használni – és ahhoz igazítani esetleg hétköznapi (törvényekben és joggyakorlatban használatos értelmezését is).

Ezek után lehet utalni arra, hogy ha az embert alanyi személyiségként kívánjuk figyelembe venni politikában, jogban, gazdaságban, a társadalom életének minden vonatkozásában, akkor például a gazdasági számítási modellekben ki kell fejezni az ember személyiségi, alanyi voltát - a munkaerő tőke számszerűsítésének, a számviteli kezelés megoldásának útján.

A természetközeli életmód, amit a fenntartható fejlődésre hivatkozva kezdenek szorgalmazni egyre többen, mint globális alternatívát, a természetes személyről való gondolkodásunkban el kell vezessen a „természetes személy „személyi természetes-tőke portfóliójához”.

10.2.2) A „személyi természetes létfeltételek portfóliója” (azaz a személyi természetes-tőke portfólió)

Külön elnézést kérek, hogy ez a kifejezés nincsen szebben megformálva. Sorra veszem szavanként.

A „természetes személy” fogalmát talán nem kell részletezni. A fogalom nem magától értetődő, az európai kultúra egyik eredménye. Boëthiusnak tulajdonítják (kb Krisztus után 480-524-ig élt) a személy fogalmának definiálását (definíciója szerint a személy "az értelmes és szabad akarattal rendelkező egyedi szubsztancia"). Boëthius a politikai okokból bekövetkezett kivégzése előtt félévig volt siralomházban, és ott írta meg "A filozófia vigasztalása" c. művét. Meghatározását Szent Tamás is felhasználta. A meghatározás első pillanatra túlságosan filozofikusnak tűnik, pedig ezen alapszik az európai ember-felfogás a rá következő időben, úgy is mondhatjuk, hogy a keresztény ember-felfogásnak (antropológiának) ez a filozófiai megfogalmazása, de legalábbis ezt tartjuk nyilván, mint megalapozását.

A „személyi természetes-tőke portfólióján” azt értem, hogy ha a társadalom elismeri az ember személy voltát (sőt élő közösségeinek a kvázi természetes személy voltát is), akkor a kialakított tulajdoni, számviteli és minden egyéb gazdasági szabályrendszerében érvényesülnie kell a személy alanyi volta elismerésének (nem csak a rabszolga szerződés tilos, hanem minden nyílt vagy közvetett, tehát akár tudatos elhanyagolásból következő apartheid is tilos kell legyen).

A tulajdoni rendszer és a számviteli szabályozás lényegében kifejezi egy társadalom emberfelfogását. Ha a kettő (emberfelfogás és hivatalos tulajdoni rend) jelentősen eltér egymástól, akkor az feszültség forrása. Jó esetben a helyzeten javítani akaró, a társadalmi közösség által igényelt reformhoz vezet a feszültség. Kevésbé jó helyzetben csak személyes kiútkeresés motorja lehet. Még rosszabb esetben az államot kalózként kézben tartó, az ember személy mivoltát megtagadó primitív felfogás erőszakkal tartja fent az állapotot, amely a személy létfeltétel igényeit nem veszi tudomásul.

A mai szabályozás mindenképpen eltér a természetes állapottól (attól a természetes állapottól, amely szervezeti megoldásaiban harmonizálni igyekszik az emberi személy alany voltával).

A természetes állapot az lenne, hogy a társadalom gazdasági (tulajdoni) építkezésének alapeleme a „személyi természetes-tőke portfólió” lenne, és a jelentősebb reformok különféle területeken ennek a portfóliónak az állapotát igyekeznének javítani-menedzselni az ország egésze számára. Azért nem mondok vagyoni portfóliót, mert a vagyonhoz kevésbé tartozik a jövedelem termelés. Vagyon vagy van, vagy nincsen. Vagy hoz jövedelmet vagy nem.

A személyi természetes-tőke portfólió elnevezés alatt a következőt értem: A személynek mindig a maga történelmi korához és annak gondolkodásához, tulajdoni rendszeréhez, gazdasági kalkulációs módszeréhez mérten meg lehet fogalmazni az őt minimálisan, személyi létéből következően megillető javak, „személyes termelési tényezők” körét (személyi természetes-tőke portfólióját).

- a föld (környezethez és természeti erőforráshoz való alanyi, tulajdoni erejű természeti jog),

- a munka (munkavégzéshez, kenyérkereső és alkotó tevékenységi feltételekhez való alanyi, tulajdoni erejű természeti jog)

- tőke (a tőkejavakhoz való hozzáférés alanyi, tulajdoni erejű természeti jog – gazdasági monopóliumoktól vagy politikai apartheidtől mentesen).

Ha valaki magánszemélyként próbál szolgáltatni (szellemi szabadfoglalkozásúként, őstermelőként vagy minden minősítés nélkül), akkor közvetlenül merül fel, hogy a személyes természetes-tőke portfóliójába mi tartozik, és azzal mit kezd.

Ha viszont alkalmazottként beáll egy nagy szervezetbe, akkor a társadalom nem veheti el tőle személyes természetes-tőke portfólióját, hanem valamely rendszer révén átvállalhatja annak működtetését. Tehát városi portásnak megy el, és nem kíván hétvégén kertészkedni. Akkor tőle nem vehető el az ingyenes iskola és orvosi ellátás, ha az is a tőkeportfólió hozadékának tekinthető. Ha viszont hétvégi telken kertészkedést vállal, akkor a társadalomnak segítségére kell lenni, hogy ne földspekulánsok által megnehezített földpiacon kelljen megküzdenie párszáz négyszögöl kertért, pár hektáros gyümölcsösnek valóért. Ha nem így van, akkor sérül a társadalom természetes rendje.

- A természetes rendben a föld olyan mennyiségben kell elérhető legyen minden arra igényt tartónak, hogy ezzel ne veszélyeztesse a teljes lakosság ellátását. Klasszikusan ilyen volt Európában a középkori jobbágytelek, amelynek akkorának kellett lennie, hogy egy nagycsaládot bőségesen ellásson. Jó termőhelyen kisebb volt, rosszabb termőhelyen nagyobb. Amíg az új belépőknek erődirtással lehetett elegendő földet szerezniük, addig ez működött. Amikor elfogyott a szabadon foglalható földterület, akkor jöttek a problémák. Most könnyebb helyzetben vagyunk, például a makroökonómiai szektormodellt és néhány számviteli-adózási szabályt kellene célszerűen megváltoztatni. Van rá elvi lehetőség.

o Most a gazdasági struktúrát mint legfőbb feltétel rendszert az emberek lélekszámához kell igazítani. Plusz egy ember plusz egy erőforrást jelent a közösségnek és plusz egy fogyasztót. Valamint plusz egy alanyi jogán létezőt, akitől életfeltételeihez való joga nem vehető el semmi címen.

- A természetes rendben mindenki a maga igénye szerint foglalatoskodhat, szervezheti saját életét, végezhet kenyérkereső, vállalkozó munkát mindaddig, amíg olyan monopóliumokat nem kezd építeni, amik mások létfeltételeit szűkítik be elviselhetetlenül.

o Ez nem a Földgolyót átölelő technológiai rendszerek megkérdőjelezését eredményezi, hanem azok magántulajdoni kisajátítását a közösség elől, akár a közösség tagjainak életfeltételei rovására.

- Ha valaki vállalja, hogy életét nem szűk szakmai mezsgyén éli, hanem például természetközeli, sokoldalú életmódot vállal, akkor ebben kell segítségére legyen a személyi természetes-tőke portfólió szemlélete, fogalmi készlete, számítási módszertana, társadalmi eszközrendszere.

- A természetes rendben mindenkiből lehet vállalkozó. A vállalkozói tőke nem kiváltság, hanem jog. Mindenki joga legalábbis első lépcsőkben. A társadalom meglepően kis hányada akar vállalkozni. Örökíthető előnyöket kell jelentsen a sikeres vállalkozás, de nem másokat kizáró monopóliumot.

- A természetes rendben a saját személyes életének megszervezése mindenkinek elvitathatatlan alanyi joga. De ugyanilyen alanyi joga mindenkinek, hogy személyes életvitelén túlmenően is vállalkozó lehessen, amihez elkerülhetetlen, hogy a vállalkozási feltételekhez is hozzá juthasson.

o Mind a személyes életvitel önszervezése mind azon túlmenően a hagyományos értelemben vett vállalkozás szervezése értékteremtő. Ez a legfontosabb értékforrás még a pénzrendszerek mögött is. Ez a legfontosabb gazdasági értékforrás.

o Az a különbség a személyi természetes-tőke portfólió és a hagyományosan értelmezett vállalkozási tőke-portfólió között, hogy utóbbitól a gazdasági verseny megfoszthatja „a vállalkozót”, előbbitől a természetes személy joga nem vonható meg.

§ A személyi természetes-tőke portfólió értékét is le- és felértékelheti a sors, de nem vehető el senkitől sem jogszerűen. Ha mégis, az jogsérelem.

§ A vállalkozói tőke portfólió esetén beszélhetünk arról, hogy annak sorsát a forgandó gazdasági szerencse akár el is választhatja ettől vagy attól a vállalkozótól.

- A természetes rendben ha kialakul a jövedelemhozó képesség tőkeértékre való átszámítási módszere, akkor ezt a módszert a társadalmi cselekvések alanyának, az egyes emberi személyeknek az előnyére is fel kell használni. Élete elejétől a végéig. Például a személyi természetes-tőke portfólió definiálásával és megjelenítésével, a kor színvonalának megfelelően.

10.2.3) A természetes viszonyok keresése például az oktatásban

A természetes az volna, ha minden gyereknek optimális nevelési-oktatási körülményeket biztosítanának (és ezzel természetes tőke-portfóliójában az oktatás mint társadalmi erőforrás számára elérhető).

Az iskola elleni hadjárat 1990-ben azzal kezdődött, hogy az oktatási rendszer nem véletlenül csak oktatási és nem nevelési-oktatási rendszer. Számomra a nevelő iskola éppúgy természetes elv. Semmit sem érünk bemagolt ismeretekkel, vagy technikai felkészültséggel erkölcsiek nélkül. Az iskolánkénti uszoda és lovarda is olyan természetes ötlet, hogy el sem tudom képzelni, miként lehetne kétségbe vonni. Ha nyíltan nem is lehet kétségbe vonni, de tapasztalat szerint el lehet sikkasztani. Például csökkenteni lehet az oktatási költségkeretet hiány hivatkozással. De ez nem stimmel.

Más volna a helyzet, ha a gyerekek személyi természetes-tőke portfólióját nyilván tartanánk. Az olajos országokban nem gond. Ott van rá fedezet. Nálunk nincsen a természeti erőforrásokból finanszírozható társadalmilag méltányosságra törekvő elosztási hajlandóság. Nem azért, mert ne lennének természeti erőforrásaink. De hiányzik a méltányos és hatékony elosztás társadalmilag elég erős igénye. Pedig nincsen más kiút.

Ha Norvégiában az ottani számviteli törvényben nem jelenik meg a személyi természetes-tőke portfólió gondolata, kategória rendszere, akkor ezt azért tehetik meg, mert nekik enélkül is telik rá. Ha viszont nálunk nem telik rá amúgy, akkor meg kell kísérleni a számviteli fogalmak rendbe tételével olyanná formálni helyzetünket, hogy eljuthassunk a személyi természetes-tőke portfólió rendszer működtetéséhez.

személyi természetes-tőke portfólió hatásosabbá tehetné a segélyezést is. Nem csak olvasatlanul kellene önteni a segélyt egyszer, másszor pedig megtagadni, hanem a személyi természetes-tőke portfólió szerkezetét elemezve lehetne hatékonyan segíteni (halászni taníts jelszóval).

10.2.4) Az emberi tőke fogalma az oktatás példáján[24]

Szakdolgozatomból[25] had emeljek át egy bekezdést, amely ehhez a kérdéshez igyekezett közel kerülni másfél évtizede, akkor még a mikro-makro ismeretek nélkül:

„…. Azt hiszem, hogy a Schultznál[26] használt emberi tőke fogalmán napjainkban már nem nehéz egy határozott lépéssel továbbjutni, és megkülönböztetni az emberi ént, az emberi képességektől, tudástól. Ez a különbségtétel mindenképpen árnyalhatja azt a Schultznál felmerült kételyt, hogy miként lehet tőke az ember maga, ha nem rabszolga, azaz nem adható el.

Az emberi képességek, a tudás módszeresen újratermelhetők. És ebben az esetben a tőkének a fontos ismertetőjele az, hogy későbbi potenciális szolgáltatásokat jelent (azzal szemben, hogy eladható-e a tulajdona, vagy csak bérbe adható, vagy csak a terméke adható el). Így tehát kiderülhet, hogy adott kérdéskörben maradva, nem az emberbe ruház be az állam (mint egy nagy, a Holdról jött idegen disznófarmer, illetve embertenyésztő), hanem az ember (mint tulajdonos emberi én), az emberi képességekbe (esetleg állami támogatással).

Ez nemcsak szofisztikai csűrés-csavarás. Erről a pontról ugyanis indulhat egy ösvény, amelynek mentén gyökeresen lehet átgondolni az állam szerepét az emberi készségek finanszírozásában. Például joggá válhat-e az ember számára az, hogy miután megszületett, az emberi képességeibe "megfelelő mértékben" ruházzanak be, illetve ruházzon bele ő maga? Ráadásul az alternatív, más típusú tőkejószágok megtérülési rátáihoz viszonyítva megfelelő mértékben? Ez egy fontos gondolkodási irány lehet Schultz könyvből kiindulva a jövőben, de egyelőre maradjunk a könyvnél.

Tévesnek tekinti Schultz azt a szemléletet, miszerint az oktatásra fordított összegek növelése feltétlenül csökkentené az oktatás hatékonyságát.

Ehelyett ajánlja a tanulmányok megtérülésének a gondozását, hallgatónként, ami a fenti ábra módosulását jelenti.

Szép definicióját adja Schultz magának a tőkének is, túl a tőkejavak szerkezete fontosságának a hangsúlyozásán: a tőke olyan jószágok együttese, amelyek a jövőben valamilyen szolgáltatást képesek teljesíteni. Tökéletesen illik az emberi tapasztalatokra, tudásra. Felmerül ezek után a tőke előállítása, a tőkébe való beruházás. Hogyan lehet eldönteni, hogy melyik tőkejószág-típusra helyezzék a hangsúlyt, hogy a tőke belső szerkezetét[27] milyen irányba fejlesszék? A szerző végső soron a megtérülési ráták összevetését ajánlja.

Ettől kezdve szűkül a könyvben a vizsgálódás az emberi tőke kérdésén belül is az oktatásra. És található egy igen lényeges, napjainkban Magyarországon nagyon aktuális kijelentése: nem az a jó kérdésfeltevés, hogy hányan tanuljanak, hanem az, hogy az oktatásban a megtérülésre, a jobb kalkulációra, a ráfordítások sorsának pontosabb ismeretére van szükség! Lényeges különbségtétel.[28]

A változatlan struktúrán belüli keretszámokkal való bűvészkedés helyett a jövő gyakorlatát és ezzel a jelen kérdésfeltevésének tárgyát a finanszírozási struktúra fejlesztésének kell jelentenie. Kalkulálni kell, "gondozni" minden egyes hallgató szintjén is a tanulmányok megtérülését. Főleg magának a hallgatónak. Ezt a kijelentést a technika tárgyalásánál teszi érthetővé: változik a technika, fejlődik, illetve fejleszteni lehet. Tehát, ha "A" technikával valami beruházás előnytelen, ráfizetéses lenne, a "B" technikával még lehet előnyös, jó beruházás is. Vagy: ha valami "A" társadalmi környezetben rossz beruházás, "B"-ben nagyszerű üzlettípus is lehet. Sőt, ha az oktatásról van szó, végül is nem zárható ki a jól kalkulálható oktatási struktúra kialakítása sem, vagy legalábbis lehetséges közelítése. _ _ _ _[29]

Az emberi tudás-tőkébe való beruházás költségei, tényezői: Nemcsak az emberi képességekbe, tudásba való beruházás megtérülési rátáját kell összehasonlítani a fizikai és más tőkejószágokéval, hanem azon belül is össze kell vetni az egyes finanszírozási források kezelését: az adófizetők pénzét, a tanulók ráfordításait (főleg az elmaradt keresetek) valamint az ezekből gazdálkodó egyetemi intézmény gazdálkodását. Schultz könyve szerint durván olyan arányok körvonalazódnak, hogy a ráfordítások felét teszik ki a hallgatók elmaradt keresetei (ha egyébként ingyenes az oktatás), és azon túl 25% a tanárok fizetése és másik 25% az egyéb költségek (ráfordítás szerkezet). De a kimutatások agregált, átlagolt adatokra épülnek, és soha, sehol sem teljeskörűek az információk. Hol az épületek tőkeértéke, vagy fenntartása nem szerepel, hol egyes eszközök beszerzése, hol pedig kibogozhatatlanul keverednek a szociális és oktatási, kutatási és oktatási, sőt személyi és tárgyi kifizetések stb. Tehát elnagyoltan értendők a fenti arányok. Vegyük a hallgatók ráfordításainak fontosságát. Ezt nemcsak a meglepően nagy 50 % mutatja, hanem egy további, Schultz által ki nem mondott, de jól előkészített szempont is. _ _ _

Ha a tőkejószágok összetételének a szerkezete, a színvonala, jellege alapvetően befolyásolja a megtérülés mértékét, akkor különös jelentősége kell legyen az emberi tudás, az emberi képesség-tőke saját szerkezetének, saját minőségének is. Ugyanis ezen belül is központi tényező az emberi én önszervezése, önvezérlése. Már Schumpeter a vállalkozóban vélte megtalálni a gazdasági fejlődés motorját. Schulzot olvasva (50 évvel később) úgy fogalmazhatunk, hogy mostan, Schultznál a századelőhöz képest egy fokkal általánosabban került középpontba az emberi képesség-tőke. Illetve "visszafelé", a mai fogalmakkal élve pedig a vállalkozási képességet, szerepvállalást mint emberi tőkeösszetevőt azonosíthatnánk Schumpeternél, a vállalkozót fontossá tevő okként. Az emberi képesség-tőke egyik legfontosabb gyújtópontjaként tűnik fel az emberi én önszervezése, ami az alapja Schumpeter vállalkozója eredményességének - hiszen ő önmagán, önmaga "belső környezetén", saját képességeinek, tudásának, céljainak az összefogásán túl, azon kívül szervezi meg, vezérli, a "külső környezetét" is, mint vállalkozó.

1. táblázat: Schultznál számításba vett oktatási ráfordítások %-ban

Legkönnyebben egyetemistákra értelmezhető ez az ábra, amelyből kitűnik, hogy a manapság Magyarországon szokásos számbavétel nem teljes. A hallgatók rezsije plusz teher a családnak ahhoz képest, ha a hallgató nem enne semmit, "csak" egyetemre járna, és nem keresne (és pl. tandíjat sem fizetne). Másik sajátosság, hogy még Schultz sem beszél az épületek, ingatlanok kérdéséről.

Fontos, hogy kiemeljem, hogy Schultz az utóbbi évek magyarországi felsőoktatási törvényelőkészítőivel szemben "bevallja" a család idáig is megvolt áldozatvállalását. Nehezebb volna viszont ezen 50 %-ra rátett további 15-20 % tandíj mellett érvelni (ami akkor 7-10% lenne). Ezért változott az oktatási törvény-előkészítők viszonyítási alapja. Inkább a hallgatói rezsit említik elmaradt kereset helyett[[30]] (lásd: Költségmegoszlás a felsőoktatásban), sőt az 1992-es vitákban már csak az egyetemek költségeinek %-ában beszélnek hallgatói tehervállalásról.

Mindezek után komolyan kellene venni Schultz ajánlását, és igenis szerepeltetni kellene az oktatási kalkulációban Magyarországon, és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem évi költségvetési kimutatásaiban is a hallgatók ráfordításait, elmaradt keresetükkel együtt, a súlyuknak megfelelően[31]. Hogy miképpen, az egy külön kérdés. Mindenesetre elvileg akár a hallgatók társulásáról is beszélhetnénk, amely megrendelőként áll szemben az egyetemi szolgáltatókkal (ha már az egyetem folyó költségen vett és a hallgatók elmaradt kereseten számított mai 1:1 arányú társulásáról nem szimpatikus beszélni a felsőoktatást tekintve). Ez esetben, a szolgáltatást igénybevevőt és a szolgáltatót tekintve, felmerülhet a hallgatói ráfordítások (rezsi, taneszközök, elmaradt keresetek) hatékonyságának a kérdése a hallgatók részéről, valamely várható életkeresetekhez viszonyítva. Másrészt pedig, a hallgatói ráfordítások súlya a tanulási folyamatot finanszírozó egyetemtársulásban az állami finanszírozás mellett akkor is tetemes, ha nem tekintem, hogy az "állami forrás" is az adófizetői pénzből van. Tehát a tanuláshoz való jog emlegetése nélkül is átalakulhatnának a döntési, ellenőrzési kompetenciák a ráfordítások volumeneit alapul véve: Azaz akárhogyan is számoljunk, már eddig is kb. 50-50% , 40-60 % volt az állam és a hallgató tehervállalásának az aránya! Ennek figyelembevétele pedig perdöntő, ha az oktatási rendszer szelekciós szerepét, minőségét, szolgáltatási színvonalát, hatékonyságát, irányítását, jogorvoslati rendszerét, stb veszem szemügyre.

Az iskolai-egyetemi költségek kezelésének kérdésében nagyfokú előrelépést jelez az _ _ _ utalványos, illetve angol szóval voucher-rendszer vagy fejpénzrendszer.[32] Ez az elképzelés, finanszírozási módszer már önmagában versenyt kelt az oktatási piacon, ha bevezetik. Ezen felül a hallgatók ráfordításaival való jobb gazdálkodáshoz vezetne, ha a hallgató önszervező, önmenedzselő szerepköre juthatna nagyobb tudatossághoz, kiteljesedéshez. Ezt követelményként is csak halványan lehet megtalálni Schultznál. A "felháborító tényt" ő közli, hogy az oktatási ráfordítások mintegy felével (elmaradt hallgatói kereset, otthoni rezsi, stb.) a legfelelőtlenebb nem-gazdálkodás folyik (tehetség-szelekció, munkaerő-gazdálkodás, stb. címszóval, de ezt itt csak én teszem hozzá ezekkel a szavakkal).

10.3) Háborúban egy ágyúért 10-20 embert feláldozni magától értetődő lehetett, mert az ágyú árát ki tudták számolni, az emberi neveltetés költségeit nem…

Hatásos szemléltetésként Schultz megemlít egy ismert "furcsaságot", hogy háborúban egy ágyúért 10-20 embert feláldozni magától értetődő lehet, mert az ágyú árát ki tudták számolni, az emberi neveltetés költségeit nem. [33]Ezért nem vethették össze az ágyú árát 10-20 ember neveltetési költségeivel. Túl a meglepő megállapításon Schultz gondolatmenetéből indulva megkérdőjeleződik az, hogy egy ország fejlődését, állapotát a GNP-ben és hasonló nemzetgazdasági agregált számokban mérjék. Ehelyett a tőkejavak összetétele, megtérült rátáik kiegyensúlyozottsága, az emberi tudásképesség-tőkével való gazdálkodás színvonala, rendszere lehet mérvadóvá a társadalom teljes szélességében.” – idézett szöveg vége.

Ezt az idézetet azért mutattam be ennek a bevezető általános résznek a végén, hogy jelezzem, mennyire képtelenség az úgynevezett „lovas ágazatot” a szerencsejáték lóversenyre alapozni (az üljön lóra, akinek pénze van hozzá alapon). A józan észnek, az emberi gondolkodásnak ellene mond a lóversenyre mint szerencsejátékra alapozni, mert a pénzt valami kívülálló dolognak képzeli, aminek az ő személyes vállalásához, kapacitásához, vágyaihoz az égvilágon semmi köze nincsen, legfeljebb ügyesen hozzá férhet. De téved, ez csak ügyes húzás lehet, nem pedig a lovas életmód széles körűvé tételének alapja. El kell gondolkozni, hogy a személyi természetes-tőke portfóliót felvető szemlélettel lehet-e törvényi reform nélkül is segíteni a lovas élet egyéni útkereséseit.

Más kérdés, hogy szerencsejáték volta ellenére is lehetne a lóverseny bevételét a lovas kultúra különböző szegmenseire fordítani. Tehát nem kellene feltétlen kivonni onnan mint talált pénzt, mert az lehetne a lovaséletet dinamó szerűen erősítő jól menedzselt jövedelmi forrás – ha nem nyúlhatnának hozzá egyéb szerencsevadászok.

11) A lovas kultúra helyzetének javítását kereső megfontolás

- az emberi személyiség és az emberi közösség identitásának, természet adta létének megélhetőségéből induljon ki,

- a természetközeli életmód általános feladványából (fenntartható fejlődés) és

- az ehhez szükséges kalkulációs eszközök kialakításának szükségességéből.

Az üzleti terv funkciója - Álmoktól és más erőforrásoktól kezdve az üzleti tervig és üzleti döntésig, majd a megvalósításon át az értékelésig - hogy a lovaglás feltételeinek szervezésében is eredményesebbek lehessenünk

Az emberi személy fogalmán és gazdasági eszközrendszerhez viszonyított alanyi szerepének felvetése után következzen a gazdasági eszközrendszer tudatos használatának egyik feltétele, a tervezés.

