From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Sunday, October 20, 2019 9:41 AM
Subject: ----V I T A ? --- RE: A pont az pont , kifejtve a lényeget - Re: MIFÉLE PONT ??? --- RE: [Fil.Társ.] Végre pont kerül a klímavita végére

 

Kedves László!

Elég rövidre sikeredett spamos szüneteltetésem.

Amit a mindenféle műszeres hőmérsékletekről írtál, egy komplex szemléletet sugall részedről. Végső soron az emberi ítélő képességnek kell válogatnia, értékelnie a mechanikus műszeres mérési eredményeket. Új területen nincsen szabvány mérnökök, fizikusok számára sem.

A filozófiában kicsit más a helyzet. Abban a tekintetben, hogy itt nincsen az a visszacsatolás, amit a természettudományok tényei nyújtanak. Itt a tényeken kívül másról is szó van. Az ítélőképesség, absztrakciós hajlam sokkal erősebben számít. Ez sem ezoteria természetesen, de műszeres mérésre egyáltalán nem lehet támaszkodni sem a matematikában, sem a filozófiában. Filozófiában még kevésbé mint a matematikában, hiszen a matematika alapjait is a filozófia adta.

Az európai, úgymond görög filozófiai alapok, amiket nagy vonalakban a kereszténység mentett át számunkra a történelem évezredein keresztül sajátosak, nem az egyetlen lehetséges megoldást, szemléletet jelentik. Azonban ahogyan a kereszténységet nehéz lenne tőlük elszakítani, úgy a modern technikát sem lehet elszigetelni a forrásától, tehát a görög filozófiai alapállástól (aminek kiérlelése a görögöknek eltartott vagy négy évszázadig). Csetlettek-botlottak ezen idő alatt, próbálkoztak sokmindennel. A görög filozófia zegzugos botorkálásában mai szemmel talán a legmélyebb pontot a szofisták jelentették a maguk cinikus paradoxon-mocsarukkal. Ebből emelkedett ki a Szókratész-Platón-Arisztotelesz vonal.

Intuitív alapon véltem rálelni az „arisztoteleszi fogalmi sablonra”. Olyan lexikális ismereteim és olyan magabiztos eligazodásom a legapróbb részletekben mint Szabó Árpádnak nekem nyomokban sincsen. De az ő lámpását (tanulmányait, főleg az 1960-61-eset Euklidesz matematikai terminusainak eredetéről) ajánlom figyelmedbe. Valamit érzékeltet abból, hogy a görögség nem egy kezdettől fogva axiomatikusan rendezett fogalmi sakktáblán lépkedett évszázadokon át. Tehát csak óvatosan lehet idézgetni kapásból egy vitában „valamelyiket”. Hogy melyik mit mondott fizikából és matematikából stb. Olyan ez, mint amikor egy fotót elkezdünk odáig nagyítani, hogy már csak színes pontok látszanak. A színes pontok az egyes idézhető görög kijelentések (a kb 400 évből).

Nekünk utólag a fotó lenne érdekes, vagy legalábbis a fotó egyik-másik részlete. Tehát főleg kutakodás idején nem túl erős érv az, ha valaki egy fontos részletet kiemel, főleg a korszak összefoglaló idejéből, és akkor valaki ellenvet egy korábbi szerzőt (korábbi korszakból egy képpontot) idézve.

Azonban ugyanez a helyzet Galileivel, méghozzá Galilei munkásságán belül. Galilei alakja emlékezetes, nevéhez kötjük az alkimista korszak lezárultát ha jól látom és egy új korszak kezdetét. A lényege a vele fémjelezhető változásnak, hogy az alkimisták által erőltetett, hajszolt kísérletek, mindenféle „tapasztalati próbálkozások” után megtalálta a módját, irányát a tapasztalatok modern természettudományokhoz vezető értelmezésének. Azonban lelkében ő alkimista volt, méghozzá igen erőteljesen. Tehát az ő filozófiai elemzése történetesen ha jól sejtem igen konfúz lehetett mai szemmel. Azaz hiába idézel elismert középkori tekintélyt a görög filozófiáról (esetünkben őt), azzal nem biztos hogy erős, helytálló érvelést, megjegyzést tudsz megalapozni a mában.

A mai filozófiával sincsen másként. Furcsa módon a filozófiai gondolkodás szinte végzetszerűen át van politizálva, amit nem a kommunisták találtak ki, de minden bizonnyal igen magas szinten űztek. Tehát az hogy valaki ma egy filozófiai intézet, társaság, tanszék árnyékában vagy éppen tetején mit mond, érdekes, tanulságos lehet – de ha fontos dologról van szó, akkor nem biztos, hogy egyúttal a filozófiai kérdéskör érdemi tárgyalásában a siker záloga is.

Nem törekedtem valami újdonság megtalálására, sőt azt sem tudom, találtam-e valami újat, vagy valami itt-ott ismert evidenciára bukkantam-e. De ami az általam elérhető tankönyveket, tanulmányokat, viszonylag ismertnek tekintett szerzőket illeti, a nyomát sem leltem az „arisztoteleszi fogalmi sablonnak”. Illetve annak összetevőit egyenként természetesen ismertnek vehetjük. De össze nem rakják a mozaikot. Márpedig akkor válik érdekessé, ha a mozaikot összerakjuk. Ha az ismert képpontoktól kissé hátrálva nézzük meg mi rajzolódik ki. És akkor adódik egy érdekes „sablon” – amit ha egészében veszünk, olyan feltevésre is lehet jutni, hogy talán a skolasztikusok csak részben rekonstruálták Arisztotelesz munkáját. Nem állt össze bennük a teljes kép (lásd a lét és létezés kérdését a végső ok és végső cél kapcsán).

Megkockáztatom az „arisztoteleszi fogalmi sablon” ügyében az sem perdöntő ha Arisztotelesz nem is gondolta úgy. A perdöntő, hogy ez a sablon volt-e, van-e, alapját adja-e tudományos és annál sokkal szélesebb körű gondolkodásunknak? És fordítva is, ha Arisztotelesz úgy is gondolta volna, tehát ha holnap előkerülne egy arisztoteleszi kézirat, amelyben ő megnevezi ezt a sablont – de utólag azt lehetne mondani, hogy tévesen, mert nem arra épül fogalomhasználatunk, akkor Arisztotelesz ide-oda, csak érdekesség maradna. Azonban a számomra legmeglepőbb, hogy úgy tűnik, ez a fogalmi sablon megnevezték vagy sem de máig érvényesül, máig nem tágítottunk tőle, máig alkalmazzuk --- anélkül, hogy közkeletű lenne a megnevezése.

Vagy igaz vagy nem amit itt fejtegetek, vagy tetszik vagy nem.

De ha lendülettel szállsz bele a levezésbe, ebbe a témakörbe, akkor legalább azonosítsad, hogy miről írogatok, hogy minek a tanulmányozásába, megértési nehézségeibe próbállak belevonni a többiekkel együtt.

üdvözlettel