vissza a főoldalra *

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] Sent: Wednesday, January 09, 2013 6:16 PM To: 'gaudi-nagy.tamas@parlament.hu' Subject: milyen hatósághoz kellene fordulni? Milyen szövegezéssel?

Közérdekű adat a hitel mibenléte?

Nagyon érdekes hírt olvashattam:

http://barikad.hu/osszeborultak_orbanek_a_bankokkal_nyakunkban_az_uj_ado-20130107

 

Ezzel kapcsolatosan szeretném megérdeklődni, van-e valamilyen tájékoztatási szabály arra, ha valaki informálódni akar a közügyek mikéntjéről, igényelhet-e szakmailag megalapozott, érdemi információt?

1.       Rákérdezhetek-e olyasmire, aminek elmagyarázásához a villamos transzformátor működési elvének ismertetése is szükséges?

2.       Rákérdezhetek-e alapvető pénzügyi-banki összefüggésekre? – milyen hatósághoz kellene fordulni? Milyen szövegezéssel?

A konkrét kérdéskört lásd a levél után.

 

üdvözlettel

Fáy Árpád

-------------------------------

(A korábbi e-mail címem "fay@tvnetwork.hu" és a fay@ngo.hu azóta megszűnt szerverhez tartozott)


A konkrét kérdéskör:

1.     Teljes hitelszűke volt a devizahiteles években, az olcsóbb kamat harmadrendű kérdés volt. Ahogyan a vételi és eladási árfolyam megkülönböztetése virtuális szolgáltatásnak tekinthető – ugyanez a helyzet a Ft-kamatból árfolyam változásba vitt kockázattal. Ez sem állja meg a helyét, úgy vélem. Ezt persze nem elég hangoztatni, hogy mi lenne jobb nekünk adósoknak (mert az elégtelen indok), de nem kellene elengedni a szálat. Tisztázni kellene, hogy mi a valós helyzet.

a.     Pár %-nyi (átlag 5% alatti) banki tartalékráta mellett kibocsátott hitelek esetén a bank úgy képzelem, ha a hitelek 20-30%-át kapná vissza, akkor sem menne tönkre, hiszen költsége legfeljebb a tartalékráta mértékéig keletkezik (amennyiben a tartalékrátát betétekből és nem egyéb forrásból teljesíti), vagy teljesen költség mentes, hiszen a tartalékért kamatot kap, de nem közli egyik sem hivatalosan, hogy a betétállománya és az MNB kamat között mekkora a különbség. Legfeljebb a banküzletág jövedelmi VIP-kiváltságaiból veszítene.

b.     Ha a gyanú a banki hitelek költéségéről beigazolódik, pont olyan megítélés alá kellene essen, mint a számlagyárak (a hatósági együttműködés a számlagyárral nem volt mentő körülmény).

c.      Egyébként talán ez is egy szála a politika finanszírozásának (a bank-szféra és az állam a lakossággal szembeni, a lakosság által nehezen opponálható jövedelem elvonási közös akciója – különben a politikai viselkedés, elfogadás érthetetlen volna).

d.     Az inflálás, a fogyasztási 27% adó, az 5%-nyi vagy annál kisebb fedezetű kereskedelmi banki pénzteremtés, továbbá az állami pénzpolitikának államon kívüli kezekbe adása (a pénzteremtés eladása) egyformán középkori sarctechnikák.

e.     Most a vételi és eladási árfolyam közti különbséget kiadták a kezükből. A léghajóból kidobtak egy kisebb homokos zsákot. Bele a szemünkbe. Vagy talán csak tollpihét.

Nem a hitel visszafizetés divatja ellen szólnék, de ezt az arcátlannak tűnő szélhámoskodást a tartalmatlan érvekkel abba kellene hagyni.

Önmagában a pénzügyi válság nem ítélhető meg a devizahitelek árfolyam-rés követelés tisztességes volta szerint.

Mi van a bankrendszer funkció azonosságával? – Hiszen a gazdaságot és végső soron a végső fogyasztó és végső tulajdonos lakosságot kellene szolgálja a banki szolgáltatók mindegyike (rablás, életfeltételek módszeres, rendszeres megvonása nélkül), bankok egyenként és közösen, állami fedezékű kartellban illetve lehetőleg kartell nélkül.


Részletek a másodfokú ítéletből:

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA - Pf.I.20.052/2012/7. - 2012. április 26.

 „A devizaalapú kölcsönelszámolás éppen azt jelenti, hogy devizaértékesítés (átváltás) nem történik, hanem a  – forinthitelhez képest – relatíve alacsonyabb kamat forint árfolyamromlásból eredő kockázatát nem a hiteldíj, az ügyleti kamat százalékos mértéke, hanem a törlesztésnek az aktuális devizaértékhez kötése hivatott kompenzálni, kiküszöbölni. A forinthitelek kamatterhe azért magasabb, mert a forint árfolyam romlásából eredő kockázat (is) az ügyleti kamat mértékében kalkulált.”

