From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Wednesday, August 28, 2013 7:30 PM - To: 'Dr. Léhmann György' - Cc: 'miniszter@ngm.gov.hu' - Subject: RE: Nyílt levél Varga Mihály miniszter urnak
Tisztelt Ügyvéd Úr!
Laikusként, aki saját érintettségén felül is érdeklődik a pénz mibenléte felől, arra keresem a választ, hogy mindazon fölül, amelyet Ügyvéd Úr felsorol itt lentebb olvasható levelében, hogy a bankok a hatóság védelmét élvezik űzelmeik jellegétől, törvény avagy alkotmány sértő voltától függetlenül vagy éppen annak ellenére, illetve azt fedezendő (kimerítve az ENSZ korrupció elleni egyezményének számos bekezdésében foglalt ismérveket a súlyos állami korrupcióról - amelynek szövegét ügyvéd úr korábbi leveléből ismerem), szóval mindezen felül, ha már úgyis lopkodásról van szó, miért nem említtetik meg az oklista ellopása?
A jó néven nem vehető banki űzelmek védernyői ugyanis elsősorban nem az állami intézkedések, hanem azon lényegi kérdés vizsgálatának elmulasztása, hogy mit keres a banki hivatkozásokba szőve az ügyfelek egyoldalú, rendkívüli azaz katasztrófa helyzetre vonatkozó, közgazdasági szempontból evidens, magától értetődő szerződés módosítási indokainak nagy része a banki oldalon? Tehát a bankok nemcsak hogy az ügyfelek kárára járnak el, azaz szolgáltatás helyett közgazdasági értelemben csalásból élnek, hanem ráadásul idegen zászlóval is fedezik kifogásolandó űzelmeiket. Az ügyfél zászlaját lobogtatva. És az államnak nem tűnik fel? Sőt a legtöbb devizahiteles sértett és devizahiteles érdekvédő sem érti, hogy saját ügyfél oldali zászlaját lobogtatva kalózkodnak a nagy bankok az ügyfél sérelmére, minden szerződéshez hamisított oklistára hivatkozva?
Ilyen kontraproduktív szabályozással az a csodálatos, hogy van még a térképen Magyarország felirat. Mert ez az oklista vissza-nem vétel egy hathatós radír e felirat megmaradása ellen. Mint gazdasági alanyt semmisíti meg az állami elismeréssel kalózkodó banki cselfogás, az ügyfél-oldali oklistát magába olvasztó banki oklista okirathamisítása, amely minden józan érdeklődő szemét kellene kiszúrja, hogy itt a tény és az irat szövegezése elemi erővel ütközik.
Hogyan lehetne gazdasági emelkedést várni egy olyan országtól, amelyben megengedett, hogy a szolgáltató szolgáltatás helyett provokált rendkívüli helyzetben az ügyfél hátrányára használhassa fel az ügyfél védelmére való eszközöket? Pontos logikai megfelelője ennek a képtelenségnek az volna, ha közúti karambol után a vétkes jármű vezetője kapna kártérítést, az ártatlan károsulttal pedig devizaárfolyamos érveléssel megemelt biztosítási díjat fizettetnének utólag. Lehetetlen? Nem, valóság, a jelenkor valósága, ebben élünk. A kormány pedig a hasonlattal élve a vétkesnek fizeti ki a vétlen áldozatra rótt pluszterhek egy részét – méltányosságból az áldozat iránt, és nehogy a vétkes megorroljon.
Aztán nem értjük, miért döcög a magyar gazdaság?
Meg azt sem értjük, hogy a gazdasági szerződések kötésének alanyi jognak kellene lennie végső soron a természetes személyek számára (lásd végső fogyasztó és végső tulajdonos). Ahhoz az kellene, hogy a szerződési gyakorlatot ne kalózok felügyeljék. A szerződések elszámolásukhoz ha pénzt használnak, akkor a pénzhasználat nem fordíthatja visszájára a szerződő felek alanyiságát. Az oklista, mint szerződési tartozék ellopásával sem.
