Vissza a főoldalra csatlakozó honlap: http://www.alkotmany.ngo.hu/samuelson.htm ; http://www.alkotmany.ngo.hu/monopolerok_es_piacgazdasag_valosag_1977.htm
Régi ismerősök hívtak találkozóra szerdán délután fél háromra. A cél, hogy szakmai alapon szorgalmazzuk az SZDSZ-nél a terület-érték-adó bevezetését.
NEM TUDOK ELMENNI, NEM VISZ RÁ A LÉLEK. Sőt félek, és félelmemet nyilvános tiltakozással kívánom bejelenteni.
RÉGI ISMERŐSEIMET tán meglepi döntésem és annak nyilvánosságra hozása, de sok értetlenségbe fulladt párbeszéd előzte meg. Nem voltak érzékenyek, megértőek fenntartásaim iránt. Nem tudom, hogy minek könyvelték el eddigi türelmemet (természetesnek vették vagy észre sem vették). Ezúttal nem teszem fiókba kifakadásomat.
Régi ismerőseim iránti bizalmamat az elmúlt 12 év felemésztette.
A Magyar Henry George Társaság tudományos egyesületen belül a tagok célja volt, hogy a pártszimpátiát félre téve dolgozzunk az emberiségért együtt. Küzdjünk a telekérték-adó bevezetéséért Magyarországon a társadalmi igazságosság és a gazdasági hatékonyság összekapcsolása jegyében.
A telek- (vagy terület-) érték-adót mint modern adófajtát a hazai közgazdasági illemtan nem ismeri. Ha azonban azt mondom, hogy a közkiadásokat terheljük adóként a monopol-járadékokra, akkor mindenki felmérheti a jelentőségét.
Az MDF, a FIDESZ, a MIÉP, azt FKGP, a KDNP, az MDNP, az MSZP és az SZDSZ hivatalosan 12 év alatt nem ismerte fel a jelentőségét! Mi volt akkor a rendszerváltás?! Közgazdasági alapismeretek nélkül játszották a kormányosdit 12 éven át? És most a "váltópártok" ugyanezt fogják folytatni? A kérdés az a holnapi találkozón, hogy most miként keressük meg az SZDSZ-t a telek-érték-adó gondolatával. Az általában vett monopoljáradék-adóval egyetértenék, azonban a jelenlegi adók mellett egy plusz telek-érték-adó bevezetése csupán ingatlanspekulánsi trükké válhat.
A pánik rossz tanácsadó, de győzzenek meg róla, hogy nincs igazam. Szerintem képtelen a helyzet. Egyrészt azért, mert az SZDSZ 12 évig nem vette komolyan a kérdést. Majd pont most? Másrészt hetek óta gyötröm magamat, hogy szabad-e szakértőként dolgozni annak a pártnak, amely 12 éve jellegében az egyetlen agresszíven és következetesen rasszista uszítással élő párt a magyar parlamentben, (az MSZP segítségével)! Ez Európába visz? Ez nem gátja az Uniós tagságnak? Szerintem gátja. Az SZDSZ cinikus módon valósággal latens (meg nem nevezett, de tényleges) apartheidet érvényesít a maga befolyási övezetében (gazdaság, kultúra, sajtó, miegymás).
Ehhez legyek bizalommal átmenetileg meghivatkozott szakértőként? Az SZDSZ meggyőződésem szerint durva választási csalással készül részt venni a kormányzásban (minden állítólagos demokrácia megcsúfolásaként). A le nem leplezhető, felül nem bírálható nyílt csalás a monopolista erőfölény alkalmazásának egyik lényegi módja. A választási csalás után a hatalomban megszelidül majd az SZDSZ és monopólium-ellenes politikára fog térni? Vagy majd éppen a georgista eszmeiséggel fogja leplezni minden képzeletet felülmúló erőfölény-politikáját az elvileg rábízott lakossággal szemben az ingatlanpiacon? Olcsó poén a kék-cédula.
A felelős nem csak az SZDSZ, nemcsak az SZDSZ-t a hátán mindenhova beszállító MSZP, hanem az összes úgynevezett polgári párt is, amelyek a kormányzásuk idején a monopolellenes gazdaságpolitikát nem vállalták fel, mert gyávák, erőtlenek voltak hozzá. Odáig fajultak a dolgok, hogy a FIDESZ négy évig polgárokról papolt a valósággal tábori fogolyként élő lakosságnak a gazdasági koncentrációs tábori (gazdasági diktatúra, sőt a 60-80-as évek értelmezése szerinti kifejezetten pénzügyi-gazdasági fasizmus) körülmények között ahelyett, hogy a polgári értékek mellé sorakoztatta volna fel a társadalmat a megfelelő érdemi, tényleges gazdaságszabályozási eszközökkel javítva távlati lehetőségeiken. (Egyébként a dolog logikus abban az értelemben, hogy nem volt se forradalom, se rendszerváltás, a monopol-struktúrák tovább élnek, mégis szóban, politikai marketingben szolid polgári demokráciát mímelünk - így nem is lehet a lényegi lépéseket megtenni, elmaradt a rendszer váltása a monopolszisztémáról a politikai és gazdasági versenyt a társadalmi szolidaritásra támaszkodva elviselő piaci rendszerre).
