From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Wednesday, March 07, 2018 11:10 PM - Subject: FW: két levélrészlet
levélrészletek könyveléselmélet alapjairól
……………………
Én vizsgáztam annak idején könyvelésből és sokáig nem értettem, hogy miért nem tudtam sohasem megjegyezni a könyvelési szabályokat alapszinten sem.
Módszerbeli kitérő
Voltam így más ismeretekkel is, például egy villamos gép tankönyvvel meg egy statisztika tankönyvvel meg egy matematika analízis tankönyvvel. Tehát nehéz a felfogásom. A villamosgép tankönyvet leírtam ceruzával kétszer államvizsga előtt, míg rájöttem, hogy többször megfordítja egy vektorsokszög irányát a szerző indoklás nélkül. Vizsgán közölte, hogy mást nem érdekelte a vektorsokszög irányának indoklás nélküli változtatása, aminek nincsen is fizikai jelentősége, mert fizikailag csak a vektorsokszög zártsága fontos, nem az iránya (de erről a könyvben nem volt eligazítás). A statisztika könyvet sem értettem, az már a közgázon volt. Nekiálltam lemásolni ceruzával és hamar rájöttem, hogy „3 liter = 5%” típusú képletek vannak benne. A szerzők szerint ez nem volt probléma, más nem akadt fent rajta. A matematika analízis tankönyv is lemásolásra került, mert nem értettem. Előtte volt főiskola, ahol a komplex számokba is belekóstoltunk, én meg attól féltem, hogy korán öregszem, hogy összefutnak szemem előtt a könyv képletei. Másodszor másoltam le a matematika könyvet egy a/3-as francia kockás papírcsomóra, amikor rájöttem, hogy hiányos az alsó és felső indexek listája. Vagy nyolcvan indexből talán húsz jelentése volt megadva. Hogy ez nekem ekkora bizonytalanságot okozott mutatja, hogy nem voltam jó matematikából, de sikerült tisztázni, hogy mi volt a zavaró.
A könyvelésről
A könyvelésben nem voltam ennyire sikeres probléma kereső, mert lemondtam róla az egyetemen. Azt mondták, hogy a számviteli főiskolán jó a könyvelés oktatása, nem az egyetemen. Én nem akartam könyvelő lenni. Eltelt pár évtized és devizahitelesként lassan 6-8 éve abba botlottam bele, hogy velem szemben hangoztattak bankok, pénzfelügyeleti ügyfélszolgálatok számomra érthetetlen érveket. Visszajött nyugdíjasan, hogy nem tisztáztam a könyvelési alapvető összefüggéseket annakidején.
Nem részletezem könyvelési botorkálásom kusza kereséseit. Amire rájöttem, hogy mi zavart engem, az hogy egyszerű alapvető szempontokat a könyvelés oktatás nem tisztáz. És ezzel felesleges zavart okoz a fejekben nemzedékről nemzedékre. Én meg tényleg nem tudom a válaszokat, ezért keresem a pontos fogalmazást.
1. Milyen matematikai művelteket használ a könyvelés? Főleg a T-ábrákban. Lényegében az összeadást néhány sajátlagos további szabályt követve (hogy mit adhatok össze és mivel).
2. De miért használjuk a T-ábrákat ma már az excel táblázat korában is? Miért szemléletes a T-ábra, mit sugalmaz és mit nem enged meg (amire pedig az excel képes volna)? Ekkor került előtérbe nekem a könyvelés története, mint lehetséges megfejtési irány.
3. Több történeti rétege van a T-ábrák használatának. Könyvelés történeti szöveget tankönyvben nem találtam. A wikipedia és más internetes szócikkek sokat javultak az utóbbi években. Ezekből következtettem ki, hogy
a. „kezdetben volt” a számla nyilvántartás tartozik-követel oldalakkal (akár évezredekre visszamenőleg a mai tartalommal). A másik, az üzletfél a számla vezetőjének mennyivel tartozik, mennyit követel tőle és a kettőből egyenleget vonva szaldót számolhatunk.
b. A T-forma talán 600 évre vezethető vissza Európában. Mai szemmel legnagyobb számolástechnikai előnye, hogy nem igényli a negatív számok használatát. A negatív számok elterjedt használata, főleg a mai jelzésekkel nem régebbi 150 évnél, tehát a könyvelés európai hőskorában nem volt kéznél.
