Vissza a főoldalra Vissza a tartalomjegyzékhez (Csapó Endre - Ausztráliai Magyar Élet - 2002 március 12)
Csapó Endre
A NATO mint politikai haderô
Amikor az Egyesült Államok székvárosában, Washingtonban,
a világ
politikai irányításának középpontjában megjelenik valamilyen
nyilatkozat Magyarországgal kapcsolatban, érdemes odafigyelni. Amíg
Magyarország moszkvai gyámkodás alatt élte életét, nagyon ritkán
fordult elô, és nagy dolognak kellett történnie, hogy hazánkról valami
elhangozzon Washingtonban < kivéve természetesen 1956-ot. Amióta nem
Moszkva, hanem Washington vagy ha úgy tetszik New York érdekelt a
magyar gazdasági és politikai élet viszonyaiban, mind gyakrabban hall
vagy olvas a magyarokról az amerikai nép. Általában nem kedvezôtlenül.
Ezért is történt, hogy most "felkaptuk a fejünket² otthon és a
nagyvilágban egy cikk nyomán, amely a Washington Post március 4-i
számában jelent meg. Mielôtt kiértékelnénk, kérjük, olvassák el teljes
egészében és eredetiben is, mert fontos és érdekes dolgokat tudunk meg
belôle.
New NATO, Old Values
By Jackson Diehl, March 4, 2002.
Several of the formerly Communist European nations that now
bank
on partnership with the United States have begun to look unsavory to
many in Washington. The prime minister of one has embraced a
nationalist agenda worthy of the 1930s while tacitly allying himself
with anti-Semites; another has become notorious for his attacks on the
free press and connections to gangsters.
Néhány korábban kommunista európai állam, amely ma az
Egyesült
Államok partnere, kezd undorítónak látszani sokak szemében
Washingtonban. Egyiknek a miniszterelnöke az 1930-as idôkbôl való
nacionalista felfogást ápolgat, mialatt hallgatólagosan
antiszemitákkal szövetkezik; a másik viszont hirhedtté vált a szabad
sajtó elleni támadásai és gengszterekkel tartott kapcsolatai miatt.
Here's the alarming part: These folks are not from the
countries
that the Bush administration is considering for NATO membership later
this year < they are from Hungary and the Czech Republic, two of the
three states that already joined NATO in its first post-Cold War
enlargement. One of the central tenets of that expansion has been that
the Western alliance can ensure that its values of democracy and human
rights take hold across Europe by inviting in the former members of
the Soviet Bloc, even if they have little to contribute militarily.
Itt az a veszélyt jelzô rész, hogy ezek a személyek nem
azon
országokból valók, amelyeket a Bush kormányzat NATO-tagságra mérlegel
az év folyamán, hanem Magyarországról és a Cseh Köztársaságból valók,
két olyan államból a három közül, amelyek már csatlakoztak a NATO-hoz,
annak elsô hidegháború utáni kiterjesztése során. Az akkori bôvítési
szempontok egyike az volt, hogy a nyugati szövetségesek el akarták
érni, hogy az általuk képviselt demokrácia és emberi jogok tovább
terjedjenek Európában a szovjet blokk korábbi tagjainak meghívásával,
akkor is, ha vajmi kevéssel tudnak hozzájárulni katonailag.
But almost six years after Hungary was admitted, Prime
Minister
Victor Orban has become so toxic with his talk of Lebensraum for
Hungarians that he has been refused a White House visit, while the
Czech Republic's Milos Zeman got in only after an earlier date was
canceled because of his criminal connections. ²When you look at Orban,
you could say that this is proof that our theory of expansion didn't
work,² says a former Clinton administration official who was
instrumental in Hungary's admission. ²If he had said the things he is
saying now in 1995 or '96, he and Hungary would have been
disqualified.²
Azonban, majdnem hat évvel Magyarország felvétele után
Orbán
Viktor miniszterelnök annyira mérgezô hatású volt Magyarország
Lebensraum-jára utaló kijelentésével, hogy White House-i látogatása
elutasításban részesült, míg Milos Zeman a Cseh Köztársaságból csak
azt követôen jutott be, hogy egy korábbi idôpontot már töröltek,
bûnözôkkel tartott kapcsolatai miatt. "Orbánra tekintve elmondható,
hogy itt a bizonyíték: bôvítési teóriánk nem mûködött² <
mondja egy
korábbi Clinton-kormányzati tisztviselô, aki támogatta Magyarország
felvételét. "Ha olyanokat mondott volna 1995-ben vagy 96-ban, mint
amit most mond, ô és Magyarország elutasításban részesült volna.²
There's no provision for expelling NATO members already in
the
club < though Sen. Carl Levin, the Democratic chairman of the Senate
Armed Services Committee, has sometimes talked of proposing one < and
diplomatic veterans of Europe point out that NATO members Portugal,
Greece and Turkey have caused worse embarrassment in the past. Still,
the enduring political immaturity of post-Communist Europe now looms
as the central issue as NATO considers whether to extend a security
guarantee to nine more countries: three Baltic states that were once
part of the Soviet Union, as well as five in the Balkans and the Czech
Republic's former partner, Slovakia.
