2000. május 25–27.

1. Kazetta A oldal

2000. május 25. csütörtök

A küldöttek eléneklik a Himnuszt.

Chikány Gábor főtitkár: felkéri Csoóri Sándor elnököt köszöntő beszédének elmondására.

Csoóri Sándor elnök: A Magyarok Világszövetsége tisztújító küldöttgyűlésének első napját megnyitom. Mindenkit őszinte rokonszenvvel, szeretettel köszöntök. Sokat gondolkodtam, hogy mit mondhatok. Mit mondhatnék magunkról? Egyetlen egy gondolat jutott eszembe, hogy a Magyarok Világszövetsége az utolsó néhány esztendőben bebizonyította, hogy kicsiben a magyar történelmet utánozza. Szinte mindent tudunk már önmagunkról. Mindent. Ugyanúgy, ahogy mindent tudunk a magyar történelemről. A tragédiákat, a fenséges pillanatokat, a reményeket. Így vagyunk magunkkal is. Tudjuk a tragédiákat, a nagy pillanatainkat, tudjuk azt, hogy nagy dolgokra vagyunk hivatva. És hogy mit kellene csinálnunk. A gond inkább azzal van, - mint ahogy a magyar történelemben is mindig - hogy hogyan csináljuk, és hogy meg tudjuk-e csinálni. Elénekeltük a Himnuszt. Nem tudom, éneklés közben gondoltak-e a Himnusz többi részére. Van egy kísérteties sora Kölcsey versének. S a szabadság nem virult a holtak véréből ez a legfélelmetesebb tanulsága. Nem tudom, hogy nem ez-e a mi legnagyobb tanulságunk? És a legjobb szándékokból nem jött elő az, aminek elő kellett volna jönnie. Nem tudom, hogy az elmúlt napokban sikerült-e ebből az akaratból valamit megmutatni.

Tegnap a magyarországi régió gyűlésén voltam. Ott néhány mondatban összefoglaltam, hogy a Világtalálkozó eseményei a sajtóban, az ország nyilvánossága előtt egyértelműen azt jelentették, hogy a Magyarok Világszövetsége ismét oda került, ahova illő. A figyelem középpontjába, a remény középpontjába, hogy hátha talpra áll, lesz belőle megint egy nagyon fontos intézmény, szövetség. A mai nap és a holnapi nap ezt el fogja dönteni. Hogy csak ragyogni tudunk-e, vagy cselekedni igazán, magunkhoz méltóan.

Pár mondatban az imént a magyar történelmet említettem, és akkor azt mondhatom, hogy lám a magyar történelemben milyen gyönyörű házat tudtunk építeni, például az Országházat. A világ csodája. De hogyha a belső cselekedetek is arányaiban olyanok lennének, olyan nagy arányúak, mint az Országház, akkor lennénk méltóak ahhoz is. De tudjuk, hogy építhetünk szép házat is, amelyben rosszul élünk, vagy rosszul tudunk cselekedni. Azt szeretném, ha ez a két nap magunkhoz méltóan telne el. És méltó lenne az előző két naphoz. Ne felejtsék el, hogy a magyar történelem hagyatéka, öröksége nemcsak a történelemben, hanem a magyarság nagy jellemeiben is kifejeződött.

Ugyancsak tegnap az anyaországban Zrínyit idéztem, aki kétségbeesetten a maga korában azt mondta: ne bántsd a magyart ! Ez a fölkiáltása megrendítő volt. Mindmáig hangzik. Hadd tegyem én hozzá ezen a napon, ne bántsd a magyart, de magyar ne bántsd a magyart!

Megkérem Tőkés László püspök urat, tiszteletbeli elnökünket, köszöntse a küldöttgyűlést. (Szó szerinti idézet vége)

Tőkés László tiszteletbeli elnök: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az ő Szent Fiától, az Úrjézus Krisztustól. Ezzel az Igei köszöntéssel üdvözlöm a Magyarok Világszövetségének tisztújító küldöttgyűlését. A haza, a nemzet és hitünk közösségében. A Hazatérés esztendejének neveztük el a 2000. esztendőt. A Magyarok Világszövetsége felhívással fordult a világ magyarságához, melyben így szólította meg népünket a Hazatérés esztendeje 2000. néven nemzeti zarándoklatot hirdetünk az anyaország és az utódállamok területére. Óhazai és kárpát-medencei felsereglésünk szervezett formában kíván lehetőséget és keretet biztosítani valamennyi, szülőföldjéről elűzött, vagy elköltözött testvérünknek arra, hogy hazatérjen otthonmaradt testvéreivel találkozzon. Szülőhazáját viszontlássa, és az Úr születésének 2000. illetve a magyarság történetének eme, kiváltképpen jeles 1000. esztendejében hitbeli és nemzeti hovatartozását a haza közösségében megélje. Úgy érzem, hogy küldöttgyűlésünknek felül kell emelkednie a szervezeti élet természetes, mindennapos gondjain és a hazatérés esztendejének közösségében kell végeznünk munkánkat és szolgálatunkat. Engedjétek meg, hogy egy Igével is megörvendeztesselek benneteket, a 133. zsoltárból. Ezt az Igét idéztem a Magyarság lehetőségei a világban az ezredfordulón című, a múlt héten az Országházban tartott Magyarország 2000. nevű értekezleten. "Íme mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak". Valóban jó és valóban gyönyörűséges számunkra ez az együttlakozás? – teszem fel a kérdést, amikor legalábbis felemás lelkiállapotban ültek össze tanácskozásra a Magyarok Világszövetségének küldöttei. Sajnos, el kell mondanunk, hogy együttlétünk jó íze időről-időre megromol, vagy politikai okokból, vagy egyszerűen emberi gyarlóságok miatt. Vélt és valós okok sorolják szekértáborokba magyarságunkat itt és másutt, és személyi ellentétek mérgezik közösségünket, együttléteinket, ezért a jó és gyönyörűséges együttlét öröme igencsak megromlik. 1989-ben és azt követően, abban a páratlan élményben volt részünk, hogy mindnyájan a legmagasabb hőfokon érezhettük át az együttlét jó ízét, örömét. Kegyelmi idő kezdődött számunkra, mondhatnánk, amelyet meg kell ragadnunk. Isten azért adta, hogy éljünk vele és használjuk ki ennek a kegyelmi időnek a lehetőségeit. De amint a Világkongresszuson tartott megnyitó beszédében, Világszövetségünk elnöke elmondotta, "sajnos a Magyarok Világszövetségébe is begyűrűzött az a társadalmi megosztottság, az a magyarságunkra jellemző megosztottság, mely társadalmunk és közéletünk minden területére többé vagy kevésbé jellemző, még az egyházi életre is"- tette hozzá az elnök úr, és én is csak megerősíthetem ezt a látleletet. Azonban hozzátennem ahhoz, amit Csoóri Sándor elnök úr mondott, vagy amit sokszor sopánkodva emlegetünk valamennyien, hogy én ebben nem "turáni átkot" látok, - Ő sem, tehát eggyel több ok, hogy ezt elmondjam, hanem kár volna, hogy ilyen történelmi előítéletek határoznák meg a szemléletünket. Én egyszerűen egy vajúdó kor fiának érzem magam. Ennek vagyunk mi mindannyian részesei. Nem csoda, hogy magyarságunk XX. századi megosztottságában olyanképpen viselkedik, amiképpen ezt teszi. Gondoljunk csak Trianon örökségére, amit az elnökhelyettes úr emlegetett, vagy arra a "szétfejlődésre" – jobb szó híján – amely a különböző területeken élő magyarokra, egymáshoz való viszonyuk tekintetében jellemző. Gondoljunk azokra a földrajzi, ideológiai, geopolitikai okokra, amelyek ide juttatnak bennünket. Én inkább turáni átok helyett úgy kezelném ezt a kérdéskört, mint jó orvos a betegséget. Egyfelől a betegségeket tudomásul vesszük, másfelől ezek gyógyítására kell törekedni. És ma hitben emeljük fel szívünket Istenhez, hogy legyen ami gyógyítónk, a mi áldott orvosunk.

Hölgyeim és Uraim ! Kedves magyar testvéreim ! A tegnap megtörténtek a Világszövetség tisztújító küldöttgyűlésének előcsatározásai és az első választások. Engedjétek meg, hogy mindnyájunk nevében megköszönjem a leköszönő régióelnököknek eddig végzett tevékenységüket, és jókívánságainkat fejezzük ki az új régióelnököknek és helyetteseiknek, és valamennyi, tegnap megválasztott tisztségviselőnek, a következő évek munkájában. Azt kívánom a Világszövetségnek, hogy ne termelődjön újra az az áldatlan állapot, amely a többé vagy kevésbé az elmúlt évekre jellemző volt, mindnyájunk nagy szívfájdalmára és keserűségére. Kozma atya arról beszélt a Kongresszus megnyitó áhítatán, hogy fogadjátok el egymást szeretetben. Én sem tudok ennél jobbat mondani, fogadjuk el egymást szeretetben, és akkor megtaláljuk az együttműködés útját és lehetőségeit. Talán ebben a vonatkozásban helyén való, hogyha megint csak felhívom a figyelmet arra, hogy a magyarországi történelmi egyházak eléggé távol tartják magukat a Magyarok Világszövetségétől, nem úgy például az erdélyi egyházak. Ennek meg kell vizsgálnunk az okait. Néhányszor felvetettem magyarországi egyházi emberek körében is ezt a gondot, és ő reám hárították a felelősséget, azt mondták, hogy a Világszövetség nem teszi lehetővé, hogy ők szervesen, jobban, bekapcsolódjanak a munkánkba. Akárkinek volna igaza, valószínűleg ebben az esetben is középen van az igazság. Véleményem szerint törekednünk kell arra, és talán erre kifejezett gesztust, határozatot kellene hoznia a küldöttgyűlésnek, hogy törekednünk kellene arra, hogy jobban bevonjuk az egyházainkat, és ezáltal is megszentelődjék a Világszövetség és szűnjön a viszály. Fontos volna, hogy vértestvéri kapcsolataink a hittestvéri kapcsolatok által szentelődjenek meg, és ezáltal a kettős kötés által erősödjék a Világszövetség.

A három régió integrációjának a kérdése a következő, amelyről szeretném megosztani gondolataimat. Hogyan is mehetnénk az Úrhoz lelkünk áldozatával, amikor nem békélünk meg előbb a felebarátunkkal – olvassuk a Szentírásban. Előbb menj el, és békélj meg a te felebarátoddal és utána járulj az Úr elé. Ezen gondolat párhuzamaként mondhatom, hogyan is számíthatnánk európai integrációra, hogyha mi magunk magyarok nem tudunk egységesülni. Tehát megelőző lépése kell legyen a nemzetközi egységesülésnek a magyar-magyar integráció. Erre nézve a lehető legjobbak az adottságok és a lehetőségek. Ezt tapasztaltuk az előbb említett Magyarország 2000. értekezleten. Ez az üzenet sugárzott Orbán Viktor miniszterelnök kongresszusi beszédéből és mindannyian hajlunk arra, hogy a tanácskozásaink központi gondolatának fogadjuk el ezt a magyar integrációt, mely a Magyar Állandó Értekezlet keretében már intézményesült is, és melynek éppen arra a többletre van szüksége, amelyet a Magyarok Világszövetsége kölcsönözhetne számára. De igen kevés volna deklarálni ezt a magyar integrációt. Igen kevés volna határozatokat hozni és zárónyilatkozatokat kiadni ebben a tekintetben. Többre van szükség az ideológiánál. Itt érzésre van szükség, magyar érzésre, amely összekapcsol bennünket olyan képpen, mint a zsoltáríró szava szerint azokat, akiknek jó érzés és gyönyörűséges érzés együtt lakozni az atyafiakkal. Erre az érzésre kellene felbuzdulnunk a Világszövetség keretében.

A Védnöki Testület nevében is szólok, hiszen magam volnék a Magyarok Világszövetsége Védnöki Testületének az elnöke. Egy szárnyaszegett gyűlést tartottunk tegnap, alig néhány résztvevővel, ami önmagában is híven tükrözi a Magyarok Világszövetsége életének árnyoldalait. A Védnöki Testület azért jött létre, hogy a Magyarok Világszövetségének az integráló erejét erősítse. Hogy a tagjai által is munkálja nemzeti egységünket, és közös érdekeink védelmét szolgálja. Ettől még igen messze vagyunk. Egyfajta jelentésként is mondom, hogy megkérdőjeleződött tegnap, hogy egyáltalán van-e szükség egy ilyen védnöki testületre, ilyen körülmények között. Természetesen minden más megkérdőjeleződhet adott pillanatban. A Magyarország 2000 értekezlet témája volt, - mint már említettem - a magyarság lehetőségei a világban az ezredfordulón. Én pedig kegyelmi időről beszéltem ’89 összefüggésében. Ki tudjuk használni ezeket a lehetőségeket? Meg tudjuk-e ragadni az isteni kegyelmet? Tevődik fel a kérdés. Nehogy üresen forduljon – népiesen szólva – nehogy üresen forduljon az idő kereke.

Telítődjék ez az idő tartalommal, és váljék az ezredforduló valóságos korszakfordulóvá. Ennek a szolgálatában egyesítsük erőinket, ezen a küldöttgyűlésen, amiképpen ez eléggé jól sikerült az V. Világkongresszus két-három napján.

Hölgyeim és Uraim! Kedves testvéreim! Végezetül néhány program-szerű gondolatot, néhány fontos célkitűzést illetve javaslatot osztanék meg veletek. Némelyik már felvetődött a kongresszus idején. Néhányat pedig mostanra gyűjtöttem csokorba. Már a kongresszuson javasoltam az egyházak szoros bekapcsolódását, bekapcsolását a Világszövetség életébe. Ezt most tételes formában is megismétlem. Hasonlóképpen fontosnak tartom a magyar értelmiség mozgósítását. Az öröm és a találkozás érzései mellett hiányérzeteim is támadtak ebben a tekintetben kongresszuson, a magyarországi magyar értelmiség vonatkozásában.

A következő javaslataim és célkitűzések, melyeket figyelmetekbe szeretnék ajánlani, a magyarság és ezen belül a Világszövetség erkölcsi megújulása, mely ezelőtt négy évvel is első helyen állott. Ide tartozik talán a kommunizmus pere, mely lendületet vett éppen a fekete könyvnek a kiadása által, melyről konferenciát is rendeztek Budapesten. Azért kapcsolom a kettő egybe, a megújulást és a kommunizmus perét, mert nyilvánvaló, hogy térségünkben, Magyarországon, a kettő teljes egészében összetartozik egymással. A másik fontos célkitűzésnek tartom - Zabolai Csekme Évával beszéltük a napokban – a kisebbségi nemzetrészek autonómiájának a kérdése, amely felette áll a napi pártpolitikának. Ez nemzetpolitikai célkitűzésünk kell, hogy legyen. Különleges, egyedi esetként ajánlom a figyelmetekbe a csángó kérdést. Nem tűrhetjük továbbra is, hogy ennyire másod- vagy harmadszinten, némelykor a periférián jelenüljön meg ez a kérdés. Ugyanis folyamatos népirtás folyik, békés népirtás. Vértelen népirtás folyik nem messze tőlünk. Erre még a csángó katolikusok hittestvéreinek, a hite sem elég, hogy ezt a kimozdítsa a holtpontról és elhanyagoltságából.

A másik ügy a trianoni megemlékezések kérdése. Gyalázat, hogy évtizedekig nem temethettük el a halottainkat, gondolok itt az első és második világháborús áldozatokra és hősökre. De még gyalázatosabb az, hogy történelmünk egyik legnagyobb tragédiájáról csak suttogva beszélhetünk, és még csak be sem vallhatjuk a múltat, hogy igenis ezután és most már mindörökké Trianonról a magyar társadalomnak mindenütt meg kell emlékeznie június 4-én.

Fontos politikai, nemzetpolitikai, nemzetstratégiai célkitűzésnek tartom azt, hogy egy kisebbségpolitikai áttörésre van szükség éppen az integráció mentén, hiszen tulajdonképpen egy rossz értelemben vett hagyományos, opportunista, alkalmazkodó, kisebbségi tudattal társult, kisebbségi bűntudattal megmérgezett kisebbségpolitika folyik mind odahaza, mind államközi magyar és szomszéd népi viszonylatban. Egy egészen mélyen szántó felülvizsgálatra van szükség a kisebbségpolitikában. Mert 80 év tapasztalata nyilvánvalóan mutatja, hogy az eddigi kisebbségi politizálásunk nem hatékony, nem célravezető, legfeljebb arra elégséges, hogy a lelkiismeretünket megnyugtassuk.

Külön egy praktikus jellegű felszólítás. De mégis korszakos jelentőségű ügy áll mögötte. Támogassátok erdélyi egyetemalapítási törekvéseinket. Most megfelelő körülmény és alkalom adódik arra, hogy ebben a tekintetben előrelépjünk.

A következő és utolsó kérdés, illetve ügy, amelyet megosztok veletek az a következő Világtalálkozó kérdése. Már a Világkongresszus megnyitó ünnepségén előterjesztettem ezt a kérdést, de kézen-közön elsikkadt a zárónyilatkozatból és a határozatokból. Kérem a küldöttközgyűlést, - közben volt időm tanácskozni erdélyi testvéreimmel – kérem a világ magyarságát, a Magyarok Világszövetségét, hogy fogadja el szíves meghívásunkat, s a következő Világkongresszust Isten segedelmével tartsuk Erdélyben. (Szó szerinti idézet vége.)

Csoóri Sándor: Megköszöni Tőkés László püspök úr köszöntő szavait. Megkéri Chikány Gábor főtitkárt, hogy az ülés lebonyolításáról tájékoztassa a résztvevőket.

Chikány Gábor: Kéri a küldötteket, fogadják a Hivatal munkatársainak szolgálatát olyan szeretettel, ahogyan azt ők végzik, beleértve a lezajlott Világkongresszust és a Küldöttgyűlést is.

Felolvassa a tárgysorozat pontjait, és tekintettel a mandátumvizsgálat szempontjára, javaslatot tesz a lebonyolításra (sorrendiség). Megelőlegezendő a küldöttgyűlés határozatképességét, hogy azokat a szerveket, amelyek ezt majd megerősítik, meg lehessen választani, ismerteti a küldöttgyűlés megkezdéséig regisztrált küldöttek számát. Eszerint fél órával ezelőtt az anyaországi régió jelenlévő, szavazati joggal rendelkező küldötteinek száma: 86, a kárpát-medencei régióból 95, a nyugati régióból 89 volt. Ez mindösszesen 270. Ismerteti az alapszabálynak a határozatképességre vonatkozó passzusát, megállapítja, hogy a küldöttgyűlés határozatképes, és a Mandátumvizsgáló Bizottsága bízza ennek megerősítését.

Javasolja, hogy a régiók beterjesztendő javaslata alapján válasszanak mandátumvizsgáló bizottságot, amely a mandátumokat tisztázza, javasolja továbbá, hogy külön-külön kézfeltartásos, egyszeri többséggel történő szavazással válasszák meg a levezető elnököket a két napra, a jegyzőkönyv hitelesítőket és mindezek előtt a küldöttek köréből az alapszabály szerint válasszanak szavazatszámláló személyeket. Javaslatot tesz a jegyzőkönyvvezetők névsorára.

Felkéri a régiókat, hogy ismertessék az előző nap megválasztott Szavazatszámláló Bizottsági tagokat, hogy ők szolgálatba tudjanak állni.

Csörgits József (kárpát-medencei régió): Mézes Rudolf és Egyed József

Bihari Szabolcs (nyugati régió): Kvacskay Károly és Micheller Attila

Kurucz Gyula (anyaországi régió): Pásztor Csaba és dr. Kocsis Attila

A szavazólap feltartásával kéri, hogy fogadják el a Szavazatszámláló Bizottság tagjait a fent említett összetételben.

A látható többséghez a konkrét létszámot a Mandátumvizsgáló Bizottság jelentése után lehet majd megállapítani.

Kéri, hogy a régiók ismertessék a Mandátumvizsgáló Bizottságba megválasztott személyek nevét.

Kurucz Gyula (anyaország): Tornyi Győző és Zétényi Zsolt

Dobos László (kárpát-medencei régió): Kolár Péter és Okos Márton

Bihari Szabolcs (nyugati régió): Könczöl Antal és Szabó László

A látható többséget illetően lsd. az 1. határozatnál.

Chikány Gábor megindokolja, hogy a különböző régiókhoz tartozó küldötteknek azért van különböző színű szavazólapjuk, mert az alapszabály a szavazásoknál régiónkénti létszám-minimumot ír elő, amit olykor ellenőrizni kell.

A jegyzőkönyv hitelesítésre megválasztott személyekre kér javaslatot.

Kurucz Gyula (anyaország): Samu Mihály és Vasvári Vilmos

Dobos László (kárpát-medencei régió): Takács András és Kovács Lehel

Bihari Szabolcs (nyugati régió): Gáspár Gyula és Papp Jenő

A látható többséget illetően lsd. az 1. határozatnál.

A jegyzőkönyv elkészítésére a hivatal részéről az alábbi neveket kéri elfogadni.

Tőkés József, Csikós Ibolya, Fülöp Zsuzsanna, Hodor Adél, Matzon Mariann, Libisch Győző, Dávid László, Toldy Schedel Piroska.

A látható többséget illetően lsd. az 1. határozatnál.

A régiókat kéri, hogy ismertessék a két napos küldöttgyűlés levezető elnökeinek nevét.

A látható többséget illetően lsd. az 1. határozatnál.

A főtitkár javasolja, hogy amíg a Mandátumvizsgáló Bizottság munkáját elvégzi és megérkezik, addig az elnöki és elnökhelyettesi beszámolót hallgassák meg, utána pedig a tárgysorozat elfogadását kéri, mert ahhoz szigorúan szükséges a bizottság jelentése.

