Minden más kérdésnél fontosabb és elôbbre való a nemzet egysége. Trianont és Párizst valahogy túl kell lépni. A Kárpát-medence az a táj, ahol a magyarság együtt van. Más népek is élnek ott, így van ez már évszázadok óta. A legutóbbi évszázadban megbomlott a medence életének természetes rendje, az együvé tartozó területet, gazdasági, kulturális és történelmi egységet mindezen szálak szétszakításával politikai szempontú részekre tagolták. Sok jel mutatja, hogy ez a természetellenes állapot az élet rendje szerint meg fog szunni. Ezt észre kell venni, és a helyreálló folyamatot fel kell gyorsítani. Elsônek kell említeni egy lényeges történelmi fordulatot: elmúlt a nagyhatalmak közvetlen beavatkozásának idôszaka a Kárpátok övezetében. Túlhaladottá vált a kontinens feletti egyik vagy másik (vagy harmadik) nagyhatalom esélye az egyeduralomra. Közép-Európa < amelynek alapvetô alkotó eleme a magyar medence < immár nem elsôrendu hadicél. Igaz, ma sem vagyunk híján ilyen-olyan hódítóknak, de az a vészidôszak, amiben mémet beavatkozás, bombázás, megszállás, sorozatos és véres hadi vállalkozásaival a jelek szerint elmúlt. Másodiknak kell említeni, hogy a hadi vállalkozások fegyôrláncolata, a kisantant néven ismeretes politikai és szuronykerítés, elvesztette nagyhatalmi hátterét < a Nagy Testvérek elvonultak. Nincs többé nagyantant és nincs Szovjetunió. A harmadik észrevenni való, hogy a Kárpát-medencébôl hadizsákmányban részesült államok az új helyzetben képtelenek polgáraiknak tisztességes megélhetést nyújtani, de még nem ébredtek rá a valóságra, hogy csak egy történelmi kurzus emelte ôket dicsôséges hódítókká, valójában csak lágercsendôr szerepbe. Még dolgozik mennük a régi reflex, a magyargyulölet, és még sok bajt fognak okozni, de a magyarüldözést elôbb-utóbb abba kell hagyni. Meg kell tanulni viselkedni. Negyedikként tudni kell, hogy a nyugati világ szeme elôtt vagyunk. Nem úgy, mint amikor még Bécs mutatta be a magyarokat, vagy késôbb, amikor Prágától, Bukaresttôl, Belgrádtól szereztek be tudnivalót a gyôztes nagyhatalmak. A hárommillió elszakított magyarról is tudnak egyre többet. Most éppen a svéd Dagens Nyheter írja egyik cikkében: “Magyarország egyike azoknak a tagjelölteknek, amelyek a legközelebb jutottak a tagsághoz. A gazdaság jól muködik, a növekedés évente 6% körüli. A társadalmi különbségek azonban nagyok.2 A riport ezután bemutatja egy Debrecen melletti falusi család nehéz életét, hangsúlyosan szólva a kárpátaljai magyar kisebbségrôl is. A “Határ, amelynek mindkét oldalán magyarok élnek2 címu riport rámutat: Magyarország Európa azon országa, amelyet minden oldalról saját maga vesz körül. 10 millió magyar él Magyarországon, 3 millió pedig a környezô országokban. A magyar határállomáson, állandóan összefüggô folyamban áramlanak az autók. Vízumra nincs szükség, de hamarosan itt is az új EU-szabályok lesznek érvényesek. Már jártak erre földmérôk, akik kituzték, hogy hol fog állni az új határállomás, amikor majd itt húzódik az EU külsô határa. “Minden magyar, Magyarország határain belül és kívül, ugyanazon közösség tagja, feladatunk ezért, hogy mindannyiuknak támogatást nyújtsunk < ezt Orbán Viktor miniszterelnök mondja a Dagens Nyheterrel folytatott beszélgetésben. Közli a lap, hogy Budapesten most folynak az utolsó simítások egy új státus-törvényen, amely a Magyarország határai mentén élô 3 millió magyar számára magyarországi tartózkodásuk idejére bizonyos jogokat biztosít. A cikk a továbbiakban kommentár nélkül részletesen ismerteti a tervezet lényegét. Egy-két évvel ezelôtt még arról panaszkodtunk, hogy a Magyarországgal foglalkozó nyugati