Vissza a főoldalra 

Küldve: 2005. szeptember 27. 13:57
Címzett: MTI Belpolitikai Rovat

Elképedve figyelek, nincsen jogorvoslati lehetőség egyetlen lépés sem? Jogsértő szavazás esetén sem? Fej vagy írás alapon döntenek, hogy mi a kétharmados törvény? És az államelnök? Hozzá ki ír petíciót?- FÁ


-----Eredeti üzenet-----

Feladó: Nemzeti Hirhalo [mailto:pksz@fw.hu]

Küldve: 2005. szeptember 28. 19:59

Románia és a Bolgár Köztársaság uniós csatlakozásáról nem döntött az Országgyűlés

A mai nap folyamán Dr. Szili Katalin az Országgyűlés elnöke és Sólyom László köztársasági elnök részére levelet juttatok el, amelyben arra kérem Elnök asszonyt és Köztársasági elnök urat, hogy "Az Európai Unió tagállamai, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia között a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetéséről" szóló T/16966. számú törvényjavaslatot ne írják alá, és annak kihirdetésre ne kerüljön sor.

Az Országgyűlés 2005. szeptember 26-án szavazott Románia és a Bolgár Köztársaság európai uniós csatlakozásának jóváhagyásáról. Ezt megelőzően az országgyűlési képviselők a Házszabály előírásainak megfelelően megkapták Szili Katalintól a szeptember 26-27-i ülés napirendjére vonatkozó hivatalos javaslatot. A napirendi javaslat szerint a hétfői ülésnapon szavaz a Ház a fenti, T/16966. számú törvényjavaslatról, melyhez a következő megjegyzés tartozik: "Európai integrációs napirend. A törvényjavaslat elfogadásához az Alkotmány 2/A. §-ának (2) bekezdése alapján az országgyűlési képviselők 2/3-ának igen szavazata szükséges." A megjegyzés helyesen követi az Alkotmány vonatkozó rendelkezését, azaz a kibocsátott napirendi javaslatba az Alkotmánynak megfelelően került megszabásra a T/16966. számú törvényjavaslat szavazási rendje.

Az Országgyűlés szeptember 26-án szavazott a napirendi ajánlásról. Az ülés jegyzőkönyvéből egyértelműen kiolvasható, hogy a Tisztelt Ház egyetlen, a napirendi ajánlást módosítani szándékozó javaslatot sem fogadott el, mi több, a T/16966. számú törvényjavaslat szavazási rendjéhez még módosító javaslat sem érkezett. Így a Ház az előterjesztett napirendi ajánlást 14.43-kor elfogadva kezdte meg munkáját.

Mindezek ellenére a T/16966. számú törvényjavaslatról szóló szavazáshoz érve Világosi Gábor alelnök úr levezető elnökként - ügyrendi hozzászólásomban megfogalmazott észrevételeim ellenére - úgynevezett "feles" szavazásra bocsátotta a törvényjavaslatot. Miután az elfogadott napirendben szereplő szavazási rend a törvényjavaslat érdemi és elhagyhatatlan része, így a levezető elnök úr által elrendelt "feles" szabály figyelembe vételével az Országgyűlés olyan kérdésről szavazott, amely nem volt a napirendjén; arról a kérdésről pedig nem szavazott, amely a napirendjén szerepelt, azaz a kétharmados szavazási rend szerint szavazásra bocsátandó T/16966. számú törvényjavaslatról.

Miután az Országgyűlés által elfogadott hivatalos napirendet senkinek nincs joga önkényesen megváltoztatni, illetve másként értelmezni, valamint ügyrendi fölszólalásom ellenére, melyben kifejezetten kértem az Országgyűlés döntését, hogy "feles" vagy kétharmados módon kíván-e szavazni, a levezető elnök nem szavaztatott az elfogadott napirend megváltoztatásáról, ezért megállapítható, hogy az Országgyűlés szeptember 26-án nem szavazott Románia és a Bolgár Köztársaság uniós csatlakozásának jóváhagyásáról.