Szóval minden tiszteletemmel együtt kevésnek és elégtelennek tartom a semmisségre való hivatkozást. Mert a hatalmat gyakorlók át fognak lépni rajta. Ellenben az oklista lopásokról szót ejtve egy sokkal általánosabb, elemibb szintre érünk. Tényleges rendszerváltási feladat rajzolódik ki. A proletárosító diktatúra el nem takarított romjainak egyik következménye az oklista ellophatósága, amire senki sem figyel fel – mert a proletár diktatúrában ezt nem oktatták, ennek nem volt jelentősége, ez nem volt érzékelhető még rendkívüli helyzetben sem. A szerződés ugyanis a szovjet megszállási proletár diktatúrában sosem volt szent, sem rendkívüli, sem általános helyzetben. A bankok semmi mást nem tettek, mint ennek a reflexnek az árnyékában, a szereplők legteljesebb tájékozatlanságának árnyékában és a szereplők (adósok, politikusok, legtöbb banki munkatárs) minimális szereptudatának, szerepidentitásának, hivatástudatának legteljesebb hiányában – szépen belefeküdtek a kínálkozó zavarosba. És a kormány a jelek szerint felesküszik a kalózoknak mint ama magyar országgyűlés Mária Teréziának. Szerepzavarból, identitás hiányból. Feleslegesen és a kibontakozás útját talán szűkebbre torlaszolva.
Már ha jól értem.
De érdemes lenne utána gondolni.
Nem kizárva, hogy nem csak az elméleti igazságoknak van helye az ég alatt. De az elvi igazságokat viszont tudni kellene legalább, egyértelműen.
üdvözlettel és minden tisztelettel munkájáért
Fáy Árpád
From:
Dr. Léhmann György [mailto:lehmann@invitel.hu]
Sent: Wednesday, August 28, 2013 4:04 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Nyílt levél Varga Mihály miniszter urnak
DR. LÉHMANN GYÖRGY (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176 és 06-20/49-39-85l) ügyvéd irata e-mail: lehmann@invitel.hu ==========================================================================
Varga Mihály miniszter Úrnak
B u d a p e s t
Tisztelt Miniszter Úr!
Tegnapi napon az ECHO TV esti Híradójában a Bankszövetség Főtitkára – Kovács Levente – a Bankszövetségnél történt tegnapi megbeszélésre hivatkozva azt nyilatkozta, hogy
„A mai javaslatainknak az volt a célja, hogy a hiteles ügyfeleknek a teljes körét fedjük le. Ezen belül is a jól fizető lakáscélú devizahitelesek számára kínálunk majd egy igen kedvező konstrukciót.”
Majd a Híradóban Ön nyilatkozott az alábbiak szerint:
„Az a célunk, hogy egy olyan megoldást találjunk, mely az ügyfelek terheit jelentős mértékben tudja csökkenteni és eleget tud tenni annak a kormányzati elvárásnak, hogy a jelzálogalapú devizahitelek azok a magyar piacról, pénzintézeti piacról kivezetésre kerüljenek.”
Tekintettel arra, hogy jogi képviselőként 700 olyan ügyfelemet – illetve azok társait – képviselem bankok elleni bírósági eljárásokban, akik a devizában nyilvántartott forinthitel szerződésükben fellelhető, bankok által diktált szerződési feltételek érvénytelenségét kívánják bírósági ítélettel megállapíttatni, sajnálatosnak tartom azt, hogy ügyfeleimnek megbízása nélkül kíván az ellenérdekű bankokkal az ügyfeleim által megkötött polgárjogi magánszerződéseivel is kapcsolatosan úgy tárgyalni, mintha a tárgyalások során ügyfeleim érdekeit is szem előtt tartaná.
Ügyfeleim elvárták volna azt, hogy ha már mindenáron véget kívánnak vetni a bankok által előidézett állapoton, akkor legalább a jogi képviselőjüktől – tőlem – megkérdezték volna azt, hogy egyetértünk-e az Önök tevékenységével, vagy sem. Éppen úgy, mint ahogy bíróság előtt sem szokás a bíróságnak a peres felek megkérdezése nélkül dönteni.
---------------------------
Ezért kérdésük nélkül fejtem ki 700 adós ügyfelem képviseletében az alábbiakban álláspontunkat.
A tegnapi napon elhangzott mondata szerinti kettős célból az utóbbi miatt semmi szükség nincs arra, hogy akár a Bankszövetséggel, akár az adósokkal, vagy bárkivel megbeszélést folytassanak, hiszen az esetben ha az a kormányzati elvárás, hogy a jelzálogalapú devizahiteleket „kivezessék” a magyar piacról, akkor akár soronkívűli eljárásban egy héten belül hoznak egy olyan törvényt, mely szerint a törvény hatálybalépését követően megkötött devizalapu kölcsönszerződés semmis, és ezáltal ez a kivezetési kormányzati probléma rendezésre került.
Ami pedig az ilyen törvény megalkotásáig megkötött devizaalapú kölcsönszerződést illeti, ezekre vonatkozóan ez a „kivezetési” szándék értelmezhetetlen, és főleg törvénysértő szándék akkor, ha ezzel arra gondolnak, hogy az eddig megkötött devizában nyilvántartott forinthitel szerződést forintosítják, azaz a kölcsönnek devizában történt megjelölését a korábbi szerződés helyébe lépő újabb szerződéssel megszüntetik.
