LEVÉL A CENTRUM SZAVAZÓIHOZ - és persze a KISGAZDÁKHOZ, s a többi párt támogatóihoz .....
Nem a vezetőkhöz, mert ők már színt vallottak. (Pl. az elnök Kupa, aki azonnal bejelentette, hogy a szocialistákat kívánja támogatni. A többi csak taktikázás. A magyar politikai térképről végre örökre eltűnt Torgyán doktor, sok jó ügy tönkretevője, -aki nemcsak pártja eltűnéséért, de még az időjárásért is a Fideszt okolja. Ők tudjuk hol állnak, velük már nem kell törődni.)
A szavazókhoz szeretnék szólni, s elsősorban azokhoz, akik emelkedő nemzetnek tartják a magyart. Akiknek fontos a jövő, akik hisznek abban, hogy múzeumba zárható a gyűlölködés és a diktatúrák minden borzalma. Akik szeretnék, ha rendezhetne Budapest olimpiát, akik minden magyart nemzettársunknak tekintenek, s akik Széchenyivel együtt vallják: boldog, gazdag nemzet leszünk..."
Antall forog a sírjában" -ez a címe a Népszabadság április 5.-i számában Görgey Gábor írásának - melynek éle "természetesen" Orbán Viktor és a Fidesz ellen irányul. A farizeusság iskolapéldája, ahogy a jeles író - aki életében számtalan írással, nyilatkozattal támadta a Miniszterelnököt, most -hivatkozva korábbi barátságukra- látszólag az emlékezésektől elvárt módon elismeri Antallt mint államférfit, de úgy, hogy üthessen ezzel Orbánon: "A három legfontosabb elemet nem lehet letagadni sem Antall jelleméből, sem működéséből. Békés úton intézményesítette a pártállam ingoványán egy parlamenti jogállam alapjait. Ízig-vérig meggyőződéses demokrata volt. Harmadszor: támadhatatlanul tisztességes ember maradt haláláig..." Kérdezhetjük: ha ilyennek látta miért nem mondta-írta ezt Antall életében? Mondjuk az SZDSZ szervezte taxis-blokád alatt?
Lehetetlen, hogy egy alkotó értelmiségi ne látná az óriási különbséget Horn Gyula kormánya és Orbán Viktoré között. Író-publicistaként nem látta, hogy bátran és nagyot álmodó, lendületesen az egész ország javára cselekvő kormányunk van? Nem látta volna, hogy négy éven át milyen ellenszélben dolgozott a kormány, holott konstruktív ellenzékiséget ígértek a szocialisták (ó azok az ígéretek...!) És tényleg nem vette észre, hogy eredményesen külhoni és hazai megítélések szerint is sikeresen kormányoztak, s hogy gyarapodott az ország?
A magyar államalapítás ezeréves ünnepét az ország legkisebb települése is magáénak érezte, s osztozott a nemzet közös örömében.
Tudomásul vehetjük nem mindenkinek egyformán fontosak nemzeti ünnepeink, sokat gúnyolt, egykor tiltott jelképeink-mint a Szent Korona (mely -sancta simplicitas!- tudjuk nem sanctus, hanem sacra ) vagy a nemzeti zászló.
Tudtuk, hogy a kommunista pártok, alakulásuk óta nem szívelik a nemzeti érzést, jelképeket de hát miért ne változhatna ez, gondoltuk 1994-ben. Ha a szocialista "szakértői" kormány építheti a kapitalizmust (elég sok áldozatot hoztunk ezekben az években!) miért ne lehetne nemzeti elkötelezettségük?
/1996-ban, a honfoglalás ezeregyszáz éves ünnepségeit a Horn-kurzus a mai ország Magyarországon, tehát a 93 ezer négyzetkilométeren ünnepelte. Az ok: ne sértsük szomszédaink érzékenységét, az internacionalista testvérpártokat. A Magyarok lV. Világkongresszusa egyik szervezőjeként az Országgyűlés Kulturális Bizottsága ülésén elmondhattam 1996 tavaszán -pénzügyi támogatást kérve határon túli programjaink támogatásához-, hogy a képviselők örökre szégyellni fogják gyermekeik és a szigorúan ítélő jövő előtt, ha félelemből, pártlojalitásból nem merik támogatni az erdélyi-felvidéki-kárpátaljai-délvidéki magyarság ünnepi megemlékezéseit. (komolyabb ellenvetés nélkül szinte egyhangú szavazással kaptunk támogatást )/
1997-ben az MVSZ küldöttek egyhangú döntése nyomán Csoóri Sándor elnök elmondta az országnak: erkölcsileg a kettős állampolgárság megadását tartjuk helyesnek határon túli nemzettársaink részére. A mindenkori magyar kormány felelőssége, hogy ez miként valósítható meg.