Föltéve, de meg nem engedve, hogy a levezető elnök által elrendelt szavazást - a fentiek miatt - úgy kell tekinteni, mintha az az elfogadott napirendnek megfelelően, azaz az Alkotmány 2/A. § (2) bekezdésének megfelelően az országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazatát igénylő módon került volna föltételre, akkor a T/16966. számú törvényjavaslatot az Országgyűlés nem fogadta el, hiszen az igen szavazatok száma eggyel kevesebb a szükséges 258 szavazatnál.

Összefoglalva: a T/16966. számú törvényjavaslatról tartott szeptember 26-i szavazás közjogilag érvénytelen, illetőleg nem kapta meg a szükséges többséget.

Világosi Gábor levezető elnök szavai szerint "gyakorlatilag pontatlanságot követtek el, amikor a napirendi ajánlást megfogalmazták", azaz egy parlamenti hivatalnok állítólagos tévedésén múlt, hogy az ülés napirendjére a kétharmados szavazási rend került. Ugyanakkor az elfogadott napirendi ajánlásban szereplő kétharmados utalás pontosan összhangban van az Alkotmány idevonatkozó szabályával - a 2/A. § (1)-(2) bekezdéseivel -, melyek lényege az, hogy az európai uniós csatlakozás folyamatában és az Európai Unió tagjaként a Magyar Köztársaság egyes, az Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja, és az ilyen nemzetközi szerződések megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

A T/16966. számú törvényjavaslat ezen paragrafus hatálya alá esik - így a napirendet megfogalmazó parlamenti munkatárs helyesen jelölte meg a szavazatarányt és remélem emiatt semmiféle retorzió nem éri, mert nem érheti.

Hiszen lehetetlen úgy értelmezni az Alkotmányt, hogy Magyarország a csatlakozásakor 24 másik ország javára lemondott a szuverenitását jelentő főhatalma gyakorlásának egy részéről, illetve másik 24 országgal kapcsolatban kötelezettségeket vállal, ugyanakkor a bővítéskor, amikor a főhatalmat tovább osztja, és jelen esetben tovább kívánja osztani még két tagállam-jelölt tekintetében, illetve értük is kötelezettségeket vállal, ebben az esetben ez már "feles" szavazati arányt igényelne. Egész egyszerűen az Alkotmány ilyen tartalmú értelmezése ellentmond annak, amely szerint az Alkotmány kétharmados, és minden, amiről az Alkotmány alapján mondunk le, az is nyilvánvalóan kétharmados döntés.  

Ha az Országgyűlés most "feles" szavazati aránnyal szavazott volna, akkor úgy járt volna el, mintha az Alkotmányt az előírások szerint kétharmaddal fogadná el, de annak módosítását "feles" törvényekkel engedné meg saját maga részére. Ez súlyos jogi ellentmondás lenne, és a nehezen működő alkotmányos rend további erózióját gyorsítaná föl.

Budapest, 2005. szeptember 28.

      Körömi Attila

      független országgyűlési képviselő


A Magyar Köztársaság Elnöke

Sólyom László részére

Köztársasági Elnöki Hivatal

Budapest

Szent György tér 1-2.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

Kérem, hogy "Az Európai Unió tagállamai, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia között a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetéséről" szóló T/16966. számú törvényjavaslatot ne írja alá, és azt újraszavazásra, illetve újratárgyalásra küldje vissza az Országgyűlésnek.

Indoklás

Az Országgyűlés 2005. szeptember 26-án szavazott Románia és a Bolgár Köztársaság európai uniós csatlakozásának jóváhagyásáról. Ezt megelőzően az Országgyűlés ülésére a Házszabály előírásainak megfelelően az ülés megkezdése előtt két nappal elektronikus úton és papíron is megkapták az országgyűlési képviselők az Országgyűlés elnökének, Szili Katalinnak hivatalos javaslatát a szeptember 26-27-i ülés napirendjére. A napirendi javaslat szerint a hétfői ülésnap szavazásra felteendő napirendi sorában szerepel a T/16966. számú törvényjavaslat, melyhez a következő megjegyzés tartozik: "Európai integrációs napirend. A törvényjavaslat elfogadásához az Alkotmány 2/A. §-ának (2) bekezdése alapján az országgyűlési képviselők 2/3-ának igen szavazata szükséges." A megjegyzés álláspontom szerint helyesen követi az Alkotmány vonatkozó rendelkezését, azaz az Országgyűlés elnöke által kibocsátott napirendi javaslatba az Alkotmánynak megfelelően került megszabásra a T/16966. számú törvényjavaslat szavazási rendje.

