From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] Sent: Tuesday, October 11, 2016 7:49 PM To: 'Subject: RE: INDUKCIÓ DEDUKCIÓ
Kedves ...............!
Alább sárgával kiemeltem kérdésedet, amit meg is ismételsz.
Azt hiszem (úgy vélem, stb), hogy az információ kifejezése sok félreértésre tud vezetni. Alapvetően kétféle értelemben használják.
1. A második vh alatt és után nagyot fejlődött a hírközlési technika, más szóval a telefon, rádió stb. Ekkor került előtérbe (ha jól olvastam, éppenséggel a tenger alatti telefonkábelek kapcsán) a technikai zavar kiszűrésének módszere. Az élő beszédet digitálisan kódolták és ellenőrző biteket, jeleket tettek be, amelyek az eredeti élő beszédben nem voltak benne, de amelyek hiánya vagy módosulása jelezte az esetleges mechanikai sérülést, zavart. Eredetileg itt is jelekről beszéltek tudomásom szerint és nem információról, illetve az információ a jelek értelmezése volt, a dekódolás eredménye. A jelátvitel biztonsága volt a tét. Az információ mint a jel jelentése, a jelnek tulajdonított jelentés, a jel dekódolt jelentése, megértése nem keverhető össze a jelátviteli technika biztonsági műszaki megoldásaival.
2. Van tehát a másik közkeletű értelmezése is az információnak, ez pedig a közgázon is hajdan igen használatos átértelmezés, amely nem a dekódolás eredményét tekintette információnak (ami a dekódolótól nagyban függ), hanem a magát a jelet. Így lettek tele az újságok információval, ami szigorúbban véve olyan, mintha a konzerveket jóllakottság adagoknak tekintenénk (függetlenül attól, hogy aki majd kinyitja, annak lesz-e étvágya hozzá vagy sem, annak ártani fog vagy sem stb-stb). A közgázon például marketing tananyagokban szerepel(t) olyasmi, hogy az érzéseket kell eladni a csomagolással, nem a terméket (Ludwig von Bertalanffy éppen ez ellen tiltakozott, amikor a kísérleti pszichológia Nobel-díjasait nem tartotta említésre, megbecsülésre érdemesnek) …..
A kísérlet nem egy önkiszolgáló bolt, ahová bemegyünk, leveszünk a polcokról ezt-azt információt és máris tudásban gyarapodtunk (indukáltunk). Erről szól lényegében Várkonyi könyve. Ha neked nincsen éhséged, ízlésed stb, amihez keresel ételt a kisboltban (nagyboltban), vagy éppen adatokat a kísérletben valamifajta érdeklődéssel felruházva, megáldva, attól hajtva, akkor olyan alkatrész vagy mint egy kapcsoló a tengeralatti telefonkábel végén levő berendezésben.
Az érdekes az, hogy ezt Arisztoteleszre hivatkozva hozza fel Várkonyi. Tehát nem újdonság. Sőt. Ezen alapszik az európai kultúra (legalábbis eddig). És ezt veszélyezteti minden újabb olyan gépesítés, illetve gépesítés alkalmazása, amely nem az emberi szerepből indul ki, illetve azt nem veszi tekintetbe.
Köszönöm a kérdésedet, pont a lényeget emelted ki.
szervusz
Árpád
From: Sent: Tuesday, October 11, 2016 1:16 PM To: Fáy Árpád Subject: INDUKCIÓ DEDUKCIÓ
Kedves Árpád!
..........................
Olvasva az egy oldalas absztraktot engedelmeddel megjegyzem:
hogyan állhatna össze a magasabb elv, ha kell is meg nem is a KÍSÉRLETI, TAPASZTALATI elvekre épülő rendszer?
idézem:
....szükség lenne egy magasabb elvekre épülő (tehát nem kísérleti, tapasztalati, hanem eszmei elvekre épülő), s azokból igazságokat levezető rendszerelméletre, melynek legfontosabb alapfogalma a személy lenne.
ugyanakkor írod a 2. tisztázandó tételhez zárójelben
a. tételekből kiinduló levezető-következtető (deduktív) és a
b. tényekből kiindulóan következtető (induktív) érvelés között fennáll.
(Ez utóbbi érvelés egy kiforrott deduktív mintákat felhasználó, alapvetően a tapasztalati érvelési mód.)
Kérdésem:
Ha új információt a deduktívból induktívba jutó gondolkodással kaphatunk és a fenti ellentmondást nem helyesbítjük, hogyan érhetünk célt ez esetre nézve?
A félreértés kockázatát vállalom a kérdést és a szövegértést illetően.
Mellékelem a Cselényi előadás meghívóját és az általa küldött könyvelemzést.
Várom a válaszodat.
Üdvözöl:
..............