A NATO-ból a már bent lévô tagok kizárására nincs szabály,
noha
Sen. Carl Levin, a Senate Armed Services Committee demokrata-párti
elnöke valamikor már tett ilyen javaslatot, és veterán európai
diplomaták is rámutattak, hogy a NATO-tag Portugália, Görögország és
Törökország rosszabb kellemetlenséget okozott a múltban. Most pedig
Európa posztkommunista részének tartós politikai éretlensége meredezik
központi kérdéssé, amikor a NATO mérlegeli, vajon kiterjessze-e a
biztonsági garanciát további kilenc országra: három balti-államra,
amelyek egykor része voltak a Szovjetuniónak, továbbá öt
Balkán-államra és a Cseh Köztársaság korábbi társára, Szlovákiára.
For better or worse, issues that dominated the last NATO
expansion
debate have disappeared. Russia, which used to object to a larger
alliance, effectively has been invited to join it through a new
decision-making council. Meanwhile, NATO's token participation in the
Afghan war and the accelerating gap between European and American
defense capabilities mean that NATO is becoming more political than
military in character < a trend that dismays some dedicated
Atlanticists but doesn't seem to trouble a Bush administration
inclined to military unilateralism.
Jó vagy rossz < a NATO legutóbbi bôvítési vitáit
domináló
problémák eltûntek. Oroszország, amely eddig ellenezte a tágabb
szövetséget, ténylegesen meghívást kapott a csatlakozásra egy új
döntéshozó tanács által. Idôközben a NATO jelképes részvétele az afgán
háborúban, és a növekvô hézag az európai és amerikai védelmi
készültségben azt jelzi, hogy a NATO egyre inkább politikai mint
katonai jelleget ölt < egy olyan irányzat ami megdöbbent néhány
elkötelezett atlantistát, de aligha zavarja a Bush-kormányzatot, amely
katonai egyoldalúságra hajlik.
NATO's evolution means that few people in Washington or
Europe
object in principle to another large expansion, and before Sept. 11,
President Bush embraced the idea as a pillar of his European policy.
Administration officials now say that as many as seven of the nine
formal candidates could be invited in at NATO's summit in Prague this
November, a step that would make the alliance an organization of 26
countries, plus Russia. Ex-Yugoslav republic Slovenia and the Baltic
states of Latvia, Lithuania and Estonia are almost sure to get in;
Slovakia, Romania and Bulgaria all have a chance.
A NATO fejlôdését jelzi, hogy elvileg kevesen kifogásolnak
Washingtonban vagy Európában egy másik nagy bôvítést, és szeptember
11-e elôtt Bush elnök is Európa-politikája oszlopaként dédelgette az
elgondolást. Kormányszemélyiségek mondják, hogy a kilenc tagjelölt
közül legalább hét kaphat meghívást a NATO prágai csúcsértekezletére
novemberben, mely lépéssel a szövetség 26 ország szervezetévé válna,
plusz Oroszország. A volt jugoszláv köztársaságból Szlovénia és a
balti államok, Lettország, Litvánia és Észtország majdnem bitosan
bekerül, Szlovákia, Románia és Bulgária is esélyes.
