Csapó Endre

A Világszövetség sarokba állítása

A hír:

“Megvonták az MVSZ támogatását < Orbán Viktor szerint a szövetségnek rendeznie kell sorait2 < cím alatt az alábbiakat közli a Magyar Nemzet december 14-i száma:

< Az Országgyulés december 13-án Herényi Károly (MDF) és Pósán László (Fidesz) javaslatára csaknem 237 millió forintot csoportosított át a Magyarok Világszövetségétôl (MVSZ) az Illyés Közalapítványhoz, ezzel a szervezet gyakorlatilag elesett a költségvetési támogatástól. Az MVSZ vezetôsége felháborodva fogadta a döntést, de a kormányfô szerint a parlament nem garantálhatja két évre elôre egy rendezetlen helyzetu szervezet költségvetési támogatását.

< A Magyarok Világszövetsége esetében semmilyen, nyugtalanságra okot adó tényt nem látok. A parlament a kormány által a Világszövetség számára javasolt összeget az Illyés Alapítványhoz csoportosította át, tehát azt továbbra is nemzetpolitikai célok szolgálatába állította < közölte Orbán Viktor miniszterelnök. Hangsúlyozta: az Illyés Alapítvány mindenki, így az MVSZ számára is elérhetô. Orbán Viktor szerint a parlamenttôl nem volt elvárható, hogy egy rendezetlen szervezetnek két évre elôre támogatást garantáljon. Hozzátette: az MVSZ-nek rendeznie kell sorait, békességet kell teremtenie, és jogilag kezelhetô, egyértelmu helyzetet kialakítania.

Tabajdi Csaba (MSZP) úgy vélekedett: a Világszövetségben kialakult kaotikus helyzetért egyaránt felelôs a magyar kormány és a szövetség számos tisztségviselôje, köztük Tôkés László tiszteletbeli elnök. Szerinte a parlamentnek törvényt kellene alkotnia az MVSZ muködésérôl. Csurka István, a MIÉP elnöke elmondta: < Az Országgyulés nem véletlenül hozta meg döntését. Újjá kell szervezni a Világszövetséget, mert mostani formájában nem kielégítô a muködése < tette hozzá.

< Az MDF-bôl kiszorult frusztráltak megindították a szellemi és az anyagi taxisblokádot az MVSZ ellen < mondta tegnap Acél Ferenc, a szövetség sajtószóvivôje. Patrubány Miklós elnök szerint az Országgyulés egy tollvonással megfosztotta teljes költségvetési támogatásától a legnagyobb magyar civil szervezetet. Hozzátette: a Világszövetség költségvetési támogatásának “lenullázását2 paradox módon éppen az ellenzék < kivéve a MIÉP-et < nem támogatta.

< Az MVSZ elnöki kollégiuma megállapította, hogy a költségvetési megvonás nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a szövetséget megpróbálták kirekeszteni a Magyar Állandó Értekezletrôl is. Patrubány Miklós korainak nevezte azt a kérdést, hogy milyen forrásokból finanszírozzák a jövôben a szervezet muködését. Ugyanakkor leszögezte: számítanak a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlására.

< Tôkés László tiltakozik: < Az MVSZ költségvetésének fedezet nélkül hagyása egyet jelent a Világszövetség agyoncsapásával < nyilatkozta Tôkés László, a szövetség tiszteletbeli elnöke. Hozzátette: ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy megszunik az MVSZ, de ezzel a jövôben mindenképpen “árnyékéletre2 kárhoztatják. Tôkés ugyanakkor elmondta: mivel olyan jeles ügy szerepelt a Magyar Állandó Értekezlet ülésén, mint a szomszédos országokban élô magyarokat megilletô törvénytervezet vitája, ezért nem kívánt konfliktusba keveredni a miniszterelnökkel. Tiltakozásul viszont nem tartotta meg elôadását. A püspök hangsúlyozta: halvány sejtelme sem volt errôl az intézkedésrôl, s mint a szövetség tiszteletbeli elnöke, elvárta volna, hogy legalább konzultatív jelleggel tudomást szerezzen errôl a költségvetési fordulatról.

