Logika és kultúra trendje

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>  - Sent: Sunday, February 02, 2020 10:57 PM - To: 'Zoltán Sütő' <suto.zoltan@gmail.com>  Subject: RE: a végén még egyetértünk?________Köszönöm a segítségeteket.

Kedves Zoltán!

Egyetértek a kimerülést illetően a magam részéről.

De ha már belemerülünk, sok olyan dolgot írsz, amit nem érzek relevánsnak, vagy nem értek hozzá illetve nem is érdeklődök iránta.

Azt írod: „tisztán logikával a valóság nem megismerhető”.

Akkor itt meg kellene fogalmazni, hogy mi az hogy megismerhető? A megtapasztalás?

A bibliai értelmezésben Ádám „megismerte” Évát. Valamiképpen a megélést, az élményt jelenti … jelenthette teljesebb értelemben.

A logika nem a valóság megismerésének közvetlen útja (gondolom ilyet kevesen állítottak és akik állították esetleg, azoknak meg bizonyára nincsen igazuk). A logika az axiomatika, a következtetés eszköze. A logikát nevezhetjük tiszta formának. Arisztotelesz idejére a logika megalapozása annak volt köszönhető, hogy jelszó lett nem a valóság megismerése, hanem a megtapasztalható valóságtól való elfordulás! Tehát igazad van, „tisztán logikával a valóság nem megismerhető”.

Azt írod továbbá: „Én két rendező elvet ismerek, az egyik a logika, a másik a harmónia.”

Szigorúan véve tehát a harmónia elve sem valóság megismerési út, hanem olyan rendező elv mint a logika és akkor az is tiszta forma jellegű, ami vagy visszaköszön a valóságban vagy nem? De nem a valóság közvetlen leképezése?!

„A kultúra ismert "fejlődési" vonalán a logika folyamatosan a harmónia fölött érvényesül”. Lehet, erről még sosem hallottam. Ez a harmónia az esztétikával volna egy jelentésű? Vagy annak egyik területe?

Furcsa polkorrektnek is mondható vizekre tévedsz, gondolom a vita generálás kedvéért: „A kultúra maszkulin eltolódása véleményem szerint egy vitathatatlan tény. Egyébként nyilván nem valamiféle hibás működés, hanem törvényszerű okok miatt alakult így.” Én sokat olvasok arról, hogy ez egy tárgyszerű tévedés jobb esetben, rosszabb esetben tudatos manipuláció eredményeként elterjedt téves nézet. Két dudás egy csárdában …. Egy diktatórikus társadalomban elég egy domináns stb. Szerinted itt mindent elborítanak a családjukért, hazájukért, kultúrájukért, elképzeléseikért tűzön-vízen át gázoló, harcoló, kitartó stb férfias jellemek? Milyen klubnak vagy tagja, ahol ezt tapasztalod? Én úgy tudom, hogy olyan reménytelenül elnőiesedett a társadalom, hogy képtelen bizonyos szerepek ellátására és ezért pótmegoldásként látványosan közel- s távol keletről importál állományjavító célzattal stressztűrő adrenalin-gépeket. A női hadügyminiszterek statisztálása mellett (akik nem éppen Jeanne d’Arc–ot tartják eszményképüknek, mert Jeanne d’Arc  nem feminista volt, hanem férfiasságra bírta uralkodóját, nemzetét és után nőként a máglyát is vállalta … ha jól tudom). Azt hiszem komolyra fordítva a szót a mindenféle hormonok ivóvízben való megjelenése sem kedvez a maszkulin fizikai létnek. Tehát ez a feltevés a maszkulinálódás irányába csak akkor helytálló, ha a maszkulinitást szarkasztikusan a férfiasság látszataként értelmezed – és akkor érthető hogy a látszat nem tud valódi szerepeket ellátni. Hasonló a helyzet a feminista mozgalmak látszólagos nőiességével, hiszen a nőiesség helyett valami abszurd nem-női szerepigénylést jelent, aminek a következménye férfi szerepeket nem tudván ellátni túlteng az ő látszólagos férfiasságuk (és a látszatférfiasságukért ténylegesen férfias fizetést igényelnek …. ha nem mélyedünk bele a részletekbe). A lakosság meg csökken, a nők nem szülnek, a férfiak nem küzdenek, a kontinens meg megy a romlásba) – Nyúlugrasztást érzek soraid mögött.