Yet if NATO is going to have any meaning at that new size and
shape, the old theory has to be made to work: Membership must
consolidate and preserve a liberal democratic political order across
the continent. ²The whole focus now is on can we get these countries
qualified on the basis of a reform agenda,² says Bruce Jackson,
president of the U.S. Committee on NATO, an influential pro-expansion
group. ²We are trying to institutionalize a new system of democratic
values.²
Mármost ha a NATO új méretében és alakjában valami értelmet
kap, a
régi elméletet mûködésbe kell hozni: a tagságnak kell megszilárdítania
és megôriznie a liberális demokrácia politikai rendjét a földrész
egészében. "Minden abban összpontosul: megfelelôvé tudjuk-e tenni
ezeket az országokat egy reform-követelmény alapján² < mondta Bruce
Jackson az U.S. Committee on NATO, egy befolyásos bôvítésérdekelt
csoport elnöke. "Igyekszünk intézményesíteni a demokratikus értékek
új
rendszerét².
That goal was at the center of a tour of all nine candidate
countries last week by a Bush administration team led by NATO
Ambassador Nicholas Burns. The governments were told that NATO won't
decide on their admission until the fall; between now and then, each
has been urged to carry out specific reforms. Though some are
military, most of the big ones are political: Romania is to act
against corruption; Latvia needs to make concessions to its ethnic
Russians. Most specifically, Slovakia must not allow former strongman
Vladimir Meciar to return to power in its upcoming elections, a
development that Burns strongly and publicly suggested would nix the
country's candidacy.
Ez a cél volt a látogatás középpontjában múlt héten,
amikor a
Bush-kormányzat egy csoportja, NATO-követ Nicholas Burns vezetésével,
megjelent mind a kilenc jelölt országban. A kormányok tudomására
hozták, hogy a NATO nem dönt felvételükrôl idén ôszig, a közbeni idôre
mindegyik sürgetést kapott meghatározott reformok végrehajtására. Bár
ezek egy része katonai, a legtöbb komolyabb reform politikai jellegû.
Romániának fel kell lépnie a korrupció ellen, Lettország több
engedményt adjon orosz kisebbségének. Legkifejezettebben Szlovákia nem
engedheti vissza a hatalomba a soron következô választásokon a korábbi
erôskezû embert, Vladimir Me?iart, mely fejlemény, amint azt Burns
erôsen és nyíltan jelezte, levenné az országot a jelöltségrôl.
The whole effort assumes that NATO will serve better < or
at least
as well < as an enforcer of political norms than as a collective of
military assets. Orban and Zeman are sorely testing that theory. But
Zeman's term in office expires this year, and the Bush administration
is crossing its fingers as Hungary's April elections approach, hoping
its snubs of Orban will help tip the outcome toward the opposition
Socialists. Shunning has become a NATO weapon < one appropriate for an
alliance whose central battles have become political.
Az egész törekvés azt célozza, hogy a NATO mint politikai
normák
kikényszerítôje jobban szolgáljon < vagy legalábbis annyira jól <,
mint szolgál katonai erôegyüttesként. Orbán és Zeman alaposan próbára
teszi ezt az elméletet. Azonban Zeman hivatali ideje ezévben lejár, és
ahogy közeledik az áprilisi magyarországi választás, a Bush-kormányzat
reméli, hogy Orbán visszautasítása segíti a mérleg átbillenését az
ellenzéki szocialistákhoz. Kirekesztés egy NATO-fegyver lett < ami
alkalmas egy szövetség részére, amelynek központi törekvése politikai
lett.
*
A cikk szerzôje a NATO átalakulásáról szóló írásában
alaposan
odasuvaszt a magyaroknak. Úgy gondolja, az ô feladata rendreutasítani
a már NATO-tag Magyarországot, amiért nem viselkedik az ô elképzelése
szerinti NATO-konformistaként. Egy betagolt és jól idomított
tagországnak tudnia kell, hogy politikailag csak liberális demokrata
lehet, aminek a tartalmi lényegét majd kodifikálják, mint Lenin
tanait. A cikk tartalmából és hangvételébôl szimatolható, hogy Mr.
