a lakossági nyitott pozíció
From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Thursday, December 27, 2012 10:51 PM
To: 'illisz@vipmail.hu'
Subject: reagálás dr Léhmann György és Varga István levélváltására -
ötletek jeligére
Tisztelt Doubravszky György, pénzügyi jogok biztosa!
Érdeklődéssel várom tevékenységét.
Ma láttam meg honlapján a felhívást, hogy várja az „ötleteket”.
Korábbi devizahiteles levlistákon folytatott levelezés során részemről ismét felmerültek olyan kiinduló, sarkalatos szempontok, amelyek révén rendezni lehetne áldatlan pénzügyi kultúrálatlansági helyzetünket.
· Felvetettem, hogy az úgynevezett „oklistákat” a bankok tulajdonképpen ellopták, hiszen azok túlnyomó részt olyan tételeket soroltak fel, amelyek nem annyira a bankok kockázatát növelték a korábbi, szerződéskötés kori helyzethez viszonyítva, hanem éppen a hitel felvevőkét, az ügyfelekét. Miért nem az ügyfelek (vagy érdekvédelmi képviseletük) módosíthatják egyoldalúan a banki hitelszerződéseket, például a munkanélküliség magasba szökése esetén? – Ezt az érvelés természetesen a bankot a banki művelet (likvid hitelösszeg és nem-likvid jelzálog közti művelet) lebonylítójaként, adminisztrátorként, nem pedig a hitelezett pénz eredendő tulajdonosaként veszi számításba. A banki pénzteremtési technikát tehát, ha használjuk, alapvetően ügyféli kompetenciába valónak értem azon biztonsági tartalékráta előírással, amely ma is létezik, használatos.
· Felvetettem továbbá, hogy ha már a ptk szerinti szerződéskötési ismérvek előtérbe kerültek, meg kellene fogalmazni az üzleti szerződés ismérveit, feltételeit, eszközeit (elkülönítve például bármiféle nyílt vagy trökkös csalástól, diktátumtól vagy éppen a szerencsejáték szerződéstől). Az alapjaiban átgondolt üzleti szerződésnek egy modulja lehet fogalmaink szerint a pénzhasználati modul. Tehát a szerződési szabadság elszámolási eszközeként kell tekinteni a pénzt, a pénzkezelést, és annak a vízcsapszerelőhöz vagy TV-műszerészhez hasonló specialistájaként a banki szolgáltatót – jól elválasztva a pénztulajdonlási kérdésektől. Egészen új szerepkörbe kerülhetnének a banki ügyfelek a saját jogukon, a nekik tulajdonképpen származékosan alárendelt banki szolgáltatáshoz viszonyítva (autóhasználat és autószerelő hasonlattal is élhetünk, a cselekvő, cselekvésre jogosult szerződő alany és a pénzkezelési technika, eszköz szolgáltató specialistája között).
Nehéz ilyen átfogó kérdésköröket felvetni, még akkor is, ha olvasható az Ön inspiráló felhívása a http://www.penzbiztos.hu/nyitolap/udvozlet.html internetes címen.
Mai este érkezett az alábbi levél Léhmann ügyvéd úrtól közre bocsátva, és volt benne egy mondat, ami jó alkalmat adott egy kis mértékben részletesebb felvetéseket tennem. A kulcsmondat körbejárását követően levelem végén kékes háttér előtt tettem egy részletesebb felsorolást a pénzügyi kultúra terén tehető, szélesebb társadalmi közeget érintő, intézményi fejlesztésekben is tovább gondolható javaslatokból.
Tisztelettel, munkájához sok sikert és boldog új esztendőt kívánva
Fáy Árpád
From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Thursday, December 27, 2012 10:23 PM
To: 'Dr. Léhmann György'
Subject: RE: Hivatkozásom kiegészítése Varga István által, és erre
válaszom
Tisztelt Léhmann Úr!
Elérkeztünk egy ponthoz, amit 22 éve kerülget a magyar pénzügyi kultúra.
Fel lehet-e tenni, hogy ki az alanya, a jogosultja, a megrendelője, az eleve érdekeltje a pénzügyi szolgáltatásoknak?
Válság, vagy szolgáltatási hiba esetén ki kit fog kiszelektálni? A bank az ügyfelet vagy az ügyfél a bankot?
