Vissza a főoldalra    Vissza a tartalomjegyzékhez (Csapó Endre - Ausztráliai Magyar Élet - 2002 február 20.)

 Csapó Endre
Egy könyv, amely iránytû lehetne

Elöljáróban < mint misén az olvasmány az Evangéliumból < egy idézet
Kornis Gyula Történetfilozófia c. munkájából (1924) egy részlet,
amibôl megtudjuk, hogy álmodni is érdemes, meg azt is, hogy a valóság
épületének nem holt anyag az alapja:

"Az illúzió, a szépen kirajzolt jövô képe már az egyes ember lelki
életének is fontos szükséglete és mozgatója. Még inkább szüksége van
illúziókra a tömegnek. »Minden politikai, vallási és társadalmi
gondolatirányzat végül is utópiában végzôdik, mert az embereknek, hogy
a lehetôt elérjék, valami lehetetlenre van, mint végsô célra,
szükségük.« (G. Adler: Die Bedeitung der Illusionen für Politik und
soziales Leben, 1904.) Minden nagy forradalmat, társadalmi mozgalmat,
hitújítást, háborút valami irreális illúzió táplál. A nem ténybeli,
csak elképzelt illúzió-tartalom a történetben mégis az a reális
tényezô, mely a tömegeket megmozgatja. »Ha a históriából < mondja Le
Bon < kiküszöbölnôk az illúziókat és délibábokat, a históriának vége
volna. Sok gondolkodó a mi korunkat a pozitivizmus korának tekintette,
amely már csak az ész szavának engedelmeskedik. A tapasztalat azonban
épp a közelmúltban amellett tanúskodott, hogy a világot ma is a
legcsalókább utópiák vezetik.« A tömegek gondolkodását és akaratát
elsôsorban az érzelem, indulat irányítja; ez pedig a tényeket, a
valóságot mindig színezi, módosítja. A historikust tehát nemcsak az
kell érdekeljen, vajon hogyan folytak le valóban a tények, hanem azt
is, vajon ezek miképpen tükrözôdtek a tömegek lelkében, milyen
illúziók kísérték ôket, mert hisz az utóbbiak a tömeg viselkedésének
legfôbb rugói. Már Epiktetos mondja: »Nem a tények felfogása mozgatja
az embereket«. Ugyanazok a tények különbözô nyelven beszélnek,
aszerint, hogy milyen nyelven szólítjuk meg ôket. Ezért az egykorú
forrásírók, publicisták, a jelenkor emberei oly különbözô módon ítélik
meg, fôképp izgatott idôkben, hangulatuk szerint az egyes személyeket
és tényeket. A történettudománynak egyformán meg kell állapítania mind
a tények valóságát, mind a tények látszatát: egyrészt azt, ahogyan e
történést a kortársak lelke hamisan visszatükrözte. Az illúziók, a
hamis képek is belenyúlnak a történet menetébe. A tömegpszichológiai
jelenségek tüzetesebb vizsgálata derített fényt legjobban arra a
tényre, hogy a történetnek nem az értelem, a jól átlátott észokok az
igazi rugói, hanem az érzelmek, az affektív erôk, tehát a lelki élet
irracionális elemei. Naív racionalisztikus felfogás az, mely az egyén
elhatározását és cselekvését mindig ésszerû megfontolásokra iparkodik
visszavezetni. Még inkább áll ez a tömegekrôl, melyek akaratát és
tetteit elsôsorban a hangulat, az indulat, az ösztön kormányozza,
ezekkel szemben pedig az egyesben [egyénben] esetleg felcsillámló ész
tehetetlen. A tömeg, érzelmi szuggesztió alapján szinte misztikus
képzelt hatalommal ruház fel egyes bálványozott személyeket, egyszerû
elméleteket és jelszavakat, intézményeket és formulákat. S e misztikus
erôk a leghatékonyabb tényezôi a tömeg irányította történetnek. Egy
politikai párt vagy forradalom sem diadalmaskodik észokokkal, hanem
csak akkor, ha híveiben nagyon élénk misztikus hitet tudott
fölkelteni. (Le Bon, Pschychologia des foules, 1920).²
*
Ezekhez a régrôl idézett megállapításokhoz most annyi közünk van, hogy
fogódzót keresünk a napjainkban lezajló változások reményei és
aggodalmai, lehetôségei és veszélyei között, és keresünk olyan
megragadható elemeket, amelyek a mindig szûkös realitásokat
kiegészítik reá állható szilárd talajjá. Remények és aggodalmak,
lehetôségek és veszélyek bárány- és viharfelhôi derítik és borúzzák a
magyarság sorsán aggódó gondolkodókat most a legfôbb kérdés kapcsán <
mit várhatunk az európai egységesüléstôl?

