Vissza a főoldalra    Vissza a tartalomjegyzékhez (Csapó Endre - Ausztráliai Magyar Élet - 2002. április 2.)

 Csapó Endre
Tájkép csata elôtt...

Jövô héten ilyenkor már tudjuk az eredményt. Játékszere lesz-e az
ország a pártszisztéma kedvelt játékának, a váltogatósnak, avagy
érvényesülhet végre az a lehetôség, amikor a választók országuk,
nemzetük érdekét védelmezik. A magyar nép alaptermészetében
tekintélytisztelô és eredményértékelô. Ez mutatkozott meg a múltban, a
19-ik században is és a 20-ik század elsô felében, az oroszbolsevista
megszállás elôtt. Most tehát az a kérdés, hogy szenvedett-e és mekkora
változást szenvedett az egykor uralkodó politikai szemlélet és
magatartás a félévszázados nemzet- és társadalomellenes "átnevelô²
táborban. Ha feledésbe ment az egészséges, nyugodt és mérsékelt
politikai értékelés, a lényegre tekintô mérlegelés, akkor egyszer majd
teret talál a váltogatós játék, ami jellemzô a 20-ik század háborúiban
jóllakott országok választói gyakorlatára, ahol válogathatnak a
polgárok az egyik ilyen és a másik ugyanolyan liberális párt között.
Szerencsére az "átnevelés² ellenére van igény Magyarországon a magyar
érdekeket felvállaló pártok iránt.

Az egymást váltogató választási rendszerrel foglalkozott a
Népszabadság március 23-i száma, amelyben Hovanyecz László kérdezgeti
Hubai Lászlót, akit mint történész választáskutatót mutat be. Ha "jól
mûködne² ez a váltogatós módszer, akkor most az ingának vissza kellene
lendülnie a szocialista-liberális oldalra. Csakhogy nem úgy néz ki a
dolog, mi lehet az oka ennek? A kutató szerint az inga 1998-ban
"szinte logikusan megint jobbra lendült, azonban jóval nagyobb
mértékben, mint ahogyan az várható lett volna². Ebben a nagyobb
mértékû jobbralendülésben történelmi okokat lát, például azt, hogy
szerinte Magyarországon soha nem volt demokratikusan mûködô jobbközép
polgári politikai párt. "Ez is oka annak, hogy a Fidesz számára Tisza
István vagy Bethlen István szolgál viszonyítási alapul, ôket persze
lehet konzervatív liberálisoknak nevezni, de nem a szó mai, mondjuk
nyugat-európai értelmében. Ma konkrétan a bethleni példára hivatkozni
anakronizmus. Ezzel függ össze az is, hogy a jobboldal nem tudja
elképzelni azt, hogy létezhet ebben az országban demokratikus
baloldal. Ezért van az állandó kommunistázás.²

A felvezetés találó, hiszen az egykori konzervatív liberálisok a haza
érdekét szolgáló derék magyarok voltak, és az is igaz, hogy ma már a
nyugat-európai politikai tabellán sem található meg ez a fajta
liberális vonulat, mégkevésbé Magyarországon, ahol a magukat
nagyhangosan liberálisnak nevezô réteg vezetôi, hangadói, saját
személyükben a letûnt bolsevista rendszer neves tagjai, támogatói
voltak. Bûneikért mindössze csak az "állandó kommunistázást² kell
elviselniük, amíg áldozataik ma is annak következményeit szenvedik,
hogy megbélyegzettek és kirekesztettek meg kifosztottak voltak életük
hosszában. Ilyen oka is lehet annak, hogy az inga "jóval nagyobb
mértékben lendült jobbra, mint ahogyan az várható lett volna².
Arról is szól a kutató, hogy: "a balliberális oldalon is mûködnek a
történelmi reflexek. Ezek azt diktálják, hogy Magyarországon a
jobboldal mindig autoriter és nacionalista volt, tehát ma sem lehet
demokratikus és egészséges módon nemzeti. A kölcsönös félelmek pedig
nagymértékben gátolják a két oldal közötti párbeszéd lehetôségét.²
Párbeszéd akkor alakul ki, amikor az egyik fél értelmesen felvet egy
témát, amire a másik fél uri hangnemben válaszolhat. Szerepeljenek <
ha már úgy kezdtük < ma a tudósok, Balogh János ökológus professzort
kérdezgeti Rozgics Magda a Magyar Demokratában: "ellenfeleink, akik
bennünk keresik az eldurvulás okát, néha kibírhatatlanul durvák,
igazságtalanok és gyalázkodók. Nem a választási kampány durvult el,
hanem az ellenzék hangja, miközben a nemzeti oldal egészen mostanáig
is minden durvaságtól visszatartotta magát < állítja Balogh János
Kossuth-díjas ökológus < felvetve, hogy a közeli és a távolabbi jövônk
is most, április 7-én fog eldôlni.