Az Országgyűlés szeptember 26-án szavazott az Országgyűlés elnökének napirendi ajánlásáról. Az ülés jegyzőkönyve egyértelműen rögzíti, hogy a Tisztelt Ház egyetlen, a napirendi ajánlást módosítani szándékozó javaslatot sem fogadott el, mi több, a T/16966. számú törvényjavaslat meghívóban feltüntetett szavazási rendjéhez még módosító javaslat sem érkezett. Így a Ház az Országgyűlés elnöke által előterjesztett napirendi ajánlást 14.43-kor elfogadva kezdte meg munkáját.

Mindezek ellenére a T/16966. számú törvényjavaslatról szóló szavazáshoz érve a levezető elnök - ügyrendi hozzászólásomban megfogalmazott észrevételeimet figyelmen kívül hagyva - úgynevezett "feles" szavazásra bocsátotta a törvényjavaslatot. Miután az elfogadott napirendben szereplő szavazási rend a törvényjavaslat érdemi és elhagyhatatlan része, így a levezető elnök úr által elrendelt "feles" szabály figyelembe vételével az Országgyűlés olyan kérdésről szavazott, amely nem volt a Ház napirendjén; arról a kérdésről pedig nem szavazott, amely a napirendjén szerepelt, azaz a kétharmados szavazási rend szerint szavazásra bocsátandó T/16966. számú törvényjavaslatról.

Az Országgyűlés által elfogadott hivatalos napirendet senkinek nincs joga önkényesen megváltoztatni, illetve másként értelmezni. Ügyrendi fölszólalásom ellenére, melyben kifejezetten kértem, hogy a levezető elnök bocsássa szavazásra, hogy az Országgyűlés "feles" vagy kétharmados módon kíván-e szavazni, ő nem szavaztatott az elfogadott napirendről. Álláspontom szerint megállapítható tehát, hogy az Országgyűlés szeptember 26-án eljárást szegve szavazott Románia és a Bolgár Köztársaság uniós csatlakozásának jóváhagyásáról.

Föltéve, de meg nem engedve, hogy a levezető elnök által elrendelt szavazást - a fentiek miatt - úgy kell tekinteni, mintha az az elfogadott napirendnek megfelelően, azaz az Alkotmány 2/A. § (2) bekezdése szerint az országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazatát igénylő módon került volna föltételre, akkor a T/16966. számú törvényjavaslatot az Országgyűlés nem fogadta el, hiszen az igen szavazatok száma eggyel kevesebb a szükséges 258 szavazatnál.

Összefoglalva: a T/16966. számú törvényjavaslatról tartott szeptember 26-i szavazás közjogilag érvénytelen, illetve a szükséges többséget nem kapta meg.

Az elfogadott napirendi ajánlásban szereplő kétharmados utalás pontosan összhangban van az Alkotmány idevonatkozó szabályával - a 2/A. § (1)-(2) bekezdéseivel -, melyek lényege az, hogy az európai uniós csatlakozás folyamatában és az Európai Unió tagjaként a Magyar Köztársaság egyes, az Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja, és az ilyen nemzetközi szerződések megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges. A T/16966. számú törvényjavaslat ilyen előterjesztés.

