vissza a főoldalra *   --------------- From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.comSent: Saturday, April 20, 2013 9:19 PM To: 'Attila Ludányi Horváth' Subject: FW: Alaptörvény (2012.01.01.) kritikája <-> Isten áldd meg a magyart! Mi ezzel a baj? A sorminta, ami utána következik az alaptörvényben az esetleg javítandó - nem?

 Kedves Attila!

Gondolom levélváltásunkat nyilvánosnak szántad, most az én figyelmemet hívtad fel rá, tehát a nyilvános válasz helyénvaló.

Isten áldd meg a magyart!

Mi ezzel a baj?

A sorminta, ami utána következik az alaptörvényben ...

... az esetleg javítandó - nem?

Legfeljebb elmélkedni lehet, hogy ez egy fohász Istenhez, és segíts magadon Isten is megsegít alapon a sormintának is jónak kell lennie.


A szakértői elemzéseknek az általad felhozott ideája nem működőképes intuíció, válogató szubjektív vélemény nélkül:

Az „elemzői dolgozat” az a műfaj, amelyben a szerző egy-egy szál „fonálként” használja fel okos emberek, tudósok egyes szakterületekre vonatkozó találó meglátásait, pontosan fogalmazott és idézett gondolatait, hogy azokból – a felismert  összefüggések logikus feltárásával – „szövetet szőjön”.  Az idézetek közlésének célja kettős: egyrészt kevéssé elterjedt, új(?) ismeretek közkinccsé tétele, más esetben viszont éppen a témához tartozó régi tudás fölelevenítése, a felidézett ismeretek által ihletett gondolatok „csokorba kötése”. ……

A logika intuíció nélkül üres, tétlen eszköz, és Szókratész még az erkölcsöt is ide csatolta be. A logika tehát egy jelmez, amely nagyon fontos, de nincs ki viselje, akkor olyan mint a ledobott jelmez a mosnivaló ruhák közt.

Írásodat olvasva az a benyomásom, hogy mechanisztikus világképű, aminek a cáfolatát ha úgy tetszik a xx. században meghaladta a gondolkodás (de Krisztus sem volt mechanisztikus szemléletű, tehát nem új dolog a nem-mechanisztikus szemlélet).

Ez egy kályha a sarokban.

Idézet: „ …… 11./  „A  matematika  determinista. Kettő meg kettő mindig négy.  A  fizika  pedig a matematika alkalmazása az univerzumban, ahol az anyag és az energia univerzális törvényeknek és erőknek engedelmeskedik. (…) Az anyag hajlamos a spontán szerveződésre, a világegyetem törvényeinek megfelelően. Ez a szerveződés komplexifikációt is jelent. (…) Amikor ez a bonyolódás elér egy küszöböt, vagyis amikor az atomok elemekké szerveződnek, attól kezdve már nem a fizika, hanem a  kémia  foglalkozik velük. Vagyis a kémia voltaképpen komplexifikált fizika. Amikor ezek az anyagok még tovább bonyolódnak, megszületnek az élőlények. (…) Egyetlen cél hajtja őket: a túlélés. Ezzel azt akarom mondani, hogy a  biológia  komplexifikált kémia. Amikor a biológia nagyon bonyolulttá válik, megjelenik az intelligencia és a tudat. (…) A pszichológusok és a pszichiáterek már bebizonyították, hogy minden viselkedésnek van valami oka, nem spontán jön létre. (…) Ez azt jelenti, hogy a pszichológia  komplexifikált biológia. (…)

Amikor a dolgok legegyszerűbb gyökerét keressük, azt találjuk, hogy a tudat alapja a biológia, a biológiáé a kémia, a kémiáé a fizika, a fizikáé pedig a matematika.”…

Számomra homályosan Hegelhez kötődik a körbeérvelés  ideája, amely talán könnyebben érvényesíthető homogén mechanisztikus szemléletben. Ennek a körbehivatkozásnak nem megfelelő feloldása a végső soron ott a matematika minden „mögött”. A tudatnak nem a biológia az alapja, nem vezethető le belőle – és lehet folytatni. Az hogy a tudati lét egyik előfeltétele a biológiai lét nem azonos azzal, hogy levezethető volna a biológiából.

A számítógép illúzió is innen következik, vagy ide jobban beilleszthető:

Ezek után röviden ismerkedjünk meg a bináris kódolás (0, 1) alapvető további jellemzőivel. Megvalósítja például a magyar népi bölcsességet: „Kicsit terhes kislány nincs; vagy várandós az illető hölgy, vagy nem.”  NINCS  KÖZTES  ÁLLAPOT; nincs félrebeszélési, félremagyarázási lehetőség! Sőt: kiiktatja a pártos gondolkodás lehetőségét is, mert a komputer adja meg a jól feltett kérdésre az egyetlen helyes választ, „kivédhetetlenül”! Csak következetesen kell alkalmazni a fentebb a matematikáról kifejtett nézeteket („1” vagy „0”), együtt Dieter Brüll bölcsességével („A valóság kényszerítő...”). ……….

Az tehát téves, hogy „A fenti idézetek – remélhetőleg – minden olvasó számára megvilágították egyrészt a magyar nyelv különleges strukturális kapcsolódását a kettes számrendszerhez, a komputerizáció alapjául szolgáló bináris kódoláshoz (1 vagy 0), másrészt azt, hogy az igaz (1) és a hazug (0) épp ezzel a technológiával különíthető el egymástól, és pedig tévedhetetlenül és pártatlanul!...........

Azért téves, mert az emberi valóságérzékelés, valóságmodellezés sosem lehet végtelenül pontos és egyértelmű, hiszen legalábbis fogalmi modell függő minden valóságleírás. Különösen az emberi pszichikai és társadalmi kérdések leírása, mert azok ráadásul képesség és szándékfüggőek is. Ebből következően a valóságról szólván, főleg az emberi társadalmi valóságról szólván a szürke zóna elvileg nem szüntethető meg.