*

A hír érthetô megdöbbenést keltett világszerte magyar körökben, és még sok véleményezés, magyarázat, nyilatkozat várható ebben a tárgyban.

Mi is történt valójában? A politikai tábor létrehozott 1992-ben egy szervezetet, amelynek két eredendô hibája volt. Egyik az, hogy a Pártállam hasonlónevu kormányszervének átalakításával hozták létre, a másik az, hogy már megvolt egyesületek ernyô-szervezeteként alakították ki. Az elsô hibából ki tudott tisztulni, a második hiba azonban végzetévé vált. Nemcsak azért, mert rivalizáló egyesületek közül a bekerültek elzárták további bekerülni akarók elôtt az utat, nemcsak azért, mert az egyesületi emberek becipelték magukkal otthoni torzsalkodásukat, hanem fôleg azért, mert az egyesületekre szabott szervezeti keret nem volt megfelelô egy világszervezet számára. Ismert dolog egy adott társadalom egyesületi keretbe szervezôdô része csupán néhány százalék. Ez így rendben is van, ha egyesületet vagy egyesületek szövetségét akarunk létrehozni, de itt a világmagyarság szövetségérôl van szó. A rendkívüli feladat rendkívüli és egyedi felépítményt kíván meg.

Minden baj innen ered. Naív idealizmussal ebben a szervezetben akart megbizonyosodni az alulról építkezô demokrácia elve. Tizenöt millió magyar egyakarattal létrehozza eszmei és szervezeti egységét és megmenti magának a jövôt < ezt így szép megfogalmazni, de az élet nem ilyen, a gyakorlati megvalósítás mást követel. Az elmúlt tíz évben sok derék elgondolás fogalmazódott meg arról, hogy milyen legyen a Világszövetség, mi legyen a célja, mik legyenek a feladatai. Néhány évvel ezelôtt már az elnökség is foglalkozott az átalakulás kérdésével. Ez is csak megosztotta, noha volt jó néhány hasznos elképzelés, köztük az ausztráliai küldöttek részérôl is. Megfogalmazódott < nagyon helyesen <, hogy a Világszövetség < ha valóban a világ magyarságának a szövetsége akar lenni < külön törvény alapján álló, nagy feladatokra felkészített szervezet kell legyen. Ahhoz hogy ilyen nagy cél akárcsak megközelítô is lehessen, pénzügyi ellátottsága a mainak húsz-, akár ötvenszerese szükséges. És ha már a muködéshez szükséges pénzrôl van szó, szögezzünk le néhány nem éppen idéális, de olyan tényt, amivel számolni kell. Fentebb úgy említettem: a politikai tábor létrehozott 1992-ben egy szervezetet... Most az történt, hogy a politikai tábor < a létrehozó apa, és a Parlament, a tejelô anya < megsokallta az eredménytelenséget és megvonta a tejet. Annak az illúziónak, hogy “civil szervezet2 < vége. A szülôk eredményt akarnak, és most beleszólnak. Ezen akár fel is lehet háborodni, de a helyzeten, a viszonyuláson az nem változtat.

Orbán Viktor szerint a szövetségnek rendeznie kell sorait, békességet kell teremtenie, és jogilag kezelhetô, egyértelmu helyzetet kialakítania. Azt is mondta, hogy a parlamenttôl nem volt elvárható, hogy egy rendezetlen szervezetnek két évre elôre támogatást garantáljon. Nyers, kemény szigor, így szól, aki elveszítette türelmét. De nem ô az egyetlen, aki elveszítette türelmét a Világszövetség eredménytelensége felett. A türelmetlenség követelte meg a Világszövetség átalakításának, újjászervezésének érdekében megírt dolgozatokat. Számos dolgozatot mi is asztalra tettünk, az elsôt még 1992-ben. 1999-ben olyan értelmu határozatot hozott a küldöttgyulés, hogy a következô küldöttgyulésre kész terveket kapjon a Világszövetség teljes átalakítására. A feladat végrehajtása helyett az elnökség akkori elnöki és akkori elnökhelyettesi táborra oszlott, aminek eredménye az átalakítás kérdésének elsikkadása volt. 2000 májusában a tárgysorozatban még csak említés sem történt errôl. Ez lehetett a Világszövetség kenyéradó gazdáinak a kiváltó ok arra, hogy dulésre vigye az átalakulás kérdését. Orbán Viktor miniszterelnöki gondjai részeként döntést akart a Világszövetség vajúdásában. A májusi kongresszuson érthetôvé tette, hogy változást vár, és ha megértik a kívánságát, ha az átalakuláshoz megfelelô embert választják meg elnöknek, akkor lesz külön törvény és ahhoz illô nagyságú ellátmány.

