Hozzászólás 2007 szeptember 15-én

(a felszólalás 10 perces idejéhez már nem kötve, utólag készített írásos változat)

Tisztelt Nagygyűlés!

Egy évvel ezelőtt sokkal többen voltunk. Akkor volt egy olyan próbálkozás, hogy a lelkesítő felszólalások között megpróbáltunk beszélgetést, eszmecserét inspirálni. Beszéltünk az alkotmány kérdéséről.

Ma hasonló hangnemben igyekszem néhány gondolatot előadni. Ha ezzel vitát, kérdéseket, ellenvetéseket gerjesztek, az nem baj. Kezdjünk el gondolkodni, javítsanak ki, ha rossz irányba akarom fordítani a tekintetet.

I.         Elsőként had folytassam előttem hozzászóló Halász József szavait, aki ha jól idézem, a magyar alkotmányos hagyományt mint zárt logikai rendszert említette.

Sokan kiemelik, hogy Európában elsősorban az angol és a magyar alkotmányt tekintik történelmi alkotmánynak. Ezt alapul véve érdekes a különbség. Tudomásom szerint az angol alkotmány esetjog típusú, emlékezetes régi törvényeket, okleveleket, bírói döntéseket hivatkoznak meg, és ebből a hivatkozási rendszerből, ennek értelmezéséből fejtenek ki egy alkotmányos szemléletmódot., nem is akármilyen szinten.

Az angollal össze vetve a magyar hagyomány abban különbözik, hogy kevésbé esetjog típusú. Nem ezért történelmi, mert régi döntéseket tesz meghivatkozhatóvá, hanem azért, mert a történelemben évezredig használt, idővel egységessé vált szemléletmódot képvisel, de logikailag egységes, zárt rendszerbe foglalva.

Tehát ha az angol alkotmányos hagyomány olyan, mint egy folyó deltavidékén az évi lerakódások szintjei, amelyekből évgyűrűk mintájára be lehet dátumozni, hogy az apró kavics vagy a homokos iszap réteg melyik év esős, száraz időszakának emléke, akkor a magyar egy fogalmi kristályhoz hasonlatos, amelynek értelmezhetősége nem az időskála függvénye.

A magyar alkotmányban nem a bírói döntést hivatkozzák meg formálisan, hanem magát a közjogi, természetjogi igazságot. A magyar alkotmány lelke a természetjogi, közjogi igazságok íratlan és időtlen rendszere, amelyhez az írott jognak és a működő intézményeknek, a kormányzásnak kell igazodnia.

Tehát a magyar alkotmány megkülönbözteti az íratlanul is tisztelni való, időtlenül igaznak tekintendő normák rendszerét az aktuális valóság körülményei között megfogalmazandó írott jogtól, amelynek fogalmazásakor, érvényesítésekor törekedni kell az alkotmányos igazságok tiszteletére, érvényesítésére.

A zárt logikai rendszer az alkotmányos normákra értendő. És annál alkotmányosabb az írott jog, benne az alaptörvény, minél inkább sikerül illeszteni az alkotmányos normákkal.

A szentkorona tanban használt, történelmileg kialakult szimbólum rendszer közvetíti felénk a régi korok megfogalmazásait. De mint Molnár Kálmán, a XX. század elejének kiemelkedő alkotmány-tudósa írta, a magyar alkotmány igazságai függetlenek a megfogalmazás módjától. Azt akár a történelmileg kialakult szimbólumok nélkül is tisztelnünk kell tudni. De ő is nagyon fontosnak tartotta azt a folytonosságot, amit a történelmi szimbólumok jelentenek, tehát megállapítás elvi tisztázó szándékú, és éppen a történelmi szimbólumok alkotó, élő értelmezésére indít.

Összefoglalva: A magyar alkotmány, ha dönteni kell, nem a jogrendszer része, hanem a jogon felül álló normákat jelenti, amelyeket a jog legitim módon nem kerülhet ki.