A hatályos Alkotmány e paragrafusát az Alkotmányba beemelő 2002. évi, az Alkotmány módosításáról szóló LXI. törvény indoklása is világosan megfogalmazza, hogy minden, az uniós csatlakozással kapcsolatos olyan törvényjavaslat, mely a főhatalom gyakorlását korlátozza, illetve mással megosztva rendeli el, a Magyar Országgyűlés alkotmányos jogait csökkenti, ezért az országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazatát igényli. Emellett véleményem szerint nem értelmezhető úgy az Alkotmány, hogy Magyarország a csatlakozásakor 24 másik ország javára lemondott főhatalma gyakorlásának egy részéről, illetve másik 24 országgal kapcsolatban kötelezettségeket vállal, ugyanakkor a bővítéskor, amikor a főhatalom egy részének gyakorlását jelen esetben további két tagállam-jelölttel is meg kívánja osztani, illetve csatlakozásuk esetén további kötelezettséget vállal, ekkor ez már "feles" szavazati arányt igényelne. Egész egyszerűen az Alkotmány ilyen tartalmú értelmezése ellentmondana annak, amely szerint az Alkotmány kétharmados döntést igénylő törvény, és minden, amiről az Alkotmány alapján mondunk le, az is nyilvánvalóan kétharmados döntés.

Ha az Országgyűlés most "feles" szavazati aránnyal szavazott volna, akkor úgy járt volna el, mintha az Alkotmányt az előírások szerint kétharmaddal fogadná el, de annak módosítását "feles" törvényekkel engedné meg saját maga részére. Ez súlyos jogi ellentmondásokhoz vezetne.

A jogi érvelésen túl a jelen törvényjavaslat kétharmados szavazati arányt igénylő elfogadását erősíti az a társadalmi kérdés, hogy az uniós csatlakozás folyamatának fő logikája szerint mindig a fejlettebb országokhoz csatlakoznak kevésbé fejlett gazdasággal és súlyosabb társadalmi problémákkal küzdő államok. Ez még akkor is igaz, ha a csatlakozás pillanatában elvileg valamiféle minimális szintű elvárásnak meg kell felelniük a belépésre készülő új tagállam-jelölteknek. Azaz minden józan logikának ellentmond, ha főhatalmunk egy részéről a nálunknál fejlettebb országok javára kétharmados többséggel mondunk le, illetve irányukba kétharmaddal vállalunk kötelezettségeket, ám a fejletlenebb országok tekintetében mindezt "feles" törvénnyel fogadjuk el. Gondoljunk csak Törökország és Ukrajna várható csatlakozására.

Az eddig leírtak alapján kérem Önt, hogy újraszavazásra küldje vissza az Országgyűlésnek a T/16966. számú törvényjavaslatot, azonban meglátásom szerint nem csupán az újraszavazás, hanem az újratárgyalás lenne az igazán indokolt. A Kormány nevében a Külügyminiszter által előterjesztett törvényjavaslat általános indoklásának zárómondata így szól: "A törvényjavaslat elfogadásához a képviselők egyszerű többségének a szavazat szükséges."

Mivel az indoklás elválaszthatatlan része az előterjesztésnek, és az előző mondat döntő fontossággal bír a szavazáskor, ezért kijelenthető, hogy nem mindegy, hogy az országgyűlési képviselők a "feles" vagy a kétharmados szavazás igénye alapján folytatják-e le a vitát, hiszen érthetően más típusú felelősséggel dönt a Ház egésze egyik vagy másik esetben.

Véleményem szerint e mondat nem az Alkotmány szellemét tükrözi, ezért érdemben befolyásolta a vita menetét. Megengedem magamnak; félrevezette az Országgyűlést.

Mindezek miatt tartom indokoltnak, hogy az Országgyűlés megnyugtatóan rendezze ezt a kérdést. Ennek egyetlen eszköze, ha az előterjesztést újratárgyalja. Ehhez kérem Tisztelt Köztársasági Elnök Úr hatáskörébe tartozó lehetőségek maradéktalan kihasználását, beleértve a törvény alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát is. Meggyőződésemet azzal is jelezni kívánom, hogy a törvény szeptember 26-án megszavazott állapotában való kihirdetése esetén az Alkotmánybírósághoz fordulok.

Az ügynek egy vetülete még nem került szóba, hiszen érdemi fölvetésemet nem érintette. Azonban külön vizsgálandónak tartom, hogy több ország csatlakozási szándéka esetén, az Országgyűlés külön-külön szavazzon a ratifikációról. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy indokolt külön-külön szavazásra bocsátani Románia és a Bolgár Köztársaság csatlakozásának ratifikációját.

Tájékoztatom Köztársasági Elnök Urat, hogy hasonló tartalmú levéllel keresem meg az Országgyűlés elnökét is.

