From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Saturday, April 27, 2013 4:58 PM
Subject: Lemondok az AJET tagságomról – immár írásban sokadszor.
Tisztelt AJET!
Lemondok az AJET tagságomról – immár írásban sokadszor.
Megtisztelő volt a felkérés, de úgy érzem, nem találom a helyem, sőt nem értem a működési logikát a munkacsoport tevékenységében. Amit nem értek, abban hogyan vehetnék részt?
1. A „tagozat” tagjaként egyetlen AJET ülés jegyzőkönyvét kaptam meg ezidáig – tudomásul veszem, nem igénylem többet, de kijelentem, hogy a jegyzőkönyvekkel nem érthetek egyet, mert nem is láttam őket. Másik probléma az, hogy szerintem tévedés ezekről az ülésekről jegyzőkönyvet készíteni, inkább az ügyrenddel kapcsolatosan kibontakozott csiszolgatós munkára lenne szükség, amelynek ǿ változata lehet egy utóbb mindenkinek körbe küldött emlékeztető (de nem úgynevezett hitelesített jegyzőkönyv, amit nem kapnak kézhez a résztvevők).
2. Olyan munkákhoz sem tudok kapcsolódni, amelynek végzésére felajánlást sokadszor hallhattam, de semmit sem láthattam belőle. Az ilyen felajánlás (nem állítom hogy szándékosan), oda vezet, hogy az adott légkörben mintegy lebeszéli a jelenlévőket vállalás tevéséről, amit utólag már nehezebben pótolnak. Ami engem illet - nem kell nekem minden munkában benne lennem. De elvégzetlen munkához nehéz véleményt fűzni. Ha véleményem nem érdekes (akár mert nincsen elvégezve egy munka), akkor mi végre ténferegjek ott? Furcsa ellentmondást érzek a kapacitás hiánya és a munkába való bekapcsolás visszafogottsága közt (akkor is ha nem szándékos). Az AJET tagjai érdemi munkát inspirálhatnak, szervezhetnek, de a jelek szerint a maguk személyében érdemi elméleti munkát végezni nem alkalmas csoport. ezt maguknak is tudomásul kell vegyék, esetenként ügyrendjüket tovább érlelve. Mert nem a résztvevők véleménye, munkája a döntő, hanem hogy egyes témaköröket a résztvevők vagy meghívottak munkájával képesek-e feldolgozni.
3. Egyszer már átéltem ebben a szervezetben, hogy látszólag megkérdezték a véleményemet (hogy bösztörpusztai rendezvényen alkotmányosságról mit kellene nyilatkozni), majd szó nélkül figyelmen kívül hagyták (ama nevezetes eset, hogy nyilatkozatot nem kívánt tenni alkotmányosság ügyben az MSZ, de erről hallomásom szerint más megkérdezetteket sem tájékoztatott, aki véleményt mondott, csak a csend volt teljes). Ismét hasonló helyzetbe nem kívánok kerülni.
4. A hajdani dicsőség emlegetése nekem nem osztályrészem. Ezzel nem tudom az időt tölteni. Nem voltam benne részes, sőt bizonyos fokú távoltartást érezhettem azok részéről, akik benne voltak – ami érthető, egy emberi dolog, a társadalmi és munka kapcsolatok szerveződésének lehetséges velejárója - de ha ilyen fenntartás van, akkor tudomásul kell venni.
5. Blokkolva (blokkolódva) látom a munkacsoport működését, amit sajnálok. Javítsatok ki, ha nem igaz amit mondok. A lelkiismeretével számoljon el mindenki. Az én tévedésemre, sőt szereptévesztésemre is van esély. Korrigálni kell.
6. Hogy egyértelművé tegyük a helyzetet, ezért kérem egyenként a tagozat tagjainak nyilatkozatát, hogy immár vagy negyedik lemondásomat az AJET tagságról olvasták, megértették, tudomásul vették.
Szerintem érdemi munka nélkül vesződséges a formát építgetni. Ha valami mégis megindulna, ahhoz gratulálok, s ha az általam érintett témakörökben a véleményemet kérdezik, arra ha lesz rá lehetőségem, válaszolok. Az ügyrend körüli munkát pedig igen figyelemre méltónak találom, nem amiatt húzódok vissza. Továbbá megjegyzem, hogy nem kívánok szavazni semmiről, ami látszat, diszfunkcionális és elfedi, hogy nem találjuk a cselekvés módját.
Ha majd lesz rá alkalom, kedv, megváltozott lehetőség és hajlandóság, természetesen nem leszek makacs, meghívottként munkában örömmel veszek részt. Amennyiben az általam kezdeményezett dolgokban valami fejleményre sor kerül, azt helyeslem, akár az én részvételem nélkül (vagy azzal együtt) – nem fogok szerzői jogot igényelni, ahogyan eddig sem tettem. De az ellenkezőjét sem kell önszorgalomból visszatérően kiprovokálni, ha elmúlt az a korszak, az a helyzet, amikor aktivitásomra szükség, lehetőség volt, akkor semmiféle üres látszattal nem kell másokat terheljek.
Budapest, 2013 04 27
üdvözlettel
Fáy Árpád