Vissza a főoldalra Vissza a tartalomjegyzékhez (Csapó Endre - Ausztráliai Magyar Élet - 2002 február 12.)
Csapó Endre
EU
Múltheti lapszámunkban már tudattuk egy közzétett cikk keretében, hogy
a csatlakozásra váró államok a közvetlen agrártámogatásoknak csak a
negyedét, a regionális pénzeknek pedig a felét kapják meg az Európai
Uniótól. Milyen pénzrôl is van itt szó, talán valami jutalom, vagy
ajándék? Szó sincs ilyesmirôl. A mezôgazdaság pénzügyi támogatása az
Európai Unió gazdálkodásának szerves része, szerepe sokkal több, mint
valamely gazdálkodási ágazat kisegítése.
A nyugati országokban zavartalanabbul alakultak ki a birtokviszonyok,
mint nálunk, ahol minden vesztes háború (Mátyás király óta) hordta ide
az új földesurakat, hozta létre a nagybirtokokat. Nagy torzulást
okozott az 1849 utáni oszták megtorlás, majd a kiegyezés utáni
liberális rablógazdálkodás, amikor a megmaradt magyar családi birtokok
a bankárok kezébe kerültek. Szociális szemléletû birtokpolitika
alighogy elkezdôdött a Horthy-korszak alatt, jött a bolsevista
esztelen földosztás, csak azért, hogy államosítás ürügyén a nemzetközi
kommunizmus híveinek, a hazaárulóknak az igazgatása alá kerüljön az
egész magyar termôföld. A családi birtoklás és paraszti
földmûveskultúra tudatos szétverése következett, hogy már az se
legyen, aki valaha visszakövetelheti. A teljes nagyüzemi
mezôgazdaságra szorított ország 1990 után privatizálta a földek 90
százalékát, ami a termelés 40 százalékos csökkenését vonta maga után.
(Hogy kik privatizáltak és hogyan, az most nem tárgya a jelen
írásnak.) A keleti piacok megszüntek, a mennyiségi termelésbôl át kell
lépni a minôségi termelésre, mint ahogy az oroszvész elôtt volt. 57 év
után ma még mindig sok a nagybirtok (kolhoszvezetôk önprivatizációja)
és sok lett az apróbirtok, amely keveset termel, azt is ráfizetéssel.
Nyugaton a polgári társadalmak kialakították a családi
birtokrendszert. A család saját tôkéjével gazdálkodik saját földjén,
nemzedékeken, sok esetben évszázadokon át folyamatos birtoklással.
Ugyanilyen folyamatos az a gazdasági filozófia, hogy fenn kell tartani
ezt az állapotot minden áron. A gazdálkodó réteg benépesíti a tájat és
azt emberi környezetté teszi. Nyugaton mind nagyobb szerepet kap a
vidékfejlesztés, mindinkább cél < a városokba tömörülés ellenében
< a
vidéki lakosság vidéken való megtartása. Áldozatok árán fejlesztik a
vidék népességmegtartó erejét, fenntartják a kisközösségeket,
elôsegítik a vidék polgárosodását, életének tartalmassá tételét. A
vidék tartja meg a nemzeti hagyományokat, ôrzi a gyökereket, kíméli és
védi a környezetet, teszi változatossá és érdekessé az ország
arculatát. Mindezt nyugaton tudatosan támogatják más gazdasági
szelvényektôl elvont anyagiakkal. Arról a támogatásról van szó, amely
szerves eleme a nyugati állami gazdálkodásnak.
Amikor Magyarország és még néhány ország csatlakozásáról van szó, az
egyúttal azonosulást is jelent. Divatos szóval integrálódást, többek
között részesülést a terhekben és kedvezményekben egyaránt.
A magyar mezôgazdaság nagyon rossz állapotban van. Pedig ha
ráfigyelünk az ország földrajzi viszonyaira és éghajlati elônyeire,
vagyis arra, hogy szinte az egész ország termôföld, akkor jobban
érzékeljük parancsoló szükségét a mezôgazdaság fejlesztésének.