politikusoknak még említeni is kár a határon túli magyarok sorsát, mindegyre azt kapta tôlük a magyar diplomácia, hogy a térség stabilitása mindennél fontosabb, és azt ne zavarják kisebbségi követelésekkel. Most, hogy közelebbre került a szovjet iga alól felszabadult országoknak az Európai Unióba való felvételi ideje, a nyugati kormányok félnek az elôálló költségektôl és gazdasági nehézségektôl, megemelték a befogadás feltételeit olyannyira, hogy egyszerre nem is juthat be mind. Mint tudjuk, Magyarország az elsôk között szerepel < hacsak nem egyedüli elsô lesz <, az is csak két év múlva, ha minden jól megy. Ennek a késleltetô taktikának van egy nagyon hasznos terméke Magyarország részére, és lesz egy nehéz helyzetet elôidézô következménye. A magyar politika feladata annak kihasználása illetve kivédése < ez pedig ma történelmi felelôsség. A hasznos termék az, hogy megszigorították a felvételi feltételeket, amelyek között szomszéd államaink részére ott van a már határozottabban megkövetelt kisebbégi kérdés megoldásának kötelezettsége, az ország gazdasági helyzetének megalapozása és demokratikus intézményrendszerének kialakítása tetejébe. Ez minimálisan öt év késedelmet jelent a magyar felvétel mögött. Ez a késedelem okozza a nehéz helyzetet, mert az ún. schengeni egyezmény értelmében az EU keleti határai a mai jelenlegi osztrák köröskörül. Az egykori kisantant határ teljes vonulatán csak vizummal lehet átlépni a határt. A szépen kialakult suru magyar közlekedésnek vége. Ennek kivédésére készül az ún. státusztörvény. Itt jön majd be a magyar leleményesség és élniakarás. Ki kell használni azt a lehetôséget, hogy szomszédainknak érdekükben áll beszüntetni a magyarüldözést, a háttérbe szorítást, az erôszakos asszimilációt. Az is érdekükben áll, hogy fennmaradjon a magyar határforgalom. A kezdeményezés lehetôsége a magyar oldalon van. A továbbiakban a kezdeményezés jelen állásával és esélyeivel foglalkozunk. A szovjet ellenôrzés megszunte után a felszabadult államokban kötelezôen bevezették a parlamenti demokrácia rendszerét. Ennek köszönhetôen jött létre a szomszédos országokban részvételi lehetôség a törvényhozásban és akár a kormányzati szervekben. E lehetôséggel az elszakított területek magyarsága igyekezett élni, és igyekezett ezek segítségével helyzetén javítani. Szlovákia és Románia sok pártra szakadó politikai arénájában az egyetlen pártalakulatban szövetkezô-magyarok olyan helyzetbe kerültek egy négy éves idôszakra, hogy a mérsékeltebb politikai erôk nélkülük nem alakíthattak volna kormányt. Ez az állapot Pozsonyban még tart, Bukarestben tartott négy éven át. Sok reményt fuztek a magyarok a kormányzati szerepléshez, de azok nem váltak be. Emiatt gyakran felmerült a kérdés: érdemes-e kormányzati szerepet vállalni? Mert amellett, hogy nem tudták a magyar érdekeket valóra váltani, azt a látszatot keltette < és ezt nyugaton tényként nyugtázták < hogy e két ország jól bánik kisebbségeivel, jelen vannak a törvényhozásban és a kormányzásban is. Érdekesen alakult a helyzet Romániában, ahol a decemberi választásokon kiesett a kormánykoalíció és az exkommunista Iliescu nacionalista pártja alakított kormányt. A notoriusan magyarellenes párttal természetesen a magyar párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem léphetett kormánykoalícióra. Az uralomra jutott Társadalmi Demokrácia Pártja (TDP) az ellenzékkel szemben kisebbségben van, ezért kénytelen volt alkuba bocsátkozni az ellenzékkel: a békés kormányzás ellenében az ellenzékiek érdekei is érvényesülhetnek. A magyar párt is szerzôdésbe foglalta követeléseit. Ezen felül a TDP rendezni