Nem nyúltak hozzá az elmúlt négy évben a privatizációhoz, meg sem nevezték a monopolrendszer sarkköveit a társadalom előtt az úgynevezett polgári pártok, viszont a nemzeti fogalmakat pártpolitikai csatározás szintjén koptatták. Visznek az Európai Unióba, teljes önfeladással - abba az EU-ba, amely minél messzebb igyekszik kerülni tegnapi önmagától. Még majd mi leszünk a végén önfeladásunk miatt az Unió egyik sötét sarka, mert nem tudtuk kivetni magunkból ezt a maffiás monopolrendszer iránti megalkuvásunkat. Úgyhogy megfizettetik majd velünk a megalkuvásunk árát többszörösen is.
Hogy semmi sem történt 12 év alatt, az utóbbi 4 év alatt, azt nem lehet mondani, de hogy nem történtek "meg" dolgok, azt igen. A legsúlyosabb, a kimondhatatlan végső gyanú pedig az, hogy miközben az ország monopol-spekulánsok karmai között vergődik, attól retteg, hogy az emberi jogi szófacsarás mögött nem is latens polgárháborús ellentétek húzódnak, hanem valósággal az országon kívüli közvetlen hatalmi intervenció áldozatai vagyunk. Tessék tiszta vizet a pohárba önteni! Van cionista, kifejezetten az országot fenyegető intervenció vagy nincsen? Van ismeretlen mértékű, de nagy volumenű betelepítési hullám vagy nincsen? Milyen számban kerültek az országba tőlünk idegen mentalitású, kultúrájú, velünk a társadalmi szolidaritást alapvetően elutasító, a politikában azonban meglepő súllyal számító csoportok - vagy ilyenek nincsenek? A befogadónak nincsen joga tudni a vendégek, az új lakók számát? Gyarmati közigazgatás nem tartozik számot adni a bennszülötteknek?
Mi a mozgatója a közgazdasági, pénzügyi, politikai, kulturális elit vakságának? Miért nem lehet értelmesen közgazdaságelméleti vitákat folytatni (akár úgynevezett szocialista, akár úgynevezett polgári kormány idején)? Támad a cionizmus, vagy a nemzetközi monopol-tőkés spekulánsok Európából lassan kikopó második vonala - ami miatt még az Unióból is kiszorulhatunk? Miként lehetséges, hogy a nemzeti, vagy laposabb mai műszóval össztársadalmi szolidaritás Magyarországon ma nincsen a törvények szintjén? Ez nem nemzeti átok, hanem hatalmi küzdelmi állapot! Az országon kívüli elszánt hatalmi támadás erre lehet némi magyarázat. A monopol-kapitalizmus nyomása is némiképp. Szóval mi történik? Miért nem beszédtéma ez? Miért szűnik meg lap, rádió, bármilyen műsor, amelyik ilyesmit feszeget? Az alap nélküli marhaságokat a társadalom nem veti ki magából?
Győzzenek meg, hogy tévedek. Tartsanak tiszta választásokat (ahol nem nevetnek szembe az Országos Választási Irodán, ha kételkedem), határolódjon el az SZDSZ a tulajdon rasszista uszításától és a rasszista uszításba nyakig merült sajtótól, ál-egyházi szervezetektől, álságos emberjogi civil-szervezetektől és akcióiktól. Adjanak esélyt az országnak, maguknak és nekünk! Szűnjön meg a gyarmati állapot a sajtóbeli, a kulturális, a politikai, a gazdasági és a pénzügyi közigazgatásban!
Lehessen használni holnaptól a magyar szakmai nyelvkincset - és ne üldözzék azokat, akik társadalmi kérdésekről magyar nyelven fejezik ki magukat! Mert itt tartunk! Tilos az ajándékozás adózás nélkül, gyerekkel jelentetik fel a szülőket hisztériakeltő mániákus civil szervezetek, országgyűlési képviselők drog-kampányt folytatnak, a politikai pártok kampányait külföldi forrásból finanszírozzák, sőt külföldiek vezetik közvetlenül! A választási csalás-sorozat főhősei egy országot akarnak kormányozni, de egy választási kampányra alkalmatlanok!