A problémamegoldás, önszervezés gazdasági eszköztár használatában három nagy fázist lehet elkülöníteni, amelyek merőben más szemléletet, tevékenységet kívánnak meg:

a. Az erőforrások beszerzésének egyik tényezője a tervezés. A tervezés tehát önálló erőforrásnak tekintendő, az erőforrások egyik fajtájának. Természetesen a realitásra törekvő, a tényleges cselekvést előkészíteni szándékozó tervekről, álmokról van szó mint erőforrástényezőről. Azonban ha valaki képtelen az álmokra, az a ténylegesen felhasználható potenciális egyéb erőforrásokat használhatatlanná teszi. Az álmoknál, vágyaknál kezdődik a szervező tevékenység folyamata.

b. A tervezés az álmok korszaka, amelyet az üzleti döntés zár le. A tervezésnek az üzleti terv egy lehetséges formai megoldása.

2. A megvalósítás (létrehozás, technológiai működtetés, értékesítés)

a. a létrehozás vagy beruházás szakasza az álmokra támaszkodó üzleti terv kivitelezéseként, az eredményes értékesítést is bele értve

A megelőző általános fogalmi bevezetésre utalva úgy is lehet fogalmazni, hogy az emberi természetes személy álmodik, s álmai megvalósításához „technokrata” eszközökhöz is folyamodik. Így kapunk egy hidat, egy cselekvési struktúrát, amely egyik oldalon az álmokkal és emberi élményekkel, a megélt élettel érintkezik, a másik oldalról pedig a mechanizált gazdasági menedzselés eszközrendszerével. A híd egyik fontos eleme az álmok és végrehajtó menedzselés között az üzleti terv.

Ez a séma (álom és üzleti terv, megvalósítás, elemzés), mint minden séma olyan alapformulát mutat, amelynél a valóság mindig bonyolultabb, de a valóság bonyolultságát segít értelmezni.

Másrészt viszont az ilyen sémák formálják is a valóságot – amennyiben olyan intézményeket hoznak létre, amelyek e sémák logikáját jól-rosszul követve formálják, írják elő a valóság számos mozzanatát (APEH, MVH, ágazati szervek), illetve olyan törvényeket hoznak, amelyek intézményeken keresztül vagy más módon határolják be az intézményesült vállalkozások, illetve közvetlenebbül az egyes projektek megvalósítását.

Ha az adminisztrációt nézem, és ezen belül a számszerűsített adminisztrációt, akkor az előzetes tervezés, a megvalósítás és az utólagos elemzés szakaszai élesen választhatók el egymástól.

2. a megvalósítás folyamán zajló egyidejű adminisztrációról, bizonylatolásról

Azért lehet fontos ez a talán túl egyszerűnek látszó tagolás, mert ha számoló táblákat (excelben) próbálunk hozzájuk segéd eszközként megformálni, akkor azoknak az előzetes terv, a megvalósítási tény és az utólag elemzés feladatára

- amelyek között bizonyos, arra alkalmas adatok átvihetők, az egyes táblázatok sajátlagosságait szem előtt tartva (megtartva) úgy, hogy

- korrekció esetén is megmaradjon az egyértelmű, világos áttekinthetőség, jó használhatóság.

Ezeket a táblázatokat tehát akár össze is köthetjük komplex gazdálkodási szoftver rendszerré, de mindig tekintettel kell lennünk arra, hogy például az időbeli tagolás az eseményekhez képest (előzetes, egyidejű, utólagos), mindig alapvetően határozza meg a számítások, kimutatások jelentését, reális kezelhetőségét (sőt azt, hogy értelemszerűen ki jogosult vagy ismeretei, helyzete folytán ki képes azokat kezelni.).

Nagyvállalati és állami méretekben igen nagy költségekkel hihetetlen adminisztrációs rendszereket alakítottak ki napjainkra. Az IBM cég neve például International Business Machine, azaz nemzetközi üzleti gép gyártó vállalat. Nyilván a gépi eszközök képességeihez kapcsolódóan bővítették az üzleti adminisztráció bonyolultságát, kiterjedtségét és differenciáltságát is.

A differenciáltság alatt értendő, hogy nagyon terjedelmes skála mentén bontották apró láncszemekre a szétválasztott és kapcsolódó szerepköröket (tulajdonos, menedzser, tulajdonos által megbízott felügyelet, végrehajtó, véleményező és potenciális vásárló, tényleges megrendelő stb-stb).

Mi van a kisvállalatokkal, az egyéni vállalkozókkal, a magánszemélyekkel? Milyen adminisztrációt érdemes egy lótartónak működtetni?

Két fő szempont van, a lótartó saját adminisztrációs szükséglete (ami a nullával is egyenlő lehet), valamint a külső elvárások.

A külső elvárást minimálisan az állami szervezetek szabják meg (adózási, egészségügyi és egyéb szabályozás).

Keveset jön szóba a talán alapvetőbb szempont a vállalkozó (a lótartó) saját kalkulációja. A lótartási tevékenységével legalább a saját maga számára fenntartható tevékenységet, pozíciót, esetleg vállalkozást szeretne. Nagyon halványan tudatosult, hogy a lótartó saját tevékenységének szervezésében milyen meggondolásokra, adminisztrációs eszközökre támaszkodhat – minden külső elvárástól függetlenül. Természetesen a saját célú meggondolások területén mindig adott lehetőség a zseniális megsejtés minden kalkulációs segédeszköz nélkül (ami azonban ha nem sikerül, akkor nehéz javítani).

A lótartás minél inkább szolgáltatás, vállalkozás jellegű, annál több külső gazdasági társsal, igazgatási szervvel kell kapcsolatot teremtenie. Eme kapcsolatokban kényszerül a lótartó további szerteágazó adminisztrációs elvárásoknak megfelelni (banki igények, a vevők igényeiből kinövő minőség-menedzsment adminisztráció igénye, a már említett hatósági elvárások stb).

Felépíthető a projekt vagy vállalkozás adminisztrációja a külső elvárásoknak megfelelően, azokból levezetve vagy azokat összegezve. De a lótartás vagy bármely projekt célrendszere, teljes megvalósítási folyamata majd értékelése csak a külső elvárásokból nem vezethető le.[34]

A projekt, vállalkozás vagy csak személyes lótartás „üzleti” kalkulációja kell hogy a gerincét alkossa az egyéb feltételeknek (például a külső elvárásoknak) is megfeleltetendő adminisztrációnak – mert csak abban az esetben támogathatja például a tulajdonképpeni célt a lótartás tényleges tevékenységét. Ebben az esetben az adminisztráció nem csak kolonc, teher lehet, hanem egy újabb sajátos eszköz, szerszám is – a lótartó kezében, a lótartó érdekében, szervezése hatékonyabbá tételében.

Gyakorlatilag messze vagyunk attól, hogy a lótartási módok adminisztrációs csomagját kész sémaként beszerezhessük (kézikönyv vagy szoftver formában), úgy vásárolva mint zablát, nyerget vagy takarmányt. Félre értés ne essék, ennek technikai feltételi 20-40-60 éve megvannak a nagyvilágban. Sajnos egyelőre egyetlen eszközökkel rendelkező lovas szervezet sem tartja feladatának a lovasok, a lótartás szervezési eszközökkel való szolgálatát (például enélkül nem tudom miként lehet manapság bármilyen társadalmi, mondjuk nemzeti lovas programról beszélni).

A problémát nem tudom megoldani magam, de tájékozódásként mégis megpróbáltam össze szedni valami kis adalékot az üzleti tervről (SZIE üzemgazda tervező exceltáblák illetve józsefmajori ügyviteli és elemző szoftvercsomag).

2. menedzsment (beruházás és működtetés-értékesítés vezetése), alkalmazottak (beruházás és működtetés-értékesítés megkívánta közreműködés) valamint

Biztosan nem tökéletes ez a felosztás. Azért idéztem fel, mert a kisvállalkozás, családi gazdaság esetében jellemzően ezek a fázisok, ezek a szerepkörök összecsúsznak, összeérnek. A külön válásuk kevésbé éles, mint egy nagyvállalatnál. A nagyvállalatnál beszélhetünk tulajdonosi érdekeltségről külön, tőle függetlenül menedzsment és alkalmazotti érdekeltségről, esetenként formalizáltan megjelenő vevői érdekeltségről. A kisebb vállalkozásoknál, és jellemzően ilyen a lovas vállalkozás, gyakran nem személyi vagy még kevésbé elkülönült típusú anyagi érdekeltséggel vesznek részt a közös munkában, hanem maximum személyes kvalitások szerinti megoszlásban, csak különböző súllyal. Tehát mindennapos, hogy ugyanazok a személyek vesznek részt egy projekt üzleti döntés előtt, annak álmodozós felvetésében, az üzleti döntést követően a beruházásban majd a működtetésben és értékesítésben. Recept, szigorú előírás nincsen.

De a legjobb lenne, ha a különböző helyzetekben szükséges kalkulációkhoz megfelelő segédeszköz, szoftver állna rendelkezésre a családi vállalkozás amorf résztvevői gárdájának.

Jól artikulált, és rugalmasan tovább alakítható kalkulációs eszközök rendszerét vártam volna legalább ismertetni a lovas szervező oktatáson (saját lótartáshoz, vállalkozáshoz egyaránt). Ezzel az érdeklődéssel próbáltam néhány kalkulációs segédeszközt „felfedezni” a gödöllői campusban.

Üzleti tervről általában

Az általános bevezetési témakörök közt következzen az üzleti terv fogalma.

Az üzleti terv az esemény (itt célszerű szóhasználattal a projekt) megelőző eltervezésével foglalkozik.

A tevékenység előzetes terve és utólagos naplózása egységes rendszert kell alkosson. A projektekbe foglalható tevékenységek egységes, teljes adminisztrációjára sokféle irányból rajzolódott ki törekvés (ezt meg kell különböztetni az egy vagy több projektnek keretet adó gazdálkodó szervezet törvényben szabályozott számvitelétől):

- Az uniós kontinensnyi pályázati rendszert indító politikai döntésétől kezdve a pályázatok kiírásán, lebonyolításán, ellenőrzésén keresztül az összefoglaló beszámolóig egységes adminisztrációs sémát alakítottak ki, amelynek része a pályázatával részt vállaló vállalkozó üzleti terve

- A minőségellenőrzési rendszerek kiépítése a fogyasztói igények felől fogalmazódott. Sok termék esetében ránézésre nem állapítható meg annak minősége, ellenőrző vizsgálatok pedig költségesek vagy éppen megoldatlanok. A minőségellenőr rendszereknek furcsa mód úgy lehet részese az üzleti terv, hogy szerepel az üzleti tervben a termelés minőség ellenőrzés költségeinek és egyéb feltételeinek a megteremtése.

- Lassan üzleti tervet kérhetnek a hatóságok, hogy eldönthessék, adjanak-e engedélyt valamely projektre.

- Üzleti tervet igényelnek a finanszírozásban részt vállalók, a bankok és befektetők.

Az üzleti tervezés divattá, bevett eszközzé válik. A lényege, hogy valamely projekt megvalósítása előtt dokumentálja a gazdasági, szervezési-pénzügyi előzetes tervezést (az utólagos kimutatások rendszerét kiegészítve). Az úgynevezett üzleti tervezés fő célja tehát valamely projekt (és nem egyszeri adásvételi cselekmény) üzletileg is kielégítő tervezésének majd lebonyolításának megalapozása.

1) A projekt fogalmáról [35]

„Eredete: A magyar nyelv az angol project kifejezést vette át. Az angol project szó a latin projectum, projicere szóból származik, melynek jelentése „valaminek az előre vetítése”. A pro- előtag (görög πρό) jelzi, hogy az utótagban szereplő cselekvést időben megelőzi valami, míg a szó második tagja a jacere, „vetít”. A „projekt” eredeti jelentése tehát „valami, ami történik, mielőtt valami mást megteszünk”. A szó eredeti jelentése tehát inkább valaminek a tervezésére vonatkozott, nem pedig magának a tervnek a végrehajtására.

A projekt szó használata és jelentése az 1950-es években változott meg, amikor számos projektmenedzsment technika került bevezetésre: egyre inkább összevonódott a projekt és a célok – a projekt már a tervet és a végrehajtást is magába foglalta.

Időszaki: a projektnek van kezdete és vége. Ez a tulajdonság nem jelenti azt, hogy a projekt átfutási ideje rövid. Vannak hosszú projektek, de ezeknek is van kezdete és vége, azaz megfelelnek az időszakosság kritériumának.

Egyedi: a projekt végén létrejövő termék, szolgáltatás vagy eredmény valamilyen módon eltér a jelenlegitől. A projekt egyediségéből következően nagyobb bizonytalansággal és kockázatokkal jár, mint a rendszeres, állandóan ismétlődő tevékenységek.

Fokozatos kidolgozás jellemző rá: a projekt egyedisége, a nagyobb bizonytalanság és kockázatok miatt a projekt indulásakor nem ismerhető és belátható teljes mélységében, ezért a projekt tervezése és végrehajtása lépésekben, fázisokban történik. A projektcsapat a projekt előrehaladtával egyre mélyebb ismeretekre tesz szert a következő lépés céljairól, a megvalósítandó termékekről és a végrehajtás módjáról. Ennek alapján a kezdeti magas szintű (vázlatos) terveket részletesebben ki lehet dolgozni, és ezek alapján lehet végrehajtani a projekt következő fázisát.

A projekt alapjaiban különbözik a többször végrehajtott folyamatoktól és az üzemeltetéstől, mivel ez utóbbiak folyamatosak és ismétlődőek (a projekt pedig időszakos), és gyakorlatilag azonos terméket vagy szolgáltatást eredményeznek, akármikor és akárhányszor is hajtják ezeket végre (szemben a projekt egyedi végeredményével).

A projekt általában erőforrásokat vesz igénybe a működéséhez. A projekt végrehajtása általában részletes terven alapszik, mely figyelembe veszi a külső tényezőket és megkötéseket. A projektek végrehajtásának megszervezésével és irányításával a projektmenedzsment foglalkozik. Nagyobb projektek tervezése, végrehajtása és ellenőrzése külön átmeneti szervezet létrehozását igényelheti, mely magában foglalja a projektcsapatot, és egy vagy több munkacsoportot.

A nagyobb projektek alprojektekre oszthatók, illetve több projekt együttesét a program név fogja össze.

Előnyei: a projekt alapú megközelítés különösen népszerű a nyugati típusú vállalatoknál. A "nyugati típusú vállalat" alatt a korszerű, matrix eleven működő, kevéssé tekintélytisztelő, kooperatív kultúrával rendelkező vállalatokat, szervezeteket értünk. A merev, hierachikus, tekintély-elvű, bürokratikus szervezeteknél a projekt-szerű működési mód teljességgel ellentétes a szervezeti kultúrával, ezért nem is igen alkalmazzák, vagy ha mégis, akkor a működési mód – többnyire – nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.”

2) A projekt szervezési módszer határai

Az előbbi bekezdéshez hozzá lehet tehát fűzni, hogy a projekt szervezési technika egy aktuálisan végrehajtandó, jól elkülöníthető feladatot jelöl. Alapvetően nem a beállott, rutin szerinti szervezés technikája, de nem is a rögtönzésé, valamint nem is a szervesen természeti-társadalmi környezethez alkalmazkodó komplex, szinte reflex szerű szervezésé (aminek mint például a bevált hagyománynak nagyon nagy lelkileg és anyagilag megerősítő, inspiráló és jó hatékonyságú változatai lehetségesek).

Másrészt viszont a gazdasági rentabilitásra ráutalt, tehát jövedelmezőségre kényszerülő tevékenységek átszervezésének hatékony szervezési módja lehet a projekt szervezés technika használata. A tartós működést is lehet naponként vagy évenként ismétlődő projektek láncolatának tekinteni külön szervezési és kiértékelési fázisokkal. Mondhatnánk, hogy „ciklikusan” kell ismételgetni, lánc-szerűen felfűzni a rész-projekteket, tartós tevékenység szervezésére – de a ciklus menedzsment kifejezés más értelemben „foglalt”.

Kialakult ugyanis az államilag támogatott pályázatos projektek rendszere az USA-ban a XX. század végén, amelynek módszerét most az UNIÓ is alkalmazza Projekt Ciklus Menedzsment (CPM) néven[36]. Tehát napjainkra nagyszámú párhuzamos projekt állami kezelését jelenti, amelyben az ellenőrzés és a projekt céljának kijelölése országosan, sőt kontinentálisan központosított. A CPM-el és fogalmainak használatával pályázatírásnál lehet találkozni. De nézzük tovább az elvi értelmezést.

Elvileg akár az elalvás előtti lelkiismeret vizsgálat is tekinthető egy aznapi projektet lezáró kiértékelésnek, és a következő napi projektet előkészítő tervezésnek – természetesen a pénzügyi tervezés bonyolult képletei a napi teendőkről való esti elmélkedésnek már nem részei.

Azonban a projekt szervezés módszerét alkalmazva nagy a mechanizálódás veszélye, és nagy a komplexebb kölcsönhatásokból épülő folyamatokra ható rombolásának a veszélye, amikor a projekt tervezői a szükségesnél alacsonyabb szinten, túlzottan leegyszerűsítve mérik fel a feladatot és annak kölcsönhatás rendszerét – a leegyszerűsítés után ha mégis keresztül hajszolják, erőltetik a megvalósítást - lásd az egész ökológiai kérdéskört, a környezetre ártalmas termelési folyamatok fenntartását a globális katasztrófa árnyékában is.

A fenntartható fejlődési pályára állt emberiségnek biztosan nem kizárólag az egyszerűen felfogott projektek tömegéből fog állni a szervezési gyakorlata.

További veszélye a projekt szervezésnek, amikor nem a természeti, hanem a társadalmi, a személyes környezetet sértik beszűkített figyelmükkel. Kontinenseket átfogó pályázati rendszerek épülnek ki olyan ügyekben, amik néhány tucat ember személyes közérzetére, egymás közti kapcsolat rendszerére tartoznának. A személyi autonómiát sértve illetéktelen területen fognak bele pályázatok által ösztönzött és külsődleges formai jegyekre koncentráló, szigorúan kézben tartott projektekbe (mert mechanikus ellenőrzéssel azt tudják könnyen vizsgálni – van-e aláírás a lapon, és nem azt, hogy a menetközbeni módosítás mennyire jelent életrevaló rögtönzést).

Például szomszédsági rendezvények projektjei is távoli pályázati központok pénzén külső bele nyúlások az emberek helyi önszervezésébe. Vagy szabványosított játszóterek elterjesztése a helyiek játék készítő aktivitását sőt illetékességét kikapcsolva (odáig terjedően, hogy ha nincsen pénz szabványos játszótérre, akkor ne legyen játszótér). Sok példa hozható fel még a helyi piacok, helyi építő anyagok stb helyi megoldások tiltását is bele értve.

Elgondolkodtató, hogy itt tulajdonképpen a kívánatos önszerveződés alanyainak, cselekvőinek az autonomitása sérül végletesen. Olyan ez, mintha a házasság projekt lenne az egyetemen véletlenszerűen egymás mellett ülő diákok között, az érintettek érzelmi állapotát, személyes illetékességét kiiktatva a szempontok közül.

Elmondhatjuk, hogy a globális szervezési innováció sikereként, mellékhatásaként a projekt és más szervezési módszerek szabványosítása, pályázati finanszírozása már-már az innováció globális leépítését eredményezik. De hát ez a projekt szervezés kérdéskörének egyik határ területe.

A lovas létesítmények és rendezvények projektjeinél első pillantásra szerencsésebb a projekt lehatárolás lehetősége. Itt is vigyázni kell, mert nyilvánvaló, hogy a lovas életmód feltételei nem teremthetők meg mégoly zseniális, látványos, az emberek tömegeit csak a látványosság erejével megragadó „lovas cirkuszokkal”.

3) Gazdasági számítások válfajai a számításokat végző alanyisága szerint

A döntést meghozó és a végrehajtó illetve a tulajdonos valamint a kezdeményező személyének azonossága vagy különbözősége

2. táblázat: Gazdasági számítások felosztása a gazdasági cselekmény alanya szerint

Manapság az az általános meggyőződés, hogy mindent szabványosítani kell, például a gazdasági számításokat is. Ennek vannak előnyei, egyes módszerek általánossá, csereszabatossá válásában. Lehetőség van tehát minden korábbi időszaknál nagyobb mértékben a táblázat négy lényegében különböző helyzetű kategóriájában, hogy közös ismérvek alapján működhessenek együtt tervek készítésében és végre hajtásában.

Ugyanakkor felfokozott szükség van arra, hogy személyenként és közösségenként eredendően eltérő szemléletükből eredő különbözőségeket is ismerjük, mert e sajátságok a munkamegosztás, tervezés és megvalósítás, értékelés hatékonyságát javíthatják.

A lovas életmód feltétel rendszerében tipikus kalkulációs hiba ma Magyarországon, hogy külső előírások módszereivel próbálnak olyan kérdéseket kiszámolni, mint például a saját célú lótartás terhei és haszna. Az eredmény sivár semmitmondás.

De nagyon hasonló helyzetre bukkanunk, ha a segélyosztások úgymond korrupcióit vizsgáljuk. A korrupció ott is értelmezhető olyan szereptévesztésnek, ami a különféle gazdasági számítgatások kategóriái közötti rossz eligazodásból következik. A segélyek megcsapolói sajátjukként kezelve a segélyeket olyan gazdasági haszon szerzésre törekszenek, amire nem lennének jogosultak – de a környezetükben az irodalomtól kezdve a sajtón át a törvényekig olyan késztetések érik folyamatosan, amelyek e kategóriák határainak nem-létét, lerombolandóságát, hasznavehetetlenségét sugallják. Nem könnyű eligazodni a megtévesztő nyilvánosság ellenére sem nagy vonalakban, sem apró részletekben.

Mondani lehet azt is, hogy ne köntörfalazzunk, a tolvajt nevezzük tolvajnak. Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Mi a különbség a hagyományos módszerrel osztogatott segélyek lenyúlása (téves hasznosítása) és a pályázatos projekttámogatások agyon adminisztrált, szintén csak a közreműködők által kedvezményezett csoportnak juttatott támogatások között? Hogy nehezebb utóbbi esetben a vissza élést megfogalmazni és tetten érni?

A legnagyobb probléma a különféle kulturális alapállású szemléletek között az, hogy a számszerűsítésnek nincsen, mert elvileg kizárt az „objektív” teljesen közös megoldása. A számszerűsítés csak megállapodásra támaszkodva lehet sikeres. Közösségi egyezség nélkül elvész a matematika csodálatos világának megragadhatósága is. De lényeges különbségek vannak egyetlen kultúrán belül is, egészen az egyes személyekig elhatolóan. Végső soron mindenki másként értelmezi a valóságról érkező jeleket.

Csak egyik kérdés, hogy miként alakul ki az a közös értelmezés, amely lehetővé teszi egymás megértését. Másik kérdés, hogy az életünk végképp megismételhetetlen, lemásolhatatlan, egyedi. Eszerint a valósághoz való viszonyunk, élményeink, életörömünk és bánatunk is mind-mind végső soron egyedi színekkel telített, saját létezésünkben megvalósuló. És ezen a ponton válik fontossá, hogy az emberi személy alanya a társadalmi és általában a világ (az emberi világ) történéseinek és nem tárgya.

A gazdasági számítások az emberi élet eszközei. A gazdasági számítások az emberi élet akár csak gazdasági teljességét meg sem tudják közelíteni. Nem is feladatuk valójában. Lehetetlen számokba önteni, hogy a napsütötte fű szaga kinek mennyi örömöt okoz. A számítást végző alanyok saját maguk nem összegezhetők minden korlát nélkül úgy, hogy alany voltukat el ne veszítsék – márpedig a helytelen absztrakcióra támaszkodó számításokból kiinduló emberi létfeltételek rendszerének állami eszközökkel való óvatlan módszeres formálása: erre vezethet (lásd XX. századi események). A számítások akár hamissághoz vezető leegyszerűsítő absztrakcióiban elveszhetnek a sokkal lényegesebb struktúrák és maga az egyedi lét, amelyet szolgálniuk kellene – nem pedig likvidálni a személy létének egyediségét, adott esetben.

Tehát mint végső fogyasztók nem vagyunk összegezhetők. Ha ezt mégis megteszik különféle célért, figyelmen kívül hagyva az ember alanyi szerepkörét a természettől hozzá tartozó személyes és közösség általi tulajdonosi pozícióval együtt, akkor csak olyan légből kapott számokhoz juthatunk, mint a valószínűségi számítás módszerével végzett egyszeri jóslások megbízható idősorokra való támaszkodás nélkül. Úgy tűnik, mintha – de lényegében nem az (mármint úgy tűnik, mintha összegezhető lenne minden egyes ember végső fogyasztása, de a kapott szám lényegében talajtalan, értelmetlen).

A piaci kereskedelemben a kereslet-kínálat alakítja ki az árakat. Az egyéni boldogságnál ez a kétoldali megmérettetés fogalmilag lehetetlen. Egy a saját társadalma érdekében tudatosan és eredményesen munkálkodó kormányzat tehát elolvassa ugyan a pénzügyi adatokból kiszűrt társadalmi összfogyasztás statisztikai értékeket, azok változását, de tisztában van vele, hogy ha csak erre alapozna, akkor biztosan eltévedne.

A végső fogyasztónál nem az a döntő, hogy mekkora összeg megy át a kezén, hanem hogy készpénzért, természetben a társadalomtól milyen életfeltételeket kap, és ehhez a maga teljesítményéből mit tud hozzá adni. Döntő, hogy mindez milyen struktúrában történik, hogy a struktúra egyik sarokpontjaként az egyes embernek milyen szubjektív, döntési-megélési pozíciója marad. S ha mégis sikerül valami felmérést végezni, s melléje kerül, hogy összegtől függetlenül milyen az embert körülfogó társadalmi rend, akkor ezen belül a készpénzes megoldások, a természetbeni társadalmi juttatások és a saját teljesítménnyel előállított létfeltételek között nehéz egyértelmű sorrendet felállítani. Mindháromra szükség van.