Nem győzöm venni a levegőt, miket hozol elő: „elgondolunk egy világot, amelyik a jelenlegi "fejlődési" íven mozogva még inkább tolódik a logika felé,” Sehol nem tolódik a világunk a logika felé. Ha így tűnik, akkor az a megtévesztő manipuláció, tudatosan gerjesztett tömegpszichózis hamis illúziója. Inkább arról van szó, hogy eme látszat mögé bújva folyik az emberek, érzelmek, érzelmi kultúra, szabad akaratra épülő felelős világszemléletű életvitel korlátok közé szorítása. Mint amikor megszálló hatalom nyuvasztja a megszálltakat „van sapkája vagy nincs de mindegy” alapon. A jelenlegi fejlődés ív a hadigazdaság mintájára a hadikulturális igazgatás, szemléletmód fentmaradását eredményezheti, ami azonban nem értelmezhető közvetlen tényleges, életképes normál állapotnak. Tessék az áttéteket is megnevezni. Attól hogy valami barna dobozban van, nem következik, hogy a színe barna.

Nem valami görög mondás az alapja, amit a klasszikus műveltségű embereknek evidencia volt? „harmónia nélkül lehet élni, csak nem érdemes.” Ugyanezt mondták egykor Magyartországra, hogy lehet máshol is élni, csak nem érdemes. Majd jött a látszatigazságot tevő XX. századi pokol.

Kétféle képpen is értelmezhető, amit ismételsz: „a valóság nem megismerhető kizárólag logikai modellezéssel.” Önmagában logikai alakzatok felállításával nem ismerhető meg a valóság. Ez evidencia, mert a logika ugye „nem is létezik” mint tiszta forma, mert a tiszta forma önmagában nem létező valami. Hanem a másik értelmezés is érdekes, ami mellett elmenni látszik a fogalmazásod. A valóság megismerése mint az induktív axiomatikus fogalmi eszköztár használatával erősített tevékenység viszont már nem képzelhető el logikai modellezés nélkül (mert ha kettőt kettővel szorzunk, akkor már logikai modellt használunk a számolásban). Ennyit a tudományos megismerésről. Te viszont bizonyára gondolsz az úgymond művészi, intuitív, misztikus stb megismerésre is – amire már nem igazán találó szó a megismerés, mert részben átélést, alkotást jelent, részben viszont tetszőleges (meghatározatlan) mennyiségű és minőségű logikai tartalom tételezhető fel benne.

Nagy gond az általad kerülgetett tapasztalati tény, azonban megfogalmazásod alapvetően megtévesztőnek tűnik, tehát még tetézi a bajt ismert értelmiséginek mondott megközelítésben: „a mára nagyon fejletté vált logikai modelljeink már éppen nem szabaddá teszik, hanem bezárják a gondolatot.” Erre mondják számomra is elképesztő szókimondással (például az orosz miniszterelnök?) hogy nem a képernyőt kell bámulni hanem együtt lenni másokkal, ellenkező és azonos neműek társaságával. De ez nem a logikai modellek fejlettségéből következik, hanem …. szóval én biztosan másként fogalmaznék. Amúgy a német kancellárnak is van hasonló véleménye, csak ő a színesbőrű partnereket kínálgatja fehér lányoknak …. az általad vélt nagyon maszkulin férfiakat számításon kívül hagyva. Vagy éppen a maszkulinitás délibábjában révülő német nőknek kínálja az afféle úgymond túlhajtott emberi jogi erőtlenségbe gabalyodott német férfiak helyett a primitíven és erőszakosan maszkulin migránsokat? Nem nagyon tudok életmintát nyújtó logikaimodellekről, hacsak nem a nyugdíjbiztosítási sémára, a szakmai életpálya modellekre és egyebekre gondolsz.

