5 másodpercig volt olvasható az alábbi hozzászólás
Amit később megint beküldtem, és azóta egyelőre látható
(most már 13 perce – FÁ)
https://www.youtube.com/watch?v=a2JPsNOjmgE&lc=UgyKnDQ3rzfT7eYwJ0F4AaABAg
FIX TV | Elhallgatott történelem - Kína miért került fölénybe a nyugattal szemben? | 2021.02.18.
Körül-belül 5 másodperccel a hozzászólás megjelenése után a youtube vagy a FIX TV vagy valaki más törölte a Drábik János előadásához tett alábbi hozzászólást.
3 másodperc után törölték a hozzászólást.
Nagyon érdekes volt ez az előadás.
Ebben az előadásában erős a közgazdasági elméleti logikai szál.
Annyira hogy érdemes többször is belehallgatni - nem ragadtatja el magát pillanatnyi indulataitól, szövegét olvasva tartja magát gondolati ívéhez.
Igen logikusan hangzik ami különbséget az infrastruktúra finanszírozásban mutat ki a mai amerikai és kínai módszer között. Amit ő járadéknak mond, azt másként mondják természetes és mesterséges monopólium jövedelmének is. A természetes monopólium nem szüntethető meg - csak egy Gellért hegy van a város fölött, azon nem lehet ötven cukrászdát és hotelt nyitni, tehát osztozni kell a lehetőségen.
De ki legyen a természetes monopólium tulajdonosa?! Mivel azt nem létre hozták hanem ott van, legyen a közösségé, a társadalomé. Ősrégi gondolat, amely hol felbukkan hol szertefoszlik. Kínában a sok évezred alatt többször is előtérbe került. A föld, a pénzrendszer ne legyen magántulajdonú. Magyarországon ezt úgy mondták, hogy a természeti erőforrások és az ország létét biztosító infrastruktúra a szentkoronáé mint tulajdon, ami nem idegeníthető el - Nagy Lajos féle aranybulla óta írásban is rögzítetten..... Egész Európában ez volt a helyzet, csak nem ennyire egyszerűen, látványosan megfogalmazva.
Az európai gyarmatosítók csak a gyarmataikon tudták a földet, a természeti erőforrásokat magántulajdonná tenni, mert ott hiányzott a helyi hagyomány immunrendszere. Kínában évezredekre nyúlik vissza az immunrendszer eredete.
Kínában Csang Kaj-sek "georgista" volt. Henry George a nagyhatású amerikai XIX. századi közgazdász tételei középpontjába tette, hogy a közérdektől a természeti erőforrásokat nem lehet elzárni - de ő nem államosítást javasolt, hanem egy szigorú telekérték adót (telek, földterület aktuális piaci értékének évi kb 1%-át javasolta adóztatni). Az első világháború vette le a napirendről programját szerte a világon Európától Kínáig. Csang Kaj-sek elmenekült Tajvanra. De a kínai szárazföldön is megvoltak a hagyományai a természeti erőforrások és a fontos közművek közösségi tulajdonlásának. Drábik út előadása szerint ennek a hagyománynak mintegy a feléledése lehet Kína eredményességének egyik kulcsa. Tényleg hallatlanul érdekes.
Magyar vonatkozásként megemlítem a rendszerváltás utáni alkotmánybíróság tevékenységét fémjelző egyik legkatasztrofálisabb döntést, tézist: a magán- és az állami tulajdon "egyenrangúsága". Ennél tökéletesebben nem lehetett volna kifejezni az ország felkészületlenségét a rendszerváltásra. Ez a mai amerikai sémába simul. A magán és az állami gazdasági szerepek közti minőségi különbség szinte tagadása volt. A vízművek, autópályák és egyéb alapvető közművek vissza államosítása ebből a gödörből való kihátrálást jelentette.
Azonban megemlítek egy kérdéskört, amit Drábik úr nagy íveb kerül mióta fellépett a rendszerváltás után közvélemény formálóként. Ez pedig az egyes emberek pénzügyi szabadsága, amihez az állami hozzájárulás pont úgy alapvető kell legyen, mint a közút és egyéb infrastruktúrák elérhetősége alanyi jogon. A bökkenő a pénz fogalmának, mibenlétének kitárgyalatlansága Drábik úrnál.