A társadalmi szolidaritás lehetőségét megalapozó rendszerváltás még nem indult meg! El lehet halasztani a magyar társadalom belső szolidaritására épülő tényleges rendszerváltást az Európai csatlakozás címén, lehet tenni még sok minden pótcselekvést, de egyértelmű, hogy eddig még nem kezdődött meg a diktatúrából kilépést eredményező rendszerváltás!
Kemény diktatúrában élünk. A statisztika számai megdöbbentőek halálozásokról, fizikai és lelki egészségügyi állapotunkról, a gazdasági teljesítmény és a pénzügyi bevétel egymástól független mozgásáról, az életlehetőségek eloszlásáról, az állami szabályozás apartheid jellegéről! (Félreértés ne essék, a diktatórikus apartheid jelleg tényét megéljük, nem nehéz kimutatni - de hogy miként nevezhetők meg az apartheid állapotok kedvezményezettjei és kitaszítottjai, az már nagyobb tudományos és politikai érdeklődést, erőfeszítést érdemelne.)
Orbán Viktor a tényleges rendszerváltás kezdetét ígéri? Lássuk. Jó lenne, de még nem tartunk itt! Orbán egyelőre pártszinten tekinti magát a nemzeti közösség képviselőjének, de nem gondolkodik még mindig alkotmányos, össztársadalmi szinten! Végre valakit (Orbán Viktort) azzal együttkedvelnek , hogy nem akarja felszámolni a társadalom felét-kétharmadát (a gazdasági-kulturális lehetőségek ügyében ez nem félelem, mert ez az állapot!). Orbán Viktor népszerű annak ellenére, hogy nem pénzmosodás, hogy nem buzdít rendőrminiszterként templomok kirablására, hogy gyűlölet helyett más szóval is tud szólni úgy, hogy nem az átveréstől rettegünk rögtön. De ez csak aspiráció, bejelentett törekvés.
A spekulánsok törik az agyukat, hogy átverjenek mindenkit, kíméletlenül. Végre törhetné magát a lassan nemzeti érzelmeit vállaló országhányad is, hogy ő is törje a fejét, és az itt-ott felmerülő mintha-nemzeti érzés ne merüljön ki versek érzéketlen vagy éppen cinikus idézésében, rettegésben, a politikától és minden társadalomelmélettől való távolság-tartásban; hogy legyen kivel beszélni a monopolgazdaság kérdéséről anélkül, hogy spekuláns lenne. Az egyetemi tanmenetekből hagyták ki az alapvető ismereteket (és a professzorok többségének fel sem tűnt). A középiskolákról nem is beszélve. A nagy többségnek (a profi felelős tisztségviselők körében is) fogalma sincs arról, ami történik.
Nos ezért félek elmenni a holnapi találkozóra. 12 évvel ezelőtt még elmentem, 6 évvel ezelőtt még ügyvivőséget vállaltam, most ha nehezen is, de kimondom, hogy nincs bizalmam, nekem sem. Így nem lehet dolgozni, nemes cselekedetekre készülni.
Szóval ha tévednék, elég az SZDSZ és MSZP elhatárolódása mindattól, amit felsoroltam. De ha nem tévedek (és az SZDSZ nem akar elhatárolódni eddigi önmagától), akkor "kérem" az új választást. - És szeretném majdan látni, hogy már nincsen szükség észrevételeimre, mert azokat már minden képviselő, egyetemi és középiskolás tanár, diák bőven tudja (sőt ki is tudja mondani).
Addig azonban elég a halottakból a politikusok között, a hajléktalanok közt, az élettől megundorodottak között, a születés előtt és után, elég a leírt, állami és magánmonopolista eszközökkel kudarcba taszított életekből, tömegekből.
Elegem van abból, hogy az emberek sokasága legfeljebb vásárlóerőként jöhet számításba magukat tudathasadással georgistáknak vallók körében is, ahelyett, hogy a politikailag érett, kiegyensúlyozott társadalmat a megfelelő magyar kifejezéssel nemzetnek tekinthetnénk, és megalapozott bizalommal lehetnénk egymás iránt - megalapozott bizalommal, mert (a monopólium definíciójából következően) a másokat korlátozó monopol helyzetekre nem a magántulajdon erejével kívánunk kiváltságot építeni (a mások élete árán is), hanem megszüntetünk, mérséklünk minden monopóliumot, amit csak lehet - ami monopóliumot pedig megszüntetni nem lehet, azt a magántulajdoni kiváltság helyett a közkiadások forrásává tesszük.
Ezt az álmot, törekvést, tudatos értésre alapuló küzdelmet hiányolom.
Fáy Árpád