És éppen a modern pozitiv jogfilozófia szűkítette le a jog értelmezését a jogtechnikára, tehát a jogon felül álló alkotmány megfogalmazása a pozitív jogrendszer korszakában pontos, egyértelmű meghatározás.

Ez a meghatározás kiemeli, hogy a magyarság léte, a magyarság alkotmányos volta erkölcsi alapállású, hiszen a jogtechnikán felül álló alkotmány zárt logikai rendszere erkölcsi normák rendszerét jelenti.

Egy példa: a hatalom teljessége csak a szentkoronát illeti meg. Ebből a régi megfogalmazásból következik, hogy élő ember vagy emberek testülete sohasem nyúlhat a hatalom teljességéhez, azaz a diktatúra bár előfordulhat, de alkotmányos elismerésben nem részesülhet, mert az a magyar közjogi észjárás szerint fogalmilag kizárt.

II.       A magyar alkotmányos norma rendszerben tisztázni lehet, hogy miben áll a természetes személy és a jogi személy egymáshoz viszonyítása.

A történelmi alkotmány fogalmi rendszere minden bizonnyal teológiai

gyökerű, de önálló közjogi eszmerendszer.

A személy fogalma bár a Bibliában is követhetően régi vallási meggyőződésen alapszik (mindannyian egyformán Isten gyermekei, teremtményei vagyunk), egyértelmű definíciót csak a VI. században kapott egy siralomházban készült rövid tanulmányban, amelyet az európai gondolkodás azután megtartott. Eszerint a személy jellemzői:

o        Egyszeri

o        Megismételhetetlen

o        Értelmes és

o        Szabad akaratú.

Milyen egyszerűnek tűnik, és mégis csak másfél évezrede evidencia az európai kultúrkörben. A biológiai evolúciót megfogalmazó Darwin óta még egyértelműbb, hogy ez a meghatározás az erkölcsi személyre vonatkozik. Mert lehet, hogy biológiailag a faj határozza meg az egyedet, de mint emberi személy mindannyian egyszeriek, megismételhetetlenek, értelmesek és szabad akaratúak vagyunk. Amennyiben ezek a sajátságok vissza szorulnak, annyiban csökken emberi sajátságunk.

A tömeg-ember tehát nem tekinthető személynek a fenti definíció szerint. A régi európai gondolkodásmód az embert fogantatásától kezdődően eredendően potenciálisan személynek tekintette. Az emberek életvitele természetesen nem mindig felelt meg az elvárásnak, a lehetőségnek. De a teológiában a minden bűnösnek a halála pillanatáig fenntartott megbánás, bűnbocsánat lehetősége is illeszkedik ahhoz a szemlélethez, amelyben az emberi személyiség kiteljesedése az élet fő értelme.

Vissza térve a közjogban a természetes és a jogi személy eltérő minőségéhez:

A természetes személy (vagy annak közössége) a társadalmi cselekvés

o        alanya, AKI

o        tulajdonosa az eszközöknek.

A jogi személy (legyen szó gazdasági vállalkozásról, egyesületről vagy államról), a társadalmi cselekvés

o        eszköze, AMELY

o        tulajdonolható az alanyok által.

A természetes személy alá van vetve az erkölcsi normáknak, mert ő az a szabad és felelős személy, aki cselekedeteiben az erkölcsi norma rendszert érvényesítheti.

A jogi személy viszont eszköz, amelyen erkölcsi kategóriák nem kérhetők számon (Krisztus az erkölcsi személyt váltotta meg régi idők teológiai kifejezésével élve, nem az élettelen jogi személyeket). A tulajdonolható eszköz tulajdonosáé az erkölcsi felelősség, hogy mire használja az eszközt.

Ez a szétválasztás korábbi korokban is egyértelmű volt. De a modern kor pozitivista társadalom szemlélete adja azt a fogalmi környezetet, amelyben igazán sarkosan és közérthetően vált megfogalmazhatóvá.

