vissza a főoldalra *  

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Sunday, May 26, 2013 8:14 PM - To: 'zkarpat.daniel@parlament.hu' - Subject:

rendszerváltó társadalmi alapkérdés
 az öncsőd vagy magáncsőd

öncsőd intézménye ne súlyosbítsa
hanem kezelje a jelenlegi gondokat

Vázlat az egyéni csődről szóló törvény kérdéséhez[1]


Azt már tudjuk, hogy a világ a keresztény Európának köszönhet legalábbis értékelvi gyökereiben olyan intézményeket, mint a szakszervezet, a betegbiztosítás, az Isten és törvény előtti egyenlőség eszménye, stb-stb. Nyilvánvaló, hogy az öncsőd gondolatának is egyik, ha nem legerősebb erkölcsi gyökere krisztusi megváltásában, a bűnbánó tehát életét megváltoztatni igyekvő ember bűnbocsánatában gyökerezik.

Azonban más az eredet, a múlt és más a jelen, még inkább a részben tőlünk is függő jövő. Mert Isten az embert a teremtésben felelős társnak, alkotónak hívta meg. Ez az elhivatás, minden hivatás erkölcsi alapja, a felelős szabadság és az alig felmérhető kötelezettség, hogy talentumainkat lehető legjobban használjuk. Emberi szabadságunk egyebek mellett társadalmi kérdések intézésében akkora, hogy Isten elleni vétek, bűn is megengedett számunkra, mert általunk a felelős szabadság megélése akkora érték. Vegyük tehát komolyan az öncsőd vagy egyéni csőd kérdését.

Abban a szellemben, hogy a társadalom egésze az egyének boldogulása nélkül vagy annak ellenére nem lehet eredményes .[2]


·         még nem ismeretes az előterjesztés

·         a téma aktualitását egyértelműen a banki kartellban elkövetett devizahitel-csalások váltották ki.

·         A problémakör, azonban, amire fény derült, sokkal mélyebb. Alapvetően arról van szó, hogy képesek vagyunk-e a működőképes társadalmat elképzelni, annak eredendő, minimális tagoltságával, funkcionalitásával.

·         Először is szembesülünk az egyéni, családi, háztartási és a nagyobb közösségi, országos szintek magától értetődő elkülönültségével, különböző funkcionalitásával, eltérő feltétel rendszerével és feladatával, eltérő szervezésével, irányításával, hatalom függésével – amivel az állami szabályozás mintha nem tudna vagy nem akarna foglalkozni. HOLOTT: régi elv, hogy a család életébe, feltétel rendszerébe az országos politika választási és egyéb aktuálpolitikai megfontolásból ne szólhasson bele. A kérdés, hogy ma mit érthetünk, mire kell figyelemmel lennünk a család és a családnál tágabb társadalom elkülönítésében. Miután megnevezzük ezt a tilalmat (amely tilalom mérföldkő a proletárosító diktatúra romjai közül való kilépéshez, hogy tehát a család, a háztartás nem az országos politika játékszere), néhány szempontot keressünk, miben is nyilvánulhat meg a különbségtétel, az elválasztás.

a.      van olyan vélemény, hogy a strukturális különbséget kifejezheti, hogy kormányzat vagy kormányzó parlamenti többség nem nyúlhat hozzá, tehát alkotmányossági (nem alaptörvényi, hanem alkotmányossági) normaként kell kezelni

b.      van olyan vélemény, hogy az alsóházzal szemben a családi lét alapfeltételeinek szabályozását a felsőházhoz kellene rendelni (például egészségügy, oktatás, vallási élet törvényi keretei, családi érdekvédelem, nagyszolgáltatókkal szembeni érdekvédelem, lakhatási és egyéni életfeltételi más ingatlanok mint konyhakert jelzálogtilalma … )

·         Másodszor szembesülünk azzal, hogy a nagyszolgáltatók visszaélései, csalásai ellen államilag nem lehet, nem szabad védekezni a megkárosított ügyfelek feláldozásával (aminek évek óta tanui vagyunk), mint római arénában keresztények oroszlán elé vetésével, vagy háborúban az ellenség lassítására otthagyott civil lakossággal.

a.      A csőd intézménye tehát nem indulhat ki abból, hogy kifogástalan banki szolgáltatások ellenére az ügyfelek életképtelenségét kell korrigálni, mert ez valótlanság volna.

b.      Technikailag például az úgynevezett banki oklistákat kell felülbírálni, amelyek azon okokat sorolják, amelyek esetén a bank kiköti, hogy az ügyfél számára hátrányosan, egyoldalúan változtathassa meg a szerződést, utólag (?!). Azaz nem tartható fent továbbra is az a helyzet, hogy a bank szerződésbe foglalja a bank által elkövetendő csalás lehetőségét például munkanélküliség növekedése esetére – amikor vis major elven éppen az ügyfél terheit kellene csökkenteni. A banki jogászok ilyenkor felteszik, hogy talán a betétesek kárára ne fizessen többet a hiteles? Csakhogy lényegében nincsenek betétesek, a bank által kibocsátott hitelpénzről van szó.