Mindenki, aki akarta, megértette, Boross Péter volt Orbán Viktor jelöltje. Azért Boross, mert ô már egyszer, miniszterelnöki idejének utolsó napjaiban hozott egy olyan döntést, amely a Világszövetséget egy impozáns belvárosi épületkomplexus tulajdonosává tette. Még jókor, a Horn-kormány már nem vehette el. Így most is Boross Péter nevéhez fuzôdött volna a Világszövetség külön törvénybe iktatása, amit egy esetleg újra hivatalba lépô liberálszocialista kormány már nem vehet vissza. Egy külön törvény által létrehozott világszervezet alapítványra építve mentesült volna az évenkénti parlamenti egyesületi osztástól. Négy szavazaton múlt < alkalmasint négy ausztrál szavazaton <, hogy nem így lett.

Akkor az volt a szólam, hogy Boross Péter megválasztása esetén elvesztené a Világszövetség a függetlenségét, a kormány dirigálna. Sajnos, amióta kitalálták a pénzt, aki a költségeket állja egy vállalkozásban, az bele is szól az üzletvitelbe. A beleszólás nem feltétlenül rossz. Egy nemzeti kormány egy nemzeti szervezetet aligha szomorítana nemzetietlen utasításokkal.

December 2-án rendkívüli küldöttgyulést tartott a Magyarok Világszövetsége. Ezt a gyulést azért kellett megtartani, mert a májusi, évi küldöttgyulés befejezetlen maradt, akkor nem sikerült megválasztani az elnökhelyettest és tisztázatlan volt a költségvetés elfogadottsága.

A májusi küldöttgyulés legnagyobb tétje az volt: ki legyen a Világszövetség elnöke. A hosszadalmas és bonyolult négyfordulós választási eljárás végén két elnökjelölt között folyt a küzdelem. Patrubány Miklós mindössze 7 szavazattal nyert, vagyis 4 küldött szavazatával dôlt el a választás. Ilyen vékony veszteség illetve nyereség érthetô indulatokat keltett, magasra csaptak a csalódásnak illetve örömnek érzései. Az elnökválasztási küzdelem olyan képet mutatott, mintha a Világszövetség küldötteinek összessége két tábor, két szemlélet, két ellentét gyülekezete lenne. Valójában ilyen szembenállás nem a küldöttek 300 fôs együttesének jellemzôje, hanem a 24 fôs elnökségé. Az elnökségben dúló, éveken át folytatott nemtelen hadakozás vetült rá a küldöttgyulésre.

A májusi küldöttgyulés befejezetlenségének egyetlen és kizárólagos okozója az elnök- és elnökhelyettes választás alapszabályokban rögzített hosszadalmas módszere, amely idôben lehetetlenné teszi mindkettônek egy napon történô lefolytatását, ezen kívül elveszi az idôt sok más fontos dolog megtárgyalásától. Kivédhetô lett volna, ha az alapszabályokban erre a célra szolgáló nyilatkozat megjelent volna a meghívón, ami szerint a küldöttgyulés másnap a megjelentek számától függetlenül határozatképesen folytatható. A májusi küldöttgyulés befejezetlenségére alapozott vádaskodások igaztalanok.