Kovács László külügyminiszter nem tartotta időszerűnek ezzel foglalkozni.
Orbán Viktor kormánya s a parlament megalkotta a státusztörvényt, s megkezdte annak végrehajtását. Majdnem nemzeti egység (az SZDSZ ellenezte) kísérte ezt, s aztán jött az MSZP pártvezetés ellenakciója. Ne legyen ez a kormány sikere gondolták, s nem értették, hogy a Székelyföld, Csallóköz, Drávaszög falvaiban lakók örömét mérgezték meg. A nemzet országhatároktól független összeölelkezése -sokan dolgoztunk ezért évtizedek óta- immár jogi érvényességgel és gyakorlati segítséggel megtörtént.
És Európai Uniós elfogadottsággal!
Miért ne lehetne ez mindnyájunk öröme? Jó volt látni a választási kampány kezdetén a piros-fehér-zöldbe öltözött Köztársaság-téri MSZP székházat, az országot járó nemzeti színűre festett szocialista kampány-buszokat. Szóvá tette ezt valaki? Bántott valaki ezért akár gondolattal, szóval MSZP aktivistát? Nem.
Miért hát a féktelen ellenszenv, vitriolos gúnyolódás a kokárdákkal szemben ? Mert nem Ron Werber, Baja Ferenc, vagy ifjú Gál találta ki? Bölcsen mondta Pokorni Zoltán egy ország szeme láttára - amikor Kovács elnök feltűzte a nemzeti színű szalagot - nagyon helyes. Így van ez jól. Tűzzék ki, s tegyenek ki zászlót a házukra -ahogy ezt Amerikában, Franciaországban, Finnországban és másutt láthatjuk- s ne kiáltson a sajtó egy(nagy)része ezért nacionalizmust, sovinizmust, irredentizmust. Tűzze ki Kovács László is, de kokárdával a szív fölött csak igazat szabad mondani.
Nézem a "csiga" TV-ben az elnökök vitáját. Dávid Ibolya -csodáltam önuralmát- szavaira sem figyeltek, nemhogy érveire. Kovács elnök és a cinikus Kuncze mondta a magáét makacsul, következetesen. Hol van etosza ennek a mai ellenzéki politizálásnak? A "lopstopp táblás" (ezt néhány interjúban fiatalosnak és humorosnak bizonygatták) parádéskocsis ma már győzelemittasan fenyeget. Miért is reméltük, hogy örülhetnek a családtámogatásnak, a tandíjak eltörlésének, diákhitelnek, milleneumi ünnepségeknek, árvízi gátaknak, a beregi térség újjáépítésének, státusztörvénynek, az infláció megfékezésének, a minimálbérek emelésének, a munkahely teremtésnek, a Széchenyi tervnek? Csak a sértődés látszik. Hát akkor itt fogunk élni... döntöttünk 1956 novemberében, s 1990 után összeölelkezhettünk a világba menekülő százezrekkel, a helyettünk is börtönviseltekkel.
Kezemben a most kiadott Kisfogház emlékkötet. Halálraítéltek névsora, emlékezések sírontúli üzenetek. "1956-Magyarország védjegye" .Tudunk-e önmagunknál különbet teremteni? Teremthetünk-e angyalt? Finnyás értelmiségiek, akik 12 éve komolyan nem szóltunk a pártok ügyeibe, -megvetettük a megélhetési politikusokat, a "több párt hűséges fiait", akik mindent és annak ellenkezőjét is megszavazták, egymást köpdösték, majd dicsérték ,akik "mocskolódó-igaz" könyveket írtak egymásról - most lehet ismét szólni kell.
