From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Tuesday, June 24, 2014 1:43 AM - To: 'minel-tobbeknek.ha-lehetne@gmail.com' - Subject:
munkaközi vázlatpontok bank és ügyfél viszonyáról
· strukturális függetlenség a banki ügyletektől -> ennek csak az ügyletekhez szükséges banktechnológia terén van értelme (például az összeadás művelete feleljen meg az összeadás szabványának). Ahogyan a klasszikus telefonszerelő is a beszélőtől függetlenül végzi a dolgát, akármit beszél a telefonáló. A telefonálót lehallgató szerelőt, aki utána még meg is zsarolja a beszélőt, nem tartjuk a szakma csúcsának, akitől el kell fogadni a diktátumokat mert ő mindent tud rólunk.
· A bankrendszer idáig még nem jutott el. Lényeges előrelépésnek kellene lennie a banktechnológiai függetlenséget megkülönböztetni a bankot működtető csoportok visszatérően ügyfél ellenes működésétől. Józan ésszel végiggondolva a helyzetet a magyarázat csak az lehet, hogy a társadalmi élet pénzügyi szolgáltatások szegletében mint valami eldugult szennyvízcsatornában katasztrofális állapotok alakultak ki.
· Az élet egyéb területein sikerrel kialakult és működtetett törvényesség, közszolgálatiság, az explicit deklarált és a megvalósuló szolgáltatási folyamatok közti korreláció, az eszményinek mondott és a megvalósuló gyakorlat közti megfelelés, magától értetődően nyilvánosság előtt áttekinthető kapcsolat központi fontossága itt mintha eltompult volna. Tehát a banki funkciót kalózok uralják, kalózként hivatkoznak a látszatra, és kalózként élnek vissza a lehetőséggel, hogy a látszatot a társadalom engedi elszakadni a valóságtól.
· Tehát például a bankok, pénzintézetek nekiláttak ügyfeleik valósággal zaklatásának azon jogcímen, hogy az állam a devizahitelek botrányának forrását abban jelölte meg, hogy a hitelezés a várható jövedelemhez kell igazodjon, nem pedig pusztán a jelzálog létéhez (mert mi van ha a jelzálog értéke csökken – akkor ugyanis sérül a banki érdek).
· Önmagában ez a hivatkozás még csak-csak elmenne, ha a környezete nem volna égbekiáltóan elhallgatva. A világraszóló botrány ugyanis a következőkből ered:
o A jövőbeni várható jövedelem, amely a hitel törlesztésének fedezete, helyesebben amelynek érdekében van szükség a hitelre, elsősorban nem és még kevésbé nem kizárólag a meglevő jövedelem. Legalábbis egy egészséges társadalomban, de még inkább egy prosperáló, jól működő, építkező, gyarapodó társadalomban. Más kérdés, hogy úgy a hatóságok mint a bankok ide butítják le a tulajdonképpeni összefüggést. Tehát eszmeileg nem a már meglévő jövedelmek a fontosak.
o De a szakmailag felkészületlen, a szolgáltatásuk megvalósításához erkölcsileg is elégtelen szemléletű, a túlbiztosítás eszközével az ügyfelei zaklatására szinte felhatalmazott bankok által gerjesztett önkorrupció mindent szétver, ami egészséges lehetne a banki ügyletek világában.
o Ha van valószínűsíthető jövedelem, akkor a jelzálog olyan plusz biztosíték a hitelhez, amelyet az egészséges banki működéshez szükségesnek mondanak sokszor. De nem. A túlbiztosítás rontja a banki működést, mert a bankot korrupcióra (sajátos önkorrupcióra), az ügyféllel ellenérdekelt, az ügyletet lerontó banki működésre, önkényeskedésre ad csábítást (amint az országunk sorsa is mutatja, erre a társadalom egésze mehet rá).
