vissza a főoldalra *

Kérdésekre válaszolva

Új alkotmány? Szent Korona-tan!

Beszélgetés Fáy Árpád alkotmányelmélet-kutatóval - Kárpátia 2010/9

A választásokat követő jelentős politikai átrendeződés magával hozta, hogy a nyertes erők rövidesen új alaptörvényt készítenek országunk számára. Azonban erősen kérdéses, hogy ez megfelel-e majd ősi alkotmányunk legfőbb vívmányainak, kívánalmainak. Lapunk Fáy Árpáddal, a közel tizenöt éve működő Alkotmányossági Műhely életrehívójával feszegette a kérdéskör problémáit.

- Sarkosan fogalmazva: az alkotmánnyal kapcsolatos kérdések a közvélemény tudatában mint jogi útvesztők szerepelnek. Leszűkíthető a kérdés csak a jog területére, vagy nagyságrendekkel többről van szó?

Az alkotmány a társadalom államalkotó akaratát fejezi ki, a jog pedig, különösen a mai pozitív jog ennek az államnak a „működési szabályzata”. Ma sajnos olyan a helyzet, hogy a modern jogba nem fér bele az, amit a magyar ember, a magyar észjárás alkotmány alatt ért. A magyar történelmi alkotmány, vagyis a Szent Korona-tan nem része a jognak, jogi eszközökkel nem alakítható, hanem a jogalkotásnak kellene alapul vennie és tisztelnie! A horvátok – akikkel sorsunk évszázadokig közös volt - helyesen Nauka-nak, azaz tudománynak fordítják a Szent Korona-tant. A magyar történelmi alkotmány lényegében egy eszmerendszer, amelyhez minden kornak magának kell a maga aktuális értelmezését, politikai, gazdasági cselekvési programját kialakítania. Ez a hagyományos értelmezés a hatalomról és társadalomról nem múzeumi tárlóba való, nem kimerevedett, ma már élettelen, múltban gyökerező kötöttséget jelent, hanem éppenséggel kikristályosodott tapasztalatot, a mindenkori élő politikai közösség akaratát, elvárását a hatalom gyakorlásáról, értékrendjéről.

A Szent Korona-tan szimbólumrendszere kijelöl bizonyos megkerülhetetlen, fő irányokat az alkotmányos szemléletünk fogalmazásában. Ez is társadalmi örökségünk, hagyományunk része. Egy sajátos nyelvezet, amelyen meg tudunk fogalmazni olyan alapigazságokat, elvárásokat, amelyeket az úgynevezett kortárs, modern irányzatok meg sem tudnak közelíteni, képtelenek tárgyalni nemhogy a gyakorlatban eredményesen tekintetbe venni. Ebből a leglényegesebb elvi kérdéseket megközelíteni képes szemléletből következik, hogy a magyar alkotmányos hagyomány alapul vétele jelentősen kiszélesítené a magyar politika mozgásterét. Aki nem akar futni, annak a futócipő nem vonzó. A jó eszköz csak annak kívánatos, aki örülne a használatának.

- Ha az alkotmány és a jog élesen szétválasztható, akkor (a napjainkban tervezettől eltérően) az ezeket megalkotó testületeknek is különállónak kellene lenniük?

Természetesen! A Szent Korona-tan szerint a hatalom teljessége a Szent Koronáé, és senki másé. Ebből részesednek a hatalomgyakorlók és általában a nemzet (régen az uralkodó és a nemzet, vagyis a Szent Korona tagjai). A régi tétel szerint pedig sem a nemzet, sem az uralkodó nem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Tehát hiába ülnek össze akárhányan, logikailag kizárt a szavazás arról, hogy a hatalom egésze a Szent Koronáé-e, vagyis semmilyen szűkebb csoport nem szerezhet teljhatalmat! Ezzel szemben egy törvényhozás rengeteg törvényt fogalmazhat meg, egy nemzetgyűlés pedig kifejezheti ragaszkodását az alkotmányhoz, alaptörvényt fogadhat el, de egyik sem jogosult „merőben új alkotmányt” hozni – képletesen leváltva ezzel azt a nemzetet a politikai létből, amelynek oly hosszú időn át volt az alkotmánya az államalkotó akarata. Új alkotmány új nemzet? Ez a jelszó a magyar hagyomány észjárásában áterőletett genocidium lenne – nemzeti megbékélés, a XX. századi háborúkat lezáró békeállapot helyett.