Tehát egyáltalán nem látom egyszerű kérdésnek, hogy a bank milyen jogon fedezteti le a maga deviza ügyleteit a lakossági ügyféllel (amint mások sem, csak én had fogalmazzak meg erről pár mondatot).
Lehetnek egy nagy játékasztalon a cselekvők, a játékosok a bankok, és lehetünk természettől fogva mi a sakkfigurák az ő kezükben, az ő kockázatkezelői stratégiájukban?
Ez nonszensz, mégis ezért a hozzáállásért történhetett meg, hogy velünk bármit meg lehet etetni. ezt a képtelenséget fejezi ki az enyhén szatirikus, tárgyszerűnek szánt közlés:
„Ugyanis a bank nem hagyhat un. nyitott pozíciót, azt le kell fednie. lefedte - a lakosság fizeti. ”
És a lakosságot miért nem értesítik 22 éve az ilyesféle szabályokról? A lakossággal miért hagyatnak állami segítséggel, állami felügyeleti cinkossággal előnytelen nyitott pozíciókat? Ott kezdődne a pénzügyi érdekvédelem, hogy ha valaki analfabéta szó szerint, ha fogyatékos, ha gyámolításra szorul, ha nemtörődöm, egyszóval ha fogyasztó, akkor ne lehessen eléje tenni egy szerződést, amely nem hívja fel a figyelmét, hogy le kell zárnia neki is a pozícióit (amennyiben azt nem kötelező a banknak a fogyasztó javára automatikusan megtenni biztosításokkal és számos egyéb formában)! Beszélnek itt össze-vissza a közjegyzői felelőtlenségről! Közjegyző? Remek lehetőség, hogy ő kérje számon hitel ügyintézésnél végső soron, kötelezően, a közjegyző anyagi felelősségére elhagyhatatlanul, hogy hol a nyitott pozíció lezárása?
Hogy ez lehetetlen? Miért lehet akkor kötelező autóbiztosítást köttetni a szerencsétlen autósokkal? Meg casco felhívást eléjük pakolni minden egyes autós irat intézésénél. Meg a jogsiját hosszabbítgatni? Kötelező elsősegélyládáért zaklatni őket (rablógyilkosok hajkurászása helyett)?
Vagy miért jobb, ha a végrehajtó megjelenésekor a harmadikról ugrálnak ki az emberek a lakásuk ablakán, mint ha a járdán gázolná el őket az autó? Egyik esetben elkapják a sofőrt, a másik esetben fel sem merül a bankos, közjegyző, végrehajtó, PSZÁF-es és a többiek sittre menetelése.
Engem az a nyitott pozíció mellbe vágott mint vitorlázó koromban a bumm. Szerencsére akkor csak meglegyintett. Ez is meglegyintett.
A pénzügyi kultúránk, ha intézmény rendszerünket nézzük, akkor nem jobb mint Majakovszkij fürdőszobája (Hofi Géza halhatatlan előadásában*** - A vers címe: Proletár vagyok – érdemes szembesülni vele, hogy ne legyünk pénzügyi törekvéseinkben, álmainkban, magyarázatainkban is még mindig proletárok).
Mert nincs pénzügyi műveltség, olyan tudás anélkül, hogy ne tudnánk a pénzműveletek jogosultját, cselekvő alanyát megnevezni.
Hiába szerzett valaki diplomát a Dimitrov téren, pénzügyi főiskolán gyorstalpalón, levelezőn, Oxfordban vagy bárhol a világon - ha nem tudja megnevezni, kiinduló pontként kezelni az alanyt, a jogosult alanyt, akinek önszervezési eszköze a pénz, akinek a szerződéses szabadságát szolgálja a pénzmodul, a pénzhasználat, akkor semmi érdemlegeset nem tud az illető.
Nem állítom, hogy egyszerű az ügy.
De Ön ügyvéd úr, egyike volt az elsőknek, akik a széles nyilvánosság elé mertek lépni olyan kijelentéssel, hogy ha valaki belép egy bank ajtaján, attól még nem szűnik meg embernek lenni, abban az ajtóban a ptk hatálya nem szívódik fel az személyét illetően. Tudom, hogy a ptk-t nem maga találta ki, tudom, hogy egy fejlettebb pénzrendszerben legalább paradigmaként ott van, a mienkénél sokkal jobban mindenkinek a fejében, hogy mire való a pénz (vagy sejtem legalább), de itt a mai határok közt a falak rengetésével ért fel a cselekedete (és had ne soroljam azoknak a nem is túl hosszú, de egyre bővülő sorát, akik hasonlóan remélnek, mernek vélekedni, akik a proletár kényszerzubbonyból megpróbálják kidugni a fejüket – magukért, másokért).