A látható többséget illetően lsd. az 1. határozatnál.

1. kazetta B oldal

Csoóri Sándor: Annyi beszámoló hangzott el már, hogy ő ezalól mindenkitől felmentést kér. Hogy lelkiismeretét tisztán vihesse tovább, kéri, hogy a könyvvizsgáló jelentését hallgassák meg, elnöki beszámoló helyett. Szavazást kér.

A látható többséget illetően lsd. az 1. határozatnál.

Közbeszólásokra reagálva Tőkés László kéri a küldöttgyűlést, hogy őrizze meg a civilizált hangnemet.

Minarik György: Ismerteti feladatát, miszerint arra kérték fel, hogy megvizsgálja az 1999 évre vonatkozó, a Világszövetség által összeállított mérleget és beszámolót, valamint az abban lévő adatok helyességéről meggyőződjön. Kijelenti, hogy a szövetség gazdálkodását, dokumentumait, bizonylatait a számviteli törvényben előírt módon állította ki illetve vezette.

A Szövetség a számviteli törvényben előírtaknak megfelelően rendelkezik mindazon, a gazdálkodáshoz szükséges szabályzattal, amelyet a jogszabály előír.

Ennek alapján javasolja, hogy a küldöttgyűlés a mérlegben illetve beszámolóban közzétett adatokat fogadja el.

Megállapítja az MVSZ gazdálkodásával kapcsolatosan, hogy a Szövetség által kifolyósított, különféle programokhoz illetve régiókhoz tartozó támogatások vonatkozásában, a támogatással érintettek közül 22 MFt-tal, az összes támogatás 46 %-ával az érintett szervezetek a jelentés összeállításáig (május 16.) nem számoltak el. Az elszámolási határidőt ezek a szerveztek jelentős mértékben túllépték. Ezt kizárólag a gazdálkodással kapcsolatban jegyzi meg, a mérleg elfogadását ez a tény nem érinti. Ezek az összegek, amelyek rendelkezésére állnak a Világszövetségnek, jórészt a költségvetésből származnak, nyilvánvaló, hogy az elszámolási kötelezettség nemcsak a Világszövetség részéről, hanem a támogatásban érintett szervezetek részéről is fennáll.

Chikány Gábor: Felkéri Patrubány Miklós elnökhelyettest, hogy a tárgyrendben szereplő beszámolóját tegye meg.

Patrubány Miklós: Tisztelt Küldöttgyűlés! Szeretett Sorstársaim! Elnökhelyettesi beszámolóm címe: Az MVSZ intézményrendszerének működéséről, és a költségvetés 1999. évi végrehajtásáról. Elnökhelyettesi beszámolóm két részre tagolódik, az első az elmúlt négy évet érinti, hiszen egyben ez egy elnökhelyettesi zárszámadás is. Abban a feladatkörben, amit a Szövetség alapszabálya rám ró, jelesül az intézményrendszer működése, a Szövetség egészének, állapotának értékelése. Ezt egész ciklusra meg kell tennem. Ami pedig a költségvetést illeti, tekintettel arra, hogy évről-évre volt küldöttgyűlésünk, és tavaly is az elmúlt év költségvetését megvitattuk, elfogadtuk. Ezúttal a költségvetési beszámolóm csakis az 1999. évet illeti. Tisztelt Küldöttgyűlés! Önök előtt állva, vallomással kell kezdenem, most, amikor ebből az ellenzékire szabott elnökhelyettesi zubbonyból kilépek. Négy évvel ezelőtt a küldöttgyűlésen - jól emlékezhetnek – abba az alapszabályt elfogadó bizottságba azzal a megbízatással küldtük erdélyi küldötteinket, hogy minden eszközzel próbálják megakadályozni az ügyvezető elnöki tisztség létrehozását. Tettük ezt azért, mert az alapszabály-tervezetben nem volt kellőképpen körülhatárolva az ügyvezető elnök hatásköre, és félő volt, hogy a hatásköri érintkezések miatt ennek a tisztségnek a létrehozása állandó konfliktushelyzeteket fog teremteni mind az elnökkel, mind a főtitkárral szemben. Sajnos egyedül voltunk ebben a bizottságban, akik ennek az új tisztségnek a létrehozását elleneztük. A többség határozata döntött és ilyen alapon a kihívással szembemenve vállaltam a jelöltséget erre az új tisztségre, ami ugyan nem ügyvezető elnöki címet kapott, hanem elnökhelyettesit, de a hatáskörében egy sajátos öszvér-szerű ötvözete maradt az elnökhelyettesnek, az elnök helyettesítésének és az ügyvezetésnek. Ezt az alapszabályt 1996-tól 1998-ig viseltük. Valóban számtalan ellentmondást gerjesztett az a körülmény, hogy az elnökhelyettesnek az elnököt anyagiakban és személyi kérdésekben ellenjegyeznie kellett, túl azon, hogy az elnök számára ez egy megalázó helyzetet teremtett. A viszont-ellenjegyzés, hogy az elnökhelyettesi döntéseket az elnöknek kellett volna ellenjegyeznie, ugyancsak egy lehetetlen helyzetet teremtett. Ezért részben a főügyészség észrevételezése alapján, részben józan belátásunktól indíttatva 1998-ban úgy módosítottuk az alapszabályt, hogy a hatásköröket kettéválasztottuk. Az elnöknél maradt a Szövetség képviselete, a testületi üléseknek a vezetése, és a döntések végrehajtása, valamint nevesített hatáskörként a munkáltatói jog gyakorlása. Elnökhelyetteshez került az intézményrendszer működésének az irányítása, felügyelete, és a költségvetés megtervezése és végrehajtásának felügyelete. Ez a négy év megszülte mindazt, amit megszült, én megtoldom a számvizsgálattal megbízott és könyvvizsgálatra felkért cég ügyvezetőjének a jelentését azzal, hogy nemcsak 1999-ben nem történt törvényellenesség, végülis, hanem az azt megelőző három évben sem. Mindazonáltal azt hiszem, el kell mondanunk azt is, hogy a szövetség intézményrendszere valóban nagyon bonyolult, valóban nagy áttekintést igényel és elmélyülést, de azt hiszem, hogy a világ ilyen bonyolult, és a világban szétszórtan élő magyarok sokfélesége és sokszínűsége nem teszi lehetővé azt, hogy ezt az egész intézményrendszert látványosan leegyszerűsítsük. Azt hiszem, ha erre törekednénk, tévednénk. Mindazonáltal a sokszor okkal és joggal hangoztatott hiányosságaink, tökéletlenségeink, és bajaink mellett úgy érzem, hogy a Magyarok Világszövetsége az elmúlt négy évben igenis, igen jelentős eredményeket is fel tud mutatni. Itt a tisztem az, hogy ezeket - a szabályzatunk értelmében és a saját magam meglátása szerint értékrendi sorrendbe állítva - e küldöttgyűléssel ismertessem.

Kezdem az elsővel és leglényegesebbel. Az alapszabályunk feladatai részében első pont alatt említett feladattal. Idézem szó szerint az alapszabályt : "Befolyást gyakorolni annak érdekében, hogy a magyar állampolgárság azt igénylő minden magyart, alanyi jogon illessen meg". Tisztelt Küldöttgyűlés! Emelt fővel és jelentős büszkeséggel jelenthetem, hogy a Magyarok Világszövetsége egésze ezt a faladatát maradéktalanul teljesítette. Kezdem azzal, hogy számba vegyem, hogy mi is történt. 1998. április 7-én választmányi határozatot sikerült elérnünk arról, amiben ezt az igényt bejelentettük a magyar társadalomnak. A bejelentésünk óriási vitát váltott ki, elsősorban Magyarországon, de itt a választások miatt csak másfél hónapig hömpölygött. Erdélyben viszont közel egy évig zajlott a nyilvános vita, elhangzott minden lehetséges pro és kontra érv, és ennek a vitának megvannak a gyümölcsei. Ezt a vitát a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemlében összefoglaltuk, ebben a 2-es 3-as tavalyi lapszámban, a vonatkozó európai törvénykezést és szabályozást magyarra lefordítva közzétettük, a magas szintű politikai állásfoglalásokat is. Ezt a Magyar Kisebbség számot megküldtük a Magyar Országgyűlés minden parlamenti képviselőjének, hogy kellő dokumentációval ellássuk. Ez a tanulmány a kettős állampolgárságról szól. Ám a vita, ami egy évig zajlott, azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a kérdéskörnek vannak neuralgikus pontjai és ezeket kezelnünk kell. Így született meg a vita gyümölcsének nevezhető külhoni állampolgársági fogalom, ami a kérdésnek elméleti körüljárását jelenti, és egy konkrét megoldási jogintézmény megteremtésre tett javaslatot képez. Ezt a javaslatot az EBESZ bécsi felügyeleti konferenciáján előterjesztettük, mint európai jogintézményt, meg kell mondanom, hogy elfogadták. Nyilvánvaló tetszés követte, bár nyilván konkrét jogi következményei ezidáig nincsenek. Továbbléptünk, továbbléptem magam is, a legnagyobb siker az, hogy a világkongresszus tegnapelőtt elfogadott határozataiban és nyilatkozataiban fő helyen szerepel, hogy a Magyarok V. Világkongresszusa a külhoni állampolgárság megteremtését a jövő egyik legfontosabb feladatának tekinti. Ezzel egy teljes kört zártunk be, hiszen végigvittünk egy gondolatot a születéstől a megvalósítás küszöbéig. Innen tovább, nem egészen a mi dolgunk, de még a mi dolgunk, el kell mondanom, hogy az elmúlt hetekben az országgyűlési pártok vezetőivel tárgyaltam, és úgy tűnik, hogy sikerült oszlatni azt a téveszmét, ami máig tartott, hogy a kettős állampolgárság és a külhoni állampolgárság ugyan az lenne. Nem, a külhoni állampolgárság soha nem volt jogintézmény, amire ezután kellene majd törvényes keretet teremteni. Ha összefoglalnám ezt a négy lépést, kezdve a választmányi határozattól, folytatva a társadalmi vitákra és a Magyar Kisebbség című együttes számig, hármadik stációként a külhoni állampolgárság fogalmának a megalkotásáig, és negyedig stációként az országgyűlési pártok vezetői számára való ismertetésével és a világkongresszusi határozattal, akkor egy közérthetőbb példával így mondhatnám, hogy első lépésben feltörtük az ugart, elvetettük a magot, learattuk a gyümölcsöt, azt feldolgoztuk, és értékesítve el is adtuk. Ez a Magyarok Világszövetségének legnagyobb eredménye annál inkább, hogy 96-ban a Világkongresszus már kimondta, hogy a magyarság legfőbb célja a nemzeti integráció, és ma megértük azt, hogy a magyar kormány miniszterelnöke kilátásba helyezi a magyar nemzet egységesülését.

A másik kérdéskör, ami a Világszövetség feladatait illeti, nemzetünk vészes apadásának megállítása, az okok, bajok feltárása. Elmondhatom, hogy a Magyarok Világszövetségének voltak kiemelt programjai, amelyek messzire jutottak, illetve meg is valósultak. Első helyen említem a nagycsaládok Erdélyben megtörtént regisztrációját, ami felért egy kisebbfajta kisebbségben, búvópatakként elvégzett népszámlálással, öt évig tartó folyamat révén Erdély 60%-át feltérképeztük, megteremtettük a módszereit, eszközeit, elektronikus nyilvántartásba vettük a mint-egy 7 ezer erdélyi nagycsaládot, gyerekeivel, minden adataival, és tavaly karácsonykor az Interneten is megnyitottuk ennek gyümölcsét, az Egy, ki magva erdőségnek című nagycsaládos társkereső honlapot, ami a világon szétszórt magyarok számára megteremti annak lehetőségét, hogy testvéreinket segítve szolidarizálhassanak. Én azt hiszem, hogy amennyiben a társkeresésnek, e globális világ adta lehetőségeit kihasználjuk, és sok százezer magyart összekötünk a szolidaritás, a szeretet és az egymásrafigyelés jegyében, akkor átalakítjuk a magyar nemzetet, az alkoholizáló, az öngyilkos, az életről lemondó nemzetről egy életigenlő, szolidáris, szeretetet áraszó nemzet felé teszünk lépéseket.

1998 őszén meghirdettük a Reményforrás ezredvégi nagycsaládos házépítő mozgalmat, mely azt tűzte ki magának célul, hogy az 1848-49-es szabadságharc legsúlyosabb mozzanatának, az aradi kivégzésének napjának 150. évfordulójától arrafelé, a magyar nemzet életében, a szokásokat megváltoztassa. Tapasztaltuk ugyanis, hogy azon kevés nemzetek közé tartozunk, amelyiknek mintha nem is lennének ünnepei, mert minden ünnepünkbe valamilyen módon belevegyül a gyász. Alig van olyan március 15-i szónok, aki ne emlegetné október 6-át, alig van olyan augusztus 20-i szónok, aki ne emlegetné Mohácsot. Ha már így van, ismerjük ezt fel, fogadjuk el az élet valóságaként, de törekedjünk arra, hogy az életünkben oly gyakran jelenlévő gyászt is az öröm sugárzásának alkalmává alakítsuk. Így született az a gondolat, hogy október 6-án ezután ne csak kegyelettel fejet hajtsunk a vértanuknak, hanem ugyanazon a napon avassunk szerte a Kárpát-medencében nagycsaládos házakat. Ekként is bizonyítva, hogy a hősök és a mártírok áldozatvállalása nem volt hiábavaló, hiszen haló porukból is élet fakad. Tavaly Nógrádverőcén felépítettük az első ilyen házat és október 6-án nagy ünnepség keretében átadtuk. Ezen az ünnepségen hét minisztérium államtitkára képviselte a magyar kormányt és jelen volt a Világszövetség tiszteletbeli elnöke, és a magyar társadalom sok száz kiválósága. Ugyanazon a napon 12 kárpát-medencei településen Madéfalvától Zalaegerszegig, és Zentától Tiszaladányig elhelyeztük az alapköveit az újabb nagycsaládos házaknak. Jelentem, hogy a múlt hetek tárgyalásai eredményeképpen az Ifjúsági és Sportminisztérium már megkötötte velünk a szerződést két ház finanszírozására. A Földművelési Minisztérium öt ház finanszírozására, és egy hónapon belül lezárul a finanszírozás, úgy hogy október 6-án a Magyarok Világszövetségének ezt az elnökség által kiemelt programmá nevezett és emelt programját Isten szerint befejezzük.

1998 januárjában meghirdettük a szétbombázott horvátországi magyar falvak újjáépítését. Szentlászló újjáépítése címszó alatt – és bár nem jutottunk még a végére a szentlászlói templom építésének – de számtalan segély irányult felhívásunk nyomán a térségbe, Harasztira is és Kórógyra is, és egyben büszkén emlegethetjük, hogy itt is úttörők lehettünk. A magyar kormány, 1999-ben Orbán Viktor miniszterelnök látogatása után, 200 millió forinttal járult hozzá a térség felépítéséhez, és teljes mértékben felkarolta azt, amit a Világszövetség is javasolt, hiszen egy eszmeiséget képvisel ma a Magyarok Világszövetsége és Magyarország kormánya.

Csak futólag említem még meg 1998-nak azt a kiemelkedő rendezvényét, amelyikkel újszerűen nyitottunk, hiszen azt megelőzően sokszor voltak rendezvényeink, amelyek az erkölcsöt, illetve a tudást magasztalták és támogatták, de immár az erő felmutatására is vállalkoztunk, amikor megrendeztük a Külhoni magyar sportcsillagok első világtalálkozóját. Ugyanitt kell megemlítenem, az akkor még hivatalban lévő Bakos István főtitkár által rendezett és kezdeményezett Külföldi magyar házak és intézmények vezetőinek találkozását. Ez a találkozó is, mivel számtalan kormánytisztségviselőnek a jelenlétét is jelentette, hozzájárult ahhoz, hogy nemcsak , hogy a világon különböző helyszíneken működő magyar intézmények és a Magyarok Világszövetsége között a kapcsolat érdemibbé váljék, hanem ahhoz is, hogy a magyar kormány és a Magyarok Világszövetsége közeledjen.

Végül pedig nem tehetem meg, hogy ne szóljak a kudarcainkról is, és a hiányosságainkról is.

Lehet, hogy ok okozati sorrendben, vagy véletlenszerű, a felsorolásnak nincs jelentősége. 1998-ban a küldöttgyűlés Székelyhídi Ágoston küldött-társunk javaslatára egyhangúan megszavazta azt, hogy legyen a Magyarok Világszövetségének etikai kódexe. E téren nem tettünk, és azt hiszem, hogy kár volt mulasztanunk, mert ha lenne a Magyarok Világszövetségének etikai kódexe, egy olyan intézménynek, ahol a szereplők 1000 országból jönnek, 1000 helyszínről, más és más értékrendeket képviselve, egy viselkedési útmutatónak nevezném, akkor lehet, hogy jóval kevesebb konfrontáció is adódna.

Nem sikerült megvalósítanunk, nem sikerült dűlőre jutnunk az MVSZ-ről szóló törvény ügyében, amiről ugyancsak küldöttgyűlési felhatalmazást kaptunk. Ennek az oka sokrétű de természetesen mi is leköszönő tisztségviselők ludasok vagyunk ebben. Elsősorban azért, hogy nem sikerült egy egységes, egy koherens koncepciót asztalra tennünk, és másodsorban azért, mert nem sikerült olyan képet rajzolnunk sem az országgyűlés, sem a kormány felé, hogy az nagyobb bizalommal fordult volna felénk.

Harmadikként említem, hogy nem sikerült jelentősen előrelépnünk anyagi függetlenségünk megteremtésében. Bár ezt szerettük volna és megcéloztuk volna. Azt hiszem, az a körülmény, hogy a magyarországi állampolgárok személyi jövedelemadójából felajánlható 1 %-ra, a tavaly mindössze 246 ezer forint folyt be, egyrészt azt is jelzi, hogy a Magyarok Világszövetségének az anyaországban az arculata, vagy támogatottsága nem áll azon a szinten, amilyen szinten mi azt elképzeljük, vagy szeretnénk, de azt is jelenti, hogy nem is cselekedtünk érdemben, mert meg vagyunk győződve, hogy ha tudatosan törekedtünk volna arra, hogy a társadalomban a figyelmet a Világszövetségre tereljük, jó politikai gesztusokkal, ha az adózás időszaka van, akkor ez az összeg nagyságrendileg több kellett volna hogy legyen.

Utolsóként a hiányosság közé említem, hogy a Világszövetségnek a tagsági viszonyrendszere mára teljesen szétzilálódott, alig követhető, ami a küldöttállításokkor, a küldöttségek választásakor bizonyos bonyodalmat jelent. Ezt újra kell gondolnunk feltétlenül. Az eljövendő elnökség egyik fő feladata lesz a tagsági viszonyoknak a rendezése.

De itt jelentem be, és kérem az ülésvezetőt, hogy ma szavaztassa meg, hogy határoznia kell ennek a küldöttgyűlésnek abban a kérdésben, hogy melyik útját, melyik módját válasszuk a tagsági viszonynak. Nem kell egyik napról a másikra eltörölni valamelyik tagsági formát, de ki kell mondani, hogy a Magyarok Világszövetsége az egyesületi tagságra törekszik-e, vagy az egyéni tagságra. Mind a két javaslatnak vannak fenntartó érvei és hívei, de ha ezt a döntést nem hozzuk meg, akkor helyben topogás lesz, és a Magyarok Világszövetségének szervezeti megújulásában az egyik legfőbb akadályt fogja képezni. Kérem a küldöttgyűlést tisztelettel, ezt a felelősséget ne hárítsa át másra.

Hogy a hiányosságok után egy jóval is zárjam, bejelentem, hogy március 14-én megnyitottuk a Kiút-at. A Kiút nem más, mint egy internetes honlap cím. Ezt kell beírni, hogy Kiút. net és az ember megérkezik a Kárpát-medence digitális településhálózatába, amelyiknek a Kárpát-medence minden országának, minden kis településének megvan az illető országbeli neve, de a magyar neve is, postai irányítószáma, telefon hívószáma, és egyre bővülő információ lesz majd ott. Tehát ettől a pillanattól kezdve, már magyar ember, bárhol éljen a világon, a Kárpát-medencében el nem tévedhet. Ha el akar valahova jutni, bepötyögi azt, hogy hol van, és hova szeretne menni és a legrövidebb utat pillanatok alatt kinyomtatja, és térkép formájában is ábrázolja ez a szoftver. 33 emberév munka van ebben a szoftverben. 1995 és 2000 között készült, egyetlen fillér közpénzt nem használtunk hozzá. Hitvallásszerűen kérem fogadják azt, amit a Pilvax Kávéházban mondtam szimbolikusan március 14-én, e program bemutatásakor és útrabocsátásakor. Ha 1848-ban a Landerer Nyomda elfoglalása volt a nemzeti feladat, akkor akinek drága a haza becsülete, ma a Landerer Nyomda helyett az Internetet foglalja el.

Idáig tartott az elnökhelyettesi általános beszámolóm. Rátérek a költségvetés tavalyi végrehajtásának ismertetésére.