c. A T-ábra használatának második „generációja” a mérleg, tehát a vállalkozások vagyonmérlegének mai mintájú készítése. Ennek kezdetei talán 3-400 évvel ezelőtt mutathatók ki, azonban elterjedéséről csak az 1800-as években lehet beszélni. A mérleg T-ábrás szerkezete szintén a negatív számok mai formájának hiányával magyarázható egyrészt. A mérleg oldalainak megnevezésében illetve a mérleg oldalain belül a mérleg-számlák oldalainak elnevezésében máig hatóan értelem zavaró módon maradt fent a mérlegkészítés előtti korok tartozik-követel elnevezése.
d. Ami azonban korábban egyáltalán nem lehetett szembetűnő, a T-ábrás mérlegek oldalai közt és oldalain belül remekül lehet a kettős könyvelés logikájában ugyanazon számokat két helyen is feltüntetni, miáltal a könyvelés ellenőrzésére alakultak ki technikai módszerek. Ennek a technikai kezelhetőségnek valószínűleg váratlan, fokozatosan tisztázódó következménye volt, hogy lehetővé vált a könyvelési folyamat vállalaton belüli alkalmazása mellett a könyvelt ügylethez kapcsolás is, vállalatokon átívelően. Tehát egyeztethetővé vált az üzleti partnerek könyvelése valamely ügylet kapcsán. Azaz már nemcsak vállalati mérleg volt készíthető hanem valamely ügylet mérlege is vállalatokon átívelően. A XIX-XX. században ebből a gazdasági folyamatok könyvelése valósult meg illetve cégcsoportok, üzletágak, gazdasági szektorok, régiók statisztikai elemzése, sőt általánosságban az egész gazdaságra kiterjedően a könyvelési szabályok állami (hatalmi) megkötése, uniformizálása (nem elvi hanem estlegesen tartalmi megkötése) vált lehetővé. Legszembetűnőbben az adózáshoz kötötten.
e. A XX. században általánossá vált a hitelpénz rendszer. Nem tárgyalják a tankönyvek ennek a pénzrendszernek technikai újdonságát, a technikai újdonság mibenlétét. Holott a bankok (pénzintézetek) és vállalatok között olyan a könyveléstechnika révén kialakított új szereposztás, munkamegosztás kötelezővé tétele vált lehetővé, amiről korábban szó sem volt. Tehát immár gazdasági ügyletekben nemcsak eladók és vevők közötti munkamegosztás valósult meg, hanem kötelező erővel pénzintézetek és vállalatok között bizonyos könyvelési műveletek elvégezhetősége vált kötelezően szabályozottá (tiltottá vagy előírttá, illetve közös kezelésűvé).
f. Például a mai hitelpénzrendszerben a pénzteremtési folyamat nem értelmezhető banki műveletként akkor sem, ha lényegében minden tankönyv ezt tartalmazza. Ugyanis a pénzteremtő hitel keretében (fogalmazástól függően lehet a hitel és kölcsön szavakat használni) banki és vállalati könyvelésről egyszerre van szó. Egyik a másik nélkül nincsen meg. Akinek ez nem tűnik fel, az nem néz szembe a hitelpénzrendszer sajátosságával, miszerint a bankok nem árupénzt kezelnek, nem a maguk vagy a betéteseik tulajdonát engedik át a kölcsönfelvevőknek jogos tulajdoni garanciák ellenében, hanem egy a bankok és ügyfeleik által közösen végzett gazdasági műveletben töltik be sajátos, egymással megosztott szerepüket. A bank végül is adminisztrálja a pénzteremtő hitelt, az állam által előírt szabályok szerint, az ügyfele pedig él a hitel lehetőségével, ugyancsak az állam által előírt speciális szabályok szerinti sajátos szerepkörben. A bank és a vállalat nem léphet át a másik szerepkörébe legálisan. Akár a sportban a versenyző és a bíró szerepének elválasztottsága.
i. A devizahitelek problémája azért látható át nehezen szinte minden szereplőnek, mert ezt a sajátos megosztottságot bank és ügyfele között figyelmen kívül hagyják, és hatalmi érdekellentétként értelmezik …. ami nem egykönnyen vezet a probléma megoldásához.