A tulajdonok felosztását egyebek mellet lehet magántulajdon és köztulajdon fajtákra osztani.

o        Eszerint egyes tulajdoni javak alapvetően az ÉLŐ MAGÁNSZEMÉLY,

o         míg mások alapvetően az ÉLŐ KÖZÖSSÉGEK javai lehetnek.

A jogi személy állam például jellemzően nem magántulajdoni, hanem köztulajdoni jellegű. Nemlétező közösségnek nem lehet állama. A tulajdonláshoz elengedhetetlen az élő tulajdonos léte. A meghalt tulajdonos javait örököse kapja, vagy szétosztják. Bizonyos mértékig a dolog fordítva is elgondolandó: a társadalmi léthez hozzátartozik a személy tulajdona. Akinek a tulajdonát maradéktalanul elveszik, annak létét kérdőjelezik meg, legyen szó akár magánszemélyről, akár közösségi személyről, például egy nemzetről.

A nemzet egyik legfontosabb (maga alkotta) tulajdona az állama. A nemzet államalkotó akarata az alkotmány.

De vegyünk másik példát: a pénzrendszer is közösségi eszköz, amelynek a közösség lehet a tulajdonosa. Ha nem akarunk a magyar alkotmányra hivatkozni, akkor ezt nevezzük természetjogi evidenciának. A magyar alkotmány azért becses, mert természetjogi evidenciákat fejez ki.

A pénzrendszer fedezete lényegében a gazdasági erőforrásokkal, a rájuk épülő gazdasági teljesítménnyel azonosítható (nagy vonalakban azon javak összességével, amit a pénzben számolunk el társadalmon belül). Korunk közgazdasági felfogása szerint a legfontosabb gazdasági erőforrás már nem a bányakincs, nem az egyszerű (akár rabszolga-) munka, nem is a mindenáron megszerzendő gyáripari vagy kereskedelmi tőke, hanem az emberi műveltség, az emberi mentalitás, sőt a közösségi lét minősége.

Aki tehát egy nemzet alkotmányos léte, élő eleven volta, életképessége ellen vét, az annak a közösségnek gazdasági teljesítő képességét rombolja.

III.      A minap egy vitán ismert liberális közgazdász azzal próbálta a nemzeti törekvések gazdasági megalapozottságát megkérdőjelezni, hogy idézte az ismert frázist: a közgazdaság a véges gazdasági erőforrásokkal való bánást jelenti. Nem lehet olyat követelni a gazdaságpolitikától, amire nincsen fedezet.

Érdekes, a fülemben évtizedek óta vissza csengő megállapítás. Ezzel indokolták az összes gazdasági megszorítási hullámot. Nézzük a jelen helyzetet.

Az egyetlen erőforrást, ami tényleg korlátos, a földet el akarják adni, a lábunk alól, termelési tényezőnek hazudva, holott lényegében nem csak az, hanem életfeltétel, amit az ENSZ egyezmény szerint SEMMILYEN JOGCÍMEN nem lehet elvonni a társadalomtól.

Valamint korlátos a korábban államosított vagy állami keretben létrehozott vagyon, amit most adnak el. Azt a kettőt verik dobra, éppen ami pótolhatatlan.

Általában a gépeket, épületeket, amik csak egy nagyon rövid időn belül korlátosak, mert egy újfajta számítógép éven belül körbejárja a világot, azt nem emlegetik a korlátos gazdasági erőforrásra hivatkozásként. Ha e gépek nem korlátos gazdasági erőforrások, akkor mindent meg kellene tennünk azért, hogy bőséges előállításuk megvalósuljon A gyártás, építkezés viszont verseny jelszóval nem halad, nem is beszélve a piacot széles eladó privatizációnak mondott gyárfelszámolásokról.