Valamennyiben megkapták a zárójelentést, amelyik egyaránt szól a költségvetési fegyelemről, a költségvetés eszközeiről, általános megjegyzéseket fűz az MVSZ múlt évi gazdálkodásához, külön kiemelve a fokozatos decentralizációt, több önálló gazdálkodási góc megjelenését, külön említést téve a pénzforgalomról, számba véve a forrásokat, majd összegezve a költségeket külön külön, választott testületekre, hivatali költségekre, programokra, beruházásokra, pénzügyi költségekre, valamint a tartalékalap felhasználására vonatkozóan. Azt hiszem, valamennyien olvashatták, igyekeztem megszívlelni azt a kritikát, amit az elmúlt években a választmányi és az elnökségi üléseken kaptam, amikor csupán táblázat formájában ismertettem a számokat, mert sokan szorzótáblának minősítették. Ezért a szöveges résszel megtoldottam, és megtoldottam megfelelő grafikonokkal is, hogy mindenki számára érthetővé váljék a mondanivaló. Én azt hiszem, semmi mást nem olvasok el, és semmi mást nem ismétlek el, csak az eredményt, és a következtetéseket mondom itt el, hiszen valamennyiüknek oka, alkalma van arra, hogy ezt lássák. De addig is hadd mondjam el azt, ami ebben a beszámolóban nincs benne, ami életünk részét képezte és az elmúlt négy évnek jelentős eredménye egyrészt az, hogy 1998 és 1999 között sikerült a Magyar Nemzeti Bankkal kimunkálnunk egy új utalványozási rendszert, amit a Magyarok Világszövetségére testre szabták. Miután a Magyar Nemzeti Bank meggyőződött arról, hogy a Világszövetségben kellő felkészültség van arra, hogy a kiadásokat és a támogatásokat megfelelően kövessék, ezek után két hónapos egyeztetési folyamat árán kidolgoztunk egy olyan, a Magyar Nemzeti Bank által láttamozott, belső szabályzatot, és okirattervezetet, ami lehetővé teszi, hogy előzetes nemzeti banki engedélyezés nélkül juttassunk külföldre és a Kárpát-medencébe devizatámogatásokat. Ez ’99-et megelőzően mindig 1-2 hónapos várakozási időt jelentett. Hasonlóképpen ennek a párbeszédnek eredményeképpen kidolgoztuk azt a szerződéstervezetet, és azt az elszámolási rendet, ami a Magyarok Világszövetségében ezt megelőzően nem volt. Ma a támogatások folyósítására és azok ellenőrzésére a teljes, dokumentált eszköztár és magyar nemzeti banki láttamozással a rendelkezésünkre áll. Éppen ezért lévén, hogy már az előttem szóló könyvvizsgáló említést tett arról, hogy vannak elszámolatlan összegek, - ez nem kell azt jelentse a mai felfogásunkban, hogy valakik loptak, vagy valakiket meg kell gyanúsítanunk. Arról van szó, hogy folyamatos az elszámolás. Vannak késedelmek az elszámolásokban. Mára úgy tudom, hogy egészen más képet fest az elszámolások rendje, mint amikor a könyvvizsgáló cég a maga mérlegét megvonta, hiszen a küldöttgyűlés közeledtével mindenkit sürgettünk, és mindenki igyekezett az elszámolásait leadni, ezért javaslom, hogy a főkönyvelő asszonyt annál a napirendi pontnál hallgassuk meg, hogy hogy állnak ma az elszámolások. De jelezem ezeknek a fő okát. A folyamatos likviditási gondok miatt a támogatások folyósítása sokszor nemcsak 1-2 hónapot késett, hanem fél éveket, sőt alkalmasint nyolc hónapot is. Ezért az az eredetileg eltervezett elszámolási határidő, hogy december 31-re vagy március 31-re számoljanak el, az esetek többségében irreális volt. Persze nem zárom ki az egyéni felelősség lehetőségét is. Vagy egyéni felelőtlenség lehetőségét is. Erről majd pontosabb képet kapunk délután. Olvasom tehát: "a Szövetség központja, az 1999 évet 13.730.000 Ft költségvetési egyenleggel zárta. Az összeg javarészre 2000-ben felhasználásra kerülő céltámogatás, melyet viszontlátunk a programfejezet 1999-ből áthúzódó forrásigényeiben. A hivatali működés többletköltségét az MVSZ elnöksége döntésének megfelelően kivonjuk az 2000-re áthúzódó programforrási igényekből, akkor a fennmaradó programhátralék mintegy 20 MFt összeget tesz majd ki. Levonva belőle az év eleji pénzkészletet, megállapítható, hogy az MVSZ 1999 évi költségvetésének 2000-re áthúzódó hiánya mintegy 6.300.000 Ft, azaz a tervezett költségvetés 2,9 illetve a megvalósult költségvetés 2,7 %-a. Következtetések: az MVSZ 1999. évi költségvetésének végrehajtása és annak eredményei igazolták az 1997-ben elkezdett út helyességét. A költségvetési számítások pontossága 0,3-3%-ig terjed. Ez igazolja azt, hogy a tervezéshez használt módszerek helyesek, és a korábbi évek költségvetési bonyodalmai nem a pontatlan szervezésből, hanem a szabályokat felrúgó költekezésből adódtak. A személyi felelősség érvényre juttatása, de minden esetben a vezető tisztségviselők esetében példaadó és jótékony hatású. Hasonlóképpen jótékony hatású és példaadó a gazdálkodási eredményeknek a következő évre való továbbvitele. Az erre vonatkozó adatokat a pénzügyi osztály részleteiben birtokolja. Végezetül megállapítható, hogy a vártnál később, és mérhetetlenül nagyobb erőfeszítések árán 1999 végére az MVSZ szerteágazó és több döntéshozatali pólussal rendelkező intézményrendszere eljutott a tervezhető, követhető és áttekinthető gazdálkodás és működés állapotába.

2. kazetta A oldal

A szükség esetén rendkívüli korlátozó intézkedések meghozatalára feljogosító küldöttgyűlési határozatból fakadó jogkörömmel 1999 során néhányszor élnem kellett. Úgy ítélem meg, hogy enélkül az eszköz nélkül a múlt év során a Magyarok Világszövetsége több ízben is fizetésképtelenné vált volna. E jogosultsággal élve sikerült egy soron kívüli, rendkívüli küldöttgyűlés váratlan terheit is kivédeni, miként november 12-én előterjesztett évközi jelentésemben is leírtam. "Összességében elmondható, hogy az MVSZ gazdálkodása 1999-ben jobb volt mint valaha 1992 óta, ebben az időben az MVSZ többet költött programokra és beruházásokra, mint valaha. Köszönöm a lehetőséget, amellyel bebizonyíthattuk, hogy többek és jobbak is lehetünk, mint azt a rólunk kialakult kép diktálja" (Szó szerinti idézet vége.)

Chikány Gábor: Úgy tapasztalja, hogy a Mandátumvizsgáló Bizottság a jelentését még nem áll készen megtenni. Az érintettek javaslatára kéri, hogy mentsék fel a levezető elnöki tiszt alól az elnök urat, tiszteletbeli elnök urat és elnökhelyettes urat, és a továbbiakban a megválasztott levezető elnökök fogják az ülést vezetni. A tárgysorozat elfogadására majd a Mandátumvizsgáló Bizottság jelentése után kerüljön sor.

Az eddigi levezető elnökség távozik, jó munkát kívánva a következőknek.

Toró T. Tibor 15 perc kávészünetet rendel el.

(35 perc szünet)

2. kazetta B oldal

A főtitkár bemutatja Zabolai Csekme Évát, Toró T. Tibort és Szijártó Istvánt, az új levezető elnököket.

Toró T. Tibor: Megállapítja, hogy a mandátumok teljes körű igazolása még várat magára, és addig a tárgysorozat elfogadására sem kerülhet sor. Megnyitja azonban az utat az esetleges módosító javaslatok előtt, és felkéri Balogh Lászlót, hogy tegye meg módosító javaslatát a küldöttgyűlés tárgysorozatához.

Balogh László: Az anyaországi régió az előző napi régióülésén egy olyan javaslat született, hogy ma ebéd után meg lehetne ejteni az elnökjelöltek rövid bemutatkozását, majd a jelölést le lehetne zárni. A szavazócédulák elkészítése után, az est folyamán sor kerülhetne az első fordulóra. Holnap reggel lehetne folytatni a szavazást a második fordulóval. Azt a kompromisszumos javaslatot teszi, hogy ebéd után mutatkozzanak be az elnökjelöltek, ezután záruljon le a jelölés. A szavazócédulák másnap reggel a regisztrációkor kerülhetnek átvételre, és ezután le lehet adni a szavazatokat. Így van esély rá, hogy holnap délelőtt két fordulót sikerül megtenni. A média szempontjából sem mindegy, hogy délután születik-e egy esemény, és így az esti híradásokba már be tud kerülni. Ezzel nem sérülnek az eredeti célkitűzések.

Duray Miklós: Változtatni szeretne Balogh László kompromisszumos javaslatán úgy, hogy először kell lezárni a jelölést az elnökjelöltek személyére, és utána bemutatkozni az elnökjelölteknek.

Balogh László: Jelzi, hogy elfogadja Duray módosítását.

Toró T. Tibor: Balogh László két javaslatát teszi fel szavazásra. Az egyik, hogy az eredeti tárgysorozat érvényes azzal a módosítással, hogy ebédszünet után lezárul a jelölés az elnök személyére, ezután egy rövid bemutatkozás következik. Az eredeti tárgysorozat folytatódik tovább.

A másik módosítás az lenne, hogy holnap reggel az ülés elején történik meg a szavazás, és tovább folytatódik a az eredeti napirend.

(Eközben megérkezik a Mandátumvizsgáló Bizottság elnöke) Kérdezi, készen állnak-e jelentéstételre, mert nem akarja, hogy később valaki óvással éljen, hogy nem igazolták a mandátumokat, mielőtt a tárgysorozatot illető lényeges kérdésben szavazás történt. Kéri a főtitkárt, nézzen utána a bizottságnak és emlékeztet rá, hogy az ő bejelentése szerint a határozatképesség az ülés megkezdésekor messzemenően fennállt.)

Könczöl Antal, a Mandátumvizsgáló Bizottság elnöke előterjeszti jelentését.

A Mandátumvizsgáló Bizottság nagyjából mindent rendben talált. A Kárpát-medencében semmi probléma nem volt. 10. 30-ig 96 igazolt küldött van jelen. Az anyaországból 91 igazolt küldött van, egy problematikus eset merült fel, mégpedig az, hogy a Rákóczi Szövetségnek a küldötte megbetegedett, a pótküldött nincs itt. A Kárpátaljai Szövetségnek a pótküldöttje lenne a Rákóczi Szövetség küldötte. Erről szavazni kell. Megjegyzi, hogy az elnökségi tagoknak csak akkor van szavazati joga, ha őket küldöttként delegálták. Nyugati régióból 82 igazolt küldött van jelen. Belgium, Olaszország és a Pax Romana küldötte már eltávozott, mivel már tegnap kiderült, hogy nem volt semmiféle megbízólevelük. Egy óvás érkezett, amelyet zömében dél-amerikaiak adtak be a franciaországi küldöttek ellen. Franciaországból nem érkezett sem megbízólevél, sem jegyzőkönyv. Ma kapott Leh Tibortól egy jegyzőkönyvet, amit csak ő írt alá, jegyzőkönyvvezető nem. Ebben a jegyzőkönyvben nincs szó póttagokról, de viszont ceruzával rá van írva, hogy "pót tagok: Bodor Dezső". Kérdezi, hogy elismerik-e így ezt a jegyzőkönyvet, és elismerik-e az utólag tollal odaírt Bodor Dezsőt. Erről döntést kér.

Szalay Endréné, a Szabályzatfelügyelő Bizottság tagja ügyrendben: Az a kérdés, hogy egy pótküldött hogyan fogadható el. Az Alapszabályfelügyelő Bizottságnak kell állást foglalnia.

Toró T. Tibor: Az ülésvezető elnökség úgy döntött, hogy ezt a két esetet nem szavazással fogja eldönteni, hanem a Szabályzatfelügyelő Bizottsághoz utalja vizsgálatra. Utána történik erről szavazás. (Elismétli a Könczöl Antal által felsorolt jelenléti adatokat.) A két problémás küldött személye nincs benne a régiónként jelentett létszámban. A jelenlévők száma: 269 fő. Régiónként is megvan az előírt küldött szám. A küldöttgyűlés határozatképes, tehát elkezdheti az érdemi munkát. Megkéri az ülésvezetés nevében a Szabályzatfelügyelő Bizottságot, hogy vizsgálja meg a jelzett eseteket, és számoljon erről be.

A levezető elnök az elfogadott procedúra szerint felteszi szavazásra Balogh László javaslatát a tárgysorozat módosítására vonatkozóan, a Duray Miklós-féle kiegészítéssel.

tartózkodás: 36

A módosítással együtt a tárgysorozat elfogadásáról történik szavazás.

Toró T. Tibor: Az elnöki és elnökhelyettesi beszámolóhoz egy hozzászóló jelentkezik, ezután az ezzel kapcsolatos vitát lezárja. Szabó Rezső kérésére szólítja a Szabályzatfelügyelő Bizottság tagjait, hogy haladéktalanul gyűljenek össze a Mandátumvizsgáló Bizottság által jelzett két kérdés megvitatására.

Filó Katalin: Megkérdezi, hogy mindenki áttanulmányozta-e az alelnöki jelentést? Az anyagot csak ma reggel kapták meg, teljes mélységében nem lehet ilyen rövid idő alatt megismerni ezt a hatalmas anyagot. Kéri, hogy az elnökhelyettesi jelentés, alaposabb megismerése után, a holnapi napon kerüljön elfogadásra, és a vitás kérdésekre részletes választ kaphassanak (tételes kérdéseket sorol az elszámolatlan támogatásokról.)

Toró T. Tibor: Miután a elnökhelyettesi jelentés minden vitás kérdésre választ ad, nem tartja szükségesnek annak holnapi tárgyalását, miután a tárgysorozat már elfogadásra került.

Rövid konzultáció után szavazásra teszi fel a kérdést.

Csörgits József: Megkéri a magyarországi régió egyes tagjait, hogy a határontúli magyarokat fogadják el nemcsak hivatkozási alapnak, hogy miattuk lehet panaszkodni vagy dicsérni, hanem egyenlő rangú partnerek.

tartózkodás: 10

Toró T. Tibor: Felkéri a leköszönt régióelnököket beszámolójuk megtartására.

Kurucz Gyula: Felolvassa az anyaországi régió beszámolóját az elmúlt négy évről, valamint a régió javaslatait a közgyűlésnek. (mellékelve mindkét anyag)

Bihari Szabolcs: Felveti, hogy az elhangzott javaslatokat meg kellene szavaztatni, nehogy kimaradjanak olyan javaslatok, amik fontosak.

Toró T. Tibor: Az ülésvezetés nem fog megfeledkezni a javaslatokról, azért nem tették fel azonnal szavazásra, mert a három régió javaslatai összecsengnek. Célszerű meghallgatni a három régió javaslatait, mert ezek együttesen célozzák az MVSZ megújítását.

Izsák Balázs: Felkéri az ülésvezető elnökséget, hogy tegyen különbséget a jelentés és a javaslat között. Külön legyen vita a jelentésről és annak elfogadásáról és az elhangzott javaslatokról.

Dobos László: Megjegyzi, hogy az elhangzott javaslat a három régióelnök javaslata.

A tegnapi nap folyamán beszámolóját a Kárpát-medencei régiótanács megkapta írásban, vitatták, kiegészítették és kritikus megjegyzésekkel is illették természetesen, és azokat a dolgokat, rendezvényeket, programokat, amelyek kimaradtak, azokat tegnap regisztrálták, és kiegészítik a jelentésüket. Beszámolója egy nagyléptékű emlékeztető a Kárpát-medencei régió

közelmúltjáról. Minden leszólás, minden nagyvonalú legyintés és a sajtó sokféle kínálatára és elmarasztalásával szemben bevezetőként azt mondhatja, hogy a Kárpát-medencei régió 1992-től kezdődően mind a mai napig a magyar nemzetpolitika, a magyar nemzeti érzés munkálását és a Magyarok Világszövetsége arculatát munkálta, fogalmazta és alakította. A Kárpát-medencei régió megnyilvánulásai, rendezvényei a magyar nemzetpolitika alakulását munkálták, segítették és igyekeztek életre kelteni.

Magyarok Világszövetsége 1992-es újraalakulása óta a nemzet új arculatának kimunkálásán fáradozik.

A Magyarok Világszövetségébe 1989-es rendszerváltás után az újratalálkozás, a történelmi viszontlátás melege lehelt életet. Az 1992-es III. Világtalálkozón az együvétartozás gondolatai fogalmazódtak meg. A 96-os világtalálkozón már a magyarság létgondjai törnek felszínre. A védekezés helyett előrenéző, offenzív gondolatok; az egységes nemzet igénye a magyar-magyar integrálódás, az önigazgatás, az önkormányzati, s az autonómia igénye... Röviddel a Magyarok IV. Világtalálkozóját követően megrendezték a magyar-magyar csúcsot. Ebben nyilván része volt a világtalálkozó késztetésének.

A Horn-kormány választási idejének második szakaszában a nemzeti eszme fölfelé ívelése megtört. Illúziók után az alapszerződés már illúzióvesztés. A szlovák, a román alapszerződés már mérföldes eltávolodás az autonómiától. S azóta a darabolás, a kicsiny lépések politikai küzdelme folyik. A nemzetállam eszméinek új arroganciája, amely az anyanyelv-használat területeit korlátozta brutálisan. Sajnos, az alapszerződések szándékával s megkötésével nyelvháború indult, 1995-ben a debreceni Nagytemplomban az anyanyelv-használatot illetően így fogalmaztunk. Nyelvháború indult, amely a többségi nyelv pozícióit a hatalom eszközeivel erősítette. Való az, hogy Trianon óta a mai napig nyelvháború folyik a határon kívüli magyar anyanyelv-használat ellen. Szlovákiában a rendszerváltás óta három nyelvtörvény született, s e törvények elsősorban a többségi nyelv pozícióját védik. Tehát a nyelvháború tovább tart, csak a figyelmünk sajnos máshová vetül, s Erdélyben, Szlovákiában, Vajdaságban, Kárpátalján, Horvátországban egyenlőtlen küzdelemmel igyekszünk visszahódítani nyelvünk talpalatnyi területeit. Az anyanyelv-használat társadalmi szerepének lefokozása, kiszorítása tovább tart. S úgy érzem, mintha a nyelvet védő haragunk, indulatunk, s elszánásunk hangsúlyait vesztette volna.

A közelmúltban számunkra két fontos eszmei vonulat pozitívumait kell említenünk. A honfoglalás évfordulója, amely ősiségünket visszhangozta. Az egész Kárpát-medence a honfoglalás visszaemlékezésétől volt hangos. Saját történelmünk jött hozzánk közelbe, látó és érezhető közelbe. Különösen Felvidéken a kopjafaállítás szinte elsöprő mozgalommá vált. Igen, újra éledt történelmünk és emlékezetünk.

A másik nagy eseménysor a szabadságharc 150. éves évfordulója. És most a millennium. Igen, újra éltük a honfoglalást, a kereszténység felvételét, az államalapítást, a szabadságharc történelmét.

A Magyarország 2000-ben a Világtalálkozó az egységesülő nemzet gondolatát visszhangozza. Nagy érzéssel és hevülettel mondjuk ki ezeket a szavakat. Tudjuk, hogy ez folyamat lesz, lehet. De e folyamattól még nagyon messze van a valóság; Kárpátalja dermesztő szegénysége, Szlovákia magyarlakta területeinek munkanélkülisége, Horvátország háború zilálta közössége, Vajdaság politikai megosztottsága, a növekvő elszegényedés, s az erdélyi kibontakozás nagy gondjai. A megfogalmazott nemzeti irányulás alatt nehéz valósághelyzetek vannak. S mintha eltávolodtunk volna a gondok egyenes érintésétől. Nemcsak a haza a magasban, hanem a beszéd a magasban is igaz. S mindehhez az elmenések, az elvándorlások, a szülőföld-elhagyások. A nagy kérdés, hogy a növekvő, erősödő magyar egyetemesség tudja-e mindezt ellensúlyozni? Úgy érzem, nem. A határon kívüli területek segítségre szorulnak. Szinte minden területen a mostani támogatási erő, amely lassú és agyonadminisztrált, csak hányadát fedi az igényeknek. Szinte nincs területe a kisebbségi létnek, amely nem igényelne magyar területein több s nagyobb támogatást, amíg megjelenik az önerő. A helyzet kissé hasonlatos volt Nyugat-Németország és Kelet-Németország viszonyához. Itt csak roppant nemzeti erő fékezheti, állíthatja, illetve fordíthatja meg a határon kívüli magyar területek negatív folyamatait.

A nyilvánosság. Kérdés, miként nyilvánulnak meg a határon kívüli területek a magyarországi és a világsajtóban. Legerőteljesebben Erdély van jelen. Köszönhető ez az erdélyi lakosság számának, Erdély életerejének, az erdélyi egyházaknak, s a VET-nek is - s a világ Erdély iránt megnyilvánuló rokonszenvének is. Nem az a baj, hogy Erdély úgy van jelen,

ahogy, hanem hogy a többi terület ehhez képest sok lépéssel lemarad. Egy református lelkész azt kérdezte tőlem, mit érzek akkor, amikor az erdélyi himnuszt énekeljük. Elérzékenyülök...s meghatódom. Sajnálom, hogy nincs felvidéki himnusz, s nincs kárpátaljai himnusz, és így tovább. A Felvidéknek, Vajdaságnak, Kárpátaljának, Horvátországnak, Szlovéniának együttesen nincs olyan magyarországi és világvisszhangja, mint Erdélynek. A VET felgyorsult aktivitásával szinte világszövetség a világszövetségben. Ma a Kárpát-medence régióterületein vagy régiójának régiótanácsán belül az erdélyi küldöttek számuknál fogva megszavazhatnak és leszavazhatnak mindent. Ha figyelemmel kísérjük az Internetet, láthatjuk azt, hogy nincs nap, hogy a VET ne jelenne meg ilyen vagy olyan hírekkel, programokkal, jelentésekkel. Ezt teljesen normálisnak tartom, csupán az ami fáj, hogy megközelítően sincs jelen a Világszövetség által használt Internet programon, nincsenek együtt, vagy fent ezen a magasságos, csillagos nagy táblán, a határontúli többi terület. Nagyon fontos lenne ezt komolyan venni ezt azoknak is, akik kezelik ezt az Internetet, akik felelősek ezért, hogy minden olyan esemény, amely a világ magyarság számára fontos közlemény, fontos információ, odajussanak erre a nagy olvasó lapra, lássák, tudhassák, hogy a világ magyarság és a Kárpát medence magyarsága hogy, miként él és hogy küszködik. Van egy külön keserű fájdalmam. Felhívással fordultam a Magyarok Világszövetsége tagjaihoz és a világ magyarságához, hogy próbáljunk valamit megtakarítani ezeken a pompás ünnepségeken, és azt a magyarországi árvízkárosultak javára fordítsuk. Külön felhívással fordultam, hogy adakozzanak a magyarországi árvízkárosultak javára. Sajnos, ez a felhívás számomra érthetetlen okoknál fogva nem jelent meg az Interneten.