Adottságaink törvénye: az ország boldogulásának egyik legfontosabb
tényezôje a mezôgazdaság és az élelmiszeripar kifejlesztése. Ez
természetesen évtizedek munkája, hiszen egy szakképzett
gazdatársadalomra van szükség, ami ma nincs. A magyar mezôgazdaság
jelenleg is támogatásban részesül, ami a viszonyokat ismerve nehezen
növelhetô, ugyannakkor túl kevés ahhoz, hogy eredményes legyen. Ezért
tekintett az ország nagy várakozással az EU-csatlakozásra. Ezért
kavart fel máig tartó nagy vihart a két hete nyilvánosságra hozott
döntés az Európai Bizottság részérôl, hogy az Unióhoz majdan
csatlakozó országok tízéves átmeneti idôszakra csak kis részét kapják
annak a támogatásnak, amit a jelenlegi tagországok gazdálkodói ez idô
alatt megkaphatnak. Az Európai Bizottság munkadokumentuma szerint a
tagjelölt országok csak a feltételezhetô uniós csatlakozásuktól,
2004-tôl számított tízéves idôszak végére, 2014-ben érhetnék el az
EU-ban akkor érvényes mezôgazdasági és regionális támogatások száz
százalékát.
A javaslat alapján az új tagországok mezôgazdasági termelôinek
nyújtandó közvetlen támogatások a csatlakozást követô elsô évben a
jelenlegi rendszer szerinti szintek 25 százalékát tennék ki, majd a
második és harmadik évben 30, illetve 35 százalékra emelkednének.
A javaslat már egy ideje olvasható volt az Interneten: "Azzal, hogy a
közös költségvetés bôvítési fejezetébôl kizárjuk a kompenzációs
támogatásokat, az Agenda 2000 (a bôvítés várható idôpontjára
kidolgozott EU-keretprogram A szerk.) teljesen megszünteti a közép-
és kelet-európai országok mezôgazdasági többletét < ami
valószínûsíthetôen csak gabonafélékben jelentkezik <, és növeli
a
mostani tizenötök esélyét állati eredetû fölös termékkészleteik
elhelyezésére.²
Ebben a fogalmazásban az is benne van, hogy azt a valamikori
szerencsés állapotot ami a csatlakozástól majd remélhetô, megelôzi egy
olyan idôszak, ami csak "a mostani tizenötök²-nek kedvezô. A
szovjet
iga alóli felszabadulásunk árát < azt hogy a külföldi tôke szabadon
beáramlik < már 12 éve nyögi az ország, anyagi gyarapodása
visszafogottságával. Ez az ára, hogy a tôke méltóztatott betelepedni
az országba, megindítandó a gazdasági életet. Ami nélkül való igaz,
még ott tartanánk, ahol Románia. Az ilyen rendelkezés, aminek a híre
most Brüsszelbôl megérkezett, nem az elmaradott mezôgazdaságot segíti,
hanem még nehezebb helyzetbe hozza < a nyugatiak érdekében. Kétszeres
erôfeszítést kell tenni, ha azt akarja az ország, hogy a magas árak és
alacsonybérek fosztogatása után fejlôdésre is maradjon valami.
A két világháború felidézésében és Közép-Európa tönkretételében,
szovjet gyarmatba taszításában vétkes nyugati államok a most már rájuk
mért egyesítési áldozatoktól mindenképpen mentesülni igyekeznek.
*
Tóth Szabolcs Töhötöm írja a Magyar Nemzet február 2-i számában:
"Bárhogy magyarázzák is az Európai Bizottság e hét szerdán
nyilvánosságra hozott elképzeléseit az unióhoz majdan csatlakozó
országok leendô agrártámogatásáról (illetve annak hiányáról), a
tervezet gyakorlatilag Kelet-Közép-Európa négymillió agrármunkahelye
felett mondja ki a halálos ítéletet. Amit azonban sem a lengyeleknek,
sem a cseheknek, sem a magyaroknak nem kötelességük elfogadni. Az
amúgy is szerkezetátalakítási gondokkal küszködô kelet-közép-európai
mezôgazdasági szektorra kétségkívül katasztrófális hatással lenne egy
ilyen politika. Ahogyan a brüsszeli tanulmány is leszögezi, térségünk
mezôgazdaságára általánosan jellemzô, hogy a nyugatihoz képest
nagyságrendekkel többen dolgoznak benne, ami annak is a következménye,
hogy vidéken < más megfelelô munkalehetôség híján < nagyon sokan
nem
tudnák magukat fenntartani törpegazdaságuk vagy az ôket foglalkoztató,
ám fejlesztésre képtelen és ezért szintén vegetáló nagyobb gazdasági
egységek szegényes bevételei nélkül. Ezeknek a kényszergazdaságoknak a
létét < amelyek termelékenysége és az általuk elôállított áruk
minôsége messze elmarad az EU-standardoktól < eleve veszélyezteti a
csatlakozás, hiszen gyengébb, de olcsóbb árucikkeik egy csapásra
eltûnhetnek a szigorúbb uniós követelmények betartatásával. Csekély
vigasz Magyarország számára, hogy a tanulmány szerint Románia és