A leglényegesebb termelési tényező, a kiművelt és tiszta szívű emberi fő viszont – ami társadalompolitikai léptékkel mérve, 15-20 év távlatában nem korlátos. Ennek eszközeit építik le most minden erőt latba vetve. Felszámolják az iskolákat, kórházakat, művészeti, művelődési intézményeket, az értelmi és erkölcsi alapok eszközrendszerét.

o        De hol vannak az erkölcsi lét intézményeinek tekinthető egyházaink, akiket annyit hiányoltam a valóság-showk bevezetésekor?! Bezzeg a lengyel püspököknek volt idejük a parlament előtt sztrájkolniuk. Hány püspök ült be tüntetőleg hittanórát tartani egy bezárandó iskolába? Hányan táboroztak le a Kossuth téren? Ez hozzá tartozna hivatali és lelki kötelességeikhez.

o       Hányan tüntettek egyháziak annak idején, hogy ne kegyelempénzre kárhoztassák őket, hanem tőke-alapot teremtsenek az egyházak megélhetéséhez? Kis porszemként én például háborogtam, hogy az erkölcs oktatásért nem álltak az iskolák 100%-ában a 90-es évek elején. De leintettek magukat erkölcsi tekintélynek számító emberek.

o       Miért nincs sem akarati sem logikai készségük arra, hogy távlatos berendezkedés mellett álljanak ki ŐK? Miért nem tudunk kiállani a távlatos megoldásokért MI?

o       És hol vannak a polgármesterek? - A szerencsétlen futóbolondok, akik a legjobb akarattal sem tudják álmatlansággal és egyéb erőfeszítéssel kompenzálni a falu felszámolási állami intézkedéseket?

o       Melyik polgármester öntött kavicsot az átmenő kamionforgalom elé, amely tönkre teszi az utat, szétrázza a házakat, elüti a gyalogost, emeli a rákos betegek számát, egyszóval elüldözi a lakosságot? Válasszanak 10 polgármester helyettest, és ha hatot elvitt a rendőrség, akkor a hetedik öntesse a kavicsot a gyilkos áradat elé. Vagy ennyit nem ér meg a falu lakossága? Ha jön a Tisza, akkor kiáll a gátra, ha a kamioncsorda gázol át a falun, akkor fel sem fogja, hogy mi történik?

o       Lényegében csendben, cinkosan hagyta a FIDESZ a jelenlétével szavazóképessé tett parlamentben megszavazni annak a maradék vagyonnak az eladását, amelynek a nyugdíj alapokban lenne a helye, az egyházak működését kellene segítenie, az önkormányzatokat, oktatást kellene szolgálnia.

A felszámolt társadalom állami privatizációs bevétele nem értelmezhető. A közösség számára a gazdasági erőforrások rombolásáért kapott önfelszámolási árbevétel nem értelmezhető.

IV.      A felsorolt példákkal is azt akartam szemléltetni, hogy teljes az alkotmányos gondolkodás illetve az alkotmányos hivatkozások zűrzavara minden téren a közéletben, a politikában.

Nézzük a jéghegy csúcsát. Hogy rosszindulatból vagy éretlenségből cselekszik a magát tudós államelnöknek tekintő személy, azon lehet vitatkozni.

Talán a színfalak mögött van szemernyi taktikai igazság, de legalább jóra való törekvés abban, amit tesz, talán jót akar valami szerfelett nagy esetlenséggel. Az ő munkásságát évtizedekre visszamenőleg, jóval államelnöki és alkotmánybírósági tisztségét megelőzően is már fémjelzi az a sokszor ismételt nyilatkozata, miszerint inkább az igazság sérüljön, mintsem a jogállamiság mechanizmusa szenvedjen csorbát. Elgondolkodtató ez a szinte aszkétákat, fakírokat, önmagukat szöges korbáccsal kínzó konok megszállottakat idéző vallomás. Inkább az igazság sérüljön, csak a jogállam rendszere működjön.

