Szíjártó István levele

Keresni egyöntetűségünk csodaszarvasát

Nem érhetjük be kevesebbel, nem érdemes másról tűnődni sem , ezt várja tőlünk a világban szétszórtan élő magyarság. Százszor elmondtam, leírtam, a Magyarok Világszövetsége nemzeti intézmény nem lehet kiszolgáltatva személyi ambícióknak. Meg kell találnunk azt, azokat, akik integrálni képesek, akiket a legtöbben fogadnak el, s megszüntetni a mai pozíciókban gondolkodást. Miután az első lépést mindenkinek magának kell megtennie én szeptember közepén már felkértem az anyaországi régió tanácsának ülésén 3 kitűnő tagunkat, vegyék kezükbe az elnökkel és körével folytatandó tárgyalásokat, - ne legyen a személyem gátja a megegyezésnek. December elején világossá vált számomra, hogy én bizonyos, hogy nem tudok békességet teremteni, és mert becsületemben is megsértettek -átláthatóan és bizonyíthatóan hazug módon- bocsánatkérésükig nem tudok néhányukkal kommunikálni sem Ilyen előzmények után vettem részt január 15.-én a Százak Tanácsa az MVSZ helyzetét tárgyaló ülésén. A jelenlevők meghallgatták Patrubány Miklós elnököt és a vele való közös munkát törvényességi okokra hivatkozva felfüggesztő I2 elnökségi tag képviseletében szóló Fekete Gyulát. Tizenöt tag tett fel kérdéseket, fogalmazta meg véleményét a másfélórás beszélgetésen. Már a zárszó után Kocsis István író a Szent Korona tanra, a megszakadt jogfolytonosságra, mint analógiára, hivatkozva feltette a kérdést: Ha a tizenkettek, az elnökség fele csak a magyar törvények megtartását kívánják, s féléve ezt ismételgetik, semmi mást, ne kívánja tőlük Patrubány Miklós a "feltétel nélküli" igazodást, együttműködést. Ha az elnök ezt a két szót nem használja többé máris helyreállhat az egység, megbeszélhetők a nézetkülönbségek. Fekete Gyula erre igent mondott, vállalják az együttműködést, Patrubány Miklós másról kezdett beszélni, a kérdést elhárítva. Úgy tűnik elutasítva ezzel az együttműködést, s végérvényesen személyi kérdéssé fokozta le a vélemény különbséget. Ezzel az öncélú háborúzás, a személyeskedés, a vádaskodások sorozatává válik az MVSZ jelene. Az egész magyar sajtó tele volt még egy hónappal ezelőtt is Patrubány győzelmi jelentéseivel: "soha ilyen rend még nem volt az MVSZ-ben" s hogy fél év alatt többet tett, mint Csoóri Sándor kilenc év alatt. Az MVSZ érdemi ügyintézőinek már hónapokkal ezelőtt felmondott, a napokban újabbaknak. A Benczúr utcai központ - milliárdos értékű palotája szervezetünknek - kísértetház. Miért hát a merev elutasítás? Milyen felelősségtudat ez? És meddig reméli leplezni, hogy vezetésével fél év alatt leépült a szervezet, s hiteltelenek immár sajtószolgálatának közlései a fényes eredményekről? Hogy az általa vezetett szervezet, nevében minden kezdeményezést hat hónapja visszautasít, s a küldötteket is félrevezeti.? Jegyzőkönyv is őrzi immár, hogy december elsején este kétszáznál jóval többen voltak az, EZÜSTPART szállodában, de megszervezték, hogy határozatképtelen legyen az ülés. A folyósón őgyelegtek a tengerentúlról százezrekért ideutazók, csakúgy, mint az erdélyi VET delegátusok (A számok: anyaország 83, Kárpát medence 26, nyugati régió 15. Vessék össze a szállodai számlával... 