o Hasonlatként ha az emberi szervezetben az aktív szív a vért nem jó irányba kezdi pumpálni, vagy pumpálás helyett blokkolni kezdi, akkor abból nagy baj lehet. Ugyanez a helyzet, ha egy passzív csontra gondolunk, amely elkezdi elhagyni a maga részfunkcióját, akkor elveszti a létezési képességét a szervezet egésze. A bank a maga társadalmi részfunkcióját veszti szem elől – avagy a szovjet megszállás diktatúrájából kikerülvén nem tudja megtalálni tulajdonképpeni feladatát Magyarországon (ezt elég erősen megéljük)– ráadásul sajátos lényegtévesztési kartellban egy csomó hatósággal, politikai áramlattal, más szervezettel és a törvény által elvileg a kontrollra hivatott foglalkozási ággal (mint közjegyzők, bírók, ügyészek, ügyvédek, vállalati és egyéb jogászok, újságírók stb).
o Hitelpénzrendszer működése akkor is bizonyos logikát jelent, ha mi azt nem tartjuk szem előtt, nem veszünk róla tudomást stb-stb. A jelenlegi banki hitelek igen nagy hányadában a hitelpénzrendszerben lehetségesen, potenciálisan megtestesülő, a hitelpénzrendszer lényegéhez tartozó logika szerint a magyarországi jelzálog gyakorlat olyan túlbiztosítás, amely kizárja a bank ügyletek épségét, a hitelpénzrendszer lényegének kibontakozását.
o És a nagy elszánással megtett orvoslási lépések a lényeget tekintve, a hitelpénzrendszer természeti fő funkcióját tekintve még mindig kitérők, melléfogások, sötétben való tapogatódzások. A totálisan szereptévesztett, az országot minden fenntartás nélkül, érzéketlen zombiként valóságos genocidium darálójába gyömöszölgető bankokkal próbálja meg a kormányzat a kormányzat a bankrendszer állapotát, működését javítani. A túloldalon, az elmúlt évtizedekben a halovány reményükből is kiesett ügyfelek körében olyan olvadás ez, mint a sarki jégsapkák olvadása egy hegylakó számára, tengerszint fölött mondjuk 500 méterrel (mert már megint 2 cm-t emelkedett a vízszint).
o A betétes fizetőképességének kontrollját vizslató banki felülvizsgálatok ha garantáltan statisztikai célt szolgálnának, és elvileg kizárt lenne, hogy ebből a szerződés paramétereinek az ügyfél terhére való változtatása következne, akkor minden rendben, legyen meg a visszajelzés. De ehhez a banki működési szálak dzsungelét szét kellene bogozni, rendezni kellene. Hol az ügyfél „ÖNHITELE”? Amelynek hiteldöntéséhez a banknak semmi köze?! Hol vannak a kormányzati gazdaság élénkítő hitelek, amelyekhez a banknak nincsen köze? Talán a 2,5%-osak? A jelzálog fedezetet ott is a bank kontrollálja. De hol vannak a jelzálog nélküli hitelek? Mint a fiatal gazda támogatás, amely éppen az egyébként rossz logikájú mai pénzügyi gondolkodás szóhasználatába illeszkedően a kezdő fiatal önerejét kívánja biztosítani hitelhez, pályázathoz (amit a bankok, a pályázatkiírók jól ki is nevettek mind a mai napig).
o Tehát ha van hozzá politikai akarat, eszmei tisztán látás, akkor még egyébként alkalmatlan eszközöket is munkába lehet fogni. Az eszmei áttekintés birtokában és jószándéktól vezérelve. Megfelelő óvatossággal. Tehát amit a bankok deviza ügyben csináltak, arra nincs szakmai mentség. Amit a kormány és általában a politika késlekedett, arra sincsen mentség, legfeljebb a magyarázatát kereshetjük.