Fentebb illúziókról volt szó. A nemzetállam-eszme, ma már tisztán
látszik, ugyancsak illúzió volt, nagy történelmi illúzió, ami alaposan
eltérítette a történelmet és véres realitásokat hozott létre, és <
számunkra különösen < maradandó torzulásokat okozott. A
nemzetállam-eszme forradalmakat, két világháborút, több kisebb
háborút, országdarabolásokat és csonkolásokat okozott,
Európa-felezést, Európa-hanyatlást. A francia-betegségbôl lassan
kilábaló Európa most a francmegette Közép-Európát trenírozza
szobatisztaságra.

Arra a kérdésre, hogy mit várhatunk az Európai Unióba való
besoroztatásunk után, Michael Lake budapesti EU-nagykövet egyenes
választ adott (Európai Utas, 2000/2):

"Európát mesterségesen megosztották azáltal, hogy a szovjet
kommunizmus több mint négy évtizeden keresztül megszállta Európa
középsô és keleti részét. Az integráció-folyamat teljes mértékben
véget vet ennek a mesterséges megosztásnak. Úgy vélem, hasznos a
visegrádi országok számára, ha hangsúlyozzák közép-európai
identitásukat. ... A közép-európai identitás véleményem szerint nagyon
hasznos eszköz jelenleg, de a tagsággal jelentôsége csökkenni fog.
Ugyanakkor Közép-Európa megítélése szempontjából fontos, hogy a térség
országai milyen viszonyt tartanak fenn keleti szomszédaikkal. Ezen a
téren különösen szerepet játszanak, különleges tudásukból és
történelmükbôl fakadóan. De ilyenfajta szerepet csakis szigorúan az EU
tagjaként tölthetnek be. Ami pedig a szomszédos országokban élô magyar
kisebbségeket illeti, az EU-csatlakozás ugyan nem változtatja meg a
határokat, de megváltoztathatja azok jellegét. Íly módon a tagság
bizonyos mértékben < különösen pszichológiailag < kárpótolni fog
Trianon sokak által sérelmezett igazságtalanságaiért. Hangsúlyozni
szeretném, hogy az EU nem hajlandó különbséget tenni egy szomszédos
ország állampolgárai között. Elôször is hangsúlyozni szeretném, hogy
az EU nem hajlandó különbséget tenni a romániai románok és a romániai
magyarok között, mi úgy véljük, hogy valamennyien román vagy szlovák
vagy bármilyen más állampolgárok. Másodszor is, egy dolog elfogadni a
schengeni megállapodást, más dolog ugyanakkor az, hogy az EU ítéli
meg, vajon Magyarország betartja-e az abban foglaltakat. Errôl az EU
dönt majd és nem Magyarország. ... Az, hogy Magyarország a schengeni
megállapodás keretei között milyen szabadságot élvez, teljes mértékben
attól függ, hogy miként tartja be az egyezményben foglaltakat külsô
határain, nem EU-tag szomszédaival szemben.²

El lehet töprengeni
azon, miért van az hogy a kettôs mérce < amivel Magyarországot
sújtották, és amivel Magyarországot mind azóta is már a megszólalás
tilalmával kezdve megláncolják < még jelen van és jelen lesz a
csatlakozás után is. A kettôs mérce jelenlétében a "nemzetek Európája²
üres szólam, és a "régiók Európája² tartalom nélküli fogalom. Ha
megfigyeltük, itt csak magyar kötelességekrôl van szó, a tartalom
szerint az állítólag légiesülô határon túli magyar nem magyar hanem
román, szlovák, vagy akármi.