< Idézne az imént említett baloldali médiumok írásaiból?

< Az egész gyûjteményem azzal kezdôdött, hogy volt Budapesten egy úr,
elég felelôs állásban, aki egyszer azt mondta nyilvánosan: a
magyarságot a bôgatya és a barackpálinka jelenti, magyar kultúra
nincs, ami kultúránk van, azt kívülrôl hozták be mások. Köszönöm
szépen, mind a tíz- vagy nyolc és félmillió nevében. Ez volt a
nyitánya annak a vitának, amely most kevéssel a választás elôtt már
ott tart, hogy a magyar sajtóból olyan cikkgyûjteményt állíthattam
össze, amelynek jelentôs részét már fel sem merem olvasni, mert
belepirulok a leírt szavak láttán. Elsôként a Magyar Narancs 2001
nyarán megjelent írását említem: "El lehet temetni példának okáért a
náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatjait!² Tetszik
érteni, ez a Szent Jobb! De folytatom: "... és soha nem használt
tökfödôjét² < ez a magyar Szent Korona < "...kongatni lehet a
vészharangot különféle nemzetszaporulat fölött és
hálószobakérdésekben². Kérem. Itt vagyunk mi tízmillióan különféle
vallású, nemzetiségû magyarok. Ha egy magyar zsidó, akinek négymillió
hozzátartozóját pusztították el, azt hallaná, hogy annak a halottnak
egyik darabja "tetemcafat², vajon hogy esne neki? Ha ezt olvassuk,
arra gondolunk, hogy egy olyan pártra, amelyiknek a sajtója ezt magyar
nyelven leírta, csak elmeháborodott fog Magyarországon rászavazni,
vagy aki nem tisztességes magyar! De folytathatom a Magyar Hírlap
szintén közelmúltban megjelent írásával is. "Ma már azt kimondani,
hogy nemzet, tulajdonképpen szégyenteljes, ilyet már egy értelmiségi
nem mond². De hát miután velem együtt több millió ember kimondja azt,
hogy nemzeti, szégyellhetem magam, s megígérem a Magyar Hírlapnak,
április 7-én arra szavazok, amelyik párt ezektôl a fickóktól, akik így
fogalmaznak, a legtávolabb állnak. Tovább menve, a Népszava ez év
januárjában, amit leírt, attól már megijedtem és reszketni kezdek.
"Miféle titkos mûhelyben gyúrják ilyen karakter nélküli, undorítóan
egyforma pofákká azokat a nyolcvan kilós marhahús adagokat, amiket
megmentettek a konzervdobozból, politikaformáló erôvé toborozták². Ez
a magyar jobboldal lenne, de még nem fejeztem be: "Testvérek! Nehogy
egyszer még szembemasírozzanak veletek a komszomolisták!² Most engedje
meg, hogy én elkezdjek reszketni, mert mi lesz énvelem nyolcvankilenc
évesen, ha ezután a választás után szembe vonulnak velem a
komszomolisták. Gondolkozom, hogy kimondjam: elmebeteg volt-e, aki ezt
leírta. Nem akarom a nevét kimondani, de biztos vagyok benne, s velem
együtt legalább kilencmillió magyar is, hogy semmilyen komszomolista
nem fog velünk szemben masírozni. S abban is biztos vagyok, hogy öt
éven belül ezt a szót végleg elfeledjük, s azt is, hogy olyan
újságírók merészelnek Magyarországon írni, akik a Népszavában
nyolc-tízmillió magyart így merészelnek fenyegetni.
*
Ezzel már meg is beszéltük a párbeszéd lehetôségét, hiszen ahol ilyen
megjelenhet a nyilvános sajtóban, ott ennek a szemléletnek bô háttere
van, hiszen ha csak magányos bitangok lennének, saját tisztességes
tömegeik tapasztanák be a szájukat.