Viszont a logikai rendszereknek tényleg nagy a fontossága, mert mi, élő emberek mint társadalmi alanyok - eszközként ezeket a logikai rendszereket vesszük alapul jogrendszerünk kialakításakor, jogrendszerünk pedig minden létező társadalmi szabályozás eszköze (lásd a jogi szabályozás tárgyát). Tehát az ember által alkotott társadalmi önszabályozási eszköztár rész-valósága miatt van nagy fontossága a szabályozó rendszerek logikai rendszereinek elemzésére – mert mást nem tudunk elővenni a tarsolyból, és csak ennek a mechanizált jogszabályi technikának az alkotására vagyunk képesek.

Adódik a tulajdonképpeni kérdés tehát, hogy a társadalmi szabályozás kulcskérdése az alany-eszköz reláció felismerése, kezelése. Az általam leveledből kiemelt tételeket azért idéztem válaszomban, mert egyrészt nagyon nem értek egyet mechanizált világképeddel, viszont éppen sarkított megfogalmazásod által rá tudok mutatni, hogy hol van a korrigálhatóság. Nem csak neked, hanem általában felmerülő korproblémákat feszegetsz. Nincs előrelépés a mi korszakunknak megfelelő szintű fogalmi rendezés nélkül. De amit a xx. század elején már tudtak, azt ne feledjük. Gödel vagy Ludwig von Bertalanffy nem hagyhatók figyelmen kívül, ők pedig a mechanisztikus modell használhatóságát társadalmi kérdésekben cáfolták.

Más szavakkal: alanyi szerepet, feladványt, döntési funkciót gépre terhelni elvileg nem lehet! („mert a komputer – a 'lelketlen' gép – pártatlan …………”)

Minden eddigiből nem következik, hogy az alaptörvénynek ne kellene sokkal magasabb színvonalon megfogalmazottnak lennie. Kerülget valamit tehát a dolgozatod („már a bevezető gondolatmenetek is hemzsegnek a következetlenségektől, akkor mire számíthatunk a kifejtésben, a kodifikációban?”)

Ezzel a bevezetővel tehát úgy érzem, hogy demonstrálni lehetett a rossz axiómák talaján jó következtetés is lehetséges tételt. Azért lehetséges, mert írásodban itt egy törés következik be, és egy-két keresgélő mozdulat után magabiztosan vágsz a közepébe a tulajdonképpeni lényegbe (teljesen függetlenül az általam vitatott hosszú elméleti felvezetéstől – már hogy vitatom a felvezetés következetességét és igazát, de nem vitatom hasonló érvelés szükségességét a magam részéről).

Mi a dolgozatod célja?

Elfogulatlan elemzés? Akkor pedig akár véletlen, akár nem, tessék az alaptörvény legkiválóbb mondatát előre bocsátani – mutatván hogy nem csak ingerült vagy:

Isten áldd meg a magyart! Ezután jöhet az elemzés, de előbb vesézzed ki az ars poeticát is, amihez lehet viszonyítani az összes utána következő szöveget. Ha ez szerinted szélhámosság csupán, akkor fejtsed ki, hogy miért jó szélhámosság, miért olyan hatásos a sormintába eldugott csalafintaságokról elterelendő a figyelmet. Éppen az alanyokat próbálja fókuszba tenni. Akikről megfeledkezett a mechanisztikus bevezetőd. Az alanyok megjelölése után következhet, hogy ők mit, hogyan akarnak, és ahhoz milyen eszközt választanak.

Azt írod az alaptörvény belső következetlenségeiről, hogy „Rendkívül sajnálatos, hogy a gondolkodó, az elmúlt bő száz év politikájában némileg jártas és sokat csalatkozott ember nem tud szabadulni ama sanda gondolattól, hogy mindez jórészt (?) álcázó szerepet (is) betölt. A rejtett következetlenség, a logikai buktató felett – szinte kényszerűen, felemelő érzések nemes kábulatában mintegy programozottan – elsiklik a gyarló ember tekintete...) ………..

Miért indulsz ki te is abból, hogy ez csak sorminta, álca, amit úgysem fejtünk meg, ami a kárunkra van? Miért nem azt mondod a kétségtelen blődségekre, hogy kérem, aki nem dolgozik, nem hibázik. Itt igen nagy munka mehet végbe, mert ekkorákat hibázni csak úgy véletlenül, felkészületlenségből már alig elképzelhető, alig fogható fel értelemmel. A felemás alaptörvény tehát egy kínálkozó cselekvési program. Egy út kezdete, amelyen vagy végigmegyünk vagy nem. Egy kihívás, hogy na ezt tudod-e folytatni, javítani? Ez egy nulla-változat. A nulla-változat nem tökéletes? Így szokott lenni. Innen jöhetnek az észrevételek, javaslatok, elemzések.

Nézzük még gyorsan a felfedezésedet:

„(...) Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét….

(Ha ez igaz /binárisan '1' értékű/ állítás, akkor

   a./  hazánk ma is alkotmányos királyság,

   b./  a Szent Korona a szuverén, azaz: ő az ország tulajdonosa, a hatalom birtokosa /és nem a 'megvezethető' vagy éppen terrorizálható, zsarolható nép/,

   c./  az 'alkotmányos állami folytonosság' pedig jogfolytonosságként – azaz a Szent Korona jogának folyamatosságaként – kell, hogy megjelenjen; ugyanis csak így tud 'alkotmányosan folytonos' lenni a múlttal; a nemzet sok évezredes múltja, egysége, nemzedékek sora épp a Szent Koronában, annak szimbolikájában, azaz megvesztegethetetlen közösségi értékrendjében /„ellenállási záradék”!/ találkozik. E konstrukcióban ki van iktatva az egyéni emberi gyarlóság, esendőség bármiféle megnyilvánulási lehetősége, viszont biztosítva van a közösség – és a közösségét híven szolgáló egyén – érdekeinek arányos védelme /„jogok és kötelességek összhangja”!/.