- Mi ősi államalkotó képességünk leginkább jellemző vonása?

A magyar alkotmány lényege, sarokpontja, hogy az emberkeket szuverén – azaz szabad akaratú - személyeknek tekinti. A hagyomány megfogalmazásában a Szent Korona testét közösen, együtt alkotják a hatalom gyakorlói és a hatalom gyakorlását magukra nézve elfogadók. A magyar alkotmányosság tehát eleve azon múlik, hogy mind a hatalom gyakorlói mind a hatalmat maguk felett elfogadók képesek-e szabad személyekként élni, megnyilvánulni, egymáshoz viszonyulni (egymás szabad személyi létének feltételeit elfogadni, kiteljesítésében támogatni, megvédeni). Ez pedig kizárja bármilyen diktatúra alkotmányosságát, azaz az alkotmányos jog alapján való elismerhetőségét a magyarság életében. A tényleges alkotmányosságnak az a nagy ereje, hogy a hatalmi önkény döntéseire azt mondja: semmis. Alkotmányos elvek értése, mérlegelése és alapul vétele tekintetében tehát elsősorban nem jogkövetőknek kell lenni (például alkotmányos alapjainktól elszakított önkényes jogi állapotok között), hanem felelősen szabadnak, azaz szuverénnek kell lennünk! Erre tanítanak nemzeti szabadságharcaink is.

- A magyarság történeti alkotmánya - a Szent Korona tana és jogrendje -  több száz éves nemzeti hagyomány, működőképességét már e hosszú időszak is bizonyítja. Pótolható ez egy gyorsan megalkotott új alkotmánnyal?

A mamutok is sokáig éltek, aztán kihaltak… A régiség még nem feltétlen önérték. Hogy valami bevált 1944 március 19-ig, abból még nem következik, hogy ma is beválna. De a magyar alkotmány különféle történelmi korokon átívelő hosszú eredményessége valószínűsíti, hogy még élhetnénk vele! A döntő kérdés az, hogy milyen pótolhatatlan értéket jelent ez számunkra. Ugyanis a tan nem része a jogrendszernek, de semmilyen más intézménynek sem vethető alá. A pénzrendszernek sem. Megszálló hatalom katonai erejének sem!

Gondoljunk csak bele, micsoda nagy erőt jelentett a német hadsereg 1944 március 19-én! Az MTI be sem merte mondani, hogy megérkeztek. Csak a kivonulásukról adott hírt, a bejövetelükről nem. Pedig az MTI is komoly szervezet volt a maga területén és a német hadsereg is. Alkotmányos elvek tekintetében azonban pihekönnyűek voltak: egyik sem tudta megszüntetni az alkotmányos értékeket, melyek evidenciák, amiket nem lehet megszálló hatalmi érdekből képlékenyen kezelni. Ezért nélkülözhetetlenek. Mert hát miféle korszakban élünk? A gyermekektől tömegméretekben akarják elvenni a nemi identitást, amikor az óvodákban és iskolákban a fiúk és lányok közti különbségeket „eltörölni” kívánó gender-ideológiát terjesztik. Ez ma a legerősebb valóság világszéles méretekben, amely annyira fenyegető, hogy joggal tehetjük fel a kérdést: hol volt ehhez képest a német hadsereg ereje? Ebből adódik a válasz, hogy mekkora szükségünk van ma az ősi alkotmányunkra, mint identitásunk sarokkövére!

Azt is fontos leszögezni, hogy a magyar alkotmánytól nem belső működésképtelensége miatt távolodtunk el, hanem egy csellel győzedelmeskedő ellenfél győztes diktátuma miatt. Ennek máig tartó következményeképpen hatalmi támogatás nélkül nehéz olyasmit követelni, hogy végre álljon be békeállapot a magyar közjogban, egy nemzetgyűlés ismerje el a magyar alkotmányt, a parlament és általában a magyar állam pedig igazodjon hozzá. Mégis kikerülhetetlen feladat. Az alig látható, rejtőzködő de kíméletlen önkényhatalmat kell rávenni az alkotmányosságra. Szinte lehetetlen. De ebből áll a magyar történelem. Ez a vállalás tehet ismét alkotmányossá minket, tudva a külső hatalmi erők szorítását is.


 Vissza az oldal tetejére