Vissza a főoldalra * 

Játékok - cetlik - _ _ _ _

 

Faludy György: Régtől sejtettem ezt...
Régtől sejtettem ezt és folyton féltem,
hogy más is rájön. Nyakunkon a kés:
mert ha igaz és nincs Isten az égben,
Hogy is van a folytatás? Nem lelem, de kitalálom, mert máshogy nem lehet:
 
… úgy emberi feladat, felelősség
az erkölcs és az igazságtevés,
a jó vagy rossz, az út, a cél, a rendszer,
a káosz fenyegetése, nem mindegy semmisem, és mentől többet tud, lát, ért az ember, az élet annál csodálatosabb:
szép álom, két nyugtató setétség között.
Szédítő magasság és mélység. A vers tébolya, kéj vagy pénzvágy kerget, neked kell megtalálni az utat, értéket.
Kihúzták festő alól a létrát?
Csak bennünk bízhat a pemzli, a kép, az ihlet … Van ennél szebb hivatás?
Feleljünk meg. Ha kiderül, hogy Isten mégis van, rajtunk ne múljon. Ha meg még sincs, kísértsük meg az istenit - talán a régiek is így tettek, csak mi nem értjük őket.
Vagy ez volna a folytatás? Nem hiszem, nem hihetem, mert így élni nem lehet, nem érdemes … ez nem élet nekem, senkinek …
 
… úgy erkölcs sincs, sem igazságtevés,
se jó, se rossz, se út, se cél, se rendszer,
csak káosz, ahol minden egyre megy
és mentől többet tud, lát, ért az ember,
az élet annál értelmetlenebb:
rémálom két irgalmatlan setétség
között. Még jó, hogy a vers meg a szépség
tébolya kerget. Másnak csak a pénzvágy
s a kéj jutott. Olyiknak ennyi se.
Kihúzták a festő alól a létrát:
kapaszkodjék, mester, a pemzlibe.
FGY
 
 

 

Vissza az oldal tetejére