Alkotmányfelfogásban is kifejezhető a dilemma, aminek a folyománya a jogfelfogás is.
· Ha az állam önmegtartóztatása az alkotmány, akkor ha az állam eltűri, hogy a bank a kiegyensúlyozott működése érdekében a lakosságra terheljen bármit egyoldalúan deviza alapú hitel vagy más trükközés révén, akkor az rendben van, ilyen a bankvilág meg az ő állama, nem lehet kifogásolni semmit, mert a nagy „ÁLLAM” most nem gondolja másként. El kell viseljük, mint a hóesést.
· De ha az alkotmány a nemzet, a nép, a társadalom államalkotó akarata, elvárása az állami működéssel szemben (és a 2011-es alaptörvény bevezetője elvileg erről szól), ha az állam a társadalom önszabályozó, önirányító eszközrendszere, akkor a bank nem egyensúlyozhatja ki imígyen a költségvetését, a kockázati portfólióját, bármijét a mi egyetértésünk nélkül, ránk erőltetve hatósági közreműködéssel a saját mohóságát, végső soron kudarcait - amint egy rabló sem egyensúlyozhatja ki a maga bevétel-kiadás szaldóját a kirakatüvegeken átnyúlkálva. Mert nem a betörői zsebek egyensúlya az államérdek sem az azt legitimáló közérdek.
Amit a devizahiteles botrány felszínre hozott, az a pénzügyi kulturálatlanságunk alapvető tulajdonsága, a lényege szerint.
Az jut az eszembe erről a nyitott pozícióról, hogy a proletár diktatúrából kifelé mászkálva át kellene gondolni, hogy
· mit jelent a pénzügyletek cselekvő, cél meghatározó, létében jogosult alanyának, felelős cselekvőjének lenni (egyénként és közösségként)?
A nyitott pozíciók kezelése mellett felmerül bennem
· a lakossági lét, a legáltalánosabban vett életpályamodell megfogalmazásának szükségessége.
A nyitott pozíciók kezelése?
· És a jövedelemforrások elvi lehetőségének katasztere, portfóliója? Hátha ott is hasonló profi átvágásoknak lehetünk elszenvedői? Ez is a tágan vett pénzügyi kultúra részének tekinthető (ha már minden privatizációs, gazdaságfejlesztési projektnél utólag hangoztatott kifogás a pórul jártakkal szemben, hogy oda kellett volna figyelniük, mint devizahiteleseknek a lezáratlan banki pozíciók sajátságaira).
· És folytatható a sor az ország lakosaira értett, legáltalánosabban vett életpályamodell tipikus kiadásaival (az oktatási költségektől az egészségügyieken át a felszámolás útjára került közbiztonság finanszírozottságáig – aki törődik magával, az fizessen külön pénz biztonsági őrzésért ennek-annak-amannak),
· majd a két oldal közti műveletekkel (hogy az újabban sokat hangoztatott, de hivatalosan mindmáig szabályozási tilalom alatt levő egyéni csődöt elkerüljük).
· Folytatható a pénzügyi kultúra intézményeinek jegyében a magán és köztulajdon típusok funkcióinak megnevezése, és annak alapján eltérő szabályozás alkotása, érvényesítése
· valamint az országos, a nagyszervezeti, vállalkozási és egyéni gazdálkodási feltételek, intézmények éles elválasztása. Hogy a devizahiteles pénzügyi nagyvállalkozási típusú stiklik a lakossági lét letámadására tilosak legyenek (amint tilos elvileg fegyvertelen civilek ellen tankot, atombombát, napalmot, szemre célzott gumilövedéket és egyebet bevetni, vagy húszezer voltot vezetni 220 volt helyett a háztartásokba).