Már ne haragudj, de ezzel sok újat nem mondottál. Ezek tények, ezeken nincsen mit variálni. Vannak akik el akarják terelni erről a figyelmet, de ezek tényleg evidens megállapítások. Ha egyszer az alkotmányosság megszakadt 1944 március 19-én, ha azóta alkotmányosan legitim törvényt nem lehetett alkotni, akkor a legitim államforma mitől változott volna meg? Hogy a 2011-es alaptörvény legitim-e? Az egy tipikusan szürke zónabeli kérdés. Szándék kinyilvánításnak tekinthető, hogy előbb-utóbb történjen meg a jogfolytonosság helyre állítása. NEM CSUPÁN a jogfolytonosság KIMONDÁSA, HANEM a jogfolytonosság HELYRE ÁLLÍTÁSA. A helyre állításnak látványos kulcseleme lehet a kimondás, de a kimondás nem pótolhatja a folyamatot. 2011-ben is egy kétharmados parlamenti erő kereste, hogy ő mit tehet meg a maga jogosítványaival, kötöttségeivel (1949/XX., kerekasztal stb). Ahhoz képest eléggé egyértelmű jeleket festettek a falakra, elég egyértelmű jeleket mutogattak, ahol csak tudtak. Hátráltatni lehet őket a végtelenségig – amolyan nem elég tisztán hallottam, megismételnétek hamis noszogatással … De lehet társulni is, erőre kapni, és szerepet vállalni az alkotmányos jogfolytonosság helyre állítási folyamatban.

Viszont miért nem fejted ki az utat, az átalakulás követelményeit, amiket teljesíteni kellene, hogy a jogfolytonosság életképes lehessen?

Eléggé széles publikum előtt lépett nyilvánosság elé a mai parlamenti többség, hebegve-habogva, hogy többé-kevésbé homályos avagy tisztább meggondolásból elinduljon az alkotmányosság felé. Elindult, amihez a Himnuszból vett jelmondat és a bevezető fejezet a maga esetleges (esetlen) részleteivel együtt egy határozott mozzanat. Most már nem elindulni kellene, hanem az indulást elfogadni és oda is érni. Haladni a teendőkkel. Szájer úr mint egyik központi szereplője a 2011-es alaptörvénynek a magyar alkotmányra a gyűjtemény fogalmat tudja használni, és egymás mellé tesz logikai általánosságukban egymástól igen távoli dolgokat. Erre hoztam fel példaként, hogy kisgyerek azt mondja: rokonaim Pista bácsi, nagynéni, az emlősök, gerincesek meg a szén és hidrogén alapú élőlények. Rengeteg dolga volt neki (Szájernek) és munkatársainak, tőlük ennyire futotta (futja). Ezt is meg kell becsülni. Mert akkor itt az alkalom, az átmeneti helyzet, hogy besegítsen a társadalom minél szélesebb további hányada. Részvétel nélküli alkotmányosság magyar fogalmak szerint - képtelenség.

Azonban a királysággal van egy gond. A szentkorona királysága működésének logikai sajátosságait az Alkotmányossági Műhely közel 200 vitája során egyetlen egy  előadó, hozzászóló pontosan nem tudta leírni, meghatározni, elmondani. Volt róla szó, de nem került kifejtésre (a megjelent sok volt alkotmánybírót, egyetemi tanárt, minisztert és egyebeket tekintve – ezért mondom a magam részéről, hogy ezt egy aktuális feladatnak kellene tekinteni). A király kell a királyságba szintű megszólalásokat nem veszem komolyan, azok meggondolatlanságát vagy éppen provokációs felületességét mint témakört elhessentem. A nádori változatban bizonyára több a realitás, de alapvetően funkcionálisan kell tudni értelmezni a kérdést. Komoly dolog volna a kifejtés, hogy miben is áll az a bizonyos szentkorona királysága.

Elemezve a szentkorona tagság, a királykoronázás, a törvényesség és egyebek ideáit, egy igen szigorú, a hamisítás és meggyöngülés ellen védekező szerveződési modell rajzolódik ki, amelyet lehet a társadalom legkülönfélébb szektoraiban, rétegeiben használni. Ahol az sikerre jutna, ott az emberi személyiség, az egyéni és közösségi felelős szabadság ideái mind megerősödnének, működésre alkalmas szabályozást nyernének. – Hozzá kellene fogni végre. Fiatalok hol vagytok, öregek mit lustálkodtok?

A 2011-es alaptörvény elvi sorainak leírói ez ügyben igen tanácstalanok lehetnek, mert nem volt, nincsen hova fordulniuk. Az 1980-as évek végi, szent korona országának aktualitását vizsgáló kiadványok pedig, amelyek e tárgykörben születtek, úgy mérlegeltek, hogy akkor ki lenne az új miniszterelnök, azaz semmire nem használható komolytalanságok voltak.

A privatizáció és a nincsen magyar államadósság kérdésekben is óvatosabb lennék a te írásodnál, kedves Atilla. Mert a privatizáció kívánatos sémájáról legjobb tudomásom szerint hiányoznak az elméleti munkák még ötletek felvetése szintjén is. Túl vagyunk az igazságos, változatlan strukturális keretek közti korrigálás lehetőségén. Elmúlt sok évtized, az unokák már nem értik az összefüggéseket a részletekben. Tehát:

·         funkcionálisan mi a magántulajdon és köztulajdon közti műfaji különbség?

·         Hogyan lehet az alkotmányos keretek közé bekerülést szabályozni, mintegy prolongálni a következő nemzedékeknek?

·         A természeti és társadalmi erőforrások kinek, hogyan lehetnek alkotmányos elvek szerint hozzáférhetőek?

·         Államadósság rendezés fogalmi készületlenséggel? A pénz kortársi definíciója nélkül? Dehiszen az a funkcionális analfabétizmus állapota. Ebből keresni kellene a kiutat.

·         Mit mutat a kíméletlenül lényegre törő elemzés: mi a pénz?

·         Az alkotmányos államot működtetni, fenntartani képes szuverén személyiségeket nevelő egyház társadalmi funkcióját viszont számon lehetne kérni az értelmét szem elől tévesztett, magának mindig másodlagos szerepeket választó mai egyházi szemléleten (tév-szemléleten). És akkor megvan az állam és egyház természetes kettőse, amihez mind az államnak mind az egyháznak fel kellene nőnie. De természetesen arról szó nincsen, hogy az egyház „tetszése szerint” nevelheti bármilyen irányban a következő nemzedékeket, mert az egyháznak csak fizetett szolgaserege a klérus, akiknek segítségével egyre inkább, egyre nagyobb figyelemmel nekünk magunknak kell nevelnünk felelős szabadságra a következő nemzedéket, hogy a helyreállt alkotmányosságra alkalmasak legyenek.