akarja Románia nemzetközi helyzetét is, tehát figyelembe veszi < talán most elôször és remélhetôen már komolyan < az Európai Unió elvárásait, amelyek között ott szerepel a kisebbségekkel való bánásmód. Ezek a körülmények új helyzetet teremtettek Romániában a magyarság számára: máris megszavazták Bukarestben a kisebbségi nyelvtörvényt. A román sajtó gunyoros hangnemben kommentálta ezt a törvényt. “Amit az RMDSZ négy év alatt koalícióban nem ért el, azt ellenzékben egy hónap alatt elérte a Társadalmi Demokrácia Pártja segítségével2 < hangzik a National cikke, amely szerint a döntés azt jelenti, hogy a magyar hivatalos nyelvvé vált Kovászna és Hargita megyében. A lap arra a veszélyre is figyelmeztet, hogy az RMDSZ a székely vidékeken regionális autonómiát akar. Az újság kifogásai nagyjából egybeesnek a Nagy Románia Párt ellenvetéseivel. A Ziua úgy fogalmaz címében, hogy az RMDSZ legyôzte a Nagy Románia Pártot, amely egyébként valószínuleg alkotmánybíróság elé viszi a törvényt. A Cotidianul szerint az RMDSZ csak szépeket álmodhat a törvény kapcsán, a lap Gheorghe Funar kolozsvári polgármestert idézi, aki népszámlálást kér, mert szerinte a 92-es népszámlálás adatait meghamisították, a városban csak tíz százalék magyar él, míg a törvény húsz százaléknyi kisebbséghez köti a helyhatósági nyelvhasználatot. Több lap megkérdezte az új megyei prefektust, felfüggeszti-e a polgármestert, ha az nem tartja be a törvényt, a fôispán annyit válaszolt, hogy minden törvényt mindenkinek be kell tartania. A Curentul szerint a kormánypárt elfelejtette, hogy a hivatalos nyelv az országban a román, a lap emlékeztet arra, hogy amíg a társadalmi demokraták ellenzékben voltak, egészen más volt a véleményük a kisebbségi nyelvhasználatról, mint ahogy most szavaztak a parlamentben. A romániai magyar párt nem valami elhagyatott szervezet. Erre utal Markó Béla a párt elnöke, amikor kifejti, hogy a tavaly novemberi romániai választások eredményeként a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az egyetlen jobbközép, néppárti ideológiát valló erô, amely bejutott a parlamentbe. Így nagy a valószínusége annak, hogy az RMDSZ-nek külpolitikai szempontból igencsak növekedni fog a jelentôsége olyan körülmények között, hogy bár konstruktív ellenzékben, de mindenképpen ellenzékben található. Markó Béla az Európai Demokrata Unió (EDU) és az Európai Néppárt (EPP) közelmúltban tartott berlini tanácskozása kapcsán nyilatkozott az RMDSZ külpolitikai szerepérôl. Emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ az EDU-nak már hosszú évek óta teljes jogú tagja, az EPP-nek pedig mintegy két esztendeje, elsôként a magyar pártok, politikai erôk, szervezetek közül, beleértve a magyarországiakat is. Berlinben az EDU tagjává vált a Magyar Koalíció Pártja Szlovákiából, illetve az anyaországban kormányzó Fidesz magától értetôdôen melegen támogatott. Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy a két fórum jelentôs határozatokat fogadott el. Mint mondta, ezek üzenete az, hogy egyértelmuen támogatják az Európai Unió bôvítését, sôt sokan már úgy fogalmaztak, valójában nem bôvítésrôl kellene beszélni, hanem Európa újraegyesítésérôl. A másik üzenete az volt, hogy mennyire fontosnak tartják a mérsékelt, vagy középjobb erôk megerôsítését, támogatását szerte Európában. Az RMDSZ az egyetlen ilyen romániai parlamenti erôként kért hatékonyabb támogatást, amire mindenkitôl pozitív választ kapott. Markó azt a véleményét fogalmazta meg: az új román kormány mindenképpen sokat fog tenni azért, hogy nemzetközi téren elfogadtassa magát Nyugat-Európában. Különben nincs is más lehetôsége arra, hogy