Budapest, 2005. szeptember 28.

Körömi Attila

független országgyűlési képviselő


Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

A 2005. szeptember 28-i megkeresésem kiegészítéseként Románia és a Bolgár Köztársaság uniós csatlakozásának szeptember 26-i ratifikációjával kapcsolatban a következőket tartom még hangsúlyozandónak:

1. Az Országgyűlés szeptember 26-27-i ülése napirendjének elfogadásával kapcsolatban a tegnapi levelemben leírtakon túl fontos megjegyezni, hogy maga a napirendi javaslatot tévő elnök sem tájékoztatta az Országgyűlést arról, hogy az általa kiküldött meghívóban feltüntetett kétharmados szavazati arány helyett "feles" szavazást javasol a T/16966. számú törvényjavaslatról. Így a képviselők sehonnan sem szerezhettek tudomást arról, hogy a meghívóban szereplő szavazási rendtől eltérő módon történik a szavazás.

2. A tegnapi levelemben már szerepelt, de külön hangsúlyt érdemel az a tény, hogy a szavazás körüli teljes bizonytalanságot feloldani szándékozó ügyrendi javaslatomról a levezető elnök nem szavaztatott, amelyhez véleményem szerint nem volt joga.

3. "Feles" szavazással azért sem lehetett dönteni a T/16966. számú törvényjavaslatról, mert az Alkotmány az uniós csatlakozással kapcsolatos szerződések megerősítéséről és kihirdetéséről kétharmados szavazást rendel el, és "feles" szavazási rendet nem is említ. Azaz nem tartalmaz rendelkezéseket az Alkotmány arra vonatkozólag, hogy az uniós csatlakozással kapcsolatos szerződések közül melyek esetében elegendő egyszerű többséggel szavazni. Még egyszerűbben fogalmazva: nem a kétharmados szavazási rendet kell bizonyítanunk, mert az nevesítetten szerepel az Alkotmányban, hanem a "feles" szabályt nem lehet alkalmazni, mert ilyen rendelkezés nincs az Alkotmányban.

4. A tegnapi megkeresésben leírtak és a fentiek alapján kijelenthető, hogy az országgyűlési képviselők nem kaptak egyértelmű tájékoztatást arról, hogy ebben a rendkívül fontos kérdésben milyen alkotmányos előírás alapján vesznek részt a szavazásban. A levezető elnök a szavazás megkezdése előtti pillanatokban azzal kívánta elintézni a kérdést, hogy technikai tévedésnek minősítette a meghívóban szereplő kétharmados szavazási rendet. Természetesen ez nem technikai tévedés, hanem a Házon belül is meglévő szakmai bizonytalanságra utal, másrészt a technikai tévedéseket is szabályos szavazási renddel kell kiküszöbölni.

5. Románia és a Bolgár Köztársaság Európai Uniós csatlakozásának ratifikációjáról történő szavazást körülvevő bizonytalanság, és az álláspontom szerinti alkotmánysértés következtében alkotmányos bizonytalanság, instabilitás állt elő, és emiatt a jövőben az Országgyűlés elé kerülő hasonló tartalmú törvényjavaslatok sorsa kiszámíthatatlan.

Mindezek miatt tartom indokoltnak, hogy az Országgyűlés megnyugtatóan rendezze ezt a kérdést. Ennek egyetlen eszköze, ha az előterjesztést újratárgyalja. Ehhez kérem Tisztelt Köztársasági Elnök Úr hatáskörébe tartozó lehetőségek maradéktalan kihasználását, beleértve a törvény alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát is. Meggyőződésemet azzal is jelezni kívánom, hogy a törvény szeptember 26-án megszavazott állapotában való kihirdetése esetén az Alkotmánybírósághoz fordulok.

Az ügynek egy vetülete még nem került szóba, hiszen érdemi fölvetésemet nem érintette. Azonban külön vizsgálandónak tartom, hogy több ország csatlakozási szándéka esetén, Az Országgyűlés külön-külön szavazzon a ratifikációról. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy indokolt külön-külön szavazásra bocsátani Románia és a Bolgár Köztársaság csatlakozásának ratifikációját.

Pécs, 2005. szeptember 29.