3oo-nál több MVSZ vendég volt). Egyik amerikai delegátus szégyentől égő arccal korholta, ügyeskedő társait - mi meg rászedettek, naiv hazaiak, a szervezet sorsáról a konfliktus megoldásáról beszélni, vitázni akartunk egy főpapi kioktatás után - (erről azt közöltette a sajtóban Patrubány, hogy "a tiszteletbeli elnök felajánlotta lemondását, amelyet azonban a jelenlevő küldöttek egyértelműen elhárítottak." Aki ott volt az tudja - ezt is őrzi a jegyzőkönyv - senki egy mukkot nem szólt. Mindenki csak hallgatott. A jelenlevő újságírók is igazolhatják ezt. Akkor miért kell ilyet állítani, miközben etikai kódex készítésén fáradozik ? Mert ezek nem tévedések, ez munkamódszer.) - a hazaiak magunkra maradtunk, tisztázhattuk, hogy 24o küldött van az épületben, így 113 delegátus nem vett részt az ülésen, hogy ne kelljen megismerniük (vagy ne ismerhessék meg) a másik oldalát az éremnek... Mára odajutottunk, hogy a költségvetési támogatás megvonása megroppantotta a szervezetet.. Hol vannak a nagy felajánlások, a tengerentúlról ígért százmilliók? A munkájukat elveszítő alkalmazottak sokat mesélhetnének egy pártatlan vizsgálónak az elmúlt félévről. Az anyaországi MVSZ tagszervezeteknek "piaci áron" kínálják most a Magyarok Házában az irodahelyiségeket, s mert ez éppen tízszerese a jelenleginek, máris végveszélybe kerülnek közfeladatok ellátására vállalkozó tag- és társszervezeteink (Magyar Egészségügyi Társaság, Zene és Táncművészek, Képző és Iparművészek, Állatorvosok Világszövetsége..) Nyolcéves építőmunka veszhet kárba hetek alatt. Lehet persze arra hivatkozni, hogy a kisebbségi magyarság ab ovo ellenzéki, ezért nem ért egyet a magyar országgyűlés és a kormány rendteremtő lépésével, de elég nehéz megmagyarázni, hogy a hatalommal mégiscsak kacérkodó romániai, szerbiai, horvátországi hajdani kommunisták, a csehszlovákiai kommunista hatalom által bebörtönzött Duray Miklóssal kerültek szembe. Az persze inkább csak mosolyogtató, hogy Kasza József szabadkai polgármester azért nem tudott belépni szervezetünkbe, mert a Jugoszláviai Magyarok Országos Tanácsának nem volt belépési nyilatkozat űrlapja (in Karinthy Tanár Úr kérem: "és nincs kapu az iskolán, ne tessék bemenni..") Vitázzunk fiúk, de ne gyártsunk legendákat! A nyílt szembenállás a Kárpátmedencei régió ülésén kezdődött, május 24-én, két nappal az elnökválasztás előtt!!! - amiről mi hazaiak csak másnap a plenáris ülésen szereztünk tudomást, amikor öt Kárpátmedencei ország képviselői aláírt nyilatkozatban tiltakoztak az erdélyi túlsúly ellen, kilátásba helyezve a kilépést szervezetünkből. Ezzel vállalt (és vállal mindmáig) szolidaritást az anyaországi régió többsége. Egyetlen fontos kérdés van: találunk-e megoldást? Javaslom, hogy az átalakulás évére egy 3-5 fős kölcsönösen elfogadott személyekből álló testület kezébe tegyük le a civil szervezet sorsát. Döntsenek ők nemzeti intézményünk jövőjéről... Fontoljuk meg, hátha így teremthetünk békét. Én többre értékelem , tizenkét év önkéntes munkájával szerzett hitelemet, barátaim becsülését , mint anyaországi elnöki pozíciómat, melyet már december elsején egy éjszaka két alkalommal is) a küldöttek kezébe adtam, s bármikor újra átadom. Sokan vagyunk, akik azt tanultuk - én éppen a magyarság zászlós embereit segítve -, hogy dolgozni közemberként is lehet. Hagyjuk a pozíciókat. Lássuk be ma amúgy sem sokat érnek... És ne feledjük: vannak sarzsi nélküli tábornokok is. Magam is ismerek néhány százat... ... ... Szíjártó... István