Az ökológiai lábnyom mérséklésére való törekvések jó válaszként értelmezhetők a

- összefüggéseiből kiragadott (társadalmi-gazdasági struktúra értelmezése nélküli, matematikai hasonlattal koordináta tengelyek nélkül a meghatározatlan térben úszkáló értelmetlen számokba kódolt)

Hogy jön ez a lovas életmód feltétel rendszerének kérdéséhez? A cseppben a tenger hogyan érhető tetten? A kentaur patanyomának mérséklése az ökológiai lábnyom mérséklésének egy adott konkrét útja.

Ez a lábnyom-patanyom vizsgálódás akkor értelmes, ha nem az életminőségtől elvonatkoztatva latolgatjuk. Cél csak az lehet: minél kisebb lábnyommal minél jobb, minél emberibb életfeltételeket. A társadalmi szabályozásnak tehát kisebb lábnyomhoz igazodva nem kell lepusztulnia. Ellenkezőleg. A társadalom önszabályozásának minden korábbinál hatékonyabbá kell válnia. Mind a szabályozás alanyának-eszközének és tárgyának szétválasztásában, mind a szabályozás eredményességében.

4) A döntés fogalmáról

A döntés lényegéből fakadó szubjektivitás, esetlegesség, vállalás nem szűrhető ki. A személyes felelősség, a következmények viselése nem kerülhető el. Csak a döntés lehető gondos előkészítésével képzelhető el a jó döntés, a kedvező következmények valószínűségének javítása.

Az üzleti tervezés tehát az üzleti döntés egyéni vagy testületi, de feltétlen szubjektív döntésre való felkészülés része.

A döntéselmélet az egyes kedvező döntések meghozatalának módszereivel foglalkozik.

Kevésbé van az érdeklődés előterében, hogy ki a döntő, és milyen kapcsolatai vannak a döntést hozónak a döntés következményeihez, tehát hogy milyen típusú döntésről van szó.

Egyedi döntést lehet támogatni az úgynevezett döntés támogató módszerekkel.

Döntések sorozatát a döntési feltételek javításával lehet segíteni. Például egy egész társadalmi réteg döntési kultúráját javíthatja a jogbiztonság erősödése. A kérdés úgy volna folytatható, hogy milyen a lótartást kedvezően befolyásoló feltételeket lehet elképzelni – illetve hogy ki-ki a maga egyéni döntéseihez mivel készülhet fel.

3. táblázat: Az emberi megismerés alanya csak az ember lehet …

4.1) Döntés - cselekvés és információ

A fénykúp azt ábrázolja, hogy a térdimenziókat ábrázoló függőleges tengely és az időt ábrázoló vízszintes tengely keresztezésében adódó itt-és-most helyzetű megfigyelő csak a fénysebességgel vagy lassabban érkező információt ismerheti meg a múltból és csak maximum fénysebességgel kiadott parancsaival befolyásolhatja a jövőt.

1. ábra: A fény véges sebességére támaszkodó „fénykúp” ábra

- a múlt irányában fizikailag, logikailag még információi sem lehetnek (ha tényleg nincsen a fénynél gyorsabb anyag, ami a jeleket továbbíthatná)

- a jövő irányában pedig nem lehetnek a hatása alatt, hiszen a hatások sem terjednek gyorsabban mai ismereteink szerint, mint a fény.

Ezek alapján értelmezhető akár a gazdaságban vagy az emberi cselekvés bármely területén az emberi tájékozódás és cselekvés fénykúpja. Tehát mégha tudnánk is minden elérhető jelet jól értékelni a tökéletes döntés érdekében, akkor sem juthatunk hozzá elvileg minden múltbeli állapot információjához, valamint még ha totális hatalmunk is keletkezne az emberiség felett, akkor sem lehetünk tökéletes uralkodók elvben sem, hiszen mindig lesznek, akik parancsainkról tudomást sem szerezhetnek, nemhogy engedelmeskednének is neki. – Nem beszélve arról, hogy mások feletti totális hatalom „erkölcstelen”, aminek logikai alapját a megelőző táblázat vázolta.

Az internet korában az információs fénykúp-korlát gyakorlati technikai, társadalmi, politikai és gazdasági értelemben szembeötlően változik mind kutatók, politikusok, mind a közemberek számára, de meg sosem fog szűnni. A döntések kockázata sosem lesz elkerülhető, de még pontosan megadható sem, csak becsülhető. A becslési eljárás pedig egyre javítható, de sosem válhat tökéletessé, azaz sosem válhat jóslássá.

4.2) Az emberi döntés kockázatát mérséklő két társadalmi módszer

Az emberi döntések javításának két alapvető közösségi, társadalmi módszere tudatosodott az elmúlt évezredekben, különösen az európai kultúrkörben:

- az erkölcsi alapok beszámításával próbálták csökkenteni a szabad akaratú másik ember döntéseiből eredő kockázatot

- a tudományos, logikai és ténybeli evidenciákról feltételezték, hogy azok a fénykúp (vagy döntési kúp) árnyékában is kiszámíthatóak.

Az erkölcsi és a logikai-ténybeli (tudományosan ellenőrzött) evidenciák rendszerére épül modern társadalmunk – annak ellenére, hogy lépten nyomon a legkülönfélébb irányból próbálják ezt tagadni a legnagyobb nyilvánosság előtt is, kezdve az iskolai oktatás ballépéseitől.

4.3) A görög drámáktól kezdve – a felelős emberi döntés problémája

A döntésről szólva vissza tekinthetünk a görög drámákra, amelyekről első pillanatban nem is érthető, hogy miért oly fontos fordulópontjai az emberi gondolkodásnak. Antigoné és sok más műnek az alapvető témaköre az emberi döntés kényszere, erkölcsisége. A döntési helyzetek sorából áll életünk, amely elől nem térhetünk ki. Ha nem hozunk tudatos döntést, akkor sodródunk. Ez a gondolkodás a vágytalanságot, a döntés előli menekülést nem tekinti erénynek. Viszont figyelmeztet is a görög dráma, hogy döntéseinkkel csak valószínűségeket befolyásolhatunk, a következményei akkor is ránk hárulnak, ha általunk nem befolyásolható vagy föl nem mért tényezők válnak a döntővé.

És valahogy a kereszténység is ebben a vonalban egy következő állomás, amely megtanít szembe nézni a kifürkészhetetlen sorssal, amelynek akkor is erkölcsi meggyőződést (és tudományos tájékozódást) föl nem adó tevékeny résztvevői kell legyünk (elkerülendő a legteljesebb káoszt, az emberiség halálát, szétzüllését), ha nem lehetünk biztosak abban, hogy döntéseinkhez garantáltan az általunk kalkulált kedvező következmények társulnak.

A dráma a felelős emberi döntés problémájára épül. Szoros közelségben bukkan fel a szabad akarat fogalma. Van szabad akaratunk? Minden bizonnyal. Hogy szabad akaratunknak mi a természete, a hatóköre, az egyben az emberi kompetencia kijelölője is a világban.

A tudományos igazság a lovagkorban nyert megerősített pozíciót gondolkodásunkban a tomista filozófia révén. A tudományos, kísérleti tények megkerülhetetlensége azóta is egyik oszlopa gondolkodásunknak.

Feltételezzük, hogy mind a tudományos tények a fénykúpok árnyékában is olyanok, amilyennek ismerjük őket, mind az erkölcsi tartásnak olyannak kell lennie a fénykúpok árnyékában, mint amilyennek elvárjuk őket az általunk ismert és befolyásolható világban.

De térjünk vissza az üzleti döntés fogalmáig, amely az általában vett emberi megismerés és döntés korlátainak alá van vetve, azon belül értelmezendő. Ezen a határon belül azonban önálló termelési tényezőnek is tekinthetjük.

5) Ki a projektszervezés eszközének használója, megrendelője, felelőse?

Az egyik fontos kérdés tehát az, hogy a projektszervezés eszközének és az ahhoz tartozó üzleti terv készítésnek ki a megrendelője, a felhasználója. Ki lehet a szervezés alanya (felelős megrendelője). Amennyiben a lovas életmódra törekvő személy, egyén is hozzáférhet a projektszervezés eszközeihez minden kötöttség (kiszorítós vagy érdektelenségből adódó ködösítés) nélkül, akkor az bizonyára jelentősen javítja technikai értelemben a szervezési hatékonyságát, és általános erkölcsi értelemben is az önszervezési szervezési kultúrát.

A projekt szervezési módszer és a komplexebb szerves-kölcsönható hagyományokba ágyazott szervezési módszerek összevető elemzése e dolgozatnak nem tárgya. Annyit azonban leszögezhetünk, hogy a szervezés eszköz az ember kezében. A szervezésnek pedig mint általában a cselekvésnek az ember az alanya (a szervezési eszköztár felelősen szabad tulajdonosaként – aminek általános értelemben csak birtokosa lehet ez vagy az a személy, és nem korlátlan tulajdonosa, akár világmonopólium mértékben, de ez ismét messzire vezetne). Tehát a különféle szervezési típusok elemzésének kiinduló pontja az lehet, ha megállapítjuk, hogy a tervezett folyamatnak ki a döntésre jogosult tervező alanya.

2. ábra: A "társadalmi munkamegosztás atommodellje" (szabályozás elvű működési sémája)[37]

Tekintsük ezt az ábrát, amelyen természetesen az ügyvédi és orvosi önállóság, kompetencia szakmai autonómiának tekintendő.

Az ügyvéd és orvos esetét alapul véve, akiknek magas fokú szakmai képzése a társadalom által mint szakmai autonómia ismerhető el. Egy-egy eseményben az ügyfélnek, a tulajdonképpeni jogi illetve egészségügyi folyamat alanyának a bele egyezésével szolgáltatásként átveheti a részletek feletti szakirányító szerepét például az ügyvéd vagy az orvos. De ez a meghatalmazás sohasem vezethet a tulajdonképpeni alanytól való elszakadásig, sőt az alany elleni kényszerig, érdeksérelemig, az alany személyiségének megkérdőjelezéséig, mert az alanyi szerepkör (a személyi lét) végső soron nem veszíthető el (tagadása például annyira tilos, hogy feltétlenül SEMMIS a rabszolgaságot létesítő szerződés). A szerződéshez hasonlatosan a statisztika eljárása sem minősíthet senkit a jog bújtatott módszereivel, vagy a számok hamisságával rabszolgának (semmilyen a tényszerűséget mint paravánt maga elé tartó gazdasági számítási eljárás útján). De ezzel nem kell lemondanunk a szerződések, egymásnak tett szolgáltatások rendszeréről. Csak oda kell figyelni használatukra.

5.1) A szervezés ontológiáját a következőképpen lehetne vázolni:

- A szervezés cselekvő és felelősen szabad alanya: az ember (a személy és közvetett értelemben annak élő közösségei)

- A szervezés eszköze esetünkben például a projekt módszer és annak tervezési módja az üzleti terv

- A szervezés tárgya lehet bármi, kivéve az alanyiságától megfosztott embert (amire technikai lehetőség van, de amit erkölcsileg nem engedhetünk meg magunknak)

5.2) A séma hasonló a társadalmi szabályozás alapvetéséhez:

-A szabályozás alanya végső soron kizárólag és feltétlen a felelősen szabad emberi személy (és annak élő közösségei) ~ ezt nem sértheti meg senki semmilyen jogcímmel, az emberi személyiség tiszteletének feladásával, a természetjogi evidenciák tagadásával nem lehet hatalom számára erkölcsi elfogadottságot igényelni

-A szabályozás tárgya a társadalmi szabályozás esetében az emberek közötti viszonyrendszer, a társadalmi folyamatok (amiknek ható mechanizmusait bizonyos mértékig ismerhetjük, és aszerint kell a szabályozásukra törekedni az emberi értékrend szerint való döntések, törekvések függvényében).

A projekt szervezés mint termelési eszköz általában nem közvetlenül társadalmi szabályozás alakítására törekszik. Viszont fordítva megállapítható, hogy a projektszervezés elvileg nem lépheti át a társadalom szervezés alapvető normáit technikai szükségszerűségre hivatkozva. Lehetőleg a társadalomszervezési korlátok tiszteletben tartásával kell működnie – pld a nyílt rabszolga szerződés tilalma elfogadott, de a kamatrabszolgaságra ugyanezt a tilalmat már nehezebb értelmezni.

5.3) A szabályozás ontológiája

4. táblázat: A szabályozás ontológiájának legfontosabb pontjai

Minden szabályozásban közösek, a szabályozás lényegét adó alany-eszköz-tárgy sajátságok.

Általában a szabályozáson belül tekinthető egy sajátos részhalmaznak a projekteket előkészítő üzleti tervezés.

A projektek gazdasági előkészítésének eszköze az üzleti terv. Az üzleti terv általános bevezető címszavai (kihívás - küldetés – látomás) adhatnak fogódzót a projektszemlélet túlegyszerűsítő és a környezetet megterhelő voltának enyhítésére.

Az általános rész tisztázza az alany törekvését, és az általa figyelembe venni kívánt főbb társadalmi és természeti környezeti tényezőket. Az általános rész megfontolásai kevésbé számszerűsíthetőek. Mintha itt a koordináta tengelyeket állítanánk fel a pontosabb definíció érdekében.

Az egyedi projekt „elterjedt minta szerinti”, közvetlen üzleti terve hivatott számszerűsítést elvégezni a projekt előkészítésében. Mintha itt a koordináta tengelyeken mérhető koordinátákat jelölnénk ki.

A szokatlan, rendhagyó, a bevett általános vélekedésen túllépni igyekvő projekt tervnek kell a hasonlatot követve: a koordináta tengelyek beállításával is foglalkozni. Maga a projekt azonban az egyediségében, egyetlen kezdő és végpontjával csakis az ordinátákhoz hasonlítható, feltételezve hogy támaszkodni tud valamely koordináta tengelyekre.

6) A projekt előkészítés komplex szervezéstechnikai eszköze az üzleti terv

Most már a közvetlen megvalósítandó projekt általános hátterének megfogalmazottságát feltételezve az üzleti terv a közvetlen, egyedi előkészítő eszköz a projekt kielégítő megvalósítása érdekében. A lehetőségek vizsgálatát és a megfelelőnek ítélt cél eléréséhez szükséges lépések, erőforrások, időtartamok, valamint várható eredmények felsorakoztatását jelenti. Az üzleti terv (Business Plan) tehát szoros összefüggésben áll ugyan a projekt céllal és számos kapcsolatot mutat a stratégiai tervezéssel is, de alapvetően a projekt üzleti előkészítésére való, konkrét részlet számításokra támaszkodva.

A projektet szervező személyek, cégek vállalkozások, vállalatok hosszú távú célja naturálisan és pénzügyileg a tartós fennmaradás szokott lenni, mely úgy lehetséges, ha vállalat a társadalomnak szükséges terméket állít elő, és azt el is tudja adni, azaz ha a termékét mind a naturális inpu-output rendszerbe, mind a pénzügyi kapcsolat rendszerbe bele tudja illeszteni, tehát jövedelmet is realizál. (Van természetesen felszámolási és számos egyéb különleges projekt, amely nem illeszthető a vállalat tartós fennmaradásának szolgálata sémához, de ennek kifejtése nem tartozik ide).

A vállalat a naturális termék előállító és pénzügyi céloknak az eléréséhez időről időre különféle műszaki, termelési illetve üzleti terveket készít. A főleg gazdálkodási célú üzleti terv-csomagban a cég számba veszi a mozgósítható erőforrásait, a termékének és a cég piaci pozíciójának lehetőségeit, a megvalósítás költségeit és várható jövedelmeit – a projekt ciklusának kezdetétől lezárásáig terjedő összefogottsággal.

Tehát az üzleti terv talán legfontosabb sajátsága, hogy a projekt indulási döntést megelőzően készül, a döntést megalapozandó, és a benne tárgyalt folyamat a projektet indító döntéstől a projekt egyértelmű lezárásáig, kiértékelhetőségéig tart.

7) A projektet előkészítő üzleti tervezés során következőket vesszük figyelembe

A projektet előkészítő szakmai tervezés, amely nem a szervezési kérdésekkel foglalkozik, az üzleti tervezést megoldottnak tekinti (vagy a kockázat kategóriába sűríti annak hiányosságait). Az alábbi táblázatban alapvetően az üzleti kockázat kerül említésre (bár a különféle kockázatok természetesen nem választhatók el egymástól hermetikusan).

5. táblázat: Az üzleti terv a következőket veszi figyelembe

Az üzleti terv becsléseire, a benne felhasznált felelős ajánlatokra támaszkodva dönthető el, hogy szükséges-e további külső források bevonása a megvalósításhoz, vagy elég-e a belső erőket mozgósítania a vállalkozásnak. Továbbá az is eldönthető hogy a tervezett megvalósítás (esetleges fejlesztés) jövedelmezőnek becsülhető-e, vagyis megtérül-e, és milyen gyors a feltételezett megtérülés.

A becsült-feltételezett értékek az üzleti döntés után vállalt kötelezettségekké válhatnak olyan értelemben, hogy a megvalósítás folyamán bekövetkező környezeti és belső paraméteri változások kompenzálása az üzleti terv készítő feladata lehet. Furcsa módon külső finanszírozó esetén ez a rugalmas menetközbeni változtatás az adminisztrációban (bele értve az ellenőrzést, áttervezést, nyilvántartást) megoldhatatlan nehézséggé is válhat, ami komoly akadálya lehet az üzleti terv megvalósításának. De ez egy külön kérdés. A valóságban ennek gondnak az ismerete túltervezéshez vezet, ami a tervgazdálkodás problémáira jellemző tünetekhez vezet (sérülékeny programok, túltervezés, adminisztrációnak tervhez igazítása akár a valóságtól való elszakítás árán is, ésszerűtlen de az adminisztrációval konform megoldások).

8) Az üzleti terv készítésének indoka, célja, részletei

Az üzleti tervnek elvileg minden fontos tényezőt számításba kell vennie. Erre ad egy szűk felsorolást az előbbi táblázat. Hogy melyik tényező vizsgálatával kell kezdeni az üzleti terv készítését, pontosabban az érlelését fejben, beszélgetésekben, kis cédulákon vagy valami kérdőívet töltögetve, az a kérdés nem vethető fel. Bármely tényezőre eshet választás, illetve bármely tényezőre felfigyelve elkezdődhet az a megoldás kereső folyamat, amelynek egy önkényesen kiválasztott pontján a módszeres üzleti terv elkészítése válik a következő lépéssé.

- Bármely terv megvalósítására való törekvés gazdasági racionalitással való egyeztetése

- a vállalkozások indítása, fejlesztése és működtetése során egy cselekvési program igénye

Az üzleti terv elkészítését –annak fő célja– a gazdasági döntés követi, amely egyrészt

- lehet belső döntés, vagyis a „vállalkozás” dönthet az üzleti terv megvalósításáról,

- másrészt lehet külső, vagyis a lehetséges külső erőforrásokat biztosító szervek dönthetnek az erőforrások átadásáról.

- Az üzleti terv bármely sémája elemezhető tehát eszerint, hogy miféle célokra alkalmas, illetve

9) Üzleti terv és üzleti jelentés

A magyar számviteli törvényben az üzleti terv fogalma nem szerepel.[39]. A számviteli törvény hatálya a bejegyzett vállalkozásokra terjed ki (a szervezetre), a projektek (konkrét feladatok) elszámolásáról nem rendelkezik. A számviteli törvényben az üzleti jelentés fogalma szerepel. Az üzleti terv és üzleti jelentés fogalma úgy választható szét, hogy az üzleti terv egy időben lehatárolható projekt tervezete, míg az üzleti jelentés egy folyamatos működésű vállalkozás éves beszámoló adatait értékeli a lehető legszélesebb, legátfogóbb, üzletileg bármilyen okból fontos szempontok szerint. [40]

A projektet előkészítő üzleti tervnek szokás szerint része a pénzügyi terv, tehát a pontos pénzügy adatokra az előzetes általános megfontolások függvényében kerül sor.

Az üzleti jelentés viszont utólag felhasználja a cég éves pénzügyi beszámolóját, és azt mint megkerülhetetlen tényt minősíti, azaz nem részhalmaza az üzleti jelentésnek a könyvelés, hanem sorrendileg következnek egymás után.

Nem olyan egyszerű ebből következőleg mechanikus kapcsolatot megfogalmazni az üzleti terv és az üzleti jelentés tartalma között. A projektet előkészítő üzleti terv pénzügyi terv részének elemző eszköztára tehát nem kérhető közvetlenül számon a valamely folyamatos működésű cég üzleti jelentésén, mintegy ellenőrzésként való utánaszámolásként (hacsak a cég üzleti jelentése a cég tevékenységét nem projekt-bontásban elemzi).

A lótartás folyamatos tevékenység. Miként kerülhetett sor arra, hogy projektként értelmezzem nem csak a ló és felszerelés beszerzését, hanem ismétlődő projektek sorozataként is a folyamatos lótartást?

A projekt fogalma mindenképpen sokkal jobban kötődik a lótartás közvetlen tevékenységéhez, mint egy cég általános tevékenysége. Ha különféle lótartási módokat kellene össze hasonlítani, akkor azt úgy lehet megkísérelni például, hogy a lótartási tevékenység közvetlen projektjét, programját különféle szervezeti tevékenységbe próbálom ágyazni, és azt vizsgálom, hogy mikor melyik szervezeti keret lehet előnyös (őstermelőtől a részvénytársaságig). Ha tehát megfogalmazom a lótartás projektjét és annak költségeit, akkor egy lépést megtettem annak irányába, hogy a különféle típusú lótartások szervezeti igényét, szervezeti terhelhetőségét vegyem szemügyre. Igényesen, kézikönyv szerűen ez a munka hatalmas energiát igényelne, amellyel nem rendelkezek. Csak felvetni tudom és egy-két lépcsőben bele kóstolni a dolgozat második felében.

Mellékletek (technikailag végjegyzetként)

1) Akiket megkerestem dolgozatom vázlatával

2) A képzést meghirdető indulás – majd hallgatói jogvédelmi tájékozódás

3) Levélváltás a személy-fogalmak mai káoszáról és a szabályozás ontológiájáról

4) A pénzügyi terv szokásos részei, eszközei

[1] A szövegszerkesztő technikailag nem tudta a 3 fejezetet egyben kezelni, ezért választottam a külön számozást – FÁ.

[2] Lovassportok Témavezető: Dr. Fehér Károly CSc, c. egyetemi tanár

[3] Közgazdaság Témavezető: Dr. Káposzta József CSc, egyetemi docens

[4] SZIE-AOTK dr Huszenicza Gyula dékánhelyettes

[5] Részlet a képzés folytatását meghirdető szórólapból (Equifest – a ló ünnepe c. 2008 október 17-19-i rendezvényen osztogatott szórólapból): „Mire képesít a Lovas-tanár és szervező másoddiploma? Erről a hallgatók az oklevelük mellé" a vezető oktatók aláírásával" egy reprezentatív TANÚSÍTVÁNYT is kapnak. (Lovasvállalkozás alapítása és üzemeltetése. Lovas oktatás- szemléletformálás- szervezés: lovas turizmus, marketing és terápia; környezettudatos gazdálkodás és a lovas ágazat; pályázatok feltárása és hasznosítása; munkahelyteremtés; lovas hagyományok gondozása; stb.)”

[6] Dr Sótonyi Péter professzortól nem kaptam sem szóbeli konzultációt az előadásai idején, sem levélbeli választ a szakdolgozati gondolatok megküldésekor

[7] Fugli Károly, a Magyar Lovassport Szövetség főtitkára

[8] Együttműködési megállapodást kötött a Szent István Egyetem és a Magyar Lovassport Szövetség az egyetemi szintű levelező szakirányú lovas-továbbképzés gyakorlati tennivalóinak szervezésére - Gödöllő, 2006. március 7.

[9] 1997-es Filozófiai vitaköri előadás mellékletéből (Fény és Árnyék, , Szerencs, 2000, a Filozófiai Vitakör tudományos egyesület Tokaj-Hegyaljai munkacsoportjának Filozófiai évkönyvében)

[10] Fáy Árpád: Alkotmányos piacgazdaságot c. tanulmány 1. sz. függeléke, Püski Budapest, 1999.

[11] Számszerűsített becslés és értékelés módszereiből kiemelhető a valószínűség számítás és a valószínűség számításra épülő információ mennyiség számítás, mellyel az eseményt megelőző valószínűség számítást az esemény bekövetkezte után számszerűen értékelni lehet Ha például a valószínűség eredménye "1" volt, tehát a számítást végző biztosnak vette valamely esemény bekövetkezését, akkor, ha az esemény valóban bekövetkezett, a bekövetkezés híre nem mondott újat – az előzetes valószínűség számítás eredményéhez képest (!), tehát ezen hír információmennyisége ebben a viszonyításban "0". Ha viszont a biztosra vett esemény nem következett be, akkor a hír váratlansága maximális, információmennyisége tehát" 1", ugyancsak az előzetes becsléshez viszonyítva (a becslés készítője és a becslés elfogadói számára).

A http://hu.wikipedia.org/wiki/Kibernetika honlapról véve: „Az információelmélet az elektromos hírtovábbítás kutatása során jött létre 1948 körül. Alapítói: Claude Elwood Shannon, Norbert Wiener és Andrej Nyikolajevics Kolmogorov. Az információelmélet az információk átvitelének és feldolgozásának törvényszerűségeivel foglalkozik, és az információtartalom fogalmának bevezetésével az információátvitel technikája számára kvantitatív mértéket alkotott. Az információt az adótól a vevőállomáshoz jelekkel visszük át; a jelek fizikai jelenségek, pl. hang- vagy fényhullámok, vagy elektromos impulzusok. Az átvitel előfeltétele az, hogy az adónak és a vevőnek azonos legyen a jelkészlete az átviendő hír számára, pl. az M = {A, B, C, D} halmaz, vagy ugyanazon nyelvnek az ábécéje. A vevőállomás számára a hír nem más, mint lehetséges események sora közül egyetlen esemény bekövetkezése; vagyis megszűnik a bizonytalanság.”