Ami 56-ot illeti, az ötvenhatosok jórésze evidenciának tartja, hogy 56 pedig a magyar alkotmányos szellemiség megnyilvánulása volt (mármint az 56-ot kiprovokáló előzményekre adott magyar választ tekintve - de nem szabad minden sorodra reagálnom, mert akkor kaotikus lesz a levelem).

Köszönöm hogy megtiszteltél soraiddal.

Gondolom levélváltásunkat nyilvánosnak szántad.

üdvözlettel

Fáy Árpád




From: Attila Ludányi Horváth
Sent: Saturday, April 20, 2013 11:03 AM
To: FÁY, Árpád
Subject: Alaptörvény (2012.01.01.) kritikája

Szeretettel küldöm - csatolmányként - a tárgyban megjelölt elemzői dolgozatot.

Üdvözlettel: LHAttila




Magyarország Alaptörvényéről (2011. 04. 25./2012.01.01.),

a már a bevezető Nemzeti Hitvallásban is „leledző” logikai-erkölcsi „bukfencekről” (3. változat)

(elemzői dolgozat)

Bevezető gyanánt... néhány gondolat az elemzői dolgozat műfaji sajátosságairól:

Az „elemzői dolgozat” az a műfaj, amelyben a szerző egy-egy szál „fonálként” használja fel okos emberek, tudósok egyes szakterületekre vonatkozó találó meglátásait, pontosan fogalmazott és idézett gondolatait, hogy azokból – a felismert  összefüggések logikus feltárásával – „szövetet szőjön”.  Az idézetek közlésének célja kettős: egyrészt kevéssé elterjedt, új(?) ismeretek közkinccsé tétele, más esetben viszont éppen a témához tartozó régi tudás fölelevenítése, a felidézett ismeretek által ihletett gondolatok „csokorba kötése”.

„(...) Primum VIVERE, deinde philosophari – előbb élni kell, és csak azután filozofálni. (…) Mi, magyarok ezt zsinórmértéknek tartottuk mindig is. (…) Minden filozófiának az alapsémáját a nyelv szolgáltatja a maga belső rendje által óhatatlanul a gondolkodásra kényszerített összefüggéseivel. (…) A mi elmélkedési hajlamunk (…) a konkrét esetek értelmezésére és a nagy deduktív rendszerek elkerülésére irányul. (…) Henri Bergson azt mondta, hogy a filozófia akkor keletkezik, amikor baj van a nyelv használatával, és éppen e zavar kiküszöbölésére szolgál. Magyar filozófia, mondta a századelőn /XX./, azért nincs, és nem is szükséges, mivelhogy a mi nyelvünk tökéletesen rendben van. A történetünk mintha igazolná is őt. (…) A 'logika' valaminek az értelmét azzal tudja megadni, hogy visszavezeti másvalamire. (…) Az alkalmazott logikát kellene helyre tenni, mint az IGAZSÁGRA vezető kijelentések módszertanát. (…) A mi nyelvünk ebben eligazító lehet, (…) mert a körülöttünk lévő világot PRECEDENSEKBŐL építjük fel, amikhez képest csupán másodlagos az absztrakció. (…) /Mi, magyarok, (…) magunktól is így járunk el. Ám erre másokat is megtaníthatnánk. Tán éppen ez lehetne a feladatunk./ (…)” - írja Miklóssy Endre: Válj azzá, ami vagy! c. munkájában (Magyar Kulturális Kalauz; Napkút Kiadó, Budapest, 2011.; 331-333. és 337. oldal).

Vegyük észre a Miklóssy által sejtetett, a magyar nyelvhez kötődő adottságokat és előnyöket, a hármas struktúrát: ÉLNI valóságosan – IGAZSÁGOT keresni és megállapítani – konkrét PRECEDENSEK alapján. Ebből a modellből ki van zárva a dedukció számos útvesztője; sokkal kisebb a tévedés lehetősége!!! A dolgozatban felhasznált idézetek az angolszász jogban megszokott precedens-elv alkalmazásához hasonló szerepet töltenek be az elemzői érvelés során (pl. ha egy /jogi, logikai/ feladatot korábban mások már kiválóan megoldottak, alkalmazzuk a bevált modellt újra: idézzünk; elkerülendő a feltétlen, kényszeredett újítás/átírás!).

Létfontosságú ez a fajta – „analízis-fonalakból” „szintézis-szövet” készítésére irányuló – munka, ha föl akarjuk tárni korunk mind bonyolultabb, „szövevényes” valóságát. Leginkább J. W. Goethe német költő és tudós gondolatával világítható meg a műfajban rejlő lehetőség és az ebből adódó feladat:  „Az újabb kémia főleg azon alapul, hogy szétválassza azt, amit a természet egyesített. (…) Egy évszázad, mely csupán az analízisre hagyatkozik és a szintézistől egyúttal fél, helytelen úton jár; mert csak a kettő együtt, mint a ki- és belégzés élteti a tudományt.” (Idézi: Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban; kiadó: Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest, 1997., 18. o./)      

Most pedig a fentiek jegyében vizsgáljuk dolgozatunk témáját!

Elsődleges feladatunk az alapos elemzéshez, értelmezéshez szükséges bevezető idézetek, alapismeretek, „gondolati panelek” rögzítése, felidézése:

1./  „Túlélő hangyák nem léteznek, csupán túlélő hangyabolyok vannak.”

                                                        (Ludányi-Horváth Attila)

2./  „(...) A rend, a szintézis fenntartására egyedül a szellemi elv képes; a démoni elemek lényege az anarchia. Minden esetben, mikor (…) a fogalmainkban eltűrjük a homályos hangulatvilágítást, hozzájárulunk az anarchia uralmához. (…)

                            (Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája /Vízöntő Könyvek/;

                            Holnap Kiadó, Budapest;1989.; 91. oldal)

3./  „(...) Tsze-lu mondta: - Wei hercege vár rád, hogy irányítsd az ország kormányzását. Mit tartasz elsősorban fontosnak?

A Mester így válaszolt: - A legfontosabb, hogy megállapítsuk helyesen a neveket.(…) Ha a nevek nem helyesek, a nyelv nem fejezi ki pontosan a dolgok igazságát. Ha a nyelv nem fejezi ki pontosan a dolgok igazságát, az állam ügyeit nem lehet sikeresen intézni. (...)”

