Nem az elsô vezetôségi válság ez a nemzeti oldal korábbi kormányzó pártjai sorában. Az 1990 óta kormányzati szerepre került pártok kormányzati idôszakaikban hanyatlást szenvedtek. Elsônek a Magyar Demokrata Fórum, követte a Független Kisgazda Párt, majd a Kereszténydemokrata Néppárt, hogy most ismét a Független Kisgazdapártra kerüljön a sor. A másik oldalon a félévszázados bolsevista-szocialista diktatúra utódpártjaiban éppen ellenkezôleg nem a kormányidôszakban, hanem az ellenzéki idôszakban történik vezetôségi váltás. Ennek a jelenségnek a megértéséhez a magyarországi politikai pártszisztéma természettrajzát kell vizsgálat tárgyává tenni.

Ismert tétel, hogy egy adott társadalomban a párttagoltság a társadalmi eredetu törésvonalak mentén és logikája alapján jön létre. A felsôtábla és alsótábla a fôúri és köznemesi-polgári tagozódást követte, ehhez járultak a munkásosztály pártjai, majd a földmuves-földmunkás pártok. Létrejöttük mechanizmusa: ahogy erôre kap egy társadalmi osztály, helyét követeli a közhatalomban. Ez idáig lehet általános megállapítás, akár klasszikus is. De magyar földön csak megközelítôleg.

Már a középkori magyar birodalomban is, de bukását követôen törvényszeruen a magyar nemzetre nehezedô külhatalmak pártosodási tényezôvé léptek elô. Mivel írásunk tárgya nem történelmi fejtegetés, lépjük át a témát azzal, hogy ezt a különleges és nagyon régtôl jelenlévô pártosodási tényezôt nevezzük egyszeruen kuruc szindrómának. Ez a Béccsel hadakozó idôszakra nézve teljesen egyértelmu, de új elemet és új értelmet kap a 19-ik század második felében, amikor megjelenik a politikai színtéren a liberalizmus és annak “ellentéteként2 a szocializmus. E két nagy nemzetközi politikai erôvonal térfoglalása Magyarországon rendkívüli mértéku volt, meghatározó eleme lett a gazdasági és politikai életnek olyannyira, hogy a nemzet öncélú megnyilatkozásának nem maradt sok politikai tere, és amikor ezeknek az irányzatoknak állt a gyôzelem a világháborúnak elnevezett európai polgárháborúban, nem is volt már nemzeti párt, nemzeti közgondolkodás a bomlasztás kivédésére.

A nemzetköziség honi liberalizmusában fogant szándékok szülték az 1918-as ôszirózás forradalmat, amely utat nyitott a nemzetközi szervezésu munkásmozgalmak csatlakozásával az 1919-es bolsevista proletárdiktatúrának. Már csak a trianoni országcsonkítással döbbent rá az ország, hogy politikailag teljes labancvilágba került.

1945 után a Szovjetunió csak baloldali pártokat engedélyezett szervezkedni. Baloldalinak csak az számított, amely pártok a két háború között vagy tiltott vagy ellenzéki oldalon voltak. A Független Kisgazdapárt akkor ilyennek számított, Nagy Ferenccel és Tildy Zoltánnal az élen eléggé érdemtelenül vált a reakció gyujtôpártjává. A “reakció2 akkor büszkén vállalt szitokszó volt, úgy mutattuk be barátainkat egymásnak, hogy: “becsületes reakciós...2 Moszkva és budapesti vazallusai nem számítottak arra, hogy ez a falusiakra szabott párt Budapesten  meglepetést okoz. A Magyar Élet kiadásában 1984-ben dr. Pócza Lajos egykori országgyulési képviselô által megírt visszaemlékezô könyvébôl tudjuk, hogy: “Az országgyulési választásokat 1945 november 4-re, és ravasz politikai taktikából a Budapest székesfôvárosi törvényhatósági választásokat egy hónappal korábbra, október 7-re tuzték ki. Azt a tévhitet akarták kihasználni, hogy a Kisgazdapárt kizárólagosan a kisgazdák, illetve parasztok, tehát vidékiek pártja. Ki akarták használni Budapest gyárváros jellegét is, ami igen nagyszámú szociáldemokrata szavazatot ígért. Budapesten, a törvényhatósági választásokon, biztosak voltak a marxista blokk gyôzelmében, de abban is, hogy ez számukra erôsen és kedvezôen fogja befolyásolni az országos választásokat. Ebben Rákosi annyira biztos volt, hogy keszthelyi beszédét így fejezte be:

“Budapest népe majd példát mutat, kövessétek Budapest példáját... A budapesti választáson a legnagyobb meglepetésre a Független Kisgazdapárt abszolut többséget ért el.

Ugyanez megismétlôdött a Kisgazdapárt szétszedése után a Demokrata Néppárttal, amelynek teljes neve Kereszténydemokrata Néppárt lett volna, dehát akkor a kereszténység megvallása nem volt ajánlatos. Ugyanezek a körülmények eredményezték, hogy a párt nevétôl függetlenül az akkor engedélyezett baloldali pártok legjobboldalibbjánál gyülekeztek a nemzeti érzésu magyarok.

1989-ben nem a nemzeti Magyarország, hanem a “demokratikus Magyarország2 szolgált példaképül a többpártrendszeru demokrácia létrehozásához: az a rövid idôszak, amikor Moszkva < ki tudja milyen elgondolásból < megengedte polgári pártok részvételét is a budapesti parlamentben < persze csak rövid idôre. Ilyen minta alapján alakultak 1989-ben a bolsevisták utódpártjai (SZDSZ, MSZP) és az átalakulás mozgalmi pártjai (MDF és a Fidesz) mellett a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt < mint   történelmi pártok. A két történelmi párt arra számított, hogy még él a magyar nép emlékezetében az a hôsies küzdelem, amivel e pártok egykori vezetôi ellenálltak a bolsevista nyomásnak. Az idôsebb választóktól lehetett is ilyen elvárás, de lényegében az volt a helyzet, hogy aki nem lelkesedett a bolsevista utódpártokért (SZDSZ és MSZP), és nem tartotta érdemesnek támogatni az MDF-et és a Fideszt, tetszése szerint választhatott a kisgazdák és kereszténydemokraták között. Ezzel változatosabb kínálat volt a nemzeti oldalon, mint a labancfélen, ahol a volt egypártrendszer nemzetközi beállítottságú kisebb és intellektuálisabb része az SZDSZ-ben, a pártkatonaság az MSZP-ben tömörült < mindkettô biztos bázist adva egy elôidézhetô bolsevista restaurációnak < valamilyen formában.

A címhez huségesen a Kisgazdapárt útját kell követnünk. Egy pesti ügyvéd, Torgyán József ebben a pártban találta meg becsvágyának terepét. A régi idôk (amúgyis túlidealizált) dicsfénye nem nagyon vonzotta ôt, a párt nosztalgiázó részétôl megszabadult, és a többségben lévô opportunistákkal együtt kiválva az Antall-kormányból, megszervezte a Torgyán-pártot. Vezér-vezette párt lett a Kisgazdapárt. (Zárójelbe tartozik a megllapítás, hogy jó pártot, erôs pártot csak vezéregyéniség hozhat létre és tarthat meg. A demokrácia híveinek kár borzongani < ez élettapasztalat.)

1998-ra Torgyán József a nemzeti oldal második legnagyobb pártját vitte be a Törvényhozás Házába, amely pártot < minden borzongása ellenére < a Fidesz bevette a kormányzás kebelébe. Talán mindenki meglepetésére, Togyán és pártja eléggé megfelelt a kormányzati szerepben. A pesti ügyvéd a vidéki gazdálkodás minisztere lett, parlamenti csapata fegyelmezetten állt mögötte.