A Magyarok Világszövetsége jelenlegi problémája nem a májusi küldöttgyulésen jött létre, és nem is fejezôdött be a decemberi rendkívüli küldöttgyuléssel. Nem hoz megoldást az sem, ha az elnökségi együttmuködést megtagadó csoport visszatér a székházba, de az sem, ha távol marad illetve kirekesztetik. Nem hoz megoldást az sem, ha a pro és kontra perekben a bíróság akár az egyik, akár a másik oldalnak ad igazat, az sem, ha nem lesznek perek. Deák Ferenc adta meg a választ:

A rosszul begombolt mellényt újra kell gombolni.

*

Megsuhogott a politikai nádpálca. Nem szép dolog, de megesett. Az a kérdés: okos dolog-e ezek után < ha a Világszövetséget megmentendônek ítéljük < a politikai tábor menetelése elé futva felkavarni szemükbe a port? Valahol, valamilyen fórumon szót kell érteni a megmaradás érdekében. Nagyon valószínutlen, hogy a nemzeti pártok döntése a Világszövetség ellehetetlenülését célozza. Az Illyés Közalapítványhoz utalt 237 millió forint bizonyára hozzáférhetô lesz, egy kis pihentetô helyre került.

Lehet minôsíteni az eljárást, de az üzenet szabatos: < az MVSZ-nek rendeznie kell sorait, békességet kell teremtenie, és jogilag kezelhetô, egyértelmu helyzetet kell kialakítania.

<<<<<<<<

<<<<<<<<<<<<<<<<<

A Magyar Élet valamennyi olvasójának boldog Karácsonyt és sikerekben

gazdag Újesztendôt kíván a

Magyar Köztársaság

canberrai nagykövetsége.

<<<<<<<<<<<<<<<<<

Gyürk István

A Magyar Millennium elsô esztendeje < Évvégi számadás

A Magyar Millennium elsô évétôl sokat reméltünk a diplomácia, a kétoldalú kapcsolatok terén, és számos tervünk, elképzelésünk volt arra vonatkozólag is, hogyan tudnánk az ausztráliai és új-zélandi magyarságot minél élôbben, elevenebben bekapcsolni a Magyar Millennium országhatárokon túl nyúló, közös megünneplésébe. Terveink, szinte minden vonatkozásban, a várakozáson túl, reményeinket felülmúlva valósultak meg és, hogy ez így alakult abban sok minden és sok mindenki szerepet játszott.

Magyarország növekvô tekintélye a világpolitikában, külpolitikánk fokozódó aktivitása a régió irányába, a magyar Kormány nemzetpolitikája, mely jelentôs értéknek tartja a határon túli és azok sorában az ausztráliai és új-zélandi magyarságot, a feléjük irányuló fokozott felelôsségérzet, az ausztráliai és új-zélandi magyarság élénkülô érdeklôdése az Óhaza iránt, szervezeteinek aktivitása, egyes személyek áldozatos munkája, mind-mind hozzájárult eredményeinkhez.

Ezeken a hasábokon azokról az eseményekrôl adok rövid összefoglalót, melyek kezdeményezésében, elôkészítésében, szervezésében, az események intézésében a canberrai Magyar Nagykövetség is szerepet játszott.

A magyar jelentôségu volt Orbán Viktor miniszterelnökünk ausztráliai látogatása. A látogatásnak aktualitást a sydneyi Olimpia adott, de Miniszterelnök úr felhasználta az alkalmat arra is, hogy találkozzék John Howard miniszterelnökkel és vele aktuális kérdésekrôl hasznos beszélgetést folytasson. Miniszterelnök úr eközben, ahol és amikor csak tehette találkozott az itteni magyarsággal (Sydneyben a rookwoodi temetôben ökumenikus szertartás, koszorúzás, részvétel a Deák Kör nagysikeru rendezvényén a Sydney Egyetem Great Halljában, Melbourneben koszorúzott a hôsök emlékmuvénél, fát ültetett, kopjafát leplezett le, és ünnepi beszédet mondott a Magyar Központ és a Victoriai Magyar Szövetség közös, musoros rendezvényén), és én < aki mindig és mindenhol vele voltam < elmondhatom, hogy nagy örömet okozott számára a feléje és a kormánya felé irányuló szeretet. Miniszterelnök úr persze, mint aktív és hozzáértô sportember, minden elérhetô és számunkra fontos mérkôzésen, olimpiai versenyen jelen volt, és lelkesen buzdított. Hogy ennek milyen szerepe volt az elért eredményekben, azt persze nem tudom, de hogy sportolóinknak jól esett, az biztos.