g. A könyvelési műveletek önmagukban tehát nem érthetők meg mint sajátosan banki vagy sajátosan vállalati műveletek, különösen nem a pénzteremtő hitelműveletek esetében. Annak ellenére, hogy a gyakorlatban a vállalati könyvelők sok évtizedes működés után is szinte elzárkóznak a banki könyvelési logika áttekintésétől és fordítva. Érdemes megnézni ebből a szempontból a jegybank mai alapszabályának torzó, egyoldalú, a hitelpénzrendszerben diszfunkcionális szemléletét.
Amit keresek, a pénzműveletek alapvető könyvelési szabályai – de nem csupán az érvényes és sűrűn változtatott számviteli §-okhoz kötötten, hanem azok elvi logikája szerint. Mert így érthetők meg laikus, más szóval fogyasztói banki ügyfeleknek, hogy milyen örvénybe, milyen szakmai viták örvényébe kerültek önhibájukon és eredeti szándékukon kívüli okokból.
Tehát az én törekvésem az, hogy a T-ábrák logikáját követve illetve alkalmazva az egyes pénzügyi műveletek „teljes” könyvelési, elvi alapsémáját érthessem meg, érhessem el (hiszen mint devizahiteles is csak a pénzügyi hitelműveletek teljes mechanizmusának megértésével, átlátásával igazodhatok el – de ez vonatkozik a jogászokra, politikusokra és minden érintettre, még a bankosokra is).
Ebben keresem az Önök segítségét a magam és más devizahitelesek (és minden további érintett) számára.
üdvözlettel
Fáy Árpád
második levélből: ……………………………………………….
Próbálom összeszedni a bennem felmerülő szempontokat abból a célból, hogy megérthessem a könyvelés alapelveit (kitüntetetten a pénzteremtő műveletek figyelve).
Próbáltam már vállalati könyvelőtől is kérdezni, de a vállalati könyvelésben szereplő műveletekkel összefüggő banki könyvelési lépésekről nem volt biztos fogalmuk, lévén hogy az nem tartozik napi munkájukba. Itt pedig arról van szó, hogy szabály szerint előírt összefüggések vannak a banki és vállalati könyvelés között, amelyeket nem szoktak tárgyalni, pedig a jobb áttekinthetőséget, megértést segítenék.
1. „mérlegen kívüli tétel”, művelet nem könyvelhető, nem bekövetkezett pénzmozgás (sokat hallottuk emlegetni, az alábbiak szerint jól képzelem-e illetve mi lenne a hasonlóan tömör jó megfogalmazása amérlegen kívüli tételeknek?)
o a szerződéskötés, amelyet önkéntesen köt meg a bank (tehát két fél közös, egybehangzó döntése), amely medret ad a későbbi könyvelendő eseményeknek
o a tevékenység tervek, amelyekkel lehet szervezni az eseményeket, amelyek cégen belüli döntések eredményei
o az állami szabályozás, amelyet követni kell, hatásában hasonló mint az önkéntes szerződés, bár nem kell mérlegen kívüli tételként megemlíteni
o spekulációs számítások, vázlatok
o értékbecslések
2. „könyvelési művelet a)”, amely valamely mérleg egyik oldalán a számlák között eredményez változást (belső átrendeződést, amely a mérlegoldal számszerű összesített összegét nem befolyásolja)
3. „könyvelési művelet b)”, amely a cég mérlegének mindkét oldalán eredményez változást (számszerűleg egyenlő változást, ilyen például egy hitelszerződés eredményeként a folyósítáként megnyitott bankszámla a forrás oldalon és az eszközoldalon megjelenő követelés az ügyféllel szemben majdani visszafizetésre)
o ha a mérleg mindkét oldalán egyforma változás következik be, akkor az önmagában nem tekinthető tényleges pénzmozgásnak, csak annak a későbbi lehetősége teremtődik meg vagy szűnik meg
o a banki mérlegen kívüli pénzteremtő hitel szerződés alapján a kölcsön folyósításaként a banki mérleg mindkét oldalán egyforma mértékű változás következik be, akkor ezzel párhuzamosan egy másik mérlegben, a hitelszerződést megkötő ügyfél mérlegében is változásnak kell bekövetkezni, ugyancsak a mérleg mindkét oldalán, hogy az ügyfél majdan a folyósított betétből lehívhasson (azt felhasználhassa készpénz vagy utalás formában) – eddig tehát a kölcsön felhasználhatóságának előkészületéről volt szó mérlegen kívül és mérlegen belül annak mindkét oldalában.