És mi történt a minapi parlamenti szereplésében ugyanannak a személynek? Vitathatatlanul előtt explicit pártpolitikusként lépett fel az úgynevezett államelnök, amikor arról értekezett a magyar parlamentben az államfői esküjének alapvető sérelmére, hogy neki melyik parlamenti párt tetszik, és melyik nem, hogy melyik párt kiszorulásának örül, és melyik bejutásának a megakadályozását szorgalmazza, hogy kit tart szalonképesnek illetve szalonképtelennek.

A proletárdiktatúrának nevezett szovjet diktatúra hamis, az alávetettekkel szemben önkényes és részvétlen tánc- és illemtan iskoláját idézte fel.

A pártok közötti válogatás az államelnök fennen hirdetett saját mechanikus jogfelfogásával szögesen ellentétes.

Elképesztő. Válogat a pártok közt, de nem látja a nemzetgyűlés, a tényleges társadalmi identitásra épülő alkotmányosság hiányát. A sorrend tehát:

o        legutolsó az igazság

o        előtte van a formális jogállami intézmények Patyomkin falva

o        de legelöl az osztályharcos vagy megszálló vagy csak úgy kalózos összekacsintás

- és mindezt erkölcsi elismerést követelve. - ??? -

Lehet válogatni, hogy ez a minősítési táblázat a pártokról, hogy szerinte melyik párt a nép ellensége és melyik a nép barátja - leninista, sztalinista, rákosi, kádári vagy milyen séma tovább élése. De semmi köze nincsen ennek a kirekesztő, összekacsintó kiállásnak ahhoz, hogy úgynevezett demokráciát akarnánk, úgynevezett jogállamot és úgynevezett köztársaságot.

Ez nem megfontolt, a pártpolitika felett álló viselkedés, hanem forma szerint, az alaptörvényi előírásokat alapul véve politikai szélhámosság, - azokat támogatva, akik a rendszerváltást nem tudják elfogadni demokratikus folyamatnak.

Sajnos pont olyan csalás és hazugság a műfaja, mint amire Gyurcsány annyira büszke volt egy éve. Már-már az az érzése az embernek, hogy az öszödi beszéd évfordulójához amolyan tanári licitet hallhattunk. Csúnya szavak nélkül, megfedve a rossz kölköt és egyúttal meg is védve, mert mégiscsak a mi kutyánk kölke. Ő nem tud akkorát csalni-hazudni, hogy megtagadnánk tőle az orozott hatalmának elismerését – az elnöki pozícióból például – bármilyen nagy is legyen a káosz, a rendkívüli helyzet.

Kik is a kutyakölkök gazdái?

Kinek az elnöke az elnök úr? Egy ilyen futballbírót gondolom mindenütt kifütyülnének. A Gyurcsány féle focistával együtt

Az elnöknek a nemzet, a társadalom egészét kellene képviselnie, az ország egészének felelős tisztségviselőként menedzselnie kellene az alkotmányos kereteket, és hangosan fújni a sípot az olyan stiklikre, mint a

o        szavazatégetés,

o        a hazug választási hadjárat,

o        a jeltelennek maszkírozott utcai lövöldözésről ne is beszélve.

Egy államelnök nem a katedra bajnoka kell legyen, hanem

o        a nemzeté,

o        a nemzeti lété,

o        a nemzet államalkotó akaratáé,

o        a nemzeti alkotmányé.

A nemzeti alkotmány pedig az elvi norma rendszer és a gyakorlati struktúra éles külön választásával lehetőséget adna neki arra, hogy vészhelyzetben közbelépjen a nemzet, a társadalom léte érdekében – egy hatalmát csalással, zsarolással, fenyegetéssel megszerző politikai alvilági figurával (figurákkal) szemben.

De ő ragaszkodik elhibázottan alkotmánynak nevezett és ezért lényegében máig sztalini alaptörvényünkhöz, ami miatt a normák és taktikai lépések legteljesebb káoszában bolyongva nevetségesen siralmas (káros) szerepet kezd alakítani.