Lengyelország lenne a legnagyobb vesztese annak a folyamatnak,
amelynek nyomán az elszegényedett néprétegek újabb hulláma indulhat
meg a több munkahelyet kínáló városok felé.²
"Günter Verheugen bôvítési biztos szerint viszont nincs apelláta, az
EU ismertetett elképzeléseit nem tekinti tárgyalási alapnak, hanem
inkább annak a maximumnak, amelyet a big bang (azaz a kevesebb új
tagállam helyett egyszerre több, szám szerint tíz belépôt támogató)
bôvítési elképzelésekbe beleférô aspiráns országok küldöttségei
egyáltalán elérhetnek a tárgyalóasztalnál. A brit konzervatív Daily
Telegraph brüsszeli tudósítója csütörtöki cikkében egyenesen úgy
fogalmaz, hogy az Európai Bizottság »kötélen táncolt, amikor
javaslatait megfogalmazta. Attól tartott, hogy Franciaország,
Spanyolország, Olaszország, Portugália és Görögország szabotálnák a
bôvítési folyamatot, ha úgy vélnék, hogy gazdáik és országaik
szegényebb régióinak uniós szubvenciói hirtelenében Kelet-Európába
vándorolnának.« ... Csurka István, a MIÉP elnöke sem késlekedett,
szerdai sajtótájékoztatóján máris kinyilvánította: »Így nincs
csatlakozás, így csak egy gyarmatot lehet Európához csatolni«. Az
Európai Bizottság agrártámogatási elképzeléseinek szerdai
nyilvánosságra hozását követôen azonban valószínûleg a választók
szélesebb rétegei is felismerik annak a sajátos gazdaságpolitikai
satunak a hármas szorítását, amely egyrészt Brüsszel, másrészt
Moszkva, bizonyos szempontból pedig az egyre intenzívebb versenyre
kényszerített globalizálódó gazdaság felôl fenyegeti
Kelet-Közép-Európát.²
Szomorú kép,
és mellbevágó. Tudjuk, hogy nincs más út (miként a Varsói Paktumba meg
a NATO-ba belépés esetében sem volt), az Európai Unió elôbb-utóbb
bekebelez bennünket. Csak nem egészen mindegy, hogy milyen állapotban
és magyar részrôl kik által vezényelve.
Orbán Viktor miniszterelnök az alábbi tájékoztatást adta a
Parlamentben:
"Sajnos nem tudok elmenni a mellett a tény mellett, hogy az elmúlt
napokban felszínre kerültek olyan vélemények is, amelyek az Európai
Unió elsô munkajavaslatát, mely kedvezôtlen Magyarország számára, azt
a magyar kormány, azon belül is elsôsorban az én nyakamba varrja,
mondván, azért ilyen rossz ez az ajánlat, mert a kormány nem
megfelelôképpen mûködött. Szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy
ez
tulajdonképpen egy hízelgô vélemény, hízelgônek érzem, de higgyék el,
túlbecsülik az erômet, amikor azt gondolják, hogy a magyar
miniszterelnök vagy a magyar kormány képes arra, hogy 12 jelentkezni
akaró ország pozícióját képes legyen befolyásolni, és a saját maga
föltételezett hibáival lerontani. Higgyék el, nem a magyar
miniszterelnök miatt kapott Ciprus, Málta, Szlovákia, Szlovénia, vagy
éppen Csehország olyan föltételeket, mint amivel bennünket is
megkínáltak.²
"A célok meglehetôsen világosak tisztelt Hölgyeim és Uraim! A
mezôgazdaságot illetôen a kormány tárgyalási célja az, hogy az európai
uniós államok gazdái ne élvezzenek nagyobb támogatást, mint amit majd
a magyarok kapnak. Engedjék meg, hogy megismételjem fordítva is! A
magyar gazdák legalább annyi támogatást kapjanak, mint amennyit az
európai uniós államok gazdái kaphatnak. A magyar gazdaság versenyképes
az Európai Unióval, ez a magyar mezôgazdaságra is igaz. Én tudom, hogy
ezt sokan vitatják, de higgyék el nekem, ha ma az Európai Unió
országainak mezôgazdaságaiból élô gazdák, ottani gazdák ugyanannyi
támogatást kapnának, mint amennyit mi tudunk adni a saját gazdáinknak,
akkor a magyar mezôgazdaság állná, jó eredménnyel állná a versenyt az
európai uniós gazdákkal. A probléma az, hogy saját erôbôl mi ilyen
mértékû támogatást nyújtani nem tudunk. Ezért joggal várja el
Magyarország azt, hogy ha tagjai leszünk az Európai Uniónak, akkor a
magyar gazdák ne versenyhátrányból, ne újabb versenyhátránnyal
megterhelve induljanak, hanem egyenlô feltételek mellett mérhessék
össze erejüket, tehetségüket, szorgalmukat az európai uniós államok
gazdáival.²
Nem jókor jött
ez a brüsszeli döntés, de arra mindenesetre jó, hogy reálisan lássa az
ország, az Európai Unió nem csupa mennyország. Arra persze jó volt az
ellenzéknek, hogy támadják a kormányt és fôleg a miniszterelnököt.