Mind ezek ellenében a kormányzás harmadik évében felbolydult a politikai kas, és abban a kisgazdák közt zeng a perpatvar. Mi folyik itt? < kérdezzük. Törvényszeruen elviselôdik egy politikai párt a kormányszolgálatban? Avagy a pártelnökség és a miniszteri állás egy személyben nem összpontosítható, mert a két feladat ellátása közben valamelyiket el kell hanyagolni? Avagy a pártelnök/miniszternök fejébe száll a dicsôség? A ma már egyetlen parlamenti történelmi párt külsô avagy belsô szétdaraboltatása történik? Vagy talán éppen a párt megmentése az alámerüléstôl az elnök lecserélése által.

Néhány hónappal ezelôtt egy külsô támadás érte a Kisgazdapárt elnökét.

Errôl Bayer Zsolt számolt be az alábbiak szerint:

“Horn Gyula annak idején villát épített magának. Illetve építtetett. A Dóm Rt.-vel, a Postabank cégével, sôt a telket is a Postabanktól vette. A Horn-villa titkát a Demokrata írta meg részletesen, majd jött a magyar sajtó »másik fele«, a »demokratikus«, a »független«, az »elfogulatlan«, a »szakértô« és »szakszeru«, szóval jöttek ôk és megírták, hogy mennyire nem kellene Horn Gyula házával foglalkozni.

Hogy ez micsoda nemtelen támadás. És különben is, mennyire szomorú lenne, ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem engedhetne meg magának egy ilyen házat. Tegnap a Magyar Hírlap címu »független«, »elfogulatlan« stb., stb. napilap címoldalán háromhasábos fénykép ordít, a fotón egy épülô ház, felette a cím: Torgyán Józsefék költöznek? Majd következik egy cikk, amelybôl kiderül, hogy Torgyánné Cseh Mária tavaly telket vásárolt Budán, a Márton-hegyen, s e telken jelenleg építkezés folyik. Kiderül továbbá, hogy a miniszter fia, Torgyán Attila szintén építkezik, a II. kerületi Cirbolya utcában, egy ezer négyzetméteres »birtokon«. (Ha a széles körben ismert és használt négyszögölben adjuk meg az adatokat, kiderül, hogy ez a hacienda mintegy 280 négyszögölnyi telkecske...)

Az idézett cikk mindent elmond a baloldali sajtó kettôs mércéjérôl, a lényeg azonban: a Horn-villa ügyébôl nem lett semmi, a Torgyán-villa pedig felhasználható kormányellenes célra. Persze, a Torgyán-villa dolga is érdekes lehet, de a sokkal nagyobb értéku Horn-villa esetének elkenése után, ennek már csak a sajtó kettôs mércéjének összehasonlítására alkalmas.

A balfertály szünet nélküli akadékoskodása után most belsô lázadás, bomlás szolgáltat anyagot a sajtónak. Nem az elsô belviszály ez a pártban, de mindeddig Torgyán József kerekedett felülre, kiszórva az ellene lázadókat. Úgy mondják, olyan emberekkel vette körül magát, akiknek a képességei mélyen az ô képességei alatt maradnak, ami magában is biztosítja elsôbbségét, és amikor gondol egyet, elbocsátja ôket. A kegyvesztettek azután alakíthattak új pártot, vagy megírták könyvüket < Torgyán maradt. Most ismét lehet fogadásokat kötni: leszereli-e Torgyán most is az ellene lázadókat?

Egy úgynevezett reformkör alakult ki a pártban, a párt képviselôi körében, akik < mint mondják < nem riadnak vissza végsô esetben attól sem, hogy kizárják a pártelnököt a képviselôi csoportból. Ilyen már volt korábban, csakhogy végülis a kizáró többség tunt el a pártból és Torgyán volt az, aki késôbb kormányzó párttá tette a Kisgazdapártot. Tehát, a reformkör < Csúcs László, Molnár Róbert, Lányi Zsolt, Kiszeli Katalin és Liebmann Katalin az ismertebbek közt < most már nyíltan szembefordultak az elnökkel, aláírásgyujtésbe kezdtek országos nagygyulés összehívására.