Ezt nevezik a magyarság külsô és belsô ellenségei realitásnak. De
mennyire reális nekünk magyaroknak a realitás? Nem mindig ez ellen
kellett-e küzdenünk nem-reális eszközökkel? A trianoni határok
realitása földi megvalósulásban a magyarság biológiai hanyatlása, mert
a magyar nemzet élettere nem a medence szûkre szabott feneke, hanem az
egész Kárpát-medence. (Pukkadjon meg, akinek az élettér szó nem
tetszik, csak azért, mert Lebensraum néven történt használata
gyaláztatást szenvedett.) A pokolravettetés elôtti magyar iskolák
kárpát-medencei hegy és vízrajzi falitérképei érzékeltették a
történelemórákon megismert események logikáját, azt hogy miért kellett
mindig törekedni megvédeni, megtartani a nagy hegyeken futó határokat.
Hiszen valahány ellenség a hegyeken futó határokon belül megvetette a
lábát, azzal már rendszerint nem volt erô elbánni.

Ez nem volt könnyû teljesítmény és ha belegondolunk a honfoglalás
idejének állapotaiba, amikor Európa közepén és attól keletre
kisebb-nagyobb népek élték mozgó és mozgalmas, felbukkanó, eltûnô
törzsi-állami életüket, kellett hozzá valamilyen eszmei tartalmú
irracionális célrendszer a magyar államalapítás részére< visszautalva
a fent idézettekre <, "hogy a lehetôt elérjék, valami lehetetlenre van
szükségük². Meg kell tartani az országot < itt jön az elsô csoda <
nemcsak a hofoglaló magyar nép számára, hanem a terület összes népe
számára, azért hogy a medence egésze váljon majd Hungáriává. Be
kellett iratni Európa telekkönyvébe a Magyar Birodalmat annak korabeli
módján: minden népeknek házhozvitt tudomására adva, hogy a magyarok
nyilaitól csak Istennél van oltalom. Majd a kor hitének erejével az
európai népek Istenének hûségére adva fejüket, nem alább adva, mint az
isteni család Boldogasszonyának védelme alá helyezkedtek.

Lássuk hát az illúziók, a misztikumok, az utópiák lelket mozgató
erejének történelemalakító tényekké valósulását.

"A mûvelt magyarországi közvéleményben elterjedt nézet szerint a Szent
Korona Isten ajándéka, az adományozó isteni rendelkezés végrehajtója,
Szent István a gondviselés erejébôl kapta meg a Szent Koronát, amelyet
halála elôtt < amikor az országot a Boldogságos Szûzre hagyományozta
és gondjaira bízta < Szûz Mária (magyar szóhasználat szerint
Boldogasszoy, Nagyboldogasszony), s ezáltal Isten örök tulajdonává,
patrimóniumává tette az országfelajánlással. A Szent Korona és az
ország azonos jelentést és sorsot kap ezen felfogás szerint.
Magyarország Regnum Mariánum, azaz Mária országa, amelynek Isten
nemcsak protektora, segítôje, hanem alapítója is. Ezért Magyarország
nem egyszerû világi, profán állam, hanem »sacrosancta respublica«. A
Szent Korona azért szent, mert népünk mint közösség ennek a
közösségnek szimbólumát, az államot jelképezô Szent Koronát a benne
rejlô fôhatalommal együtt Krisztus anyjának, a Boldogasszonynak
ajánlotta fel, aki azt el is fogadta, és akit ettôl kezdve, nevének
külön említése nélkül, Nagyasszonynak hívunk.²

A fenti gondolkodásmód beleillett a középkori ember lelkiségébe és
általában a királyi hatalom megingathatatlanságának oszlopa volt. Az
idézett rész Dr. Zétényi Zsolt most megjelent Magyarország Szent
Koronája címû könyvébôl való. A könyv < ahogy a fülszövegben is
olvasható < közérthetôen ismerteti a Szent Koronát, keletkezését,
történetét és az ezzel kapcsolatos más fontosabb történések
idôrendjét, a kérdéskört érintô fontosabb magyar és idegen nyelvû
könyvek, tanulmányok jegyzékét. A szovjetvilág elmúlta óta megjent
hasonló tárgyú munkákkal ellentétben, amelyek a Szent Korona-tudomány
különbözô területeit mutatják be, Zétényi könyve a terep áttekintését
nyújtja. Különösen alkalmas azoknak, akiknek a tárgykörben még csak
hézagos ismeretei vannak, és a félévszázados bolsevista elsötétítés
után számuk megközelíti az ország lakosságának egészét. Alapvetô mû
tehát és tankönyv, kiindulási pont és iránytû is: a kötet közepén
találunk egy 30 oldalas részt, amely méltóvá teszi a tanulmányt arra,
hogy iránymutatónak nevezzük. A fejezet címe is utal rá: A Szent
Korona tana a történelemben és a harmadik évezredben.