Más kérdés, hogy van egyfajta menekülés a logikus konstrukciókhoz, amik logikájában önmagában nem érvényesül a környezet erőszakossága, értelmetlensége, idegensége vagy más kellemetlen, nehezen kezelhető tulajdonsága. Ez az illúziók világa (amit néven kellene nevezni mint illúziók világát vagy mint Pinocchió játékvárosát). A valóság emberi arculatához közelítést segíti, ha lemondunk a jól hangzó de téves megfogalmazásokról.

És akkor jön leveled közepe tályán az a mozaikosság, amit nem lehet logikai rendezettségbe illőnek mondani leveled keretén belül: „A mostani kultúra nagyon sokat tud arról, amit "anyagnak" gondol, viszont rendkívül keveset tud az emberről. (Pl. az, amit ma pszichológiának nevezünk, semmit nem tud az emberről. [Ez sajnos személyes tapasztalat.] Egyébként is kissé abszurd, hogy e "tudomány" neve magyar fordításban "lélektan", s ha valami legkevésbé sem számol a "lélek" fogalom valóságosságával, az éppen a "lélektan".)” Annyira igaz ez, hogy maszkulinitásnak tudja nevezni a feminizálódást. Csak ha nevén nevezi a jelenségeket, akkor nem lehet egy társadalmat úgy sarokba szorítani, mint a görög Nőuralom című drámában (Arisztofanesz). Itt már a modern kor áttételeinek megfelelően nem a közvetlen fegyver forgatásról kell a férfiakat lebeszélni, hanem a tudatukban kell elhitetni velük hogy ők túl-férfiak és nőiesedniük kell ahhoz, hogy a „korrekt” útra lépjenek (csak akkor már nem lehet őket jókisfiúknak hívni majd). Talán te is propagálod, hogy a férfiak otthon legyenek gyesen, a nők meg férfi munkabérért menjen dolgozni – aminek képtelenség hogy tömegméretekben meg tudjanan felelni? Ez az erdei iskola, ahol madár nem tud úszni, a veréb futni, a nyúl meg repülni. Felzárkóztatás után mindegyik beletanul valamit a hiányolt képességbe, csak éppen a madár már nem tud repülni se jól, a veréb ugrálni, a nyúl meg futni. Én ebben az ügyben mint látod felületes laikus vagyok. De ha nekem szegezted a témakört, akkor őszintén színt vallok. A távolból importált mesterkélt izmusok nem vezetnek sehova. Nekünk magunknak is szembe kellene nézni helyzetünkkel közvetlenül, nem csak más kontinenseken át vezető kerülő utakon. Lehet hogy már nem rajtunk múlik, talán semmi sem. Lehet hogy égvilágon senki nem olvas el minket az utánunk következő generációkból. Akkor se beszéljünk össze-vissza.

A lényeg pedig a következő: „Mindaddig pedig, ameddig az emberi tudat működése homályban van, nem tudjuk, hogy miért gondoljuk azt, amit gondolunk.” Nem koptatom itt megint Gödelre való hivatkozást, hogy az ember számára önmaga egy határon túl matematikai tételbe foglaltan is megismerhetetlen. Azt sem, hogy Arisztotelesz óta különféleképpen megfogalmazott ismert tétel. Arisztotelesz fogalmi sablonjába illesztve néven is van nevezve Boethius óta a személy fogalma, ami szintén ebből indul ki, hogy van szabad akarat, és ha van, akkor az nem megismerhető, nem térképezhető fel, csak legfeljebb a határai tisztulhatnak. De szerencsémre, hogy ne kelljen kitalálni valamit merőben újonnan, itt van az ismert példa arról, hogy nem lehet tudni hány km Anglia (a Brit szigetek) partvonalainak hossza. Mert attól függ honnan nézed. Ha a Holdról, akkor adódik egy szám. Ha végig gyalogolod, akkor biztos hosszabb, talán többszöröse a kis öblöket kerülgetve, amelyek a Holdról nem is látszanak. Ha meg egy mikroszkópot veszel kézbe és a kavicsok meg homokszemek körvonala mentén is íveket rajzolsz, akkor a mérési eredmény tart a végtelenhez. Ez nem paradoxon, hanem mérési technikától való függés. Szóval közelíthetünk a személy fogalmához, a szabad akarat forrásához, de azt az élményt, felelősséget, cselekvési potenciált amit alatta értünk, neki tulajdonítunk elviekben nem kérdőjelezheted meg. Megölheted az embert és akkor végét veted a problémának – de ugye nem ez a kifutása vitánknak.