4. „könyvelési művelet c)”, amely két cég mérlegében az egymással ellenkező oldalakon eredményez (számszerűleg egyenlő) változást – immár valós, a könyvelésben pénzmozgási tényként könyvelhetően
o vállalkozás és bank mérlegében
§ a bank egyik szolgáltatása a számlavezetés, ami egy kiszervezett ténykedésnek is tekinthető (állami ellenőrzést, garanciát megtestesítve mint valami hiteles kontroll … nem csak bank vezethet vállalati számlát, de a vállalat saját maga nem vezetheti a számláját, arra más céget mint szolgáltatót kell megbíznia)
· lényegében fizikailag a banki számlán van a vállalat pénze. Tehát ugyanazt a tételt egyrészt nyilvántartom a banki forrás oldalon (a bank ellenőrzi, hogy ennek a pénznek a kezelése bizonyos államilag előírt szabályoknak feleljen meg), másrészt ennek a pénznek a felhasználásáról a vállalat dönt (a bank által adminisztrált, ellenőrzött, államilag szabályozott feltételek között), a vállalatnak kell idővel elszámolnia, azaz a kölcsönt vissza fizetnie Abból, hogy ugyanarról a banki számlán szereplő pénzről van szó az következik, hogy a bank forrás oldalán és a vállalat eszköz oldalán egyforma változások kell bekövetkeznie (… a könyvelési szabályokban is érvényesülő logika szerint)
§ a bank másik szolgáltatása a pénzteremtő hitel (kölcsön) adminisztrációja (ennek része az előbb említett „könyvelési művelet b)” a bankon belül
· amely talán a váltóhoz hasonlíthatóan teremt fizetési eszközt a gazdaság illetve a gazdaságban egy gazdasági szereplő, az ügyfél igényére (a bank a társadalmi megvalósítja a pénztechnikai lebonyolítást és a szabályozási kontrollt)
· de a váltóval ellentétben nem két bankon kívüli üzletfél közti eszközről van szó (váltó kiállítója és elfogadója közt) hanem egy majdani üzleti kapcsolat egyik szereplője és a bank közti ügyletről
§ A másik típusú banki kölcsönügylet típus a megtakarítás közvetése a kölcsön felvevő felé
· itt értelemszerűen nincsen hitelszerződés
· a betétet a megtakarító nyitja, tehát ez nem a banki mérleg mindkét oldalát megváltoztató művelet
· a kölcsön lehívása olyan művelet, amely az ügyfél mérleg eszköz oldalán és a banki mérleg forrás oldalán egyformán megy végbe (hiszen itt is az ügyfél a pénzét a banki számlán „tartja”
· a különbség a pénzteremtő hitellel szemben, hogy a megtakarításnak van eredeti tulajdonosa. A megtakarító tulajdonosérdekének végelmében használatos bizonyos ügyfelek körében a jelzálog (a megtakarító tulajdonának védelmében). Ez egy klasszikus banki művelet, amely kb százéves hitelpénzrendszer előtti időkből maradt fent (pénzteremtésre fel nem hatalmazott pénzintézetek is közvetíthetnek kölcsönként megtakarításokat.
§ ezen banki tevékenységeket a modern hitelpénzrendszerben profitérdekelt, az állami szabályozástól független üzleti ténykedésként kezelik, de funkcionálisan az eddig vázoltaknak megfelelően.