az ország gazdasági és szociális helyzetét eredményesen kezelje < tette hozzá. Szlovákiának is cselekedetekkel kell bizonyítania, hogy megtagadja balkáni életvitelét. Pozsonyban is az történt, hogy a szélsôséges kommunista-nacionalista Me?iar-kormányt követô, lényegesen mérsékeltebb Dzurinda-kormány ugyanolyan mereven elzárkózott a magyar követelések elôl, mint elôdje. A szlovákiai magyar párt, a Magyar Koalíció Pártja a jelenlegi kormány eddigi két éve során többször latolgatta, hogy eme sikertelenség miatt kilép a kormánykoalícióból. Ennek következménye azonban az lett volna, hogy a kormány kisebbségben marad és visszaáll a korábbi magyarüldözô kormányzat. Nem tehette tehát, és ezt használta ki a Dzurinda-kormány. Most mégis megtört a jég: a szlovák kormány jóváhagyta a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartáját, amely így a parlament elé kerülhet. A charta jóváhagyása az egyik feltétele annak, hogy a kormányban résztvevô Magyar Koalíció Pártja támogassa az ország alkotmányának módosítását. Teljesülni látszik a másik feltétel is, hogy a szlovák kormány ajánlással és pénzzel nyisson utat a magyar egyetemi kar létrehozása elôtt. Errôl várható a kedvezô döntés. Nincs viszont haladás a harmadik feltétel ügyében: a Magyar Koalíció Pártja követeli, hogy a kormány adja az önkormányzatok kezelésébe azt a gazdátlan földvagyont, amelyet nem igényeltek vissza a tulajdonosok a szlovákiai magyaroktól félévszázada elkobzott földek visszaszolgáltatása után. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvi Chartát 1992-ben fogadta el az Európa Tanács. A dokumentum célja az, hogy az Európa kulturális örökségének tekintett kisebbségi nyelveket megóvja a kihalástól, elterjessze és támogassa használatukat a társadalmi élet különféle területein. A charta tételesen tartalmazza, hogy a csatlakozó államnak milyen célokat és elveket kell tiszteletben tartania. Ezek a következôk: el kell ismernie a regionális vagy kisebbségi nyelvek létezését; tiszteletben kell tartania azt a földrajzi térséget, ahol ezeket a nyelveket beszélik; határozott lépéseket kell tennie e nyelvek megôrzéséért; biztosítania kell az e nyelvek tanulásához szükséges eszközöket; meg kell szüntetnie a diszkriminációt; elô kell segítenie a kölcsönös tiszteletet és megértést a különbözô nyelveket beszélô csoportok között; föl kell állítania azokat a testületeket, amelyek a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelmét szolgálják. Az Európa Tanács chartáját eddig tizenegy tagállam, köztük Magyarország ratifikálta, további tizenkét ország pedig aláírta. Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese szerint a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának január 17-én Pozsonyban kormányzati elfogadást kapott változata “nemzetközi összehasonlításban is az egyik legtartalmasabb ilyen dokumentum, ezért várhatóan külföldön is igen kedvezô értékelésben részesülhet2. A Magyar Távirati Iroda pozsonyi tudósítójának nyilatkozó Csáky emlékeztetett arra, hogy a dokumentum nemcsak a Szlovákiában élô magyar, hanem a ruszin, a német, a roma és az ukrán, valamint a cseh, de gyakorlatilag mind a tizenegy szlovákiai kisebbség anyanyelvének használata elôtt nyit teret ott, ahol az adott kisebbség lélekszáma eléri a 20 százalékot. A miniszterelnök-helyettes szerint “a charta nagy elônye, hogy nemzetközi ellenôrzés alá vonja a kisebbségi nyelvek használatának mindenkori szlovákiai gyakorlatát2, hiszen az Európa Tanács szakértôi folyamatosan figyelik majd a nyelvi jogok alkalmazásának gyakorlatát. “Jogi szempontok szerint a charta a szlovák törvények fölé rendelt