Az „ontológia ismeretelméleti értelmezése és alkalmazása”

 című műre vonatkozó reflexióm

1. A mű címével kapcsolatos problémám:

Eltekintve attól, hogy az „ontológia ismeretelméleti értelmezése…” címből hiányolom a határozott (az) névelőt, az „ontológia ismeretelméleti” szóösszetételt is szokatlannak és nehezen értelmezhetőnek találom. Kétségtelen, hogy jómagam az ismeretelméletet részleges ontológiának nevezem, de ezen csak azt értem, hogy az ismerettevékenység is a „van”, a létező (gör. on) világába tartozik. Ebből a szempontból tehát az ismerettevékenységről szóló filozófiai tudomány is az általános metafizika vagy ontológia egyik ágának tekinthető. Az „ontológia” és az „ismeretelméleti” kifejezéseket azonban nem kapcsolnám össze. Minthogy benyomásom szerint nem az ontológia tudományát szeretné ismeretelméletileg vizsgálni, hanem a közgazdaságot vagy az abban szerepet kapó személyt, érthetőbbnek találnám „A gazdasági élet mint létező vagy a személy mint létező ismeretelméleti értelmezése” címet. Ám nem tudom, hogy ez a javasolt cím kifejezné-e eredeti szándékát, s összefoglalná-e művének témáját, illetve mondanivalóját.

2. A mű tartalmával kapcsolatos nehézségem:

Kísérő levelében megemlíti, hogy elgondolását illetően „másoknak nem áll össze a kép, s ezért hozzám fordul, mert számomra „ez a fogalmi terep nem idegen”. Nos, az a helyzet, hogy bár számomra valóban ismerős az Ön által felidézett sokszínű fogalmi paletta, bennem sem áll össze a kép. Sok értékes gondolatából nem tudom kiolvasni az összefüggéseket és a végső mondanivalót. Ha úgy tetszik, nem értem a szöveget. Értetlenségemnek egyik oka feltehetően az, hogy írásában összekeverednek az ontológia, a logika, a teológia, a jog, a közgazdaságtudomány stb. nyelvi horizontjai. Ezeket a horizontokat L. Wittgenstein nyelvi játékmezőknek, nyelvjátékoknak, tág értelemben vett irodalmi műfajoknak nevezte. A nyelvi játékmezők keveredése mindig megnehezíti az értelmezést. Az egyes tudományterületek kifejezései, fogalmi rendszerei és kijelentései ugyanis szemantikailag eltérnek egymástól. Ezért – a szövegösszefüggés, illetve a műfaj ismerete nélkül – nagyon nehéz az egyik nyelvi horizonton elhangzó kijelentést egy másik nyelvi horizonton értelmezni. A kifejezés (terminus)- vagy kijelentés (propozíció)-logika felhívja a figyelmet arra, hogy például az anyag szó nem azt jelenti az arisztotelészi filozófia nyelvezetében, mint a fizikában, a tananyagot kijelölő tanár ajkáról elhangozva vagy éppenséggel a kábítószeresek egymás közti beszélgetésében. Ehhez hasonlóan a személy szó is mást és mást jelent a különféle filozófiai irányzatokban, a jogtudományban, a teológiában, a hétköznapi nyelvben stb.

Véleményemet röviden összefoglalva: sok esetben nem tudom eldönteni, hogy írásának egy-egy kifejezése vagy kijelentése az ontológia, a közgazdaságtudomány, a logika, a teológia vagy valamelyik másik tudásterület nyelvi horizontján értelmezendő-e. S minthogy e tekintetben bizonytalan vagyok, azaz nem tudom, hogy adott esetben értem-e, illetve jól értem- e szavait, nem tartom magam illetékesnek abban, hogy írását értékeljem vagy valamilyen szempontból minősítsem.

Turay Alfréd