Megtudjuk, hogy a tan elôtte járt a történelemnek, mintha megalkotói
tudták volna, hogy hányszor fog majd hányfelé esni az ország, hányszor
lesz idegen királya és lesz idegen gazdák alattvalója a nemzet < a
Szent Korona-eszme egyben tartotta az országot is, a nemzetet is
minden magyarok tudatában, úgy hogy a részeknek csak egy vágya és
feladata volt, újra egyesülni. Százötven éven át tudták ezt a portyázó
vitézek, tudták az erdélyi fejedelmek, majd a kurucok, az emigránsok
mindmáig.

Amikor Európa-szerte hercegi, grófi birtokokra tagozódott, tartalom
nélküli birodalmak alakultak, meg királyi magántulajdon-országok,
Szent István Magyarországa központi államhatalom volt, olyan amilyent
nyugaton majd csak a XIX. században alakítanak ki véglegesen, és a
magyar állam < nem királyi birtok lévén < egy és egész állam
maradhatott minden körülmények között. A király csak a koronázás által
vált uralkodóvá olyan szerzôdéssel, hogy a Korona részeit nem
idegenítheti el. "A tan a királyi hatalom mérséklését, a nyugaton már
meglévô abszolútizmus elhárítását is szolgálta².

"A közfelfogás a Szent Koronában a magyar államiság jelképét látta, ez
a közmeggyôzôdés lehetett a korona legnagyobb védelmezôje. ... A Szent
Korona-elmélet a Szent Korona tagságot nyelvtôl, vallástól, fajtól
nemzetiségtôl függetlenül a Szent Korona területén élô népekhez
kapcsolja², < idézi a szerzô Molnárfi Tibort, aki munkájának nagyon
találóan "A valóság mítosza, a mítosz valósága² címet adta.

Ha megfigyeljük, most érkezett el a nyugati világ arra a
társadalomfilozófiai szintre, hogy a modern és demokratikus állam
türelmes kell legyen polgárainak vallási, faji, nemzetiségi,
származási különbözôsége iránt. Ezért szükséges Zétényi Zsolt
figyelmeztetése könyve említett fejezetében, hogy a Szent Korona eszme
idôszerûséget nyert. De ez a figyelmeztetés nem is annyira nekünk,
hanem Közép-Európa rendezésével ma foglalatoskodó hatalmaknak kellene
szóljon. Honnét tudhatnák, ha már Magyarországon is tanítani kell azt,
amit korábban mindenki tudott, hogy békét, boztonságot, harmóniát,
lelki és szellemi egységet a Kárpát-medencében a Szent Korona-eszme
állam- és hatalomszemlélete biztosított évszázadokon keresztül.

Külpolitikai irányjelzô
Zétényi Zsolt világ tudomására való veretes megfogalmazása magyar
külpolitikai irányzelzônek kívánkozik:

"Van-e a magyar eszmetörténetnek, a történeti alkotmány és közjog
kérdéskörének izgalmasabb, vitatottabb és méltatlanul mellôzöttebb
értéke, mint a magyar Szent Korona tana? Volt-e nagyobb szükség
bármikor hagyományos, évszázadok alkotmányos küzdelmeiben megpróbált,
közösségek tartós, békés együttélésével megpecsételt, a kor kihívásait
álló alkotmányos elvekre, mint most, az évente, napi politikai
szükségletek szerint változó alkotmánylevelek »gyakorlatias«
idôszakában?²

"Van-e példa arra a helyét keresô Európában, illetve az etnikai
reneszánsz, a felfokozott nemzeti érzés állapotában lévô, a
békeszerzôdések hozta mesterséges államkeretek feszültségei és
szétrepülô darabjai okozta sebek által szenvedô Közép-Európában, hogy
egy nép ne forduljon a kincstalálók örömével igazi, megtartható és
megtartó eszmei örökségéhez? Ezen örökség egyik legbecsesebb darabja,
felbecsülhetetlen jelentôségû, igazi gyémántja a magyar Szent
Korona-tan. Különleges eszmei kincs, korunknak szóló üzenettel,
amelyet meg kell fejtenünk, ki kell bányásznunk évszázadok rétegeibôl,
elválasztva a múló idôvel értéktelenné vált < kisebb részt kitevô <
salak- és törmelékanyagát a túlnyomó részt kitevô maradandó értéktôl.²

