From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Tuesday, July 24, 2012 1:57 PM
Subject: FW: Devizahitel - A Kúria döntése --- KÚRIA Ó, te fényességes
Tisztességes és normális országban a maga korlátaival tisztában lévő államigazgatás két kézzel kap az önszerveződő civil kezdeményezések felé. Valós problémák esetén a valós civil erőfeszítéseket megbecsülik, mint előre nem kalkulált plusz erőforrást feladataik elvégzésében.
KÚRIA, ó te fényességes
Szép lassan érik a helyzet. Szembe kell nézni a helyzettel. A devizahitelek csalásdömpingje nem kezelhető kielégítően, a csalások mégcsak néven sem nevezhetőek a „nagy recept” szerint: a lényegről csak röviden, pár sorban, mert a hosszabb levezetést, indoklást, leírást a kutya sem fogja elolvasni.
Ezzel a tömörségi marhasággal nem tudom hogyan álltak a kommunizmus előtt. De mivel a szovjet megszállás ideji diktatúrában érdemi vitát semmiképpen sem lehetett folytatni, ezért csak a hangulati elemekkel operáló meghatásra lehetett törekedni. Meg kell hatni az egyébként lelkét eladta bírót, politikust, bármilyen hivatalnokot valamivel. Bármivel. Csak legyen kicsit belátóbb, csak ne a rendőrséget küldje a nyakunkra, hanem nézze el botlásunkat, például hogy élünk. És akkor hálásan fogunk rá pislogni.
Holott a frappáns, tömör rövid fogalmazás, egymondatos érvelés és társai legfeljebb könyv, tanulmány címe lehet. Ha utána nem következik a könyv lapjain a kifejtés, akkor egy idő után hatástalan, érdemi változást nem tud segíteni, legfeljebb faviccként emlegetik a vájtfülűek.
A devizahiteles ügyfelek érdekvédelme nem fog tömeghatást elérni, ha nem teszi le az asztalra a korunknak megfelelő pénzelméleti munkát, amelyben a devizahiteles csalások természete evidenciaként kiadódik – de nem pusztán mint visszaélés, mint bűntény, hanem a helyes megoldásokkal szembeni hibaként, eltévelyedésként, hiányosságok állatorvosi lovaként. És ezt amíg a bankárok próbálják a bíróságoknak megsúgni, addig jóra nem számíthatunk. Nemcsak a jelzálogos deviza alapú hitelek ügyében, hanem sokkal tágabban, a gazdaság, a társadalom által szükségelt banki szolgáltatások terén általában.
Amíg a KÚRIA (milyen érdekes, hogy indulatos szófűzésben itt egy v betű is betévedhet) mint valami cinkostárs képes a lényegtől következetesen eltekinteni, és a körmönfontan oldalirányú kérdésekre adott válaszokkal cserben hagyni a társadalmat, az érdeksérelmet elszenvedett tömeget, addig mit várjunk a politikától? A politikusokat ugyanúgy hiányos közgazdasági ismeretkör, sőt hiányos közgazdasági érdeklődés jellemzi. Ők az emberek cserbenhagyottságával, a gazdasági diktatúra fogalmával, eshetőségével nemigen akarnak mit kezdeni.
Terhes a mai politikai és jogi vezetés, elit számára a gondolat, hogy őkelme alapvetően felkészületlen lenne feladata ellátására. Hogy Smitt Pál plagizált? És hogy Smitt Pált beáldozva lehet takargatni, hogy egy egész szovjet korszak nevetséges társadalomtudományi doktorátus erdeje semmit sem ér? Mert fogalmunk sem volt holmi plágium-tisztességről? Hiszen a valóság az volt, hogy sokan köztudottan éveken át adták ki akadémiai dolgozataik témaköreit diákoknak diploma és diákköri és egyéb dolgozatokra. Nekik csak szemezgetni is elég volt a diákok észrevételeiből, sejtéseiből, erőfeszítéseiből. S ollóztak (mert ctrl C + V még nem volt). Az etikus hivatkozás mi lett volna esetükben? Hogy volt egy diák, aki mindig pimasz volt, általában kettessel űzte el, de dolgozataiban mindig volt valami gondolat ébreszt? Azt hisszük, hogy ez valami fiatalkori görcs megnyilvánulása részemről. Pedig az asszociációt, a probléma megoldás lényegét tekintve alapismeret, hogy van aki a rothadt alma szagától kap ihletet, más a szomszéddal való veszekedésben és így tovább. Plagizálni csak a kidolgozott rész ismereteket lehet. A lényeget nem.