Nem nyilatkozatokkal körmondatokban, hanem úgy mint a bős-nagymarosi gát ellen tettük, az erdélyi falurombolás idején, Nagy Imre újratemetésekor. Százezrek-nem a Fidesz tagjaiként, hanem sokat tapasztalt állampolgárként- újra meg újra mondjuk el: nem forgatható vissza Kádár, Grósz, Horn, Lendvai világának zárt agit.prop köreibe Magyarország sorsa. A megnyerő külsejű szelíden mosolygó -láthattuk szinte minden kérdésben csak felületesen tájékozott- szocialista miniszterelnökjelölt előretolt bábja a régieknek, aki kétszer is aláírta az olimpiai ívet, hogy később azt mondja, "aki olimpiáról álmodik annak nincs ki az öt karikája", aki most mindent megígért (és annak ellenkezőjét is). A 13. havi nyugdíjról a szakértő szakértője már jelezte, hogy nem úgy, nem mindenkinek és csak lépcsőzetesen a ciklus végéig…
Nem emlékeznek a nagyvonalú Horn (mondják ő lesz a szocialisták köztársasági elnökjelölteje, miért is ne lehetne egy "következmények nélküli "országban?) ajánlatra, hogy a nyugdíjasok ingyen repülhetnek a Malévvel; mert az elé tett papírról a Mahart helyett Malévet betűzött ki?
Akik a Horn-Orbán vita után (nálam Orbán 26:0 arányban győzött) Horn győzelméről írtak, azok a mostani vitákban is Kovács diadalát látták, s Medgyesi kisfiúsan zavart hebegését "menjünk tovább… ne is beszéljünk erről…", szánalmas tájékozatlanságát most „bizalomkeltő szakszerűségnek" tálalják.
Pokorni és Orbán homlokkal nőtt vitapartnerei fölé - s mi ahelyett, hogy büszkén örülnénk mindenütt magyarok, hogy nem egyszerűen egy politikus, hanem -születése, tehetsége, iskolázottsága gyakorlati munkája együttesen igazolja-: államférfi áll országunk élén, hagyjuk még Antall emlékét is Orbán ellen fordítani.
Nemzetközi tanácskozásokon és az árvízi gátakon is helytállt, s láthatjuk: szeretik az emberek. Sokan és egyre többen. Tisztelem minden választó döntését.
Megértem én azokat is, akik féltik az alapvető liberális értékeket, félnek attól, hogy kötelező lesz a kokárdaviselés. Úgy érzik, hogy a mai ellenzéki pártok garantálják csak a sajtószabadságot, -de azért abban egyetérthetünk, hogy az érték, akár tudományos vagy művészeti produktum, vagy éppen gép, tégla, élelmiszer, vagy emberek közötti lelki kapcsolat- elsősorban közösségi…
Ne értsenek félre nem a baloldallal eszmevilágával, értékrendjével, a baloldali választókkal van vitám. Nézeteiket tisztelem, a csepeli munkásembert és a családtámogatásokat megszavazó Szűrös Mátyást, a hajdani urasági cselédet, a munkásmozgalom régi és fiatal aktivistáit, -de nem bíznám az ország sorsát a baloldaliság, a kétségtelen és - a következő években igenis sürgősen megoldandó! - szociális gondok takarója alá bújó milliárdosokra, akik most hajléktalanok patrónusai, s már minden lovat megültek..
Texasi közmondás (lehet akár dakota is ) ha egy folyón átúsztatunk, nem a folyó közepén kell lovat cserélnünk.
És végül szeretném ha ez a levél szólna a választópolgárok eddig a szavazástól tartózkodó millióinak is. Az április hetedikén a hatalom közelébe került bankároknak, szocialista színekben politizáló nagytőkének pedig egy afrikai (luba) közmondást ajánlok figyelmébe: "a népet becsapni olyan, mintha a parazsat papírba csomagolnánk”. Személyes meggyőződésem, hogy Orbán Viktornak fogják hívni Magyarország következő miniszterelnökét és Pokornival, Dávid Ibolyával, Harrach Péterrel, Martonyival, a Széchenyi terves Matolcsyval és Farkas Flóriánnal -igen, Farkas Flóriánnal, aki elfogadta, hogy a cigányság felemelkedését egyedül a tanulás és a munka segítheti- és persze Mádl Ferenccel folytatjuk az évezredet, mely meghozzá a magyarság egységét egy egységes Európában...
dr. Szijártó István egyetemi docens, a Magyarok Világszövetsége Anyaországi Régiójának elnöke