"Találkozunk-e ellentétesebb véleményekkel < lekicsinyléssel,
ódivatúság, tudományos megalapozatlanság, történelmi meghaladottság,
osztályérdekû misztifikáció vádjával, értetlenséggel egyfelôl, az
egekbe emelô magasztalással, lelkesedéssel, büszkeséggel, történelmünk
szellemi gyümölcsének, közjogi gondjaink gyógyírjának kijáró
várakozással másfelôl < közjogi, alkotmányos, történeti jelenséggel
kapcsolatban, mint amilyeneket a magyar Szent Korona-tanról
olvashatunk?²

Nem lehet hatálytalanítani a tan ezen tartalmát, de nem lehet
hatálytalanítani a Kárpát-medence egymást kiegészítô földrajzi
adottságait, az éghajlati, ökológiai, vízrendszeri egységet, de még a
különbözô nyelvû népek közös történelmét, kultúrájának érzésvilágának
közös forrásait, együtt érlelt lelki habitusait sem.

Bölöny Józsefet idézi (Magyar Közjog II. Budapest, 1943) a szerzô: "A
hosszú, évszázados fejlôdés alapján kialakult és ugyancsak évszázadok
óta fennálló Szent Korona-elmélet szerint a magyar birodalmat
megszemélyesítô Szent Koronának tárgyi alkotóeleme az államterület,
személyi alkotóelemei pedig a nép és az uralkodó. Az államterület
szûkebb fogalma alá tartozik az állam mindenkori tényleges területe,
tágabb fogalmában azonban benne foglaltatnak mindazok a területek,
melyekrôl a Szent Korona jogérvényesen le nem mondott, illetôleg
amelyekre vonatkozó jogát az általa elismert jelenlegi viszonyok
megváltozása esetére fenntartotta. A történelem folyamán nemcsak a
hûbéres országok tartoztak ezen az alapon a Szent Korona területéhez,
hanem a török hódoltsági területek, sôt az 1571 óta önnálló állami
életet élô Erdély is. A koronaeszme kapcsolta az erdélyi
fejedelemséget állandóan Magyarországhoz.²

Mit jelent az, hogy a Szent Korona jogérvényesen nem mondott le
területeirôl? A Szent Korona jelképe a magyar államhatalomnak és az
ország szuverenitásának, azonos önmaga alattvalóival. Az ország
megcsonkítása, szétdarabolása nem a Szent Koronában testet öltô
alattvalók közakarata volt, hanem külsô erôszaktétel, tehát: nem
mondott le a Szent Korona jogérvényesen területeirôl.

Történelmi alkalom
A történelem folyamán meghatározó Kárpát-medencei hivatás a bolsevista
agymosást követôen ma még csak illúzió-állapotban van, de a hivatás
korábbi ezeréves gyakorlása egymagában is kötelezô példa, ma pedig
egyre inkább a magyarság megmaradásának parancsa. Kornis Gyula fent
idézett szavaival "a nem ténybeli, csak elképzelt illúzió-tartalom a
történetben mégis az a reális tényezô², ami az elrontott történelmi
helyzetet jóváteszi. Már pedig az elrontott helyzetet jóvátenni ennek
a mai nemzedéknek a történelmi kötelessége, de < történelmi alkalma
is.

A Kárpát-medence szétdarabolása nemcsak a magyar nemzet államának,
nemcsak a Szent Korona országának, nemcsak egy természetalkotta táj
ostoba tönkretétele volt, de a részek pusztulását elôidézô,
történelmileg retrográd cselekedet is. Kell-e részletezni hova zuhant
minden tekintetben az a Kelet-Magyarország, amit most Erdély néven
nevezünk, imerjük Kárpátalja sorsát, a felvidéki szlovák állapotokat
és nem utolsó sorban a Délvidék kálváriáját. Mindenféle emberellenes
bûn és anyagi romlás nyomorgatja ezeket a részeket.