                                      (Beszélgetés Konfucius /a Mester/ és Tsze-lu között;

                                      idézi: Emery Reves: Demokratikus kiáltvány

                                      Káldor György Könyvkiadó; Budapest, 1947.; 5. oldal)

A fentiek fontosságát még az egykori 'hosszútávú' pártvezér Kádár János is felismerte, amikor úgy fogalmazott: „A krumplileves legyen 'krumplileves'!”

4./  „(...) A valóság kényszerítő, mert nem tudok a megismertnek ellene gondolkodni. Legfeljebb abban vagyok szabad, hogy az ismeretem szerint, vagy ezzel szemben cselekszem, de ennél már elhagyom a (tiszta) szellemi életet. (…)  /A jogéletben/ az érző ember tevékenykedik. Ahol nem a római jogtudomány-ágról, hanem valódi jogi átélésről van szó, az alap a jogérzés. (...)”

                   (Dieter Brüll: 'Antroposophischer Sozialimpuls', Novalis Verlag 1984.;

                   idézi: Síklaky István: Létbiztonság és harmónia;

                   „Egy természetes társadalom tervrajza” c. fejezet,

                   Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2003., 53-54. oldal)

A szerző „elsöprő erejű”  felismerését, lényeglátását, pontos fogalmazását (azaz a fogalmakkal való helyes bánásmódot) nem lehet eléggé méltatni. Eszerint a VALÓSÁG kényszerítő. (Akkor nyilvánul meg töretlenül ez az igazság, amikor a természetes folyamat, az ismeretszerző információáramlás a maga természetes rendje szerint – külső emberi „közbenyúlás” nélkül – történik, azaz a biológiai-fiziológiai folyamat külső akarati befolyásolhatatlansága a garancia a tapasztalat valósághű leképeződésére.) Ezért számunkra KÖTELEZŐ a valóság megismerése során adódó felismeréseket döntéseinkben érvényesíteni! (Az ettől eltérő döntések ugyanis tudatosan nem valóság-alapúak, tehát hazugok; alkalmatlanok a világgal kapcsolatos további hiteles érintkezés fenntartására, matematikai /bináris/ megközelítésben: érvényességük: '0'.) A Természet amúgy sem partner a hazudozásra, de a súlyos tévedésekre sem: az önmagát gyorsabbnak hazudó antilop gyorsan eltűnik a sikeresen vadászó oroszlánok gyomrában, így a hazugság is 'kiiktatódik' a világból...)

E felismerés azért alkalmazandó a jövendő állam- és társadalom-építésében, mert csak így juthatunk valóság-alapú, hazugság-mentes döntésekhez; csak ily módon alapozható meg az új kor igazságos társadalma. Annak viszont épp az a lényege, hogy IGAZ legyen.

5./  „Mára általánossá vált a hadiállapot. Ez egy olyan háború, amelyet nem üzentek meg. (…) A háború az egyenlőtlenségen alapuló emberi társadalom normális állapota. Egy egyenlőtlen társadalom arra szerveződik, hogy a többséget kizsákmányolja egy 'törpe kisebbség', az uralmon lévők kasztja, amely minden hatalom, minden jog és az összes javak birtokosa. A nyugati táborban ezt a valóságot a 'demokratikus jogállam' aspektusa alá rejtik.”

                            (Gazdag István /Demokrata, 'Antidogma' sorozat; 2010. 09. 01./)

6./  „A háború teljes művészete a megtévesztésen alapul. (…) A háborúban a legjobb politika: sértetlenül elfoglalni az államot; a megsemmisítése csak egy kényszermegoldás.”

         (Szun Ce /kínai stratéga/ - idézi Gazdag István /Demokrata, 2010. 09. 01./)

Minden jel arra mutat, hogy pontosan ez - „a legjobb politika” - történt hazánkkal  a rendszerváltás során. „Ismeretlen” erők elfoglalták a magyar államot (nemzetközi háttérpaktumok alapján), anélkül, hogy a magyar nemzet észlelte volna, mi is történik vele, mi a rendszerváltás lényege. A rendszerváltás csupán a 'rendszer mint kizsákmányolói forma' változását jelentette, továbbá a függés birodalmi jellegének módosulását (szovjet birodalmi függésből a globális pénzügyi háttérhatalom birodalmi függésébe).

Rögzítsük: 1990-ben volt rendszerváltásunk: több évtizedes bolsevik kizsákmányoló rendszer után jelenleg vad-kapitalista rendszerben zsákmányolják ki (többé-kevésbé azonos nemzetközi és hazai csoportok) még alávalóbb módon a magyar népet. Ha arra vagyunk kíváncsiak, miért érezzük magunkat olyan irdatlanul rosszul a bőrünkben, némi gondolkodás után adódik a leleplező válasz: elmaradt az ÉRTÉKREND-VÁLTÁS!!!  Ez alapozta meg, tette lehetővé a nemzetközi és hazai pénzvilág urainak garázdálkodását, a nép, a nemzet megnyomorítását. (Életmenetünk még mindig a pénzvilág által kialakított mechanizmusoknak van alávetve, s igencsak távol van a természetes élet-folyamatoktól /ez utóbbiak alapvető jellemzője, hogy mind hosszabb ideig, mind szélesebb tevékenységi körökből kimarad a pénzforgalom, és a pénz egyes funkciói – pl. kamat, kincsképzés – korlátozva vannak; az élet viszont zökkenőmentesen és boldogan halad tovább.../).

7./  „(...) Primum vivere, deinde philosophari – előbb élni kell, és csak azután filozofálni. (...) Böhm Károly (…) rátalált (…) a lételmélet és az értékelmélet szintetizálására. (…) Az alapproblémát talán Zalai Béla fogalmazta meg azzal, hogy 'többet ér egy bizonytalan és pontatlan megfogalmazás, mint egy logikailag kifogástalan, ámde hamis alapokra épített.' (...)”

                                      (Miklóssy Endre: Válj azzá, ami vagy!