Méghozzá úgy, hogy közben államtitkáruk – Dr. Orbán Gábor – által kijelentik azt is, hogy jobban nem járhatnak a forintosítás során a devizahitelesek, mint a forinthitelesek. Azaz egy szintre akarják hozni jövőre nézve azoknak a devizában nyilvántartott adósoknak jövőbeni terheit a forinthitel szerződést kötő adósok terheivel.
Arról pedig mélyen hallgatnak Önök is és a Bankszövetség is, hogy mi lesz azzal a több mint háromezer öngyilkos adósnak családjával, és a többi, bankok által készített törvénytelen, devizában nyilvántartott szerződés miatt tönkretett családdal, azoknak eddig bekövetkezett kárával.
A kormányzat eddigi nyilatkozatából úgy látom, hogy szándékuk szerint fátyol rá, több is veszett Mohácsnál a magyarból, hát felejtsük el.
Be kell látniuk, hogy a károsultakkal szemben érzéketlenül, és törvénytelenül kívánnak belenyúlni olyan problémába, amihez egyébként ugyanúgy, mint az általam képviselt 700 adós, más adós sem adott Önöknek felhatalmazást.
-------------------------------
A probléma megoldásához természetesen a Polgári Törvénykönyvnek hatályos rendelkezéseiből kell kiindulni. Abból a jogszabályból, melynek egyetlen tételét még csak meg sem említik a probléma megoldására tett javaslataik alapján.
Elfogadva azt az állításukat, hogy a devizában nyilvántartott egy hibás termék, természetesen ebből kiindulva kell felépíteni a problémának törvényes megoldási lehetőségét akár bíróság előtt, akár azon kívül is.
Ellenben Önök akkor is, amikor az árfolyamrögzítésről szóló törvényt 2011-ben kezdeményezték, akkor is tudták azt, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés egy hibás termék.
Minden közepes képességű másodéves joghallgató egyszeri ránézésre megállapítja azt a bankok által készített devizaalapú kölcsönszerződésekről, hogy az okiratból nem lehet megállapítani a törvényszöveg szerinti „adós köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni”, szerződés létrejöttéhez kötelező szerződési feltételt, - ezért ez a szerződés létre nem jött szerződésnek tekintendő általában a semmiség jogkövetkezményével, - és Önök mégis „gyűjtőszámla” és hasonló fogalmakkal változtattak a törvény szerint az egyébként tehát létre nem jött szerződést.
Az általam képviselt adósok számára és szerintem minden jogász számára is felfoghatatlan az, hogy törvényalkotást javasolva miként mert a kormányzat ily módon szembe menni a Ptk. 198. §-ból következő rendelkezésekkel:
2. Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatások nem érhetők el.
2) A szerződés érvénytelensége azt jelenti, hogy az ilyen ügyletnek nincs kötelem keletkeztető hatálya, az ilyen szerződés joghatás kiváltására alkalmatlan. A Ptk. 198. § (1) bekezdés terminológiáját használva: az érvénytelen szerződés nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultságot a szolgáltatás követelésére. Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye tehát az, hogy az ilyen szerződéshez nem fűződhetnek a felek által célzott joghatások.
Önök már 2011-ben is tudták azt, hogy a bankok által szerkesztett devizában nyilvántartott forinthitel szerződés hibás termék, Igazságügy Minisztérium által kétségtelenül ismerték legalább ezt az 1/2010. PK Vélemény szerinti megállapítást, de Önöket mindez nem zavarta.
Hogyan magyarázzam el ügyfeleimnek azt, hogy Önök már az árfolyamrögzítésről szóló törvényalkotásukkal is a törvényes előírásokat, az alkotmányos rendet azért vették semmibe, mert ennek a törvénynek alapján megkötött gyűjtőszámlahitel szerződést is saját szájuk íze szerint a bankok szerkesztették közjegyzői segítséggel.
És utóbbiak által még a biztonság kedvéért szerkesztett adósi tartozáselismerési és szerződésmódosítási okiratok által biztosították a bankokat arról, hogy nem lehet baj az adósoknak korábbi, törvénytelen kifosztását eredményező tevékenység miatt.
Fenti nyilatkozataik és korábbi Dr. Orbán Gábor államtitkári nyilatkozatok arról győznek meg, hogy a most leírt törvénytelen és alkotmánysértő tevékenységüket folytatni kívánják a Bankszövetség egyértelmű támogatásával.