dokumentumnak számít, egyszersmind érinti és rendezi a nyelvhasználat teljes spektrumát, tehát nemcsak az eddig szabályozott nyelvhasználati jogokat tartalmazza, hanem a hivatalos nyelvhasználattól kezdve az oktatást, a muvelôdést, az egészségügyet, mondhatni a közélet legszélesebb területeit érinti2 < fogalmazott Csáky. Hangsúlyozta, hogy a charta rendelkezései értelmében a közintézményekben, közhivatalokban is érvényesíthetôk lesznek a kisebbségek nyelvi jogai. A gyakorlatban ez azt jelenti majd, hogy bôvülnek a jelenlegi lehetôségek: a 20 százalékos nemzetiségi többséget elérô helységekben, régiókban, azok közintézményeiben több kétnyelvu nyomtatvány kerül forgalomba. A hivatalnokok felvételekor figyelembe kell venni, hogy beszélik-e az ott élô kisebbségek nyelvét, mivel hogy a kisebbségek nyelvén írott beadványokra mind szóban, mind írásban ugyanazon a nyelven kell válaszolniok < húzta alá Csáky. Egyértelmu igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy vonatkoznak-e majd a dokumentum rendelkezései a bíróságok tárgyalási nyelvére is. “Az az egyetlen megkötés, hogy a hivatalos iratokat és a döntéshozatal dokumentumait, így például a jegyzôkönyvet szlovák nyelven kell rögzíteni. A bíróságokon mindenki használhatja majd a saját anyanyelvét, és a bíróságok kötelesek lesznek elfogadni bármilyen kisebbségi nyelven írott dokumentumot2 < mondta a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese. Hozzátette: az esetleg szükséges tolmácsok honoráriumát minden esetben az állam köteles fizetni. Csáky várakozásai szerint a köztársasági elnök a kormány döntése alapján rövidesen felhatalmazza a külügyminisztert, hogy Strasbourgban írja alá a chartát, amelynek szlovák parlamenti ratifikációja várhatóan “a lehetô leggyorsabban, mindenképpen 2001 elsô félévében, vagy talán annál korábban is sikerül2. Jól politizál a pozsonyi magyar párt. Az MKP csak akkor hajlandó támogatni a szlovák alkotmány módosítását, ha < a kormány programjában rögzített szándéknak megfelelôen < az állam kész az önkormányzatok kezelésébe adni azt a közel félmillió hektárnyi földvagyont, amit a szlovákiai magyaroktól elkobzott földek tulajdonosai és örökösei a kárpótlás során valamilyen okból nem igényeltek vissza. További követelés a szlovákiai magyar pedagógusképzés feltételeinek megteremtését célzó nyitrai magyar egyetemi kar létrehozása és Komárom-megye megalkotása. Ennek nemcsak közigazgatási, hanem gazdasági vonzatai is vannak. Ismeretes, hogy a magyarlakta vidékeken a lakosság egyharmada munkanélküli, távlatok nélkül él, a kormány nem tesz semmit. Egy lengyel újság (Rzeczpospolita) Fohász az Unióhoz címu riportjában írja: < Az egyik nagykürtösi gazda panaszkodik, két éve nem telt nekik arra, hogy húst vegyenek. A helyi bányában egykor több mint 2000 ember dolgozott, ma már csak 750, a tervek szerint az üzemet 2003-ban bezárják. A környezetszennyezés elképesztô, lassan már az artézi kutak vizét sem lehet meginni, munkalehetôség nincs, az ifjúság jövôje kilátástalan. Tornaújfalu lepusztult, de még muködô állami gazdaságának egyik dolgozója a határon túlra mutat: a magyar oldalon, pár kilométerre korszeru tejfeldolgozót építettek, de be kellett zárni, mert nem volt elegendô beszállító. A szlovák oldalon pedig termelik a rengeteg tejet, amit a 100 kilométerre levô Nagymihályiba szállítanak. A magyar nemzetiségu állampolgárok földvagyonát az állam kezeli, ráadásul rosszul. A magyarok évek óta hiába követelik, hogy átvehesse ezeket a földeket a falvak önkormányzata. A Kárpátok Eurorégió tanácsának tagja, Stefan Zaharias szerint az EU a Phare alapból juttatna pénzt a