Ha jól értem, most Sólyom László a legnagyobb meglepetésre, szinte provokálóan dobta oda a kesztyűt, miszerint ő

o        nemhogy a magyar fogalmak szerint alkotmányosan nem legitim

o       hiszen mint köztudott a magyar alkotmányt a korábbi megszálló és a visszamaradt mai önkény-politika 63 éve folyamatosan nem hajlandó elismerni – a trianoni ukáz szellemében,

o       jaj a vesztesnek indoklással, az európai politikai kultúra természetjogi alaptételeit megcsúfolva

o       ha már nincs meg a teljes földrajzi terület,

o       ne legyen közjogi önbecsülés sem jelszóval.

o        de nem is legális a mostani államelnöki szereplés, azaz nem is szabálykövető elnöke ő az országnak,

o       mert még ezt a színleg alkotmánynak nevezett alaptörvényt sem tartja szem előtt, amely a köztársasági elnököt pártok felett állónak definiálja.

Tehát

o        vagy betiltják a fenntartásokkal kezelt pártot,

o        vagy nem csalhatnak vele szemben államelnöki bátorítással.

Vajon mindezek után túlzás lenne azt mondani, hogy bűzlik a magyar közjog, közélet alaptörvényestől, kidumálós miniszter- és államelnökkel együtt?

Türelmetlenek ezek az észrevételek?

Túl komoly vigaszt remélnek az elégedetlenek az alkotmányosság helyre tételétől? Túl naivak, kegyelmet nem érdemlők azok, akik az alkotmányos eszmék józanító erejében bízva kerülik az erőszakot, keresik a kibontakozást?

V.        Beszéljünk végül arról, hogy mit lehet tenni? A nemzetgyűlés jó fordulatot jelentene. Nem tudom, hogy mikor következhet be a nemzetgyűlési fordulat. Mit tehetünk? Egyebek mellett készülhetünk rá szellemileg. A nemzetgyűlés ha megkezdi munkáját, az egyik legfontosabb részkérdés az alkotmányos normákkal illeszkedő költségvetés kérdése.

Az alkotmányos norma rendszernek megfelelő költségvetésben a legfontosabb különbséget a maihoz képest bizonyára nem a számok átrendezése jelentené, hanem egy a maitól eltérő struktúra. Más koordináta rendszert kell jelentsen az alkotmányos költségvetés. És a más koordináta rendszerben lehet a számokat újra értelmezni. Csak a számok átalakítása nem megoldás.

Nagyon nagy munkát jelent a költségvetési gondolkodás megújítása. De nem reménytelen. Jelenleg egyelőre unió-patyomkin cirkusz zajlik. Fel sem fogva, hogy mit takarnak az uniós elvárások megjátszák politikusaink, hogy ők annak engedelmesek vagy azzal szemben karakán ellenállók. De ez éretlen indiánosdinak, nagy károkat okozó rossz álarcos bálnak tekinthető. Magunkhoz kellene térnünk, és ahhoz arra van szükségünk, hogy mi magunk képesek legyünk megítélni az alapvető társadalmi – alkotmányos- normák és a költségvetés viszonyát.

A társadalmi alkotmányos normákhoz való viszony nem hagyható figyelmen kívül azon hivatkozással, hogy elsősorban hatékonynak kell lenni. Nincs értelme az eszközök hatékonyságának, ha eltekintünk az alanytól, az alany norma rendszerétől. Semmilyen tény nem értelmezhető normák nélkül. Más k érdés, hogy a tények síkján az eszközöket hatékonyan kell kezelni. De ez nem történhet az eszközhasználat értelmét elvevő normaszegés árán.

Alkotmányosan (igazul) és hatékonyan. Ez a minimum.

Csak megemlítve egyetlen szempontot, a költségvetési rendszerről

o        Európai és világ-pénzek

o        országos pénzek

o        helyi pénzek

o        a személyes lét pénzei

Tükrözi ezt a szerkezetet a költségvetés? Vagy a pénzügyi rendszer? Élhetne úgy az ember, hogy a sejtjeit pusztulásra ítéli, de a veséjét, máját működtetni akarja? Élhetne úgy az ember, hogy a veséjét, máját pusztulni hagyja, de ő utazni akar és élvezni az életet? Nincsen ez másként a gazdaságban sem. Nem lehet a részt és egészet elszakítani egymástól.