Hogyan lehet ezt kiszűrni ma, hogy ki volt alkotó? Sehogy. És akkor valósak ezek a lopott tudományos munkák? Lesz belőlük haszna a társadalomnak? Nem –mondhatnánk, de még ez sem igaz. Mert voltak olyan viszketeg tanárok, kutatók, akik a lopott intuícióból is képesek voltak hasznosat kihozni. Nem úgy mint a KÚRIA, amely a jelek szerint képes addig koptatni a problémát, amíg sikeresen lehet semmitmondásra vetemednie. A szellemi munka máig tartó lebecsülésének köszönhetően a társadalom politika maradt impotens. Ha mégis fel akar mutatni valamit, akkor például széles körben valósággal vadássza a hangoskodó civil mezesek véleményeit, s ami tetszik belőle neki, arra ráharap. Bár nem is érti, miről van szó. Oly korban élünk, hogy írásba adják, hogy a tudományos vita kísérletét egy egyetemen olyan provokációnak tekintik, ami az egyetem pályázati finanszírozását veszélyeztetheti. S a kifejlet? Marad a reálpolitikusi érzékkel megáldott egyetemi vezető, s elmarad a tudományos vita fenyegető veszélye. És a KÚRIA megkönnyebbülten mond valami neki egyszerűt.
S ha Smitt Pál csak leírta volna azt a rengeteg sületlenséget, hiányos megfogalmazást, használhatatlan kusza gondolatiságot, ami elönti, elborítja máig például a közgazdasági gondolkodásunkat (csak úgy reflexből, minden kopizás nélkül párheti güzüséggel), akkor nem volna gond? Akkor nem lehetne olyan látványosan kikezdeni a társadalomtudományi impotenciánkat, s ezen az ingatag talajon burjánzó hatalmi arroganciát? A KÚRIA utána nézett. Minek? A sárdarabnak a felnin?
Ha a devizahiteles ügyek nyomán eredményt akarnak elérni az érdekvédők, akkor fel kell hajtaniuk azt a tucatnyi vagy talán féltucatot ha elérő pénzügyes közgazdát, akik képesek szakmai ismereteikben a hitelezés, devizapiaci műveletek, egyáltalán a pénzhasználati evidenciák megfogalmazására, közre adására, adott kérdésben tálalására.
Hogy nem a KÚRIA hanem az ügyészség? Azt kell higgyem, hogy az sincsen a képességek birtokában. Ott is csalóktól kérdezik meg, hogy le akarnak-e lepleződni. Elképesztő. A pénzügyi szabályozást tartalmazó jogszabályok olyanok mint egy készületlen diák akarnoksága, hogy terjedelmileg kompenzálja azt, nem is tudja milyen tantárgyból ír dolgozatot.