Diehl a Pesten finomított liberalizmusnak a híve, odakanyarítja
Orbánhoz a Lebensraum-ot, amivel oly kecsesen suvasztott Bauer Tamás
SZDSZ-es törvényhozó február 5-én a Parlamentben, ékesszólóan, hogy a
kormányfô "miért tartotta fontosnak, hogy ebben a mondatban, egy a
minden politikailag mûvelt ember számára ismert módon, a náci
politikai szótárból használt kifejezést használjon². A
libertinistáknál már bizony az a módi, hogy ha megszólal a
miniszterelnök, elôveszik a náci politikai szótárt, és ha "egyezik²,
akkor megvan a bizonyíték, kipp-kopp, már Washingtonban is tudják.
Amikor még bolsevista korukban szótároztak, hej akkor nagyon hamar el
lehetett igazítani a reakciósokat a Terror Házában. Most keményen meg
kell dolgozni Magyarország lejáratásán, kapitalista piaci viszonyok
közt.
Orbán Viktor miniszterelnök 2002 január 17-én a Magyar Rádió
Vasárnapi Újság címû mûsorában a kedvezménytörvénnyel
kapcsolatos
kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: "Ha nekünk sikerül
összekapcsolnunk a határon túli magyarokat a magyarországi
magyarokkal, a határon túli magyarok gazdasági életterét a
magyarországi gazdaság életterével, akkor Magyarország gazdasága
sokkal nagyobb teljesítményre lesz képes, mint most. Azt szokták
mondani, ebben sok igazság van, hogy az erôsek egyesülnek, a gyengék
pedig széthullanak.²
Innét indul ki a washingtoni támadás. A többi ebbôl következik:
le
kell váltani ezt a kormányt, jöjjenek vissza a kommunisták, ezt reméli
a Bush-kormányzat < a Washington Post cikkírója szerint. Vajon illik-e
megkérdezni a Bush-kormányt is? Ezzel és a cikk többi kijelentésével
együtt a cikk durva beavatkozás a magyar belügyekbe, a választásba,
mert a labda visszapattan Magyarországra, és a felületesen olvasó
többség már a címekbôl látja, hogy "Amerika ejtette a magyar
kormányt².
Lehetne még idôzni a részleteken, de ne vonjuk el a
figyelmet a
lényegrôl. A cikk alapvetôen a NATO-ról szól. A cím is arra utal: Új
NATO, régi értékek.
Új NATO, mert lényegesen kibôvül és
ellenpélda érdekében kellett megalkotni egy
nacionalista-antiszemita-mérgezô-undorító-elutasított-leváltandó
orbánviktort, hogy a Bush-kormányzat is tudomást szerezzen arról, hogy
milyen új NATO-t akar az amerikai sajtó. Új menetrend a régi
értékekkel < ezt Budapesten is szeretik az értékek
(államosító-privatizáló) összegyûjtôi.
*
A NATO eredetileg és állítólagosan a szovjet fenyegetettség
ellenében a tagországok védelmét szolgálná háború esetén.
Felépítésében, fegyverzetében, állományában amerikai hadsereg
szövetségesek részvételével. Azóta megszûnt a Szovjetunió, ezt
követôen a NATO európai szerepét valahogy úgy lehetne meghatározni,
hogy a sok vonatkozásban még felezett állapotú, nyugati részében
egyesülés folyamatában lévô Európa felett kialakult rendnek katonai
ôre. Anyagelvû megfogalmazással védelmezôje az amerikai üzleti
érdekeknek, de meghatározható a globalizmus katonai vetületeként. Vagy
ha úgy tetszik, két nagy háború eredményének ôre, amihez a vesztesek
is csatlakozhatnak < ha megfelelnek a követelményeknek.
Valahogy úgy lenne logikus, hogy az Európai Unió olyan saját
védelmi erôt építene ki, amely nem a háborús és megszállási idôszak
katonai intézményeinek a folytatása, hanem egy békében fogant,
ellenséges érzületektôl megtisztult új vállalkozás lenne Európa
védelmére. Ilyen igény valószínûleg elôállna olyan esetben, ha a
NATO
okafogyottan szép lassan visszahúzódna. Ennek most épp az ellenkezôje
történik, Drang nach Osten < pályáztatással. Nem Lebensraum, csak
living space.