Medgyessy Péter szerint az Orbán-kormány nem jól képviselte a magyar
érdekeket, mert az európai uniós tárgyalások során nem tudta elérni,
hogy Magyarország egyéni elbánásban részesüljön, vagyis Magyarország
kivételezetten többet kapjon, mint mások. Kovács László még nagyobbat
okoskodott, azt mondta, majd ô segít a problémán az MSZP
pártkapcsolatain keresztül, majd azzal indokolta Magyarország "rossz
nemzetközi megítélését², hogy a magyar külpolitika több lépése
szembe
ment az Európai Unióval, és Orbán Viktornak regionális hatalmi
ábrándjai vannak, ami feszültséget okoz a szomszédos államok és
Magyarország között. "Magyarország és szomszédai viszonyának,
illetve
nemzetközi megítélésünknek jót tenne, ha Orbán Viktor belátná, ô nem a
Kárpát-medence, hanem Magyarország miniszterelnöke².
A két kiszolgált bolsi-fôember kicsavart érveit csak saját bûn- és
elvtársai fogyasztják jó étvággyal, de mindannyian jól tudjuk, hogy
éppen ôk jeleskedtek abban, hogy a külhatalmak minél eredményesebben
fosztogassák az országot. 1997-ben nagy hevességgel tartott a
földtörvény vitája. A Horn-kormány a földtörvény liberalizálódását
igyekezett végrehajtani, amelynek során az EU
Egy korabeli lapban (Magyar Nemzet 1997 szept, 13.) dr. Tanka Endre
agrárjogász a hatályos földtörvény akkor tervezett módosításáról az
alábbiakat mondta:
"A hazai földvédelem történetében igen tragikus fordulatot hozna az új
törvény. Az ugyanis bármely < akár külföldi < szervezet
területigénnyel járó beruházása számára tulajdonszerzési és térmértéki
korlátozás nélkül megengedné a termôföldnek a termelésbôl más célú
végleges kivonását, ha ezt a hatóság engedélyezi és a beruházó a
földvédelmi járulékot megfizeti. Az utóbbi gyakorta még a reális
földpiaci árat sem éri el. A jogi személy tervezett szerzôképességével
ezt az új intézményt összevetve belátható, hogy a magyar föld bármikor
a karvalytôke szabad prédája lehetne: csak a beruházó pénztárcájától
függne, mit és milyen mértékben kíván megvenni. A valóság itt is
lényegesen más, mint amit a törvénytervezet sugall. Elôször is: a jogi
személyek szerzôképességének < ráadásul korlátlan mértékû
< bevezetése
gyakorlatilag egyértelmû a külföldiek földszerzésének jogi
elismerésével. Közismert, hogy a külföldi nem földet, hanem belföldi
céget vásárol, igénye szerint olyat, amelynek földtulajdona is van.
Semmilyen jogi csûrés-csavarás nem vitathatja, hogy materiálisan, a
rendelkezési jog szerint a külföldi már ezzel földtulajdonos, anélkül,
hogy nevét a telekkönyvbe bejegyeznék.²
Képzeljük el, hogy egy ország törvényhozó intézményében,
kormányhatalom birtokában van egy olyan geng, amely mindent elkövet a
törvények olyan módosítása érdekében, amely változások az ország
érdekeivel ellentétesek.