Nézzük Csak a címszavakat:
Nem jogsértő az egyoldalú szerződésmódosítás
Nem elvárható az árfolyam-becslés
Igen, ez így van, engem is bántott a leegyszerűsített megközelítés. A rendezetlen pénzügy ismeretek talaján nagy bátran tett kijelentések. Ha a mozgó deviza árfolyamokhoz való menetközbeni igazodás szerződésmódosításnak számít, akkor vakvágány a szerződésmódosítás kifogásolása. Ha az árfolyamok változásához kötik a részleteket, akkor vicc a jövőbeni árfolyam előre jelzését elvárni a banktól. Csakhogy tisztelt bíróságok és ügyészségek. Maguk olyan nagy fejek a nyomozásban. Hogyan nevezik azt a bűnözői módszert, hamis nyomra vezetést, amelyben egy részigazságra terelik a figyelmet, amelyben idő után kiderül, hogy az alperesnek van igaza, és a lényegi átverés pedig orvosolatlan marad? Mert erről van szó banki szektor méretben. A lényegénél fogva átveréses devizahitelek egy morzsájáról sikerült nagyívűt mondaniuk.
Gondolom egy valamirevaló igazság-szolgáltatásban ezekért a lényeget kerülő címszavakért, a mögöttes társadalmi problémák ismeretében ha nem is lincselésre kerülne sor, de minden bizonnyal a hivatástól való eltiltásra. Orvosnál hasonló mellébeszélésért a diploma vissza vonása bizonyára több országban ismeretes megoldás a betegek védelmében.
Megint egy szakmai portál ad hírt egy ítélkezésre jogosult fórum hamis megállapításaiból, minden kritikai él nélkül. Mert a Kúria ezzel a nyilatkozatával melléfogott --- HACSAK --- hacsak a szakmai fórum nem hiányosan idézte a Kúria határozatát.
Hasonló volt amikor a rendszerváltás első éveiben az alkotmánybíróság kijelentette, hogy vívmány a magán és köztulajdon közti jogegyenlőség kimondása. Holott alkotmányos szinten, a rendszerváltás folyamatában ennél nagyobb marhaságot nehéz volt kitalálni (nem csak alkotmánybíróság tett kísérletet hosszú sorban az überelésre, azaz ehhez hasonló értelmetlenségek további h angoztatására). De mindenesetre ez a kijelentés már egy műfaji különállóság. Ízlelgessük a féligazságok hazugságát, mint modellértékű félre vezetést, amely amúgy a rendszerváltásra volt jellemző. A magántulajdon és a köztulajdon közti funkcionális különbséget kellett/tudták eltakarni a szemek elől. Erre szolgált a jogegyenlőség hivatkozásának cinikus, buta, sem bíróságon sem más fórumon és módszerrel eddig számon nem kért --- de annál megtévesztőbb használata.
Ha jól értem, a bírósági rendszerünk, főleg annak teteje, azt a játékot űzi, hogy részkérdésekre tereli a kommunikációt és részterületek részigazságait hangoztatva mossa kezeit egy genocidiummal felérő visszaélés förgeteggel való cinkosságban.
Védekezhet a Kúria, hogy ő nem ismeri fel a visszaélés tulajdonképpeni mivoltát? Jogilag nem tudom mi a helyzet a mai bírák és mai ügyészek világában. De társadalmilag hogyan lehet az ellen védekezni, hogy bajban mint egy PSZÁF fordul az emberek ellen az igazságszolgáltatás? Hogy jön ahhoz a KÚRIA, hogy a társadalmat olyan helyzetbe hozza, hogy a hatalommal, állami megfinanszírozással rendelkező intézményeit mentegesse ki a felelősség, a munkavégzés alól, cserben hagyva azokat a milliókat, akik azért fizetik az állami intézményrendszert, hogy az szakmailag jól eljárva biztosítsa a társadalom rendes életviteli feltételeit.
A jelenlegi helyzet tehát az, hogy az érdekvédők megbirkózhatnak egy esélyt jelentő feladattal. A társadalmi szakosodott intézményrendszer impotenciáját, diszfunkcionalitását látva maguk mennek utána a devizahitelek rejtelmeinek – egészen a banki szolgáltatások ellátatlanságának bizonyításáig (kikerülve azokat az egyetemi kapacitásokat, amelyek elvből a támogatási pénzekért lihegve hazudoznak a diákjaiknak, a szakmai nyilvánosságnak, mindenkinek az égvilágon, akiről úgy tudják, hogy mint egyetem esetleg bármikor tőlük függhetnek --- De mert Smitt Pál lemondott, talán úgy érzik megúszták a sokkal nagyobb botrányt. Nemhogy a jéghegy csúcsa, de a tengeralattjáró kis zászlórúdja letörött, a felszín alatt meg minden megy tovább mint régen --- nagy a diktatúra túlélő állatkertje).
