From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Monday, October 28, 2013 11:48 PM
To: 'Halasz Jozsef'
Subject: RE: 2006 nem eladó! - sem a fogalmak logikája
a jogfolytonosság komoly dolog, az élet megnyilvánulása
„Gyerekek, mi mindig gyerekek maradunk …?”
Halász Józseffel nem keresem a kapcsolatot, mert szerintem …..azaz nincsen rá energiám. – No de ez hosszú, és sokszor leírtam már.
Ellenben ettől még lehet tanulni tőle alkalomadtán.
A videó 7.54-es pontján olyasmit mond, hogy „… itt jogfolytonossági kérdést akart az Árpád beiktatni”. Kicsit lekezelően, mint afféle fantasztát említ meg (érdekes módon máskor nem említ sem ő sem más, csak ha fantasztaként utalhat rám, de nem ez a lényeg).
Sokszor felrémlett már bennem a kérdés, hogy mit fogalmazhatok rosszul, hogy oly nehezen értem a szót szinte bárkivel, hogy amolyan pusztába kiáltott szavakká válnak kérdéseim, megjegyzéseim. És itt valamire mintha rávilágított volna Halász József. Mintha egy alapvető filozófiai kérdést ő sem ismerne fel a jogfolytonosság fogalma mögött (vagy tőlem egészen különbözően értelmez).
Először is aki Quedlinburgot oly sűrűn emlegeti (mármint HJ), amivel vele jár egy nagyjából ezer éves megszakadás áthidalásának víziója a nemzet életében – szóval ő mint egy genetikai állományokat kutató és feltámasztani vágyó mamut-régész akar visszatérni ezer évvel ezelőtti állapothoz, nemlétezőnek, rossz káprázatnak, vadhajtásnak nyilvánítva mindent, ami utána volt (ebben különbözve a mamut-régésztől, aki a mamutok genetikai maradványait nem az elefántok kiiktatására akarja felhasználni) – szóval aki ilyen távlatok felvetésével foglalkozik, az ne beszéljen lekicsinylően a jogfolytonosság gondolatáról. Tehát kimondva vagy kimondatlanul a quedlinburgi frázis ha élő magyarságról értekezik, feltámadásról, akkor logikailag ezer éven keresztüli tetszhalottnak minősített állapotot akarhat áthidalni jogfolytonossággal. Ez a logikai konstrukciója. Nemcsak szent Istvánt, szent Lászlót és Halász Józsefet is kiiktatva a magyar létből, hanem a jogkiterjesztés időbeli folyamatát is, alkotmányos gondolkodásunk artikulálódását, amely ……….. Mit mondjak? Legalábbis nehezebb feladat kell legyen ezer évet áthidalni, mint 1944 március 19-ét szem előtt tartva keresni, szorgalmazni a jogfolytonosság, a jogkiterjesztés, a személyiség tiszteletére alapuló jogszemlélet szálához, fonalához való visszatérést.
Ugyanis az alkotmányosság, ha megkülönböztetem az írott jogtól, és az írott jogban az alkotmányos iratokban legfeljebb az alkotmányosság megnyilvánulását látom, akkor az alkotmányosság nem más, mint az élő nemzeti közösség megnyilvánulása, államalkotó szellemisége, életérzése, otthonosság-keresése (márpedig elválaszthatatlan egymástól az élő és az élő megnyilvánulása, tehát az élő nemzet és az alkotmányosság egymástól). Hogy erre, mármint az alkotmányos létre bármikor képes lesz-e még a magyarság nem tudom. De minden bizonnyal könnyebb 60-70 évet áthidalni, mint ezerpárat. Ez azonban csak a praktikum.
A logikai oldal viszont az, hogy a jogfolytonosság, tehát a magyar élet folyamatosságának kérdését leintő megjegyzésével Halász József mint számítógépes foglalkozású jelezte azt is, hogy a számítógéphasználat filozófiája nem igazán érdekli. Nem a jel-filozófia a szenvedélye vagy a működési területe. Mert ha az lett volna, akkor egy élő közösség élet-megnyilvánulásának tekinthető alkotmányosság folytonossága, tehát az élet folytonossága, jelen esetben a jogfolytonosság vetületében nem lehetne számára másodlagos kérdés sem 2006-ban sem korábban sem később. Ha tud valamit az 1944. március 19-i alkotmányosságal kapcsolatosan, amit korrigálni, javítani kell, akkor mondja, de ezer évre visszatolt igazodási pont az alkotmányosság ügyében nem más, mint a tényleges tájékozódás feladása.
Halász József tevékenységének megítélése nem az én feladatom, főleg nem folytonosan. Minden gúnyolódás nélkül tehát köszönetet kell mondjak neki, hogy alkalmat adott ezen megjegyzésre. Mert bizonyára nem csak az ő gondja, hogy az alkotmányosságot egy közösségi életszemléletnek tekintve (nem annak esetleges írott vetületével össze tévesztve) nem tudják a gondolatot folytatni, nevezetesen, hogy a közösségi élet folytonosságát fejezi ki a jogfolytonosság a társadalmi szerveződésben. A jogfolytonosság tehát a társadalom életmegnyilvánulásaként a tetszhalálból való feltámadásnak felel meg, ami semmiféle tetszhalált szenvedőnek nem lehet közömbös. Sőt, enélkül az alkotmányosság csak múzeumi csecse-becse. Mint a trófea a múzeumban, vagy valami használaton kívül került relikvia. Az alkotmányosság ezzel szemben minden korban az élet megkísértése, az élet vállalása, méghozzá egy kemény erkölcsiségű közösségi élet vallása, a természetjog és az úgymond isteni törvények tudomásul vételéhez illeszkedő élni akarás.
Sőt. Bármikor az idő sodrában, bármikor a történelemben az alkotmányosság tiszta világa olyan törekvés, amely lehet bármely nemzetnek, népnek, társadalomnak az eszménye quedlinburg előtt és után, 1944 március 19 előtt és után, tegnap, ma holnap. Én tehát amolyan javíthatatlanként ma is az alkotmányos jogfolytonosságra szavazok, azt szorgalmazom, abban hiszek. És ha ehhez valaki őstörténeti, ókori emlékek által inspirálva tud valami jót, hasznosat hozzá tenni, annak örülni kell. Nekem az aktuális életszerűség a mániám. Tehát nem kiokítom Halász Józsefet, hogy becsülje meg jobban és próbálja meg alaposabban értelmezni a jogfolytonosság fogalmát, meg egyáltalán az elmúlt ezer évünket annak minden küzdelmével és sikerével, bánatával és tragédiájával, hanem jelzem, hogy talán kicsit döcögősen az ő előadásából ennyire figyeltem fel, eszmecsere során erre tudok megjegyzést tenni: a jogfolytonosságot nem tartom sem kevésnek sem idősszerűtlennek, amint a 2011-es alaptörvényt is nagy lehetőségnek látom – amivel vagy tudunk élni vagy nem. Próbáljunk meg élni vele, és próbáljunk meg hozzá járulni kiteljesedéséhez, a valódi, teljesebb alkotmányosság felé vezető úton (amely úton a jogfolytonosság igényének felvállalása lényegi teendő, mert csak ettől válnak élessé, érthetővé és megválaszolhatóvá további kérdések az alkotmányosság mibenlétét illetően).
FÁ