· Az adózásban például fel kellene oldani kétségkívüli szerkezeti ellentmondást a pénzügyi józanság, pénzügyi kultúra és azon látszólagos helyzet között, mintha indokolatlan és részvétlen túlerővel kergetné az adózókat a milliárdos költségvetésű APEH-NAV-stb. --- ahelyett, hogy felmerülne az adózó adóképességének, életviteli önállóságának védelme, legalább szoftveres menedzselése, segítése (az adóhivatali informatikus költségvetés rögzített, kis %-ában, az éves állami költségvetések elhagyhatatlan töredékéből).
o Amikor az adózó állampolgár banki visszaéléstől, munkahely vesztéstől, érdektelen állami intézményektől körbevéve, sarokba szorítva van kitéve az adóztatásnak függetlenül attól, hogy személyes életvitelének forrásai, eszközei biztosítva vannak-e (vagy ami ugyanennek a helyzetnek egy közvetettebb variációja, amikor egymás után vonják meg tőle az oktatási, egészségügyi, közbiztonsági stb szolgáltatásokat, amiket a szabad piacon aránytalanul nagy áron nyilvánvalóan nem tud kompenzálni – főleg nem munkanélküliségtől, állami elhanyagoltságtól, egyre erősebb jogbizonytalanságtól és alapvető politikai bizonytalanságtól sújtott időszakban – mert szemkilövető parlamenti jelenléte nem a politikai rendszer iránti bizalmat növeli, amint a pénzügyi kultúra Majakovszkij által megénekelt fürdőszobai szintje sem).
El kellene gondolkodni, hogy az állam csak az úgynevezett természetes monopóliumok jövedelméből nem tudná magát megfinanszírozni, vagy a mainál sokkal nagyobb mértékben finanszírozni – emelve a pénzügyi kultúra minél több szegmensét mind intézményekben mind törvényi szabályozásban, mind érdekvédelemben stb-stb?
A pénzügyi kultúra állapota, szintje bizonyos mértékben értékforrás, termelési tényező, pénzfedezet, az ország jólétének egyik biztosítéka – sőt forrása (ma inkább megcsapolója).
Milyen jó volt, mennyire gondolatébresztő volt a megfogalmazás: „Ugyanis a bank nem hagyhat un. nyitott pozíciót, azt le kell fednie. lefedte - a lakosság fizeti.” És a lakosságot miért nem értesítik 22 éve az ilyesféle szabályokról? A lakossággal miért hagyatnak állami segítséggel, állami felügyeleti cinkossággal előnytelen nyitott pozíciókat?
Tisztelettel mindenkinek
köszönve az ügyvédúr levelét,
a rá adott tömör és rövid, továbbgondolkodásra alkalmat adó bankos levelet
. . .és boldog új esztendőt kívánva
Fáy Árpád
***
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij:
Ivan Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba
Proletár
vagyok.
Mindent megmondtam ezzel.
Éltem,
ahogy anyám világra vétkezett.
És lám,
új lakást
adott ma reggel
nekem
a Munkáslakásépítő
Szövetkezet.
Szélessége - ilyen!
Magassága -
olyan!
Szellős,
világos
és meleg.
Minden szobája jó,
de a legjobban
nekem
ez
tetszett meg!
A hold
sugaránál ragyogóbb!
Kánaánnál
sokkal több üdvöt ád,
mi ez -
de mit is gagyogok, -
ez a
fürdőszoba,
a fürdőkád.
Kinyílik az egyik csap,
kezedre - hideg víz csap.
Másik csapot csavarod,
ujjad rögtön elkapod.
Hideg vízzel
mosd a
tested,
vagy forróval -
bőröd piszkát.
Egyik
csapra "H" van festve
másik csapról -
"M"
sandít rád.
Hazajössz fáradtan,
minden jaj de vacak.
Nem ízlik a leves,
s a bugyborgó csája,
de belépsz a kádba -
s még a halott is felkacag
ennek a
hullámzó víznek a csiklandozására.
Mintha
a szocializmus lenne vendéglátód,
az élvezettől -
elakad a szusz.
A blúzod - lehúzod,
nadrágod lerántod,
kézbe a szappant
és...
zsuppsz!
Mosakszol,
mint akinek
nincsen egyéb dolga.
Hosszan...
szóval addig,
ameddig csak jó.
A fürdőszobában
egyszerre csak itt van
a nyár és a Volga.
Csak halak nem úsznak,
s nincs gőzhajó.
Lehet akár
tízesztendős
piszok a karon,
lemorzsolódik,
mint a nyírfaháncs,
akár a kéreg,
válik le a korom,
leszedi a szappan a nyavalyást.
Párázik a bőröd,
piros lesz, mint a rák.
Na most -
csavarj csak egyet:
finom,
hűvös esőjét
záporozza rád
a százlyukú vasfelleg.