Gyakorlatilag a KÚRIA e megnyilvánulása az állam részéről olyasmi kijelentés, hogy ha nem oldjátok meg az állami elvonások (a ti finanszírozási képességeteket gyengítő elvonások) és az állami működésképtelenségek (amit helyette ti eszköztelenül megcsinálhattok, ha vállaljátok) ellenére a problémátokat, akkor nem fognak zokogni a sírotok felett (vagy esetleg kaptok egy koszorút utólag --- nem fejenként, hanem mondjuk milliónként egyet, ha már nagyon kínos lesz).
Nem tudom érthető-e. Talán az állam intézményei a devizhitelek ügyében a lakossági önszerveződésre, öntevékenységre (szuverenitásra) való képességet provokálással, túlterheléssel kívánják kirobbantani (jószándékukat feltételezve)? Jó kifejezést használtam? –Mintha orvosilag lenne ilyen módszer, például a sportedzés elméletében. Tehát tudja a KÚRIA, hogy nem teljesíti hivatását, hogy látszólag a bankokkal a lakosság ellenében munkálkodik. De ezt vállalja, mert kényelmes, mert alul finanszírozott, mert (… ha megkérdezhetnénk tőle, akkor talán …).
Azt mondják, a bíróság arra válaszol, amiről kérdezi a felperes. A KÚRIÁT is köti ez az elv? Mert akkor az érdekvédőknek fel kell kötni a gatyát. Madzaggal, dróttal, kötéllel (minél diktatúra ízűbb, annál adekvátabb). Node abban is meg van kötve a bíróság keze, hogy azon a szinten közeledjen a problémához, amilyen szinten a felperes vagy akár az alperes megnyilvánul? Tehát ha hajléktalanok képletesen az utcai paplanjukkal a hónuk alatt jelennek meg a tárgyaló teremben, akkor a bíró üzen a jelmeztárba, és maga is hajléktalan cuccokat rak ki az asztalára?
Vagy a bíróság a lényegig hatolhat? Megállapíthatja, hogy a pofozkodás mögött rablás van, mégha ezt a pereskedők nem is mondják ki de a tényállás egyértelmű? Nem minden tolvaj és sértett tudja fejből felmondani a btk-t, ptk-t és társait.
A bíróság joga vagy éppen gátoltsága a lényeglátásra igen alapvető kérdés. Ha a bíróságnak nincsen joga a lényeg után hajtani, akkor teljes a funkcionális analfabétizmusa, akkor nevetség az egész, úgy ahogyan van. Na akkor kell sürgősen az igazság-szolgáltatást kivenni az elnevezéséből, mert egy örök megtévesztés az emberek számára. Mint amikor a szülészet valójában temetkezési szolgáltatás, vagy a tudományos akadémiának neveznénk a sintértelepet. A bíróságnak az a szerepe, hogy ha nem is mint jégtörő hajó inspirálja a tudományos kutatást társadalomtudományokkal összefüggő kérdésekben, de legalább annak élvonalával tartson iramot, az alapvető lenne. A deviza hitelek ügyében ez döntő tényező. A KÚRIA csak osztogatja a kokikat a bankok ügyfeleinek és azok érdekvédelmi próbálkozásainak, vagy adott esetben jelzi például, hogy a hazai pénzügyi könyvelési szabályok (amiket pld az adóhivatal próbál mindenkin számonkérni), megfelelő szintűek-e, illetve működőképessé teszik-e a könyvelést alap feladatára, a valóság számon tartására?