o A devizahitelek kezelésénél az öncsődöt bevezetni előrelépés, de meg kell fontolni merre, mert vezethet a szakadék felé is. Hol van az öncsőd mellől az önhitel? Tehát ne a szennyest akarjuk csak elfedni, hogy milyen is volt a magyar rendszerváltás a pénzügyi rendszerben, hanem keressünk egy élhető jövőképet is. Keresem a szót, talán az ügyfelek pénzügyi önállóságának megfelelő pénzügyi infrastruktúra. Az ügyfelek gazdasági, pénzügyi alanyisága kellene legyen a kulcskérdés. Mert a devizahitel csak a lék volt egy vergődő csónakban. Értelmes hajózásra itt negyed százada nem nyílt még lehetőség (ami érthető, mert a kormányok, a politikai vezetés, a pénzügyi, közgazdasági, jogi szakmai elit máig nem jutott oda, hogy próbálja megkeresni hol a kutya, hol van a dög elásva). Hol a lényegi szemléleti probléma, ami a valóság kezelését kizárja, megnehezíti, tragédiába fullasztja.
o Sosem lehetett eszmei káoszban értelmesen cselekedni, főleg nem társadalmi szinten, és egyre kevésbé a mai egyébként jócskán túlszervezett társadalmunkban. A görögök óta ismert elv, hogy az eszmei tisztánlátás az előszobája, a küszöbe a gyakorlat eredményes, sikeres kezelésének. Aki nem tudja hova megy, annak nincsen jó szél (ez már a latinok megfogalmazása). Olyan államtitkárok, egyetemi tanárok, jogászok stb akik nem is érdeklődnek az eszmei alapok, a lényeg iránt, azok nem fogját tudni még a léket betömni sem, nemhogy helyrehozni a csónakot (a banki rendszert, a pénzügyleteket, a pénzhasználati alanyi jogok kérdését). Enélkül pedig mindig lesz majd újabb előre nem látott keserű pirula.
o Tehát miért lesz érdemes itthon maradni, netán vissza is jönni a világ akár túlsó feléről?
§ Feldereng-e az öncsőd mögött az önhitel intézménye?
§ az önhitel mögött feldereng-e a pénzügyi önállóság alanyiságának rendező elve?
§ az alanyi jogú pénzügyi önállóság rendező elve mögött felsejlik-e a gazdasági alanyiság elve?
§ a gazdasági alanyiság elve mögött felsejlik-e az ember és élő, természetes közösségeinek ontológiai létjoga, természetjogi pozíciója, eszmei személyisége, és az annak megfelelő alanyi jogi státusza – mint elérendő cél, mint olyan kiindulópont, ….
§ amelyből kiindulva vagy amelyhez közelítve rendbe tudjuk tenni végre dolgainkat, és a bank funkcióazonosan, ténylegesen azzá válhat, aminek ontológiailag, természetjogilag, a józan ész szerint kellene lennie: …. (a banki működést kiegészítő, eleddig a bankok által is fékezett „természetes” szerepköröket felvállaló társadalmi aktivitás kibontakozását feltételezve párhuzamosan)
§ feltételezve tehát a társadalom, a gazdaság, a pénzügyek alanyi szereplőjének, végső soron a banki ügyfél emberi személynek (és természetes közösségeiknek) önszervezését, …
§ amihez megfelelően kapcsolódhat az emberi személy társadalomba illeszkedésének számszerű (pénzügyi) paramétereit egyeztető, elszámoló, az elszámolásra kialakult pénzhasználati eszközt rendelkezésre bocsátó, szakértően kezelő szolgáltató bank – ….
§ de visszaélésként sosem fogadható el józan ésszel és tiszta szívvel senki által az elszámolásokat meghamisító, azon közhatalmi felhatalmazás, kontroll nélkül erőszakosan vámot, sarcot szedő kalóz, ál-bank, a banki szolgáltatásokat visszaéléseivel leromboló és ugyanakkor folyton folyvást fenyegetőző, kényszeríteni igyekvő szereplő, aki ….
§ csalásaiba a közhatalmat is igyekszik bevonni, azaz tulajdonképpeni lényegi funkciójától őt is, a közhatalmat is eltéríteni.
FÁ