Nem tudom, hogy vannak ezzel a Kárpát-medence többi tisztségviselője, tisztségviselője a Világszövetségnek, én érzek egyféle belső aránytalanságot, a VET tevékenysége és a határontúli más országos tanácsok működése között. A számbeliségre gondolok, és egy aránytalanságot érzek és jó lenne ezt közelebbről megnézni, nehogy elmérgesedjen, vagy pedig valami olyan dolog alakuljon ki, ami rosszat hoz közénk. Vannak olyan gondolataim olykor, hogy Erdély nagysága okán nem érdemelnének-e egy teljesen külön státuszt a Magyarok Világszövetségében. Vagy gondoltam arra is, hogy a számszerű szavazásnak a módját nem kellene-e megváltoztatni egy arányos szavazási rendszerre. Ajánlanám azt, hogy olyan fogalmakat, mint a tolerancia, az egyenrangúság, az egyenlő esélyek, ezeket vegyük azért komolyan, miközben ülésezik és fontos döntésekre készül a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei régió tanácsa. Kérem, fontoljuk ezt meg, foglalkozzunk ezzel és próbáljunk ebben egy más rendet csinálni.

Toró T. Tibor: Kéri a régióelnököket, hogy ha a régiótanácsok tegnapi ülései nyomán vannak a Világszövetség megújítására célzó határozati javaslatok, ezeket terjesszék be, hogy a holnapi nap folyamán megtárgyalásra kerülhessenek.

Bihari Szabolcs, a nyugati régió elnöke kéri, hogy beszámolójára ebéd után kerülhessen sor.

Szabó Rezső: A Szabályzatfelügyelő Bizottság egyhangúlag olyan véleményt fogadott el, hogy mindkét pótküldöttnek a mandátuma igazolható, mivel a franciaországi illetve budapesti országos tanács működése nincs ellentétben az alapszabályzat egyetlen paragrafusával sem.

Kérik a Mandátumvizsgáló Bizottságot, hogy ennek alapján ítélje meg a két pótküldött jelenlétének a jogosultságát.

Toró T. Tibor: Megkérdezi, hogy elfogadják-e a Szabályzatfelügyelő Bizottság ilyen irányú javaslatát.

A küldöttgyűlés elfogadja a Szabályzatfelügyelő Bizottság véleményét, miszerint a Kárpátaljai Szövetség pótküldöttje lenne a Rákóczi Szövetség küldötte, és a franciaországi póttagot is elismerik pótküldöttként.

Toró T. Tibor: A Védnöki Testület beszámolója a következő napirendi pont. Többen úgy értelmezték a VT elnökének, Tőkés László püspök úrnak a megnyitó beszédét, hogy az már egyben a Védnöki Testület beszámolója is. Amint a püspök úr jelen lesz, megkérdezik tőle.

Mivel Sógor Csaba nincs jelen, a MIV jelentésére nem kerül sor.

EBÉDSZÜNET

3. kazetta B oldal

Chikány Gábor: Bemutatja az új levezető elnökséget. Gidai Erzsébet az anyaország részéről, Rózsa Ernő a Kárpát-medencei régióból, Papp László a nyugati régióból.

Gidai Erzsébet: 15.15-kor az elnökjelöltek bemutatásával folytatódik a küldöttgyűlés.

Lehetőség van arra, hogy mielőtt az előre leadott küldöttek bemutatkoznának, maguk is tehetnek javaslatot, hiszen az alapszabály értelmében minden küldött jelölhető, választható.

Felteszi a kérdést, hogy van-e a küldöttek között, akinek újabb javaslata van az elnökjelölésre, a már eddigi 9 személy mellett. (dr. Boross Péter, dr. Duray Miklós, dr. Hegedüs Lóránt, Kurucz Gyula, G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, Patrubány Miklós, Pongrácz Gergely, dr.Szakály Sándor, és dr. Székelyhidi Ágoston) A felsorolt elnökjelöltek 5-5 perc időtartamban mutatkoznak be.

Újabb jelölt nincs az elnöki posztra, a jelölést lezárjuk.

Dr. Boross Péter: A XX. század emberi ideálját számomra úgy írta elő a történelem, hogy azt Kós Károlynak hívják. Kós Károlynak, aki nagyon nehéz időkben és biztos egzisztenciát hátrahagyva visszament oda, ahol nagyon nehéz volt magyarnak lenni. És tette amit tett, ha kellett lótenyésztéssel is foglalkozott, mert ezt látta fontosnak. A sorsvállaló magyar ideálja az én szememben. Engem ifjú korom óta vezérel ő, és hálát adok a Sorsnak, hogy módomban állt szoborral megemlékezni róla, a nagyon nehéz 1987-es esztendőben. Azóta is működik a regényéről elnevezett Országépítő Alapítvány, aminek jelenleg most Makovecz Imre az elnöke.

Miért mondom ezt el? Azért mondom ezt el, mert vannak helyzetek és körülmények, magamra szabott erkölcsi parancs, amikor - ha többen kérik, vagy többen felszólítják egy feladat vállalásra az embert, akkor nem habozhat, és nem nézheti azt, hogy ennél kényelmesebben is eltöltheti életét vagy hátralévő éveit. Magam vezettem szervezeteket már, elég nehéz körülmények között is. Tudom nagyon jól, hogy a cselekvés, a feladatvállalás, az olyan helyzetek, amikor rossz, vagy kevésbé rossz döntés között létezik csak reális alternatíva, és igazán jóról csak álmodozni lehet, de megvalósítani nem, az embernek akkor is vállalnia kell, amit rámért a véletlen, vagy rámért Sors. Így vagyok én ezzel, és ezért állok most itt Önök előtt azzal a felfogással, amit többen, akik munkásságomat ismerik, talán alá tudnak támasztani. Én nem tudok elképzelni szervezetet eredményesen működni önfegyelem és lojalitás nélkül. Az önfegyelem és a lojalitás. Két olyan princípium, ami a rendet határozza meg. Ha ez nincs, akkor nincs tekintély sem. És ha nincs tekintély, akkor a közéleti szerep gyengül. Akkor az érdekérvényesítés is gyengül. Ha nincs tekintély, akkor nagyon könnyen legyintenek. Nagyon hasznos és nagyon fontos követelésekre is. Így tehát én úgy gondolom, abból a meggyőződésből is kiindulva, hogy ez a Világszövetség igenis tett sokat, és nem értek azokkal egyet, akik csak negatívumokban tudnak gondolkodni a megelőző 9 esztendőről. Mert ez nem így van. Ami a kárt okozta, az más. Az az emberi kapcsolatok zavarai. És én úgy hiszem, hogy ennek a kongresszusnak bármi legyen a döntése, ezt a konzekvenciát kell először levonni. Némi konkrétumot, amire idő van. Felmerült az állampolgárság ügye. Némi kis kiegészítés az elhangzott egyik előadáshoz. 92-ben, 93-ban az Antall kormány nevében pont én, mert belügyminiszter voltam, előterjeszthettem a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogáról szóló javaslatot, ami nem kapta meg a kétharmados többséget és így nem válhatott törvénnyé. Ezt azért hangsúlyozom, mert törvény kell. Magam is meg vagyok erről győződve. Milyen törvény és milyen törvényt lehet. Kérem, a jelenlegi parlamenti viszonyokat messzemenően figyelembe kell venni, ha bizonyos szomorú következtetésekkel is járhat. Ezért kell megfontoltnak lenni a törvény elkészítésében. Nagyon lényeges az a különleges közjogi státus, amiről szó esik manapság. Más kifejezések is övezik. Egy korlátozott állampolgárságról is szó esik. Tenni kell valamit, ez nem kétséges, hogy mit az előbb utaltam rá. Ismét összefüggésben van azzal, hogy amit lehet. Én kérem, gondoljanak arra, hogy Bethlen János Erdély bölcs, öreg politikusa mondta, mikor számonkérték tőle, hogy miért nem így, és miért nem úgy tették. Mondta azt a mestergerendára való mondást, hogy mi mindig azt szerettük volna tenni, de azt cselekedhettünk amit lehetséges vala. Én úgy hiszem, hogy ez egy nagyon lényeges dolog. Kétféle ember van közöttünk is, és széles e hazában, szellemi hazában, ami sokkal szélesebb. A cselekvő, a felvállaló, a felelősséget vállaló, és valljuk meg történelmi örökségünk, a szavaló, az igényeket támasztó, a nagyokat mondó. Kell ez is. Kellenek ideálok, kellenek elérhetetlen célok, kellenek mítoszok. De kapjon becsületet az a törekvés is, aki az elérhetőt elérni kívánja. Köszönöm figyelmüket.

Duray Miklós: Tisztelt Elnökség! Február óta vagyok elnökjelöltje a Magyarok Világszövetségének a Szlovákiai Országos Tanács egyhangú döntése óta, és azóta foglalkozom azzal, hogy ki lehet a legméltóbb személy a Világszövetség elnöki posztjának betöltésére.

Nem azzal foglalkoztam, hogy minél sikeresebben én érjem el a posztot, hanem elsősorban a keresés. Ugyanis számomra megítélésem szerint nem személyes kérdés az, hogy a Világszövetség elnöki posztját valaki be akarja tölteni vagy sem, hanem közügy, hogy milyen lesz a Világszövetség és az attól is függ, hogy ki az elnöke.

1989-től fogva, mióta a Világszövetség először nyitotta meg kapuit a többi magyarok előtt is, mert addig csak bizonyos magyarok előtt volt nyitva – érdeklődtem a Világszövetség sorsa iránt, csak 1996-tól sikerült belekapcsolódnom a Világszövetség munkájába, a Stratégiai Bizottság keretei között. Azóta egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a Világszövetségnek a magyar újraintegrálódás egyik legfontosabb eszközévé kell lenni. Ezt a fő célt kell kitűznie maga elé a Világszövetségnek, hogy a szétdarabolt magyarságot segítse az egymásra találásban, és segítse az újraegyesülést. Hogyha a célokat és a feladatokat vesszük tekintetbe, akkor nyilvánvaló, hogy át kell gondolni a Világszövetség működését is. Ennek kapcsán elég sokan eljutottunk oda, hogy foglalkozzunk a Világszövetség jövőjével, megújulásával.

Még egyszer hangsúlyozom, nem egyedül, hanem nagyon sokan tettük ezt. Az elmúlt évben több tucat fő gondolkodott azon, és tette le az asztalra az elképzelését ezzel kapcsolatban. Miután végiggondoltam mindezt, úgyis mint egyszerű tagja a Világszövetségnek, és úgy is mint a Stratégiai Bizottság elnöke, és végiggondoltam mindezt az elmúlt hetekben is, én arra a meggyőződésre jutottam, hogy az, amit én fő célként fogalmaztam meg a Világszövetséggel kapcsolatban, hogy legyen az az újraintegrálásnak az egyik legfontosabb eszköze, és segítse a Kárpát-medencei magyarságot abban a vonatkozásban, hogy csökkentse, vagy akár megállítsa az asszimilálódás folyamatát úgy is, hogy belekapcsolódjon a nemsokára elfogadandó státusz törvény közvetítésébe, és ezért ennek alapján úgy gondoltam, hogy van érdemesebb és alkalmasabb személy is arra, hogy a Világszövetség elnöki posztját betöltse, és eldöntöttem, hogy Boross Péter jelölt javára visszalépek a jelöltségtől. Kérem mindazokat akik engem támogattak volna, hogy őt támogassák az elnöki posztján, és ezt fogom tenni én is, és ennek érdekében felajánlom a Világszövetség küldöttgyűlése tagjainak azt a rövid tanulmányomat, amit a Világszövetség átalakításával kapcsolatban írtam az eddig elkészült különböző vélemények, tanulmányok összegezéseként.

Hegedüs Lóránt: Tisztelt Elnökség! Az MVSZ V. Világkongresszusának hallgatójaként meggyőződtem arról, hogy szerintem nem a Magyarok Világszövetségét kell egy új ciklusba jelenleg átmenteni, hanem az egész világon élet-halál szövetségbe tömörülő magyarságot kell az utolsó történelmi pillanatban megmenteni. Dobos László beszédében rámutatott, hogy a nyelvtörvénnyel hogyan fojtják meg az anyanyelv csodáját, ezzel kapcsolatban az ősbizalmat a határontúli magyarságban. Hogyan igyekeznek ezen a helyen bennünket a központban csüggeszteni, zülleszteni, fogyasztani, pusztítani. Nyilvánvaló, hogy ehhez, ha megoldani akarjuk ezt a kérdést reálteológiai reálpolitikára van szükség. Egy pillanatig sem vitatom azt a reálpolitikai meggyőződést és programadást, amit az első felszólaló mondott, mint elnökjelölt, kormányzati tapasztalattal. Csak azt legyen szabad hozzátennem, hogy reálteológia nélkül a reálpolitika eddig vitt bennünket odáig, hogy nem volt szabad beszélni arról, hogy a határontúl magyarok vannak. Amikor az erdélyiek idejöttek, megkérdezték őket, hogy hogy van az, hogy ilyen jól beszéltek magyarul. A reálpolitika, reálteológia nélkül elvégezte azt, hogy 1957 óta állandóan fogyunk, zuhanásszerűen fogyva. Kiderül, hogy a megújuláshoz pénz nem kell, csak spiritusz. A végén azonban nem a spirituszhoz rendeljük a pénzt, hanem a pénzhez és a pénz alá rendeljük nemcsak a spirituszt, hanem ha lehet még a spiritus sanctust is. Ez az irreálteológia reálpolitikának tűnő, irreálteológiai irreálpolitika, és nekünk reálteológiai reálpolitikára van szükségünk, amikor mindent ami északon, keleten, délen, nyugaton reálisan számításba veendő, számításba veszünk, a mindenható Isten színe előtt, és még azokkal a dolgokkal is szembe merünk nézni, amelyekkel isteni segítség nélkül senki szembenézni nem mer, de nem hagyjuk ki a kegyelem lehetetlent lehetségesít csodáit, mert a csodát tagadni lehet, de nélkülözni hovatovább lehetetlen. Ha nem álltunk volna ki totális diktatúrában az egyház mellett, nem lenne egyház. Ha nem álltunk volna ki a magyarság mellett, a magyarság beteljesíti a Herder-i jóslatot. Ezért püspökként, mint a Magyarok Világszövetségének elnökjelöltje a két megbízatás között a magam részéről az égvilágon semmi ellentétet nem érzek, ahol a nagy világban és az országban járva püspökként egyházi összejövetelt tartottam, az mindig magyarság-összejövetel volt. És ahol magyarság előadást tartottam, az mindig istentiszteleti jellegű volt. Hogy az egyháznak magyarság nemzetmegtartó ereje, országhatáron kívül és országhatáron belül, mennyire nemcsak letagadhatatlan, hanem nélkülözhetetlen is, ez magától értetődő. Ebben az értelemben hát úgy, ahogy programomban kiadtam, egy folyamatosságot és újulást, a Duna Televízió, a külhoni státusztörvény meghozása területén a magyar-magyar párbeszéd területén nélkülözhetetlennek tartok. A szervezetnek a megújítását, a törvénynek a meghozását, hogy ne négy ciklusos parlamenttől függjön, az összmagyarság létkérdéseinek összügye, döntő jelentőségű feladatnak tekintem most is. És ezen belül természetes, hogy feladatot betöltő munkacsoportokat kell létrehozni. A teljes egységet úgy kell megteremteni, hogy ebbe a teljes egységben a legdöntőbb kérdés legyen legelőször az, hogy megmaradjunk, másodszor az, hogy minőségileg maradjunk meg. Egy 50-75 ezres évenkénti fogyásban, igenis azonnal tenni kell valamit, mert amit mondottam, aki nem született meg, nem születhet újjá és senkitől sem várjuk, hogy újjászülessék, amíg meg nem született. Ezen a területen a Magyarok Világszövetségének azonnal nem kezdeményezni, a kormánynál is, hogy egy franciaországi, lengyelországi példa után induljon el, és szép csendben ökröt sütni addig, amíg nem hozott a Magyarok Világszövetsége egy végső határozatot azért, hogy a parlamentben most újra készülő negatív liberalizált, és nemzet és ország pusztító abortusztörvény létre ne jöhessen, abszurdumnak tartom. Ebben az értelemben azért, ha pedig megszülettünk, akkor szülessünk újjá kulturálisan, az országhatárok megváltoztatása nélküli olyan egységben, amely egybefogja az anyaországot, a határontúli magyarságot és különösen a szórványmagyarságot, amely egyre inkább szórványosodik. Ha pedig mindezt megcselekedtük, akkor hiszem, hogy az ősbizalom spiritus sanctusa, a spiritusz lehetetlenné fogja tenni, hogy ne adjon rá pénzt mindenki, aki erre illetékes, az országon belül a kormány, az országhatáron túl és az országon belül pedig azok, akiket egy külügyminisztériumi szerződés szerint nemzetközi szerződésekkel, vagy belső adótörvényekkel képessé teszünk arra, hogy adózás nélkül adakozzanak a Magyarok Világszövetségének arra a tevékenységére, amely a születést, az újjászületést, a megmaradást, a minőségben maradást, és a teljes kibontakozást munkálja. Egyébként azt tanácsolom, Magyarországot meg kell menteni a magyaroknak ebben a háromgerezdű Világszövetséges együttesében.

Kurucz Gyula: Tisztelt közgyűlés! A kongresszusunkon elég hevesen elmondtam, hogyha a magyarság egyszer összefog, józanul, és lelkesen egyúttal, akkor milyen hatalmas előnyökhöz jut ez a szétszórt nép. Többször megírtam és többször beszéltem arról, hogy az a világinformatikai rendszer, amit létesítenünk kell, az egyesíti mindazt a nyelvtudást, szakmai tudást és szerepismeretet, aminek a révén mi magyarok az egész világot ismerjük és kezelhetjük. És egy, a magyarok által szabályozott közlekedőedény rendszerré tehetjük. Mindehhez a munkához kevés idő áll most rendelkezésünkre. Nyolc évig halogathattuk, most nagyon rövid idő alatt kell megtennünk. Hihetetlenül feszített tempóban kell dolgoznunk. S ehhez olyan emberek kellenek, akik a munka sokféle változatát, nagyobb horizontban is át tudják tekinteni. A Világszövetségben sok a feszültség, olyan ember kell a Világszövetség átalakításához, aki nem hordozza ezeket a feszültségeket, aki higgadt, nyugodt, és sok feszült helyzetet kipróbált már az életében. Én, miközben az átalakulás abszolút híve vagyok, és nagyon hiszek abban, hogy a Világszövetség egy jó, nem civakodó, nem önző, alázatos, rutinos, meggondolt, higgadt csapattal csodákra képes, ezért visszalépek Boross Péter javára, és arra kérem az engem támogatókat, hogy a szavazatukat neki adják. És a segítségemre mindig számíthat.

G. Nagyné Maczó Ágnes: Tisztelt Küldöttgyűlés! Mint a Magyarok Világszövetségének egyik elnökjelöltje ellátogattam mind a három régió összejövetelére. S ahogy a három régió saját munkálkodását figyeltem, eszembe jutott a Szentföld. Annak idején, amikor Jézus Krisztus áldásos életét élte, a Szentföld is három régióból állt. Pontosabban fogalmazva három részre oszlott. Galileára, Samáriára és Judeára. Jézus ezt a három régiót egyformán szerette. Galileában térített, itt mondta el a hegyibeszédet. Samáriában ámulatba ejtette a szamaritánus asszonyt, és egyik kérdésére így válaszolt: de elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Elérkezik az óra s már itt is van. Amikor az igazimádók lélekben és igazságban imádják az Istent. Mert az Atya ilyeneket keres. Az Isten lélek, ezért akik imádják, lélekben és igazságban imádják az Istent. Ezeket mondta Samáriában. A harmadik helyen, Judeában pedig megfeszítették. De mindezek ellenére, mind a három helyet egyetlen dolog kötötte egybe. Az Isten. Csoóri Sándor elnök úr vetette fel itt a kérdést a minap, hogy vajon mi az a törvény ami bennünket szétszakított, szétszórt magyarokat egybeköthet. Én is gondolkozom ezen azóta, és arra a megállapításra jutottam, hogy egyetlen ilyen törvény van. S van ilyen törvény. Történetesen Jézus Krisztus törvénye, vagyis az igazság törvénye. Annál is inkább biztos vagyok benne, hogy ez így van, amióta tudom, hogy a Magyar Szent Korona a világ egyetlen koronája, amelyik Jézust emeli szimbolikusan a hatalom csúcsára. Jelezve ezzel, hogy ki is az örökös királya a magyarságnak. Amikor ebben a felismerésben megbizonyosodtam még közjogi méltóságként, a parlament alelnökeként írtam egy új alkotmányt, aminek egyik legfontosabb célja az volt, hogy ez a jézusi korona kerüljön a parlamentbe. Igaz, nagy árat fizettem érte. De a magyar koronát bevitték már az ország házába, aminek nagyon örülök. Balczó András mondta egyszer, hogy a te alkotmányod olyan, mint egy szibériai gyógyszerrecept. Nincs hol beváltani. Hála Istennek, ebben nem volt igaza. A receptet beváltották, csak a doktor nevét radírozták ki. Úgy gondolom, hogy nekünk régiókra osztott magyaroknak egyetlen esélyünk van a megmaradásra, ha Istennel szövetkezünk. Erre bizonyosság az egykori történelmi példa is. Történetesen az az idő, amikor Egerben Dobó István kétezred magával a százötvenezres török sereggel vette fel a harcot. A döntő ütközetben bort kértek a vitézek, s amikor az asszonyok a vár fokára vitték a nemes italt, meglátva az eszeveszett küzdelmet, ki husángot ragadott, ki követ, s mentek neki a töröknek együtt. Ezt látván a férfiak Jézus nevét kezdték kiáltozni. A törökök pánikba esve eldobálták a kardjaikat, mondván, hogy nem harcolnak tovább a magyarok ellen, mert a magyarokkal van az Isten.