Lányi Zsolt < nemrég lemondott alelnök < szerint a tagság 65<70 százaléka már nem bízik a kisgazda pártelnökben, a megyei elnökök “huségnyilatkozatai2 a helyi szervezetek hozzájárulása nélkül születnek. A vidéki kisgazda tagság és a szimpatizánsok annyira kiábrándultak az elnök körüli visszás ügyek miatt, hogy jelentôs politikai stílusváltás nélkül, illetve Torgyán Józseffel az élen az FKGP nem juthat a parlamentbe 2002-ben < vélekedett Lányi Zsolt, aki egyébként elvállalná a párt elnöki tisztségét, mint mondta 2002-i, vagyis a választásokig, ha arra felkérnék. Ez nem valami forradalmi hang és Lányi Zsolt sem olyan vezéregyéniség, aki miatt Torgyán híveinek nem kis tábora egyakarattal oda csatlakozna az elégedetlenkedôkhöz.

Ebben az évben megkezdôdik a választási hadjárat, és egy olyan pártnak, amely egykor már közel húsz százalékos választási népszeruséget mutatott fel, ilyenkor < tetszik-nemtetszik < nem szabad egységet bontani.

Egyelôre megoldatlan rejtvény a kisgazdapárt hosszú évek óta legsúlyosabb belsô válságának rendezése < írja a Magyar Nemzet, majd így folytatja: “A Torgyán Józseffel szembeszegülô politikusok túl messzire mentek el már ahhoz, hogy visszatáncoljanak. Odáig azonban még hosszú utat kell megtenniük, hogy ki tudják kényszeríteni a párton belüli hatalmát példátlan garanciákkal körülbástyázó elnök távozását. Ám Torgyán József is hasonlóan furcsa helyzetbe került. Korábban megkérdôjelezhetetlen tekintélye ahhoz még most is elég, hogy akár Chilébôl üzenve felsorakoztassa maga mögött az FKGP megyei szervezeteit, ahhoz viszont már kevés, hogy hatalmi szóval elhallgattassa az elégedetlenkedôket. Mindenesetre most, az aktuális tisztogatási hullám levezénylésekor túllôtt a célon, amikor a párton belül komoly bázissal nem rendelkezô, korábban általa felemelt politikusokon kívül (közéjük tartozik például Liebmann Katalin felfüggesztett budapesti elnök) a sokak szemében a hagyományos kisgazda szavazótábort megjelenítô Lányi Zsolt frakcióvezetô-helyettesi tisztségbôl való elmozdítását kezdeményezte. Azt, hogy a pártelnök is felismerte taktikai hibáját, jelzi az a reakció, amellyel Lányi párttisztségrôl való lemondását fogadta.

Miután azonban a politikus világossá tette, hogy 2002-ig szívesen

átvenné Torgyántól a pártelnöki tisztséget, kettejük konfliktusa

elkerülhetetlenné vált.2

Számos kisgazdapárti parlamenti képviselô egyetért a “reformerek2 álláspontjával, de nem nyilatkoznak mindaddig, amíg a pártelnök haza nem tér külföldi útjáról. Ez mindenképpen a zendülés megalapozatlanságára utal, hiszen nehezebb szembenézni az erôs vezetôvel, mint távollétében szervezkedni. Sokan úgy gondolják, hogy méltó büntetést osztogat majd Torgyán a lázadóknak és helyzetét még meg is erôsítheti.

Torgyán ért hozzá, hogy érzelmi szálakat pengessen. Most is sajnálatosnak nevezte, hogy három országban végzett “kiemelkedo, nehéz és eredményes munkája2 helyett olyan képviselok nyilatkozatairól kérdezik, akik önmaguknak is ellentmondanak, és < szavai szerint < valódi ero nem áll mögöttük. < Mindig van három ember, aki ahányszor, amikor én elutazom, rágalmazza a kisgazdapártot < mondta Torgyán József. Az FKGP ma ünnepli 93. születésnapját, és szégyelljék magukat, akik ehhez nem méltó nyilatkozatokat tesznek < jelentette ki.

