Készült az anyaországi régió által szervezett találkozó résztvevői, szervezetünk tagsága, valamint az egyetemes magyar közvélemény tájékoztatására.

2000. május 23.-án a Magyarok Világkongresszusa egységet, bizakodást sugárzott. Történelmi esélyünk volt a világban szétszórtan élő magyarok összefogására. A másnapi küldöttközgyűlés már a napipolitika módszereivel folytatódott, testvérharc színtere volt. Négy hónap telt el. A szervezetünk teljes megújítására tervezett idő 20 %-a eltelt, az MVSZ központ kísértetház.

Abból kívánunk kiindulni, hogy mit kell tenni a Magyarok Világszövetsége tekintélyének helyreállítására, mi módon helyes viselkednünk. Fel kell tárnunk az elmúlt évek, hónapok eseményeit, hogy mindenki világosan lássa miért kötötte, köti feltételekhez az elnökség fele a közös munkát.

Számunkra a legfontosabbak:

1. Mindenben szigorúan ragaszkodni a törvényességhez és az erkölcshöz (melynek csak a minimuma a jogszerűség)

2. Minden erővel törekednünk kell a küldöttgyűlés határozatainak teljesítésére, elsősorban az MVSZ teljes megújítására.

3. El kell hárítani minden akadályt, mely gátja lehet a közös munkának. Szervezetünkben elfogadhatatlan a jogok korlátozása, a hatalmaskodás, megfélemlítés, rágalmazás, a kirekesztés. Közös nagy célokat megvalósítani csak ebben egyetértve tudunk.

Javaslatunk az MVSZ megújítására

A Magyarok Világszövetségének új programja

1. A Magyarok Világszövetsége minden magyaré! Mindenkié, aki magyarnak vallj a magát.

2. A Magyarok Világszövetsége - mint minden jól működő szervezet a világon - valódi tagsággal kell, hogy rendelkezzen. Ezért egyéni és egyesületek általi tagjai személyesen nyilvánítják ki akaratukat a tagságról, s erről az akaratról aláírásukkal és a tagdíjfizetés meghatározott módja szerint tanúságot tesznek.

3. A Magyarok Világszövetsége a magyarság legátfogóbb szervezete, amelyben - a magyar- és emberiségellenes nézeteken kívül - minden vélemény megjelenhet. Nem azon az alapon pártok feletti, hogy a különböző országokban létező magyar pártok vezetőit és jellegadó tagjait kizárja az MVSZ elöljárói tisztségeiből, hanem úgy, hogy megteremti a természetszerűleg rövidebb távú pártérdekek felett a közös nemzeti érdek képviseletét.

4. A Magyarok Világszövetsége az új évszázad és évezred küszöbén, a magyarországi rendszerváltozás tizedik évfordulója után, elfogadja a magyarság megmásult helyzetéből fakadó kihívásokat. Feladatrendszerét és abból következő szervezeti rendjét hozzáigazítja a magyarországi demokratizálódási folyamathoz, a kárpát-medencei magyarság országonként változó sajátosságaihoz és az egykori emigráció szerepmódosulásához.

5. A Magyarok Világszövetsége ellentmond a magyarság immár történelminek is ábrázolható megosztottságának. Nem tagadja a politikai realitásokat, de küldetését abban látja, hogy munkájának tartalmában, szervezeti felépítésében ne a határok által előírt "karámszempontok", hanem - a haza bölcsének, Deák Ferencnek Trianont szinte látomásként megválaszoló parancsa szerint - az egység távlatai legyenek meghatározók.

6. A Magyarok Világszövetsége, túl a lelki-kulturális egység szolgálatán, a legfőbb letéteményese a bárhol élő magyarság közösségi és egyéni gondjai számontartásának és megjelenítésének. A "haza a magasban" gondolat intézményes formáját testesíti meg. Ehhez mindenkor kapcsolatban kell állnia a demokratikus választásokon felhatalmazást nyert magyar kormányokkal, érdekérvényesítő szervezetekkel, a magyarság határokon túli kapcsolatrendszerének valamennyi érdemleges tényezőjével s azokkal a nemzetközi fórumokkal, amelyek a nemzeti közösségi és egyéni jogok biztosításában szerepet vállalnak.

7. A Magyarok Világszövetsége Magyarországot tekinti a magyarság központjának, épp ezért felelőssé teszi a mindenkori magyar kormányt az egyetemes nemzeti érdek képviseletéért. Ugyanakkor felelős szerepet vállal azokban a feladatokban, amelyeket sem a magyar országgyűlés, sem a kormány, sem a kormány különböző hivatalai nem tudnak ellátni, s jogot formál magának arra, hogy mind a törvényhozás, mind a végrehajtó hatalom szintjén érvényesítse véleményét a magyarságot érintő legfőbb kérdésekben (pl. alkotmányozás, népszaporulat, a szomszédos országokkal való kapcsolat, határokon átnyúló oktatási és kulturális rendszerek ...).

8. A Magyarok Világszövetsége addig tekinti érdemlegesnek a munkáját, amíg a történelem és a határok általi megosztottságban reménysugarat jelent: szolgálni tudja a nemzeti öntudat visszaszerzését és megtartását, az anyanyelv és a közös gyökerek ápolását, új magyar nemzedékek felnevelését és jövőbe indítását - vétójaképpen annak a sorsnak, melyről a magyarság néha csakugyan elhiszi, hogy néki rendeltetett.