A napokban többször nyilatkoztam a televízióban, hogy nekünk nem egymás ellen kell küzdenünk, hanem együtt a magyarságért. Azt is mondtam, hogy a fiatalabb elnökjelölteknek nagy türelmet kell tanúsítani az idősebbek politikai ambíciói iránt. S mind a két dolgot nagyon komolyan gondoltam. De azt is komolyan gondolom, hogy a Magyarok Világszövetségének istenes érintettségű vezetőre van a legnagyobb szüksége ezekben a nehéz időkben. Egységre, istenességre, és békességre. Megfontolva és átgondolva mindent, úgy látom, hogy van az elnökjelöltek között egy olyan istenes ember, aki a Kádár-rendszerben szinte egész életét száműzetésben élte, Istent szolgálva, és ma is megmaradásunkért fohászkodik a szószéken. Ez az ember dr. Hegedüs Lóránt püspök úr. Úgy gondolom, hogy ebben a válságos időben valóban összefogásra és nagy-nagy alázatra van szükségünk, és olyan vezetőre, aki Isten szolgálatában meg nem rendült soha. Ezért Hegedüs Lóránt püspök úr elnökjelöltségét támogatva visszalépek a javára. Istennel a magyarságért. Ez az egyetlen kiút ebből a válságos helyzetből.

Patrubány Miklós: Tisztelt Küldöttgyűlés, szeretett Sorstársaim! Nagy Lászlóval mondom, nálunk törvény a hűség, a jóság. Aki sátrát eladja, megveszi koporsóját. A Magyarok Világszövetségének felfogásom szerint az összmagyarság testületének kell lennie, ebben helyet kell kapnia minden magyar embernek, aki a magyar nemzet felemelkedését kívánja szolgálni. A Magyarok Világszövetségének meg kell őrizni 62 év alatt kialakított sajátos arcélét, meg kell őrizni függetlenségét kormányoktól és pártoktól, hiszen csak így lehet letéteményese annak, amit a világon megannyi országban élő magyar közösség képvisel és megvalósítani óhajt. Már megírtam és megmondtam, és elmondom újból, hogy a Magyarok Világszövetsége cselekvéseit három kulcsszó köré emelném; hagyomány, tudás, újjászületés. Hagyományainkból mindazt ami érték, ami jövőbe mutató, ami felemelő és ami szép, átörökíteni a jelenbe, a legkorszerűbb tudással társítva az informatikától a kommunikáción keresztül a génsebészetig. Ez önmagában az újjászületés felé vezető út. Persze, a magyar nemzet mai állapotában mindez nem elég. Célzatos és tudatos programokkal kell törekedni a magyar nemzet újjászületésére. Én úgy gondolom, hogy ebben civil szférában, amelyikről beszélek, az értékválasztás nem a hangzatos jövőképek alapján kell, hogy történjék, hanem az eddig megjárt út, az eddig felmutatott értékek alapján. Éppen ezért, lévén, hogy nyolc éve itt szolgálok a Magyarok Világszövetségében, nem kell elmondanom és nem sorolom azt, amit értékként felmutatni vélek. Tehát hagyomány, tudás és újjászületés. Amennyiben rám esne a választás, és csíki székely emberként a Magyarok Világszövetsége elnökévé választanának, első dolgom az lenne, hogy betöltsem azt az űrt, ami a Magyarok Világszövetségét jellemezte. A Magyarok Világszövetségének ’92-től máig nem volt programja. Voltak céljai, de programja nem. Ezen az úton, a nyugat-európaiak által kidolgozott szervezethez nyúlnék, és két hónapon belül elkezdeném az egyeztetést ennek a programnak a megvalósításáról, illetve a szövetség szerkezeti reformjáról.

Amennyiben a választás rám esne, munkásságom idején azon lennék, hogy kidolgozzuk az alapjait annak, hogy száz év múlva a magyar nemzet a világ egyik meghatározó tényezője legyen. Amennyiben a választás rám esne, akkor azon munkálkodnék, hogy felszabadítsam az Önökben szunnyadó és a magyar nemzet minden tagjában szunnyadó cselekvő energiákat, mert anélkül nemzetünk felemelkedését elképzelni nem tudom. Isten engem úgy segéljen.

Pongrácz Gergely: Tisztelt Elnökség! És azt hiszem, hogy mondhatom, hogy Bajtársaim!

Higgyétek el nekem, hogy én hiszek a damaszkuszi útban. Én hiszem azt, hogy Saulból lehet Szent Pál. De nem szeretem az olyan embereket, azokat a Szent Pálokat, akik úgy viselkednek, mint Saul. Megígértem, hogy nem fogok negatív dolgokról beszélni és megpróbálom ehhez tartani magam. Most már 10 éve, hogy hazatelepültem, és itthon élek. Mindenki tudja rólam, hogy én 56-os vagyok, a Corvin köznek voltam a főparancsnoka. És én az 56-os vonalon dolgoztam, és igyekeztem elérni olyan dolgokat, amit az 56-os eszmét és az 56-osok érdekeit képviselik. Higgyétek el nekem, hogy nagyon sok akadályba ütköztem. Olyan sok akadályba ütköztem, hogy fájó szívvel kell visszagondoljak rájuk. Én 1993-ban létrehoztam az első 56-os múzeumot Magyarországon. 1995-ben nem Horn Gyuláék, nem az MSZP, nem az SZDSZ, hanem egy olyan alapítvány kuratóriuma, amely szabadságharcosokért alapítványnak vallja magát, elvette az épületet tőlünk és megszűnt a múzeum. Én nem tudom, hogy ez véletlen volt, butaság volt, vagy szándékos volt. Akkor elhatároztam, hogy csinálok én egy másik 56-os múzeumot, de csak olyan épületben, ami az én tulajdonom. Nem volt pénzem, hogy Budapesten vegyek egy olyan épületet, Kiskunmajsán egy tanyasi iskolát vettem meg, amiben van két tanterem. És ott hoztam létre az 56-os múzeumot, ami már másfél éve működik. Nagyon büszke vagyok rá. Ebből az épületből nem fogják soha kitenni a múzeumot, mert az az én saját tulajdonom. Persze, hihetetlen, de feljelentettek az APEH-nél, hogy több 10 millió forintos múzeumot csináltam és nem fizettem adót. Amikor kijött az APEH ellenőr, elmondtam neki, hogy én Magyarországon senkitől támogatást nem kaptam, a gyerekeim, a testvéreim, és az én saját pénzem van benne ebben a múzeumban, amit Amerikából hoztam be, ezután nekem nem kell adót fizetni. Kedves Barátaim! Én valóban nem akarok a Magyarok Világszövetségének az elnöke lenni, én lemérem a magam kvalitásait, és tudom, hogy nem is felelnék meg erre a posztra. Ellenben van egy személy, akit nagyon támogatok. És nagyon szeretném látni őt a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztségében. Dr. Szakály Sándort, a Hadtörténeti Intézet főigazgatóját, aki történész, fiatal. A XX. század történelmével foglalkozik, I., II. világháború, Trianon. Nyelveket beszél. És azt a lelkületet képviseli, amit én magam is képviselek. Száz százalékig magyar.

Hegedüs Lóránt püspök urat is kiválónak tartanám erre a posztra. De nekem van egy elkötelezettségem. Azok, akik engem jelöltek erre a tisztségre, azok kérték, hogyha visszalépek a Szakály Sándor javára lépjek vissza. Én azt kérem még az új vezetőségtől, hogy hozzanak létre egy honvédelmi bizottságot a Magyarok Világszövetségén belül.

Ennek a honvédelmi bizottságnak nem akarok most részletekről beszélni, de igen komoly feladata lenne.

Szakály Sándor: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Küldött-társaim! Azt hiszem, nem könnyű annak az elnökjelöltnek a helyzete, aki egy 56-os után lép a mikrofonhoz, hiszen maga csak egy 55-ös. 55 azonban nincs túlzottan távol 56-tól, és ez azt jelenti, hogy ahhoz a generációhoz tartozik, amelyiket ma talán középnemzedéknek neveznek. Amikor a Magyarok Világszövetségének céljairól, múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettek, és néhányan megkerestek és azt mondták, hogy talán a fiatalabb nemzedéknek is van lehetősége vagy van jövője ebben a szervezetben. Akkor elgondolkoztam ezen, és úgy gondoltam, ha megfogalmazzuk a célokat, megfogalmazzuk a programokat, akkor talán közösen tehetünk valamit. Mert amikor ezt a Világszövetséget létrehozták, - és ha fogalmazhatok így – 1992-ben újraalakították, akkor Önök vagy a többség aki itt volt, egyformán gondolkodott. A magyar nemzet, ha összetart, képes erős lenni. Ha nem, szétesik. Gondoljanak a vékony ágakra, vagy a vesszőkre. Egyenként el lehet törni, összefogva nagyon nehéz. És ezt az összefogást gondolom én, hogy meg kellene valósítani egy olyan szervezetnek, amely képes felülemelkedni azokon a problémákon és hiányosságokon, ellentéteken és gondokon, amelyek azt mondják, hogy párt, politika, ideológia és vallás. Ha egy célt tűzünk magunk elé, a legfontosabbat, a magyarság ügyét, akkor képesek leszünk megújulni. Mert ennek a szervezetnek a legfontosabb feladata érték-, és érdekvédelem. Magyar érték, magyar érdek. És ezt az érdeket pillanatnyilag három régióban képzelik el védeni. De lehet-e külön-külön. Azt hiszem nem. A Magyarok Világszövetségében mindenkinek más a feladata. Mindenkinek mást kell tenni. Más a magyarországi régióé, mert bocsássanak meg, hogy nem használom az anyaország kifejezést, mert a Trianonban elcsatolt területek magyarságának ez az ország nem Magyarország, hanem csonka Magyarország. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy azok, akik elhagyták ezt a hazát, vagy az elcsatolt területeket és diaszpórában, a nyugati világban élnek, sokat tehetnek azért, hogy megmaradjon ez a nemzet. Azok a kapcsolatok, azok a kiépült lehetőségek, amelyek lehetőségükre állnak, összefogva a magyarországiakkal és a kárpát-medenceiekkel megvalósíthatják azt, amit én mondtam az előbb, a vékony vesszők összekötve erősek lehetnek.

És hogy milyen Magyarok Világszövetségét szeretnék elképzelni? Demokratikust, átláthatót, tisztát, ahol rend és fegyelem uralkodik, ahol a Magyarok Világszövetségének elnöke szuverén, és a demokratikus döntések után ő képviseli a Világszövetséget. Nem vagyok híve a korlátozott szuverenitásnak. Ez az ország 1944. március 19-től megtapasztalta mit jelent a korlátozott szuverenitás, és tudhattuk, hogy mivé vált ez az ország 1990-ig. Ha ezen változtatni tudunk, akkor más lehet. Valamikor, a mellettünk lévő egykori nagy ország, - amely ma már Oroszország és részei – Szovjetunió volt. Ebben az országban a hadseregeket úgy vezették, hogy a parancsnok mellé odatették a társparancsnokot, a komisszárt. Sztalin 1941-ben rádöbbent arra, ha korlátozza a parancsnok jogkörét és lehetőségét, csődbe megy az ország. Én úgy gondolom a demokrácia elvei alapján, határozott, tiszta Világszövetség, határozott, átlátható tiszta vezetés kell. És hogy mit tudok ezért Önöknek ajánlani? Van akik már hallották tőlem, de megismétlem. Ahogy említettem, nem kedvenc politikusom Sir Winston Churchill. Ő azt ígérte, vért, verítéket és könnyeket tud adni, ha megválasztják. Én önöknek ennél valamivel többet vagy jobbat tudok ajánlatni. Munkát, több munkát, még több munkát, olyan programokat, melyet együtt dolgozunk ki.

Székelyhidi Ágoston: Tisztelt Elnökség! Ritkán találkozunk. Ilyenkor is hivatali keretek közé kényszerülünk. Sem egymást, sem magunkat nem tudjuk megmutatni életnagyságban. Pedig látnunk kéne, milyen is a Magyarok Világszövetségének önképe. Csak töredékes önképet ismerünk. Töredékekről beszélünk. Ahhoz, hogy hiteles önképet lássunk, hiteles mércével kell mérnünk. Magam megtapasztaltam azt a korszakot, amikor a nemzeti történelem mélypontjára süllyedtünk. 1956 novemberében nem a leveretés jelentette a mélypontot, hanem az jelentette, hogy az ország zömét a forradalom és a szabadságharc megtagadására kényszerítette. Az jelentette, hogy Erdélyben, Kárpátalján, ahol nagyon sok 56-os támogató szervezet élt, ugyancsak a forradalmi Magyarország megtagadására kényszerítettek csoportokat, közösségeket. Aztán 1968 következett. Egy önállóságra törekvő országot úgy támadott meg a Varsói Szerződés, hogy belevonta Magyarországot is. És abban az országban magyarok is éltek. Ez jelentette a történelmi mélypontot.

A Világkongresszus megalkotta a magyarság tömör, tárgyias, világos nemzetstratégiáját. Ez számunkra parancs. Közben az a Világkongresszus összhangban állt és élt egy fiatal miniszterelnökkel, aki szívvel-lélekkel elkötelezettje ennek a nemzetnek. És közben a világ sok-sok részéről idejöttek a küldöttek, idejöttünk mi, és a három rész, amelyet valaha szétszakított a történelem, ismét összhangba állt egymással. Nos, hát ha ezt az utat végigrajzoljátok, végigrajzoljuk, így kapjuk meg a Magyarok Világszövetségének hiteles önképét. Ez az önkép pedig jó tulajdonságokról árulkodik. Ez az önkép arról árulkodik, hogy a Magyarok Világszövetsé-

gének sikerült értékteremtő és értékőrző szervezetté válnia. És ha el is vált egymástól ország, állam és nemzet 1918-tól, 1945-től, 1956-tól, el is váltak egymástól az értékőrző nemzet, az értékteremtő nemzet igenis képes volt arra, hogy éljen és értéket teremtsen. Most, amikor a Magyarok Világszövetsége hibáiról beszélnek, én nem beszélek róla. Meggyőződésem, hogy ennek az értékteremtésnek, ennek az értékmegjelenésnek a biztonság hiányáról beszélek. Mert hol volt biztonság ott, amikor 1956 után 250.000 ember küldtek el ebből az országból, kényszerítettek ki ebből az országból. Értéket teremtettek, szabadságban éltek, de haza nélkül. És a Kárpát medenceiek, értéket teremtettek, szabadság nélkül, és úgy, hogy a hazát is elterelték tőlük. Mi itthon értéket teremtettünk, úgy, hogy a szülőföld nem volt a hazánk, és szabadság nélkül éltünk. Mégis egy értékteremtő nemzet lehetőség rajzolódott ki. Az, hogyha pereltünk valaha egymással, az értékében csonkított, az értékében megalázott és meggyalázott egyén, közösség csoport lázadozása volt, alkalmasint egymás ellen is. A kényszer kalodájába zárva, a biztonság-hiány kalodájába zárva, néha egymás ellen fordultuk. Magunk teremtettük saját hibáinkat. De amikor a biztonság kinyílt, hibáink elgyengültek, elhalványodtak, és megteremtődött éppen ezekben a napokban is az értéket mutató, az értékteremtő nemzet képe kicsinyítve a Magyarok Világszövetségére.

Meggyőződésem tehát, hogy nekünk a biztonság hiány után a még nagyobb biztonságra kell törekednünk. Az én szememben a Magyarok Világszövetsége elnöke, elnökhelyettese, tisztikara, olyan emberekből álljon, olyan ember álljon az élen, akiben bizonyítva látom és tisztelhetem a biztonságteremtő képességet. A biztonságteremtő képességet a törvényalkotásban, az intézményesítésben, az anyagi források megtalálásában, és tisztes kezelésében, az együttműködési képességben és abban, hogy az Európai Unió küszöbén álló Magyarországban és Magyarország képviseletében a tekintély biztonságát is ide hozza.

Engedjék meg, hogy a biztonságteremtő képességre hívjam fel a figyelmet. Tudom, tapasztalom, hogy ilyen biztonságteremtő képesség lakozik Boross Péterben. Magam, politikusként az Antall kormány idején, a Boross kormány idején, ellenzékben, majd most egy kormánypárt politikusaként megtapasztaltam ezt a biztonságteremtő képességet. És amekkora biztonságunk nekünk, a Magyarok Világszövetségének, annyival emelkedik az értékteremtő és értékőrző képességünk. Tehát saját értékeink kiteljesítése érdekében van szükségünk biztonságra és biztonságteremtő képességre. Bejelentem, hogy Boross Péter javára, akiben a biztonságteremtő képességet becsülöm, visszalépek.

Gidai Erzsébet: A további megmérettetést vállalták: Boross Péter, Hegedüs Lóránt, Patrubány Miklós és Szakály Sándor.

Ezzel lezárult a délutáni ülésszak első napirendi pontja.

Folytatódik az ülés a beszámolók sorozatával. Bihari Szabolcsot kéri fel, hogy tartsa meg beszámolóját.

Bihari Szabolcs: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt négy év történését két részre osztanám a nyugati régió életében. Az egyik rész a Benczúr utca 15. A budapesti történések, amit mi röviden úgy fogalmazunk meg, hogy a Magyarok Világszövetsége központjának, a nyugati régió titkárságának munkája, és a másik rész, ami a valódi munka, a megmaradásunkat szolgáló munka, a végeken történő munka, egyesületeink és országos tanácsainknak az élete és munkája. Központi eredményeinkről röviden: feszültségekről és minden egyébről, ami megnehezítette munkánkat, előttem szóló két régióelnök úr hosszasan beszélt, és azt hiszem, hogy az újságokból, médiából, üléseinkről Önök is értesültek. Engedelmükkel én nem térnék ki, mert nem hiszem, hogy a jövőt illetően konstruktív lenne ezekről beszélni. Csupán annyira szeretnék kitérni és elgondolkoztatni mindenkit, hogy számomra megdöbbentő volt és nagyon sajnálatos, hogy soha senki egy pillanatig nem gondolt arra, hogy ez a sok idő, energia, amit felesleges vitákkal elvesztettünk, elfecséreltünk, azzal hegyeket tudtunk volna megmozgatni, és mennyi mindent tudtunk volna elérni. A nyugati régió szempontjából tulajdonképpen három nagyon fontos eredményünk van az elmúlt időben. Elsőként említem meg a Magyar Ifjak Világfórumának a megalkotását, ahol a nyugati régió kiemelt szerepet játszott. Rendkívül sajnálom, hogy nem tudok most Önöknek arról beszámolni, hogy egy életerős ifjúsági mozgalmat sikerült létrehoznunk, hisz a nyugati kezdeményezés nem mindenkinél talált meghallgatásra. Elég sok problémával kellett megküzdenünk, illetve az ifjaknak a későbbiekben. Ez is egy sajnálatos dolog, hisz többször, többen említették, emlegették, hogy hosszú távon megmaradásunk csak úgy biztosítható, hogyha a fiatalokat is bevonjuk a szövetség munkájába.

Másik nagyon fontos eredmény a nyugati régiónak, hogy a Magyar Állandó Értekezlet keretén belül sikerült kivívni a nyugati magyarságnak egy állandó képviseletet, amely túl a gyakorlati értékén jelképes is. Most ezáltal vált a nyugati magyarság a nemzet teljes jogú tagjává. Régen kértük, régen mondtuk, hogy igaz, hogy mi magunk mentünk el, de az is igaz, hogy kényszerből, s nagyon kértük, s most találtunk először meghallgatásra, hogy próbáljanak bennünket is úgy kezelni, mint az anyaországiakat, illetve a kárpát-medenceieket. Hogy mennyire így van ez, s hogy mennyire sikerült ezt a gondolatot elültetni a fülekben, arra csak hadd emlékeztessem tisztelt küldött-társaimat, a kongresszus három napjára, ahol a kormány expozéban Németh Zsolt tolmácsolásában, de a miniszterelnök úr beszédében is, és talán sok más beszédben is a nyugati magyarság megmaradásának a kérdése előtérbe került. Röviden úgy fogalmazhatnék, hogy talán nyolc év alatt összesen nem beszéltek annyit a nyugati magyarságról, és megmaradásának kérdéséről, mint az elmúlt három napban. Tegnap tartottuk meg régióülésünket, és azt, hogy nem hamarabb számoltam be, annak az volt az oka, hogy a valódi mondandómat azt a tegnap elhangzottakból szeretném Önökkel megosztani, hisz tegnap volt egy olyan, hogy az összes ország, a nyugati küldötteink beszámoltak munkájukról, eredményeikről, gondjaikról és kéréseikről. Meghallgatva az országos beszámolókat, örömmel mondhatom és jelenthetem Önöknek, hogy a nyugati magyar szervezetek voltak, vannak és meggyőződésünk, hogy lesznek is.

Öröm volt hallgatni a beszámolókból kicsengő optimizmust, ugyanakkor szólnom kell arról is, hogy a munkánk mind nehezebb, rendkívül nagymértékű az elöregedés, a passzivitással meg kell küzdenünk. Sok mindenről beszélhetnék, de engedjék meg, hogy három témakörre összpontosítsak, amely tulajdonképpen minden országos tanács beszámolójában megtalálható. Ez a három témakör a jövőnket illeti, illetve a jövőnk biztosítéka.