Néhány újsághír:
< Valószínûleg "meglehetõsen nagyszámú
államot² invitál majd
NATO-csatlakozásra az atlanti szövetség, novemberi prágai
csúcstalálkozóján < jelentette ki Colin Powell amerikai
külügyminiszter kedden Washingtonban, a szenátus külügyi bizottságának
meghallgatásán. Powell nem közölte, hogy a kilenc jelentkezõ ország
<
Albánia, Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Macedónia,
Románia, Szlovákia és Szlovénia < közül végül is hányat kívánnak
meghívni a NATO-ba, de úgy vélekedett, hogy az új belépõkkel
"elég
szépen ki fog bõvülni² a tagállamok száma. Szakértõk általában
biztos
befutónak tartják Szlovéniát, majdnem biztosnak a három balti államot
és Szlovákiát, kétségesnek Bulgáriát és Romániát, esélytelennek pedig
Albániát és Macedóniát. (MTI 2002. február 6.)
< Finnországnak be kellene lépnie a NATO-ba <
jelentette ki
csütörtökön Jan-Erik Enestam finn védelmi miniszter, hozzátéve, hogy
az errõl szóló döntést a jövõ márciusi törvényhozási választások
után
megalakuló kormánynak és parlamentnek kell majd meghoznia. Enestam
szerint "a biztonsági övezetünkben végbemenõ változások²
< fõként, ha
a szintén hagyományosan semleges Svédország úgy dönt, hogy az atlanti
szövetség tagja lesz < Finnországot is belépésre késztethetik majd. A
két ország az utóbbi két évben fokozta együttmûködését a NATO-val,
fegyvereit elkezdte hozzáigazítani a szövetségi szabványokhoz, és
szaporítja a közös hadgyakorlatok számát erõik összehangolása
érdekében. Ennek jegyében Finnország 100 Leopard-2 harckocsit készül
vásárolni Németországtól 160 régi, T-72, T-55 és T-54 típusú szovjet
harckocsijának felváltására, és vett már amerikai F-18-as
vadászgépeket is. (2002. február 28.)
< Ukrajna visszafordíthatatlannak tekinti az euroatlanti
struktúrák felé való közeledését, s ebbõl a szempontból is üdvözli
a
NATO és az EU határainak közelebb kerülését Ukrajnához. Kijev idén a
hadsereg reformjának folytatását, a terrorizmus elleni együttmûködést
tartja legfontosabb feladatának a NATO-val közös fellépésében, ezen
kívül ígéretet tett arra, hogy megerõsítik a határvédelmet az
illegális bevándorlással, az ember- és kábítószerkereskedelemmel
szemben. (2002. március 1.)
< Lord Robertson NATO-fõtitkár az Európai
Parlamentben mondott
beszédében újólag nagy hangsúllyal sürgette az európai országokat
katonai kapacitásaik növelésére, a növekvõ amerikai elõny
csökkentésére. A fõtitkár szerint mindez nemcsak az amerikai
hadiiparnak lenne kedvezõ, hanem Európa hadiipara is sokat profitálhat
belõle.
< Az európaiak elõtt álló választás: vagy
korszerûsítenek vagy
peremre szorulnak. A fõtitkár szerint szükség van az európai
szövetségesek és Kanada védelmi képességeinek növelésére. Kidobott
pénz azoknak a fegyveres erõknek a további fenntartása, amelyeket a
hidegháború kihívásaival szemben hoztak létre < mondta. A NATO-nak
olyan erõkre van szüksége, amelyeket a jövõ, nem pedig a múlt
ellenségeivel szemben lehet felhasználni < szögezte le. (2002. február
19.)
*
Néhány izgalmas kérdés
Miben különbözik a jövô ellensége a múlt ellenségétôl?
Ha
barlangokban bujkál, akkor bizony a régi fegyverek nem alkalmasak, de
mire ez a nagy felkészülés? Világháborús méretû felkészülés.
Ûrháborúra készül a világ, vagy lázadó tömegek megfékezésére?
A még nem látható ellenséggel szemben most "szükség
van
Oroszország katonai erejére is². Évek óta kerülgették a kérdést,
bevonni Oroszországot a NATO-ba. Az afganisztáni háború kitöréséig
értelmetlen téma egyszerre természetessé változott, csakúgy mint
Amerika háborús hangulata szeptember 11-e következtében. Mielôtt
megkezdôdik a háború Irak és Irán ellen, be kell vonni Oroszországot.