A wikipédiából vett idézet tipikusan mutatja a hibát, miszerint keveri a jel és információ tartalom fogalmát (információ végső soron nem vihető át, ha az információ a jel értelmezése). Ellene volna felhozható, hogy egy szó értelmezése többé-kevésbé lehet szabványos, különben nem tudnánk beszélni egymással. Csakhogy a kérdés itt oda vezet, elképzelhetünk-e minden lehetséges értelmezést. Ez nyilvánvalóan csak egy mechanikus jelcsatorna végső számú, például 0 és 1 jelei esetében képzelhető el. A wikipédia szócikke itt tipikusan mellé fog, mert keveri a jelkészlet és az információ (értelmezés) fogalmakat. Tipikusnak mondható eset alapján megfogalmazható a Wikipédia használhatóága: Egy az idézetre hivatkozó által alapvetően ismert kérdéskörben gyors hozzáférést biztosít rég elfeledett adatokhoz, nevekhez, utalásokhoz. Ám csak azzal a fenntartással, hogy akár a szócikk tartalmával kapcsolatos alapvető tévedést is a hivatkozónak kell észrevennie, mint jelen esetben is. Az „információ elmélet” szócikkben az információ szó jelentésének egybe mosása a jelével, ami értelmezési zavarhoz vezethet.

[12]Első megfogalmazásban Fáy Árpád: Egzakt (kutatási program tanulmány, MTA-MKKE-VKCS, 1983)

[13] A XX. századot a szabályozáselmélet századának is nevezhetjük. A szabályozáselmélet egyik nagy témaköre a rendszerelmélet. Kiemelkedő személyisége volt Ludwig von Bertalanffy, a rendszerelmélet atyja. Másik nagy témaköre volt a visszacsatolást a köztudatba emelő kibernetika. A kibernetika szót (kübernétész, gör., kormányos) 1946-ban Norbert Wiener alkotta.

[14] A kamatos kamatot lehet pénz-szivattyúnak is mondani a B, de főleg a C szakaszban. Szivattyú abban az értelemben, hogy a gazdasági racionalitás felett mozgat meg pénzeket kamatfizetés címszóval. Tehát a gazdasági tartalmon túlmenően, csak a formalizmussal indokolva a fizetéseket. Köznapi esetben uzsorának mondjuk. Azonban a legnagyobb általánossággal kellene bevezetni, hogy minden (MINDEN) gazdasági ügylet elszámolásánál megformált lehetőség, kialakított elutasíthatatlan módszer álljon rendelkezésre arról, hogy a szerződő felek és felügyelő szervezetek ellenőrizhessék, nem csúszott-e uzsorába egy-egy ügylet formalizmusának használata. A számvitel például ma is rengeteg helyen alkalmazza a pusztán számszerű adatok értelmezésére a jelentések, naplók, és egyéb szöveges értelmezések módszerét.

[15] Tíz-húsz éve a magyar közgazdászok előtt is ismert, sajtóban nem egyszer megjelent, sokat hivatkozott példa.

[16] Fáy Árpád: Alkotmányos piacgazdaságot, (1999, Püski kiadó) c. tanulmány alapján http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/alk_piacgazd_kotet3.htm#_Toc95764513

[17] Ennek a gondolatsornak az eredete az én fejemben a 80-as évekre nyúlik vissza. Akkoriban az innovációs parkok délibábja azt engedte sejteni, hogy egyik kulcselemévé fog válni a gazdasági talpra állásnak az eredményből részesedő, kockáztatva finanszírozott, alapított vállalkozási szolgáltatási rendszer – ami elmaradt. Az uniós támogatási rendszert is lehet tekinteni egy későbbi változatnak, amit ugyanazzal a rutinnal söntöltek, nyúltak le régi beidegzettségből következően a társadalmi osztályharcban gondolkodók, mint történt az a XX. század második felében Kelet Európában mindenütt.

[18] Nem nyitott kapukat döngetek-e? Úgy tudom, hogy nem. Nagyon fontosnak érzem a mikro-makro modellezés fejlesztési szempontot, ha a társadalom gazdasági önszervezésének, globális beágyazódásának javítása merül fel kérdésként.

[19] 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról - III. Fejezet - VAGYONI JOGOK - A védelmi idő

31. § (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben.

[20] Természeti – és – társadalmi erőforrások egyaránt ide értendők, hiszen a társadalom is a természet része végső soron a maga létében (de ennek a kérdésnek ebe az ábrába bele sűrítése nehezebben áttekinthetőséghez vezetne).

[21] ENSZ – Az 1966 évi Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmány - I. RÉSZ - 1. cikk

„Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.

Céljai elérése érdekében minden nép - a kölcsönös előnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttműködésből és a nemzetközi jogból eredő kötelezettségeinek a tiszteletben tartásával - szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitől.” - http://www.menszt.hu/layout/set/print/content/view/full/202

[22] Ha belegondolunk, furcsa kavargó világot élünk meg. Az elszámolási módszerek nyilvánvalóan rosszak, alkalmatlanok arra, hogy tisztes rendszerváltást tegyenek átgondolhatóvá, elemezhetővé, ellenőrizhetővé. Mégis a közélet attól hangos, hogy a rossz, diszfunkcionális, tisztes boldoguláshoz alkalmatlan szabályozókat is hihetetlen módon semmibe vevő, kijátszó gengszterek munkálkodnak. Nagy hiba, hogy a figyelem velük foglalkozik két évtizede az elszámolási rendszer megalkotása, rendbe tétele helyett. Olyan ez, mintha attól lenne hangos a ház, hogy hetente rövidzárlat van, és valaki még szórakozik is azzal, hogy tudatosan túlterheli a vezetékeket, amik valósággal elégnek ettől – ahelyett, hogy a ház villanyvezeték rendszerét felújítanák.

[23] A merkantilista értékfelfogás praktikusságának az arany mechanikus reteszelési sajátosságai adtak némi alapot – ha utólag akarjuk megérteni a merkantilista gondolkodás korlátozott, ám korlátai között létező gyakorlati alapját.

[24] Ezt az alfejezetet közgazdasági szakdolgozatomból emeltem át. A szóhasználatom változott az eltelt időszakban. Ott még Schultz hatására az emberi tőke fogalma szerepelt. Itt ezen idézett részt kivéve kerülöm, mint félrevezető megfogalmazást. Hiszen az ember maga tőke nem lehet, mert az ember személy, a tőke pedig eszköz. ember eszköz más céljának függvényében elvileg nem lehet. Viszont az emberi képességek, tulajdon elemek eszköz jellegű portfóliót képeznek az emberi személy céljai függvényében (minden egyes emberi személyt ide értve). Ebből adódik a „személyi természetes-tőke portfólió” megfogalmazás.

[25] Fáy Árpád: Szakdolgozat, paradigma váltás az oktatás finanszírozásában (1992 május, Közgazdasági Egyetem)

[26] W. TheodoreSchultz: Beruházás az emberi tőkébe (1971. USA, 1983. KJK Bp.)

[27] Mondhatnánk a tőke belső szerkezetét portfóliónak is … - FÁ 2008.

[28] Talán még a lovaglás szervezésére is igaz. - FÁ 2008. november 3.

[29] 1971-ben, 2008-hoz képest 37 éve publikálta gondolatait. Most ismét bele olvasva válik szinte tapinthatóvá valami furcsa fal e gondolatok megszívlelésében. A magyarországi oktatási reformok torzójára gondolok (állítólag uniós inspirációval a háta mögött).

[30] Jelen esetben tehát a „hallgatói rezsiben” nem számítják az elmaradt keresetet, csak tényleges, megvalósult kiadásokat – Megjegyzés 2005-ben, a dolgozat RTF-file-ba konvertálásakor és átolvasásakor – FÁ.

[31] Az elmaradt kereset szerinti kalkuláció vagy a közvetlen, megtörtént ráfordításból való számolás elvek biztosítási rendszerekben is megtalálhatók. Nem nyilvánvaló, hogy az elmaradt jövedelem adja a nagyobb értéket a rezsivel szemben, de valószínűleg általánosan az elmaradt jövedelem a nagyobb - mert csak potenciálisan veszteséges ügyletben lehet a ráfordítás nagyobb mint az elmaradt jövedelem. A rendszerváltás „vesztesége” esetében is hatalmas különbségek adódnak. Az adósság 10-50 millió $ körül forog. Sárközy Tamás 1996-ban 100 milliárd $ privatizációs visszaélésre kezdeményezett közkegyelmet (Sárközy Tamás: A hatékonyabb kormányzásért, Magvető, talán 1996 - nem közli a megjelenés évszámát, de 96-os évszám már az első oldali szövegben szerepel.), és abban az időben próbáltam Kínához hasonlítani a rendszerváltási folyamatot, az elmaradt haszon elvével kb 1000 milliárd $ rendszerváltási veszteség adódott. – 2008-as megjegyzés

[32] Ez a voucher jól illeszthető a személyi tőke-portfólió gondolatával. A jogosultság forrása a személyi tőkeportfólió, aminek hozadékához például voucher rendszeren át juthat az illető. Innen már nem nagy Lépés Liska Tibor 1963-as jelen-sem-léti-díja (Ökonosztát), aminek az angolszász világban nemzeti hitel és más neveken voltak előképei az 1920-as évekig vissza menően Ausztráliától Kanadáig.

[33] Ezen múlik a lovaglás magyarországi megítélése. ez a magyar lovas kultúra kitörési lehetősége. Ki kell tudni számolni a személyi természetes-tőke portfóliót. És akkor a lovaglás testi-lelki hasznosságához képest a költségessége csökkenni fog. – FÁ 2008.

[34] Illetve a csak külső adminisztrációs elvárásokból levezett szervezési próbálkozást zsákban futó, lelketlen, üres, ál-tevékenységnek mondhatjuk – aminek veszélyével a pályázatok által szervezett projekteknél mindig számolni kell, de ez egy külön kérdés.

[35] Projekt – http://hu.wikipedia.org/wiki/Projekt - megfelel a közkeletű definíciónak.

[36] Lásd a PCM kézikönyvét pályázat írók részére a VÁTI kiadásában (melyet áttanulmányozva elámulhat az ember, hogy milyen eltökélten iktatja ki a személyes kezdeményezést, jelenlétet a projektekből a túlbonyolított központosított sematizálás). Véletlenül sem esik benne szó a személyes alkotóképesség, lelkiismeret, ambíció, önmegvalósítás nélkülözhetetlenségéről. http://www.vati.hu/static/pharepalyazat/download/pcm_kezikonyv_VATI.doc

[37] Fogalmi alapok a társadalmi szabályozási rendszerről való gondolkodásban (a fogalmak evolúciója a század közepi információ elmélettől, kibernetikán keresztül a sajátosan emberi dimenziók század végi kereséséig) - megjelent Filozófiai évkönyv, A Filozófiai Vitakör Tudományos Egyesület Tokaj-Hegyaljai Munkacsoportjának kiadásában, Szerencs, 2000. 28-42. oldal

[38] A SZIE GTK oktatójával, Badinszky Péterrel folytatott beszélgetés és az ő http://www.bp.gtk.szie.hu/ című honlapjának http://www.bp.gtk.szie.hu/e-business/Feladat/UzletiTerv_ebusiness.DOC belső oldaláról letöltött „E-business üzleti terv” c, jegyzet pénzügyi terv fejezete alapján

[39] 2000. évi C. törvény a számvitelről - 2007 augusztus 11 állapot

[40] „Az üzleti jelentés célja, hogy az éves beszámoló adatainak értékelésével úgy mutassa be a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét, az üzletmenetet, a vállalkozó tevékenysége során felmerülő főbb kockázatokkal és bizonytalanságokkal együtt, hogy ezekről - a múltbeli tény- és a várható jövőbeni adatok alapján - a tényleges körülményeknek megfelelő, megbízható és valós képet adjon.” (Számviteli törvény 95.§)

[A] Akiket megkerestem dolgozatom vázlatával, részleteivel

*dátum*	*Név*	*Megkeresés módja*	*észrevétel*
	Jelentkezési lap
2007 május	Dr Huszenyica Gyula képzésért felelős vezetőnek, továbbá a tanulmányi felelősnek, az első előadások tanárainak	névkártyán	Egy névkártyát adtam át az elképzelt dolgozat címével: „A lovas életmód feltételei és szolgáltatásai”
2008 április	Dr Huszenyica Gyula	e-mailben	Választott dolgozat címem és fejezetei Csak az elvi fejezeteket javasolta 30-35 oldal terjedelemben, a vállalkozási program elhagyásával – amivel nem értettem egyet, mivel a vállalkozás szervezés benne van a képzés címében
2008 április	Évfolyamtársaimnak is megküldtem a féloldalas tervezetet	e-mailben
2008 június 5	Pedagógiai dolgozat a tanulás és érzelmek kapcsolatáról a lovaglásban Budavári-Takács Ildikónak	e-mailben	„Kedves Árpád, köszönöm, hogy ilyen egyéni hangvételű dolgozattal szinesítette oktatói munkám. Öröm volt olvasni. Üdvözlettel: B. T. Ildikó”
2008 június-augusztus	Tucatnyi SZIE oktató megkeresése	Levélben és személyesen	A hiányzó ismereteket kerestem, tanácsot kértem. Legtöbb tájékoztatást kaptam - dr Podmaniczky Lászlótól (SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Közhasznú Társaság, témavezetőjétől), a birtoktervező-üzemszervező szoftver készítőjétől (a tőle kapott excel táblázatokból a III. rész mellékletében szerepel néhány), - Takácsné dr György Katlaintól (SzIE, Vállalatgazdasági és Szervezési Intézet docense és a Gazdálkodás szerk. biz. tagja – ezen a szerkesztőségen keresztül jutottam hozzá) - Badinszky Pétertől, (a SzIE Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar oktatójától, akinek üzleti terv sémájára hivatkozom az I. részben), valamint - Kovács Attilától (a SZIE Vállalatgazdasági és Szervezési Intézet Versenyképes családi modellgazdaság – Józsefmajor projekt fejlesztőjétől - a józsefmajori kísérleti excel-táblázatokból is szerepel néhány a III. részben mellékletként).
2008 július	Filozófiai Vitakör	e-mailben	A kentaur funkcionál anatómiája címen a dolgozat vázlatának megvitatását kértem – válaszuk kitérő volt, Csányi Vilmos pamflettjére utaltak, hogy olyan már van. Bokor Levente bocsátkozott velem levelezésbe, a személy fogalmáról és a „szabályozás ontológiája” kifejezés megengedhetőségéről, először mindkettő használhatóságát elvitatta, majd enyhült a véleménye.
2008 szeptember 10.	Dr Bertók Lóránd, a távlovas egyesület alapítója	e-mailban kerestem meg	Azt válaszolta, hogy bár dolgozatom érdekesnek tűnik, akkor szándékozik vele foglalkozni, ha az idegen szavakat kiveszem belőle mind egy szálig. Erre nem volt kapacitásom. Például a kentaur anatómiáját kellett volna lefordítanom vagy a szabályozás ontológiáját (amire a szabályozás lételmélete egyébként megfelelő lenne). Ugyanakkor több kifejezés esetében az ő elvárásainak megfelelően eleve kerestem magyar megfogalmazást.
2008 09. 10.	évfolyamtársaimnak	e-mailben	Az e-mailre érkezett válaszul Bozzai Attila levele, amelyben a „Lovas vágta a nappaliban” címmel egy újságcikket küldött számítógépes program vezérelte műlóról (De Luxe magazin , A Ridemaster Pro rendszer) – ez a II. részben szerepel mellékletben. Továbbá szóbeli válaszokat kaptam személyesen körbe adott két kis kérdőív-félére a negyedik félév során, ami a III-as részben mellékletként olvasható.
2008.09.15.	Egyetemi ismerősöknek	e-mailben	Egyikőjük válaszolt, hogy nem látja elég súlyosnak a témakört ahhoz, hogy foglalkozzon vele.
2008. 09. 15.	Dr Faludi Judit „TF” lovaskultúra oktatás	e-mailben	"A biológia nem értelmez mitológiai lényeket élő, funkcionális lényként, igy részemről nem irnék ezekrők a fejezetekről semmit"
2008. 09. 15.	Dr Podmaniczky László, SZIE	e-mailben	„Kicsit túl sok, amivel foglalkozol, nem? Valami szerkezet kellene legelőször, mert különben nem lehet határt szabni a "minden mindennel összefügg" kísértésének.”
2008. 09. 16.	Dr Szöllősy Gábor muzeológus	e-mailben	„.. ez a munka mind terjedelmét, mind mélységét és alaposságát tekintve jócskán meghaladja azt a szintet, amit egy posztgraduális képzés szakdolgozatának meg kell céloznia. Ha bármit javasolhatok, azt javasolnám, hogy az anyagot alaposan megrostálva, megrövidítve, didaktikus (primitív?) szerkesztési elvek mentén tömörítsd össze egy könnyen áttekinthető szerkezetű dolgozattá. A teljes anyagot pedig olyan helyen kellene publikálni, ahol nem csak az opponensek olvassák, hanem azok is, akik hasznát vehetik ennek a nem szokványos megközelítési módnak”
2008. 09. 16.	Dr Bérczi Szaniszló	e-mailben	„A régészeti és az Eurázsiában területileg messzire nyúló magyar és ősmagyar (szkíta, hun, japán, kínai és egyéb) kapcsolatokról olvastam. Láttam múzeumokban régi lószerszámokat. László Gyula dolgozta föl ezt a témát régészeti szempontból. De a lószerszám sok mindenben ma is ugyanaz, mint 1000 évvel ezelőtt.”
2008. 09. 17.	Dr Visnyei László SZIE-ÁOTK	e-mailben	„Az itt írottak messze meghaladják egy szakdolgozat kereteit. Egy szakdolgozat esetében pontosan meg kell határozni a címet, és csak olyan mondatokat szabad leírni, ami a címhez (a probléma, feladat megoldásához) közelebb visz. Amelyik mondat nem, azt törölni kell. Természetesen számtalan dolog jut az ember eszébe, minden összefügg valamivel, de egy üzleti terv elkészítésének nem lehet a tárgya sem a tőkepiac részletes elemzése, sem a lovaglás technikája, sem pedig a ló anatómiája (a sort hosszan folytathatnám). Egy konkrét üzleti tervet adott gazdasági-társadalmi-jogi környezetben, azokat adottnak feltételezve kell elkészíteni, és nem lehet annak a tárgya az adott környezeti feltételek olyan részletes elemzése, mint ahogyan azt Ön teszi, még akkor sem, ha igaza van. Úgy látom, hogy a témához túl messziről fut neki. Koncentráljon a célkitűzésre, csak azzal foglalkozzon a dolgozatában.”
2008. 09. 18.	Héczey Katalin Éva	e-mailben	„vettem egy mély-nagy lélegzetet és átolvastam a munkapéldányban átküldött dolgozatot gratulálok, hiszen rengeteg munka van benne ,mind a szakmai rész összegyűjtése és rendszerezése, mind a "saját" gondolatok kifejtése tekintetében úgy tűnik, ebből az anyagból akár két-három diplomaterv is születhetne TALÁN A KEVESEBB TÖBB!”
2008 október	Hoffer Miklós (Örkénytáborba járt be gyerekként, ott tanult lovagolni, ma 80 éve felett is orvosi véleménnyel erősítve lovagol)	Kinyomtatott vázlat	Érdekesebbnek tartotta annál, hogy egyetlen részletét emeljem ki, elhagyva a többit
2008 október vége	Balásfalvi András, Monarchia panzió és lovasközpont ügyvezetője	e-mailben	Érdekesnek nevezte. Hangsúlyozta, hogy a fogalmazás nyers állapotúnak nevezhető, mert az egyes fejezetekben változnak a stílusjegyek. A szerkezetre és a stílusjegyekre figyelve javasolt befejező munkát.

[B] A képzést meghirdető ígéretek - majd hallgatói jogvédelmi tájékozódás

LOVAS-TANÁR ÉS SZERVEZŐ

másoddiplomás szakirányú továbbképzés indul

Jelentkezési határidő: 2007. január 12.

A Szent István Egyetem – a Magyar Lovas Szövetséggel együttműködve –

Lovas-tanár és – szervező elnevezésű másoddiplomát adó

felsőfokú szakirányú képzést indít 2007. februárban.

Azoknak a lovas-ágazat, a lovassportok iránt érdeklődő egyetemi/főiskolai diplomával rendelkező szakemberek jelentkezését várjuk, akik a képzés során elsajátítható új elméleti és gyakorlati ismeretek megszervezésével a lovas-élet különböző – állami, magán, egyesületi és társadalmi – szaktoraiban, a merőben új feladatok színvonalas ellátásában, a lovas-ágazat esélyeinek erősítésében szándékoznak tevékenykedni.

A képzés célja és főbb tanulmányi területei:

A legújabb elméleti és gyakorlati tudásanyag közreadása, illetve elsajátítása három fő oktatási blokk keretében:

1. Biológia /állattenyésztés, lótenyésztés, állategészségügy/

Témavezető: Dr. Bodó Gábor Phd, egyetemi docens

2. Közgazdaság

Témavezető: Dr. Káposzta József CSc, egyetemi docens

3. Lovassportok

Témavezető: Dr. Fehér Károly CSc, c. egyetemi tanár

A képzés újdonsága a komplexitás: vagyis, a kimondottan „lovas-szakmai” ismeretanyag oktatása /például: tenyésztés, genetikai, „lóhungarikumok”, tartás, takarmányozás, etológia, szaporodásbiológia, funkcionális anatómia, belgyógyászat, járványtan/, valamint a lovassport hét szakágának tudnivalói /többek között: pedagógiai-pszichohológiai ismeretek, sportegészségtan, edzéselmélet, gyógyító lovasterápiák, hagyományőrzés stb./ mellett a lovas-ágazattal kapcsolatos legfontosabb gyakorlati értékű közgazdasági ismereteket is egy félév tananyagaként oktatjuk /például: a lovas-vállalkozások tervezése, jogi szabályozása, gazdálkodása, ökonómiai kérdései; a pályázati források, támogatási lehetőségek hasznosítása; a pályáztatás és a szaktanácsadás módszertana, lovas marketing, pr, rendezvényszervezés stb./ /A részletes tematikát lásd: www.lovasszovetseg.hu/

A képzés rangját emeli, hogy a szak egyetemi gazdája az 1787-ben alapított, ma magyar és angol nyelven oktató, világhírű Állatorvos-tudományi Kar. Az oktatásban az Egyetem nemzetközi hírű oktatói, valamint a lovas-életünk többszörös világbajnokai, mesteredzői és más elismert szaktekintélyei vesznek részt.

Képzési idő: 4 félév; félévenként 10 nap + gyakorlat

Óraszám: 340 elméleti és 147 gyakorlati óra

Kredit-pontszám: 118

I. félév: 2007. 02. 12-23. III. félév: 2008. 04. 07-18.

II. félév: 2007. 12. 03-14. IV. félév: 2008. 11. 17-28.

A képzés helye:

Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Továbbképzési tanterem, Nemzeti Lovarda, Budapest és a versenyek színhelyei.

Felvételi követelmények:

• Egyetemi/főiskolai diploma

• Legalább alapfokú jártasság a számítógép kezelésében és az Internet használatában.

• Rendszeres Internet kapcsolat megléte a képzés alatti kommunikációhoz,

• A felvételnél előnyt jelent a lovasedzői képesítés, a Szövetség által igazolt I. osztályú, illetve nemzetközi sportolói múlt, valamint a lovas-ágazatban szerzett jártasság.

Szakdolgozat:

Választott témából diploma-dolgozatot kell készíteni önállóan, vagy az illetékes tanszék, illetve a Szövetség által biztosított témavezető irányítása mellett.

Államvizsga:

A IV. félévet követő 30-90 napon belül a képzést lezáró záróvizsgát kell tenni, amely a 3 fő blokk témaköreit foglalja magába.

Képzési díj: 160.000 Ft/szemeszter

Lovasok tudásvagyona

A Szent István Egyetem – a Magyar Lovas Szövetséggel együttműködve –

Lovas-tanár és – szervező elnevezésű másoddiplomát adó felsőfokú szakirányú képzést indít 2007. februárban.

Azoknak a lovas-ágazat, a lovassportok iránt érdeklődő egyetemi/főiskolai diplomával rendelkező szakemberek jelentkezését várják, akik a képzés során elsajátítható új elméleti és gyakorlati ismeretek megszervezésével a lovas-élet különböző – állami, magán, egyesületi és társadalmi – szaktoraiban, a merőben új feladatok színvonalas ellátásában, a lovas-ágazat esélyeinek erősítésében szándékoznak tevékenykedni.

A képzés újdonsága a komplexitás: vagyis, a kimondottan „lovas-szakmai” ismeretanyag oktatása /például: tenyésztés, genetikai, „lóhungarikumok”, tartás, takarmányozás, etológia, szaporodásbiológia, funkcionális anatómia, belgyógyászat, járványtan/, valamint a lovassport hét szakágának tudnivalói /többek között: pedagógiai-pszichohológiai ismeretek, sportegészségtan, edzéselmélet, gyógyító lovasterápiák, hagyományőrzés stb./ mellett a lovas-ágazattal kapcsolatos legfontosabb gyakorlati értékű közgazdasági ismereteket is egy félév tananyagaként oktatják /például: a lovas-vállalkozások tervezése, jogi szabályozása, gazdálkodása, ökonómiai kérdései; a pályázati források, támogatási lehetőségek hasznosítása; a pályáztatás és a szaktanácsadás módszertana, lovas marketing, pr, rendezvényszervezés stb./ /A részletes tematikát lásd: www.lovasszovetseg.hu/

Felvételi követelmények:

• Egyetemi/főiskolai diploma

• Legalább alapfokú jártasság a számítógép kezelésében és az Internet használatában.