A legfontosabb az anyanyelvi megőrzés. Sokan mondják azt, többször elhangzott, hogy nem is olyan nagy gond az, hogyha már nem beszélünk magyarul. A lényeg az, hogy szívünkben magyarok legyünk. Hölgyeim és Uraim, én életemben egy pillanatot nem éltem Magyarországon, életem felét kisebbségben, második felét emigrációban éltem, és e kettős minősítésemben merem mondani, hogy igenis nagyon nagy jelentősége van az anyanyelvnek, hisz óriási a különbség, hogyha én magyarul gondolkodó svéd állampolgár vagyok, vagy pedig magyar származású svéd állampolgár. Ezt felismerve mind több és több ország országos tanács, országos szövetség saját erejére támaszkodik. Anyanyelvi kurzusokat, az anyanyelv tanítását igyekezett megszervezni, különböző formában. A teljesség igénye nélkül engedjék meg, hogy a beszámolóból néhány országot megemlítsek, mert úgy érzem, példaértékű a munkájuk.

Finnországban nagy hangsúlyt fektetnek a magyar óvodákra. Franciaországban a katolikus misszió keretén belül oldják meg az anyanyelvi oktatást. Ausztráliában nagyon jól működnek a hétvégi iskolák és óvodák. A cserkészek minden országos tanácsban kiveszik részüket a munkából. Kanadában rendszeresen megszervezik az anyanyelvi táborokat, igen nagy létszámú résztvevőkkel. Svájcban szinte minden nagy városban hétvégi iskolák működnek, külön oktatási bizottság jött létre, amelynek legfontosabb célja az anyanyelv ápolása és terjesztése. Svédországban néhány évvel ezelőtt megalakult az országos szövetség égisze alatt az anyanyelvi alapítvány, illetve munkacsoport, amely öt témakörben fogalmazta meg az anyanyelvi oktatási teendőket. És e szerint igyekeznek az anyanyelvi oktatást megoldani. Ez az öt témakör a hétvégi iskolák, anyanyelvi táborok, továbbképzés, internet illetve távoktatás és a pedagógusok továbbképzése. Németországban a Burg Kastl-i magyar gimnázium megmaradása a fő cél, ahogy Önök értesülhettek, sajnos ez a nagy múltú egyetlen nyugaton lévő magyar gimnázium sorsa kétséges. Az utóbbi időben pozitív híreket is hallottunk. A mai napig sincs száz százalékosan megoldva, hogy jövőre lesz-e ott magyar oktatás vagy sem. Nagyon sok országban ahol nem tudnak hétvégi iskolákat szervezni, magyar anyanyelvű tanfolyamokat tartanak. Ilyen például Dánia, Hollandia, vagy Anglia.

Az anyanyelvi oktatás után egy másik nagyon fontos kérés, ami ugyancsak a nyugati magyarság szempontjából sorsdöntő, az az ifjúság kérdése. Cserkészetről szíves engedelmükkel most nem beszélnék, mert ők olyan fontosak és olyan szervezettek és olyan jók, hogy az egy külön beszámolót igényelne. És megmondom őszintén, hogy mindvégig hiányoltam a Magyarok Világszövetségéből, hogy a cserkészet súlyának nem megfelelő szerepet kapott. Szeretném javasolni, hogy az új szerkezetben, az új társszervezetek kidolgozásánál vegyék figyelembe a cserkészet fontosságát és a cserkészet súlyát.

Ifjúsági munka tulajdonképpen a 90-es évek elejéig nem igazán sok helyen működött. Ahol működött, inkább azt mondhatjuk el, hogy egy olyan kivétel, amely a szabályt erősíti.

A 90-es évek elején jöttek rá a nyugati magyar szervezetek, hogy az ifjúságnak külön szerveztet kell biztosítani, hisz igazán így tudjuk őket a második és harmadik generációt a magyarsághoz, a magyar szervezetekhez kötni. Néhány országot említenék, ahol kiemelkedő ifjúsági munka létezik. Franciaországot elsőként, ahol a katolikus misszió összefogja a fiatalokat.

Ausztráliában, Venezuelában egyre aktívabb a MIV. De kiemelkedő munkát végeznek a kanadai, mexikói, uruguayi, brazíliai, dél-afrikai, svédországi, svájci Magyar Ifjak Világfórumának a tagjai is. Külön honlapot hoztak létre.

Keressék meg a Magyar Ifjak levelezési oldalát, öröm a lelkeknek, ha azt olvassa és abból tájékozódik. Közös rendezvényeket szerveznek a magyar ifjak tagjai az Ifjúsági és Sportminisztérium által szervezett Magyar Ifjak Konferencián, ami a MÁÉRT-nak az ifjúsági mintája. Röviden: MIK.

A svédországi ifjúsági szervezet, a SOMIT az egész országra kiterjedő ifjúsági szervezet. Évente több tábort rendez. Idén nemzetközi millenniumi tábort rendez.

Ausztráliában a magyar fiataloknak külön rádióadásuk van hetente egyszer. Azt hiszem, a világon egyedülálló módon. Kiemelkedő szerepe van a tánccsoportoknak az ifjúság összetartásában. Szinte minden magyar szervezetnek vannak tánccsoportjai, és nagyon sok esetben ezek színvonala eléri a magyarországi vagy pedig a kárpát-medencei tánccsoportok színvonalát.

A magyar ifjúság összefogásában fontos szerepe van az egyházaknak is. Nyugaton, de természetesen a Kárpát-medencében is és itthon is a magyar élet a világi szervezetek és az egyházak összefogása nélkül nincs.

Argentínában a Zrínyi Ifjúsági Kör nemcsak a fiatalokat fogja össze, hanem anyanyelvi oktatásból is kiveszi részét.

A harmadik témakör a millenniumi programok. A millenniumi programok minden országos tanácsnál rendkívül fontos szerepet kapnak. Már megkezdődtek, az idén teljes gőzzel folytatódnak és valamikor a jövő év közepén fognak véget érni. Néhány országban a programok valamivel bővebbek, nagyobbak. Két alapgondolat volt, amelyben a nyugati magyar szervezetek a millenniumi programjaikat igyekeztek megszervezni.

A magyarság számára biztosítani a nagy évforduló méltó megünneplését, és kihasználva ezt az alkalmat, reklámot csinálni a magyarságnak, Kárpát-medencének, és Magyarországnak. Sajnálatos módon kell itt megemlíteni, hogy ez utóbbihoz a nyugati magyar szervezetek több esetben kértek kormányzati, illetve egyéb helyekről támogatást. Tudomásom szerint 1-2 gyenge támogatást leszámítva semmit sem kaptak. Ez sajnálatos. Itthon még mindig nem értették meg, hogy micsoda jelentősége van annak, ha megfelelően lobbyzunk, megfelelően képviseljük a magyarságot, és ezáltal próbáljuk azt a csorbát kiküszöbölni, amit az elmúlt évek Kárpát-medencében lévő utódállamok propagandája a magyarság kárára tett.

A nagykövetségekkel együtt Svájcban az országos tanács nagyszabású millenniumi rendezvényt szervez, Genfben. Itt lesz a református világtalálkozó egyik zarándoklata, amelyet a svájci országos tanács szervez.

Svédországban 18 városban lesznek magyar napok, és négy millenniumi táborunk lesz. Két központi ünnepséget is tartunk, egyet a magyarság számára, másikat a svéd közéleti elit számára.

Venezuelában megalakult egy millenniumi csoport, amelyiknek legfontosabb feladata, hogy ne csak befelé, hanem kifelé is szervezze meg az ünnepségeket, azért, hogy Magyarország felé mindenki rokonszenvet érezhessen.

Kanada ősszel nagyszabású millenniumi rendezvényt szervez, ahová meghívta a Magyar Nemzeti Színház társulatát az István, a király bemutatásához. Valamint a magyar kormány jeles képviselőit.

Argentínában, Buenos Airesben székelykaput állítanak fel, azzal is szimbolizálva a magyar hagyományokat.

Ausztriában kiemelkedő program a két évenként megrendezendő Kastl-i napok. Ez az idén szeptember elején lesz megtartva.

A fent említett országokon kívül minden országban van rendezvény, és minden ország nagyvárosaiban, így Ausztrália, Belgium, Brazília, Chile, Costa Rica, Dánia, Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Dél-Afrika, Mexikó, Anglia, Németország, Norvégia, Olaszország, Peru, Uruguay, USA, amelyek rendezvényéről külön millenniumi programfüzetet állított össze a nyugati régió titkársága.

Van néhány – a régió által elfogadott - határozati és nyilatkozati javaslatunk. Ebből kettő az alapszabályra vonatkozik, az később lesz előterjesztve.

A nyugati régió ülése tegnap a következő határozatot hozta és terjeszti az MVSZ közgyűlése elé. Kérem szépen megszavaztatni.

A nyugati régió javasolja a közgyűlésnek, hogy hozzon határozatot a Magyarok Világszövetsége Külügyi titkársága lényeges kibővítéséről, és költségvetési támogatásáról.

Gidai Erzsébet emlékeztet arra a napirendi megállapodásra, hogy a különféle javaslatok megszavazására másnap kerül sor.

A következő javaslat, hogy a Magyarok Világszövetsége vállalja fel, hogy a magyar kormánynál kiharcolja azoknak a Kárpát-medencén kívül élő magyaroknak a hazatelepítését, akik azt kívánják. A népességfogyatkozást elsősorban magyarokkal pótoljuk.

Egy nyilatkozatunk van. Mindenki értesült az újságokból a Duna Televízió körüli bonyodalmakról. A Duna Televízió csonka kuratóriuma egy nyilatkozatot adott ki. A lényege az, hogy a Hungária Közalapítvány alulírott kurátorai aggódva veszik tudomásul, hogy az immár nemzetközi hírű kulturális teljesítményért, a legmagasabb európai elismeréssel kitüntetett Duna Televízió, amely már megalapításakor az egyetemes magyar nemzet szolgálatát vállalta fel, éppen a millennium évében az anyagi ellehetetlenüléshez érkezett. A nyugati régió ehhez a nyilatkozathoz csatlakozott, hisz úgy érezzük, hogy szívügyünk a Duna Televízió megmaradása. Tisztelettel szeretném javasolni, hogy a Magyarok Világszövetsége küldöttgyűlése is csatlakozzon. A nyugati régió felhívása a következőképpen szól: A Magyarok Világszövetsége nyugati régiója teljes mértékben csatlakozik a fenti nyilatkozathoz. Az elmúlt napokban a különböző rendezvényeken, (Magyarország 2000., Magyarok V. Világkongresszusa) elhangzott felszólalások alapján, amelyekben a kormány a nyugati diaszpóra messzemenő támogatását ígérte, alapkőnek tekintjük a Duna Televízió működéséhez szükséges anyagi háttér biztosítását.

Ugyanilyen létfontosságúnak tekintjük azon vezető személyiség folytonosságát is, aki szavatolni tudja a minőséget, és a Duna TV szellemiségének folytatását.

Szeretném a nyugati régió köszönetét kifejezni a Magyarok V. Világkongresszusa szervezőinek. Csodálatos találkozó volt, kitűnően megszervezve, amiért köszönetünket fejezzük ki.

Szeretném egy nagyon fontos hibára felhívni a figyelmet. Ez pedig a következő: nem hiszem, hogy a Magyarok Világszövetsége megújulása addig lehetséges, míg a Magyarok Világszövetségét képező három pillér; anyaország, Kárpát-medence és a nyugati magyarság beszámolói egy ilyen fontos tanácskozáson, utolsóként protokolláris, kevés jelentőségű beszámolók után hangzanak el.

Gidai Erzsébet: Magyarország rendkívül rossz népesedési kilátásai következtében felröppent az a hír, hogy betelepítést készítenek elő, 1 millió - 1 millió 800 ezer betelepítésről szólnak ezek a háttérprogramok. Ezért nagyon erőteljesen kell kérni és követelni, hogy itt magyarokról legyen szó.

Három nagy átfogó beszámoló hangzott el a régiók elnökeitől. Ennek elfogadására kerül a sor.

De előtte egy vita kezdődne 30 percben, és elsőként a három régió újonnan megválasztott elnökei szólnának. Anyaországi régióból Szijártó István, Kárpát-medencei régióból Borbély Imre, nyugati régióból Léh Tibor.

Szijártó István: A Világkongresszus szellemében és Csoóri Sándor intelmei értelmében, és az itt hangzottak szellemében, ma délben egy közös nyilatkozatot fogalmaztunk meg, amit mindhárman aláírtunk, és most fölolvasunk.

Budapest, 2000. május 25. Dr. Léh Tibor Párizs, Borbély Imre Temesvár, Dr. Szijártó István Budapest.

Gidai Erzsébet: Szavazásra teszi fel azt a kérdést, hogy a három régió beszámolóját külön-külön vagy egyszerre fogadjuk el. Ki fogadja el azt, hogy egyszerre történjen a három régió beszámolójának elfogadása?

Gidai Erzsébet: Írásban érkezett Atzél Ferenc kérése.

Atzél Ferenc: Mint a Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület küldötte tegnap az anyaországi régió ülésén egy határozati javaslatot terjesztett elő. Sajnálatos módon háromszori kérésére az elnök asszony nem szavaztatta meg, ezért megismétli.

Az átvilágítási törvényt terjessze ki a parlament a Világszövetség valamennyi tisztségviselőjére. Éppen azért, mert ez a törvény a leggyalázatosabb és legcinikusabb törvény a gyakorlatban, hogy ne fordulhasson az elő, hogy mikor valaki az átvilágítási törvényben megbukik, utána kijelenthesse, hogy na, és…

Az MVSZ hozzon egy határozatot, hogy aki a III/III-as törvényben megbukik, ne vállalhasson semmiféle tisztséget a Világszövetségnél. Személyes kéréssel fordul Boross Péter miniszterelnök úrhoz, hogy járjon közbe az ügy érdekében, mert ennek megvan a jogi lehetősége. Kérjük meg Orbán Viktor miniszterelnököt, vagy a köztársasági elnököt, nekik rendelkezésükre áll az a jogi megoldás, hogy ezt a két hét múlva parlament elé kerülő törvénybe beemeljék. Két szóról van szó: az MVSZ tisztségviselői. Minden csak akadékoskodás, ami ennek ellene van.

Pálfy G. István: A nyugatiaknak a Duna TV-vel kapcsolatos javaslatához csatlakozik.

Pálfy G. István: Az ún. médiatörvény szabja meg, hogy melyik közszolgálati médiaintézmény, milyen százalékban részesül a költségvetési támogatásból. Mivel ez a törvény kétharmados, és 2002-ig semmi remény nem látszik arra, hogy a magyar parlamentben egy kétharmados törvényt meg lehessen változtatni, ez a költségvetési felosztás a továbbiakban is meg fog maradni. Tény az is, hogy a Duna TV az Orbán kormánytól kapja pénzügyileg a legnagyobb támogatást. Ezért megfontolásra ajánlja, hogy a vezető személyére kell-e utalnia a nyugati régiónak, vagy a közgyűlésnek, tekintettel arra, hogy a Duna TV a jelenlegi vezetők alatt élte fel eredménytartalékát, és egyre aggasztóbb veszteségei támadnak a gazdálkodásban. Ki kell vizsgálni, hogy mi okozta a veszteségeket, kinek mi a felelőssége. Kéri a küldöttgyűlést, hogy ne avatkozzon bele ebbe a kérdésbe.

Báthory Katalin: A Kárpát-medence egészére, de elsősorban Kárpátaljára vonatkozik javaslata. A Vöröskereszt január 1-től visszavonta a sírlátogatási engedélyt.

Ez nagyon nagy terhet ró az öregedő nemzetre, mert egy-egy átlátogatás 4800 Ft-ba kerül.

Javasolja, hogy a küldöttgyűlés a vöröskereszt felé tegyen egy nyilatkozatot, és kérje, hogy továbbra is járjon a sírlátogatási engedély.

Pungur tiszteletes úr Kanadából: Javasolja, hogy az újjászerveződő MVSZ-en belül hozzanak létre egy titkárságot, az ún. egyházközi titkárságot, az egyházaknak hathatósabb, eredményesebb bevonására a Világszövetségbe. Az egyházi közösségek mindhárom régióban a magyarság védőbástyái.

Gidai Erzsébet: Kéri, hogy a javaslatokat az erre szolgáló űrlapon írásban is nyújtsák be az előterjesztők. Megkérdezi, hogy a három régióelnök beszámolóját elfogadja-e a küldöttgyűlés.

Papp László ülésvezető: Most öt, tízperces beszámoló következik. Tőkés László tb. elnök, a Védnöki Testület elnöke nincs jelen. A Felügyelő Bizottság jelentését benyújtja dr. Várhelyi Krisztina.

Várhelyi Krisztina: 1999. évről és a 2000. év első négy hónapjának munkájáról tartja meg beszámolóját.

Az MVSZ közhasznú szervezetté alakult, ezért a korábbi Számvizsgáló Bizottság Felügyelő Bizottsággá alakult. Hangsúlyozza, hogy a Felügyelő Bizottság büntetőjogi felelőssége is

fennáll, az ellenőrzések elmulasztása esetén. Munkájukról írásbeli jelentést készítettek, jelentősebb ellenőrzéseikről a jelentést az elnökség és az országos tanácsok részre megküldték.

1999-ben a következő vizsgálatokat végezték: Az MVSZ ingatlanjaival kapcsolatos vizsgálat kezdeményezése. Az államosítást megelőzően az MVSZ három ingatlannal rendelkezett, ezekről kár lenne lemondani, meg kell kísérelni ezeknek a visszaszerzését, illetve valamilyen kárpótlását. Javasolja, hogy lépjen a hivatal a földterület visszaszolgáltatása ügyében illetve ezt követően kérje ki a régebbi és a legfrissebb telekkönyvi szemlét, és ennek alapján az terjessze elképzelését az elnökség elé, akik döntsenek ebben a kérdésben. Nagyon fontosnak tartja, hogy ezek az ingatlanok visszakerüljenek a Világszövetséghez.

Másik, Emődy Csaba által kezdeményezett vizsgálatuk az MVSZ és a Kárpátinfo közötti kapcsolatra terjedt ki. Emődy szerint összeférhetetlenség vetődött fel a Magyarok Világszövetsége és a Kárpátinfo kft. közötti működésben. A korábban kötött megállapodást a kft és az MVSZ megszüntette. A bizonylatok átvizsgálása után megállapították, hogy pénzügyi összefonódás a Kárpátinfo és az MVSZ között nem volt.

A harmadik vizsgálat a 48-as emléktúrával kapcsolatos panaszokra terjedt ki. Az 1848-as 49-es megemlékezés programjára 7 millió forintot hagyott jóvá a költségvetés. Az erdélyi emléktúra pontos útvonala és programja előre meg volt határozva. A félreértés abból keletkezett, hogy a fejlett európai országokkal az erdélyi kollégiumi és egyéb viszonyok nem hasonlíthatók össze. A program zsúfolt volt, a magyar nyelvet nem tökéletesen értették a fiatalok. Ebből keletkeztek a problémák. A kifogások mellett nagyon sok elismerés is érkezett.

A pénzügyi bizonylatok pontosak és hitelesek voltak.

Patrubány Miklós és Emődy Csaba beadványát Bakos István ügyében teljes körűen nem lehetett kivizsgálni, hiszen az ezzel az üggyel foglalkozó zárt elnökségi ülésen a Felügyelő Bizottság nem vett részt. Patrubány Miklós kérte a Felügyelő Bizottságot, hogy azoknak a rendezvényeknek az elszámolását vizsgálják meg, amelyek egymáshoz közel estek és költségfelelőse a volt főtitkár volt. Ezeket a bizonylatokat megnézték és azt állapították meg, hogy az utalványozási jogkörben megállapított kereten belül történt az utalványozás, tehát jogtalan utalványozás

nem volt tapasztalható. Ezt az ügyet az Etikai Bizottság elé is terjesztették, és ők felmentő ítéletet hoztak ebben az ügyben.

Megvizsgálták az MVSZ tagdíjfizetési és tagnyilvántartási rendszerét, és megállapították, hogy a tagdíjnyilvántartás, tagnyilvántartás nem egységes. Az anyaországi régióban nagyjából naprakész a tagdíjnyilvántartás, de a többi régiónál feltétlenül javítani kell a dolgon.

Javasolják, hogy egységes tagsági kártyát kellene minden MVSZ tagnak kapnia, ami a jogait és a tagdíjfizetését is igazolná. Azért is kellene egy jó tagnyilvántartást kidolgozni, mert a Világkongresszuson is elhangzott egy felkérés, hogy a világ magyarságának a regiszterét el kell készíteni.

A Kárpát-medencei régió költségkeret gazdálkodásának vizsgálatát Dobos László és tíz elnökségi tag kezdeményezte, mivel a régió és a könyvelés adatai között eltérés mutatkozott.

Probléma volt az, hogy a nyilvántartások adatai eltérnek egymástól, mely szerint a régió a költségkereten belül gazdálkodik, a könyvelés pedig költségkeret túllépést állapított meg.

A Felügyelő Bizottság azt állapította meg, hogy a visszaélés gyanúja nem merült fel. A beadványokban foglalt felvetések, alapszabály értelmezési és annak hiányosságaiból, illetve szabályozatlanságból fakadó kérdések. A problémák másik része személyes kérdésekre vezethető vissza.

A Felügyelő Bizottságnak a VET sajtószolgálata által nyilvánosságra hozott közleménye ellen tiltakozást kellett eljuttatni az MTI-hez, a Felügyelő Bizottság jelentésében foglaltak meghamisítása ellen. Ebben kinyilvánították, hogy a Felügyelő Bizottság vizsgálati anyagának összegzésében semmiben sem marasztalta el Dobos Lászlót, ellentétben az MTI közleményben foglaltakkal.