                                      In: Magyar Kulturális Kalauz

                                      Napkút Kiadó, Budapest, 2011.; 331. és 337. oldal)

8./  „(...) Az ALKOTMÁNY a nemzetnek a maga eredetéről, céljáról és a hatalomról megfogalmazott közös tudata, amely a Szent Korona-tanban testesül meg, annak szimbólumrendszerében mutatkozik meg, tehát elsődlegesebb, mint az ALAPTÖRVÉNY. (…) Nyilvánvaló, hogy az alkotmány szerinti cselekvést, vagyis az alkotmányosságot a 'lex naturalis' szabályozza, , vagyis az alkotmányosságnak a 'ius naturale'-ban van meg a végső alapja.

Mivel a 'lex naturalis' változhatatlan, az is következik, hogy az alkotmány lényege is változhatatlan, csak koronként a körülményekhez kell alkalmazni. Ez az alkalmazás azonban már nem az alkotmány lényegét változtatja meg, hanem az alaptörvényt módosítja, és az azon alapuló tételes törvényeket ('leges positivae'). (…)

                  (Tudós-Takács János:

                   Alkotmányosság és természetjog metafizikai megközelítése;

                   a „Történelmi Alkotmányunk Jogán” c. kötetben; 65. és 67-68. oldal,

                   kiadta: Alkotmányossági Műhely és Fórum Társaság, Budapest, 2003.)

9./  „(...) A magyar nyelv logikán alapuló számtani rendszerek szerves működésén alapszik, ez határozza meg a lényegét. Emlékezete van, és ősi tudást rejt magában. (…) Nyelvünk (…) alkalmas arra, hogy akár egy egész nemzet IQ-ját megfelelő módszerrel (…) jelentősen emelje! (…)

A számítógépet is magyar anyanyelvű tudós, Margittay Neumann János találta föl! Így hát nem meglepő, hogy alapvetően minden magyar ember a kettes számrendszer ősi valóságon alapuló logikája szerint gondolkodik és beszél. (...)”

                                      (Kiss Dénes: A titokzatos ősnyelv;

                                      Magyarságtudományi Füzetek, Kis enciklopédia 6. füzet;

                                      kiadja: Hun-idea; Budapest, 2010., 60. oldal)

10./  „(...) A kimunkált definíciót tekinthetjük a jogbiztonság logikai őrének.(...)

Neumann (…) szabályokba foglalt állítások programozásával kapcsolatos tételéből következik, hogy lehet ok-okozati összefüggés egy verbális szabályrendszer logikája és a számítógép kapcsolási struktúrája között. (…) A társadalmi szabályokban használt fogalmak olyan halmazt képeznek, amely elemeinek logikai kapcsolódása, illetve azok változásai ugyanarra az – elemi döntési (…) avagy nevezetes bináris al-halmaz - elvre építhetők fel, mint amelyen a számítógép működik. (...)”

                                               (Czeglédi János: Lisszabonus /kézirat/)

11./  „A  matematika  determinista. Kettő meg kettő mindig négy.  A  fizika  pedig a matematika alkalmazása az univerzumban, ahol az anyag és az energia univerzális törvényeknek és erőknek engedelmeskedik. (…) Az anyag hajlamos a spontán szerveződésre, a világegyetem törvényeinek megfelelően. Ez a szerveződés komplexifikációt is jelent. (…) Amikor ez a bonyolódás elér egy küszöböt, vagyis amikor az atomok elemekké szerveződnek, attól kezdve már nem a fizika, hanem a  kémia  foglalkozik velük. Vagyis a kémia voltaképpen komplexifikált fizika. Amikor ezek az anyagok még tovább bonyolódnak, megszületnek az élőlények. (…) Egyetlen cél hajtja őket: a túlélés. Ezzel azt akarom mondani, hogy a  biológia  komplexifikált kémia. Amikor a biológia nagyon bonyolulttá válik, megjelenik az intelligencia és a tudat. (…) A pszichológusok és a pszichiáterek már bebizonyították, hogy minden viselkedésnek van valami oka, nem spontán jön létre. (…) Ez azt jelenti, hogy a pszichológia  komplexifikált biológia. (…)

Amikor a dolgok legegyszerűbb gyökerét keressük, azt találjuk, hogy a tudat alapja a biológia, a biológiáé a kémia, a kémiáé a fizika, a fizikáé pedig a matematika.”

// 'Mottó' a könyv legelején, a 'Bevezető' előtt:

„A könyvben leírt összes tudományos adat megfelel a valóságnak. A könyvben kifejtett tudományos elméleteket fizikusok és matematikusok támasztják alá.”//

                            (J. R. dos Santos: Az isteni formula /Einstein utolsó üzenete/,

                            Kossuth Kiadó, Budapest, 2010., 454-455. oldal)

A fenti idézetek – remélhetőleg – minden olvasó számára megvilágították egyrészt a magyar nyelv különleges strukturális kapcsolódását a kettes számrendszerhez, a komputerizáció alapjául szolgáló bináris kódoláshoz (1 vagy 0), másrészt azt, hogy az igaz (1) és a hazug (0) épp ezzel a technológiával különíthető el egymástól, és pedig tévedhetetlenül és pártatlanul!

Politikai, történelmi 'párbajokban' mérhetetlenül nagy a jelentősége e technológiának,  pl. döntőbírósági eljárás tudományos megalapozásához ideálisan megfelel! Éppen, mert a komputer – a 'lelketlen' gép – pártatlan. Mindössze annyit kell tenni, hogy az igazságra vonatkozó kérdéseket pontosan kell megfogalmazni, a válaszokat pedig komolyan kell venni. Ismételten hangsúlyozzuk a régi alapelvet (római jog és magyar jog): „Jogsértés jogot nem alapít.

Ezek után röviden ismerkedjünk meg a bináris kódolás (0, 1) alapvető további jellemzőivel. Megvalósítja például a magyar népi bölcsességet: „Kicsit terhes kislány nincs; vagy várandós az illető hölgy, vagy nem.”  NINCS  KÖZTES  ÁLLAPOT; nincs félrebeszélési, félremagyarázási lehetőség! Sőt: kiiktatja a pártos gondolkodás lehetőségét is, mert a komputer adja meg a jól feltett kérdésre az egyetlen helyes választ, „kivédhetetlenül”! Csak következetesen kell alkalmazni a fentebb a matematikáról kifejtett nézeteket („1” vagy „0”), együtt Dieter Brüll bölcsességével („A valóság kényszerítő...”).