• Rendszeres internet kapcsolat megléte a képzés alatti kommunikációhoz,

• A felvételnél előnyt jelent a lovasedzői képesítés, a Szövetség által igazolt I. osztályú, illetve nemzetközi sportolói múlt, valamint a lovas-ágazatban szerzett jártasság.

Képzési díj: 160.000 Ft/szemeszter

Az oklevélen szereplő szakirányú képzettség megnevezése: Lovas tanár- és

szervező Jelentkezési határidő: 2007. január 12.

További információ és jelentkezés: http:/tkk.univet.hu.

Telefonon: Simon Gábor dr.: 478-4229.

Személyesen: Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Továbbképző Intézet 1087 Budapest, István u. 2.

T A N K Ö N Y V E K

Ajánlott irodalom a

LOVAS-TANÁR ÉS SZERVEZŐ SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAKHOZ

3. BLOKK: LOVASSPORTOK

Állattenyésztés 1 Ló. Szerkesztette: Horn Péter - Mezőgazda Kiadó

Lótenyésztők Kézikönyve. Szerkesztette: Bodó Imre – Hecker Walter – Mezőgazda Kiadó

Gere Tibor: A lovak viselkedése – Szaktudás Kiadó

Hungarikumok. Történelmi állatok enciklopédiája. Szerkesztette: Tőzsér János – Bodó Imre

Eleven örökség. Régi magyar háziállatok. Szerkesztette: Bodó Imre – Agroinform Kiadó

Fogathajtás. Szerkesztette: Váczi Ernő – Mezőgazda Kiadó

Gondolatok a lovaglásról. Örkényi lovaglótanárok írásai. Szerkesztette: Viant Katalin – Szaktudás Kiadó

Lovaglótanárok a lovaglásról. Szerkesztette: Kresz Ildikó – Szaktudás Kiadó

Ernst József: Régi magyar fogatok – Téka Kiadó

A „LOVASAKADÉMIA” könyvei. Mezőgazda Kiadó

Reiner Klimke: A fiatal hátasló alapkiképzése /1. /

Edzéselméet. Szerkesztette: Hecker Walter /2. /

Elrik Scharamm: Az elrontott ló idomitása /3./

John Hickman: Patkolás /4.

Endrődy Ágoston: A militaryló kiképzése /5./

Hansághy Péter: Marketing a lovasturizmusban /6./

Wilhelm Müseler: A lovasoktatás kézikönyve /7./

Ingrid Klimke-Reiner Klimke: Cavaletti: Díjlovaglás. Díjugratás /8./

Lovardák, istállók tervezése, építése. Szerkesztette: Hecker Walter-Csizmadia László /9./

Györffy-Villám András: A lovasturizmus kézikönyve /10/

Némethy Bertalan: Díjugratás 11.

A jól képzett Lovas. /12./ Szerkesztette: Hecker Walter

A jól képzett ló. /13./ Szerkesztette: Hecker Walter

Lovasszótár

Dr. Fehér Károly

Együttműködési megállapodás

a Szent István Egyetem és a Magyar Lovassport Szövetség között

Az egyetemi szintű levelező szakirányú lovas-továbbképzés gyakorlati tennivalóinak szervezésére

Egyrészről a Szent István Egyetem /továbbiakban: SZIE/ 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1 – Másrésztől a Magyar Lovas Szövetség /a továbbiakban: MLSZ/ - 187 Budapest, Kerepesi út 7. – Együttműködési megállapodást köt, az egyetemi szintű levelező szakirányú önköltséges lovas-továbbképzés gyakorlati tennivalóinak szervezésére, az alábbi feltételekkel:

1. A SZIE vállalja, hogy:

1.1. az oktatásban elsősorban érintett Állatorvos-tudományi, Gazdaság- és Társadalomtudományi, valamint a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar szellemi-szakmai erőire támaszkodik;

1.2. az oktatáshoz szükséges anyagi eszközöket rendelkezésre bocsátja;

1.3. a képzéshez kapcsolódó összes tudományág – a természet-, a közgazdaság-, az egészség-, a környezet-, a műszaki-, a nevelés- és a jogtudomány, továbbá az informatika, a PR és a marketing – ismeretanyagát összefüggéseiben, komplex módon oktatja;

1.4. a szakág megismertetése és népszerűsítése érdekében oktatás-szervező hálózatát a szervező munkába bevonja;

1.5. a hazai és nemzetközi kapcsolatait e téren is hasznosítja;

1.6. a SZIE és MLSZ által – jelen megállapodásba kijelölt képviselők előzetes egyeztetését követően - a képzés és a vizsgák idejére, térítés ellenében – a szak hallgatói részére lehetőségei szerint – kollégiumi szállást biztosít.

2. A MLSZ vállalja, hogy

2.1. a hét lovassport szakág – a díjugratás, a díjlovaglás, a military /a három olimpiai szakág/, továbbá a fogathajtás, a távlovaglás, a lovastorna és a western-lovaglás – tudnivalóinak elsajátításához szükséges oktatási tervet összeállítja;

2.2. javaslatot tesz és kapcsolatot tart a 2.1. pontban felsorolt lovas szakágak elismert oktatói/ra/val;

2.3. a nemzetközi lovasélet élenjáró tapasztalatait az oktatásban hasznosítja;

2.4. kijelöli a gyakorlati oktatás helyszíneit; szervezi azok működését;

2.5. a hét szakág kiemelt hazai versenyeire – a gyakorlati tapasztalatszerzés céljából – a szakirányú oktatásban résztvevő hallgatók részvételét szervezi;

2.6. a Szövetség elnökségi tagjainak és a megyei elnökök széleskörű kapcsolatai révén népszerűsíti a szakot, a /lovas/ piaci igények ismeretében közreműködik a „beiskolázásban”;

2.7. a Szövetség hivatalos lapjában a Lovasfutárban az oktatással kapcsolatos tudnivalóit, információit közli.

3. Az együttműködő felek megállapodnak abban, hogy:

3.1. az Együttműködési Megállapodásban foglaltak megvalósulását évente megbízottjaik bevonásával értékelik és ennek megfelelően a szükséges módosításokat megteszik?

3.2. esetleges vita esetén megbízottjaik útján megkísérlik az egyeztetést és csak azt követően – annak eredménytelensége okán – fordulnak az esetleges jogvita eldöntése esetése miatt a bírósághoz;

3.3. jogvitájuk eldöntésére a Gödöllői Városi Bíróság joghatáskörét ismerik el;

3.4. amennyiben jelen Együttműködési Megállapodás a kívánt cél elérését nem biztosítja, úgy közös megegyezéssel, vagy ennek hiányában bármelyik fél egyoldalúan is – a már folyamatban lévő továbbképzés megvalósulásának biztosítása mellett – a megállapodást felmondhatja;

3.5. a SZIE részéről Dr. Guth László főtitkár, a két szerződő fél részéről Dr. Fehér Károly CSc címzetes egyetemi tanárt /szakértő/, a MLSZ részéről Fugli Károly főtitkárt mint megbízott működik közre jelen Megállapodás megvalósításának elősegítésében.

3. Együttműködő felek tudomásul veszik, hogy jelen Együttműködési
Megállapodás a jogosultak által történt aláírást követően az Egytemi Tanács
/Szenátus/ által „a levelező szakirányú lovas-továbbképzés” tantervének
elfogadását követően lép hatályba.

Gödöllő, 2006. március 7.

/: Farkas Sándor :/ /: Dr. Molnár József :/

Magyar Lovassport Szövetség Szent István Egyetem

elnöke rektora

1. A FELSŐFOKÚ LOVAS-TANÁR ÉS SZERVEZŐ SZAKIRÁNYÚ KÉPZÉSI SZAK SZERVEZÉSÉNEK INDÍTÉKAI

1.1. Az EU csatlakozással mezőgazdaságunk - jelesen a lovas-ágazatunk – környezete, feltételrendszere alapvetően megváltozott.

1.2. A lovas-ágazat, vagy ahogy egyre inkább nevezik: a „lovasiparág” bővülő kultúrált szolgáltatásai iránt a kereslet nőttön-nő.

1.3. A lovas-ágazat - a sport mellett – a szórakozáshoz, az egészséges, természetközeli életmódhoz, a szabadidő kultúrált eltöltéséhez, a fogyatékkal élők életminőségének jobbításához, vagy a piaci, a pályázati, a támogatási lehetőségek kihasználásához számtalan lehetőséget kínál.

1.4. Az Európai Unió - többek között - bizonyos oktatási, kutatási célokat, továbbá az úgynevezett alternatív gazdálkodási módszereket támogatja. A lóágazatban néhány ilyen fellelhető, vagy megszervezhető /például: vidéki közösségek támogatása; kiegészítő jövedelem megszerzése; lovas idegenforgalom; vidéki lovas túrizmus; természet-közeli, környezetvédő gazdálkodás; intenzív mezőgazdasági termelésből kikerülő területek hasznosítása: rétek, legelők stb./

1.5. A döntéseket befolyásoló, meghatározó szakigazgatás, a szervezés, az okos, megalapozott indoklás, a jó értelemben vett lobbyzás, a kapcsolatépítés, az igényes társadalmi háttér építése, a lovas sportdiplomácia stb. sikere csak magas fokú általános és szakmai műveltséggel rendelkező szakértők révén remélhető.

1.6. Megalapozott szakmai háttérre építkező érvanyag kell a különböző források, pályázatok elnyeréséhez és azoknak a fontos törekvéseknek az érvényesítéséhez is, amelyekkel végre elérhető, hogy az országos szintű tervekben a lovaságazat társadalmi jelentőségének megfelelő lehetőséget, feladatot, támogatást kapjon.

1.7. Ma néhány intézményben, különböző színvonalon a „lovas-tudásanyagnak” csupán egy-egy szeletét, résztémáit oktatják. Az egyes tudományágak lóágazatra vonatkozó ismereteit összefüggéseiben, korszerű módon nem tanítják.

Mindezekért

a Magyar Lovas Szövetséggel kötött Együttműködési megállapodás szerint

a SZENT ISTVÁN EGYETEM
„Felsőfokú Lovas-tanár és Szervező Szakirányú Továbbképzési Szakot” indít.

Jogvédelmi tájékozódás

Feladó: fáy árpád

Küldve: 2008. szeptember 14. 14:29

Címzett: 'ugyved@hook.hu'

Tárgy: kérdés

Tisztelt HÖOK - Hallgató Ügyvédje!

Kapható-e jogi segítség másoddiplomás hallgatóként?

Másoddiplomás fizetős képzésen van gondom a SZIE Állatorvosi Kar Lovastanár és Szervező képzésen.

két kérdésem volna, amihez jogilag megalapozott választ keresek:

A meghirdetéskor 150 óra gyakorlatot ígértek (ezt nyeregben kell érteni), amit később, a beiratkozás után fél évvel átértelmeztek, hogy 150 óráig nézhetjük a lovardák és lóversenyek munkáját, de lóra nem ültetnek minket gyakorlat keretében. Van jogi alapja a gyakorlat követelésének, akár úgy, hogy ők fizetnek 150 órát más lovas szervezésben megvalósuló gyakorlatként? Milyen adatok kellenek ennek eldöntéséhez?
Továbbá a képzés megkezdése után fél évvel úgy tájékoztattak minket, hogy a képzés kiírása és elnevezése ellenére nem fog jogosítani sem oktatási sem létesítmény vezetői feladatra. Lehetséges, hogy ilyen nevű diplomával a kézben szakmunkás tanuló szintű további képzésen kell részt vennünk, ha lovardát akarunk létre hozni vagy lovagoltatást vállalunk?

Hogyan lehetne módszeresen, a jogi helyzetet feltárva tájékozódni? Milyen segítséget tudnak adni?

A korábban kezdeményezett egyeztetések az egyetem vezetésével nem vezettek eredményre. Negyedik félév órái után vagyunk.

(az egyetemi hallgatói önkormányzat egyik volt tagja azt a választ adta nekem, hogy ők nincsenek felkészülve ilyen kérdésekre, jogászi hátterük nincsen - önöket ajánlotta megkeresni)

Üdvözlettel

Fáy Árpád

másoddiplomás hallgató

30/367-1354

×××××××××××××××××××××××××××××××

Feladó: dr. Kovács Zsófia

Küldve: 2008. szeptember 21. 22:11
Címzett: fay@tvnetwork.hu
Másolatot kap: Princzinger Péter; Miskolczi Norbert
Tárgy: Re: kérdés

Tisztelt Fáy Árpád!

A HÖOKmegbízásából mellékelten küldöm Önnek a Hallgató Ügyvédjéhez intézett kérdésére vonatkozó jogi tájékoztatást.

Üdvözlettel:

dr. Liziczayné dr. Kovács Zsófia
ügyvédjelölt

PRINCZINGER Ügyvédi Iroda
Iroda: 1054 Budapest, Szemere u. 21.
Postacím: 1398 Budapest 62., Pf. 581.
Tel: (06-1) 269-51-13
Fax: (06-1) 302-62-77

Tisztelt Fáy Árpád!

A Hallgató ügyvédjéhez intézett kérdésére a következő válasz adható:

1. Ha levele alapján jól értjük, Ön tehát szakirányú továbbképzésben vesz részt és ha jól értjük, a képzés 2006 őszén – vagy ezt követően - indult. (Mindennek azért van jelentősége, mert ebben az esetben a képzésére már a jelenleg hatályos felsőoktatásról szóló törvény szabályai irányadóak.)

2. A felsőoktatásról szóló törvény a következőket rögzíti:

2.1. A felsőoktatási intézményben a képzés képzési program alapján folyik. A képzési program a szenátus általi elfogadással válik érvényessé. A képzési program részeként a tantervet alap- és mesterképzésben a miniszter által kiadott képzési és kimeneti követelmények alapján, szakirányú továbbképzésben szabadon készíti el a felsőoktatási intézmény.

2.2. A szakirányú továbbképzésben - az alap- vagy a mesterfokozatot követően további - szakirányú szakképzettség szerezhető. A szakirányú továbbképzésben legalább hatvan kreditet kell és legfeljebb százhúsz kreditet lehet megszerezni. A képzési idő legalább két, legfeljebb négy félév.

3. Fentiekből tehát kitűnik, hogy az Önök képzése is egy ún. képzési program alapján indult, amelyet a felsőoktatási intézmény állított össze és amelynek nyilvánvalóan tartalmaznia kell a főbb elsajátítandó ismeretek és a gyakorlati foglalkozások megjelölése (tanterv) mellett a megszerezhető szakképzettség megjelölését is.

4. A képzés megkezdésekor Önök nyilvánvalóan kötöttek valamiféle képzési szerződést az intézménnyel. Így azt gondoljuk, hogy ez a szerződés és a szerződésben esetlegesen hivatkozott intézményi szabályzat(ok) meghatározóak abban a tekintetben, hogy az intézmény pontosan milyen képzési tevékenységre vállalt kötelezettséget, illetve hogy a meghirdetett feltételeken van-e lehetősége a képzés közben változtatni, ha igen, milyen esetekben.

5. Pontos jogi tájékoztatást tehát jelenleg azért nem tudunk adni, mert a rendelkezésünkre bocsátott információkból, illetve az intézmény honlapján elérhető (minimális) adatokból nem tudjuk megállapítani, hogy az intézmény eljárása jogszerű-e. A kérdés megválaszolása tekintetében tehát legalább a következő információkat kellene tisztázni:

· mikor indult a képzés?

· mit tartalmaz a képzésre vonatkozó képzési program?

· pontosan mi és milyen formában írta elő a „gyakorlati foglalkozások” tartalmát (vagyis hogy a 150 óra gyakorlat 150 óra lovaglást jelent)?

· mire alapozta az intézmény azon álláspontját, amely szerint a megszerezhető szakképzettség megváltoztatható és milyen változtatást eszközölt az intézmény?

· van-e olyan hatályos szabályzat, melynek hatálya kiterjed a szakirányú továbbképzésben részt vevő hallgatókra? (Kell lennie, csak kérdés, hogy ez hogyan érhető el.)

6. Azt javasoljuk tehát, hogy először is tekintse át a levelünkben említett dokumentumokat (képzési szerződés, képzési program, intézményi szabályzat, esetleg felvételi hirdetmény) és próbálja ezekből kideríteni, hogy az intézmény milyen kötelezettségeket vállalt korábban. Amennyiben a dokumentumok, illetve az intézményi tájékoztatások értelmezésében további jogi segítségre lenne szüksége, természetesen szívesen segítjük, de ehhez okvetlenül szükséges, hogy minimálisan a fenti kérdésekre választ kapjunk.

Az esetre irányadó jogszabályok és jogszabályi rendelkezések:

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/F. §
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 32. § (1) (8)

A választ nem értettem tisztán, megpróbálkoztam még egy kérdezéssel:

Feladó: fáy árpád
Küldve: 2008. szeptember 22. 2:45
Címzett: 'dr. Kovács Zsófia'
Tárgy: RE: kérdés

Tisztelt Kovács Zsófia!

A lovas tanár tematika szövege több helyen úgy van fogalmazva, hogy természetesnek vettem, lesz gyakorlat létesítmény látogatás mellett (tehát a kettő különböző), valamint hogy a papír fel fog jogosítani és készíteni létesítmény létre hozására és üzemeltetésére (első 4 oldal, valamint a befejező lapokon a pdf formátumú szövegben).

Például: Együttműködési megállapodás a Szent István Egyetem és a Magyar Lovassport Szövetség között - amit nekünk mint a képzés leírásának részét adtak kézbe (lásd a pdf-es összeállítást)

1. A SZIE vállalja, hogy:

2. A MLSZ vállalja, hogy

2.4. kijelöli a gyakorlati oktatás helyszíneit; szervezi azok működését;

2.5. a hét szakág kiemelt hazai versenyeire – a gyakorlati tapasztalatszerzés céljából – a szakirányú oktatásban résztvevő hallgatók részvételét szervezi;

Informatika egyáltalán nem volt, kérésre sem, a gazdasági alapismeretek összefüggéseikben, komplex módon, a lovas létesítmények szervezésére felkészítő alkalmas minőségben egyáltalán nem szerepeltek - szóbeli sürgetésre nem érkezett válasz, írásos nógatásra pedig olyan válasz érkezett, hogy például forduljunk szakember könyvelőhöz, ha gyakorlati kérdésünk volna (a gazdasági tárgyak felelősétől).

Érdekelne, hogy elképzelhető-e, hogy az egyetemet a hiányosságok pótlására lehessen rávenni, további tandíj fizetése nélkül?

gyakorlati foglalkozások pótlása (ez elvileg 100-150 óra),
a szervezési-közgazdasági tárgyak vállalt, ténylegesen lovas irányultságú pótlása konzultációkkal vagy más módon (minden előadó azzal kezdte, hogy nem érti, mit kellene mondania, de valamit fog mondani)
a lovas ismeretekben való pótlás, például hallgatói kérdésre (edzői ismeretek kimaradtak, főleg a lovasnak humán sportolói felkészítése terén)
konzultáció egyáltalán nem volt meghirdetve, ahol kerestem, ingerült elutasítást kaptam (sem az egyetem sem az MLSZ munkatársai nem vállalták fel azt a minőséget, ami a közreadott tematikából következett volna)

A képzés intrnetes oldala: http://tkk.univet.hu/Szakallat/Lotanár/lotanar.htm

FÁ

Feladó: fáy árpád
Küldve: 2008. szeptember 21. 22:25
Címzett: 'dr. Kovács Zsófia'
Tárgy: RE: kérdés

Tisztelt Kovács Zsófia!

Köszönettel vettem levelét, megkeresem a részleteket.

Egyik kérdésre nem találtam választ levelében:

- miből lehet pontosan tudni, hogy a képzés mire fog jogosítani?

· Továbbá a képzés megkezdése után fél évvel úgy tájékoztattak minket, hogy a képzés kiírása és elnevezése ellenére nem fog jogosítani sem oktatási sem létesítmény vezetői feladatra. Lehetséges, hogy ilyen nevű diplomával a kézben szakmunkás tanuló szintű további képzésen kell részt vennünk, ha lovardát akarunk létre hozni vagy lovagoltatást vállalunk?

Fáy Árpád

×××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××

Tisztelt Fáy Árpád!

A Hallgató ügyvédjéhez intézett kérdésére a következő válasz adható:

7. Mint arra előző levelünkben utaltunk, arról, hogy az intézmény pontosan milyen kötelezettségeket vállalt, a képzési programból, illetve az intézménnyel kötött képzési szerződésből kell először tájékozódni.

8. Az Ön által mellékelt, képzés indításáról szóló dokumentum teljesen egyértelműen tartalmazza a képzés során megszerezhető szakirányú képzettség megnevezését (Lovas tanár- és szervező). Az intézmény tehát az Önök részére kiállított oklevélben is ezt kell, hogy feltüntesse.

Az Ön által kötött képzési szerződés 8. pontja szintén ezt tartalmazza, vagyis ettől az intézmény egyoldalúan nem térhet el.

9. Némileg problémásnak tartjuk azt, hogy a képzési szerződés semmilyen formában nem tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy a Képző pontosan milyen tanmenet szerint vállalja a szerződés 4. pontjában említett ismeretek oktatását. Ebből viszont számunkra az következik, hogy a képzés megkezdésekor hatályos képzési program az, amely e tekintetben irányadó.

10. Számunkra a mellékelt dokumentumokból az nem feltétlenül egyértelmű, hogy a megszerezhető oklevél „feljogosítaná” annak tulajdonosát létesítmény létrehozására és működtetésére, de az mindenképpen kiolvasható, hogy az ehhez szükséges ismeretek oktatását biztosítják a képzés keretében. (A kettő nem ugyanazt jelenti.)

11. Az Ön által mellékelt dokumentum viszont tartalmazza a jelentkezési adatlap mellékletét képező képzési tantervet, amely tantárgyi lebontásban, témánként határozza meg, hogy az oktatás pontosan milyen óraszámban milyen témákra terjed ki. Amennyiben tehát az intézmény az itt vállalt kötelezettségeit nem teljesítette, úgy mindez minden további nélkül számonkérhető.

12. Az Ön által leírtakból az derül ki, hogy az informatikai-, illetve a gazdasági alapismeretek oktatása gyakorlatilag teljes mértékben elmaradt. Ezt az intézmény viszont a képzési szerződés és a mellékelt dokumentumok alapján véleményünk szerint köteles biztosítani a hallgatók részére. A gyakorlati oktatás keretében pedig valóban vitatható az, hogy a „gyakorlati oktatás” az elsajátított ismeretek gyakorlatban való bemutatását jelenti, vagy azt, hogy a hallgatók maguk is lóháton próbálhatják ki az egyes elméleti blokkokban elsajátított ismereteket (pl. a legfontosabb lovarda-gyakorlatok esetében a kipróbálás és teljesítés a követelmény, vagy a gyakorlatok oktatási módszereinek elsajátítása?). Tekintettel arra, hogy a tanmenetből minderre nem fog választ kapni – legalábbis a mellékelt dokumentum erre utal -. Úgy tűnik, hogy Önnek nem csak a képzési programot, hanem az egyes tantárgyi programokat is át kell tekintenie ahhoz, hogy kérdésére választ kaphasson.

13. Amennyiben a képzésre vonatkozó dokumentumok birtokában bizonyítani tudják, hogy az intézmény mely vállalt oktatási kötelezettségének nem tett eleget – legyen szó akár gyakorlati, akár elméleti oktatásról -, úgy véleményünk szerint nincs akadálya annak, hogy az intézményt a mulasztás pótlására hívják fel, hiszen ebben az esetben Önök nem kapták meg a befizetett költségtérítésért Önöket megillető ellenszolgáltatást, vagyis a felsőoktatási intézmény, mint Képző, nem biztosította maradéktalanul a vállalt oktatási tevékenységet.

14. Azt javasoljuk tehát, hogy azon tárgyak esetében, ahol mulasztást vélnek felfedezni, tekintsék át a tantárgyi programot és hasonlítsák össze a ténylegesen megtartott oktatás tartalmával, majd mulasztás esetén forduljanak az intézmény vezetéséhez és kérjék a mulasztás pótlását. Amennyiben az intézmény nem hajlandó a szerződésszerű teljesítésre, úgy nem látjuk akadályát annak, hogy a szerződésből fakadó igényüket polgári peres eljárásban érvényesítsék.

Az esetre irányadó jogszabályok és jogszabályi rendelkezések:

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/F. §
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény

Nem lettem okosabb sokkal. Illetve rögtön az első félévben kellett volna HÖOK-hoz vagy megfizetett ügyvédhez fordulni. Így született egy melléklete a szakdolgozatomnak, mint a dolgozatírás és tanulmányi körülményeim jellemző adaléka.

Záró nyilatkozat

Befejeződött a "Lovas-tanár és Szervező" oktatás!

Honi lovas oktatásunkban egyszerre, egy helyen, szervezetten ilyen rangos Kar még nem vállalt szerepet!

A gazdasági élet szerteágazó területeiről érkezett – agrármérnök, orvos, jogász, közgazdász, tanár, természetvédő, műszaki, óvodapedagógus, öttusa-edző – nyelveket beszélő diplomás hallgatók sikeres záróvizsgáik és diplomamunkáik megvédése után OKLEVELÜK mellé a felkészültségüket bizonyító TANÚSÍTVÁNYT is kapnak.

Az egyetem vizsgapecsétjével ellátott reprezentatív dokumentum igazolja, hogy a végzett hallgatók a megszerzett „tudásvagyonuk” birtokában a lovaságazat, a lovassportok következő területein felelősségteljesen és alkotó módon tevékenykedhetnek:

* Regisztrált lovasvállalkozás alapítása, üzemeltetése, irányítása.