Érintettük azt a kérdést, hogy a nyugat-európai politikai tabellán sem
található meg az a fajta liberális vonulat, ami említésre került Tisza
István és Bethlen István nevével kapcsolatban. Madách Imre színmûvének
minden jelenete azt tanítja, hogy a szép eszmékkel és népszerûséggel
induló politikai ideológiák hatalomra kerülvén egy önzô csoport
hatalmaskodásának eszközévé válva, önkényuralmat hoznak létre, hogy az
örökké kísérletezô emberiség azt is megdöntse és újra indítsa az
ismétlôdô a folyamatot < és kezdôdik minden elölrôl. Az az irányzat,
aminek neve kapitalista, demokrata, liberális baloldal, ma már az
önkényuralom felé hajtja immár az egész világot. Amíg az ebbôl a
képletbôl teremtett Szovjetunió létezett, annak ellenpólusaként a
kapitalizmus a szabad világ közönségének a reménysége volt. A
liberális kapitalizmus a Szovjetunió kényszerû elbocsátásával
elvesztette azt az ellentétpárját, ami mellett az ômaga baloldalisága
ellenére a polgári társadalomnak, a nemzetek, népek megmentôjének,
értékek megtartójának tûnt. Az immár tisztult terepen a nemzetközi
liberális baloldal foglalja el a szélsôbal szerepét, a nyomulást a
világhatalom felé, a nemzeti társadalmak ellenében. Nem magyar
sajátosság tehát ez az egyre inkább kibontakozó polarizáció.
Európa kormányait ma nagyobbrészt  baloldali pártok adják. Ez eléggé
huzamos állapot volt, de a hosszú baloldali többség oldódni látszik.
Ez egyre türelmetlenebbé teszi a baloldali lapokat, és itt gyorsan meg
kell jegyezni azt is, hogy < csakúgy mint Magyarországon <
Európa-szerte közel monopól helyzettel a sajtó baloldali
elkötelezettségû.

Portugálában hat év után leváltották a baloldali kormányt. Az elmúlt
évben Olaszországban és Dániában is a konzervatívok gyôztek. Ezzel
Spanyolországgal és Ausztriával együtt már az Európai Unió öt
országában jobboldali kormány uralkodik. "Idén decemberig még öt
EU-tagországban kerül sor parlamentáris és elnökválasztásokra:
Franciaországban, Németországban, Írországban, Svédországban és
Hollandiában. A közvéleménykutatások szerint valamennyinél
elképzelhetô a konzervatívok gyôzelme. Amennyiben ez az ötbôl három
esetben meg is történik, úgy a 90-es évek közepe óta elôször a
jobboldali kormányok lennének többségben az Unión belül < írja a
Magyar Nemzet, majd így folytatja < Ez a konzervatív elôretörés
Magyarország jövôjére is közvetlen hatással lenne. A jobboldali
kormányok ugyanis sokkal inkább az EU gazdasági oldalát fogják
erôsíteni, semmint az integrációnak az európai szuperállam kialakulása
felé mutató aspektusait. Ôk ugyanis, csakúgy, mint a magyar
konzervatívok, fontosnak tartják a nemzeti érzés ápolását és a nemzeti
szuverenitás megôrzését. A mainál teljesebb gazdasági integráció és
komolyabb liberalizáció szintén kedvezô volna hazánk számára, hiszen
az így eltörölt különbözô állami szintû szabályozások jelenleg a
magyar exportôrök uniós versenytársait segítik. Nem elhanyagolható az
a szempont sem, hogy amennyiben áprilisban Magyarország ismét
jobboldali kormányt választ, úgy azt ideológiai kapocs is kötné az EU
kialakulóban lévô új fôáramához.²