A részkérdésekben való hablaty, ami az iskolában bármi okból unatkozó, érdektelen kisdiák univerzális álcája (készületlenség, értetlenség ügyekben), az sajnos létezik egyetemi szinten is (és sokkal ártóbb mint Smitt Pál doktori másolása, mert ő legalább feltehetően értelmes szöveget emelt be sorai közé --- szemben az értelmetlen szövegeketm kibúvókat gyártó PSZÁF-el, KÚRIA-val és társaikkal). A mindennapi életben, egyébként érthetően, amire olyan jól ráharapott az ember 20 valahány évi iskola alatt, azt akaratlanul folytatja a „valóvilágban” is (legfőképpen mert annyira jól illeszkedett ez a végül is komolytalan viselkedés a diktatúra legyen mindenki csendben, lényeghez senkinek semmi köze elvárásához). Visszaüt alkotmánybírói szinten éppen úgy, mint az ügyészség, bíróság (KÚRIA), és politika vezetésében, működésében. Hablaty-szokás alapon viszont nem lehet az ország gazdaságát rendbe tenni, sem a jogrendszerét, sem az állampolgárok aktivitását élesztgetni saját ügyeikben. Ha az állam magára hagyta őket.
Elég erős harapófogó szorításában vannak a devizahitelesek példának okáért, mert a hablaty-kultúra köpönyege alól ők is nehezen lépnek ki, másrészt ha mégis kilépnek, akkor szembe találják magukat a hablaty-köpönyeg alatt tovább melegedő állami intézményekkel.
Szóval talán meg fognak kövezni (nem csak a hosszú fogalmazás miatt), mert azt vetem fel, hogy a pénzügyi ismeretek mozaikjaival semmire sem lehet menni – mert a KÚRIA mozaikos reflexeivel találhatjuk szembe magunkat. Hogyan juthat el az érdekvédelem odáig, hogy kíméletesen természetesen (nem olyan stílusban ahogyan én teszem talán) de szembesítse a magyar igazságszolgáltatást a saját felkészületlenségével pénzügyi kérdések elbírálási feladataiban? Ami pedig a bíróságok bankos tájékozódását illeti, melyik rabló fogja úgy kiokítani a bírót, hogy tollba mondja a bírónak saját maga elleni ítéletet?
Mindez nem azt jelenti, hogy én mindent jobban tudok mindenkinél. De azt igen, hogy habár az ember tojást maga nem tud csinálni, annak ellenére a záptojás szagát azonosítani tudja. Szóval fertelmes zápszagot kell bátran beazonosítanunk, aztán vagy lesz bátorságunk, erőnk a továbbiakhoz vagy nem. De a zápszagot akkor is néven kell nevezni, ha a KÚRIA felől érkezik.
Tisztességes és normális országban a maga korlátaival tisztában lévő államigazgatás két kézzel kap az önszerveződő civil kezdeményezések felé. Valós problémák esetén a valós civil erőfeszítéseket megbecsülik, mint előre nem kalkulált plusz erőforrást feladataik elvégzésében.
Szemben velünk, ahol még mindig második világháborús utócsatározásokat játszogatva a KÚRIA ipi-apacsot játszik olyan alapon, hogy aki előbb nyilvánítja ki, hogy a bankokkal van, az a nyerő. Hatóság a lakosság ellen, szövetségben pénzügyi erőkkel? Ez mint tudjuk vegytiszta kommunizmus. Amerikai bankárok pénzén szovjet forradalmárok a havi terrornormák teljesítésében. . . Talán túlzás. Túl realisztikus a kép. És mi adott rá alkalmat? Hát a devizahiteles állami PSZÁF és KÚRIA ügyeskedések. Vagy úgy. Az indulat érthető, meg jogos, de mégis a hangvételt uraljuk, fogjuk vissza. Mondjuk finoman …… (tessék, lehet finomabban fogalmazni – de a mondanivaló kiherélése nélkül).