* Lovasoktatás – szemléletformálás:

egészséges, természetközeli életmódra nevelés; a szabadidő kulturált eltöltése;

lovasbemutatók, lovasturizmus szervezése;

lovashagyományok ápolása; lovasterápia; lovassportok népszerűsítése; előadások tartása

* A lovaságazattal, a lovassportokkal kapcsolatos egyéb tevékenységek szervezése:

munkahely teremtés; vidéki közösségek segítése; a lovaságazathoz kapcsolódó

környezettudatos gazdálkodás megvalósítása;

az EU és más források feltárása, szakszerű hasznosítása pályázatok útján stb.

A „Tanúsítvány” aláírói többek között: Prof. Dr. Solti László akadémikus, a Szent István Egyetem rektoraProf. Dr. Fodor László, az Állatorvos-tudományi Kar dékánja, az öt egyetemi lovastanár: Lázár Vilmos, Lázár Zoltán tizenháromszoros fogathajtó világbajnokaink, Dallos Gyula, a lovassportok egyetlen mesteredzője, Széplaki Pál és Tuska Pál olimpikon szakedzők.

A „Lovas-tanár és Szervező” szak 19 hallgatójának diplomáit és a „Tanúsítványokat” az Egyetem rektora 2008. december 6-án, szombaton a Papp László Budapest Sportarénábana LOVAS VILÁGKUPA keretében nyújtja át

A „Lovas-tanár és Szervező szakirányú szakot – az előbb vázoltak alapján; a diploma és a „Tanúsítvány” kibocsátásával – a Szent István Egyetem a kitűnő lovasoktatói Karral és a Magyar Lovas Szövetséggel együttműködve ismét meghirdeti! Bővebb információ a 06/30/466-1543 mobiltelefonon. Prof. Dr. Fehér KárolyTémavezető-osztályfőnök

- Lényegében ezzel a szöveggel lett meghirdetve a következő évfolyam -

[C] Levélváltás a személy-fogalmak mai káoszáról és a szabályozás ontológiájáról

A levélváltással nem azt akarom „bizonyítani”, hogy nekem igazam van
(hiszen a levélváltás nem zárult le a nézetek tisztázásával),
hanem hogy a nézőpontok, kiinduló feltevések hogyan érvényesülnek
a részletekről folyó eszmecsere során – FÁ.

Idézet a szakdolgozat egyik véleményező olvasójának, Bokor Leventének, a Filozófiai Vitakör tagjának leveléből:

…………

1.Mikor együtt munkálkodtunk, magam is kísérleteztem a különböző személyek szétválasztásával. A következőre jutottam:

a./ Természetes személy

b./ Dologi személy ("jogi személy") -- minden profitábilis vállalkozás, vagy nem közhasznú egyesület.

c./ Közjogi személy: az állam, az önkormányzat, közalapítvány kuratóriuma, egyház, pártok, közhasznú társaságok, stb. vagyis minden olyan tevékenység, ami közvetlenül az alkotmányos politikai-kultúrális jogalanyiság gyakorlásából következik.

2./ Ontológiával kapcsolatosan:

a./ Arisztotelész Metafizikájában minden változás alanya és a tulajdonságok hordozója a szubsztancia (ouszia) - az "igazi létező", a lényeg. Ez a megismerés végcélja: az abszolútum, az istenség, Isten. Ahogy a szubsztancia körül forog minden ismeret, úgy Isten körül forog a világ minden monoteista világnézetben. A valóság alanya nem az ember, hanem az "igazi létező", minden dolog lényege. (ezt szokták nevezni "objektív valóságnak", de ez a kifejezés eléggé félrevezető) Az ember tehát csak saját világismeretének alanya, mely világ a lényeg körül kering. Így csak korlátozottan érvényes, hogy "mindennek mértéke az ember".

b./ Az ontológia közvetlenül az első létezőt kutatja, minden dolog principiumát, vagy a konkrét létezőket, illetve azok gyüjtőfogalmainak, a tudományok létalapját. Igy létezhet általános ontológia, vagy ontoteológia, ontoszociológia, ontomatematika. Kant óta az ontológiának kifejezetten kritikai szerepe van, mert mindig valamilyen levés valóságát feszegeti, illetve támasztja fel.

c./ Fogalmam sincs mi lehet a "szabályzás ontológiája", mert a filozófiai szótárban ez merő sületlenség.

d./ Csak feltételezem, hogy valamilyen automatizmusra gondolsz, vagy a jó kormányzás alapelveire. De a "szabályzás" mindenképp technika, ami nem végezhető a társadalmi létező tulajdonságainak ismerete nélkül. ……….

Válasz a fenti levélre:

Kedves Levente!

Levelednek először az ontológiára tett megjegyzésére térek ki.

Közbevetőleg 1: Az ontológia kifejezéséről azt tartjuk számon, hogy Cristian Wolf, Leibnitz kortársa használta először a XVIII. században. A személy lételméletének gyökerei messzi évezredekre nyúlnak vissza, főleg teológiai, vallási közegben. Boethius volt az, aki a személy fogalmát filozófiai igénnyel fogalmazta meg. Erre épült további sok évszázadnyi filozófiai gondolkodás, amíg Cristian Wolf a metafizikából kiemelve önálló megnevezésként az ontológia kifejezést „bevezette”. – szóbeli észrevétel Tudós-Takács Jánostól.

Közbevetőleg 2: Boëthiusnak (kb 480-524-ig élt) tulajdonítják a személy fogalmának definiálását (definíciója szerint a személy "az értelmes és szabad akarattal rendelkező egyedi szubsztancia"). Boëthius a politikai okokból bekövetkezett kivégzése előtt félévig volt siralomházban, és ott írta meg "A filozófia vigasztalása" c. művét. Meghatározását Szent Tamás is felhasználta. A meghatározás első pillanatra túlságosan filozofikusnak tűnik, pedig ezen alapszik az európai ember-felfogás a rá következő időben, úgy is mondhatjuk, hogy a keresztény ember-felfogásnak (antropológiának) ez a filozófiai megfogalmazása, de legalábbis megalapozása. – F. Á. Alkotmányos piacgazdaságot II., a személy fogalmáról, 2005,

Ebben a vélekedésedben, hogy „nevetséges dolog” a szabályozás ontológiájáról írni, nem állasz egyedül.

Például Tudós-Takács, Szent Tamás Szumma Teologie-jének fordítója is rosszallólag jegyezte meg, hogy az ontológia nem jelző, hanem főnév (másként mondta, én egyszerűsítem le ily módon).

De a modern korban én sem állok egyedül az ontológiához furcsa módon hivatkozók között, mert az ontológia nevű szoftverszabvány is létezik, Te is használod, valahányszor a wikipediába bele olvasol. Más kérdés, hogy a wikipedia ontológia nevű szoftver szabványának filozófiai tatalmát tekintve olyan félre magyarázás, mint a jogiszemély, az eredeti értelmezésnek éppen a fordítottja (nem viszi tovább az eredeti, például lovagkori értelmezést, a személy ontológiai létét hangsúlyozva, hanem éppen a személyes értelmezéssel szemben a szavak kultúrától és egyéntől független világszabvány jelentését akarja egységesíteni – az ontológia szoftver „filozófiája”).

Vissza térve a jogi személyre: azt hiszem, hogy a jogiszemélytől el kellene venni a tényleges személyre hamisan utaló elnevezést (amint ezzel egybevág Corten könyvében található okfejtés, hogy honnan van a jogi személy fogalma – mint írja: korrupt bírói ítéletekből). Ha pedig marad a jogi személy szakkifejezés, akkor valami jelzővel kellene nyilvánvalóvá tenni, hogy a dolog lényegét tekintve nem vehető egy kalap alá az élő személlyel. Ezt a dolgozatban több helyen is érintem.

A szabályozás ontológiájára térve viszont köszönöm, hogy jelezted az értelmezési nehézséget. Alapvetően helyesnek vélem a szabályozás ontológiája elnevezést, ugyanis az ontológia a végső kérdésről, a létezőről mond valamit. A szabályozás ontológiája pedig a szabályozástechnikának mint eszközrendszernek a létezőhöz való kapcsolatáról beszél. Szétválasztja a szabályozás alanyát, eszközét és tárgyát.

Az erkölcsi létezőről minden korszakban tépelődtek, alapvető kérdés volt más-más szavakba öntve. A létről és nemlétről vallott gondolatok rányomták a bélyegüket az emberi gondolkodásra. Például erkölcsi létezőnek, erkölcsi lénynek lenni vagy nem lenni? Hamlet sem azzal foglalkozik, hogy van-e a kezében valami amikor koponyát vesz kézbe, hanem a VALAKIRŐL, az erkölcsi létről értekezik. LENNI vagy nem-lenni erkölcsi lénynek (a biológiai életben vagy a biológiai halál után).

A szabályozás ontológiája nyilván egy leszűkített vetület, halmaz a világról, amelyben a vizsgált jelenség a szabályozás világa önmagában.

Azt állítom, hogy a szabályozás ha az egész világra értelmezhető funkció, akkor ezen az egész világgal kapcsolatba hozható rendszeren belül is kereshető a lét-nemlét vonatkozása. Mi a kapcsolódása a szabályozásnak az erkölcsi személyhez, az erkölcsi létezőhöz, a cselekvések felelősen szabad alanyához?

Mert a klasszikus filozófiában a fókusz, a gondolkodás legfőbb iránya az embernek, az emberi világnak magának a megértése volt.

Idő közben növekedtek ismereteink a nem-emberi világról. És önkényesen, magunkról megfeledkezve az emberi jelenségre fókuszáló filozófiai gondolati sémákat elkezdtük (már aki) kitágítani, hogy beleférjen a természettudomány vizsgálta jelenséghalmaz is. Lassan a fürdővízzel telt meg a kád, a gyerekre meg már nem is illik rákérdezni.

Ebben a helyzetben szeretnék vissza kérdezni a szabályozás kérdéskörében, hogy no és hol az ember? Hol az erkölcsi létező? Hol a szubsztanciális létező?

Úgy kellene mondanom, hogy a "szabályozás ontológiai irányú tesztelése"?

A szabályozás ontológiája nem csak birtokviszonyt fejez ki, hogy nekem is van ontológiám, a szabályozásnak is, meg a wikipédiásoknak is (wikipedia külön történet a maga jelentés-szabványosító, univerzáló, nyelvi sajátosságoktól eltekinteni kívánó szuperglobális mindent tudni kívánó szótárával).

A szabályozás ontológiája egyebet is kifejezhet. A "nekem vesém van", azt is jelentheti, hogy fáj a vesém. stb.

Ha tudsz jobb megoldást a szabályozás ontológiája elnevezésre a fentiek után, érdeklődéssel várom.

-----------------

Most pedig jöjjön a jogi személy és a természetes személy problémájának áttekinthetősége.

Nagy pedagógus vagy, amit túl tömören fogalmaztam, arra finom kérdezésekkel rávezetsz, hogy legyek bővebb és pontosabb. Tessék, ezt találtam:

"1886-ban a korporatív szuverenitás képviselői óriási győzelmet könyvelhettek el, amikor a Santa Clara megye kontra Southern Pacific Railroad ügyben az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy az amerikai alkotmány szerint a magántársaság természetes személynek minősül — bár ahogy korábban láthattuk, az alkotmány nem tesz említést társaságokról — és így megilleti a Bill of Rights-ban lefektetett védettség, ide értve a szólásszabadságot és egyéb, az egyének rendelkezésére álló alkotmányos jogokat." (lásd David J. Korten: Tőkés társaságok világuralma, Kapu kiadó 1997,68-ik oldalon).

A kiemelt részletet bővebben is lehet idézni, szövegkörnyezetével együtt:

„4.2 A polgárháború hatásai

Az amerikai polgárháború (1861-65) fordulópontot jelentett a korporatív jogok ügyében. Erőszakos sorozásellenes zavargások rázták meg a városokat és az egész politikai rendszert. A katonai beszerzési szerződésekből befolyó óriási profitnak köszönhetően az ipari érdekcsoportok ki tudták használni a fejetlenséget és az elburjánzott politikai korrupciót: gyakorlatilag megvásárolták a törvényhozó testületeket, amelyek azután óriási pénzeket és földterületeket biztosítottak a nyugati vasúti hálózat kiterjesztésihez. Minél nagyobb lett az erősödő nagyipar nyeresége, annál szorosabban fonódott a kormányzatra, hogy további előnyöket szerezhessen magának. A történéseket látva Lincoln elnök nem sokkal halála előtt megjegyezte: a tőkés társaságokat trónra emelték.... Az előkelő körökben a korrupció korszaka köszönt be és a pénzhatalom arra törekszik majd, hogy az emberek előítéleteire építve meghosszabbítsa uralkodását...egészen addig, amíg a gazdagság néhány kézben lesz felhalmozva...és tönkreteszi a köztársaságot.¹²

A nemzetet a háború önmaga ellenében osztotta meg. A kormányt meggyengítette Lincoln halála és az iszákos háborús hős, Ulysses S. Grant elnökké választása is. Az egész ország a zűrzavar állapotába került. A háborút követő gazdasági válság amerikaiak millióit tette munkanélkülivé, és az 1876-os meghamisított elnökválasztást titkos tárgyalásokkal rendezték el. Eburjánzott a korrupció és a bennfentes üzletkötések. Rutherford B. Hayes elnök, az említett — és tőkés társaságok által uralt — tárgyalások végső győztese, utólag így panaszkodott: „A nép által a néppel a népért elve többé már nem igaz Ez már a tőkés társaságok kormánya." The Robber Barons (a rablólovagok) című klasszikusában Matthew Josephson azt írja, hogy a 1880-as és 90-es években „a törvényhozás termei piactérré változtak, ahol a szavazatok árán alkudoztak, és a megrendelésre készített törvényeket pedig adták és vették."

Ez volt az olyan emberek ideje, mint John D. Rockefeller, J. Pierpont Morgan, Andrew Carnegie, James Mellon, Cornelius Vanderbilt, Philip Armour és Jay Gould.** A pénz pénzt fialt, ahogy a társaságok kihasználták a zűrzavart és sorra megvették a különböző vám-, bank-, vasúti, munkaügyi és földtörvényeket, amelyek azután még tovább gazdagították őket. A tőkés társaságok elszámoltathatóságának megőrzéséért küzdő állampolgári csoportok is folytatták harcukat a visszaélések ellen az államok szintjén, és mind a bíróságok, mind az állami törvényhozó testületek szüntettek meg társaságokat.

Ennek ellenére a tőkés társaságok a legfontosabb állami törvényhozó testületekben fokozatosan akkora befolyásra tettek szert, hogy gyakorlatilag újra-írhatták a saját létezésükre vonatkozó rendelkezéseket. New Jersey és Delaware törvényalkotói jártak az élen a korporatív "ügyekbe való állampolgári beleszólás jogának megszüntetésében. Szűkebbre szabták a társaságok tulajdonosainak és vezetőinek felelősségi körét, valamint örök időkre szóló alapító okiratokat hagytak jóvá. A társaságok hamarosan bármilyen formában működhettek, amelyet a törvény közvetlenül nem tiltott.

A tőkés társaságok ügyvédeinek érvelését a konzervatív bíróságok következetesen kedvezően fogadták és folyamatosan szüntették meg azokat a megkötéseket, amelyeket régebben az állampolgárok a társaságok túlzott hatalma ellen hoztak. A baróságok lépésről lépésre olyan precedenseket teremtettek, amelyek a társaságok és azok tulajdonának védelmét az alkotmányos jog középpontjába helyezték. Ugyanezek a precedensek aztán szükségtelenné tették az esküdtszék alkalmazását, amikor a társaságok által okozott károk esetében felelősséget kellett megállapítani vagy kárfelmérést végezni, valamint megszüntették a társaságok bevételeinek és árainak állami ellenőrzését. A tőkés érdekekhez húzó bírók rendre úgy ítélkeztek, hogy a munkaköri balesetek felelőssége magát a munkást terheli, korlátozták a társaságok felelősségét az általuk okozható károk vonatkozásában, és alkotmányellenesnek nyilvánították a minimálbért és a maximális munkaórákat előíró törvényeket. Az ő értelmezésükben a köz java egyenlő volt a maximális termeléssel — teljesen mindegy volt, mit termeltek és ez kinek ártott. Ezek fontos tényezők voltak az ipari szektor számára, amelyben 1888 és 1908 között 700 000 amerikai munkás halt meg ipari balesetek következtében, vagyis naponta mint- egy százan.

1886-ban a korporatív szuverenitás képviselői óriási győzelmet könyvelhettek el, amikor a Santa Clara megye kontra Southern Pacific Railroad ügyben az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy az amerikai alkotmány szerint a magántársaság természetes személynek minősül — bár ahogy korábban láthattuk, az alkotmány nem tesz említést társaságokról — és így megilleti a Bill of Rights-ban lefektetett védettség, ide értve a szólásszabadságot és egyéb, az egyének rendelkezésére álló alkotmányos jogokat.

Ezzel a tőkés társaságok szert tettek mindazon jogokra, amelyek az egyes állampolgárokat megilletik, míg számos állampolgári kötelezettség alól mentesek maradtak. Ezen túlmenően a szólásszabadság jogának elismerésével Paul Hawken szavaival élve,, a társaságok „pont azt érték el, amit a Bill of Rights meg akart gátolni: a közgondolkodás és a viták egyirányú befolyásolását." A társaságok azon állítása pedig, hogy nekik is ugyanannyi joguk van a kormányzat befolyásolására, mint bármely egyénnek, csak a magányos állampolgárt állítja szembe a társaságok hatalmas pénz- és kommunikációs forrásaival, gúnyt űzve abból az alkotmányos szándékból, miszerint az állampolgárok azonos súllyal szólhatnak bele a fontos kérdéseket övező vitákba politikai vitákba.

Ezek voltak az erőszak és a társadalmi bizonytalanság évei, amit a Marx által olyan hatásosan leírt kapitalista túlkapások okoztak. A munkakörülmények borzasztóak voltak és a bérek alig-alig fedezték a megélhetést. A gyermekmunka is elterjedt volt. Egy becslés szerint 1890-ben a 12,5 millió amerikai családból 11 millió élt átlagosan évi 380 dollárból, és a megélhetéshez gyakran kosztosokat kellett tartson. Mind a szervezett, mind a nem hivatalos sztrájkok gyakoriak voltak, éppúgy, mint az ipari szabotázs. A munkaadók pedig minden rendelkezésükre álló eszközt igénybe vettek a sztrájkok letörésére, ideértve a magán biztonsági erőket, valamint a szövetségi és állami katonaságot. Az erőszak pedig csak újabb erőszakot szült és sokan lelték halálukat a kor ipari harcaiban.

Ezek az állapotok azonban lendületet is adtak a formálódó munkásmozgalomnak. 1897 és 1904 között 447 000-ről 2 073 000-re nőtt a szakszervezetek taglétszáma. A szakszervezetek jó táptalajnak bizonyultak a virágzó szocialista mozgalmak számára, amelyek ekkoriban eresztettek gyökeret Amerikában, és amelyek célként a termelési eszközök, atermészeti erőforrások és a szabadalmak köztulajdonba vételét és demokratikus felügyeletét tűzték ki. Ez a nyílt osztályharc időszaka volt, amikor a nincstelenek hadát napról napra egyre több harcra és áldozatra kész lelkes csatlakozó gyarapította. Eközben azok a szocialisták, akik a munkásokat az osztálytagozódás alapján akarták megszervezni, versenyben voltak azokkal a társaikkal, akik a hagyományos, egy foglalkozás- vagy iparágbeli szervezést részesítették előnyben.

Ezek a mozgalmak etnikai csoportokat is egyesítettek. A fekete büszkeség (black pride) és kultúra létrejöttével megkezdődött a feketék egységesítése. A nőmozgalom is szárnyra kapott: a nők saját szakszervezeteket alakítottak, sztrájkokat vezettek és aktív szerepet vállaltak a különböző populista és szocialista mozgalmakban. 1920-ban alkotmányba iktatták a nők szavazati jogát.

Végül is azonban az erőteljes szabadpiaci expanziót övező káosz és erőszak sem a nagyiparosoknak, sem a munkásoknak nem kedvezett. A nagyiparosok között zajló verseny érzékenyen érintette profitjukat, miközben attól is tartaniuk kellett, hogy a szocialista és egyéb tömegmozgalmak növekvő politikai ereje olyan alapvető változásokat idézhet elő, ami megszüntetheti kivételes helyzetüket.

Ezek a körülmények teremtették meg az alkalmat a társadalmi és intézményi kapcsolatokat átalakító konszolidációra és kompromisszumra. A nagyiparosok egyéni birodalmaikat nagyobb egységekké egyesítették, ami egyszerre megszilárdította hatalmukat és korlátozta a közöttük zajló versenyt. A korábbi vetélytársak, J. P. Morgan és John D. Rockefeller 1901-ben 112 igazgatóságot egyesített Northern Securities Corporation of New Jersey néven, 22,2 milliárd dollár értékben. Ez akkoriban hatalmas összeg volt: tizenhárom déli államban fellelhető összes tulajdon becsült értékének kétszerese. Az eredmény:

Az amerikai gazdaság színe-javát immár egy tető alá hozták: a bankoktól és az acélipartól a vasútakig mindent, a városi közlekedést, a kommunikációt, a kereskedelmi flottát, a biztosítókat, az áramszolgáltatókat, a gumi-, papír-, cukor- és rézipart és az ipari infrastruktúra egyéb erősségeit.

Végül a nagyiparosok rájöttek arra, hogy ha jobb fizetéseket, munka körülményeket és kiegészítő juttatásokat biztosítanak, egyszerre vehetik elejét a szocialista eszmék térhódításának és növelhetik a munkások lojalitását és motivációját. Ezzel párhuzamosan úgy akarták újjászervezni az egyes iparágak termelési folyamatait, hogy az ipari tervezés és a tömeggyártás előnyei jobban kihasználhatók legyenek. Ez azt jelentette, hogy strukturáltabb, szabályközpontú termelési folyamatokra kellett áttérni, ez azonban stabil és fegyelmezett dolgozókat követelt meg.

A nagyipar előnyösnek találta a nagy, mérsékelt (nem szocialista) szakszervezetekkel való együttműködést, amelyekkel egy egész iparágon belül egységes bérekben állapodtak meg, és az elfogadott szabályok alapján tagjaiktól fegyelmet követeltek,- Ezek a megállapodások úgy tudták növelni a rendszer stabilitásút és megbízhatóságát, hogy közben a gyárosok és a piaci rendszer uralma érintetlen maradt.

E reformok a folytatódó küzdelem előterében születtek. A nagyiparral szimpatizáló igazságszolgáltatás, amely rendre a dolgozók ellen ítélt, a politika felé terelte a munkásmozgalmat. Ez pedig egy törvényhozói programcsomagban és a Demokrata Párttal való szövetségben csúcsosodott ki. A helyi, állami és szövetségi szinten megjelenő újfajta törvények új társadalmi alapkívánalmakat állítottak fel és újrafogalmazták a munkaadók és munkavállalók kapcsolatait. Különösen fontos volt ebben a Clayton-féle Trösztellenes Törvény, amely megtiltotta a sztrájkoló munkások elleni bírói végzéseket.

És még így is, a „dübörgő 20-as évek"-ben a korporatív monopóliumok szabadon létezhettek a lazán szabályozott amerikai gazdaságban. A kölcsönpénzektől hajtott tőzsde a korlátlan gazdagság motorjának látszott. A szabadpiac és a csúcson lévő nagyipar erejében bízó Hoover elnök lelkesen jelentette ki: „Isten segítségével rövidesen közel leszünk ahhoz a naphoz, amikor a szegénység száműzetik az országból." Irving Fisher, aki valószínűleg korának vezető amerikai közgazdásza volt, kijelentette, hogy a gazdasági ciklus problémája megoldódott és az ország az örök virágzás útjára lépett.

Az nyilvánvaló volt, hogy az átlagos amerikai család többet evett jobban öltözködött és az élet javaiból több jutott neki, mint bármely addigi átlagcsaládnak a történelem folyamán. E kétségtelenül valós tény mögött bújt meg Amerika óriási egyenlőtlensége: a családok 1 %-a uralta az összes vagyon 59%-át 1929 októberében, néhány hónappal Fisher említett kijelentése után, a magas tőkeáttételekkel operáló pénzügyi rendszer teljesen összeomlott. Mesés vagyonok lettek semmivé szinte egyik napról a másikra. A második világháborúnak kellett eljönnie ahhoz, hogy lendületet adjon egy olyan új, keynes-i alapokon álló társadalmi szerződésnek a kormányzat, a munkáltatók és a munkavállalók között, amely végül is visszaállította a világgazdaságot a fellendülés útjára.”

Idáig a bővebb idézet.

A kérdés csak az, hogy az amerikai polgárok, munkások, átlag munkavállalók viszonylagos jóléte a „személy” fogalom korrupcióval jogi személlyé deformált jelentésének köszönhető vagy pedig annak ellenére következett be? Én azt hiszem, hogy annak ellenére vegetált az emberiség a XX. században. Úgy gondolom, hogy a jogi személy fogalom kialakulása nem spiritusza volt az emberi létezésnek és viszonylagos jólétnek a technikai civilizáció korában, hanem a túszejtője. És még ha akaratlan túszokként is (mert 120 évvel ezelőtti bíróságot korrumpáló törtetők talán mégsem akartak annyi rosszat, mint amit a XX. század hozott), de szembe kell néznünk helyzetünkkel. A jogi személy vállalat vagy állam nem természetes, nem alanyi élő személy, hanem eszköz az élő személyek életének önszervezésében.