Talán ezért olyan ideges a nyugati liberális sajtó < ismerjük a
Washington Post esetét, de van itt közelebbi is. "Autoritáriánus
hajlamú és ambiciózus fiatal miniszterelnök²-nek nevezi a francia
L'Express Orbán Viktort, és azt írja: < A kutatások adatai szerint ô a
magyar választások esélyese. Megemlíti a magyar miniszterelnökrôl
szóló cikk szerzôje azt is, hogy az üstökösként feltûnt tehetséges
politikus ma nacionalista húrok pengetésével növeli népszerûségét. A
L'Express úgy látja: < Az Orbán-kormány neo-bizánci beruházásai: a
Nemzeti Színház, a nácizmus és kommunizmus áldozatainak emlékére
létesített Terror Háza éppúgy a magyar miniszterelnök népszerûségét
hivatott növelni, mint az állami megrendelésre készült filmes
szuperprodukciók. Népszerûségének növekedésével párhuzamosan nô a
magyarok lelkesedése hagyományaik és a hazafias szellem iránt.
Ha megfigyeltük, negatív vonásként jelenik meg a hazafias szellem, de
még a Nemzeti Színház felépítése is. Ez utóbbi < e logika szerint <
nyilván reakciós, mert a nacionalista elhajlás színházát nagyon
helyesen felrobbantó ugyebár demokraták nézetével szembeszáll.
Elképesztô, hogy elutasítás, néha gyûlölet tárgya a nemzeti
közösségért való kiállás, és ennek széles tábora van nyugaton is.
Nekünk mindig ez a nemzetellenes szemlélet okozott kárt. Ez
eredményezte a vörös terrort 1919-ben, ennek lett következménye
Trianon is. Éppen egy angolnyelvû kiadványban (Peace to end Peace)
mutattam ki, hogy például az angol parlament mindkét házában a
szocialisták mindent elkövettek Magyarország példás megbüntetése
érdekében, velük élesen szembeszálltak a konzervatívok, akik ugyancsak
egységesen elutasították a kollektív büntetést és heves vitákban
védelmezték a magyarok igazát. Csakhogy a vékony Labour-többség
döntött. Ez volt a helyzet a francia parlamentben is. A baloldali
pártok központból leosztott utasításra tették tönkre Magyarországot.
Baloldalinak lenni, nemcsak Magyarországon, de a világon mindenütt
magyarellenesség.

Mindenki védheti az övéit, van rá példa, hogy kétezeréves történelmi
jog is érvényesülhet, de ha Magyarország valami kedvezményt akar
nyújtani az elszakított magyaroknak, azt elítélik a világ széles
baloldali frontjain egyöntetûen, mint a térség stabilitását
veszélyeztetô cselekedetet. Baloldalon nincs vita, nincs alkú, nincs
mérlegelés < csak központi utasítás. Számukra nem a 3,5 millió magyar
jogfosztása, nyomorgastása, üldöztetése veszélyezteti a stabilitást,
hanem az, ha ezt szóbahozzuk.

A már idézett L'Express szerint (tessék figyelni) a magyar
belpolitikában a gazdasági patriotizmuson van a hangsúly, amely magyar
kapitalizmust akar felépíteni, és nem örül a külföldi privatizációnak.
A belföldi vállalkozások közül azonban csakis a Fideszhez közeli cégek
részesülnek elônyökben. A lap idézi az ellenzéki Magyar Bálintot, aki
többször azt hangoztatta: a Fidesz-kormányban szervezett lenyúlás
folyik.

Tehát a kapitalizmussal is elítélhetô Orbán, ha nem külföldieknek,
hanem magyaroknak adja át az állami vagyont, és belföldön sem a
kommunistáknak adja, mint tette Horn, akivel szemben egy szó panasz
sem hangzott el a külföldi lapokban. Ilyen a nacionalista elhajlás. És
persze a Fidesz-kormányban szervezetten lopnak < Magyar Bálint
megmondta, csak igaz lehet, szélsôbaloldali szolidaritás alapján.
Ezzel szemben lehet külföldön érdemeket is szereni, ilyen: a
szembenállás a hazafiassággal. Erre Lovas István talált egy jó példát:
"Göncz Árpádot és feleségét mutatja a liberális Süddeutsche Zeitung
február 9<10-iki száma a volt államfõ nyolcvanadik születésnapja
alkalmából. A képaláírás: »Aki mindig ellen tudott állni a
magyarországi hazafias áramlatoknakS« A Michael Frank tollából
született cikk címe: »Profilkeresés a hazafiság-sarokban.« Alcím: »A
magyarországi parlamenti választások elõtt a pártok egymást licitálják
túl nacionalista hangokkal«.²