Errôl szólt dr. Szájer József Fidesz képviselô Napirend elôtti
felszólalása 1997 június 2-án, amelybôl érdemes a szócsavarók fejére
olvasni néhány mondatot:
"Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Köztársaság
miniszterelnökének a múlt héten ismét sikerült a közvéleményt
felbolygatnia. Horn Gyula egy MSZP-s pártértekezleten bejelentette,
miszerint a kormány biztosítani kívánja, hogy a szövetkezetek és
gazdasági társaságok is vásárolhassanak magyar termôföldet. Két napra
rá a kormány mindenfajta elôzetes tárcaegyeztetés nélkül tárgyalni
kezdte a három év elteltével hirtelen a süllyesztôbôl elôvarázsolt
javaslatot, és a kormány sajtótájékoztatóján maga a miniszetrelnök
erôsítette meg újból, hogy a földvásárlás lehetôségét ki kívánják
szélesíteni. Tisztelt Országgyûlés! A Fidesz és az ellenzéki pártok,
több társadalmi szervezet és mezôgazdasági érdekképviselet azonnal
tiltakozó nyilatozatokat adott ki, mert a kormányfô újabb rögtönzése
folytán a külföldi tulajdonosok kezébe juthat a termôföld. A
miniszetrelnök úr becsapja a közvéleményt, amikor azt állítja, hogy a
jogi személyek földszerzésének biztosításával nem kerülhetne termôföld
külföldi tulajdonba. A társaságok földszerzésének biztosítása a hátsó
kapun behozná a külföldi tulajdonosokat, hiszen elegendô egy, a
feltételeknek már megfelelô gazdasági társaságban üzletrészt
vásárolni, és máris pillanatok alatt külföldi lesz a magyar termôföld
tulajdonosa. A jóval tôkerôsebb külföldi befektetôk pillanatok alatt
felvásárolhatják a termôföld nagy részét, hiszen ma még a termôföld
ára a piaci viszonyok kialakulatlansága miatt jelentôs mértékben
alulértékelt Magyarországon. ... Tisztelt Ház! Az is világos, hogy a
kormányfô átgondolatlan rögtönzésének nincsen nemzetközi oka, nincsen
ilyen nemzetközi nyomás. Sem az Európai Unió, sem más szervezet nem
kényszeríti Magyarországot, hogy ilyen elhamarkodott lépést tegyen,
kivéve talán a spekulatív külföldi befektetôket, akik arra
törekszenek, hogy a késôbb majd emelkedô termôföld-árak hasznát
bezsebeljék. ... Miniszterelnök Úr! Tisztelt Kormány! Hagyjanak fel az
ország és a vidéki lakosság tönkretevésének tervével. Ne adják a
magyar termôföldet külföldi kézre! A Fidesz a maga részérôl minden
alkotmányos eszközt fel fog használni annak érdekében, hogy Horn Gyula
és kormányának a külföldiek termôföldjuttatására vonatkozó tervét
megakadályozza.²
Visszatérve
a jelenlegi helyzetre, megállapítható, hogy az Európa nyugati felén
egységesült országok vezetôi, politikai körei nem nagyon lelkesednek
szervezetüknek, az Európai Uniónak további kiszélesítése terveiért.
Különösen nem olyan kivitelezésért, ami egyszerre sok új állam
becsatlakozását eredményezi. A becsatlakozás egyenlô elbírálást
jelent, míg a jelenlegi állapot a nyugatiak részére nagyon kedvezô. A
jelenlegi helyzetben a keleti államok kiszolgáltatott helyzetben
vannak, létérdekük a nyugati tôke beáramlása, akár nagyon elônytelen
feltételekkel is. Ma az EU-államok részére a keletre fekvô országok
kitûnô piacot jelentenek, és az mindaddig így marad, amíg a jelenlegi
kiszolgáltatott állapot fennáll. Húzzák az idôt, ahogy lehet. Erre
mondta Orbán Viktor: Magyarország folyamatosan 5 évnyi távolságra van
a csatlakozástól.