·         Harmadszor szembesülünk azzal, hogy a csőd előtti és a csőd utáni helyzetet egyformán kezelni kell.

a.      Autós hasonlattal élve ne csak karambolos javításról, hanem karambol előtti szervizről is szó legyen.

b.      Meg kötelező biztosításról a bankok esetében, hogy ha ügyfeleiknek kárt okoznak, ne legyen vita, hogy szegény banknak (elektromos művek, szemétszállító, közlekedési vállalat, gázművek stb-stb), még kisebb lesz a haszna.

c.       És az ügyfeleknek is miért nincsen biztosítása a betegbiztosítás, az öregségi biztosítás és egyebek mintájára? Biztosítás minden banki művelet részeként talán túlzás, de miért nem az az alapvető, a kiinduló eset?


A)     az egyéni csőd elkerüléséhez szükséges legfőbb külső feltételek, belső készségek

1.      A konkrét intézkedések helyzettől függően a cél érdekében változhatnak, de néhányukat állandónak kell tekinteni

                                                a.      az alanyiság biztosítása a társadalmi önszervező eszközökkel és intézményekkel szemben a törvényhozástól kezdve a kormányzáson át a jogorvoslatig a politikai, gazdasági, kulturális életben és általában az élet minden egyéb területén

                                                b.      lakhatás biztosítása, egyebek mellett a minimális lakhatási feltételek jelzálogosítás elleni védettségével – visszamenőlegesen is, hiszen a devizahiteles bűncselekmény éppen e védettség hiányára alapoz tömegméretekben

                                                 c.      állami, társadalmi, közösségi alapszolgáltatások biztosítása (egészségügy, oktatás, közbiztonság, igazságszolgáltatás avagy jogbiztonság valamilyen szinten a megélhetést biztosító minimális szinten)

                                                d.      személyes tárgyak, életviteli legszűkebb jogosultságok biztosítása

                                                e.      öregek gondozási és gyermekek nevelési feltételei

                                                  f.      tanácsadási szolgáltatás, önszervezési készségek erősítése

                                                g.      a betegségi és öregségi biztosítások mellett kötelező önszervezési készség- és feltétel biztosítás (amely például munkanélküliség esetén bizonyos közterheket vagy banki törlesztési terhet vállal át)

                                                h.      öncsőd bejelentés előfeltétele legyen, az öncsőd érdekvédelmi szervezetben tagság (öncsőd az érintett által maga ellen kezdeményezett csődeljárás) – a mások által kezdeményezett csődeljárás lehet a „magáncsőd” pld.

                                                  i.      az öncsőd vagy magáncsőd a hajdani adósbörtön intézménytől eltávolodva olyan szükséges intézményi megoldás lenne, amely csőd előtt az érintettet maximális gondosságra, figyelemre, erőfeszítésre kell késztesse, de a csőd beállta után sem kívánja ellehetetleníteni (amely egyéni ellehetetlenülés család estén könnyen az eltartottak, együtt élők dominószerű romlását is okozhatja)

                                                  j.      közgazdasági szemlélettel összefoglalóan

1.      az egyéni-háztartási végső tulajdonosi szerepkörhöz tartozó potenciális, elvileg számításba jöhető természeti és társadalmi jövedelem-források portfólióját meg kell jeleníteni (tulajdonosi jövedelmek, munkajövedelmek, járadékok és egyebek),

2.      az egyéni-háztartási végső fogyasztási szerepkörhöz tartozó költség-teher típusok elvi portfólióját is meg kell nevezni, mert akkor válhatnak a társadalompolitikában figyelembe vehető szemponttá, akkor lehet rendezni, hogy mely költségeket kell az egyén közvetlenül kifizessen és melyeket vállalhatnak át különféle szintű-fajtájú közösségek

1.      vannak kikerülhetetlenül, csak társadalmi szinten elérhető bevételek, amelyeknek megfelelő kiadásokat lehetetlen és logikátlan  például az egyénekre terhelni

2.      a csődeljárás előfeltétele kell legyen tehát

                                                a.      a törvényi szintű, funkcionálisan megfelelő szabályozási keret kialakítása

                                                b.      a csőd előtti menedzselés – TEHÁT MENEDZSELÉSI SZOLGÁLTATÁST A CSŐD ELŐTT IS BIZTOSÍTANI KELLENE reálisan elérhető kapacitásként

                                                 c.      A MINIMÁLIS LAKHATÁS VÉDELME JELZÁLOG ELLEN

                                                d.      VÉDELEM A SZOLGÁLTATÓI VISSZAÉLÉSEK ELLEN (érdekvédelmi szervezeti tagság egyrészt, PERELHETŐ állami felügyeleti védelem másrészt)

                                                e.      az elhíresült OKLISTA visszavétele a bankoktól

                                                  f.      és általában az elméleti áttekintés megbecsülése, sőt sajátos TERMELÉSI TÉNYEZŐKÉNTI kezelése, komolyan vétele

B)     az egyéni csőd eljárás keretében a csődöt követően a talpra álláshoz szükséges legfőbb külső feltételek, belső készségek

1.      itt jöhetnek a különféle ma divatos javaslatok

2.      hozzávéve az egyelőre csak jobbikos képviselők által felvetett kérdést, miszerint az egyéni csődeljárás devizahiteleknél például a megszorult adós ellehetetlenült körülményeinek szanálását kell jelentse

3.      azonban a csődeljárásban ha van konkrét ellenérdekelt, lehetőség szerint kárpótolandó hitelező, akkor a hitelezői bűncselekmény felett nem lehet eltekinteni.