Most pedig lássuk, mi a gond a gyorsan-célirányosan „egybekalapált” vadonatúj  Alaptörvénnyel; gondoljuk el: ha már a bevezető gondolatmenetek is hemzsegnek a következetlenségektől, akkor mire számíthatunk a kifejtésben, a kodifikációban?

Új Alaptörvényünk – bár lényegesen jobb, mint az előző, 1989. 10. 23-ával datált „alkotmány-tákolmány” – olyan vétkes hamisságokat, a logika és a matematika törvényszerűségeit semmibe vevő hibákat tartalmaz, hogy semmi esetre sem lehet a magyar nemzet lét-alapvetésének, azaz létdoktrínájának (cél: a nemzet hosszú távú gyarapító-nemesítő-boldogító éltetése) megvalósítását célzó hosszú-, vagy akár csak középtávú stratégiai eszköze. Figyeljük meg a „Nemzeti Hitvallás” című –  nagyívűnek szánt, szándéka szerint mély érzelmeket előhívó – bevezető szöveg legfontosabb következetlenségeit, „bakugrásait”!

(E helyen jelezzük, hogy a hitvallásban számos szép, igaz gondolat található! Rendkívül sajnálatos, hogy a gondolkodó, az elmúlt bő száz év politikájában némileg jártas és sokat csalatkozott ember nem tud szabadulni ama sanda gondolattól, hogy mindez jórészt (?) álcázó szerepet (is) betölt. A rejtett következetlenség, a logikai buktató felett – szinte kényszerűen, felemelő érzések nemes kábulatában mintegy programozottan – elsiklik a gyarló ember tekintete...)

Most csak egyetlen, de  ALAPVETŐ  GONDOLATI  BUKFENC-SOROZATRA összpontosítunk, amelynek az alapja az imént idézett gondolat Zalai Bélától, miszerint 'többet ér egy bizonytalan és pontatlan megfogalmazás, mint egy logikailag kifogástalan, ámde HAMIS ALAPOKRA épített.'

 A teljesség igénye nélkül (!) idézet a „Nemzeti Hitvallás” szövegéből (zárójelben, dőlt betűvel a szerző, LHA elemzői kérdései, megjegyzései):

 

„(...) Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

(Ha ez igaz /binárisan '1' értékű/ állítás, akkor

   a./  hazánk ma is alkotmányos királyság,

   b./  a Szent Korona a szuverén, azaz: ő az ország tulajdonosa, a hatalom birtokosa /és nem a 'megvezethető' vagy éppen terrorizálható, zsarolható nép/,

   c./  az 'alkotmányos állami folytonosság' pedig jogfolytonosságként – azaz a Szent Korona jogának folyamatosságaként – kell, hogy megjelenjen; ugyanis csak így tud 'alkotmányosan folytonos' lenni a múlttal; a nemzet sok évezredes múltja, egysége, nemzedékek sora épp a Szent Koronában, annak szimbolikájában, azaz megvesztegethetetlen közösségi értékrendjében /„ellenállási záradék”!/ találkozik. E konstrukcióban ki van iktatva az egyéni emberi gyarlóság, esendőség bármiféle megnyilvánulási lehetősége, viszont biztosítva van a közösség – és a közösségét híven szolgáló egyén – érdekeinek arányos védelme /„jogok és kötelességek összhangja”!/.

A mai valós helyzet ezzel szemben 'alkotmányos állami folytonosság' nélküli, azaz hamis alapú /binárisan '0' értékű/).

Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.

(A második mondat természetes igazsága az első mondatból logikusan következik. Az első mondat is egy igaz mondat, csak éppen – vélhetően aljas, 'megvezető' szándékkal – elmaradt a logikus továbbgondolása, így a későbbi kapcsolódó cselekvés is!!! A matematikai logika követelménye és az időtényező egységes – egyidejűséget is követelő/!/ – kezelési rendszerében egyetlen kézenfekvő kérdés adódik:

Ha igaz /binárisan '1' értékű/ a „nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését” állításunk, akkor ezzel törvényszerűen együtt jár egy kezdő dátum: 1944. 03. 19.  Azaz: nem ismerjük el az e naptól történtek jogosságát. Ez pedig egyenértékű azzal a ki nem mondott igazsággal, hogy a korábbi – 1944. 03. 18-ig tartó – időszakot „tokkal-vonóval” elismerjük; tehát a 'felfüggesztett történeti alkotmányt' csak vissza kell helyezni felfüggesztés előtti helyzetébe, azaz: országunk jogrendjének alapjául!!!!! Akkor viszont „a valóság kényszerítő” Dieter Brüll-féle gondolat alkalmazása következtében KÖTELEZŐ elismernem azt, hogy Magyarország alkotmányos királyság, hiszen ez volt az utolsó, jogszerűen létező államformánk teljes szuverenitással a német megszállás napjáig /ez volt az utolsó '1'-es bináris kódolású államjogi helyzet a náci német bevonulásig, ezért KÖTELEZŐ IDE – a Magyar Királyság államformához - VISSZATÉRNI, és csakis innen, e helyzetből kiindulva lehet tovább indulni, mert 'tovább indulni', természetfilozófiai-természetjogi alapon, csak az utolsó jogszerűen létezett állapotból lehet!!!/. Minden más lépés a valóság megcsúfolása /bináris kódolású értéke: '0'/. )

Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.

(Lásd a fenti gondolatmenetet, hiszen szovjet megszállás alatt volt az ország; 'jó szöveg', kiválóan alkalmas arra, hogy leírói az igazság bajnokaiként tűnjenek fel az olvasó szemében. Ezáltal eredményesen tereli el a figyelmet arról, hogy csak azért születhetett meg a kommunista alkotmány, mert nem lett helyreállítva – a megszállás miatt persze nem is lehetett – a Történelmi Alkotmány, a Magyar Királyság. Erről a legfontosabb lényegről egy szó sem esik; persze, mert épp ezt kell elkendőzni-eltitkolni: ne is jusson eszébe senkinek... A Magyar Királyság helyreállítása esetén ugyanis érvénytelen a rabló-privatizáció /hiszen elveiben ellenkezik a Szent Korona értékrendjével/, nincs magyar államadósság /hiszen a Magyar Királyság nem vett föl hiteleket, csak az elmúlt 67 év idegen érdekeket kiszolgáló, illegitim magyar vezetői: népköztársasága és köztársasága/, és így a királyság intézményének puszta helyreállítása révén a magyar állam és a magyar nemzet máris megszabadulna az adósrabszolgaságtól... /jelenleg nem királyi személyben kell gondolkodni, hanem a királyság intézményében és jogrendjében; történelmünk során többször is irányította hazánkat kormányzó, pl. Hunyadi János, Kossuth Lajos, Horthy Miklós/; a még korábbi időkben két személy /kende és gyula/ látta el a szakrális vezetés feladatait.)

Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.

(Nemes érzelmekre építő, egyúttal sunyi, elkendőző, pontatlan, hazug fogalmazás! Vérlázító, ahogyan az emberek általános tájékozatlanságára, jóhiszeműségére épít, arra, hogy a 'népek' általában nem képesek konkrét jogi, történelmi, filozófiai kategóriákban gondolkozni, legföljebb megértik a nekik 'tálalt' szöveget:

   a./  nem rögzíti konkrétan a szöveg az időpontot, hogy mikor volt – szerinte – az 'első szabad Országgyűlés'. Emögött jó eséllyel az a sanda szándék rejlik, hogy az olvasó szeme előtt ne jelenjen meg a konkrét dátum – 1990 tavasza –, mert akkor talán az is eszébe jut, hogy akkor még hazánkban tartózkodtak a megszálló szovjet hadsereg erői. És félő, azon is elgondolkodik, hogy 'hatalom nem alkotmányozhat'. Főleg idegen fegyveres megszállás – tehát idegen hatalmi kényszer – alatt nincs 'szabad alkotmányozás'. Márpedig az 1990 tavaszán lebonyolított választások alapját az 1989. október 23-án kihirdetett 'alkotmány-tákolmány' képezte!!! A szovjet hadsereg utolsó alakulatai viszont 1991. június 18-án hagyták el Magyarország területét. Azaz: nem volt itt sem szabad alkotmányozás, sem szabad választás!!!

Akkor viszont ama egykori képviselők léte és a kimondott határozatuk is jogérvénytelen /bináris érvényességi kódja mindkettőnek '0'/.

   b./  Sajátos igazságot rögzít mégis az Alaptörvény fent idézett mondata, mely szerint 'mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki': ezt a forradalmunkat is leverték a szovjet-orosz katonák, szabadságunkat /a binárisan '1'-es értékűt!/ elfojtották, és ez a jellemző hazánk mai állapotára is, konkrétan: az elfojtott szabadság, az adósrabszolgaság. E kifejezések viszont nem rokonértelműek a vágyott – politikai és pénzügyi-gazdasági  függetlenséggel járó – szabadsággal...)

Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének. (…)

(Lásd a korábbi gondolatmeneteket! Egyrészt megszállt országban nincs sem 'állami önrendelkezés' /bináris kódja '0'/, sem 'szabadon választott népképviselet' /bináris kódja '0'/, másrészt az 'elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát' kifejezésben az 'elveszített' és a 'visszaálltát' kifejezések KÖTELEZŐEN egyetlen értelmezést engednek meg: az adott dátumhoz kötődően a Magyar Királyságban testet öltött állami önrendelkezés veszett el; visszaállítani nem lehet mást, csak a Magyar Királyságot!!! A 'vissza' igekötő így – és csakis így – értelmezhető-értelmezendő!!!

Mivel „ősi és mind ez ideig jogszerűen nem módosított törvényeink értelmében /Pap Gábor/” Magyarország Történeti Alkotmánya érvényben van, a magyar haza 'alkotmányos rendje' is csak ezen alapulhat; így nem beszélhetünk 'hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdeté'-ről. A 8. pontban fent idéztük Tudós-Takács János jeles gondolatmenetét, ebből kívánkozik ide egy rész: '(…) az alkotmány lényege (...) változhatatlan, csak koronként a körülményekhez kell alkalmazni. Ez az alkalmazás azonban már nem az alkotmány lényegét változtatja meg, hanem az alaptörvényt módosítja. (…)'  Tekintve, hogy a 2012. 01. 01-től érvénybe lépett joganyag címe hivatalosan – nagyon helyesen –  'Magyarország Alaptörvénye', teljességgel helytelen 'alkotmányos rend kezdetéről' beszélni: e fogalmazás hazug, megtévesztő /bináris érvényességi kódja '0'.)

Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk. (...)”

( Már az első tagmondattal is súlyos bajok vannak: valódi jogrendünk  /bináris érvényességi kódja '1'/ alapja csakis érvényes, de figyelmen kívül hagyott Történelmi Alkotmányunk lehet /legalábbis 1222 – az Aranybulla – óta, majdnem 800 éve, ez mindennek az ALAPJA/. Az Alaptörvény viszont alá van rendelve az Alkotmánynak. Így szakmailag is megalapozatlan /binárisan '0' értékű-érvényességű/ az első mondat.

Ettől az Alaptörvénytől hideglelést kapna a Múlt és a Jövő minden tisztes magyarja, aki tisztában van a Történeti Alkotmány életfilozófiájával, azzal, hogy az Élet Értékrendjén, annak védelmén alapul; ezzel szemben mai életünk a pusztulás, a Halál Értékrendjét testesíti meg /lásd pl. népesedési statisztikánkat!/. Ezért az ősöknek vagy az utódoknak eszük ágában se lenne ilyen jellegű 'szerződést' aláírni.

'A nemzet akaratát' pedig végképp nem fejezi ki a jelenlegi Alaptörvény! Kérdés: mikor nyilváníthatott véleményt a magyar nemzet arról, hogy – 1944. 03. 19 után – végre újra királyságban, a Magyar Alkotmányos Királyságban akar élni?! Mindenki tudja, hogy ilyen vélemény-nyilvánításra nem volt lehetősége a magyarságnak; nemzetünk – az elmúlt szűk hét évtized /!/ alatt – egyszer sem nyilatkozhatott arról, hogy miként választaná meg 'a formát, amelyben élni szeretne'... Azaz a második elemzett mondat érvényességi bináris kódja 'nulla a négyzeten'...)

Gödöllő, 2012. október 06.

                                                 Ludányi-Horváth Attila

         (okl. közgazda, szakkonzul, nyugalmazott diplomata, „újparadigma-elemző”)



 Vissza az oldal tetejére