Na ebben nem találsz méltánylásra nálam: „Öntudatlanságában pedig például az embernek módja van akár olyan dolgokat is evidenciának látni, mint az "evolúció".” Sehol nem ismertem a filozófiai vitakört, amikor 82-ben az „Egzakt, kísérleti közgazdasági tudomány lehetőségéről” írtam egy dolgozatot. Ennek a nyitó ábrája arról szólt, hogy ha kitágítjuk az evolúció fogalmát a szervetlen világra is, akkor akár a világot alkotó részecskék folyamatos felépüléséről is beszélhetünk, ahol egyes folyamatok eredményeként újabb és újabb anyagi alakzatok jelentek meg újabb és újabb törvényszerűségekként leírható viselkedéssel, kölcsönhatással, belső egyensúllyal stb. A nagy bummról később olvastam többet. Benne volt ez a nyolcvanas évek levegőjében. Mint egy jellegzetes hipotézis a világ szemléletéhez. És azóta nem találkoztam olyan érvvel, ami ebben megingatott volna.

Ami talán elgondolkodtatott, a nagy bumm előtti világ abszurditása, egyáltalán a nagy bumm túl egyszerű voltának abszurditása, amit csak növelnek a párhuzamos univerzumok létének feltevései, vagy a szüntelen kis bummoktól puffogó világegyetem képe. DE! De tudom, hogy a sajtó által közvetített felszínes értesüléseim vannak, tehát jószerént azt sem tudom mi a módszertani lényege ezen fizikai elméleti modelleknek.

Azonban az élővilág esetében ha nem valami egyívű evolúcióból indulok ki, hanem „megengedem” a zeg-zugos evolúció feltételezését, akkor az, hogy nem itt hanem ott, hogy nem így hanem úgy stb, az mind belefér. Önmagában az élő szervezet komplex mechanizmusa sem az evolúció elleni érv. Sokkal inkább a mi felkészületlenségünkké, tájékozatlanságunké. Tehát a leveled első felében sorolt érvek nem löktek át valami kritikus, felülvizsgálatot generáló sávba.

Azt írod: „úgy látom, hogy egy bizonyos szemléleti keretben nyilvánvalóan fejlődésként értelmeződik a "tudományok" (egyébként önbeteljesítő koncepciójából következő) összegzett ismeretanyaga, viszont létezik ennél a bizonyos szemléleti keretnél szélesebb szemléleti keret is, ahonnan egészen más panoráma nyílik, s ez az egész evolúciósdi minden igazságával egyetemben csak gyermekjáték.” Nos mint érzelmi, közérzeti megnyilvánulást érdekesnek tartom amit írsz. Ugyan nem érv, nincsen érvelési súlya, nem is a meggyőzés céljával írhattad, hanem hogy neked így fogalmazódnak meg kételyeid. Volt egy kifejezés a szocilista évtizedekben az akarnok politizálásra, ideológiára: a „voluntarista”. Velem szemben voluntarista törekvéseket miért vonultatsz fel érvként, amikor én ezen a szinten arra okot nem adtam? Többször kifejtettem, hogy a tudományok világa nem azonos a tudás világával (szemben a manapság elharapózó pld „tudásközpont” igen éretlen kifejezéssel). A tudomány az egyértelműen adatolt, rendezett, ellenőrizhető ismereteket, teóriákat, tényeket jelenti. Valamint a tudomány nem életcél, főleg nem általában az emberiség számára, hanem egy a sok tevékenysége között. Egy fontos tevékenység, amelyhez kötődően sok ismeret halmozódott föl, ami elővehető, reprodukálható, ellenőrizhető, fejleszthető stb. Pont úgy mint egy gyárban, üzemben. A tudomány eszköztára, művelése kell, szükséges az emberi társadalom létéhez csakúgy mint a vízvezeték, az utak és egyéb infrastruktúrák.