Ugyancsak Zétényi Zsolt idézi korábbi könyvében (A Szentkorona-eszme
mai értelme) Csekey István kolozsvári egyetemi tanárt: "A történelem a
magyarságnak, amióta ide vezérelte a Kárpátok medencéjébe, az
öncélúságon felül más, európai hivatást is jelölt ki. Sokkal többet,
mint a maga fajának védelme. ... Minden jogi és népi elzárkózás és
öncélúság nemcsak magasabb európai hivatásunk megvalósításában lett
volna akadály, de a velünk együtt élô nemzetiségek kulturális,
szociális és gazdasági elmaradottsága visszahatott volna a mi
fejlôdésünkre is. Mindezt a többletfeladatot és többlethivatást csak
olyan nemzet oldhatta meg sikerrel, mely a nagy keleti térségekrôl
magával hozta az ars regnandi et gubernandi különös mûvészetét, s a
nemzetek fölötti állameszmét, azaz nem rekesztette ki magából a
fajilag, nyelvileg vagy jogi szervezetükben idegeneket. A magyarság e
magasabbrendû hivatásának csak olyan méltányos és egyensúlyos
államkoncepcióban felelhetett meg, mint amilyen volt a Szent Korona
közjogi fogalma és a politikai nemzetegység elve. ... A magyarságnak a
Kárpátok medencéjében lakó népeket megszervezô és kormányzó hivatása
folytán alkotmányunk éppúgy népek fölötti, mint nemzetfogalmunk,
vagyis az egész nemzet alkotmánya.²

Messzemenô fejtegetésre csalogat ez a téma, hiszen kifejthetô lenne
belôle a magyarságot és az egész térséget megmentô, fölemelô politikai
eszmetár és életbölcselet, de kövessük csak Zétényi Zsoltot: "Bátran
mondhatjuk, hogy a Szent Korona és tana nemcsak hogy nem korlátozódik,
nem szorítható a szakralitás területére, hanem hozzátehetjük: igazi
demokráciát és önkormányzatiságot kifejezô eszme. A magyar nemzet nem
tudott volna létezni, ahogy létezett évszázadokig, Szent Korona
nélkül, de a Szent Korona is elvesztette volna valódi közjogi hatalmát
nemzet és ország nélkül. ... Az ezredvégi vitákban néha jelentkezô
kérdés, hogy a Szent Korona-eszme nemzetszuverenitása ellentétes-e a
népszuverenitás elvével. A sommás válasz: semmiképpen. Az árnyaltabb
felelet pedig úgy szól, hogy a magyar állam szuverenitásának hordozója
az állami létre szervezett nép, vagyis a nép a maga közhatalmi
szervezetében < egyszóval a nemzet. Ezen szerves értelmû,
tradicionális népszuverenitás elôbb volt jelen Werbôczy közjogi
összefoglalásában, de már a XIII. századi magyar krónikásnál, Kézai
Simonnál is (és feltehetôleg a neki alapul szolgáló ôskrónikában),
mint Nyugat-Európában, ahol az egyházias egyenlôségelvet csak a XVIII.
században világiasították sok tekintetben tragikus, véres, romboló
hatású gyakorlattá.²

"A Szent Korona-tana nemzetszuverenitássá nemesedett népszuverenitás
alapján áll. Való igaz, hogy a királyság idején fontosnak tartották az
államfô, azaz a király és a nemzet mellérendelôdésének hangsúlyozását,
tehát azt, hogy egyik se csorbíthassa a másik jogait. Ez a vélemény a
köztársasági államformában némileg meghaladottá vált anélkül, hogy a
Szent Korona-tan lényegét érintené. A nem királysági államformában
eltûnik a legjellegzetesebb, leglátványosabb hatalomátruházási
esemény, a királykoronázás, de a Szent Korona hatalmának fô mivolta és
abból való részesedés a koronára letett eskünek az összes
köztisztviselôre, országgyûlési képviselôre, az országgyûlés által
választottakra, s így a köztársasági elnökre, bírákra, ügyészekre
kiterjesztésével, intézményesítésével megnyugtatóan rendezhetô lenne.²
...