o két vállalkozás mérlegében
§ a fentiekhez hasonlatosan kellene kifejteni, hogy a fentiek, és főleg a pénzteremtő hitelművelet sajátosságait érzékelhessük, de nincsen rá „energiám”
o két bank mérlegében
§ ez is igen érdekes lenne, gondolom a bankközi elszámolások kapcsolódnak legközvetlenebbül a banki pénzteremtő hitel műveletekhez
§ speciálisan ide sorolható a jegybank és kereskedelmi bank közti kapcsolat, amelynek legjellemzőbb változata a hitelpénzrendszerben a „jegybank-pénz teremtő hitel”,
· amelyben a jegybank a hitelnyújtó és a kereskedelmi bank a hitel felvevő és
· kettejük mérlegében hasonlatos kapcsolódásnak kell megvalósulnia mint a kereskedelmi bank és a vállalti ügyfél mérlege közti kapcsolatban
Nyilvánvalóan én nem a szakirodalmat vagy szaksajtót idézem, hanem a logikai vázat próbálom alkalmazni és próbálok élni az alkalommal, hogy rákérdezhessek az összefüggésekre.
A legjobb lenne T-ábrákban látni az egyes műveletek, műveleti fázisok sorát. Ha ilyen sémák rendelkezésükre állnak, az nagyon jó lenne ha megküldenék –lehetőleg a fent sorra vett műveleti fázisok mélységében.
Laikusként, aki egyáltalán nem vagyok tájékozott banküzemtani és könyvelési kérdésekben, felmerült még néhány kérdés bennem, amire internetről próbálkoztam meg tájékozódni. Meglepő vetületet adott a mai könyvelési módszer kialakulási történetéről szerzett benyomás.
Eszerint az uniós csatlakozás óta is vannak merőben új könyvelési előírások, de nagyot változott a könyvelés a XIX-XX. század fordulóján és visszamenőleg évezredekre menő a könyvelés eredete.
Tájékozódásomból leszűrhető, hogy
· a mai könyvelési módszer legkorábban alkalmazott eleme a számlavezetés olyan módon, hogy az üzleti partnerről vezette a másik üzleti partner, hogy az mivel tartozik neki és mit követel tőle.
o Ez a tartozik-követel megkülönböztetés a régi időkben egyértelmű volt, nem okozott zavart a két kifejezés értelmezése (amint arra ma van példa).
· változást hozott a mai mérleg formájára emlékeztető kettős könyvelés elterjedés, mert ettől fogva a tartozik-követel kifejezéseket mechanikusan tovább alkalmazták, de a mérleg két oldala közt, valamint a mérleg két oldalán szereplő számlák fejlécében elvesztette az eredeti egyértelmű, szemléletes jelentését (a tartozik-követel fogalompár)
· Meglepő, hogy az „akasztófa”, tehát a T-ábra mennyire szívósan jelen van a mai napig, mi lehet az oka?
o 6-800 éve vannak emlékek a T-ábra előfordulásáról. matematikailag a lényege az, hogy csak összeadási műveltet tartalmaz és nincsenek benne negatív számok. A negatív számok sokkal fiatalabbak, mai formájukban elterjedten nincs 200 éves az alkalmazásuk. A tradíció egyik oka, hogy negatív számok nélkül tudtak tartozásokat, hiányokat könyvelni a T-ábrák segítségével.
o másik oka lehet az elterjedtségnek, hogy igen szemléletes. Méghozzá nem is a tartozik-követel oldalak egymáshoz viszonyításában, hanem
· a számlák és mérlegek összesíthetőségében, együttes kezelésében.
· A mai excel táblázati formát alkalmazva kevésbé lenne szemléletes az olyan megfogalmazás, szabály, hogy
o mikor lehet egy mérleg oldalon belül átrendezni a számlák között mennyiségeket, hogy
o mikor lehet a mérleg két oldalán egyező műveleteket végezni, hogy
o mikor lehet különböző cégek mérlegei közti nyilvántartást szinkronizálni,
o különböző mérlegek között összesítést végrehajtani.
· És nagyon meglepő volt számomra az az egy-két nemzedékenként megvalósuló fokozatos fejlődés (annak a vázlata), amelynek révén az üzletfelek közti egyenleg egyik üzletfél általi nyilvántartásától és a vállalkozás saját eszközű és célú vagyonmérlegének vezetésétől fokozatosan eljutott széles értelemben vett könyvelés a gazdaság egészét nyilvántartó, a gazdaság minden szereplőjét átfogó könyvelési rendszerig (bele értve az állami vezetést, irányítást is annak minden statisztikai, jogi, hatalmi eszközét is).
FÁ