   Tisztelettel:

   Körömi Attila

   független országgyűlési képviselő


„Az Európai Unióra, mint külső tényezőre ne hivatkozzon senki, hiszen az Unió mi is vagyunk, így nincs uniós vélemény magyar vélemény nélkül.”

Betelt a pohár – elég a magyarázkodásból

A köztársasági elnök is aláírta Románia uniós csatlakozásáról szóló törvényt

„Betelt a pohár.” E szavakkal indította felhívását Rácz Sándor egy új politikai erőtér kialakítására szeptember 26-a éjszakáján, miután az Országgyűlés négy pártja feltétel nélkül hagyta jóvá Románia uniós csatlakozását. Rácz Sándor a délutáni szavazás során az ülésterem karzatáról figyelte, hogyan tagadja meg egyként a kormánykoalíció és az ellenzék a sorsfordító segítséget az erdélyi magyarságtól és a Székelyföldtől.

Hogyan nem váltották tettekre szavaikat, mi több, hogyan cselekedtek szavaik ellen, hogyan szavaztak a Fidesz elnökének bálványosi szavai ellen a nagyobbik ellenzéki párt vezetői, köztük ő maga is. Hogyan fordultak el az autonómia-törekvések képviselőitől. Hogyan nem éltek már megint eszközeikkel, lehetőségeikkel. Hogyan töltötte meg a termet a zavarodottság és a félelem.

Hogyan árulta el ismét a rendszerváltoztató politikai osztály a nemzetet. Hogyan akarja a nemzet ügyét végérvényesen múlttá tenni, ahelyett, hogy erkölcsi, emberiességi parancsként, a jog és az igazság részeként, a jövő zálogaként mutatná be a társadalom előtt. Ez lenne elsődleges feladata. Az lenne a feladata, hogy az erdélyi, a székelyföldi autonómiát, magyarul: az ősi jogon ott élő magyarok szabadságának kiteljesítését megkerülhetetlen kérdéssé tegye, mint ahogy arra szeptember 26-án módja volt. Úgy, ahogyan ezt minden más ország megtette az övéiért, és helyünkben is megtenné itt, Európában.

Ami eddig is látható volt, végérvényesen bebizonyosodott. Nem szeptember 26-án történt meg az árulás, hanem az elmúlt tizenöt év volt az árulások, félrevezetések sorozata. Maga volt a színjáték. Szeptember 26-án csak annyi történt, mint amit az Ellenzéki Kerekasztal és a rendszerváltoztató háromoldalú tárgyalások rögzítettek, megengedtek. Szeptember 26-án ugyanaz történt, mint június 7-én: a rendszerváltoztató többpárti liberális politikai elit nem engedi levegőhöz jutni a nemzetet. Ezért nem lehetett Rácz Sándor köztársasági elnökjelölt, ezért nem részesülhetnek tevőleges támogatásban az erdélyi autonómia törekvések. És a színjáték folyik tovább. Folyik a politikai totemek felmentése, folyik a lelkek kilúgozása.

Betelt a pohár. Elég a magyarázkodásokból és a megmagyarázókból. Elég a félrevezetésből, elég a hazugságokból. Elég az erdélyi magyarság és politikai elitjének akaratával, az Európai Unióval való takarózásból.

Senki sem kérdezte meg az erdélyi magyarokat arról, hogy elsöprő többségük előbb autonómiát, és utána csatlakozást kíván-e, vagy az autonómia nélküli csatlakozást támogatná. Árpád is népe élére állt és vezette őket. Szent László is a minta követésére szólított.

A többi országhoz hasonlóan a romániai politikai elit is érdekelt az uniós csatlakozásban, mert népére nem figyelve is új szalonok, új társaságok és új pénzes pozíciók nyílnak meg számára.

Az Európai Unióra, mint külső tényezőre ne hivatkozzon senki, hiszen az Unió mi is vagyunk, így nincs uniós vélemény magyar vélemény nélkül. A Székelyföld autonómiájának ügye pedig a mi ügyünk: magyar ügy, európai felelősséggel.

Elég hát a magyarázkodásokból és a megmagyarázókból. Elég mindannyiukból.

