From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Monday, July 22, 2019 9:09 PM
To: 'Bokor Levente' <lbokor2@axisvm.com>
Subject: RE: [Fil.Társ.] Fwd: Thilo Sarrazin: a muszlim hatalomátvétel egyszerű matematika

Kedves Levente!

Azt hiszem valóban nem élvonalbeli kérdésről van szó a mi szintünkön, hanem a mi személyes tájékozódásunk a mérvadó.

A magam részéről egyszerűen elrugaszkodni próbálok a mostanáig polkorrektnek mondott következetlen beszédtől (próbálok legalább némileg eligazodni a hatalom szolgálatában eldurvult kultúrharc kulisszái között).

Vegyünk sorra néhány szempontot, mert nem egészen értem, mit kellene adatolnom a meggyőzés érdekében:

·         a keresztény hitrendszeren belül sokféle felfogás él egymás mellett a társadalom műveltségi, erkölcsi rétegződésének is megfelelően – és mégis közös szálra vannak felfűzve.

o   a „hiszem, ha nem tudom” változatot egyszerűen tévedésnek tartom filozófiailag akármelyik plébánossal is kellene szembe kerülnöm miatta. (Jáky Szaniszló neve nem jutott eszembe minap, amikor beszéltünk telefonon – ő sem mérvadó tekintély számomra, legfeljebb jó példája a keresgélésnek, Ő AZ „ELHISZEMET” ERŐLTETTE és személyes megkérdőjelezhetetlen kultúrharcos meg felekezeti elfogultságát hirdette … a református nem is ember de lagalábbis bizton nem igaz keresztény stílusban.)

o   A hit mint egyénileg átélt, vállalt eszme és cél rendszer a norma és nem az ismeret kategóriájába tartozik. Nem ismerek ma itthoni vagy külföldi olyan tekintélyt, akire ezügyben érdemes lenne hivatkozni (a mostani egyházfő mintegy kihozza a színre azokat a katolikusokat, mint Müller püspök is, akik konzervatívnak mondható álláspontjukat pengeélességgel képesek megfogalmazni – de mint számonkérhető normát mintha irreális követelmények elé állítanák a hívők normakereső, norma elfogadó ám normateljesítésben mégiscsak esendő tömegét). Személyesen inkább olyat ismerek, akire ezelőtt 50 évvel e tekintetben (a hit normarendszere) lehetett hallgatni, ma már azonban megöregedvén és elbizonytalanodván nem fáraszthatók effélével.  

·         tévedhetetlenül és mindörökké a keresztény (vagy különösen a katolikus) egyház marad a hitrendszerek kétségtelen csúcsa? Eszemben sincs ilyet állítani. Azonban ami eddig történt, annak alapján azt hiszem, hogy a kijelentés minden visszásság, a kitűzött normákhoz képesti botladozás ellenére megengedhető az eddig történtekre vonatkozóan. De nem képzelem, hogy az egyéni lelkiismeret intézményét nem ismerő iszlám vagy a kvázi két és félezer évvel ezelőtti gondolati szintet, erkölcsöt hangoztató óhitűek szóba jöhetnének mint konkurencia. Ami ma összedőléssel fenyegeti a kereszténységet, az egy hatalmi harc, aminek nem tudom a kimenetét. Nem is hiszem, hogy azt kell higgyem, annak csak egy, ráadásul számukra előnyös kimenete lehet. De remélem, hogy a hatalmi harcban nem fog elenyészni mindaz, amit többezer év eredményezett.

·         Hogy mi az autentikus, abban zavarban vagyok, amint láthatod is nem egyszer. Amit autentikusnak jelentenek ki, azt ellenőrizni is kell, kinek-kinek a maga erejéig. Van persze kivétel. Szabó Árpád 1960-61-es tanulmányában nem érte el a féltucatot azon szöveghelyek száma, ahol olvasóként beszúrtam, hogy itt van a dolgozat gyengéje, kiérleletlen megállapítása. És nem a legfőbb megállapításairól tudtam ilyen megjegyzést tenni.

·         A monoteizmus mint a tudományos gondolkodást megalapozó absztrakciós szint vonzó megfogalmazás, de ha közelebb megyek hozzá, mintha árnyalni lehetne a képet.

o   Először is sokat olvastam (és nem jegyzeteltem belőle), hogy a sokistenhit megítélés (megállapítás) sok esetben teljesen téves, mert sok példa volt rá, hogy a város egyistenhívő, a birodalom viszont (pantheonba?) gyűjtötte a meghódított városok isteneit, és ezáltal a városokat lelküknél fogva is megragadta. A globális birodalomépítők ma is játszanak egy kortárs pantheon kilakításának törekvésével.

o   Másodszor a regnálás, fennmaradás, újratermelődés során lehet azt mondani, hogy a monoteizmus jól összevág a fejenkénti nevelődés során a tudományos gondolkodás megalapozásával. Azonban amikor a keletkezés korát nézzük, mintha nem ilyen egyértelmű lenne a sorrend. Arisztoteleszt nem lehet levezetni az ótestamentum őt megelőzően keletkezett fejezeteiből. De még Platónt vagy Szókratészt sem.

o   Harmadrészt az úgynevezett három monoteista vallás szerepét sem lehet egybevetni a modern tudományos gondolkodás létrehozása terén. Voltak egyes fejezetek, amikor mindegyik képviselői szerephez jutottak, de jobbára a reprodukcióban. Mert a kreatív szemléletet, amely nem csupán minden lehetőséget megenged, próbálgat, válogat („a győztessel kíván lenni”), hanem amely létrehoz a korábbinál jobbat – tömegében – az csak a görög hagyományokat felkaroló (és leginkább, legeredményesebben felkaroló) kereszténység. Itt nem sok helye van a polkorrektségnek a tisztánlátás, önismeret rovására.  

Ez jutott eszembe hamarjában, bővebb kifejtés és előírásos tiszteletkörök nélkül.

FÁ