9. A Magyarok Világszövetsége különös érzékenységgel tekinti a bárhol élő magyarok kivételes teljesítményeire. Kötelességének tartja, hogy helyi és központi szervezeteiben a magyarság nemzetileg és nemzetközileg elismert nagyjai méltó szerepet kapjanak.

10. A Magyarok Világszövetsége tagjainak szolgálatos hűségéből és vezetőinek igazolható tekintélyéből nyeri méltóságát és megkerülhetetlenségét.

(Az új Szervezeti és Működési Szabályzatot ezeknek az elveknek az alapján lehetne - ha mások is elfogadnák őket - megfogalmazni.)

A közelmúlt - szervezetünk elmúlt évtizedének forrásvidéke.

A Világszövetség háború utáni újjáalakulását (1989, 1991, 1992) nagy erejű élmények uralták; viszontlátás, az újratalálkozás, az együvétartozás érzése.

S a kapcsolatteremtés igénye. A közös tulajdonú történelem, a közös kultúra, az azonos nyelv ihlető erőként tört felszínre. S mindezzel együtt a szabadság érzésének változtató ereje.

Jöttünk, .a világ különböző helyeiről, különböző sorsok örömeivel és terheivel. A magyar történelem új emberarca jelent meg a színen; tornyokba és siratófalakba építhető élettörténetek sokasága. E szálakból fonódott az újraéledő Világszövetség szellemisége, az egymásbecsülés és tolerancia. A Világszövetség újraindulásakor hatalmas tapasztalat és erő kínálkozott.

Az újraszerveződő Világszövetséget többpártrendszer közege fogadta. Sokféle felületes vád ellen szólva a Világszövetség első szakaszában nem a pártházak bejáratait kereste, nem a pártvezérek irodáinak kilincsét koptatta, hanem a nemzet felé indult. Egyéni és közösségi szuverenitásunkat tartottuk fontosnak.

Eszmeileg, erkölcsileg s kőművesként is építkezni kezdtünk; a Világszövetség nemzet felé vezető útját nyitottuk meg a határon túli magyar közösségek előtt. Hangot adtunk az autonómia törekvéseknek; a Világszövetség berkeiben erősödött fel s vált autonómmá az Anyanyelvi Konferencia; elkezdtük a Világszövetség intézményesítését (1992); szembefordultunk a megalázó alapszerződésekkel (1995). Az anyanyelv védelmének programját hirdettük meg a Debreceni Nagytemplomban (1995). A Világszövetségben fogalmaztuk meg elsőként a nemzetben gondolkodás igényét s az egységes nemzet munkálásának szükségét (1995)… S a magyar történelem nagy évfordulóinak - millecentenárium, a szabadságharc 150 éves évfordulója, a millennium - határon kívüli rendezvényein újramondjuk, újrateremtettük, visszasajátítjuk elsarcolt igaz magyar történelmünket... A Világszövetség ihletésével kopjafák, emlékművek sokasága nőtt Kárpát-medence s a nagyvilág magyar területein. A háború, az erőszak áldozatainak emlékeztető mementói ... "Akikért nem szólt a harang"… Az 1996-os közgyűlést megelőzően a millecentenárium megjelenítésében különösen a határon túli rendezvények sokasága, az MVSZ reneszánszának reális élményét keltette. S mindez bizonyítható.

0lykor gyámoltalan, esetlen cselekedeteink ellenére is az MVSZ 92-96-os ideje a gyarapítás, felfelé ívelés nagy korszaka volt. Itt és ekkor fogalmazódtak meg a Világszövetség különböző fórumain az új magyar nemzetstratégia elvei.

A gondverte föld, az MVSZ megosztása

1996-ban a Magyrok IV. Világtalálkozóján magyarságlétünk számos integráló gondolata fogalmazódott meg. Sajnos mindez nem vált programmá. A magyar-magyar csúcstalálkozót még képesek voltunk inspirálni, a küldöttgyűlést már nem, mert levált a Világszövetség eszmeiségéről. Pozícióharc színtere lett szervezetünk. Idei májusi közgyűlésünk előtt reméltük, hogy alkotó tanácskozás résztvevői leszünk, hiszen több tervezet készült a megújításra - de ezeket nem tárgyaltuk meg. Nem az egység, a mindenki által kívánt megújulás, hanem a politikai pártoknál megismert kampány szempontjai kerültek főhelyre.

Az MVSZ mára elvesztette jóhírét. A célszerű működésben gátolt és tekintélyét vesztett szervezet nem tudott válaszolni olyan sorsdöntő kérdésekre mint:

• mi legyen a rendszerváltással szerepét vesztett politikai emigráció új szerepe;

• milyen legyen az egész magyarságra kiterjedő Világszövetség szervezeti felépítése;

• milyen legyen a magyar állam és a Világszövetség közötti munkamegosztás;

• mire jó egy anyaországi magyarnak, ha tagja az MVSZ-nek;

• milyen legyen a magyar-magyar párbeszéd intézményrendszere;

• mit tehetünk a magyar alkotmány megalkotásáért;

• milyen érdekegyeztető civil fórumokra van szükség a határokon túli magyarok és az anyaország kapcsolatában?

A mulasztások most feladattá tehetők, mert most dől el, hogy az egyetemes magyarság képviselete lesz-e a Magyarok Világszövetsége