 „A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés – eladás és vétel – tehát nem történik, ezért az eltérő vételi folyósítás kori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik – értelmezhetetlen –, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.”

 „Semmiképpen nem világos és nem egyértelmű, hogy milyen okból, megfontolásból tér el a folyósított, illetve a törlesztésre kerülő kölcsön elszámolásának módja.”

 „A támadott kikötés alkalmazásával a bank olyan szolgáltatásért számít fel ellenszolgáltatást az adósnak, amelyet számára nem is nyújtott.”

 „Tisztességtelen a kölcsönszerződésbe foglalt azon kikötés, amelynek alkalmazásával a kihelyezéskori és törlesztéskori eltérő devizaárfolyam elszámolása eredményeként a bank ugyanazért a szolgáltatásért a fogyasztótól kétféle („kétszeres”) ellenszolgáltatást követel és kap. Ez a bank oldalán nyilvánvaló egyoldalú előny, a fogyasztó oldalán indokolatlan hátrány.” 

 „Összességében az ítélőtábla álláspontja szerint:

A devizaalapú kölcsönszerződés, mint magánjogi ügylet alapján a pénzintézet devizát – jogi értelemben sem – nem bocsát a másik szerződő fél, a kölcsönvevő rendelkezésére, az adós nem rendelkezik semmilyen deviza felett, ezért nincs mit eladnia, a bank pedig nem tud mit „vételi” árfolyamon a folyósításkor megvásárolni.”

 „A bank részéről devizaalapú kölcsön esetén akkor tisztességes a kikötés, ha a folyósítás és a törlesztés elszámolása egynemű devizaárfolyam alkalmazásával történik, azaz a folyósításkori és törlesztéskori devizaárfolyamot egyaránt vagy vételi, vagy egyformán eladási, vagy középárfolyamon számolják.”


http://www.mnb.hu/Monetaris_politika/mnbhu_eszkoztar/mnbhu_kotelezotartalekrendszer

Kötelező tartalékrendszer

A kötelező tartalékra vonatkozó jegybanki rendeletek alapján a Magyarországon működési engedéllyel rendelkező hitelintézeteknek, illetve a külföldi hitelintézetek magyarországi fióktelepeinek forrásaik meghatározott százalékában kötelező tartalékot kell elhelyezniük a jegybanknál. A tartalékkötelezettséget a hitelintézetek azáltal teljesítik, hogy az 1 hónap hosszúságú tartalékperiódusban a jegybanknál vezetett elszámolási számlájukon a tartalékkötelezettségüknek megfelelő átlagos számlaállományt tartanak fenn.

A tartalékrendszer legfontosabb célja, hogy az átlagolási mechanizmus biztosításán keresztül segítse a hitelintézetek likviditáskezelését, és hozzájáruljon a bankközi hozamok ingadozásának mérsékléséhez. Emellett a kötelező tartalékrendszer szerepet játszik a jegybankpénz iránti stabil kereslet biztosításában is. Magyarország Európai Uniós csatlakozását követően az MNB az irányadó kamatot fizeti a kötelező tartalékok után, azaz a kötelező tartalékrendszer burkolt adóztatási funkciója ekkortól megszűnt. A kötelező tartalékrendszert az MNB a kötelező jegybanki tartalék kiszámítására, illetve a kötelező tartalékráta mértékére vonatkozó rendeletekben szabályozza.


http://www.mnb.hu/Monetaris_politika/mnbhu_eszkoztar/mnbhu_kotelezotartalekrendszer/nbhu_kotelezotartalekrendszeradatok

A kötelező tartalékráta mértéke

Időponttól

Kötelező tartalékráta

 százalék

általános

egyéb

1994. március 1.

13,00

 

6,00

 

1994. május 1.

12,00

 

6,00

 

1995. január 16.

14,00

 

7,00

 

1995. április 1.

15,00

 

7,50

 

1995. május 1.

16,00

 

8,00

 

1995. június 1.

17,00

 

8,50

 

1996. február 16.

16,80

 

8,50

 

1996. március 1.

16,00

 

8,50

 

1996. április 1.

15,30

 

8,50

 

1996. április 16.

13,30

 

8,50

 

1996. május 1.

12,70

 

8,50

 

1996. június 1.

12,00

 

8,50

 

1997. január 1.

12,00

 

8,00

 

1999. január 1.

12,00

 

4,00

 

2000. július 1.

11,00

 

4,00

 

2001. február 1.

7,00

 

4,00

 

2001. július 1.

6,00

 

-

 

2002. augusztus 1.

5,00

 

-

 

2008. december 1.

2,00

 

-

 

2010. november 1.

2,00; 3,00; 4,00 vagy 5,00

 

-

 

Az aktuális pontos értéket nem találtam az MNB honlapján - FÁ


 Vissza az oldal tetejére