-----------------------------
T. Miniszter Úr!
Ha megengedi, visszatérek az Önök által is elismert hibás terméknek problémájára.
Önök úgy állítják be, hogy a devizában nyilvántartott forinthitel szerződés valamiféle ördögtől való olyan sajnálatos szerződési forma, mely hazánkban nem vette figyelembe az elmúlt éveknek bankoktól függetlenül bekövetkezett gazdasági élet alakulásával kapcsolatos sajátosságait és ezért tulajdonképpen senki nem felelős. Sem a bankok, sem a PSZÁF, vagy az állam, illetve az adós sem.
Attól függetlenül, hogy kizárólag az adós viseli minden következményét ennek a sajnálatos állapotnak, a hibás termék sajátosságának következményét, de a jóságos állam és főleg a bankok most összefognak és megmentik jövőre nézve a adósokat.
Szerintem Önök tudják legjobban azt, hogy ebből az állításukból egy szó sem igaz, és ezt bizonyítja az, hogy az Európai Bíróság által hozott minden ide kapcsolódó ítéletben megfogalmazott, minden európai ország kormányzata által indítandó közérdekű pereket hazánkban sem az erre jogosult minisztériumok sem, a Legfőbb Ügyészség nem hajlandó megindítani.
Azért nem indítják meg bíróság előtt ezeket az eljárásokat álláspontom szerint, mert tartanak attól, hogy a „hibás termék” következménye nem valamiféle fátum miatt lenne bíróság által megállapítva, hanem a bankok által diktált, és bankok, vagy közjegyzők által szerkesztett szerződések feltehetően banki csalárd magatartás eredményeként.
Logikátlan, zűrzavaros és főleg teljesen törvénytelen alapokon nyugvó kormányzati nyilatkozatokból kiindulva határozottan állítom, hogy az ilyen bírósági döntéstől való félelmükben történik most minden a bankok részéről éppúgy ebben a kérdésben, mint a Kormányzat részéről. Alappal félnek attól, hogy a hibás terméket jelentő kölcsönszerződés miatti polgári jogi és esetleg másfajta felelősség is elkerülhetetlenül megállapításra kerül.
Azaz attól félnek, hogy nemcsak a jövőre nézve kell valamiféle tessék-lássék intézkedéssel befogni az adósok száját, hanem az elmúlt években bekövetkezett károkozásokkal is el kell számolniuk a bankoknak.
Úgy, ahogy egy tisztességes demokratikus jogállamban illik.
Egyébként ahhoz, hogy ne legyen hibás termék a devizában nyilvántartott forintkölcsönre vonatkozó szerződés, mindösszesen annyit kellett volna írni az okirat szerkesztőjének, hogy
A felvett kölcsön összeg 10 millió Ft. A kölcsön visszafizetésének futamideje 200 hónap, ügyleti kamata a kölcsön ki nem fizetett részének évi 4 %-a.
A kölcsönnek egy havi, adós által a szerződés megkötését követő hónaptól havonta, minden hónap 15. napjáig fizetendő törlesztő részlete 50.000.-Ft. Az évi kamat összegének 1/12-ed része ugyanekkor fizetendő.
Felek tudatában vannak abban, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a HUF/CHF középárfolyam 150, míg a CHF – svájci frank – Svájci Nemzeti Bank által megállapított jegybanki alapkamata 2 %.
Fentiek figyelembevételével az alábbi törvényi rendelkezés alkalmazásával
Ptk. 231. § (1) Pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.
(2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.
felek megállapodnak abban, hogy adós a havi kölcsön és kamatösszeg fizetési kötelezettségét a teljesítés időpontjában Nemzeti Bank által meghatározott HUF/CHF középárfolyam és 150 HUF/CHF árfolyam hányadosával szorozva köteles fizetni, míg az
ügyleti kamat százalékos mértéke minden megkezdett évben – január 1-től – olyan arányban változik, ahogy 2 %-os kamathoz képest a CHF – svájci frank – jegybanki alapkamata a Svájc Nemzeti Bank közlése szerint ezen a napon megállapításra kerül.
Ez lett volna a felek szándékának megfelelő PSZÁF által is hirdetett, és minden tekintetben törvényes, a magyar hatályos jogszabályoknak megfelelő szerződés, bankok számára elegendő hasznot hozó hibátlan termék.
Csakhogy ez nem volt elég a Magyarországon tevékenykedő bankoknak. Talán tudták, talán sejtették azt, hogy hazánk kormányzata mindenkor védeni fogja az ő akár törvénytelen érdekeiket is, és ezért nyugodtan előállították a hibás terméküket, az általuk diktált szerződésüket.