Azt gondoltam hogy ő általában nem foglalkozik elméleti áttekintéssel, csak egy szociológiai ihletésű társadalmi katasztrófa újságírással. De ezt az előadását meghallgatva szóvá teszem, hogy nincs olyan, hogy levegőből teremtett pénz meg nem-levegőből teremtett pénz. Amit amerikai kölcsönökként említett ezen előadásában, annak is a nagyobb, jelentősebb hányada minden fedezet nélküli volt (csak a bankok válogattak abban hogy kitől kérnek vagy nem kérnek fedezetet előre a hitelekhez, mert fedezetlen hitelekből zajlott az 1990-es, 53 országra kiterjedő világszéles rendszerváltásban az állami tulajdonú termelés, infrastruktúra kivásárlása Ázsiában, Afrikában, Európában, Dél-Amerikában).
Minden pénz-kölcsön is pénzteremtő hitelben jön létre az első lépésben (amelynek fedezete leginkább a megtérülés ígérete főleg a nagybizniszben), és második lépésben válhat kölcsönözhető pénzösszeggé. Tehát a baj ott van, hogy a pénz keletkezését nem követi a pénz megszűnése, azaz lényegében visszaélés zajlik a hitelpénzrendszerben a hitelnyújtás mögötti társadalmi bizalommal.
A társadalmi bizalom elorzásának egyik módja az állami pénzrendszer magánbankok kezére juttatása. Másik még rejtettebb módja a hitelpénzrendszerben a hitelművelet után a törlesztéskor a pénz megszüntetésének elmaradása (amint az történt Magyarországon a többször felhasznált kárpótlási jegyekkel).
Bizonyos mértékig az államnak a pénzteremtő hitelhez való jogot alanyivá kellene tennie úgy, hogy nem adja ki a kezéből a pénzrendszert - és akkor álmodozhatunk talán megint mint Verne Gyula hőseinek történeteiben, vagy Schumpeter amikor megfogalmazta, hogy csak élő emberek fantáziadús gondolatai, elszánt törekvései, álmai, sejtései lehetnek a valódi innováció forrásai.... Aminek realitását a pénzteremtő hitelhez jutás alanyi jogának kialakítása biztosíthatná az egyének, kisvállalkozások, közép- és nagyobb vállalkozások szintjén - a végső állami szerep betöltöttsége esetén.
A társadalom egészének felelős állami infrastruktúra fejlesztést, üzemeltetést mondhatjuk az egyik pillérnek - az egyének gazdasági, életviteli önállóságának pénzügyi biztosítéka, lehetősége pedig: az alanyi jog lehet a pénzteremtő hitelhez ... az állami tulajdonú pénzügyi infrastruktúrában (más valaki magántulajdoni megtakarításának önkényesen adott vagy megtagadott, tehát kiszolgáltatott kölcsönzése helyett).
Isten adja, hogy ezen a gondolati ösvényen további lépések következzenek és jussnak el az érdeklődő közvéleményhez.
A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy az örökség és a természetes monopóliumok egy részének nem-centralizált, nem-monopolizált tulajdona vagy birtoklása hozzá tartozna a biztonságos szuverén életvitelhez. Másként közelítve beszélhetnénk általánosan megfogalmazott közgazdasági életpálya modellről, amelyben vázolva lenne a lehetséges jövedelmek listája azok forrásával: a gondozotti lét kézbevehető jövedelem nélkül, segély, alkalmazotti jövedelem, önfoglalkoztató vállalkozás, termelő eszközök tulajdonosi jövedelme, megtakarítás jövedelme .... Ez eddig nem újdonság, az viszont az lehetne, ha ezeket általános portfólióba foglalva oktatnák is az iskolákat elhagyóknak, ha az állami társadalompolitika és gazdaságpolitika és pénzpolitika ebben a portfólióban, ezen portfóliótömegek menedzselésében gondolkodna (kilépve abból a hamisságból, hogy a központi állami költségvetés egyensúlyi zavarát közművek eladásából akarná mérsékelni mint történt ismert módon a rendszerváltás során többször, vagy a pénzügyi rendszer mutatóit a háztartások, egyéni-családi egzisztenciák megszorításával akarná menteni, mint történt például a devizahitelekkel).
Köszönet Drábik Jánosnak ezért a szemet nyitogató, gondolat ébresztő videóért.