A következő vizsgálat kiterjedt a Pax Pannoniae kft-re. A kft illetékfizetési kötelezettségének teljesítéséig jelzálog teher került bejegyzésre a Benczúr u. 15. szám alatti ingatlanra. Patarubány Miklós kezdeményezésére vizsgáltuk meg ezt a kérdést. 1999. december 13-án az illetékhivatal 12,2 MFt vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a Pax Pannoniae kft-t, az 1994. július 1-jén vásárolt 152,5 MFt értékű Benczúr utcai ingatlan után. Az illeték megfizetéséig jelzálogterhet jegyzett be a tőketartozás mértékéig.

A Felügyelő Bizottság vizsgálata kiterjedt ennek az ügynek az előzményeire is. Megvizsgálta az illeték alapjának, mértékének, összegének és a jelzálogjog bejegyzésének a jogosságát, a Pax Pannoniae gazdálkodását, működésének gazdasági hatását, a kft. megszüntetésének realitását, az MVSZ és a Pax Pannoniae közötti pénzeszköz átadás-átvétel alakulását, 1994 évtől napjainkig, továbbá a kft. likvidítási helyzetét és a fellebbezés lehetőségét. Ennek a 94-től kiterjedő komplex vizsgálatnak az a jelentősége, hogy a FB fontosnak tartja, hogy az MVSZ vagyona biztonságban legyen.

A vizsgálat szerint az illeték kiszabása, a jelzálogjog bejegyzés jogos, mértéke, összege

helytálló, fellebbezésnek nincs értelme. A Felügyelő Bizottság javaslata szerint az illeték összegét ne az MVSZ fizesse ki, hanem a kft. gazdálkodja ki. A kft. likviditási helyzetének javítása érdekében szükséges, hogy az egyébként részére járó bérleti díjat a Magyarok Világszövetségétől félévente, vagy havonta készpénzben kapja meg. Ez segítené likvidítási helyzetét. Jelenleg úgy van, hogy év végén egyszer és utólag kapja és nem pénzben, hanem kompenzációk útján, ami a kft likvidítási helyzetét rontja. A kft. megszüntetésének jelen pillanatban nem látják a realitását. Az MVSZ és a Pax Pannoniae kft. érdekeit is az szolgálja legjobban, ha a kft működése eredményes. 1999 évben a Pax Pannoniae kft. nyereséges gazdálkodást folytatott.

A következő vizsgálat az 1999 évi elnökségi határozatok végrehajtásának ellenőrzése.

Az elnökség az elmúlt évben 144 elnökségi határozatot hozott. Idő hiányában a végrehajtás minőségét nem tudták ellenőrizni. A 144 határozatból ügyrendi és ténymegállapító határozatok száma 66. Végrehajtott határozatok száma, 64. Megállapíthatatlan teljesítésű határozatok száma, 3. A teljesítetlen határozatok száma 12.

A 2000. évi ellenőrzési munkatervüket összeállították. Az lenne célszerű, hogy mind a beszámolót, mind a költségvetést a küldöttgyűlés a Felügyelő Bizottság véleményével együtt tárgyalja. Tehát ezt a Felügyelő Bizottság hivatalból korábban kapja meg, hogy az ellenőrzésre legyen idő.

A Felügyelő Bizottság hat tagjából kettő-három átmenetileg hiányzott, ebből problémák adódtak. Új tagjaik Murray Sándor, Janauschek József.

A tárgyi feltételeknél az volt a gond, hogy a költségvetésben biztosított előirányzat nem volt elegendő 1999-ben, és úgy tűnik a 2000-re biztosított összeg lesz elegendő a működéshez. A legszerényebb számítások szerint is 1,3 millió forintra lenne szükség, hiszen legalább 100 embernapot kell dolgozni. Kéri a küldöttgyűlést, hogy ezt az összeget hagyják jóvá.

1999 évi gazdálkodás legfőbb tapasztalatait és a közhasznú jelentés tartalmát ismerteti.

Az MVSZ állami támogatásának összege az elmúlt évhez képest az inflációt meghaladó mértékben nőtt. A szigorúbb gazdálkodás miatt likviditási problémák ebben az évben nem fordultak elő olyan mértékben, mint az azt megelőző évben. Sok esetben vita volt az egyes költséghelyek felosztásánál. Ennek az az oka, hogy nem rendelkezik az MVSZ a költségek felosztására vonatkozó szabályzattal. Ezt ki kellene dolgozni, hogy mindenki pontosan tudja, hogy milyen költségek terhelik őt az általános költségből.

Nagyon fontos a mobiltelefonok használatának a leszabályozására értékhatárok megállapítása, és az értékhatárok feletti költségtérítéseknek a szabályozása.

Ugyancsak szabályozni szükséges a természetbeni juttatások körét, mértékét és a feltételeit.

Fontos az MVSZ adat- információs és kommunikációs rendszerének a működését és szabályozását, különös tekintettel az internet használatára.

Az informatika és az információs rendszer működtetését olyan személynek szabad végezni, aki a hivatal apparátusában dolgozik. Annak egyértelmű, írásbeli felhatalmazása van a küldöttgyűléstől, illetve az MVSZ elnökétől. Az informatikai szabályzat kidolgozása szükséges. Meg kell határozni a megfelelő adatvédelmi, hozzáférési jogosultságot, mert az adatállomány komoly vagyoni értéket jelent.

A csökkentett létszámú gazdasági részleg még jelentős túlóra mellett sem tudja elvégezni a feladatát. Javasolja ott a létszámbővítést.

Költségkeret gazdálkodást a testületek nem végeznek. Ezt az elnökhelyettes látja el. Következésképpen a testületeknek nincs rátekintése a gazdálkodás folyamatára. Javasolja, hogy a testületek végezzék a költségek tervezését és a gazdálkodással is ők foglalkozzanak, hasonlóan a régiókhoz.

A támogatási szerződések szabályszerűségében a korábbiakhoz képest jelentős előrelépés történt. A célszerinti elszámolás azonban mégsem működik tökéletesen, mint ez a könyvvizsgálói jelentésből is kitűnik. 22 millió forinttal nem számoltak el a támogatottak. Ennek az ellenőrzését el kell végezni.

A Felügyelő Bizottság az évi mérleget, a közhasznúsági jelentés eredménykimutatását, és a könyvvizsgálói jelentést is áttanulmányozta. Ez a vizsgálat tartalmi vizsgálatnak nem tekinthető, mert nagyon kevés volt az idő az érdemi vizsgálatra.

Hangsúlyozza, hogy különféle célokra és programokra nyújtott támogatások összegének jelentős részével a társult szervezetek és a támogatottak nem tudtak elszámolni.

Ennek a vizsgálatát a Felügyelő Bizottság a jövőben el kívánja végezni, különös tekintettel arra, hogy a VET is az adósok körébe tartozik. Nagy valószínűséggel fennáll bizonyos összeférhetetlenség, s ezt etikai oldalról lehet megközelíteni.

A Felügyelő Bizottság feladata, hogy a jogszerű működést segítse, a hiányosságokat tárja fel.

Tevékenységük hálátlan, mivel kritikai észrevételeket kell megállapítaniuk.

Azt is el kell ismerni, hogy az MVSZ az utóbbi időben mindent megtett a világ magyarságának felemelkedése, kapcsolatainak bővítése, magyarságtudat erősítése, a nemzet összefogása érdekében. Így küldetését a nehéz körülmények és a sok viszály ellenére is teljesítette.

Megköszöni a küldöttgyűlés bizalmát, és kéri jelentésének elfogadását.

Papp László: A bizottsági jelentések meghallgatása után történik a vita és a hozzászólások.

Felkéri a Védnöki Testület beszámolójának megtételére Tőkés László tiszteletbeli elnök urat.

Tőkés László: Az is kérdés tárgyát képezte, hogy szükség van-e a Védnöki Testület beszámolójára. Létrejöttekor nagy reményekkel indult a Védnöki Testület. Közös nyilatkozatban fejezték ki felfogásukat, terveiket. A három régió 5-5 képviselőjéből tevődik össze a Védnöki Testület, különböző okok miatt a létszáma az utóbbi időben csökkent. A legutóbbi testületi ülésen is csak négyen vettek részt. Az elnökséggel való találkozást is előirányozta az MVSZ, de az elnökség nem tisztelte meg a Védnöki Testületet, csupán Dobos László régióelnök úr, Patrubány Miklós elnökhelyettes úr és Borbély Imre jelentkezett a Védnöki Testület ülésén.

Az elmúlt évek általában a Védnöki Testület lebecsüléséről tanúskodtak. Nem igazán értették, hogy miért van szükség rájuk, az elnökség sem tisztelte meg őket figyelmével, ellentétek kereszttüzébe kerültek. A védnökök nem tehetnek róla, hogy bekerültek ebbe a grémiumba.

Ő maga is szükségtelennek érezte ennek a testületnek a létét, leghelyesebb volt amit tehettek, hogy semleges álláspontot képviseltek, mert nem akartak asszisztálni a vezetőségben meglévő ellentétekhez.

A május 23-i találkozáson abban egyeztek meg, hogy megvárják, milyen irányt vesz a Világszövetség ezen a küldöttgyűlésen, és attól teszik függővé, hogy mit tesznek. Kérik a küldöttgyűlés állásfoglalását is Védnöki Testület dolgában.

Tőkés László elmondja, hogy mit tettek volna, ha megfelelőképpen szólhattak volna hozzá ehhez a küldöttgyűléshez.

Néhány kérdést vet fel, ami a Védnöki Testület javaslataként is felfogható. Megerősíti azt a régóta fennálló igényt, hogy meg kell ejteni a magyarság teljeskörű számbavételét a nagyvilágban. El kell készíteni azt a bizonyos katasztert, ami azért is fontos, mert el fogják nyerni a külhoni állampolgárságot. Reméli, hogy a nyugati magyarság elnyeri szavazati jogát, és ezen vonatkozásokban fontos lesz, hogy elébe menjenek ezeknek a változásoknak.

A következő elképzelésük a Magyarok Világszövetségének fokozottabb nemzetköziesítése, külpolitikai tevékenységének megerősítése. Mindenfelé ki kell építeni az eszmei követségeket. Ehhez egyfelől szükséges az NGO, a kormányon kívüli szervezeti státus elnyerése, amely mindezideig halasztódott. Másfelől jó lenne egy külügyi bizottságot létrehozni.

A következő kérdés amit felvet, az a gazdasági ügyek. Az erdélyiek szorgalmazzák a fokozottabb elköteleztetést. Különösképpen a mezőgazdaság irányába fordítanák a figyelmét a közgyűlésnek. Végképp elveszíthetik demokratikus jogukat arra, hogy a szülőföldüket a lábuk alatt tudhassák. Mert egy igazságtételi földpolitika van folyamatban, de ha most elveszítik, amit visszanyertek, végképp búcsút inthetnek ennek a földnek.

A másik kérdés a "nő" kérdés. Örömét fejezi ki, hogy az egyik régióban női alelnök van. A nemzet fogyásáról beszélnek, közben nem nagyon vannak nők elnökségben, reprezentatív helyeken, nagyon fontos volna erősíteni ezen a téren. Jó lenne, ha nemcsak az állatorvosokat és különféle más szakmákat gyűjtené össze az MVSZ, hanem például a nőszövetségeket is próbálná integrálni a Világszövetség.

Javasolja egy egyszeri, nagycsaládos segélytörvényt, vagy kormányhatározatot kellene hozni a határontúli nagycsaládosok javára, olyan stratégiai célzattal, mint például a kétmilliárdos egyetemügyi támogatás Erdély számára.

Bukarestből kapott egy hírt, hogy jóváhagyták a Partiumi Keresztény Egyetemet, tehát államilag elismert egyetemként működik.

Papp László: Az Etikai Bizottság jelentése következik. Tempfli József elnök úr bevezetése után Menczel József fogja előterjeszteni.

Menczel József: Ezt a beszámolót Tempfli József püspök úrnak kellett volna megtartani, de az Etikai Bizottság tagjai megértik a püspök urat, hogy erre a feladatra nem vállalkozott. A márciusi elnökségi ülés nem fogadta el az Etikai Bizottság beszámolóját, mert a bizottság elmarasztalta az MVSZ egyik vezető tisztségviselőjét. Mivel az elnökség nem fogadta el az Etikai Bizottság döntését, ezzel olyan mély csalódást okoztak a püspök úrnak, hogy ő azonnali hatállyal lemondott. Lemondását később ugyan visszavonta, de ez a tényeken semmit sem változtatott. Mikor az EB az említett vezető MVSZ tisztségviselőt elmarasztalta, az illető az elnökségi ülésen és az után a következő módon reagált: szabálytalan volt az Etikai Bizottság, mert határozatában nemcsak a feltett kérdésre válaszolt. A bizottság munkájának ilyen típusú megkérdőjelezése már nevetséges, hiszen az alapszabály is kimondja, hogy mikor folytathat az Etikai Bizottság vizsgálatot. Ez EB-nak nemcsak a feltett kérdésre kell válaszolnia, hanem ésszerű, hogyha a probléma gyökeréhez nyúl. Az Etikai Bizottság négy év alatt hozott valamennyi döntése egyhangú volt. Pedig az Etikai Bizottságot is három régió képviselői alkotják. Munkánkat végig békességben végeztük. Egyértelműen ki kell mondani, hogy az elnökség négy éves működése katasztrofális volt. Az elnökségben frakciók is vannak, és szégyen, hogy egyesek a frakcióharcokat előbbre helyezik az összmagyarság érdekénél.

A szövetségnek meg kell újulnia és gondolkodásmód változásra van szükség. Meg kell szüntetni az egymás elleni bizalmatlanságot. El kell érni, hogy az elnökségi üléseket ne a veszekedések töltsék ki, hanem azok konstruktívak és célratörők legyenek.

Az Etikai Bizottság nem vett részt a szövetségen belüli viszályokban. Ha szükség volt rá, el is marasztaltak vezető tisztségviselőket. Az Etikai Bizottság egyik frakció oldalára sem állt.

Az Etikai Bizottság jelentését az elnökségnek kell jóváhagynia. Bár az alapszabály kimondja, hogy az Etikai Bizottság független, a közgyűlés által választott szerv, mégis minden döntésére az elnökség beleegyezését kell megkapnia. Erre a fonákságra már az 1998-as küldöttgyűlésen, az alapszabály módosító szavazás előtt felhívták a figyelmet, de javaslataikat nem vették figyelembe. Ezzel részben megbénították az Etikai Bizottság munkáját.

A leköszönő Etikai Bizottság a jövőbeni sikeres munka érdekében azt javasolja a küldöttgyűlésnek, hogy az alapszabálynak ezt a részét rendezni kell. Az elnökségnek ne legyen felülvizsgálati joga az Etikai Bizottság döntéseinek elfogadására, vagy megvétózására. Az EB arra hivatott, hogy betartassa a minimális viselkedési normákat, szabályokat, törvényeket.

Többen a szemükre vetették, hogy az EB bíróságot játszik, pedig csak igazságot akartak szolgáltatni.

Állandóan visszatérő probléma volt, hogy több vezető tisztségviselő rendszeresen a sajtóhoz fordult, még mielőtt az MVSZ-en belül próbálták volna problémáikat megoldani.

Az EB már három éve felhívta a figyelmet arra, hogy a régiók alapszabályát, valamint SzMSz-ét létre kell hozni, de ezt egyetlen régió sem tette meg.

Tempfli József: Soha senki olyat még nem tudott tenni, hogy valamiért megharagudjon reá.

Az utóbbi elnökségi ülésen úgy érezte, sérelem érte őket. Hat ügyről volt szó, mind a hat ügyet külön elemezték, és a végén közösen bocsátották szavazásra, hogy elfogadják-e hat ügynek az ügyintézését. Akkor az volt az egyöntetű határozat, hogy nem fogadják el. Az Etikai Bizottság sem tud ilyet elfogadni, mert ha hat ügy van, olyan nem létezik, hogy mind a hat ügy elfogadhatatlan legyen. Ez egy olyan egyértelmű lebecsülése volt a munkájuknak, ami azt jelentette, hogy az Etikai Bizottság nem csinált semmit. Feleslegesnek érezték magukat.

A szabály az lett volna, hogy külön szavazzanak minden döntés felett.

Véleményüket az elnökségi ülés elé terjesztették, és elvárták volna, hogy mindegyiket értékeljék és külön döntsenek.

Javaslata a következő Etikai Bizottságnak: Az Etikai Bizottság a véleményét terjessze az elnökség elé, az elnökség döntsön felette, de az illetőkkel, akikről szó van, írásban közölje a véleményét.

Megköszöni az Etikai Bizottság tagjainak négy évi munkáját.

Dr. Szabó Rezső a Szabályzatfelügyelő Bizottság elnöke: (A jelentés mellékelve, nem olvassa fel) Az Elnökség a bizottság döntéseit, mintegy 20 alkalommal, minden esetben elfogadta. Az alapszabály rossz. Azt kéri, hogy szellemében más, nem egyéni- és csoportérdekeket, hanem az egész magyar nemzet – határon túl és határon belül – szempontjait szem előtt tartó alapszabály szülessen.

Ismerteti a bizottság javaslatát:

Az elnök állítson fel 5 tagú bizottságot az MVSZ alapszabály-javaslatának elkészítésre 2000. szeptember 30-ig. 2001-ben a Küldöttgyűlés kapjon tervezetet, ami alapján 2002-re készüljön el az MVSZ - törvénnyel összhangban álló alapszabály

Papp László: Sajnálattal veszi tudomásul, hogy a MIV-et nem képviseli senki.

Előrehozzák a másnap reggelre bejelölt Jelölő Bizottság jelentését. Ennek meg kell előznie a másnap reggelre bejelentett szavazást.

Mivel nincs jelölőbizottság, a főtitkár előterjesztését olvassa fel. A másnapi napirend 1. pontja feltételezi egy jelölő bizottság működését. A korábbi elnökségi határozat szerint, mivel a jelölést nem lehetett lezárni a mai napig, és mivel nem volt a szekcióknak a feladata, hogy jelölő bizottságot állítsanak fel, ezért javasolja, hogy a gyűlés szavazzon, hogy felkéri a Mandátumvizsgáló Bizottságot arra, hogy töltse be a jelölő bizottság szerepét.

Toró T. Tibor: Ügyrendi hozzászólásra kér szót. Kéri, hogy az ülésvezetés mondja el, hogy mi a dolga a jelölő bizottságnak.

Chikány Gábor: A zalaegerszegi elnökségi ülésen volt szó a jelölőbizottság feladatairól. Határidőket szabott az elnökség ennek a folyamatnak a lebonyolítására. Az a vélekedés hangzott el, hogy a jelölő bizottságnak tulajdonképpen feladata nincsen, mert nem szelektálhat, az alapszabály nem korlátozza a küldötteknek és a jelölésre jogosult egyéb testületeknek, országos tanácsoknak a jogát. Őt megbízta az elnökségi ülés, hogy a beérkező jelöléseket regisztrálja, összegyűjtse. De egy választott testület, amit nevezhetnek jelölő bizottságnak is, - kéri itt ennek a felállását – mégis csak tekintse át, hogy a jelölések minden követelménynek megfelelően történtek-e, mert a jelöltek bemutatkoztak, visszaléptek, megmaradtak.

Papp László: Következnek a hozzászólások, átadja az elnöklést Rózsa Ernőnek.

A Mandátumvizsgáló Bizottság jelölő bizottsággá alakul, és megállapítja a beérkezett adatok és szabályok alapján, hogy az összes jelölés szabályos volt-e. Kéri, hogy a Mandátumvizsgáló Bizottság kezdje meg munkáját.

Rózsa Ernő: Kéri, hogy a bizottságok jelentését együttesen véleményezzék, tegyék meg javaslataikat.

Bauer Győző: Támogatja Tempfli püspök úr javaslatát, hogy az alapszabályban rendbe kell tenni az Etikai Bizottság feladatát. Úgy érzi, hogy a vélemény kérdése nem lehet etikai kérdés.

A másik javaslata az alapszabálynak arra a választásokkal kapcsolatos kitételére vonatkozik, amely lehetővé teszi azt, hogy akár régiónként bizonyos szervezetek, vagy a régió bizonyos részei abszolút leszavazhatók legyenek. Úgy érezte, hogy ez nem következik be, de a tegnapi nap tapasztalata az volt, hogy az erdélyi henger végighengerelte a Kárpát-medencét. Még olyan embert is, mint Szabó Rezső kihúztak a lehető jelöltek közül. Ez nem volt szerencsés dolog. 1989-ben autókonvojokkal vitték a ruhát, az élelmiszert, a gyógyszert Erdélybe, nem gondolták, hogy ezt egyszer így fogják visszakapni.

A régió öt országának képviselői kidolgoztak egy nyilatkozatot, amelyet Brenzovics László fog felolvasni.

Brenzovics László Kárpátalja: (felolvassa a nyilatkozatot)

"Az MVSZ Szabályzatfelügyelő Bizottságának jelentésében foglaltak szerint, a jelenlegi alapszabály módot adott arra, hogy a régiókon belül a legnagyobb küldöttszámmal bíró országok mindent megszavazhassanak.

Ez a sajnálatos tény eddig is nagyban megnehezítette mind az egyes régiók, mind a Világszövetség egészének munkáját, s a jövőben is számos, többek között a tisztségviselők legitimitására vonatkozó probléma forrása lesz.

Alapvető ellentmondást hordoz magában az, hogy a Kárpát-medencei régió esetén a küldöttek számát az egyes országokban élő magyar lakosság vélt, vagy valós számából kiindulva határozták meg, ami egyrészt a legitim képviselet elvével, másrészt a Világszövetség egészére, illetve annak egyéb régióira alkalmazott elvvel ütközik.