Soros György toleranciára akarja tanítani a magyarokat, az általa
finanszírozott plakátokon romákat, fogyatékosokat és leszbikusokat
biztatnak a választásokra < írta a Newsweek Polska címû színes lengyel
hetilap. A cikket az MTI ismertette. A szerzô, Joanna Kowalska
megjegyezte, hogy a legutóbbi, 1998-as magyar parlamenti választásokon
a szavazópolgároknak csak a fele vett részt. Soros, aki "aggódik a
magyarországi nacionalizmus erôsödése miatt², azt szeretné, ha ezúttal
másként lenne. Kezdeményezésére ezért országszerte több ezer, vitát
kiváltó óriásplakátot helyeztek el. A szerzô szerint a kihívó plakátok
nem tetszenek a kormányzó jobbközép Fidesznek, amely szerinte attól
tart, hogy Sorosnak sikerül választási részvételre bírnia az ifjúság <
politika iránt eddig nem érdeklôdô < liberális részét. Ez pedig
ronthatja a konzervatívok választási eredményeit. Nem vitás, hogy a
magyar származású amerikai filantróp éppen ezt a réteget vette célba,
hiszen a budapesti pubokban található képeslapokon ugyanazok a fotók
láthatók, mint az óriásplakátokon. Utóbbiakat is fôként az ifjúság
által sûrûn látogatott helyszínek közelében tették ki < írta a szerzô.
A cikk szerint a liberális Szabad Demokraták Szövetsége igyekszik
megnyerni magának azt az ifjúsági választói réteget, amelynek nem
tetszik a Fidesz "háború elôtti konzervatív-nemzeti hagyományokra
építô² politikája. S ha ezek a fiatalok mozi helyett a szavazóurnákhoz
járulnak, az SZDSZ néhány százaléknyi szavazatot is elhódíthat a
Fidesztôl. A két összeölelkezô lányt ábrázoló plakát mindenesetre
nemcsak a kormányzó erôt bosszantja. Soros alapítványához a magyar
leszbikusok is tiltakozó levelekkel fordultak, hangsúlyozva, hogy
választani nem mennek meztelenül.

Mint tudjuk, a másság, a kisebbség tisztelete, pátyolgatása
demokratikus kötelesség < egy kivétellel: ahol a magyar képezi a
kisebbséget. Orbán Viktornak nyugaton hosszú bûnlajstroma van a
határon túlterjedô illetéktelen gondoskodásai miatt. Graham Watson az
Európai Parlament liberális képviselôcsoportjának vezetôje ismételten
bírálja a magyar kormányt a státustörvény miatt. Személy szerint Orbán
Viktort felelôtlennek nyilvánította, aki szerinte "kihasználja az
etnikai populizmust². Most éppen a magyar belpolitikáért aggódik,
kijelentette, hogy erôsen aggasztja ôt a Fidesz és a MIÉP esetleges
koalíciójának a gondolata, és ezt mindjárt meg is mondta a
Népszabadság brüsszeli tudósítójának olyan ábrázatos kifejezéssel,
hogy "ettôl a gondolattól még a szôr is feláll a hátamon².
Lehet tünôdni ezek után, hogy egy magyar Orbán ne szóljon bele a
szomszédos szuverén országok belügyeibe holmi etnik ügyekben, de mi
jogon üti bele az orrát egy távoli ország Watson nevü libertinistája,
hogy miként alakul Magyarországon a belpolitika? Elég erôsek a honi
hazaárulók magukban is. Igaza van Pilhál Györgynek < "Ha aggódhatnékja
van, aggódjon bátran odahaza, vagy a munkahelyén, Brüsszelben, kellôen
nagyfiú, megteheti. A másik. Leszámítva a Népszabadság brüsszeli
tudósítóját, kit érdekel Mr. Watson MIÉP iránti aggodalma? Aggódik,
hát aggódjon. Nehogy már megfogja a kezemet a szavazófülkébenS²
El kell jutni egyszer oda, hogy a magyar Országgyûlésben olyan
poltikai pártok legyenek csak, amelyeknek nem nemzetközi vagy egyéb
idegen, hanem csak magyar elkötelezettségük van, amely pártok
egymásssal azon versengjenek, melyik tud többet, jobbat tenni a
gondjaira bízott társadalomért.

Az oroszoktól megszabadultunk. A kommunizmustól megszabadultunk. A
bolsevitáktól is meg fogunk szabadulni.

Vissza a tetejére