Levélbeli szóváltás a szabályozás ontológiájáról

Feladó: fáy árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Küldve: 2008. szeptember 23. 15:32
Címzett: 'Bokor Levente'
Tárgy: RE: sajtóhiba

Már csak amolyan játszi pengeváltásként néhány pontosítást – az általad írt levébe közbe szúrva aláhúzott betűkkel:

szia!

Árpád

Feladó: Bokor Levente [mailto:lbokor2@axisvm.com]
Küldve: 2008. szeptember 23. 9:03
Címzett: Fáy Árpád
Másolatot kap: Vitányi Pál
Tárgy: sajtóhiba

Bocs.Megmagyarázhatatlan, hogyan maradt le, de egy betűhiány teljesen félrevezetővétő lett. Pirossal beírom a helyeset a zöld szövegembe.

Kedves Árpád!

(E levél másolatát Vitányinak is elküldöm, mert érinti a vele való eszmecseréket is.)

Hasznos volt újra elolvasnom, mert tisztábban láttam árnyalódó gondolkodásodat, meg a kimozdíthatatlanságát is. Tehetetlenségemben ugyanazt a technicizált ontológia-értelmezést olvastam fejedre, amitől eleve elhatároltad magad. Ennek oka az, hogy nem tudok más választ adni, mint amit már adtam. Nem nézem vissza a levelezést, ezért csak szabadon fogalmazva - egyben sokkal bővebben - megismétlem első pillanatban támadt álláspontomat. Figyelmes olvasást kérek én is.

"A lét határozza meg a tudatot" - Nem, hanem a tudat a lét része!

Úgyhogy klasszikus ide vagy oda, csak egyes esetekben lehet azt mondani, hogy a lét meg is határozza a tudatot, mert abban az esetben a tudat éppen tisztában van a léttel (ha ez lehetséges).
És még akkor sem tisztázott, hogy a tudat nem határozmány, nem tükör, hanem kiindulási pont, ontológiai létező megnyilvánulása. Gondolom ez evidencia.
A kérdés ugyanis az, hogy milyen vizsgálódásban vagyunk. Amennyiben magával a léttel foglalkozunk, akkor ez a "mit csinál a lét a tudatunkkal" kérdés irreleváns.
Csak szociológiai kérdésekben, ott is csak akkor lehet kvázi használható kijelentés "a lét mit csinál a tudattal" megközelítés, ha valaki által fel nem ismert anyagi-társadalmi hatások eredményét tárgyalom őreá nézvést.
Egyébként valamifajta veszélyként lehet hivatkozni erre a "lét mit csinál a tudattal" idézetre, mint Pavlov kutyakísérleteire - hogy tudniillik, ha a személyes (felelősen szabad) létezés társadalmi feltételeit megnyomorítjuk, akkor azzal beszűkül a tudat által érzelmileg vagy logikailag vezérelt cselekvési sáv, lehetőség, potencialitás.

Egyébként a tudat nem vezethető le semmiből, különösen nem személyes, emberi vonatkozásban, hiszen önmaga fontos tényezője a létnek, és nem következménye, nem külső kísérője.

mint triviális, és klasszikus kijelentést megmásíthatatlannak tartom. Így az "ontológia" a gondolkodásunkat meghatározó viszonyok valóságának fölfedésével, a "léttel" foglalkozik. Az ontológiának ugyanolyan szerepe van a tudomány tárgyainak megalapozásában, mint a Teremtő által kinyilatkoztatott Igének a hitből eredő cselekvés értelmének garantálásában. Ezért szűkül a kanti filozófia arra a négy alapkérdésre, hogy 1. Mit tudhatok, 2. Mit kell tennem, 3. Mit remélhetek, 4. Mi az ember ? Ez a négy kérdés pillanatnyilag átfogja azt a probléma-köteget, ami legjobb hitünk és legjobb tudásunk előállítandó egységéből fakad. A négy kérdésből három cselekvésre vonatkozik (tudhatok, tennem kell, remélhetek), amely kérdések magukban hordozni vannak hivatva az arra adandó választ, hogy mi az ember mint különböző cselekmények alanya? - Tudom, hogy kötözködésnek hat, de irreleváns kérdés, hogy mi az ember. Rossz kérdésre nehéz jó választ adni. Rossz kérdést csak ki lehet igazítani legfeljebb vagy vitatkozni vele, vagy mittomén. Ki az ember?!

Most akkor azt kérdem: lehetséges-e egy cselekménynek ontológiája, amelynek semmilyen fennállása nincs, mert minden ízében mozgás? - Lehetséges-e a "szabályozásnak" ontológiája, ami minden mozzanatában valami másnak a létezésére irányul? Hát nem ott lépnek érvénybe a létmeghatározások, ahol a mozgás megszűnik, mert átmegy igazságába mint saját céljába? - Na igen, itt pontosabban igyekszel fgoalmazni, mint az előző kifogásolt mondataidban. A magyar nyelv igenis kibírja, hogy bárminek az ontológiai vontkaozását ha felvetem, akkor annak a bármi dolognak az ontológiájáról beszéljek. Tehát pontosabban "a szabályozás ontológiája" helyett a "szabályozás ontológiai vonatkozásairól" kellett volna beszélnem?

Mit akarsz szabályozni, és mit tudsz a céltárgy határozmányairól? Kinek a (tudományos) vallása szerint akarsz a micsodába beavatkozni? - Mert ha valaki cselekedni akar, akkor azt a kérdést készül megválaszolni, hogy mit hisz, és miben reménykedik, mert a világegészbe ágyazott képességeit teszi próbára, s nem az eljárási szabályokkal ellenőrizhető (részleges) tudását. - Hát itt kicsit melléfogtál, és úgy beszélsz, mintha én lennék Mao elvtárs, aki a jóistennel módszeresen össze téveszti magát. Nem tőlem függ, hogy van szabályozás, hogy a társadalomban mánikáusan mindent örökké szabályoznak. Én csak arra veszem a bátorságot, h ogy szüntelenül hangoztassam, a szabályozásnál próbáljunk meg odafigyelni alapvető kérdésekre. Ahogyan egy autó vezetésénél mindig megvan adva, hogy ki a sofőr, úgy a szabályozásoknál is tisztázni kell - mindig. Mert akkor léptünk egy előszobába, hogy tovább lépve tisztázhassuk, tulajdonképpen mi a célja a szabályozásnak, illetve milyen célokat lehet tolerálni és melyeket nem?

[Roppant igaza volt Kantnak, amikor megkülönböztette a gyakorlati és elméleti diszciplínákat minden addiginál mélyebb értelemben, mert az ember igei származása - ez a saját ítéletem - a gyakorlati tanokban aktualizálódik. (Még olyan "nevetséges", erkölcsi piedesztálra emelt osztálykategóriának is, mint a "munkásosztály"-nak, rejtett vallásbölcseleti értelme volt a szocializmusban, mert az az osztály a megcselekedett hit, a gyakorlati diszciplína hordozójaként fetisizálódott.)] - Remélem értem, sejtem.

Tegyük föl, hogy a globális emberiség életvitelét akarod szabályozni fennmaradása érdekében. Ezesetbenr azt kell kérdezni, "mi a társadalmi létező (to on), s ezt a nominálisan egész létezőt melyik reális (részleges) specifikumában kívánom szabályozással támogatni?" - Jó, hát itt alaposan mellé fogtál, mint akinek elállították a váltóját, és robog-robog, vajon hol fékezi le magát?

a társadalmi létező: Kicsoda?!
minden szabályozási aspektusában (kivétel nélkül) tisztázni kell, h ogy alany és eszköz egymástól elválik, különböző minőség, különböző létminőség, szerep, stb.

Ugyanis a szabályozást nem tőlem vagy tőled kérdezik meg, hanem mint valami Laokón játékban maguk köré tekerik azt nélkülünk is. A kérdés az, hogy minden eseten tisztázni kell-e: ki a felelős szabályozó? Ha ezt nem teszed meg, akkor az a káosz, ahol védtelenek vagyunk, és a bíróság, rendőrség, iskola stb csak hivalkodó üres máz.

Ami engem illet, a társadalmi létezőt a civilizáció kategóriájával igyekszem felfogni mint olyan névmeghatározással, amellyel az embert elhatárolom az állattól, meg a puszta természetadta embertől is, akiben nincs semmi "természetfölötti". Civilizáció nem jöhet létre, és nem maradhat fenn a "természetfölöttire" irányultság, a végtelennek folytatólagos aktualizálási képessége nélkül. Ezért fölöttébb állati célkitűzésnek tartom a "fenntartható fejlődést", meg a fenntarthatatlanságáról szóló apokaliptikus fatalizmust. A civilizáció fenntarthatóságával vélem megragadni mindazt az emberit, amelynek fenntartása cél kell hogy legyen, szűkebb értelemben: a fejlesztés. - Remélem értem, sejtem.

Egyéb részletekre nem kívánok kitérni, mert alárendelt szerepűnek tartom a leírtakhoz képest.

Baráti üdv.
Levente

1) [D] A pénzügyi terv szokásos részei, eszközei

A pénzügyi terv a projekt előkészítő üzleti terv része. A pénzügyi terv célja az üzleti terv gazdaságosságának vizsgálata. Sokszor tesznek egyenlőséget az üzleti terv és a pénzügyi terv közé, de mint azt láthatjuk a pénzügyi terv annak egy részét teszi ki. A pénzügyi terv a vállalkozás pénzügyi előrejelzéseit tartalmazza számítások alapján. A pénzügyi terv realitása a korábbi fejezetek megalapozottságától függ. Pontosabban a pénzügyi tervben a „korábbi fejezetekben” tárgyalt reálfolyamatok pénzügyi vetületét, vezérlését kell kialakítani.

	Kiadás
Projekt terv (pénzügyi terv)	Bevétel
	Eredmény
	Kiadás
Projekt tény	Bevétel
	Eredmény
	Kiadás
Projekt utólagos elemzés	Bevétel
	Eredmény

A pénzügyi terv és a további kalkulációs táblázatok elkészítésének alapja a költség és bevétel tételeinek kalkulációja. Ezeknek a tételeknek a felsorolása bizonyos tételek esetében egyszerű, míg más tételek esetében további kalkulációkat igényel. A tételek kalkulációi rendszerint három-öt évre készülnek. A bevételeket a korábbi piackutatási és értékesítési programokra alapozva készítjük el.

Előzetes költség és bevétel kalkuláció, jövedelem terv[D]

A pénzügyi terv kalkulációinak elkészítéséhez az alábbi főbb lépéseket követhetjük:

A pénzügyi tervet el lehet készíteni éves, vagy havi bontásban, esetleg kisebb heti, vagy dekádos bontásban is

lépés a beruházási költségek tervezése:

A beruházási költségeket lehet tervezni egyszerű felsorolással (rutinból tudjuk, hogy mi kell hozzá), és lehet tervezni a beruházás kalkulációk használatával. Tehát mielőtt megneveznénk a beruházási költség kalkulációs számokat, előtte utána kell számolni.

1. táblázat: Beruházási költségek

Megnevezés	0. év	1. év	2. év	3. év	4. év	5. év	…x. év
"I" beruházás
"II" beruházás
"III" beruházás
Összesen:	B₀	B₁	B₂	B₃	B₄	B₅	B_x

Ahol B_X a beruházási összeget jelenti

lépés az állandó költségek tervezése:

- általános költségek,

- értékesítéssel kapcsolatos költségek,

- termék bevezetésére szolgáltató reklámköltségek,

- licensz- és know-how díjak,

- biztosítási díj,

- adók,

- hitel kamatok.

2. táblázat: Állandó költségek

Megnevezés	1. év	2. év	3. év	4. év	5. év	…x. év
- "x1" költség
- "x2" költség
- amortizáció	a₁	a₂	A₃	a₄	a₅	a_x
Összesen:	K₁	K₂	K₃	K₄	K₅	K_x

Ahol K_X az állandó költséget jelenti

lépés a működési (változó, közvetlen) költségek tervezése:

- termék vagy szolgáltatás előállításának közvetlen költségei.

3. táblázat: működési (változó, közvetlen) költségek

Megnevezés	1. év	2. év	3. év	4. év	5. év	…x. év
- "y1" költség
- "y2" költség
- "y3" költség
Összesen:	k₁	k₂	k₃	k₄	k₅	k_x

Ahol k_X a változó költséget jelenti

lépés az árbevételek tervezése:

4. táblázat: tervezett árbevételek (és az egyéb bevételek?!?)

Megnevezés	1. év	2. év	3. év	4. év	5. év	…x. év
- "a" bevétel
- "b" bevétel
- "c" bevétel
Összesen:	b₁	b₂	b₃	b₄	b₅	b_x

Ahol b_X az ár-bevételt jelenti (de jelenthetne támogatást is, miért ne?)

- Ez a táblázat nem különbözteti meg a fixen várható bevételt a teljesítmény arányú bevételtől, nem lehet benne bizonytalan, például ármozgástól függő bevételt jelölni. A gyakorlatban ezek a szempontok is figyelembe veendők.

5. lépés az eredménykalkuláció:

A nyereségadó ismeretében a bevételek és a költségek összevetésével megállapítható a tervezett nettó eredmény, illetve a nettó jövedelem.

5. táblázat: Eredmény kalkuláció 1

Megnevezés	0. év	1. év	2. év	3. év	…x. év
Kamatfizetés: ka_z	-	ka₁	ka₂	ka₃	ka_x
Jövedelem: j_z	-	b₁-k₁-K₁-ka₁	b₂-k₂-K₂-ka₂	b₃-k₃-K₃-ka₃	b_x-k_x-K_x-ka_x
Adó (18%): A_z	-	j₁ * 0,18	j₂ * 0,18	j₃ * 0,18	j_x * 0,18
Adózott eredmény: J_z	-	j₁ - A₁	j₂ - A₂	j₃ - A₃	j_x - a_x
Amortizációs ktg. : a_z	-	a₁	a₂	a₃	a_x
Tőketörlesztés: t_z	-	t₁	t₂	t₃	t_x
Cash flow (a pénzbevételek és a pénzkifizetések egyenlege) jelenérték számítás nélkül: c_z	-B₀	J₁+a₁-t₁	J₂+a₂-t₂	J₃+a₃-t₃	J_x+a_x-t_x
Cash flow (a pénzbevételek és a pénzkifizetések egyenlege) jelenlegi értéke: C_z	-B₀	c₁*	c₂*	c₃*	c_x*
Szakaszosan halmozott cash flow jelenértékek	-B₀	-B₀+C₁	-B₀+C₁+C₂	-B₀+C₁+ C₂+C₃	-B₀+

6. táblázat: Eredmény kalkuláció 2 (a képletek szöveges formában kiírva)

Megnevezés		0. év	1. év	…x. év
Kamatfizetés: ka_z		-	ka₁	ka_x
Jövedelem: j_z	=bevétel-változóköltség-állandóköltség-kamat	-	b₁-k₁-K₁-ka₁	b_x-k_x-K_x-ka_x
Adó (18%): A_z	=adókulcs×jövedelem	-	j₁ * 0,18	j_x * 0,18
Adózott eredmény: J_z	=jövedelem-adó	-	j₁ - A₁	j_x - a_x
Amortizációs ktg. : a_z		-	a₁	a_x
Tőketörlesztés: t_z		-	t₁	t_x
Cash flow (a pénzbevételek és a pénzkifizetések egyenlege) jelenérték számítás nélkül: c_z	(pénzbevételek és a pénzkifizetések egyenlege) = adózotteredmény+amortizációsköltség-tőketörlesztés	-B₀	J₁+a₁-t₁	J_x+a_x-t_x
Az amortizációs költség azért növeli az elkölthető pénzt (cash-flow), mert nemadózó pénz, azaz olyan költségtétel, amely potenciális költséget jelenít meg a bevétellel szemben?
Cash flow (a pénzbevételek és a pénzkifizetések egyenlege) jelenlegi értéke: C_z	=cashflowjelenérték*1/(1+i)ⁿ	-B₀	c₁*	c_x*
Szakaszosan halmozott cash flow jelenértékek	(Jelenlegi beruházás) + jelere diszkontált jövőbeli cash-flow-k	-B₀	-B₀+C₁	-B₀+

Ez a táblázat tehát

- nem ismeri az évente ismétlődő beruházást,

- nem ismeri a halasztott beruházást,

- nem ismeri a beruházás gazdaságossági és cash-flow számítási eredmények alapján kialakított ütemezésű beruházást. Pedig erre volna szükség!!!

Szükség volna még a hitel felvétel kalkulációjára,

- beruházás érdekében

- fix költségek kitermelésének elhalasztása érdekében

- forgóeszköz hitelként

- saját elhatározású felszámolási eljárás érdekében

Továbbá szükség volna kalkulációs sémára

- ………

Tulajdonképpen nem tudom felfogni, hogy az elmúlt 18 évben mit csináltak Magyarországon, hogy egy lovas létesítmények szervezésére és üzemeltetésére kiírt egyetemi képzésben minderről egy árva szó el nem hangzott (amit itt egyetemi segédletet felhasználok, azt hosszas kutakodás után személyes jóindulatból bocsátották egyetemi oktatók rendelkezésemre, arról az oktatási előadások keretében szó sem volt). De nem ők tehetnek róla, mármint a lovas létesítmények szervezése, működtetése ügyében meghirdetett oktatás tervezői, mert ők valamit éppen javítani akartak a fonák helyzeten, mert ők csak megnyilvánulnak egy szélesebb közállapotnak megfelelően, annak kompatibilis részeként.

Gondoljuk csak el, micsoda szoftveres és szervezési támogatást kapott az APEH az elmúlt 18 évben, hogy munkáját elvégezze. És ugyanabból a költségvetési forrásból mennyi jutott az adófizetők önszervezését segítő kalkulációs mintaszoftverek kifejlesztésére, elterjesztésére! Nekem több könyvelő azt mondotta, hogy egy árva fillér sem. Ilyen szoftverek nincsenek. Ez a rendszerváltásunk egyik kulcskérdése. Az egész apparátus valami sosemvolt lila ködfelhőben úszva azt hiszi, hogy az állami feladat nem más, mint „elegendő adópénzt kipréselni”. Talán voltak olyan kalózok megszállta gyarmatok, ahol tényleg így gondolták, a késő merkantilista korszakban, a rabszolgákkal szemben.

A valóságos helyzet viszont az, hogy az állam a társadalom önszervező eszköze. A cél tehát a társadalom önszervezése. Az adórendszer minden kis porcikájával semmit sem ér, azaz diszfunkcionális (mert kvázi megszálló hatalomként viselkedő, egyoldalúan fegyverkezett intézményének szerepéről nem lehet mást mondani, mint hogy diszfunkcionális), ha nem kíséri az adózók önszervezését támogató szervezési kultúra. Tehát mondjuk például, csak úgy ötletként: fillérre ugyanannyit kellene költeni az adózók kalkulációit segítő szoftverek és szolgáltatások kifejlesztésére, mint az adózási rendszer kiépítésére, működtetésére. Amíg ez nem kerül a gondolkodás fókuszába, addig szomorú komédiában veszünk részt.

Más helyen az indulásában kockázati finanszírozás jelleggel támogatott, majd eredményes működését követően eredményből részesedő módon megfizetett vállalkozás-szolgáltatási rendszer gondolata kapcsán térek vissza ehhez a gondolathoz.

És még egy pár szót arról, hogy a vállalkozási szféra fizetős tanfolyamai, az egyetemeken oktatott könyvelés és pénzügyi tervezés költsége nem tudható be az APEH költségek mellé rendelve, a társadalmi önszervezési erőfeszítések mellé – mintegy spórolásként, hogy nem kellett arra is, további adót beszedni, hanem mindenki önszorgalomból tanulhatott. Azonban a tényleges helyzetet nem lehet erről az oldalról megközelíteni. Például egyetemi másoddiploma keretében ez 2008-ban látványosan nem megy. Aki tudja, hogy milyen egyoldalúan tud fellépni az APEH, az tudja, hogy a modern számítógépes szakértői rendszerek korában nem a hivatásos könyvelőnek, de a maga életét tervezgető minden írni-olvasni tudó adófizetőnek kellene megadni az egyszerű eszközöket, hogy kalkulálhasson. Nincs kitérő: közös rendszerben kellene menedzselni az APEH és az adózók eszközrendszereit – a kormánytól független társadalmi testületen keresztül. Itt kezdődik az informatikai társadalom.

Most folytassuk a pénzügyi terv részleteit a felhasznált egyetemi segédlet nyomán:

A fenti eredmény kalkulációs táblázatok alapján követhető, hogy a beruházás akkor térül meg, ha a szakaszosan halmozott cash flow jelenértékek pozitívvá válnak. Ez a pont tulajdonképpen nem más, mint a megtérülési idő. A bemutatott eredménykalkulációs táblázat feltételezi, hogy csak a 0. évben volt beruházás. Ha azonban a beruházások az 1. 2. 3. stb. években pótlólagos beruházással egészülnek ki akkor, a beruházási összegekkel is azonos módon járunk el, mint az időszakonkénti jövedelmekkel, vagyis előbb jelenértékre diszkontáljuk, majd évenként levonjuk az adott jelenértékre átszámolt jövedelemből.

Pénzforgalmi becslések

A pénzforgalom alakulásának vizsgálata az időszakok tükrében mutatja ki az eredmények várható alakulását. A pénzforgalom havi vagy éves bontású tervezése a készpénz alakulásának vizsgálatát teszi lehetővé (likviditási terv). Alkalmazható eszköz például a cash-flow kimutatás, amely a jövedelem tervre épül és lehetővé teszi, hogy a vállalkozás felkészülhessen azokra az időszakokra, amikor a pénzforgalom egyenlege hosszabb távon negatívan alakul.

Fedezeti pont elemzés

A fedezeti pont elemzés az előzőekben kapott eredmények tükrében és a kalkulációs táblázatokat felhasználva egy olyan elemzést jelent, amelynek az a célja, hogy meghatározzuk azt a legkisebb vállalati méretet, [vagy azt a legnagyobbat vagy az optimálisat Z amely fölött már pozitív eredmény keletkezik a vizsgált időszak összesített adatait illetően. A fedezeti pont és a tervezett méret összehasonlítása lehetővé teszi, hogy megítéljük a vállalkozás tartalékait, stabilitását. A fedezeti elemzés kapcsán további „érzékenységi vizsgálatokat” is készíthetünk, amelyek szintén a vállalkozás stabilitását igyekszenek alátámasztani. További részét képezheti a vizsgálatnak a beruházás gazdaságossági mutatók kidolgozása és értékelése.

Előzetes mérlegek

Gyakorta szokás előzetes pénzügyi mérlegeket is készíteni, amelyek megközelítési módja sokkal közelebb áll a pénzügyi és számviteli követelményekhez és kategóriákhoz. Feltünteti az eszközöket (forgó- és befektetett eszközök), a tartozásokat, a kötelezettségeket (rövid és hosszú lejáratúak), a vállalkozás nettó vagyonát. A vállalkozás pénzügyi helyzetét egy adott időpillanatra vonatkozóan mutatja.

Meglévő és szükséges pénzforrások

Az utolsó pontban érdemes összefoglalni a kimutatott eredményeket, és az eredmények tükrében (például: likviditási hiány, likviditási többlet) megjelölni a szükséges pénzforrások mennyiségét és típusát, valamint a felhasználás módját és időtartamát.

A költség-bevétel-jövedelem kalkulációhoz input értékek előállítására beruházási gazdaságossági mutatókat alakítunk ki. Ezek a mutatók viszont természet szerűleg tekintetbe veszik a becsülhető bevételeket. Tehát iterációs eljárás részei. Végig kell számolni mindig az adott beruházási összeggel a költség-bevétel-jövedelem számokat, és ha az eredmény nem megfelelő, akkor újra kell kezdeni egy másik beruházási változattal.

2) A beruházás‑gazdaságossági mutatók

Az előző bekezdésekhez kapcsolódóan hangsúlyozni kell, hogy a beruházás gazdaságossági elemzés végzése egy segédeszköz, másodlagos számítás, afféle kontroll, visszacsatolási eljárás. Jelentősége akkor van, ha több változatot akarunk összevetni, vagy valamilyen küszöbértéket akarunk figyelembe venni. Ilyen küszöbérték lehet, hogy legalább 0-szaldós legyen a vállalkozás a jelenértékre diszkontált költség és bevétel értékek összevetésében.

A beruházás-gazdaságossági vizsgálatok egyik fontos eszköze a beruházás-gazdaságossági mutatók elemzése. Fontos megjegyezni, hogy a mutatók habár segítik a beruházások gazdaságosságának elemzését, önmagukban azonban mégsem alkalmazhatók, illetve sosem szabad egy-egy mutató eredményére támaszkodni az elemzések során. Sok esetben még az is előfordulhat, hogy az egyes mutatók egymásnak ellentmondó eredményeket adnak. Jelentőségük viszont abban áll, hogy mindegyik egy-egy megközelítést hangsúlyoz.

A gyakorlatban mindig a gazdaságossági mutatók megfelelő kombinációjára van szükség. A leggyakrabban alkalmazott mutatók a következők:

- NPV (beruházással elérhető nettó jövedelem jelenlegi értéke – jövedelem = bevétel - kiadás)

- IRR (beruházás belső kamatlába)

- Beruházás megtérülési idő

Nettó jövedelem jelenlegi értéke - NPV

A nettó jövedelem jelenlegi értéke azt jelenti, hogy mennyi a vizsgált beruházás tervezett időszak alatti jövedelmeinek a beruházás (legelső) időpontjára diszkontált összege, ha kivonjuk belőle a jelenértékben számolt beruházás(ok) értékét. A mutató pozitív értéke azt fejezi ki, hogy a tervezett időszak alatt a beruházás a befektetés összes költségén túl jövedelmet is termel.