Most, hogy közeli csatlakozás lehetôsége "fenyeget², az EU-tagállamok
nyomást gyakoroltak Brüsszelre, hogy ne kelljen teljesíteni vagy tíz
évig a járandóságokat. Különösen a mezôgazdasági támogatási rendszer
megtagadását követelték. Meg is történt a nyilatkozat < nem kapnak
semmit a csatlakozók. Most, mint olvastuk fent, mégis kapnak, de
keveset, és ezt a bôrlenyúzó állapotot < hiszen a terhek egészében
részesül majd az ország < tíz évig kívánják fennntartani. Ez már
döntés alakjában közvetlenül az EU-vezetôségtôl jött. Ez bolygatta fel
a kedélyeket, nemcsak Magyarországon, de a többi várandós országban
is.
Magyarországon, választási idôszak lévén, a mindenre elszánt ellenzék
a brüsszeli fösvénységet a kormány és elsôsorban a miniszterelnök
mulasztásaként, bûneként hirdeti, parlamenti támadást indít, hamisít
és rágalmaz. A hatalomra viszketegség oda fajult, hogy Medgyessy
megjelent Brüsszelben a "rosszul politizáló miniszterelnök²
helyett és
magát már miniszeterelnöknek kápráztatva elkezdett politizálni az
ország nevében EU-csatlakozás ügyében. Persze < ott is vannak
elvtársak, és a nyugati szocialisták sohasem fintorogtak a
félévszázados terrorulalmat gyakorló keleti elvtársak szagától.
Ez már több a soknál
a kormánypártok részére. A továbbiakat megtudjuk a hírekbôl:
< Nagyon nehéz lesz eredményeket elérni, sikeresen tárgyalni
Brüsszelben úgy, hogy közben a kormány hátában ilyen ellenzék
dolgozik, érzésem szerint Magyarország minden polgárának érdeke
ellenében < hangoztatta Orbán Viktor a szokásos szerda reggeli
rádióinterjúban. Hozzátette: a másik kilenc tagjelölt országban
képesek összefogni a politikai erôk ebben a helyzetben, csak nálunk
nem.
Az MSZP azon állításával kapcsolatban, hogy a miniszterelnök kedden az
országgyûlésben hazaárulónak nevezte volna az ellenzéket, Orbán
Viktor
úgy fogalmazott: "Keller László képviselôtársamnak higgadtan, és
csendben mondtam el véleményemet a kialakult helyzetrôl². Megjegyezte:
a "hazaáruló² kifejezés parlamenti hozzászólásban sem az ô, sem
más
kormánypárti képviselô részérôl nem hangzott el, hozzászóláson kívül
azonban elhangzott. Az ülésrôl készült jegyzôkönyv nem tartalmaz Orbán
Viktor részérôl ilyen kijelentést.
A kormányfô nehezen érthetônek nevezte, hogy éppen egy szocialista
képviselô veti a jelenlegi kormány szemére, miszerint a magyar
mezôgazdaság szerkezete nem alkalmas az uniós csatlakozásra. Ki
torzította el? Kik tettek azért, hogy a családi gazdaságok ne
lehessenek versenyképesek? < tette fel a kérdést a miniszterelnök.
Kitért arra, hogy a magyar termôföld magyar kézben fog maradni,
akárcsak a megmûvelésébôl fakadó lehetôségek. Mint mondta, ehhez
megvan a szükséges szabályrendszer. Orbán Viktor kiemelte, hogy a
mezôgazdaság szerkezete akkor egységes, ha a családi gazdaságokra
épül, akárcsak az EU tagállamaiban.
A miniszterelnök elutasította azt a szocialista vádat is, amely
szerint az ország ma rosszabb állapotban van, mint négy évvel ezelôtt.
Azt ajánlotta az MSZP képviselôinek, üssék fel az Európai Bizottság
legutóbbi országjelentését, amely < a hátralévô feladatoktól
függetlenül < leginkább megmutatja a felkészültség fokát.
Arra is emlékeztette a kormányfô a szocialistákat, hogy az új
agrárhitelezési rendszer nemcsak a családi gazdaságokat, hanem az
egyéni gazdálkodókat, illetve a mezôgazdasági vállalkozásokat is
támogatja. Nem igaz, hogy a kedvezménytörvényhez kapcsolódó
magyar
valóságos és célravezetô riogatni < fogalmazott a miniszterelnök.
Hozzátette: éppen az MSZP-frakció javasolta a kedvezménytörvény
vitájában, hogy ez az idôszak ne 3, hanem 6 hónapos legyen.