Oly jólelkű és gyengéd a fürdő zuhanyja!
Rossz kedved
nyakát
kitekered:
paskolja búbod,
s nyakadra zuhanva
a két lapocka
közötti vályún lepereg.
Nedves
tested
bepakolod
bolyhos-prémes,
nagy törülközőbe.
Hogy száraz lábbal lépj ki
a kádból,
talpad alatt
rugalmasan nyúlik el
a parafa-szőnyeg.
A tükörhöz lépsz most, -
ott lóg a falon,
tiszta inget húzol
s elgondolod:
hogy szó, ami szó,
bizony finom dolog
ez a
szocialista
szovjethatalom.
..hogy ez a Majakovszkij mennyire jó pasi volt... (A kép 1926-ban Jaltán készült, mellette szerelme, Lili Brik látható. forrás: Life )
És a vers Hofi Géza által előadott változata: http://www.youtube.com/watch?v=JVaviIXi6VE
From:
Dr. Léhmann György [mailto:lehmann@invitel.hu]
Sent: Thursday, December 27, 2012 6:24 PM
To: Dr. Lehmann György
Subject: Hivatkozásom kiegészítése Varga István által, és erre válaszom
Varga Istvánnak, a Magyar Nemzeti Bank Felügyelő Bizottsága tagjának kifejezett hozzájárulásával ismertetem az alábbiakat.
-------------------------------
Mai napon közreadott, „Továbbhaladva a perben” című írásomban idéztem Varga Istvánnak egyik rádiónyilatkozatából, mely közlésemre tekintettel néhány órával később Tőle az alábbi levél érkezett:
From:
Varga István [mailto:agrinet@t-online.hu]
Sent: Thursday, December 27, 2012 3:34 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Re: Továbbhaladva a perben
Kedves Gyuri!
Látom a Kossuth rádióban elhangzott riportra hivatkozásodat. Ez így rendben.
Csupán szemléleti okból kiegészítem, hogy van ennek egy ellenpárja is. Amikor deviza mozog, de forintkamatot számolnak el. Ez pedig a két hetes jegybanki kötvények lejegyzése a hitelintézetek által. Ilyen kötvényt azok jegyezhetnek, akiknek a számláját az MNB vezeti, tehát bankok, fiókintézetek, hitelszövetkezetek. (Utóbbi sajnos elhanyagolható). Nos, ezek külföldről behozott devizát helyeznek el az MNB-ben, az MNB pedig egy az egyben viszi külföldre - devizában. Tehát nincs átváltás. Csupán a jegyzés mértékét és kamatát számolják - könyvelik - forintban. Ekkor fellép az árfolyamkockázat, ami terheli a kötvényjegyzőt, hiszen forintleértékelés esetén a két hétre kapott kamatot elnyelheti az árfolyam különbözet, mint vesztesség. Ezt ellensúlyozza a háztartásoknak kihelyezett forinthitel devizában számolása, ahonnan érkező kamat és törlesztési különbözet kompenzálja a carry trade kockázatát. Ugyanis a bank nem hagyhat un. nyitott pozíciót, azt le kell fednie. lefedte - a lakosság fizeti.
Ezt kell feltárnia az új pénzügyi biztosnak.
Sok-sok energiát és tárgyalótermi sikereket kívánok az új évre.
Üdv.,
Varga István
------------------------------
Erre a levélre röviddel később az alábbi levélben válaszoltam:
From:
Dr. Léhmann György [mailto:lehmann@invitel.hu]
Sent: Thursday, December 27, 2012 4:10 PM
To: 'Varga István'
Subject: RE: Továbbhaladva a perben
Kedves István!
Nagyon köszönöm gyors reagálásod Rád hivatkozásommal kapcsolatosan, igyekszem alaposan átgondolni mindazt amit írtál.
Első olvasatra nekem ugy tűnik a tájékoztatásodból, hogy a bank nem azért emeli különböző hivatkozásokkal az adósok törlesztő részletét, mert különben veszteségei lennének, hanem azért, mert az általuk remélt haszon nagyságát az MNB-nél növelni szándékoznak.
Azaz léteznek a valóságban azok körülmények, amikre a bankok hivatkoznak a módosítási feltételek ok-listájában, csak nem az adós-hitelező viszonylatában, hanem az MNB és hitelező közötti kapcsolatban.