Nyomorognak, etetni sem tudják a népüket, nem baj eddig is Amerikai
költségen teljesítettek katonai szolgálatokat. Európa ellenôrzése is
olcsóbban kivitelezhetô Moszkvából. Lehet megint katonáskodni, ott
mindennap kerül a csajkába mócsing.
Komolyabbra fordítva a szót, a háborús hangulatra átszerelt
Egyesült Államok kormánya félelmetes lendületbe hozta irtózatos méretû
és hatóerejû hadigépezetét, és világhatalmi tekintélyével maga
mellé
sorakoztatta a gazdaságilag és katonailag tôle függô államokat.
Szatelliták és vazallusok keringenek bolygóként a nem is oktalan
képzeletben. Minden eddigi világbirodalom ezt az utat követte, és
sokat lehetett tanulni a legutóbb összeomlott szovjet birodalom
esetébôl. Ez a mostani Globália nagyon jól indul, amit erô hoz
létre, azt erô tudja megtartani.
Jó odafigyelni az amerikai újságírókra, sok mindent elôbb
elmondanak, még mielôtt Washington mûködésbe hozza. Itt van ez a
Jackson Diehl egy-két hátborzongató kijelentésével. Például: "Mármost
ha a NATO új méretében és alakjában valami értelmet kap, a régi
elméletet mûködésbe kell léptetni: a tagsággal meg kell szilárdítani
és tartósítani a liberális demokrácia politikai rendjét a földrész
egészében². Ez azt jelenti, amit késôbb ki is mond, hogy: "központi
törekvése politikai lett².
Ezt meg kell ismételni: A NATO központi törekvése
politikai lett.
Vajon csak blöffölt Mr. Diehl, mint tette azt Orbán Viktor esetében?
De hiszen Bruce Jackson NATO személyiséget idézi: "MINDEN ABBAN
ÖSSZPONTOSUL: MEGFELELÔVÉ TUDJUK-E TENNI EZEKET AZ ORSZÁGOKAT EGY
REFORM KÖVETELMÉNYREND ALAPJÁN... IGYEKSZÜNK INTÉZMÉNYESÍTENI A
DEMOKRATIKUS ÉRTÉKEK ÚJ RENDSZERÉT². Ez valóban politikai nyomulás.
No, de katonai erôvel? A világ legnagyobb haderejével? A demokratikus
értékek eddig a szellemi közlekedés csatornáin terjedtek. A meggyôzés
fegyveres módszerei csak a minap mondtak csôdöt. Rosszul értelmeznénk
ezeket a mondatokat? Dehát világosan érthetô: "AZ EGÉSZ TÖREKVÉS AZT
CÉLOZZA, HOGY A NATO MINT POLITIKAI NORMÁK KIERÔSZAKOLÓJA JOBBAN
SZOLGÁLJON < VAGY LEGALÁBBIS ANNYIRA JÓL <, MINT SZOLGÁL KATONAI
ERÔEGYÜTTESKÉNT.²
Ezzel be is fejezhetnénk a helyzet komolysága vagy lényegtelensége
feletti töprengést, még csak egy kérdés tolakszik elô: mennyire lehet
komolyan venni a szóban forgó lapot, illetve a cikk íróját? Erre
találunk választ az alábbi írásban, ami a Magyar Hírlap március 7-i
számában jelent meg:
***
Lapok és kormányok
(Részlet) < A The Washington Post véleményrovatánál
lapunk
érdeklôdésére elmondták, a magyar kormánynak természetesen megvan a
lehetôsége arra, hogy reagáljon egy cikkre, amellyel nem ért egyet.
Helyreigazítás < magyarázták < nem merülhet fel, hiszen
véleménycikkrôl van szó. Írhat olvasói levelet, melynek terjedelme
legfeljebb 300 szó, megjelentethet egy másik véleménycikket
hozzávetôlegesen 700 szavas terjedelemben. Ilyen lehetne < mondták
kérdésünkre < például egy cikk a magyar külügyminisztertôl.
