From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
- Sent: Sunday, December 27, 2015 12:12 AM
„Ki mondja meg, hogy kiló, méter, vagy egyéb a mértékegysége?
Ha azt mondom, hogy társadalmi bizalom, akkor
az eszközöm, vagy forrásom?”
a közbizalom beárazása
Nagyon pontosan mind a két oldalon szerepelnie kell a társadalmi bizalomnak, hiszen a pénz nem más, mint a bizalom alapján elszámolási eszköz a legáltalánosabban.
Hogy egyszintű a bankrendszer vagy többszintű? Ebből a szempontból részletkérdés. A pénzrendszer két külső oldalán kell megjelenjen a társadalmi bizalom. Amint a vízvezeték rendszerben is érdektelen végső soron, hogy miként oszlanak meg a nagynyomású és kisnyomású szakaszok. Ez üzemviteli kérdés csupán, a lényeget nem érinti. A lényeg, hogy a vizet honnan hova közvetíti, alapesetben egy folyópartról, forrásból a háztartásba a fogyasztónak. A pénzrendszer ugyanígy van. Hogy mit raksz közéje, FED-et, IMF-et, jegybankot, az mind technikai kérdés, részmegoldás. A lényeget tekintve ezek eseti szerkezeti megoldások, amelyek vagy jók vagy nem vagy lehetnének jobbak vagy az lehető legjobbak (jelen ismereteink és képességeink szerint). A lényeg azonban, hogy van egy „összevont” társadalmi közbizalom (a tanfolyamon az egyik jegybanki forrásoldali tételre mutattak rá) és van ennek érvényesülése valahol a pénzrendszer (bankrendszer) másik szélén eszköz oldalon, mint hitel vagy mint támogatás vagy egyéb pénzügyi termék. Nem minden pénzügyi termék, hanem a tipikusan a végső fogyasztót vagy kisvállalkozást, tehát önszervezést szolgáló pénzügyi szolgáltatás, lehetőség, kínálat stb (de ha nem is tárgyaljuk – ide tartoznak a nagyvállalati beruházási hitelek-támogatások, az infrastruktúra beruházások stb-stb).
Hogy ki mondja meg? Milyen kérdés ez? Erről szól az egész közgazdaság és az egész pénzügy, pénzrendszer, a gazdaság- és pénz-politika. A pénzt kezelni kell, mert különben nemhogy a fejedre nő (mint a nagymamát eltevő befőtt), hanem a zavarosban halászó ismeretleneknek tud kiszolgáltatni, akikkel semmiféle kontrollod, kontaktusod, megállapodásod, szerződésed nincsen. Tehát kiszolgáltatod magad, mint aki orosz rulettet úgy játszik, hogy a cső a homlokához van tartva, de más húzza meg a ravaszt.
Tehát el kellene számoltatni a pénzfelügyeletet, hogy a társadalmi közbizalommal hogyan sáfárkodott, hogyan árazta be, kinek juttatott belőle? A devizahiteleseknek láthatóan valahogy a közbizalomnak mintegy az inverzét juttatta. Helyes ez? Megfelelő? Fel kellene vetni, hogy mi az, hogy nem jelenik meg sem a magyar politika, a magyar törvényhozás, a magyar kormányzás, pénzrendszeri beszámoló keretében, hogy a pénzrendszer egészének összegző forrás és végső eszköz oldalán a közbizalom alapján milyen %-ban és milyen abszolút összegben kinek miként juttatott? Hogyan szolgálta a társadalom önszerveződését, eredményességét, önbizalmát, igazságosság érzetét stb-stb. Az emigráció milyen mértékben csapolta meg a társadalmi közbizalom-közhajlandóság kapacitást?
A közbizalomról másként szokás megemlékezni. Adottnak vesznek egy valamifajta érzelmi bizalmi hajlandóságot (kvázi engedelmességi mutatót a lakosság részéről a közintézmények felé), és ennek vizsgálják a közintézmények viselkedését követő reakciószerű változásait. Ez önmagában sem semmi, hanem a diktatúra hangulatjelentési rendszerének valamiféle szűrleménye, kiértékelése. Akár egy szibériai munkatáborban, akár egy uniós gyarmaton (ilyen-olyan uniókban).
De a közbizalom társadalmi önszervezési felhatalmazásként is értelmezhető, amelyet megszolgálnak az intézmények vagy sem. És elemezhető, hogy a társadalmi bizalom alapján a közintézmények miként képesek a társadalom kisebb csoportjainak, egyéneinek közreműködési hajlandóságát terelgetni, szervezni, inspirálni – a társadalmi közbizalmi felhatalmazás alapján, azt visszaigazolva jó esetben.
A pénzrendszer sajátosságainak megfelelően ennek a közbizalomnak a pénzrendszer összesített forrás és eszközoldalán is meg kell jelennie. Adott bankrendszert tekintve a jegybanki forrásoldalon és a banki kölcsönökben az eszközoldalon. Volnának kisebb társadalmi bizalmi körök, mint például a bankrendszert (tehát a bankrendszer összesített forrás oldalát és végső eszköz oldalát) kikerülő váltók rendszerében szervezve, vagy kötvénykibocsátás keretében. Tipikusan ilyen lehetne a helyi pénz, ha nem herélnék ki helyből, strukturálisan lecsengetve, legyengítve a társadalom önszervező képességét. Mert a helyi pénznek akkor van értelme, ha annak a tágabb, esetünkben a jegybankból eddig igazgatott pénzrendszer forrásoldalán túlmenően plusz forrásoldaláról beszélhetünk és ennek mértékében, ennek megfelelően plusz eszközoldaláról. Ezt amolyan FED-es technikával herélték ki meglátásom szerint az elmúlt negyedszázadban minálunk azzal, hogy előírták a hivatalos HUF forrásoldali letéteket – majd regéltek valamit arról, hogy milyen eredményes a helyi pénz a plusz társadalmi bizalom becsatornázása nélkül is. Hát semennyire. Legfeljebb mint a szállodamatrica, amelyekkel teleragasztott utazó bőrönd volt a világcsavargás szimbóluma gyerekkoromban. Szóval egy plecsni, mint a kiváló áruk fóruma.
Hát nem?
FÁ