határ menti területek fejlesztésére, de ehhez elôbb meg kellene változtatni a szlovák államigazgatásban uralkodó felfogást. Szlovákia Lengyelországgal aláírta a határmenti együttmuködésre szóló egyezményt, Magyarországgal azonban még nem. A lengyel Duka-Zólyomi Árpád, a Magyar Koalíció parlamenti képviselôje rámutat: < Meciar megszüntette a többségében magyarlakta városok önálló közigazgatását. Az 1998-as választások után a Magyar Koalíció kormányzati szerepet vállalt, de még így sem sikerült elindítania a reformokat. A szlovák politikusok muvi, észak-déli tengelyek mentén akarják megosztani a Pozsonytól az ukrán határig terjedô sávot, olymódon feldarabolva a területet, hogy minden közigazgatási egységben a szlovák népesség alkosson többséget. Ezzel szemben a történelmileg összefonódott területeket hat közigazgatási egységre kellene bontani, Komárom központtal: ez a város volt a régió fôvárosa egészen a XIX. század derekáig. A lengyel riport végén közölt tájékoztató szerint Szlovákiában 600 ezer magyar él. Tudjuk, hogy a magyar kormány állandóan szorgalmazza a regionális együttmuködés kiépítést. Ehhez a Európai Unió PHARE-programjától komoly anyagi támogatást lehet igényelni. A gazdaságilag együvé tartozó, de a politikai határral elválasztott tájegységek összefogása elsôrendu magyar érdek, hiszen nemcsak helyreállítja a gazdasági egységet, hanem a magyarságot is egyesíti. A regionális együttmuködés szorgalmazására Lôrincz Csaba, a külügyminisztérium helyettes államtitkára folytat jelenleg tárgyalásokat Pozsonyban. Déli szomszédunknál is alakulnak a dolgok. Vajdaságban járt Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségügyi fôbiztosa. Látogatásának célja: betekintést nyerni a kisebbségek jogaiba és helyzetébe a nemzetközi dokumentumokban foglalt mércékhez viszonyítva. Nenad Canak, a Vajdasági Képviselôház elnöke a fôbiztosnak elmondta, hogy megalakulásától napjainkig a Tartományi Képviselôház számos köztársasági törvény módosítását javasolta a kisebbségek jogainak teljesebb valóra váltása érdekében. Max van der Stoel kérdésére válaszolva, hogyan szerzi vissza a Vajdaság a tartomány autonómiájának egy évtizeddel ezelôtti megszüntetésével elveszített jogait, a vendéglátó elmagyarázta, hogy az SZDE keretében létezik egyetértés ezzel a kérdéssel kapcsolatban, és a Szerbiai Képviselôház megalakulása után várhatóan már elsô ülései egyikén meghozza a törvényt, amellyel visszaszármaztatja a tartomány hatásköreit és a funkciók pénzügyi forrásait is. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vélhetôen tagja lesz az új szerb kormánynak: a szövetség elfogadta Zoran Djindjic leendô miniszterelnök felkérését és Kasza József pártelnököt jelölte kormányfôhelyettesnek. A leendô szerb miniszterelnök-helyettes rámutatott, hogy a VMSZ nélkül a kisebbségi kérdések mindinkább a perifériára szorulnának és nem tudnák kellô nyomatékkal képviselni a magyar közösség hármas autonómia-koncepcióját. Kasza József örvendetesnek nevezte, hogy várhatóan több vajdasági magyar szakember is < államtitkárként vagy helyettes államtitkárként < dolgozhat majd a jövôben megalakuló új kormányban. Vojislav Kostunica jugoszláv elnök elégedettségét fejezte ki a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) kormányzati szerepvállalása miatt és hajlandó belefogni a szövetség hárompilléru autonómia-koncepciójának megvalósításába < közölte Kasza József VMSZ-elnök a Magyar Távirati Irodával. Amint látható, az újévben felgyorsultak az események és a folyamatok, új feladatok léptek a színtérre. Kedvezô szelek fújnak a Kárpát-medencében: ki kell feszíteni a vitorlákat! |