A mutató alkalmas arra, hogy különböző befektetési alternatívákat összehasonlítsuk, versenyeztessünk egymással. (A mutató különböző kalkulatív kamatlábak esetén más eredmény is adhat!) A nettó jövedelem jelenlegi értét a következő összefüggéssel határozhatjuk meg (Bozzay Attila évfolyamtársam megjegyzése szerint a képletben logikátlan a B_z jelölése B_k helyett. A jelölések felsorolásában Bk szerepel, mint az adott időszakon belüli összes beruházási költség. Ugyanakkor „kikövetkeztethető a B_z jelentése is. Helyes lenne a B_kz jelölés is, hiszen az összes, k-számú beruházási összeget jelöli z időszakban.):

vagy, ha csak egy beruházás van az időszak elején, akkor:

ahol: NPV = a nettó jövedelem jelenlegi értéke

b_z = az adott időszakban esedékes összes árbevételek

k_z = az adott időszakban esedékes összes működési költségek

B_k = az adott időszakban esedékes összes beruházási költség

B_o = induló beruházás költsége (jelenértékben)

z = az adott időszak száma

n = az időszakok száma

i = kalkulatív kamatláb (a becsült, a kalkulációban használt kamatláb)

Amennyiben az NPV mutató értéke negatív a beruházás nem gazdaságos, mert az árbevételek nem fedezik a működés, vagy a beruházás költségeit. Az NPV nulla értéket is mutathat abban az esetben, amikor a megtermelt jövedelem éppen fedezi a beruházás és a termelés összes költségét.

Belső kamatláb - IRR

A belső kamatláb azt az elméleti kalkulatív kamatlábat adja eredményül (a pénz időbeli leértékelésének mértéke), amely mellett az NPV (Nettó jövedelem jelenértéke) eredménye nulla, vagyis a beruházás és a működés folyamatos költségei a bevételekből éppen egyszer térülnek meg. Olyan időpreferenciát is fegyelembe vevő fedezeti pont, ahol még nem képződik nyereség.

A belső kamatláb alkalmas arra, hogy a beruházás "belső" jövedelmezőségét kifejezze, hiszen a befektetés annál jövedelmezőbb minél magasabb ez az (elméletileg meghatározott belső kamatláb) érték. Ha a belső kamatláb meghaladja a betéti kamatláb nagyságát, vagy a cég számára kínálkozó alternatív befektetési lehetőség kalkulatív kamatlábát, akkor a befektetést érdemes megvalósítani. Képletszerű kifejezése nem lehetséges, de számítógéppel (próbálkozásos módszerrel – „iterációval”) könnyűszerrel meghatározható.

ahol: keressük azt az "i" értéket,

a jelölések megegyeznek az előzőekkel

szavakkal kiírva

nettó jövedelem jelenértéke	= -	induló beruházás költsége	+	összesítve z=1-től n-ig minden időszakra	Adott időszak összes bevétele – összes kiadása	= 0
					Kamatos kamat szorzó

Megtérülési idő

Hasonlít az előző mutatóhoz, de nem a kamatláb mértékét keresi abban a pontban amikor a beruházás éppen megtérül, hanem az évek számát (eltelt időt). Megmutatja, hogy a befektetett tőke a vállalkozás működésének hányadik évében fizetődik vissza, térül meg. Természetesen ilyenkor a kalkulatív kamatlábat egy meghatározott értéknek tekintjük. A megtérülési idő is kiszámolható iterációval, de a gyakorlatban a vállalkozás adózott jövedelem idősorának szakaszosan halmozott jelenlegi értékeiből határozzuk meg. Egyszerűbben, évről-évre megvizsgáljuk, hogy a vállalkozás addig termelt (jelenlegi értéken számított) nettó jövedelemtömege meghaladja-e a befektetet tőke jelenértékét. A befektetés abban az évben térül, ahol ez az egyenleg először pozitív.

ahol: keressük azt a "z" értéket,

a jelölések megegyeznek az előzőekkel

Mindhárom bemutatott mutató estében érdemes olyan vizsgálatot készíteni, amely nem csak egyetlen behelyettesített értékére kíváncsi az adott mutatók esetében, hanem egy grafikonon megjelenített ábrázolás segítségével több különböző szinten, több különböző feltétel mellett is vizsgálhatóvá teszi az eredményt. (Az ilyen vizsgálat nem más, mint egyfajta érzékenység vizsgálat.)

Mindhárom mutató esetében megfigyelhető, hogy a különböző időpontokban felmerülő pénzösszegek számítása esetén figyelembe vesszük az „időpreferenciát”. Az időpreferencia azt jelenti, hogy a jelenben rendelkezésre álló pénzösszegeket többnek értékeljük, mint a később rendelkezésre állókat és a preferencia mértékét a kalkulatív kamatlábbal fejezi ki.

A számítás során a különböző időpontokban jelentkező pénzösszegeket (kiadásokat vagy bevételeket) tehát közvetlenül nem adhatjuk össze, hanem előtte időbeli súlyozást kell végeznünk. A pénzmennyiségek időbeli súlyozása (azonos időpontra történő átszámolása) leggyakrabban a jelenértékek kiszámolásával történik (ez a „diszkontálás”). A jelenértékeket az alábbi összefüggéssel kalkuláljuk: , mely összefüggést a fenti képletekben is megtaláljuk és diszkont-tényezőnek nevezzük:

ahol: a jelölések megegyeznek az előzőekkel

3) Pénzügyi terv változatok (összefoglalásként)

A pénzügyi tervek az üzleti tervezés részeként, azok különbözőségének megfelelően a célok függvényében más és más formát ölthetnek.

Üzemelés tervezésekor nem foglalkoznak beruházási költségekkel a rövid távú likviditási tervek, vagy termelési tevékenység előtérbe helyezése esetén végzett jövedelmezőségi vizsgálatok. Ezek beruházás nélkül a meglévő eszközökkel való termelés jövedelmezőségét vizsgálják.

Beruházások mérlegelése esetén van értelme a beruházások közép és hosszú távra vonatkozó pénzügyi gazdaságossági vizsgálatainak (a beruházás-gazdaságosság vizsgálatoknak).

Befektetések mérlegelése esetén a befektetések megítélésének gyakori eszköze a vagyonmérleg készítése. A vagyonmérleg segítségével a beruházás tényleges hozama és a működés során jelentkező jövedelmek összege (a bevételek és a kiadások különbözete), valamint a létrejött vagyongyarapodás (nyitómérleg mínusz zárómérleg) összegeként határozható meg.

Mindhárom esetben felmerülhet a készpénzforgalom változásának időbeli struktúrájának kérdése, amit a cash-flow elemzés segítségével vizsgálhatunk. Többnyire havi bontásban készül a „befolyó” és a „kiáramló” pénzek egyenlege, amely követhetővé teszi a „pénztár” (rendelkezésre álló tőke) időbeni alakulását, a vállalkozás likviditását.

Háztartás [I.]			Vállalat [II.]
Kiadás	Bevétel		Kiadás		Bevétel
C					Y
S
	„föld bére” = természeti erőforrások bére	◄▬	„föld bére” = természeti erőforrások bére
	munka bére	◄▬	munka bére
	tőkejavak bére = a korábbi munka eredménye, gépek, épületek, stb (ún holt munka)	◄▬	tőkejavak bére = a korábbi munka eredménye, gépek, épületek, stb (ún holt munka)
	kamat = kamatláb x megtakarítás	◄▬	kamat = kamatláb x megtakarítás
	profit	◄▬	profit

			”föld bére” + munka bére + tőkejavak bére +kamat + profit º Y
			C + S º ”föld bére” + munka bére + tőkejavak bére +kamat + profit
Tőkepiac [III.]			Árupiac [IV.]
Kiadás	Bevétel		Kiadás	Bevétel
I	S		Y	C
				I
I º S			Y º C + I

Kétszektoros gazdaság			Termelés és fogyasztás
Összkibocsátás	Y	Yield (hozam)	A hazai vállalatok piacra kerülő össztermelése
Fogyasztás	C	Consumption (fogyasztás)	Háztartások árupiacon elköltött fogyasztása
Beruházási kiadások	I	Investment (beruházás)	Árupiacon elköltött beruházási kiadások Nem azonos, csak azonos alakú a fogyasztók nominál jövedelmének jelével; (I - Income)
Megtakarítás	S	Saving (megtakarítás)	Tőkepiacon elköltött megtakarítások
Tőkepiac és árupiac			A fenti ábrán szerepük másodlagos, de nem mellőzhetetlen. Céljuk az, hogy a pénz és áruk „körforgása” (folyamata) a lehető legegyszerűbb sémában ábrázolható legyen. A nyilak berajzolása bonyolulttá tenné az ábrát, de meg lehet keresni mindegyik nagybetűvel jelölt mennyiség áramlásának két végpontját.

Egyének, társadalom (mint végső fogyasztó)
		ò
		gazdaság
		ñ
Természeti erőforrások[20], feltételek, környezet (mint „végső” nyersanyag)

Egyének, társadalom Ember [Z Ember ` viszony szabályozása, szabályozási rendszere
		ò
		gazdaság
		ñ
Természeti erőforrások, feltételek, környezet

Korszak	Új felismerés	A korábbi korszakból örökölt, továbbra is felhasznált felismerés
KÖZÉPKOR - évente olykor többször is újranyomott baktreát mibenléte kevéssé ismert - (évente újra vert pénzérmék ...) – egyesek szerint forgalma hihetetlenül szoros kapcsolatban volt a gazdasági teljesítménnyel, valóságos teljesítmény-kényszerrel, aminek a nagy székesegyházak is köszönhetők voltak, mint máig hatóan bámulatos korabeli gazdaság-szervezési nagy teljesítmények
TARTÓS pénz ® aranypénz (amely tartalékolható volt, valamint elválasztható a politikai ellenőrzéstől és így a társadalmi kontrolltól is)
merkantilisták	A tartós aranypénz első nagy gazdasági gondolkodási korszaka. Gazdasági erőt, cselekvési hatalmat jelent a belső értékkel bíró, tartósnak tekintett értékű aranypénz birtoklása – a közösségnek, az államnak is.	RÉMKORSZAKNAK is tekintették későbbi gazdasági gondolkodók a csak a pénzhatalomra építő, majd minden erkölcsi fenntartást elutasító korszakot (az egyházi búcsúcédulák sajátos végkifejletét jelentették ennek a kornak). Legtovább a gyarmatokon maradt fenn, mert a gyarmatok lakói részéről nem volt erkölcsi-szellemi ellenerő az embertelenségeivel szemben.
fiziokraták	A FÖLD - természeti erőforrások feltárása, bevonása a gazdaságba, mint a gazdagság jól azonosítható forrása	– a merkantilista aranypénzt értékforrásnak tekintő eszmeiség helyett. A fiziokrácia kifejezetten a merkantilista korszak visszásságainak kiküszöbölésére tudatosan keresett alternatívaként teret nyerő gondolkodásmód
Klasszikusok - A. Smith	A MUNKA emberi erőforrások, munkamegosztás kiterjesztése	És korábbról + A FÖLD - természeti erőforrások
Klasszikusok - D. Ricardo	A TŐKE - tőkejavak ("holt munka"), a jövedelmek átcsoportosítása az ipari tőkéhez + elméleti modellezés !!	És korábbról + A FÖLD - természeti erőforrások + A MUNKA emberi erőforrások
Neoklasszikusok	a fogyasztói viselkedés optimalizálása (ami egyúttal a kereskedelem jelentőségének emelkedése)	És korábbról + A FÖLD - természeti erőforrások + A MUNKA - emberi erőforrások + A TŐKE – tőkejavakban a „holt munka” = a vállalkozó által kalkulálható termelési tényezők klasszikus felsorolása! + elméleti modellezés a közgazdaságban (egyelőre a társadalmi, állami és nem a vállalati tervezésben)
1800-as évek végére		+ A FÖLD - természeti erőforrások + A MUNKA - emberi erőforrások + A TŐKE – tőkejavakban a „holt munka” = a vállalkozó által kalkulálható termelési tényezők klasszikus felsorolása! + elméleti modellezés a közgazdaságban (a társadalmi, állami és nem a vállalati tervezésben) + tudatos FOGYASZTÓI viselkedés + KERESKEDELEM a termelést és fogyasztást új módon kapcsolva + egyéb elméleti, például matematikai, szervezési eredmények
HITELPÉNZ - hitelpénzrendszer, statisztika és gazdasági modellezés alkalmazásával
Keynes	állami gazdaság-szabályozás és megfelelő intézményrendszere, infrastruktúra	Korábbról + A FÖLD - természeti erőforrások + A MUNKA - emberi erőforrások + A TŐKE – tőkejavakban a „holt munka” = a vállalkozó által kalkulálható termelési tényezők klasszikus felsorolása! + elméleti modellezés a közgazdaságban (a társadalmi, állami és nem a vállalati tervezésben) + tudatos FOGYASZTÓI viselkedés + KERESKEDELEM a termelést és fogyasztást új módon kapcsolva + egyéb elméleti, például matematikai, szervezési eredmények Újdonságként + a hitelpénz-rendszer lehetőségének technikai feltételei (állami szabályozási szerepvállaláshoz: statisztika, gazdasági modellezési képességek, új intézmények szervezési képességek)
Neoliberális korszak, XX. század vége	Nemzetközi nagytőke globális versengése	Korábbról + A FÖLD - természeti erőforrások + A MUNKA - emberi erőforrások + A TŐKE – tőkejavakban a „holt munka” = a vállalkozó által kalkulálható termelési tényezők klasszikus felsorolása! + elméleti modellezés a közgazdaságban (a társadalmi, állami és nem a vállalati tervezésben) + tudatos FOGYASZTÓI viselkedés + KERESKEDELEM a termelést és fogyasztást új módon kapcsolva + egyéb elméleti, például matematikai, szervezési eredmények + a hitelpénz-rendszer lehetőségének technikai feltételei (állami szabályozási szerepvállalás, statisztika, gazdasági modellezés gazdaságpolitikai alkalmazása, új intézmények) n az állami szerepvállalást ideológikusan valósággal letagadják néha, de ezt hiába próbálják, mert a hitelpénz "túszaiként" rá vannak szorulva a szabályozásra a gazdaság szereplői Újdonságként + a gazdasági modellezés felfokozott alkalmazása, számítógépes "gyártása" mint vállalkozásban is tudatosan alkalmazott termelési tényező + infrastruktúra beszámítása termelési tényezőként a lehető legtágabb értelemben + gazdasági és jogi-politikai, társadalmi intézményi háttér kiemelt súlyú termelési tényezőként való kalkulálása egyrészt, másrészt e számításbavétel hiányának szembeszökő következményei (egymással konkuráló felfogások) + általában szembeszökő a tudatos szabályozás (a szabályozási felfogás!) döntő szerepe + kulturális (értelmi és érzelmi!!) körülmények Nem szokták hangsúlyozni a közgazdaság-elmélet történetében, hogy a fiziokrata, klasszikus, neoklasszikus korszakban a háttérben a gyarmatosítással mindig ott volt, nem szűnt meg: az állami kiváltságra támaszkodó, merkantilista ihletésű monopol-kereskedelem jelentősége ~ A piaci-, sőt a monopol-pozíciókra törekvés élő gazdasági hatóerőnek számítható, bár az elméleti modellekben nem jelent meg. ABSZOLUTIZÁLÁSA napjainkban viszont visszavetne minket vagy 500 évvel, ha nem a teljes európai történetiség elé több mint 2000 esztendővel.
A hitelpénz közvetítő eszköz, intézményesített garancia rendszerében minden egyes emberi személyig lebontva és minden egyes azt fontosnak tartó, kvázi személy közösségre értelmezve. És nem kiváltság a hitelpénz. Itt van a küszöbön, erős hatású termelési tényező lesz ennek a ténynek - a felismerése – A vállalása !!!

Alanya A szabályok formálásának alanya A szabályok szerinti cselekvés alanya Szabad és felelős… alanya	Eszköze	Tárgya Az ember-természet és ember-ember viszonylatokban a gazdasági folyamatok alakítása, befolyásolása
természetes személyek és élő közösségeik	A mai makro ökonómiai modell „szektor-szereplői” vállalat, állam, nemzetközi szervezetek
Egyén Természetes személy	Jogi személy mint szervezeti egység ~
Család Természetes személyek alapszintű közössége
Háztartás a „végső fogyasztó” és „tulajdonos”, a természetes személy tulajdonságaival, annak megnevezését kerülve, ami a modell alapvető hibája. Ugyanis csak természetes személy (és közössége) lehet végső tulajdonos, vagy végső fogyasztó, tehát valójában a „Háztartás” a természetes személyek szerepkörét tölti be a makroökonómia ma használatos szektormodelljében, így is kezelem a továbbiakban.
Munka megosztás Természetes személyek közre működésével nagyon polarizált szerepekkel	Vállalat - Jogi személy -
Nemzet Kvázi természetes személy, a természetes személyek tartós, sok nemzedéket felölelő kultúrálisan és politikailag hagyományozott és szolidáris, közös cselekvésre, önkormányzásra alkalmas közössége	Állam - Jogi személy -
„Külföld közösség” Kvázi természetes személyek amorf halmaza”	Nemzetközi intézmények - Jogi személy -

		Háztartás élő, természetes személy és végső fogyasztó				Vállalat jogi személy
		Kiadás	Bevétel			Kiadás	Bevétel
É	ï	C	Y*		Ü Y* º Y*	Y*	Y	ï	Å
ò		C º Y*				Y* º Y			ñ
ò									ñ
ò									ñ
ò									ñ
Ä	ð	ð		ð	C º Y	ð		ð	È

Összkibocsátás	Y	Yield (hozam)	A vállalatok piacra kerülő össztermelése
Összjövedelem	Y*		A vállalatok összes kifizetése a háztartások felé
Fogyasztás	C	Consumption (fogyasztás)	Háztartások árupiacon elköltött fogyasztása

Háztartás [I.] élő, természetes személy és végső fogyasztó			Vállalat [II.] jogi személy
Kiadás	Bevétel		Kiadás	Bevétel
C				Y
S		Y*
	Y*1 „föld bére” = természeti erőforrások bére	t	Y*1 „föld bére” = természeti erőforrások bére
	Y*2 munka bére	t	Y*2 munka bére
	Y*3 tőkejavak bére = a korábbi munka eredménye, gépek, épületek, stb (ún holt munka)	t	Y*3 tőkejavak bére = a korábbi munka eredménye, gépek, épületek, stb (ún holt munka)
	Y*4 kamat (S) = kamatláb x megtakarítás	t	Y*4 kamat (I) = kamatláb x megtakarítás
	Y*5 profit	t	Y*5 profit

C + S º	”föld bére” + munka bére + tőkejavak bére +kamat + profit		”föld bére” + munka bére + tőkejavak bére +kamat + profit		º Y


Tőkepiac			Árupiac
Kiadás	Bevétel		Kiadás	Bevétel
I	S		Y	C
				I
I º S			Y  C + I

Háztartás [I.] élő, természetes személy és végső fogyasztó		t	Vállalat [II.] jogi személy		Állam [III.] jogi személy
Kiadás	Bevétel		Kiadás	Bevétel	Kiadás	Bevétel
C	Y*		Y*	Y	G	T_axH
S	TR_H				TR_H
T_axH

C+S+T_axH º Y* + TR_H			Y* º Y		G + TR_H º T

Tőkepiac			Árupiac
Kiadás	Bevétel		Kiadás	Bevétel
I	S		Y	C
				I
				G

I º S			Y º C + I + G

Háztartás [I.] élő, természetes személy és végső fogyasztó		t	Vállalat [II.] jogi személy		Közösség [III.] élő, "kvázi" természetes személy és végső fogyasztó		t	Állam [IV.] jogi személy
Kiadás	Bevétel		Kiadás	Bevétel	Kiadás	Bevétel		Kiadás	Bevétel
	Y*1		Y*1
			Y*2			Y*2
				Y

	TR1							TR1
						TR2		TR2

C1					C2
S1					S2

Tax1									Tax1
					Tax2				Tax2

								G

C1+S1+T1 º Y*1 + TR1			Y* º Y Y º C + I + G C º C1 + C2 I º S º S1 + S2 G º ???		C2 + S2 + Tax2 º Y*2+TR2			G + TR1 + TR2 º Tax1 + Tax2

	5O %	25 %	25 %
Hallgatók rezsije	Hallgatók el- maradt keresete	Oktatók fizetése	Egyéb	Épület, ingatlan

Saját célra végzett számítás	A számszerűsítés esetleges hibái, a szervezés problémái saját hatáskörben megoldhatók, korrigálhatók – önállósággal, akár reflex szerűen, akár a célok és módszerek menetközbeni változtatásával Céltudatos tevékenység esetén érzelmi azonosulás valamint a szüntelen belső kontroll és tettrekész közbe avatkozás lehetősége külön termelési tényezőnek tekinthető Sok tekintetben akár végső fogyasztói lehetnek a résztvevők a termelési folyamat melléktermékeinek (ami nem csak eladható terméket jelenthet, hanem olyan élményeket is, mint biztonságérzet, elégedettség, alkotói öröm, önbizalom stb)
Saját tevékenységről másoknak végzett számítás	A saját tevékenységről kell számot adni külső szemlélőnek, ami csökkenti a rugalmasságot, véd az észrevétlen ellanyhulás ellen, de szűkíti a helyzetfüggő változtatás lehetőségét is
Külső becslés	A külső becslést olyan ember végzi, aki nem részese a vállalkozásnak, sem technikai, tulajdonosi sem érzelmi alapon. Ez tárgyilagosabb, a vállalkozás szereplőinek személyes célját, várakozását stb kikapcsoló szemléletet eredményez. Ugyanakkor felbecsülni sem tudja, nemhogy mozgósítani a vállalkozási szereplők belső érzelmi, rögtönző személyes kapacitásait mint erőforrást. A kizárólag külső becslések alapján végzett tervezési számítások nem objektívek, hanem „mister Prokrutész” hagyományának tovább éltetői. Ezek a személyes tapasztalatok, tulajdonosi-közreműködői reflexek a világ globalizálódásával, világszabványok kialakulásával nem veszítik jelentőségüket sem a termelés, a projekt szervezés hatékonyságát tekintve, sem pedig az emberi élet kiteljesedése szempontjából (mert különben minek is élünk).
Külső előírás	Jellegéből következően az előzőnél még kevésbé kívánja figyelembe venni a projekt résztvevők személyes törekvéseit és képességeit. Parancsot ad ki, amelyet külső szempontoknak rendel alá. A belső motiváltságot, tulajdonosi szemléletet, résztvevő tapasztalatait és egyéni képességeit még kevésbé kívánja vagy akár tudja figyelembe venni.

célok lehetőségek feladatokat	A projekt általánosan vett irányultságát lehet vele betájolni (a külső környezet elemzése mellett itt érvényesül a tervező belső értékrendje, identitása, pszichikai és szakmai, tudományos felkészültsége)
időtartamok erőforrások kívánt output	A tervezett projekt folyamatának vázlatos ütemezése, belső összetevői, inputja és outputja
költségek várható jövedelmek	A tervezett projekt elszámolhatósága pénzben (elszámoló eszközben), a költségek (pénzben elszámolt input) és várható jövedelmek (pénzben elszámolt output) valamint a projekt belső tagolásának, szervezésének pénzben mint elszámoló eszközben való megjelenítése (ami a hidat jelenti a költségek (pénzbeni input) és várható jövedelmek (mint pénzben elszámolt output) között.
kockázatok	A kockázat a pénzügyi döntést előkészítő terv szubjektivitását jeleníti meg koncentrált formában. Nem mindig lehet számszerűsíteni, de külön tudományág tárgyalja a kockázat elemzést illetve kockázat becslését, „kiszámítását”, kezdve az egyszerű valószínűségi számításoktól a döntéselméletnek is nevezett bonyolult tapasztalati képletekig, sőt tapasztalat nélküli de ugyancsak képletekbe (szubjektív képlet?) foglalt becslési vagy akár nyíltan tanácsadási törekvésekig.

Előszó az önfejűségről és a dolgozatról

Minden cselekvés, tervezés végső alanyának, a természetes emberi személynek az értelmezhetősége és viszonya a világhoz, azon belül például a gazdasági eszközrendszerhez - hogy a lovaglás feltételeinek szervezésében is eredményesebbek lehessenünk

9.1.1) „Klasszikus” kétszektoros (háztartás-vállalat) gazdasági modell

9.1.2) A jelölések

2. táblázat: Táblázatos áttekintés a termelési tényezőkről alkotott felfogás történetéről

9.3.1) A számszerűsítő absztrakció és "kísérleti" feltétel rendszere

15. ábra: A kétszektoros modell az árupiac mechanizmussal

17. ábra: A pénz útja a tőkepiac és az árupiac feltüntetésével

10.1.1) Tőke 1 – mint termelési tényező.

10.1.2) Tőke 2 – mint elkölthető, befektethető pénztőke.

10.1.3) Tőke 3 – mint bármely jószág, amely tulajdonosának jövedelmet hoz.

10.1.4) Tőke 4 – a gazdaságpolitika tőke fogalma.

10.2.1) A munka mint termelési tényező tőkeértéke

10.2.2) A „személyi természetes létfeltételek portfóliója” (azaz a személyi természetes-tőke portfólió)

10.2.3) A természetes viszonyok keresése például az oktatásban

10.2.4) Az emberi tőke fogalma az oktatás példáján[24]

4) A döntés fogalmáról

8) Az üzleti terv készítésének indoka, célja, részletei

1) [D] A pénzügyi terv szokásos részei, eszközei

Előzetes költség és bevétel kalkuláció, jövedelem terv[D]

1. táblázat: Beruházási költségek

2. táblázat: Állandó költségek

3. táblázat: működési (változó, közvetlen) költségek

4. táblázat: tervezett árbevételek (és az egyéb bevételek?!?)

5. táblázat: Eredmény kalkuláció 1

6. táblázat: Eredmény kalkuláció 2 (a képletek szöveges formában kiírva)