A Washington Post évtizedek óta az amerikai fôváros
messze
legnagyobb lapja, példányszáma meghaladja a milliót. A Post egyébként
nagyvállalatnak számít, helyi tévéállomások, kiadók is vannak
birtokában, no meg persze a Newsweek címû rangos hetilap. A New York
Times-szal közösen adja ki az International Herald Tribune címû
nemzetközi újságot.
A Post a szövetségi fôváros szinte monopolhelyzetben lévô
lapja
(Amerika legtöbb metropolisában hasonlóan egyetlen újság dominál),
cikkeinek hatása különösen nagy, ami a Postban megjelenik, az a
törvényhozók, bírák, ügyészek, fôtisztviselôk, vagyis az egész közélet
reggeli olvasmánya.
Csak az hiheti, hogy Jackson Diehl cikkét a magyar ellenzék
"rendelte meg², akinek fogalma sincs a komoly amerikai sajtó
mûködésérôl. Mind a Washington Postnál, mind a New York Timesnál és
a
többi rangos lapnál alapelv, hogy csak több forrásból megerôsített
tényt, állítást lehet közölni, s szigorúan elválasztják, a szó fizikai
értelmében is, a véleményalkotókat a hírtálalóktól. A névtelen,
szerkesztôségi (és tulajdonosi) álláspontot közlô vezércikkeket külön
stáb írja. Megint külön kaszt a publicistáké, akik legtöbbjének cikkét
a Post országosan terjeszti: tehát azok Amerika számos más nagy
lapjában szintén megjelennek. Ha Diehl, aki különben a publicisztikai
oldal helyettes szerkesztôje, a NATO-bôvítésrôl óhajt írni, akkor
számos magas rangú kormányzati emberrel is folytat háttérbeszélgetést
csakúgy, mint külsô szakértôkkel, s az elôzô adminisztráció
illetékeseivel. Nincs az a miniszter, szenátor, akit ne kapcsolnának,
ha egy hasonló rangú publicista hívja: három évtizede William Rogers,
a State Department fônöke egy fogadáson többeket kis híján fellökve
sietett bemutatkozni James J. Kilpatrick közírónak.
Annyi képzelhetô el, hogy valaki ötletet ad egy publicistának,
ám
az kifejezetten sértésnek számítana, ha vezetni próbálnák tollát: az
amerikai újságírók, kivált a Posthoz hasonló lapoknál, felettébb
komolyan veszik szakmájukat. S ezért veszik zokon, akár
csúcsemberektôl is, ha azok félrevezetô információt adnak. Amikor
Murrey Marder, a Washington Post vezetô diplomáciai szemleírója a
hetvenes évek elején rájött, hogy Henry Kissinger, az elnök
nemzetbiztonsági tanácsadója ôt megtévesztette, heteken át nem volt
hajlandó fogadni a Fehér Házból jövô telefonhívásokat: "Mondják
meg
Kissingernek, hogy neki nem vagyok itt!²
A Külügyminisztériumban folyik a gondolkodás arról,
milyen
elképzeléssel keresi meg a tárca a The Washington Post szerkesztôségét
< mondta Horváth Gábor szóvivô. Valószínûleg nem helyreigazítást
kérnek, hiszen a vélemények között megjelent írásra kívánnak reagálni,
ám < tette hozzá < a lap struktúrája több lehetôséget ad arra, hogy
megjelenjen egy Magyarországot, a magyar külpolitikát, sôt az errôl
kialakított hivatalos amerikai értékelést is bemutató anyag. Utóbbit
úgy képzelik el, hogy beszámolnak például a
Bush
lapunknak nyilatkozva azt mindenesetre leszögezte, hogy nem az olvasói
levelek között szeretnék elhelyezni az írást. Arról egyébként szintén
nem született még döntés, hogy adott esetben ki írna alá egy ilyen
cikket, ez is akkor dôl el, ha a válasz tartalmi részének átgondolását
követôen egyeztetnek a The Washington Post szerkesztôivel. (Szakértôk
nem zárják ki például, hogy a magyar diplomácia azt javasolja majd:
jelenjen meg egy cikk Martonyi János külügyminiszterrôl.) A lappal
egyelôre a washingtoni magyar nagykövetség diplomatái sem vették fel a
kapcsolatot. A szóvivô egyébként elmondta: nem egyeztetnek ez ügyben a
cikkben ugyancsak érintett Prágával.