                                                a.      Tehát nem csak az adós, a csődbe került egyéni életvitel kell szanálásra kerüljön, hanem az ellenérdekű, érintett, sőt szerződéses kapcsolat keretében a csődöt végül is kiváltó külső fél esetleges visszaélései is az elszámolás részét kell képezzék.

1.      Manapság a banki kartell léte a devizahitel ügyekben a banki érdekképviselet egységes fellépése miatt bizonyításra nem is szorul. Tehát ezt a de facto, tényszerűen egyéni csődök százezreit eredményező ügylettípust a kárvallott ügyfelek számára is mint kóros kiváltó okot méltányosan kell felszámolni.

C)     az alanyiság tisztázása mint értékelvi alap:

1.      egyik oldalról az alany az ember,

2.      akinek az életéhez szolgáltatások igénybevétele kapcsolódik,

3.      amiket vállalkozók biztosítanak

                                                a.      (közbevetőleg: milyen versenytárgyaláson nyerték el a bankok a hitelnyújtás lehetőségének koncesszióját – amit véletlenül sem saját pénzükből vagy betéteseik pénzéből nyújtanak meghatározó mértékben?)

4.      megemlítve az ember mint alany önmozgását, önszervezését, ért forrás önszorgalmát  mint önnön anyagi létének egyik forrását, amely tőle elvonhatatlan – és aminek a pénzügyi szolgáltatások is meg kell feleljenek

5.      megemlítve hogy bizonyos természeti és társadalmi erőforrásokból való közvetlen vagy ellentételezett részesedés a társadalmi alanyiságból következő egyéni alanyi jog, amelyet személyes aktivitással vissza kell igazolni, de amelyek közvetlen egyéni kifizetése általában nem várható el, amelyek jelentős mértékben a köztulajdonú természetes monopóliumok állami jövedelmeiből és adóból finanszírozandók

6.      másik oldalról az infrastruktúraként úthálózat, villanyhálózat mintájára a társadalomnak létfontosságúan fontos pénzügyi szolgáltatói rendszer funkció azonos működése, biztonságos, megbízható szolgáltatása, elégséges fejlesztése is közérdek – de sohasem az emberi alanyiságot megkérdőjelezően, sohasem visszaélésként, túszul ragadva a szolgáltatás igénybe vevőjét

 

Kérjük, követeljük az öncsőd eme teljesebb felfogás menti tárgyalását és intézményesítését --- ami az alkotmányosság egyéb társadalmi kérdéseket meghatározóan alapvető volta után a proletárosító, embertelenítő diktatúra romjainak eltakarításában a második legfontosabb, és legkevésbé előtérbekerült problémáját hivatott kezelni, de legalábbis megkerülhetetlenné tenni.


Fáy Árpád 2013 05 25

[1] mottó: leginkább olvasnék erről a kérdésről. De nem találok. Amit itt szóvá teszek, úgy képzelem 100-120 évvel ezelőtt lehetett volna újdonság ha nem ezerrel korábban. Nem mondok üres dolgot, mert például a XIX. század második felében a felszabadított jobbágyok telkeihez rendelt juttatások elméleti megalapozottságához képest az, ami a rendszerváltás után történt meg történik, nem más mint önkontrollját és tudatosságát vesztett beteg (sajnálatos módon talán megbetegedett, és ezért komolyabb teljesítményre képtelen) elmék ténykedése.

De ne panaszkodjunk, próbáljunk meg a sárból tápászkodni (mi sem vagyunk tökéletesek). Ami pedig a volt jobbágyoknak a földhöz juttatási rendszerét illeti, arról történészeket kellene megkérdezni, meséljenek.

[2] Ami nemcsak megfelel az elemi logikának, hanem közéleti, közjogi, alkotmányos hagyományainkban határozott megfogalmazásra került régebbi időktől fogva. Szemere Bertalan például a következőket írta Farkas-Vukotinovics, kőrösi Főispán úrhoz szóló nyílt levelében: „…Soha nem engedtük magunkat a státus szörnyeteg s meddő eszméje által elnyeletni, mely mindenben minden akar lenni; mindig a státus fölébe helyeztük a nemzetet, mint népfajt, és e fölébe a személyt, mint erkölcsi lényt...

 

 Vissza az oldal tetejére