Miniszterelnök úr levelét, melyben köszöntötte a XI. Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Találkozó résztvevôit nekem volt tisztem felolvasni, és öröm volt hallani, hogy a szöveget milyen gyakran szakította meg a közönség lelkes tapsa.

Január végén, zarándoklat keretében, a berrimai Pálos Kolostor templomának falán a Millenniumi Év alkalmából márványtáblát avattam fel Szakony Ferenc atyával közösen. A tábla angol nyelven arra emlékeztet, hogy a Pálos Rendet a magyarok ajándékozták a világnak. A márványtábla jelentôs részben a Nagykövetség áldozatvállalása révén valósult meg.

A magyar kultúrát a Millennium évében számos színvonalas esemény képviselte Ausztráliában. A canberrai Multikulturális Fesztiválon különleges produkciójával nagy sikerrel szerepelt a Duna Muvészegyüttes.

Sikeres volt Nagykövetségünknek a millenniumi év kapcsán folytatott országkép-építô tevékenysége az ausztrál lakosság körében is. A több tízezer tagot tömörítô New South Wales Country Women Association a Millenniumra való tekintettel 2000-ben Magyarországot választotta “tanulmányországgá2. A rendezvénysorozat keretében számos helyszínen (Goulbournben, Tarcuttában, az armidalei University of New England szabadegyetemén) tartottunk elôadást Hazánkról, politikai rendszerünkrôl, a magyar kultúráról stb.

Nagy büszkeséggel hallgattuk Hegedus Endre zongoramuvészünk játékát a Canberrai Kamarazenei Fesztiválon, melynek a muvész kiemelkedô vendége volt. A zongoramuvész külön, millenniumi Liszt-Bartók hangversenyt adott Nagykövetségünkön a diplomáciai kar és ausztrál politikusokból álló vendégek elôtt. Hegedus Endre mesterkurzust is tartott a Canberra School of Musicban, fiatal ausztrál muvészek számára, a Nagykövetség pedig házigazdája volt a sorozat egyik hangversenyének.

A Hazánk történetét történelmi címereken keresztül bemutató Millenniumi Címerkiállítást augusztus 20.-án a diplomáciai kar és ausztrál politikusok jelenlétében nyitottam meg a Nagykövetségen. A kiállítást azóta is sokan tekintették meg.

A Millenniumi Év alkalmából látogatott Ausztráliába Miklósházy Attila, a külföldön élô magyar katolikusok püspöke. A szentmisén < melyen a canberrai magyar katolikus hívekkel együtt feleségemmel részt vettünk < a püspök úr homílíájában szólt a magyar Millennium jelentôségérôl. Püspök úrral eredményes beszélgetést folytattam a canberrai magyar katolikus hívek lelkipásztori ellátottságával kapcsolatban.

Mindenki számára, aki jelen volt a Nagykövetség zsúfolásig megtelt dísztermében, felejthetetlen élményt jelentett, amikor Miniszterelnök úr átadta a Millenniumi Zászlót az ausztráliai és új-zélandi magyarságnak, szép, tartalmas ünnepség keretében. “A zászló jelkép, az összetartozás jelképe” < mondta Miniszterelnök úr ünnepi beszédében.