Az én felvetésem az, hogy ebbe az infrastruktúra rendszerbe hogyan lehet modellezés keretében bekapcsolni az általad keresett, hiányolt, hangoztatott emberi világot, érzéseket, szabad akaratot stb? Erre vetem fel a személy fogalmát, mint amit a tudomány, a közgazdaság, a politika stb rendszerek nem szabad hogy felemésszenek. Tehát legyen a társadalmi rendszerek alapeleme az a bizonyos kultúrájában is felelősen szabad akaratú, szabad érzelmű ember, akinek személy státuszát a bármiféle rendszer nem számolhatja fel, nem veheti el stb. Nekem szidhatod az evolúciót és egyebeket, de az nekem kerülő út. Én bizonyos szempontból hasonló problémát tartok a szemem előtt az emberi lényeg megélhetőségével, feltételeivel kapcsolatban, hasonló értékeket tartok fontosnak, de a mindent behálózó, öncenzúrás polkorrekt kifejtés kerülőútjait nem vállalom, mert szerintem az az öngyilkolás egyik formája. ……

Nem voltam tudatában annak, hogy korábban bántóbb volt a stílusom. De azt sem mondom, hogy ebben látszik hogy fáradok….. Talán bemozogtam egy témakört, amit évekkel ezelőtt mint tervet, programot jeleztem nektek – remélve hogy kalauzokat találok köztetek. De beszélgető útitársakra viszont leltem szerencsére.

üdvözlettel

FÁ

From: Zoltán Sütő <suto.zoltan@gmail.com>  - Sent: Sunday, February 02, 2020 8:08 AM - To: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com> - Subject: Re: a végén még egyetértünk?________Köszönöm a segítségeteket.

Kedves Lajos, Laci és Árpád!

Először Árpádnak szeretnék válaszolni, de rátérnék néhány mondat erejéig arra is, hogy történt bekapcsolódás a polémiánkba, ami részemről pozitív fordulatnak tekinthető, akkor is, ha egy polémia hatékonyan mindig szűkebb körben tud folyni, mert az újabb- és újabb eltérő szempontok bekapcsolódása mindig szétszed egy jól körvonalazódó vitát. Esetünkben viszont azért is jó lenne, ha a dialógus kereteiből kimozdulna ez a "vita", mert szerintem már mi ketten kimerülőfélben vagyunk (mármint egymással), és egyébként fontos kérdésekről van szó, s jó lenne némi vérfrissítés. Beszélgetni pedig fontos dolog. Nem utolsósorban egymás iránti felelősség.

Árpádnak:

Talán a megidézett probléma az "agymosás" jelensége miatt gondolsz érzelmi alapállásra részemről. Habár ezt sem látom semmiféle érzelmi motívum feltételezésére indoknak. Minden mást, amit említek, mintha figyelmen kívül hagynál. Természeti törvényekről beszélek, amelyekkel a jelen kultúra egyáltalán nem foglalkozik. A fogalmak létrejöttének folyamatáról beszélek. Ennek vizsgálata akkor is egy tudományos diszciplína szabályainak felel meg (tisztán logikai alapon, mindenféle érzelmi befolyást kizárva), ha egyébként magam a tudományos diszciplínák szabályrendszerével nemigen szimpatizálok. Viszont nem azért nem szimpatizálok, mintha nem érteném, és nem tartanám logikailag tisztának, hanem azért, mert olyan szinten leuralták az emberi életteret, ami veszélyes magára az emberre. Tiszta logika alapján tökélyre lehet csiszolni a célszerűséget, tökéletes gépeket lehet alkotni, csak sajnos a létezés ennél végtelenül tágasabb, és tisztán logikával a valóság nem megismerhető akkor sem, ha a logikával elérhető igazságok egyébként megkérdőjelezhetetlenek.