Ellenben azáltal, hogy a felek egybehangzó akaratnyilvánítása hozza létre a szerződést, azon az állásponton vagyok, hogy bármelyik félnek a másik fél előtt eltitkolt feltételezése közömbös a szerződés teljesít ével kapcsolatosan, azaz a adósra nem tartozik az, hogy az MNB-nél a hitelező milyen nyereségre számított.
Egyébként pedig a forintleértékelés veszteségét álláspontom szerint is teljes egészében az adósnak kell állnia a szerződés szerint, tehát kamatvesztesége az MNB-nél a hitelező banknak ezáltal nem lehet, csupán ahhoz ragaszkodom, hogy ha egyszer a Kölcsönszerződés megkötésénél a svájci frank árfolyamához kötötték az esedékes forintban történő tőketörlesztést, akkor a bankok ne felejtsék el azt sem, hogy a svájci frank alapkamatához igazították a törlesztő részletnek kamattartalmát.
Úgy ahogy azt a PSZÁF a bankok beleegyezésével 2006-tól kezdődően folyamatosan ígérte.
----------------------------
Arra kérlek, hogy tedd lehetővé számomra azt, hogy leveledet, illetve erre adott fenti válaszomat közzé tegyem.
Megkülönböztetett Tisztelettel:
Léhmann György
---------------------------------
Az alábbiakban pedig megismétlem reggeli iratomnak azt a részét, melyre tekintettel fenti levélváltás történt:
„….. a Magyar Nemzeti Bank Felügyelő Bizottságának tagja – Varga István – ezzel az alperesi prudens működéshez szükséges beszerzéssel kapcsolatos banki problémákat nem létezőnek állapítja meg:
Alábbi helyen - Alkotó: Kossuth Rádió
Cím: Időt kérek
„Varga István: Hát ugye a média bemossa az agyunkba azt, hogy ez devizahitel, egy kicsit differenciáltabban devizaalapú hitel. Valójában egyik sem. Egyszerűen arról van szó, hogy aki forinthitelt vett fel, azzal elfogadtatta a hitelezője, hogy vele majd devizában számol el. Ennyi, nem kellett ehhez svájci frank. Tehát valójában azt tudnunk kell, hogy azok a hitelintézetek…
Riporter: Tehát azt mondja, hogy a bankok be sem szerezték a svájci frankot?
Varga István: Kétféle intézmény van, és akkor mindjárt világosabb. Van a bank és a takarékpénztár. A kettő nem ugyanaz. A takarékpénztár csak azt a pénzt helyezheti ki, amit vagy hitelként vett fel, vagy nála betétként elhelyeztek. A bank azonban pénzteremtő. A bank nem a betétestől érkező pénzt helyez ki, mint ahogy oly sokan mondják azok, akik ebben a szakmában dolgoznak…
Riporter: Hát főleg a bankok.
Varga István: Igen, a bank pénzteremtő. Neki joga van a tőkéjének függvényében azt a hitelt egyszerűen előállítani. Ez annyit jelent, hogy semmi köze a betétállományához annak a hitelnek, amit létrehoz. Ne most amikor létrehozza és lekönyveli az eszköz és forrásoldalán egyaránt, akkor ő úgy szerződik, hogy na de most svájci frank alapon számolunk el, ettől kezdődően ő csak egy látszatot, egy fiktív devizaműveletet hajt végre.
Tehát akkor, amikor azt tetszenek hallani, hogy megvette meg eladta a svájci frankot, ez nem igaz. Ez ilyen egyszerű.
Riporter: De hát ez az évszázad átverésének tűnik.
Varga István: Úgy van.”
----------------------------
Felperesnek határozott álláspontja fentiekre tekintettel is az, hogy semmiféle deviza beszerzési vagy egyéb olyan problémája soha nem volt az alperesi banknak sem – a többivel együtt – hanem csupán annyi történt, hogy valótlan közlésekkel igazoltan, minden valós, vagy törvényes alap nélkül kényszerítették az adósokat olyan pénzek kifizetésére is, ami őket nem illette.
Eldöntötték azt, hogy vagyonukat még a nyilvános cégnyilvántartás adatok szerint is legalább két és félszeresére növelik abban az időszakban, amikor egyébként valóban az ország gazdasági élete válságba került.”
----------------------------
Iratomban közölt, most idézett álláspontomat a levélváltás után is maradéktalanul fenntartom.
Siófokon 2012. december 27. napján.
Léhmann György