Az új-zélandi magyarság központi millenniumi megemlékezésére októberben, Wellingtonban került sor. Az ünnepség szónoka az Új-Zélandba és Ausztráliába látogató Stumpf István miniszter úr volt, aki felavatta az új-zélandi “Magyar Millenniumi Project” címu Internetes honlapot. Miniszter úr mind Új-Zélandon, mind Ausztráliában hasznos tárgyalásokat folytatott kormányzati partnereivel. Külpolitikai kapcsolataink erôsödését, és a magyar kormánynak az ausztráliai magyarság felé forduló fokozódó figyelmét jelezte Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár látogatása Ausztráliába. Államtitkár úr tárgyalásokat folytatott partnerével, Ashton Calvert államtitkárral, és küldöttsége élén kerekasztal megbeszélésen vett részt az ausztrál Külügyminisztériumban. A tárgyalásokon külön hangsúlyt kapott az ausztráliai magyarságnak a két ország kapcsolatrendszerében betöltött fontos szerepe. Allamtitkár úr részt vett és beszédet mondott a Nagykövetségünkön tartott október 23.-i ünnepségen, találkozott a sydneyi magyarokkal és ünnepi beszédet mondott a melbournei Magyar Központ millenniumi ünnepségén. Koszorúzott a carltoni temetôben, és tisztelgett Ballaratban Jungwirth János 48-as honvédtiszt sírjánál. Minden szavából érzôdött a határon túli és ezen belül az ausztráliai és új-zélandi magyarság iránt érzett felelôsségérzet.

Nagyszabású Millenniumi Emlékünnepséget rendezett Dél-Ausztrália magyarsága Adelaideben. Az ünnepségre elvittem a Millenniumi Zászlót és rövid beszédemben méltattam az ünneplô közösség által nagy örömmel fogadott zászló jelentôségét.

A brisbanei magyarok is megemlékeztek a Magyar Millenniumról. Ez alkalomból Nagykövetségünk tanácsosa, Fazekas Béla úr, emlékfát ültetett az ottani Magyar Ház parkjában.

Méltónak tartottam meglátogatni a Millennium évében a magyar Leviny család által a XIX. sz.-ban épített és ma ausztrál nemzeti örökséget képezô, múzeumként és díszparkként nyitva tartó Buda House and Gardent. A múzeum igazgatójának Millenniumi Emlékérem sorozatot adtam át.

Ma már úgy látom, érdemes volt vállalni a Honvéd Együttes és a Hegedôs Népzene Együttes ausztráliai kiutaztatásával járó nem kevés bonyodalmat. Az erôfeszítésért, a sokak által vállalt áldozatért kárpótolt bennünket a két együttes magas muvészi színvonalú szereplése, táncházai, mesterkurzusai, Sydneyben, Canberrában és Melbourneben. Köszönet illeti a költségek legnagyobb részét vállaló Millenniumi Titkárságot, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, sok-sok ausztráliai magyar szervezet és magánember áldozatvállalását. A tehetséges és lelkes muvészek vendégszereplése bizonyára erôsítette az ausztráliai magyar fiatalok nemzettudatát és örömet okozott sok ezer magyar és ausztrál nézônek.

Így Karácsony táján idôszeru egy szép ajándékról is megemlékezni. Miniszterelnökünk ausztráliai látogatása során úgy döntött, hogy az Ezer Esztendô Millenniumi Olvasókönyvet és Daloskönyvet < amelyet az Óhazában minden elsôosztályos diák a Millennium évében ajándékként megkap < minden olyan ausztráliai magyar család is kapjon meg, ahol iskoláskorú gyermeket nevelnek. Az eddig kiérkezett 500 kötetet a felmérések alapján a címzettekhez eljuttattuk. Bizonyára ott lesznek majd a karácsonyfák alatt.

Végezetül úgy gondolom, bátran elmondhatjuk; az ausztráliai és új-zélandi magyarság a Magyar Millennium elsô évével rendkívül tartalmas idôszakot zárt le. Országaink közötti diplomáciai kapcsolatok tovább erôsödtek, magasabb szintre kerültek, kulturális kapcsolataink élénkültek, színvonalasabbá váltak. Mindezek révén egyrészt az ausztráliai és új-zélandi magyarságnak az Óhazához fuzôdô viszonya közvetlenebb, ôszintébb és gazdagabb lett, másrészt jól érzékelhetô volt a magyar Kormánynak a határon túli magyarság iránt érzett, növekvô felelôsségérzete.

Egyértelmuvé vált, hogy az ausztráliai és új-zélandi magyar emigrációt és annak maradandó alkotásait a magyar Kormány megôrzendô értékként tartja számon.