Csak érzékeltetés végett:

Én két rendező elvet ismerek, az egyik a logika, a másik a harmónia. Ez a két elv egymásból értelmezhetetlen, de nem feltétlen összeegyeztethetetlen. Mindenesetre abban, ami logikus, ritkán jelenik meg a harmónia, és az, ami harmonikus, soha nem magyarázható logikával. A kultúra ismert "fejlődési" vonalán a logika folyamatosan a harmónia fölött érvényesül. Messzire vezetne ennek elemzése, és itt csak annyit jegyeznék meg, hogy ez az alapja annak, ami miatt a szociológiában, illetve a feminista (nem alaptalan) "tudományokban" a kultúra alapvető maszkulin eltolódásáról esik szó. (A kultúra maszkulin eltolódása véleményem szerint egy vitathatatlan tény. Egyébként nyilván nem valamiféle hibás működés, hanem törvényszerű okok miatt alakult így.) Következésképp a döntési helyzetekben az államigazgatástól a legbelsőbb magánéleti és intim szféráig bezárólag elsősorban és meghatározó túlsúllyal a logikai érv érvényesül a harmónia szempontjai fölött. Ennek rendkívül súlyos következményeit nemigen fogjuk fel, mert annyira ebben élünk, hogy ugyanúgy nem tud tudatosodni, mint a levegővétel. Ugyanakkor nemigen gondolom vitathatónak, hogy amennyiben elgondolunk egy világot, amelyik a jelenlegi "fejlődési" íven mozogva még inkább tolódik a logika felé, és még inkább szorul ki a harmóniából, úgy mindenképp emberi életre alkalmatlan feltételrendszert teremtünk magunknak. (Talán Szentgyörgyitől származik: harmónia nélkül lehet élni, csak nem érdemes. - habár mindig röstelltem "nagyokra" hivatkozni.)

Hangsúlyoznám, hogy a fentiekkel is csak karcolom egy nagyon komplex probléma felszínét, és csak a jelenlegi kultúra csőlátásba bezáródottságának érzékeltetéséhez szeretnék külső szempontot kínálni. A kristályossá érlelt logika alkalmazhatósága bármily komplex és bármily célszerű (pl. gépek készítéséhez), a valóság nem megismerhető kizárólag logikai modellezéssel. Sőt, a mára nagyon fejletté vált logikai modelljeink már éppen nem szabaddá teszik, hanem bezárják a gondolatot.

A mostani kultúra nagyon sokat tud arról, amit "anyagnak" gondol, viszont rendkívül keveset tud az emberről. (Pl. az, amit ma pszichológiának nevezünk, semmit nem tud az emberről. [Ez sajnos személyes tapasztalat.] Egyébként is kissé abszurd, hogy e "tudomány" neve magyar fordításban "lélektan", s ha valami legkevésbé sem számol a "lélek" fogalom valóságosságával, az éppen a "lélektan".)

Ezen a ponton visszautalnék a fogalomalkotás folyamatának értelmezésére. Mindaddig, ameddig ez homályban van, nem tudunk semmit az emberi tudat működéséről. Mindaddig pedig, ameddig az emberi tudat működése homályban van, nem tudjuk, hogy miért gondoljuk azt, amit gondolunk. Vagyis ez maga az öntudatlanság. Öntudatlanságában pedig például az embernek módja van akár olyan dolgokat is evidenciának látni, mint az "evolúció".

