From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] Sent: Wednesday, January 09, 2013 6:16 PM To: 'gaudi-nagy.tamas@parlament.hu' Subject: milyen hatósághoz kellene fordulni? Milyen szövegezéssel?
Közérdekű adat a hitel mibenléte?
Nagyon érdekes hírt olvashattam:
http://barikad.hu/osszeborultak_orbanek_a_bankokkal_nyakunkban_az_uj_ado-20130107
Ezzel kapcsolatosan szeretném megérdeklődni, van-e valamilyen tájékoztatási szabály arra, ha valaki informálódni akar a közügyek mikéntjéről, igényelhet-e szakmailag megalapozott, érdemi információt?
1. Rákérdezhetek-e olyasmire, aminek elmagyarázásához a villamos transzformátor működési elvének ismertetése is szükséges?
2. Rákérdezhetek-e alapvető pénzügyi-banki összefüggésekre? – milyen hatósághoz kellene fordulni? Milyen szövegezéssel?
A konkrét kérdéskört lásd a levél után.
üdvözlettel
Fáy Árpád
-------------------------------
(A korábbi e-mail címem "fay@tvnetwork.hu" és a fay@ngo.hu azóta megszűnt szerverhez tartozott)
A konkrét kérdéskör:
1. Teljes hitelszűke volt a devizahiteles években, az olcsóbb kamat harmadrendű kérdés volt. Ahogyan a vételi és eladási árfolyam megkülönböztetése virtuális szolgáltatásnak tekinthető – ugyanez a helyzet a Ft-kamatból árfolyam változásba vitt kockázattal. Ez sem állja meg a helyét, úgy vélem. Ezt persze nem elég hangoztatni, hogy mi lenne jobb nekünk adósoknak (mert az elégtelen indok), de nem kellene elengedni a szálat. Tisztázni kellene, hogy mi a valós helyzet.
a. Pár %-nyi (átlag 5% alatti) banki tartalékráta mellett kibocsátott hitelek esetén a bank úgy képzelem, ha a hitelek 20-30%-át kapná vissza, akkor sem menne tönkre, hiszen költsége legfeljebb a tartalékráta mértékéig keletkezik (amennyiben a tartalékrátát betétekből és nem egyéb forrásból teljesíti), vagy teljesen költség mentes, hiszen a tartalékért kamatot kap, de nem közli egyik sem hivatalosan, hogy a betétállománya és az MNB kamat között mekkora a különbség. Legfeljebb a banküzletág jövedelmi VIP-kiváltságaiból veszítene.
b. Ha a gyanú a banki hitelek költéségéről beigazolódik, pont olyan megítélés alá kellene essen, mint a számlagyárak (a hatósági együttműködés a számlagyárral nem volt mentő körülmény).
c. Egyébként talán ez is egy szála a politika finanszírozásának (a bank-szféra és az állam a lakossággal szembeni, a lakosság által nehezen opponálható jövedelem elvonási közös akciója – különben a politikai viselkedés, elfogadás érthetetlen volna).
d. Az inflálás, a fogyasztási 27% adó, az 5%-nyi vagy annál kisebb fedezetű kereskedelmi banki pénzteremtés, továbbá az állami pénzpolitikának államon kívüli kezekbe adása (a pénzteremtés eladása) egyformán középkori sarctechnikák.
e. Most a vételi és eladási árfolyam közti különbséget kiadták a kezükből. A léghajóból kidobtak egy kisebb homokos zsákot. Bele a szemünkbe. Vagy talán csak tollpihét.
Nem a hitel visszafizetés divatja ellen szólnék, de ezt az arcátlannak tűnő szélhámoskodást a tartalmatlan érvekkel abba kellene hagyni.
Önmagában a pénzügyi válság nem ítélhető meg a devizahitelek árfolyam-rés követelés tisztességes volta szerint.
Mi van a bankrendszer funkció azonosságával? – Hiszen a gazdaságot és végső soron a végső fogyasztó és végső tulajdonos lakosságot kellene szolgálja a banki szolgáltatók mindegyike (rablás, életfeltételek módszeres, rendszeres megvonása nélkül), bankok egyenként és közösen, állami fedezékű kartellban illetve lehetőleg kartell nélkül.
Részletek a másodfokú ítéletből:
SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA - Pf.I.20.052/2012/7. - 2012. április 26.
„A devizaalapú kölcsönelszámolás éppen azt jelenti, hogy devizaértékesítés (átváltás) nem történik, hanem a – forinthitelhez képest – relatíve alacsonyabb kamat forint árfolyamromlásból eredő kockázatát nem a hiteldíj, az ügyleti kamat százalékos mértéke, hanem a törlesztésnek az aktuális devizaértékhez kötése hivatott kompenzálni, kiküszöbölni. A forinthitelek kamatterhe azért magasabb, mert a forint árfolyam romlásából eredő kockázat (is) az ügyleti kamat mértékében kalkulált.”