December 5-én még hivatkozhatott az ellenzék a kormányra és a népre, szeptember 26-án már nem mutogathat senkire. Azonban szeptember 26-a üzent Délvidéknek, Kárpát-aljának és üzent Felvidéknek is: nem fogunk értetek küzdeni. De azt is üzeni: ma minden eddiginél erősebb a szándék arra, hogy a világos, egyenes, a magyar érdekeket védő cselekvést szélsőségként állítsák be Magyarországon.

Senki ne higgye, hogy felemelő érzés volt a ratifikációs vitában az erdélyi autonómia Románia alkotmányába való iktatását a csatlakozás jóváhagyásának feltételeként kérnem. Mégis bíztam, ám december 20-a után újólag csalódnom kellett az Országgyűlés egészében.

Az elmúlt tizenöt évet félre téve és június 7-ét zárójelbe helyezve, bízni akartam a köztársasági elnök jog- és jogszerűség iránti érzékenységében. Szeptember 26-a óta vártam, hogy az elnök, látva a törvény elfogadásának közjogi érvénytelenségét és az elfogadásával előállott alkotmányos visszásságot, bizonytalanságot, és hallva Erdély kérését a magyar politikához, a törvényt visszaküldi újratárgyalásra az Országgyűlésnek. Nem tette meg, hanem október 11-én aláírta Románia uniós csatlakozásának jóváhagyásáról szóló törvényt. Az elnök augusztus 20-án beszélt a kisebbségben élő, határon túli magyarokról, október 11-én mégis aláírt. Ezzel, az autonómia-törekvések kézzel fogható megsegítése nélkül, Románia uniós csatlakozása a politika mezejének minden állomásán zöld utat kapott.

Szeptember 26-a is arról szól, hogy a rendszerváltoztató osztály tizenöt éve csak beszél a nemzetről. Szó hátán szó, igazán érdemi cselekvés nélkül. Pedig adódnak a kérdések. Mi van a felvidéki magyarság jogainak helyreállításával, a Felvidéken élő magyarok és a fehér-levéllel kitelepítettek kártalanításával? Mi van a felvidéki földekkel? Mi van a Délvidék és Erdély szándékosan megváltoztatott etnikai összetételének az Unió és az ENSZ szintjén történő felvetésével? Mi van az autonómia-törekvések felkarolásával? Szó hátán szó, érdemi cselekvés nélkül.

Szeptember 26-a után a négy parlamenti párt vezetői nem tehetnek mást, nem húzhatják tovább: az állampolgársági népszavazás meghirdetése, aláírásgyűjtése, kampánya okán, és december 5-e óta a népszavazással kapcsolatban Magyarok Világszövetségével szemben nemtelenül és igaztalanul nyilvánosan elkövetett támadásaik miatt nyilvános bocsánatot kell kérniük a Világszövetség elnökétől és rajta keresztül a Világszövetségtől.

Szeptember 26-ának van egy másik olvasata is. Ez a nap másra is figyelmeztet. Jön az Unió, mert Erdély földje sokat ér. Ezért csak azt tanácsolhatom az erdélyi, a székelyföldi magyaroknak, hogy ne adjanak el, és ne engedjenek eladni egyetlen kerítéslécet sem. Legkevésbé annak, aki leginkább a bizalmukba kíván férkőzni. Tartsák a vagyont, hogy legyen alapja a mégis remélt önrendelkezésüknek.

Szeptember 26-a és október 11-e után minden illúziónknak el kellett szállnia.

Valóban betelt a pohár, ahogy Rácz Sándor mondta szeptember 26-a éjszakáján. Ezért szeptember 26-a után mindent újra kell gondolni, és újra kell szerveződni határon innen és határon túl.

Körömi Attila

független országgyűlési képviselő


A köztársasági elnök szerepe a törvényhozásban

(ábra a www.mkogy.hu című honlapról - az ábra alján kiemeléssel)

A köztársasági elnök nem küldte vissza a törvényt - tehát

  1. azzal egyetértett

  2. nem tartotta alkotmánysértőnek

  3. és a szavazás formai kifogásaival nem foglalkozhat?


Vissza az oldal tetejére