Országgyûlési viszontválaszában Orbán Viktor kormányfô egyetértett
Nagy Sándor MSZP-képviselôvel abban, hogy Magyarországnak az a nemzeti
érdeke, hogy a többi csatlakozni kívánó ország elôtt lépjen be az
unióba. Hozzátette azonban, hogy ezt sem Brüsszelben, sem az
EU-tagállamokban, sem pedig a csatlakozni kívánó országokban nem így
látják, ezért irreális mindezt a kormányon számon kérni. A kormányfô
értetlenségének adott hangot a szocialista politikusnak a
mezôgazdaságot érintô kritikája miatt. Mint mondta, volt aki fontos
idôkben tett róla, hogy ne a családi gazdaságok legyenek a
meghatározóak 2002-re.
"Arra van szükség, hogy a korábban kidolgozott tárgyalási
elgondolásaink szerint a meghatározott célok érdekében nyugodtan
tegyük a dolgunkat és tárgyaljunk. Tárgyaljunk a többi Európai Unióba
bekerülni kívánó, vagy oda már a jelentkezését beadó közép-európai
országgal. Február során a visegrádi négyek miniszterelnökei itt
Magyarországon találkoznak. Tárgyalnunk kell természetesen az Európai
Unióval határozottan, világosan és célratörôen, és természetesen
tárgyalnunk kell egymással is, hogy ezt a helyzetet az összefogás
erejét felhasználva a lehetô legokosabban oldjuk meg. Örülök annak,
hogy a külügyminiszter úr az integrációs tanács ülését belátható idôn
belül, talán február 14-re már össze is hívta, és esély nyílik arra,
hogy közös álláspontot alakíthassunk ki.²
"Talán Önök is hírét vették már annak, hogy egyre másra alakulnak a
családi gazdaságok. Önök nyilván az ország különbözô pontjairól
érkezvén rendelkeznek saját személyes élményekkel. Minden megyében
óriási az érdeklôdés, jóval meghaladja még a legbiztatóbb,
legbizakodóbb várakozásainkat is. Van olyan megyei földhivatal, ahol
több százra rúg már az igény a családi gazdasággá való átalakulásra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, bízom benne, hogy mire ez a folyamat véget
ér, addigra világossá válik mindannyiunk számára, hogy a magyar
mezôgazdaság meghatározó ereje a családi gazdaságokra alapuló
gazdálkodási forma lesz, amely nem teszi jelentéktelenné a többi
gazdálkodási formát, de mégiscsak a magyar mezôgazdaság jövôjét ez a
gazdálkodói kör, a családi gazdaságok jelentik majd elsôsorban.²
"Akik Önök közül a parlamenti szünetben forgatták a Magyar Közlöny
éppen soros számait, láthatták hogy a kormány a mezôgazdasági
hitelezés új rendjérôl is döntést hozott. Talán egyetértenek velem, ha
ismerik az ide vonatkozó adatokat, hogy minden korábbinál kedvezôbb
lehetôséget sikerül ezzel teremteni a mezôgazdaságból élôk számára. A
törvényekkel, rendeletalkotásokkal utat nyitottunk, a hitelezés pedig
segíthet abban, hogy a magyar vidék valóban elinduljon a mindannyiunk
által kívánt úton. Az új hitelek feltételei, éppen mert részét
alkotják a rendeletnek, határozatnak, Önök elôtt ismertek.
Megállapíthatjuk, hogy ezek páratlanok, önrész nélkül, különlegesen
alacsony kamatokkal vásárolhatnak a családi gazdálkodók akár háromszáz
hektárig termôföldet, és minden korábbinál olcsóbban juthatnak
eszközbeszerzési-, illetve forgóeszköz hitelekhez is.²
*
Valóban nagy bajban lehet az ellenzék, ha csak olyan mulasztásokat tud
a kormány fejére olvasni, amirôl az nem tehet, és úgy kell
megfogalmazza a kormánny elleni vádakat, hogy az elért eredmények
mulasztásnak vagy rossz intézkedésnek tûnjenek. Arról beszélnek, hogy
Magyarország és a magyar nép érdekeit védelmezik, és ezt olyan
tárgyban teszik, mint a földügy, amelyben bizonyítottan haza- és
nemzetellenes tevékegységben lettek már elmarasztalva. Nehéz lehet
arcpirulás nélkül hazudozni, kitéve annak, hogy azonnal kiderül a
disznóság. Még is teszik, mert tudják, ha most nem kaparintják vissza
a hatalmat: számukra elment az utolsó vonat.