Ezért a Szövetség és annak tisztségviselői legitimitásának megerősítése, illetve az MVSZ működésének jobbítása érdekében elengedhetetlennek tartjuk, hogy a mandátumok elosztása olyan elvek alapján történjen, amely biztosítja a legitim képviselet elvének maradéktalan érvényesülését, másrészt nem engedi meg, hogy a kisebb magyar népcsoportok érdekeit, javaslatait és köztiszteletnek örvendő szakértőit a regionális "szavazógép" a realitások figyelembevétele nélkül söpörje félre.

Ebből kiindulva javasoljuk az MVSZ egész képviseleti rendszerének felülvizsgálását, s azt, hogy az alapelvek maradéktalan tisztázásáig a Szövetség új elnökét, alelnökét és elnökségét ideiglenes hatállyal válassza meg. A munka eredményessége érdekében olyan köztiszteletben álló személyt kell elnöknek választani, aki a magyarság érdekei melletti feltétlen elkötelezettségét bizonyította, és képes lebonyolítani az MVSZ teljes, a magyarországi jogszabályoknak is megfelelő szerkezeti átalakítását. Az újonnan megválasztott tisztségviselők az egyes országos tanácsokkal egyeztetve haladéktalanul kezdjék meg az MVSZ új elveken nyugvó alapszabályának kimunkálását. Ennek hiányában a kis régiók arra kényszerülnek, hogy felülvizsgálják a Világszövetségben folytatott eddigi egész tevékenységüket, illetve tagságukat.

Reméljük, hogy a küldöttgyűlés kérésünket méltányolva helyet ad javaslatunknak.

A jelenlévő szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai, szlovéniai és csehországi küldöttek nevében: Rózsa Ernő Szlovákia, Dr. Hódi Sándor Vajdaság, Dr. Soós Kálmán Kárpátalja, Bence Lajos Szlovénia, Kónya Ferenc Csehország".

Papp Jenő, Argentína: Nehezményezi, hogy a fiatalokkal foglalkozó bizottság nem működött, nincs jelen. Javasolja, hogy a fiatalsággal való foglalkozást adja át a cserkész-szövetségeknek, amelyek léteznek és működnek mindhárom régióban.

Zabolai Csekme Éva: Megemlíti, hogy Sógor Csaba jelenleg Genfben van, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának kisebbségi munkacsoportja ülésén, azért nincs jelen. Fontos lenne, hogy megerősítsék a MIV és az ifjúság munkáját.

András Imre: Néhány adatot szeretne mondani, ami a Kárpát-medencei régióra vonatkozik.

A régiónak hét elnökségi tagja van, ebből 2 erdélyi, 1 felvidéki, 1 horvátországi, 1 szlovéniai, 1 délvidéki, 1 kárpátaljai. Tegnap, a Kárpát-medencei régió ülésén valóban történt egy olyan kezdeményezés a felvidéki küldöttség részéről, hogy a horvátországi és a szlovéniai elnökségi helyet vonjuk össze, legyen a két országnak egy, és az így felszabaduló helyet adjuk át Felvidéknek. Úgy gondolták, hogy ezt a szabályozatlan kérdést, de 1994 óta megállapított, közösen megegyezett kérdést nem lenne szerencsés felborítani. Szavazatukkal nem támogatták ezt a felvidéki kezdeményezést. A Kárpát-medencei küldöttségben a 100-ból 58 erdélyi van.

Igaz az, hogy bármit meg lehet szavazni. Azt is meg lehetne szavazni, hogy ennek az aránynak megfelelően a hét elnökségi tagból 4 legyen erdélyi, az aránynak megfelelően. Ez nem történik meg, ilyen szándék nincs. Minden országnak van képviselete az elnökségben. A régiónak 2-2 bizottsági helye van. Az Etikai Bizottságban, a Szabályzatfelügyelő Bizottságban, a Felügyelő Bizottságban Erdélynek 1-1 képviselője van. A másik helyet a különböző kárpát-medencei országok töltik be. A Stratégiai Bizottságban, ahol 4 helye van a Kárpát-medencének is, mint minden más régiónak, a jelen pillanatban Erdélynek 1 bizottsági tagja van a négyből. Sehol sincs semmiféle túlsúly.

Szabó Kinga: Az Etikai Bizottság elnökének a beszámolójára reflektál. Tempfli püspök úr felvetette, hogy az egyes régióknak nincs működési szabályzatuk. Szerinte először az MVSZ-nek kellene, hogy legyen működési szabályzata.

Furcsállja, hogy három egyházi és három műszaki személyből áll az Etikai Bizottság.

Talán jogi végzettségű személyek is tagjai lehetnének a bizottságnak.

Kéri az MVSZ mindenkori elnökét és választmányát, hogy határozza el, ha egyszer az MVSZ a világ minden magyarjának a képviselete, akkor elégedjenek meg minden magyarok közös, egyetlen Himnuszának és a Szózatnak az éneklésével. Ezek mellett nincs szükség más himnikus megnyilvánulásra.

Gáspár Sándor Erdélyből: A Felügyelő Bizottság szigorú jelentésében elhangzott két konkrét kifogás, mind a kettő a VET címére. Az egyikben egy sajtóközleményről van szó. A VET sajtóközleménye pontos volt. Az, hogy más sajtószervek ezt pontatlanul hozták nyilvánosságra, nyilván nem a VET-et terheli. Csak az MTI-nek kellett pontosítást közölnie, s nem a VET-nek.

A másik kifogás a támogatások elszámolásával kapcsolatban hangzott el. Várhelyi Krisztina az utolsó pillanatban megváltoztatta az eredeti kinyomtatott szöveg ide vonatkozó passzusát, amikor már pontosabb információkkal rendelkezett. Az elszámolások szabályozása megtörtént, már hónapok óta működik. Azt is elmondja, hogy az adós listán felsorolt szervezetek között elég szép számban idézett VET támogatások közül egyetlen egy sincsen már valójában elszámolatlanul.

Csáki Béla: Az ifjúság kérdését veti fel. Meglepő az, hogy az MVSZ ifjúsági szervezetének vezetője tárgyal Genfben, a kisebbségi problémákról. A kettő együtt nem megy. Magyarországon az ifjúság körében a teljes szétziláltság jelei mutatkoznak. Meg kell oldani az MVSZ-ben a magyar ifjúság felkarolását. 56 szellemére utal vissza, ami ma hiányzik.

Oláh József Magyarország: Az MVSZ-nek nincs mezőgazdasági szervezete, javasolja, hogy alakuljon egy mezőgazdasági bizottság.

Kocsis Attila Magyarország: Egy ifjúsági fórum vezetőjének kötelessége, hogy a küldöttgyűlésre elküldje a jelentését. A küldöttgyűlés is van annyira fontos, hogy képviselet útján, vagy ha nem, legalább írásban tájékoztassák a MIV munkájáról a küldöttgyűlést.

Kéri az elnökséget, hogy minimum utólag kérje be jelentését az ifjúsági fórum vezetőjétől. Amennyiben mulasztás történt, írásban kéri a MIV vezetőjének elmarasztalását.

Dr. Burány Béla Délvidék: Az MVSZ reorganizáció előtt áll. A kétházas parlamentet ajánlaná. A felsőházban minden országot egy-egy képviselő képviselné. Az alsóházba tartoznának a megbeszélni való dolgok, a felsőházba kerülnének a lényeges kérdések.

A másik kérdés, amiről szólni szeretne, a kettős állampolgárság kérdése. (Horvát és román példát említ)

Komporday Zoltán Magyarország: Az ifjúság kérdéséről szól. A Miskolcon létesítettek egy egyetemi tagozatot, ajánlja, hogy minden egyetemi város valósítsa meg, és egyetemi tagozatként működtesse.

Helyes László: Az 56-os Corvin köziek Baráti Körének az elnöke. Teljes tagok az MVSZ-nél. Az ifjúságban igenis él 56-nak az emléke.

Gidai Erzsébet: Az MVSZ-nek többet kell a nemzetközi fórumokon fellépnie. Ezért rendkívül fontos, hogy a jövendő elnök legalább két idegen nyelvet jól beszéljen, és el tudja vinni az MVSZ-nek azt az üzenetét a nemzetközi fórumokra, hogy Európában szinte egyedülálló, hogy Magyarország határkérdéseit nem rendezték. Ezt nemcsak a közelgő június 4-e szégyennapja miatt mondja, hanem azért, mert az elmúlt évtizedekben más országokkal szemben egyetlen egy alkalommal nem vetették föl nemzetközi fórumokon azt a kérdést, hogy Magyarország területének 2/3 részét elcsatolták, megszállták, az ott élő őshonos lakosságot ún. kisebbségi sorba süllyesztették. Egyedül a magyaroknak soha nem volt szabad felvetni, hogy rendezetlen határkérdéseik vannak. Sehol a világon nyolc részre darabolt nemzettestet nem találni. Azért emeli ki, mert számtalan nemzetközi fórumon részt vesz, és mindenütt megemlíti ezt a kérdést. Legyen az Európai Uniós közgyűlés, legyen a NATO közgyűlése, legyenek szakmai rendezvények, a válasz erre az, hogy miért nem vitatják meg, mert eddig még egyetlen hivatalos fórum Magyarországról, egyetlen kormányzat sem, - a jelenlegit is beleértve - ezt a kérdést nem merte felvetni. Vagy zsarolható, vagy más oka van. Mindig a nemzetközi érdekeket szolgálták ki. A nemzetközi érdekeknek, politikai nagyhatalmi, pénzügyi nagyhatalmi szervezeteknek pedig nem az az érdeke, hogy ezt az országot egyesítsék, hanem az, hogy a csonka Magyarországot végérvényesen elfoglalják, és ami számunkra történelmi sorskérdés, a határaink kérdése ne legyenek többet kérdés. És változatlanok legyenek. Pedig a történelemben a határok soha nem voltak, és nem is lesznek változatlanok. Ezért kéri, és javasolja, hogy sokkal erőteljesebben fejezze ki a Magyarok Világszövetsége azt a kérdést, amit Európában szerte már minden ország tárgyal, - hiszen Európa regionálisan átalakult, új területi rendezettségű lett, csak egyedül Magyarországról nem történt semmiféle döntés, mert nem vétettük föl. Kerüljön a nemzetközi fórumok elé Magyarország területi kérdéseinek a rendezhetősége, rendezése, és az elkövetkező években kerüljön megoldásra.

Toró T. Tibor: Megdöbbenve hallgatták az erdélyiek a Kárpát-medencei küldött-társaik nyilatkozatát, illetve javaslatait. Ezek a nyilatkozatok pontatlanságokat tartalmaznak, és részei annak a pszichológiai hadviselésnek, ami az erdélyiek ellen folyik. Nem szeretnék, ha az MVSZ-ben az lenne az általános vélemény, hogy Erdélyben még mindig ilyen a sok magyar.

Annak idején a régiótanács nem a lakosság arányából állította föl ezeket az arányokat, hanem

az MVSZ-tagságból.

Tulajdonképpen az erdélyi küldöttség többször is önmérsékletet tanúsított akkor, amikor elfogadta azt, hogy a tízezres szlovéniai küldöttségnek 1 képviselője legyen, és az 1,61 milliós erdélyi tagságnak 2 tagja legyen az elnökségben. Megkéri küldött-társait, hogy figyelembe véve az itt elhangzottakat, a tényeket, vonják vissza állásfoglalásukat. Ha az MVSZ reformjára vonatkozó javaslataikat meg akarják tenni, ezt konkretizálják, és a másnapi vitán írásban terjesszék élő. Ilyen formában ezt nem tudják elfogadni, és az erdélyi küldöttség nevében kéri, hogy a vonják vissza ezt az állásfoglalást.

Kállai Eszter: Kéri, hogy a levezető elnökség szavaztassa meg, hogy a javaslata használható-e vagy sem. 1983-ban indult a szépen magyarul, szépen emberül mozgalom. Minden országban van nyelvtörvény. Szeretné, ha a küldöttgyűlés mellé állna abban a kérdésben, hogy írjanak az országgyűlésnek egy levelet, hogy minél előbb hozzák meg a magyar nyelv védelmében való törvényt.

Másik kérése, hogy cseréltessék le az egészségügyi intézményekben a "terhesrendelés" feliratú táblákat "várandósrendelés" táblára.

Rózsa Ernő: Szavazást kér, hogy a jelentkezési lehetőséget a felszólalásokra, Ágoston Mihály professzor beszéde után lezárják.

Gidai Erzsébet: holnap lesz bőven idő a vitára.

Simon Dezső: A művelődés és közoktatásügyi miniszter a közelmúltan egy felhívást adott közre, melyben kéri, hogy a társadalom, az oktatási intézmények vezetői tartsanak megemlékezést a holocaust áldozatairól. Kéri, hogy ezzel a felhívással értsenek egyet, de sérelmezi, hogy a felhívás tartalmazza a magyarság hősei, mártírjai megemlékezésére való felhívást is. Elkészített egy beadványt, amit felolvas. (mellékelve)

Valaki ügyrendben: A szavazatok lezárásáról szóló szavazáskor nem hangzott el, hogy hányan szavaztak mellette. Amilyen sok az üres szék a teremben, felmerül az a kérdés, hogy megvan-e quorum. Kéri bejelenteni, hogy a legutolsó szavazáskor megvolt-e quorum.

Papp László: A szabály szerint, ha egyszer megvolt a quorum, amíg valaki nem kéri a quorum megállapítását, a szavazás érvényes. Visszamenőleg nem lehet kérni.

Báthory Katalin: Az Etikai Bizottság munkájához szól hozzá. A Kárpátaljai Szövetség legfontosabb feladatának az érdekvédelmi munkát tekintette. Fontosnak tartja, hogy az Etikai Bizottság mellett egy politikai-nemzetközi etikai bizottság is működjön, ami jogi vagy érdekvédelmi bizottság lehet. Példaként említi, hogy bizonyos esetekben az ukrán hatóság a születési hely megjelölése nélkül ad ki születési bizonyítványt.

Janauschek József: Ha Svájcban ők eléneklik a székely himnuszt, mindig úgy gondolják, hogy Erdély a Délvidéken kezdődik, a Vaskapunál záródik. Lendvától Vereckéig terjed.

Csörgits József: Brenzovics László által beadott és öt ország kárpát-medencei országos tanács nevében aláírt beadványról szeretne röviden néhány mondatot mondani. Nem látja a szlovéniai aláírást a papíron. Tegnap este a kárpát-medencei régió ülésén két javaslat hangzott el: a felvidékiek javasolták, hogy Csehországnak Kárpát-medence adjon egy helyet, Horvátország és Szlovénia adjon egy küldöttet, és ezt a felszabadult helyet adják Felvidéknek. A másik javaslat az volt, hogy maradjon a status quo, azzal, hogy feltétlenül sort kell keríteni a következő évben az alapszabály módosítására, amikor az ilyen kérdéseknek meg kell találni a megoldását. A két javaslat között szavazott a Kárpát-medencei régió, és azt fogadta el, azzal, hogy a jövőbeni MVSZ elnök tanácskozási joggal meghívhatja a csehországi képviselőt az ülésekre. Ennek alapján kéri, hogy vonják vissza a Brenzovics László által felolvasott javaslatot.

Fekete Gyula: Felteszi azt a kérdést, hogy miért nem fért bele az 58 erdélyi küldött eredeti névsorába például Sütő András.

Ágoston Mihály: Többször elhangzott, hogy Magyarország 2/3-át lecsatolták. Az ország lakosságát szétkergették. Nem a lecsatolás a kérdés, hanem hogy ott kintrekedtek emberek, máshová elsodródtak. Emberekről van szó. Ezeket ne sértsük azzal, hogy valaki is Erdélyt, vagy az erdélyieket akarja bántani, vagy hogy úgy látja, akik itt vannak, nem eléggé jól képviselik feladatukat. Sajnálja, hogy egymás iránt ilyen bizalmatlanság alakult ki.

Boros Barnabás: Azokhoz szól, akik az óhazán kívül élnek. Azt kéri, hogy ne a csángókat telepítsék haza, hanem a magyarok telepedjenek haza, bárhol élnek a világon.

Gáspár Sándor: Kérdezi, hogy Csoóri Sándor tagja-e a magyarországi küldöttségnek. És Fekete Gyulának van-e szavazólapja. Sütő Andrást több alkalommal meghívták, hogy legyen tagja az erdélyi küldöttségnek, de semmiféle közszereplést nem vállal. Emiatt hiányzik a küldöttség köréből több, Európa szerte és Magyarországon is közismert erdélyi magyar személyiség.

Rózsa Ernő: Megkérdezi a bizottságok elnökeit, hogy óhajtanak-e a vitában elhangzott kérdésekre válaszolni.

Menczel József: Szabó Kingának válaszol. Ami a mai napon elhangzott Erdéllyel, Felvidékkel, Csehországgal kapcsolatban, azok régió belügyek. Ezeknek a SzMSz-eknek a megalkotását kérte az Etikai Bizottság. A hivatalnak van SzMSz-e.

A második kérdésre, hogy három papból és három műszaki emberből áll az Etikai Bizottság, az a válasza, hogy volt jogász az EB-ban, az egyik pap jogi végzettségű. De nem feltétlenül kell jogot hallgatni ahhoz, hogy valaki Etikai Bizottságban működjön. Az EB szakértők segítségét is igénybe veheti. Az EB rendszeresen konzultál Király Gáborral, a szövetség jogászával.

Rózsa Ernő: Értesíti a küldötteket, hogy a Szlovákiai Országos Tanácsnak a működési szabályzata megvan.

A Védnöki Testület beszámolójáról, a Felügyelő Bizottság jelentéséről, az Etikai Bizottság jelentéséről, a Szabályzatfelügyelő Bizottság jelentéséről, valamint az írásban beküldött közhasznúsági jelentés jóváhagyásáról szavaznak.

Felteszi a kérdést, hogy külön-külön, vagy együtt szavazzák meg a beszámolókat.

Többen kérik, hogy ez előtt ellenőrizzék a határozatképességet.

Anyaországi régió: 74

Kárpát-medencei régió: 85

Nyugati régió: 56

Chikány Gábor: A határozatképességre vonatkozóan az alapszabály 16.§-a azt mondja, hogy a küldöttgyűlés határozatképes, ha azon a küldöttek legalább 2/3-a és ezen belül régiónként 34 fő jelen van. A regisztrált küldöttek száma: 271. Annak a 2/3-a 181. Tehát minden szempontból határozatképes a küldöttgyűlés.

Rózsa Ernő: A napirend 10., 11., 12., és 13. pontjában szereplő beszámolókat a küldöttgyűlésnek elfogadni, illetve tudomásul kell venni. Ugyanakkor a közhasznúsági jelentést pedig jóvá kell hagyni. Kéri, hogy azokat a jelentéseket, amelyeket csak tudomásul kell venni, lehet-e ezekről együttesen szavazni.

Rózsa Ernő: A Mandátumvizsgáló Bizottság tagjait a Jelölő Bizottsági teendőkkel bízták meg, az ő jelentésük következik.

Könczöl Antal, a Mandátumvizsgáló Bizottság elnöke: Egyelőre csak részjelentést tud tenni. Az elnökjelöltek közül Hegedüs Lóránt püspök urat jelölte a Budapesti és Szabolcs-Szatmár megyei Szervezet. Minden rendben van. Patrubány Miklóst jelölte a VET, meg mások is. A hazai országos tanácsa, itt is minden rendben van. Szakály Sándort jelölte a Budapesti Szervezet, itt is minden rendben van.

Az alapszabály szerint 20.§. (5) bekezdés az országos tanács jelölésének vagy támogató ajánlásának hiányában az illető OT-hez tartozó személyt, az MVSZ központi szerveibe nem lehet megválasztani. Boross Péter urat jelölte a Veszprémi és a Somogy megyei szervezet. Most tudomása szerint ő Budapesten lakik, tehát se nem a veszprémi, se nem a Somogy megyei szervezethez tartozik. Plusz a Budapesti Szervezet óvást emelt ellene, ez írásban itt megvan.

Erről a pontról a Jelölő Bizottság nem dönthetett, ez egy jogi kérdés. Megkérték az Alapszabályvizsgáló Bizottságot.

Rózsa Ernő: Az Alapszabályvizsgáló Bizottság elnökének kéri véleményét.

Szabó Rezső (Szabályzatfelügyelő Bizottság): 4/2000. számú véleményét tegnapelőtt az elnökség elé terjesztette, ugyanis ez a kérdés ezelőtt két héttel már felmerült. Ennek az alapján a bizottság véleményt mondott, az elnökség pedig 2 ellenszavazattal és 14 igennel a bizottság véleményének helyt adott. Ez így szól: A küldöttgyűlésen történő, helyszíni jelölés joga, amit itt gyakoroltunk, az alapszabály 20. §-a 5. pontja ellenére sem korlátozható, mivel a küldöttgyűlés a legfelsőbb fórum, amelyet nem korlátozhat egy országos tanács. Ezt a bizottság elfogadta, és az elnökség erről 14 és 2 ellenjavaslattal döntött. Ennek alapján folytak ma az eljárások.

Szijártó István: Az anyaországi régió a tegnapi ülésén valamennyi jelöltet megerősítette, mind a 9 jelöltet elfogadta. Ez helyszíni jelölésnek számít.

Rózsa Ernő: Az elnökjelöltekről szóló véleményt lezártnak tekinti.

Mandátumvizsgáló Bizottság: Az elnökhelyettesek jelölése a következő: Duray Miklós, Rózsa Ernő, Somorjai Ágnes, Szakály Sándor. Holnap még lehet jelölni, a szabályok szerint.

Rózsa Ernő: A beszámolók előterjesztése során felmerült javaslatokról a közgyűlés holnap fog szavazni. A küldöttgyűlés mai napját 20.10-kor bezárja.

Budapest, 2000. június 5.

A jegyzőkönyvet készítette: Bors Viktória Ellenőrizte: Chikány Gábor