A kisgazdapárt Békés megyei szervezetének álláspontja szerint “ismétlodni látszik az az 1991<1992-es kezdeményezés, amellyel kívülrol akarták meghatározni a kisgazdapárt vezetoit, közszereploit2. Az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint mindennemu támadás mögött, amely a kisgazdapárttal kapcsolatban az utóbbi idoben megfogalmazódott, “az a háttérpolitikai szándék áll, hogy az FKGP felmorzsolásával kétpólusú váltópolitikát valósítsanak meg2 < utalva arra, hogy csak a szocialisták és a fideszesek kerülhessenek kormányzati helyzetbe, egymással versenyezve.

Bernáth Varga Balázs FKGP országos fotitkár szerint is a szándék az egyetlen történelmi parlamenti párt meggyengítésére és a pártok között meglévo arány mesterséges megváltoztatására irányul. Ugyanezt mondja Pallag László országgyulési képviselo is. Egy általa aláírt közlemény szerint mindennemu támadás mögött, amely a kisgazdapárttal kapcsolatban az utóbbi idoben megfogalmazódott, “az a háttérpolitikai szándék áll, hogy az FKGP felmorzsolásával kétpólusú váltópolitikát valósítsanak meg2. “A keresztény életbol zöld utat biztosítana a szocialista, liberális eroknek saját céljaik megvalósítására2 < hívja fel a figyelmet a képviselo.

Ezekkel szöges ellentétben áll a MIÉP hetilapjában kifejezett vélemény: “Tevékenysége alapján Torgyán doktor egyértelmuen az SZDSZ emberének tekinthetô, hiszen pártelnöki és miniszteri megnyilvánulásai kiválóan alkalmasak a nemzeti oldal lejáratására. Torgyán József folyamatosan hivatkozik a nemzetre, a családra és a kereszténységre, miközben közszereplésével < akarva vagy akaratlanul < igyekszik nevetségessé tenni, lejáratni a konzervatív értékeket, kiváló érveket és támadási lehetôségeket nyújtva ezzel a nemzeti oldal mucsaiságát hangoztató balliberális erôknek.

A magyar parlamenti politikai mezôny ma már határozottan két táborra oszlik: baloldalra meg jobboldalra. A külhatalmi vonatkozások alapján elfogadható a labanc idején a Fidesz elvégezte magában a számadást, felhagyott korábbi elgondolásával < ami valamiféle nemzeti liberális öszvérgondolat volt <, besorolt a jobboldalra és ezt megtartotta, derekasan megerôsítette eddigi hároméves kormányzati szrepével. Szerette volna, ha nem kellett volna befogadni a kormányzatba a Kisgazdapártot, jelesen Torgyán Józsefet. Végülis elviselte az ország, nem is bizonyultak olyannak, mint a sajtóriogatás jósolta. A MIÉP sem bizonyult olyannak az Országgyulésben, mint azt a béljósok szörnyítették.

A Kisgazdapárt mai válsága hasonló a Kereszténydemokrata Néppárt négy évvel ezelôtti válságához, amely utóbbinak teljes lezüllését eredményezte: nem megfelelô elnöke helyébe nem jobb, de a lehetô legrosszabb került. Ez lehet intô jel is, meg az is, hogy a kisgazda képviselôcsapat eléggé színtelen, meg sem közelíti a maradék MDF mai csapatát. A Kisgazdapárt válsága nagy baj a jobboldal részére, de nem tragédia. A párt tagsága és szavazótábora határozottabban jobboldali, mint felsô vezetô gárdája. Szavazatvesztesége nem fog nyereségként mutatkozni a baloldalon. A kádári idôk két baloldali kövületével szemben a jobboldal pártstruktúrája még kialakulatlan, de együttesében erôsödô, növekvô erô.