És ennek a banki elvárásnak most Önök maradéktalanul megfelelnek. Minden elkövetnek azért, hogy se a polgári jogi, sem az esetleges büntetőjogi felelőssége a bankoknak, valamint az őket segítőknek megállapításra kerüljön.
Helyes bírósági eljárás esetén Ptk. 523. § 1. bek-e szerinti törvényi előírás be nem tartása miatti hibás termékű szerződés miatt a Ptk. 200. § 2. bek-re, Ptk. 205. § 2. bek-re, Ptk. 209. § 1. bek-re hivatkozással kell mindösszesen kérni a szerződés érvénytelenségének szerződés aláírására visszamenőleg hatályú megállapítását, és a Kúriának július 4-i hasonló témájú peres eljárásban hozott ítéletének megfelelően a Ptk. 237. § 2. bek-e alapján a szerződést hibátlan állapotba hozza a bíróság.
Ennyi az egész. De ehelyett a Kormányzat fenti okok miatt mindent elkövet a vétkes bankok megsegítésére.
---------------------------
Fentieken túl természetesen kifogásolom az olyan kormányzati szándékokat is, amit Dr. Orbán Gábor államtitkár kijelentéséből tudok.
Azt, hogy valamiféle olyan törvény meghozatalára kíván törekedni a kormányzat, hogy a törvényben megjelölt szerződést minden adósnak meg kell kötni, illetve aki nem hajlandó mégsem megkötni, annak erre vonatkozó nyilatkozatot kell tenni.
Bízom abban, hogy az Államtitkár úrnak ez a közlése egy elhamarkodott közlés volt, hiszen nem feltételezem róla azt, hogy alkotmányos alapjogokat sértő törvény meghozatala mellett kardoskodna.
Mert ugye minden adósnak kölcsönszerződése a tulajdonjoggal kapcsolatos rendelkezési jogot érinti, és mivel az emberi élethez és egészséghez való jogot követően ez a tulajdonjog a legalapvetőbb alkotmányos alapjog, nem feltételezem azt, hogy a Kormányzat olyannyira nekiveselkedett a bankok felelősségének eltussolásával kapcsolatosan, hogy hajlandó ennek érdekében hazánkban egy rendkívüli állapothoz hasonló állapotot teremteni az emberek tulajdonjogával való szabad rendelkezési jognak befolyásolásával.
Háborús állapot esetén szokásos magántulajdonban álló gépjárművek tulajdonjogával az államnak rendelkezni, de hazánkban békeidőkben még a legnagyobb válságban sem volt erre még gyakorlat.
Különösen nem akkor, ha ezzel mindösszesen egy feltehetőleg csalárdul eljáró csoport érdekeit szolgálja az állam. Javaslom T. Államtitkár Úrnak és a Kormányzatnak azt, hogy figyelmesen tanulmányozza a
„a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról”
szóló 1931. évi XXVI. Törvénycikket, melyből megtudhatja azt, hogy egy alkotmányos rendben működő ország a legnagyobb gazdasági válság idején is meddig mehet el a magántulajdon korlátozásával kapcsolatosan.
Persze egészen más a helyzet akkor, ha a Kormányzat az alkotmányos rendet háttérbe helyezi a feltehetőleg csalárd magatartású csoport felelősségének eltussolása végett…
===================
Végezetül T. Miniszter Úr engedje meg azt, hogy felhívjam figyelmét arra, hogy amennyiben az Államtitkár úrnak fentiek szerint kifogásolt kijelentése a Kormányzat álláspontját tükrözi, akkor ennek a kijelentésnek tartalma szerint a címzett adósok felé ez azt az üzenetet jelenti, hogy vagy aláírod adós a bankok által újból megfogalmazott, törvényen alapuló, ezért soha többet tisztességtelenséggel kapcsolatosan nem vizsgálható, a múltat elfelejtő, felelősséget meg nem állapító, jövőre vonatkozó jelentéktelen előnyöket tartalmazó szerződést, vagy megláthatod magad adós.
Magadra vess adós, ha a bíróságnál úgy fognak eljárni veled szemben, mint ahogy a Fővárosi Törvényszéken immár hónapok óta eljárnak, magadra vess, ha rendőri segítséggel végrehajtási eljárás keretében a semmis szerződésből fakadóan kivernek a saját házadból, magadra vess, ha földönfutóvá válsz, magadra vess, ha családtagjaid az öngyilkosságot választja.
Nincs más mondanivalóm. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sötétség van ebben az országban.
Siófokon 2013. augusztus 28. napján.
Dr. Léhmann György ügyvéd – 700 adós és tsai képviseletében