Nem tovább feszegetve ezt a nagyon is logikai vonalat, csak azt szeretném valamiképp figyelmedbe ajánlani, hogy esetemben egyáltalán nem arról van szó, hogy akár érzelmi alapon, akár tájékozatlanság okán dacoskodnék itt azokkal, akik számára evidenciaként áll az általános fejlődéselmélet, hanem éppen ellenkezőleg, én úgy látom, hogy egy bizonyos szemléleti keretben nyilvánvalóan fejlődésként értelmeződik a "tudományok" (egyébként önbeteljesítő koncepciójából következő) összegzett ismeretanyaga, viszont létezik ennél a bizonyos szemléleti keretnél szélesebb szemléleti keret is, ahonnan egészen más panoráma nyílik, s ez az egész evolúciósdi minden igazságával egyetemben csak gyermekjáték.

Talán érdemes még itt megemlítenem azt a problémát is, hogy ebben a körben meglehetősen determinisztikusnak gondolom azt a szocializációs korszakot, amelyből (kis szórással) jószerével mindannyian származunk. Abban a korban az "evolúció" fogalma egy teljesen más tudati talajba hullott, mint amit már ma taposunk. És többek között ennek a fogalomnak egy régebbi viszonyrendszerben megtapasztalt "igazsága" az, ami itt vita tárgyát képezi, holott egyrészt ma már egészen más a körülvevő valóság, illetve éppen abban látom a körülvevő valóságban meglévő hatalmas veszélyek és kihívások iránti érzéketlenséget, hogy még mindig a régmúlt értékbázisán folyik a gondolkozás. Persze, talán így van rendjén, és a mai problémákkal foglalkozzanak a fiatalok. Mindenesetre ajánlom mindenki figyelmébe azt az abszurditást, hogy a mi szocializációs környezetünkben még a létben maradás küzdelmének koncepciójából megformált fogalomrendszer illetve fogalmi háló alkalmazásáról van szó egy olyan világban, amelyik a fene nagy fejlettségében minden ember létfeltételeit (élelem, meleg, ruha, fedél) mindenki számára alanyi jogon biztosítja. (Ez a közeljövő.)

Fabó Laci megfontolásait a fogalmi áthallásokról, a fogalmak kölcsönös értelmezhetőségéről, az egyéni világokban kialakuló fogalmi tartalmakról külön köszönöm. Valahol ez az az út, ahol visszafelé araszolva el lehet jutni a fogalmak kialakulásának megértéséhez. Mindenesetre a mai kultúra többnyire implicit állásfoglalása arról, mintha az ember a verbalitásban ismert szókészlettel és mondatfűzéssel gondolkozna, teljesen téves. Van a gondolat, van a fogalom, és van a fogalom jele (utóbbi lehet pl. egy szókép), és ezek viszonyrendszere. Ennek a viszonyrendszernek az ismerete nélkül nem sokat tudunk az emberről, nem sokat tudunk az ember belső motívumrendszeréről, és nem sokat tudunk, arról, hogy ennek a rendszernek a legfelső szintjén létrejövő kommunikáció egyáltalán mire alkalmas, illetve mennyiben segíti, vagy mennyiben zárja be a gondolatot.

Joó Lajos kezdeményezésének pozitív szándéka nem kétséges. Mégis hagy bennem hiányérzetet. Kicsit olyan, mint az elfogulatlan orvos, aki érzelmek nélkül koncentrál betege agóniájára, hogy a tudomány számra minden apró rezdülést feljegyezhessen. Én Árpádban mindenek fölött a szenvedélyességét tisztelem. Ráadásul a stílusa is sokat változott az utóbbi időben. Összehasonlíthatatlanul elfogadóbb, és ennek következtében nem tolakodnak előtérbe a korábban sokszor bántó megjegyzései. Mindazonáltal, ő legalább beszélget. Ami, mint korábban említettem, szerintem nagyon fontos. Mert annak a világnak, amiben mi felnőttünk, vége van. És hát, ott van a következő generáció, aki a mi felelősségünk. Ezért az értelmezést nem szabad abbahagyni, és éppen azért, mert nem értünk mindenben egyet. Egy sokszínű világot kell magunk után hagyni, hogy legyen miből választani az utánunk jövőknek. Az pedig már az ő felelősségük, hogy mit választanak.

Barátsággal:

Z.