FÁ
Rossz hír a devizahiteleseknek - fontos döntést hozott a Kúria
A Kúria elvi határozata szerint nem ütközik a jó erkölcsbe, ha a hitelszerződésekben a kamat mellett költséget és díjat is felszámolnak a bankok, amennyiben a dokumentum megfelelt a hatályos jogszabályoknak.
A Napi Gazdaság keddi számának cikke
Egyre komolyabb törésvonal rajzolódik ki az alsóbb szintű bíróságok és a fellebbviteli fórumok ítélkezési gyakorlatában a devizahitelek kapcsán: a Kúria a Bírósági Határozatokban közelmúltban megjelent egyik elvi határozata sok szelet kifog azon érdekvédők vitorlájából, akik szerint a devizahitel-szerződések szinte minden pontja törvényellenes.
A Kúria döntésében leszögezte, nem tekinthető a jó erkölcsbe ütközőnek, ha az adott pénzügyi intézmény a kölcsönszerződésben nemcsak kamatot, hanem költséget és díjat is felszámol − ha a dokumentum megfelelt a szerződéskötéskori és a jelenleg hatályos jogszabályoknak. A hitelintézeti törvény (hpt.) márpedig lehetővé teszi kamaton felül díj és költség felszámolását − az egyetlen korlátozás, hogy ezeket a tételeket egyértelműen kell meghatározni.
Nem jogsértő az egyoldalú szerződésmódosítás
A bíróság szerint hasonló okból önmagában nem sérti a jogszabályokat az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége sem, mivel a hpt. 210-es paragrafusa − kizárólag a kamat és a költségelem esetében − előzetes meghirdetés és meghatározott feltételek mellett változatlanul lehetővé teszi az ügyfél számára kedvezőtlen egyoldalú szerződésmódosítást.
A Kúria döntése ezzel megismétli a korábban már a PSZÁF által is jelzett megállapítást, amely szerint a jogvédők alaptalanul gondolják, hogy a 87/102/EGK-irányelv egyik bekezdése alkalmazható ebben az esetben. Az utóbbiban szabályozott rendelkezések ugyanis nem irányadóak a jelzáloggal terhelt ingatlanfedezetre, így nem határolják be a nemzeti jogalkotó szabályozási lehetőségeit sem. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az adott esettel kapcsolatban ugyanakkor a Kúria megjegyzi, a felperes beadványa nyomán azt nem kellett vizsgálnia, hogy az érintett egyoldalú szerződésmódosítás jogszerű volt-e.)
Nem elvárható az árfolyam-becslés
Komoly hatása lehet az elvi határozat azon pontjának is, hogy az árfolyamváltozás becslése nem elvárható a banktól, s nem része a teljes hiteldíjmutatónak sem. A banknak a hatályos jogszabályok szerint csak annyi volt a kötelessége, hogy erre a kockázatra felhívja az ügyfél figyelmét, a tájékoztatás meglétét a szerződéshez kapcsolt nyilatkozat bizonyítja. Arra pedig a polgári törvénykönyv rendelkezései adnak iránymutatást, hogy a devizahitelnél a pénztartozást − ellenkező kikötés hiányában − a teljesítés helyén alkalmazott fizetőeszközben (azaz forintban) kell megfizetni, más pénznem esetén pedig a fizetendő összeget a fizetés idején és helyén érvényben lévő árfolyam figyelembevételével kell kiszámítani.
A fenti döntés azt jelzi, hogy a hitelszerződések generális megtámadása aligha lesz járható út, ugyanakkor egyedi esetekben a bankok követhettek el hibákat − a felelősségteljesebb jogi tanácsadók eddig is az egyedi perindítások pártján álltak.
Az ügyfél is elismerte, hogy a szerződés tartalmát a szerződéskötéskor a maga számára előnyösnek érezte, az abban foglalt feltételek akaratának megfeleltek, a hitelszerződés csak utóbb, a külső körülmények megváltozása miatt vált számára szinte teljesíthetetlenné − fogalmaz a Kúria indoklása.