„A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés – eladás és vétel – tehát nem történik, ezért az eltérő vételi folyósítás kori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik – értelmezhetetlen –, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.”
„Semmiképpen nem világos és nem egyértelmű, hogy milyen okból, megfontolásból tér el a folyósított, illetve a törlesztésre kerülő kölcsön elszámolásának módja.”
„A támadott kikötés alkalmazásával a bank olyan szolgáltatásért számít fel ellenszolgáltatást az adósnak, amelyet számára nem is nyújtott.”
„Tisztességtelen a kölcsönszerződésbe foglalt azon kikötés, amelynek alkalmazásával a kihelyezéskori és törlesztéskori eltérő devizaárfolyam elszámolása eredményeként a bank ugyanazért a szolgáltatásért a fogyasztótól kétféle („kétszeres”) ellenszolgáltatást követel és kap. Ez a bank oldalán nyilvánvaló egyoldalú előny, a fogyasztó oldalán indokolatlan hátrány.”
„Összességében az ítélőtábla álláspontja szerint:
A devizaalapú kölcsönszerződés, mint magánjogi ügylet alapján a pénzintézet devizát – jogi értelemben sem – nem bocsát a másik szerződő fél, a kölcsönvevő rendelkezésére, az adós nem rendelkezik semmilyen deviza felett, ezért nincs mit eladnia, a bank pedig nem tud mit „vételi” árfolyamon a folyósításkor megvásárolni.”
„A bank részéről devizaalapú kölcsön esetén akkor tisztességes a kikötés, ha a folyósítás és a törlesztés elszámolása egynemű devizaárfolyam alkalmazásával történik, azaz a folyósításkori és törlesztéskori devizaárfolyamot egyaránt vagy vételi, vagy egyformán eladási, vagy középárfolyamon számolják.”
http://www.mnb.hu/Monetaris_politika/mnbhu_eszkoztar/mnbhu_kotelezotartalekrendszer
A kötelező tartalékra vonatkozó jegybanki rendeletek alapján a Magyarországon működési engedéllyel rendelkező hitelintézeteknek, illetve a külföldi hitelintézetek magyarországi fióktelepeinek forrásaik meghatározott százalékában kötelező tartalékot kell elhelyezniük a jegybanknál. A tartalékkötelezettséget a hitelintézetek azáltal teljesítik, hogy az 1 hónap hosszúságú tartalékperiódusban a jegybanknál vezetett elszámolási számlájukon a tartalékkötelezettségüknek megfelelő átlagos számlaállományt tartanak fenn.
A tartalékrendszer legfontosabb célja, hogy az átlagolási mechanizmus biztosításán keresztül segítse a hitelintézetek likviditáskezelését, és hozzájáruljon a bankközi hozamok ingadozásának mérsékléséhez. Emellett a kötelező tartalékrendszer szerepet játszik a jegybankpénz iránti stabil kereslet biztosításában is. Magyarország Európai Uniós csatlakozását követően az MNB az irányadó kamatot fizeti a kötelező tartalékok után, azaz a kötelező tartalékrendszer burkolt adóztatási funkciója ekkortól megszűnt. A kötelező tartalékrendszert az MNB a kötelező jegybanki tartalék kiszámítására, illetve a kötelező tartalékráta mértékére vonatkozó rendeletekben szabályozza.
A kötelező tartalékráta mértéke |
||||
Időponttól |
Kötelező tartalékráta |
százalék |
||
általános |
egyéb |
|||
1994. március 1. |
13,00 |
|
6,00 |
|
1994. május 1. |
12,00 |
|
6,00 |
|
1995. január 16. |
14,00 |
|
7,00 |
|
1995. április 1. |
15,00 |
|
7,50 |
|
1995. május 1. |
16,00 |
|
8,00 |
|
1995. június 1. |
17,00 |
|
8,50 |
|
1996. február 16. |
16,80 |
|
8,50 |
|
1996. március 1. |
16,00 |
|
8,50 |
|
1996. április 1. |
15,30 |
|
8,50 |
|
1996. április 16. |
13,30 |
|
8,50 |
|
1996. május 1. |
12,70 |
|
8,50 |
|
1996. június 1. |
12,00 |
|
8,50 |
|
1997. január 1. |
12,00 |
|
8,00 |
|
1999. január 1. |
12,00 |
|
4,00 |
|
2000. július 1. |
11,00 |
|
4,00 |
|
2001. február 1. |
7,00 |
|
4,00 |
|
2001. július 1. |
6,00 |
|
- |
|
2002. augusztus 1. |
5,00 |
|
- |
|
2008. december 1. |
2,00 |
|
- |
|
2010. november 1. |
2,00; 3,00; 4,00 vagy 5,00 |
|
- |
|
Az aktuális pontos értéket nem találtam az MNB honlapján - FÁ