Vissza a főoldalra * vissza az MVSZ válságról szóló nyitó oldalhoz
Alulírott
2000 kora ősze óta Kovászna
RMDSZ elnöke, lemondok funkciómról, melyet már régóta terhesnek, egy idő
óta tisztességtelen feladatkörnek érzek, s melyet erkölcsi okokból nem
tudok vállalni többet.
Arról
az útról, melyen az RMDSZ nomenklatúra gyakorlatilag már kezdetektől, de
Neptun és 1996 óta
mind hangsúlyozottabban menetel,
s mely nem vezet sehová, csak az önfeladáshoz, a magyarság alapvető érdekeinek
a feladásához, ezt a vezetést leterelni már úgy sem lehet, s ehhez a
teljesen érdekelvűvé vált politizáláshoz tovább asszisztálni, nevemet
adni - még ha helyi szinten is - nem vagyok hajlandó.
Meggyőződésem:
a romániai magyarság megmaradásának egyetlen biztosítéka - az ÖNRENDELKEZÉS
kiharcolása. Tudom, ezt elérni egyik napról a másikra nem lehet. "Érdekvédő
szervezetünknek" 13
év állt rendelkezésére, hogy az 1993-ban alapszabályzatába is "alsó
nyomásra" beiktatott háromszintű
autonómiát elérje. Nem
tett semmit érte, s azokat a politikusainkat, akik emellett kiálltak, könyörtelenül
kitaszította a vezetésből, megfosztva őket funkciójuktól. Ez történt
Patrubány Miklóssal, Borbély Imrével, Kolumbán Gáborral, később Csapó Józseffel,
s legutóbb Tőkés Lászlóval,
s ma is - amikor az autonómia-erők egységes fellépése új helyzetet
teremtett - csak szólamokat hangoztat.
Abban
a pillanatban, amikor az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, pártérdekeit a
nemzet érdeke elé helyezte. Fokozottan megnyilatkozott ez, amikor egész
magyar nemzeti közösségünket lealacsonyító kétkulacsossággal a
jobboldali kormány bukása után, cserbenhagyva szövetségeseit, átállt a
baloldali kormány támogatójává, kiváltva ezzel a román jobboldali erők -
lehetséges szövetségeseink - teljes megvetését is. Ebben a dicstelen
szerepkörében az sem torpantja meg, hogy "szövetségese", a
jelenlegi román kormány csak kis százalékát teljesíti - azokat is inkább
szemkiszúrásból, vagy az uniós csatlakozási törekvései kényszeréből -
paktumokba foglalt vállalásait. Ugyanakkor, az RMDSZ képviselőházi frakciójának
alkotmánymódosításra leadott "igen" szavazatával közvetetten
elismeri Románia Alkotmányában a nemzetállami megfogalmazást, amellyel a mi
nemzeti közösségünk létét is
tagadja.
A
nemzetközi politizálásban az RMDSZ a legszélsőségesebb kisebbségellenes
álláspontot képviseli, amit a Gross jelentésnek az Európa Tanács
Parlamenti Közgyűlésén lefolyt vitában, annak elfogadtatása elleni erőlködéseivel
is bizonyított. Valamennyiünk döbbenetére, az RMDSZ-vezetés, az Európa Tanács
hivatalos dokumentumává vált 1334/2003. sz. Határozatnak a bagatellizálásával
önmagáról is újabb negatív bizonyítványt állított ki.
A
magyarság igazi érdekeinek a képviseletére - s talán már a felismerésére
is - teljesen alkalmatlanná vált szervezet, mely
a VII. Kongresszusán szinte teljesen felszámolta belső ellenzékét
is, végérvényesen eltávolodott attól a közösségtől, melynek a nevét
továbbra is nevében viseli. Érdeke egyének érdekévé, csoport-érdekké vált.
A vezető nomenklatúra bebetonoza magát, megújhodásra képtelenné vált,
legfőbb célja saját
hatalmának a megtartása
lett. Ezt bizonyítja a magyarság egy igen leszűkített körének a képviseletében
létrehozott újabb SZKT, s annak alakuló gyűlése, melyen minden maradt a régiben,
"kádereink" önmagukat újraválasztatták "régi és új"
tisztségeikbe, kizárva ezzel minden új gondolatnak vagy stílusnak még a
lehetőségét is. Miközben
a "kis lépések politikáját" hangoztatják, erejüket "egyes
esetek" - s nem a központi elvek, nagy csomagok megoldására pazarolják.
Jó példa erre az oktatás-politikájuk. Nem a magyar iskolahálózat
("az óvodától az egyetemig") autonómiájára, hanem részkérdésekre
(milyen nyelven tanítsuk a földrajzot és a történelmet - s végül azt is
elfogadták, hogy románul) pazarolták, s még a saját maguk készítette,
500.000 aláírással támogatott oktatási törvénytervezetük mellett sem álltak
ki. Nem önállósították iskolahálózatunkat, melynek meglévő egységei a
mindenkori "beiskolázási tervek" függvényeként állandó veszélyben
forognak, kiszolgáltatva a nagy-politika fordultainak. Egy tollvonással lehet
osztályok tucatjait megszűntetni, illetve minden évben új harcot lehet
kezdeni egy-egy magyar osztály megmentéséért. Kezdetben az Önálló magyar
egyetem visszaállításáért, aztán a Petőfi-Schiller "multikulturális"
egyetemért, majd már csak "egyes önálló magyar karok felállításáért"
folyik a harc, önmagában példázva az állandó visszalépést, a visszafele
tartó "kislépéseket".
Ez
a vezetés oda juttatta az RMDSZ-t, hogy ma már az egészében magyar-ellenes
román hatalom fenntartójává, kiszolgálójává,
s ami még fájdalmasabb és kétségbeejtőbb, a közösségi önkormányzatiság
megvalósításának legfőbb akadályozójává vált. Megpróbálja
ellehetetleníteni, blamáló nyilatkozataival bagatellizálni, minden tettével
akadályozni azoknak
a többnyire ugyancsak RMDSZ-tagoknak a munkáját, akik a cselekvés útjára léptek.
Ebben
a szervezetben vezető szerepkört betölteni elveimmel ellentétes, számomra
megalázó és tisztességtelen,
ezért már induláskor ideiglenesen vállalt szerepkörömet - mely amúgy is báb-szerepkör
volt, önálló cselekvésemben akadályoztattam -
tovább vállalni nem tudom.
Lemondásommal
tiltakozni óhajtok ez ellen a nemzeti érdekeinket feladó-nem vállaló
politizálás ellen. Kovászna becsületes magyar polgáraitól pedig bocsánatot
kérek, hogy igazában értük cselekedni alig tudtam, és ebben a szerepkörben
- mely amúgy is eljelentéktelenedett - tovább már egyáltalán
nem tudok.
Kovászna,
2003. július 22-én
Gazda József