vissza a főoldalra *

Megemlítendő / néhány gondolat

Kezdjük az alkotmány két definíció típusával.

  1. Az egyik szerint az alkotmány az állam önkorlátozása az emberi jogok elismerésére
    1. A cselekvő alany az állam, „akinek” jóindulata van az állampolgár irányában.
    2. Ha van formálisan állam, akkor formálisan megcsinálható az alkotmány – az állam szervezeti és működési szabályzata.
    3. Eredendő joga az állampolgárnak itt nincsen az alkotmányban, csak az állam által esetleg önkorlátozással adott juttatása
  2. A másik szerint az alkotmány a nemzet államalkotó akarata.
    1. A cselekvő alany itt a nemzet (a szuverén szabad személyek közössége), amely a saját „akaratát”, életfelfogását (életfelfogás típusát), hatalomról vallott és a hatalom eszközeként működtetett állammal szembeni elvárását (elvárás típusát) jelenti az alkotmány.
    2. Akár van állama, akár nincsen (szélső esetben).
    3. Nem minden népnek-nemzetnek van állama, illetve egy állami forma megalkotásával nem biztos, hogy egyúttal népet-nemzetet is alkottak. Az ezeréves (sok nemzedéken átívelő, nagymúltú) alkotmány lényege az, hogy van mögötte nemzet. Ha van nemzet, akkor annak lehet (van) akarata, mert az élő közösség életmegnyilvánulása a sajátos közösségi szelleme, felfogása a hatalomról, az államról.
    4. Mások nemzetté válását ne vitassuk meg, ne tárgyaljuk. Az külön kérdés. De a saját nemzeti létünket ne engedjük elvitatni illetve felszámolni illetve kultúrálisan megfoghatatlanná tenni. Az genocidium volna (és itt nincsen sablon, hogy ha más népnek nem lehet ilyen genocídiuma, akkor nekünk se lehet, ugyanis ha valakit az unokaöccsének a 13-ik felesége meggyilkol, akkor az gyilkosság függetlenül attól, hogy sok más embernek nincsen olyan unokaöccse, akinek a 13-ik feleségétől kellene tartania – rövidebben most nem megy).

Társadalom-ontológiai alapkérdés I.

Elméletileg a történelmi alkotmány típusának a jelentősége az, hogy a nemzeti lét dimenziójában tárgyalható, ami alatt sok egymást követő nemzedék értendő.

  1. A sok kulturális, történelmi korszakon átívelő volta miatt a történelmi alkotmány a társadalom ontológiai kérdéseit teszi elérhetővé, tárgyalhatóvá – és ezzel az alkotmányt tisztelő politikai cselekvési teret az elképzelhető elvi maximumig terjeszti ki.
    1. A történelmi alkotmány a történelmi tudatot egyrészt megélhetővé teszi, másrészt értelmezhetővé teszi a társadalom nagy hányadának. Ezáltal cselekvőképessé teszi a társadalmat, a nemzetet, azaz (másik oldalról közelítve) a nemzeti akarat, alkat, felfogás, szolidaritás, alkotó erő megélésére, kifejezésére kínál lehetőséget – a léténél fogva.
  2. És éppen e széles tudati háttér miatt a történelmi alkotmány a cselekvés, a probléma megoldás lehető legjobb táptalaját kínálja hosszú távon.
    1. Rövid távon pedig a taktikai megoldásoknak úgy kínál teret, hogy általa nem kell elveszíteni az élet nagy erővonalaihoz való kapcsolódást. Tág póráz a történelmi alkotmány, de alig elszakítható.
    2. Az erkölcsi alapokat nem könnyű megszerezni, kiváltképp nem könnyű a hatalmi erkölcs szálait kézbe venni, ahhoz igazodni élet-halál döntő pillanataiban. A történelmi alkotmány a nemzeti közösségnek kínál ehhez segítséget.
  3. Az úgynevezett kartális, a bármikor visszavonható önkényállami engedményként értelmezett alkotmány kikapcsolja a társadalom élő-szerves szövetét az alkotmány értelmezéséből, az alkotmány szintű megnyilvánulásból (mai szóval például az alkotmányozó cselekedetből). Állam által elismertetett tekintélyekre támaszkodik a nemzettel szemben.
    1. A megszálló hatalom sémáját követve.
    2. Az olmützi oktrojált birodalmi alkotmány logikáját érvényesítve.
    3. a társadalmat alkotó egyéni személyek szuverenitását megkérdőjelezve, a szuverén személyekből álló társadalmi közösség létjogát tagadva (és tagadva mindent, ami ehhez csak közelíthet is gondolatilag-szándékilag, mint a természetjogi szempontok, a hagyomány alkotó erőként való megélhetősége, egyáltalán a XX. századi kétfordulós világháború lezárhatóságának kérdése – mert hadiállapotban nem szempont az alkotmányosság?).

Társadalom-ontológiai alapkérdés II.

Az alkotmány társadalom-ontológiai alapkérdésekig, magához a társadalmi létezés centrumához vezet el minket. Az alkotmányosság mint a társadalom önértelmezése, önképi lényegi tudata, megnyilvánulási, életvezetési módja nem jogi kérdés, nem a jogi szabályozás alfája, hanem minden társadalmi struktúra kiinduló pontja – bárhogyan is próbáljuk felszabdalni, osztályozni, csoportosítani társadalmi létünk szerkezetét, megnyilvánulási módjait, élet-mozzanatait.

