vissza a főoldalra *  

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Wednesday, May 15, 2013 8:47 PM - To: 'kover.laszlo@parlament.hu' - Subject: Tisztelt magyar parlament, képviselők meg miniszterek, tanácsadók és ki tudja még kik!

 Van-e a pénz és pénzrendszer definícióját tartalmazó törvényünk?

Tisztelt magyar parlament, képviselők meg miniszterek, tanácsadók és ki tudja még kik!

 

Azt ne higgyék, hogy nem veszem komolyan magukat!

1.       Belehallgatok a forgatható utalványról szóló törvénytervezet vitájába és meglepődtem. Beleolvastam az írott előterjesztésbe is. 55 oldal, és be kell vallanom, feladtam a végig olvasását. Bár  próbáltam kulcs-szavakat kiemelni, mint utalványkibocsátó és utalványforgalmazó, meg elszámolóház, valamint szövegszerkesztővel gyerekjáték a tartalomjegyzéket az elejére odavarázsolni. Egy nap alatt felfoghatom, hogy miről szól, csak közben igyekeznem kell. És mégis feladtam. Mert az jutott eszembe, hogy aki majd forgatható utalványt a kezébe vesz, az magára vessen, ha nem fogja ezt az 55 oldalt kívülről, emlékezetből fújni? Mert ha forgatható utalványt vesz a kezébe, akkor elvileg elfogadásnál és kiadásnál olyan szerződéses viszony részese lesz, amelyre ez a törvény vonatkozni fog.

2.       Onnan veszem az ötletet, hogy ezt az 55 oldalt majd minden forgatható utalvány használónak fújni kell, hogy maguk még mindig nem mentették meg a devizahiteleseket, maguk még mindig arról lelkendeznek,  hogy ennél az egyébként terjedelmes, de mégiscsak logikusnak szánt törvény-szövegnél gyakran hosszabb de alapvetően buta, összekuszált, értelmetlenségek garmadáját tartalmazó és többnyire fizikailag elolvashatatlan hitelszerződéseket és mellékleteiket az ügyfeleknek kellett volna elbírálniuk, azokban szakmai korrekciókat tenni, miközben a maguk intézménye, a PSZÁF az ajtók mögött könnyesre röhögi magát a párszázezer rászedett ügyfelen. Ugye hitelmegszorítás idején az ügyfél válogasson, vagy kösse fel magát vagy húzzon el innen? Tudom, az a kép, hogy magukkal még mindig jobb, mint az előző gárdával. De az alapösszefüggések még nem változtak. Ha idáig értek az olvasásban, volna még egy felvetésem.

3.       Melyik az a törvény Magyarországon, amelyik a pénz definícióját tartalmazza, amelyik vázlatosan leírja a pénz valós, aktuális funkcióit, a pénz-eszköz mibenlétét, a pénzrendszer és a pénzfelügyelet legfontosabb ellenőrzési pontjait? Amelyik ismeri az alany, az ügyfél alanyi, elsődleges pozícióját az ügyfél léte által értelmet nyerő szolgáltatással, ügylettel szemben, és még tovább a szolgáltatásra vállalkozó szolgáltatóval szemben?! Amint nem a fürdőszoba szerelő megélhetése kedvéért találták ki a fürdőszobát, úgy a pénzt vagy a banki szolgáltatásokat sem a bankok megélhetéséért. Ha van ilyen (a pénz és a pénzrendszer mibenlétéről szóló) törvény hely, akkor biztosra veszem, hogy először annyira volt olvasható maximum, mint a forgatható utalványok szabályozási tervezete, majd kódolták, lóugrás-szerűen kevertek benne szavakat, betűket és sorokat. Nem lehet könnyű dekódolni. De ha van, írják meg, elolvasom én is – és azt hiszem még sokan, egyre többen elolvasnák.

Csakhogy azt hiszem ilyen magyar törvényhely nincsen.

Ideje volna elkészíteni a tervét, megvitatni, mert odáig ez a négy évük pont annyira üthet vissza, mint visszaütött az előző, az alapkérdéseket ugyancsak nem tisztázó négy év, vagy vehetjük Antall úr egyik mondását, melynek szellemében telt az elmúlt 23 év: „A gazdasági, de kivált a gazdaság elméleti kérdések nem elsődlegesek a rendszerváltásban”. Egészen pontosan nem a rendszerváltás szót használta valamikor 1986 táján, még mint múzeumigazgató, d mindvégig tartotta magát hozzá és tartja magát hozzá az utána következő összes kormány. Nem hiszik el, hogy lényegi összefüggések felismerése, kimondása nélkül sziszifuszi erőfeszítések történnek.

 

Ha a stílus alkalmatlan, akkor elnézést – elég ritkán hallok visszajelzést, talán addig jó.

A probléma viszont élő, mégha ez a forgatható utalványról szóló törvény jószándékú is, mégha viszonylag hasznos is lesz.


 Vissza az oldal tetejére