"Tudjuk hogy a nemzet volt az, amely saját szuverenitását a Szent
Koronának adta, erôsítve egymást nemzet és Szent Korona. A Szent
Korona-eszme tehát nem akadálya a demokrácia különbözô formái, a
népszavazásban megmutatkozó közvetlen, vagy az Országgyûlés által
gyakorolt közvetett demokrácia mûködésének, ha ez a mûködés a benne
megtestesülô alkotmányos elvek és értékek szerint történik. Ebben a
felfogásban a demokráciát eszköznek és nem célnak tekintjük egy
magasabb, primátust élvezô érték, a közösségi érdek szolgálatában.²

Zétényi Zsolt arról gyôz meg minket, hogy a Szent Korona-tan nem
függvénye a királysági államformának, hanem természetesen abban fogant
és alkotódott, mûködött kiegyenlítô erôként évszázadokon keresztül, és
vált minden körülmények között a királyság intézményét a nemzet
érdekeinek szolgálatára szorítva élhetô és érvényesíthetô eszmévé.
Ebbôl következik, hogy a királyság megszûntével nem veszíti érvényét a
tan < ezt csak a magyarság külsô és belsô ellenségei állítják <
ellenkezôleg, alkalmazása esetén, mint a magyar államalkotó filozófia
és gyakorlat tartó gerince, mérsékletre és méltányosságra
kényszerítheti bármely modern államforma hatalmi gyakorlatát is.

Ezzel a kérdéssel dr. Török Béla is foglalkozott (A magyar közjog
múltja és jövôje, Sydney, 1992), megállapítva az alábbiak: "A
napjainkban megindult folyamat, amely megteremtette az elsô lépéseket
a nemzet függetlenségének a helyreállítására, alkotmányában a
köztársasági államforma mellett döntött, és a magyar állam nemzetközi
megjelölése Magyar Köztársaság lett. Szerintem a köztársasági
államforma elfogadható a mai helyzetben, és a köztársasági államforma
formailag nem ellentétes az alkotmányossággal. Mégis a közjogász úgy
érzi, hogy szükségtelen a magyar állam nemzetközi vagy belpolitikai
megjelölésére az államot, mint "Magyar Köztársaság²-ot nevezni, és
helyesebb lenne csak Magyarországról beszélni, mint ahogyan az Ungarn,
Hongrie, vagy Hungary megjelölés fejezi ki államunkat a külföld
szóhasználatában is. A Magyar Szent Korona jelképezte évszázadokon
keresztül a magyar állam fôhatalmát, és ennek a sajátos és ôsi magyar
államfogalomnak az elvetésére semmi szükség nincsen. A köztársasági
magyar országgyûlés is kimondhatná: 1. Magyarország állami
fôhatalmának jelképe és forrása a Magyar Szent Korona, 2. az állami
fôhatalmat az államfô és az Országgyûlés együttesen gyakorolja...²

Dr. Zétényi Zsolt újra felismerôje és hirdetôje a magyarság
kárpát-medencei elhivatottságának. Arra is rámutat, hogy Magyarország
és a közép-európai térség népeinek érdekei megegyeznek, mi több,
Magyarország megerôsödése (a Hiszekegyben feltámadása) és a
szentkoronás gondolkodás és politikai gyakorlat megerôsödése
Közép-Európa létkérdése, mert "Magyarország létérdeke Közép-Európa
szellemi-anyagi-államszervezési újjáépítése a szentkoronás hagyomány
közösségmegtartó szellemében, a nemzetmegtartás értékôrzô és gyaparító
szolgálatában.²

Ezért úgy érezzük, hogy van mondanivalónk Európa számára és fôleg az
európai átalakítást végzôk számára, és semmiképpen nem fogadhatunk el
olyan Egyesült Európát, amely a történelemben szégyenteljes
kisantant-nacionalizmusok tartósításában érdekelt, és a gyûlöletben
létrehozott, háborús zsákmánnyal megcsomagolt államokra alapoz, azok
hódító, népírtó, homogenizáló gyakorlatát állandósítja fennmaradásuk
biztosításával. Az ilyen Európa-politikával való szembeszállás és a
felismert kárpát-medencei hivatás megvalósítása lehet ma illúzió,
utópia, irrealitás, de < amint olvashattuk a bekezdésben, és láthatjuk
az egész magyar történelem folyamán, hogy az illúzió-keltette akarat
és elszántság nemzetmegmentô és nemzetmegtartó erôként biztosította a
magyar nemzet fennmaradását <, a példa kötelez. Ennek a szublimációnak
a titkairól szól a legújabb Zétényi-könyv.

Vissza a tetejére