Tehát a közgazdaságnak, a tulajdoni-birtoklási rendszereknek, az adózási és más eljárásoknak, a pénzhasználat alapvető erkölcsi és hatékonysági kérdéseinek mind-mind egy kiinduló pontja. Alkotmányos elvek ellenére a társadalom egyetlen egy szegmense sem lehet legitim (nemhogy legális).

  1. De csak a történelmi alkotmányosság alkalmas erre a társadalmi alapkő funkcióra, ahol az élő-eleven társadalmi közösség létérdekei és létezési eszményei függvényében kerülhet sor bárminemű társadalmi szabályozás elfogadására, alkotmányos értékekre hivatkozó szankcionálására.
  2. Az államot mint alanyt megjelölő (különösen éles változatban a pozitív jogértelmezés szerinti szélsőségesen mechanizált államapparátust mint alanyt megjelölő) kartális alkotmány az élettől el van vágva. Az ilyen alkotmány lényegében olyan, mint az elengedett kormányú jármű. Nem mondhatjuk, hogy az elengedett kormányú jármű „önkorlátozására” bízzuk a magunk vagy mások életét – mert az veszélyeztetés volna minimum. Nem csak a közúti közlekedésben, a repülőknél vagy hajóknál ez a helyzet, hanem az alkotmány és az állam viszonyának az értelmezésében is.

Tehát az élő emberi közösség mindenkori alanyi minőségét az állami rendszer technikai eszközvoltával szemben alapvető szempontnak kell tekinteni – bármilyen megfogalmazásban.

Az emberi tudás e viszonyt nem túllépni kell próbálja (lásd a lehető legfelelőtlenebb kijelentéseket, próbálkozásokat a szerencsejátékszerű „állami önkorlátozás” alkotmánydefiníciókat), hanem ezen kapcsolatrendszer felismerésével szolgálnia kell (az emberi tudás, hit, képességek mindenkori legfőbb, legjobb eszköztárával).

Alkotmányozás

Az alkotmányos lét egy folyamat, amelynek az alkotmányozás egy állomása. az alkotmányozás nem alkotmány létrehozását jelenti, mint ahogy a focizás sem a foci létrehozását jelenti, és a hajózás sem a hajógyártást és a kertészkedés sem a kert mint olyan feltalálását vagy egy kert megalkotását, hanem a kert művelését.

Az alkotmányozás valamiképpen félreértelmezett szóvá vált, hiszen az alkotmányos szellemű alaptörvények alkotását vagy modern korban alkotmányos szellemű alaptörvény meghozatalát kell jelentse – ha észnél vagyunk. Az alkotmányozás tehát egy folyamat egyik fontos állomása. Egy új alaptörvény születését jelentheti a nemzeti alkotmányos lét folyamatában.

Isten áld meg a magyart!

A tervezett alaptörvény bevezetőjét emelkedett stílusra törekedve Kölcsey himnuszának első sorával tervezik kezdeni az azzal államilag megbízott személyek. Ha már itt tartunk, idézzük fel, hogy mit mondott Kölcsey a szentkoronáról, hiszen annak értelmezését ma az új alaptörvény szövegezői között is sokan állami alkotmányos önmérséklet szellemében próbálják megadni.

Szentnek nevezik a koronát, mert a legszentebbnek gondolatát köték hozzája: gondolatát a szabad nemzet egy testbe foglalásának, gondolatát az egyesült néperőnek, mely ne csak idegen bitorló, de egyes honfiak féktelensége s hatalomvágya ellen is bonthatatlan gátat emeljen.

E mondat talán tényleg szerepelhetne az alaptörvényben vagy annak bevezetőjében – indokolva, hogy a szentkorona közjogi szerepe miért is nem tekinthető idejétmúltnak, miért is tekinthető olyan szilárd talapzatnak, amelyre ma legalább olyan szükségünk van mint történelmünk annyi más nehéz időszakában.

A jogfolytonosság vállalása vagy kisajátítása

Kulcskérdés a jogfolytonosság értelmezése. Nehéz közelíteni hozzá, mert múltbéli megoldásokat, mintákat alapul venni nem is könnyű. Talán a töröktől kapott koronát vissza utasító Bocskai kellene példája legyen a mai politikának is, aki tisztában volt vele, hogy valódi király a magyarok közt a magyarok (a magyar nemzet) alkotmányos akaratából lehet.

A leendő új alaptörvény bevezetőjében megemlíteni a jogfolytonosságot, részünkről vállalni de nem kizárólagos igénnyel – ez lehet a kulcsa talán egy jövőbeli tágasabb kibontakozásnak?! Ezt a kibontakozást nem lehet kikényszeríteni. Utat engedni neki lehet, de szóvarázzsal imitálni nincsen értelme.

Azonban magunk között a jogfolytonosság szellemétől el nem távolodhatunk az alkotmányos minőség tekintetében. Sőt Hozzá kell tennünk, vállalva az ÉLETet a maga gyönyörűségeivel és veszedelmével – valóságkockázatával.

 

Melléklet

A történelmi alkotmány tudatának és az ÉLET értelmezésének kapcsolata

Direkt lényegi alkotmányos-természetjogi tartalmakat csak elvétve lehet az alkotmányos hagyomány szövegeiből idézni, hiszen azok csupán megnyilvánulásai voltak valamely konkrét eseményhez fűződően egy egészében, a totalitásában megélt, lényegében átérzett felfogásnak, világlátásnak, életszemléletnek. A tényleges továbbélést tehát az jelenti, ha egyes fontos hagyományos fogódzót megragadva a létet, az alkotmányos létet felvállalva folytatjuk életünket – közéletünket és minden más terét a létezésünknek.

 


 Vissza az oldal tetejére