A magam részéről javasolnám, hogy próbáljunk meg modellezni alkotmányos költségvetést. Évente, vissza térően: uniós, országos és önkormányzati, magánszemélyi szinten. Legyen vita, csiszolódjanak, érlelődjenek gondolatok. Érdekes dolgok derülhetnek ki.

Nyilvánvaló, hogy az országos költségvetés nem dönthet a 10 millió magán-költségvetés tételeiről. De közvetlenül felelős a 10 millió magánköltségvetés feltétel rendszeréért. Nem teheti költségvetési eszközökkel életképtelenné az egyént. Sem összegszerűen, sem egyéb módon.

Például Dunát lehet rekeszteni a könyvelési szoftverekkel. A kiadási bevételi tételeket utólag rögzítő, rendszerező szoftverekből. De nincsen az egyéni kiadásokat és bevételeket előzetesen tervezni segítő szoftver a piacon egy sem. Pedig ebből k ellene több legyen. A kormányzatnak, a parlamentnek, az adóhivatalnak ebben a helyzetben nincs erkölcsi alapja azt mondani, hogy nem a rablók önkényével jár el. Tehát nem csak választási csaló, hanem választási ciklusokon átmenően rabló is. A régi megállapítás szerint az az állam, amelynek nincsen erkölcsi alapja, az kalózbanda irányítása alatt áll. Ettől nem lesz sem humánusabb az élet, sem gazdagabbak nem leszünk. Ha mégis javul valamit a világ technikailag, civilizációjában, azt ennek a költségvetési rendszernek, állapotnak az ellenére teszi.

A mikroökonómiának a közgazdaság oktatásban általános iskolában kellene foglalkoznia a háztartás tannal (ami lényegében az egyéni életvitel gazdálkodását is tárgyalja). Ebben a háztartástanban a kiadási és bevételi szerkezet egyensúlyának a 8-ik általános iskoláig alapszinten szerepelnie kellene. Ettől kezdődően volna elvárható, hogy a választók meghatározó, túlnyomó többsége mérlegelni tudná a költségvetési rendszer szubszidiaritását.

A költségvetési rendszer szubszidiaritása alatt azt értem, hogy felsőbb szinten sosem számolja fel az alsóbb szint életképességét. Például költségvetési eszközökkel alkotmányos tiltással ne lehessen semmilyen közösségi léttől elvonni annak tulajdoni alapjait. Országtól az utakat, a pénzrendszerét, ingyenes oktatási és orvosi rendszerét. Várostól a levegőztető köztereit, falutól a közlegelőjét, stb-stb.

A költségvetés makroökonómiai alapvetésében minden szinten és minden szempontból meg kell különböztetni a tulajdonos természetes személyt és annak közösségeit a tulajdonolható jogi személy eszköztől, legyen az kft vagy rt, egyesület vagy állam.

Enélkül a költségvetés nem más, mint bukdácsoló tanuló lázas handa-bandázása, elszomorító számmisztikája.

VI.      Az alkotmányos választás és alkotmányt tisztelő országgyűlés modellezése sokkal inkább benne van a levegőben. Nagyon fontos ügy. Megfogalmazódott a pártok nélküli parlament, de legalábbis a pártoktól független felsőház gondolata. És egyre feszítőbben jelentkezik az eltévedt pártokat megfékezni képes alkotmányos erő igénye. A nemzetgyűlés az alkotmányos evidenciákhoz kell illessze a gazdaságpolitikát, és az elmúlt 17 év sikertelen rendszerváltását kiigazító lépéseit.

Ez lenne a tényleges, az alkotmányos elvekhez illeszkedő és hatékonyságot biztosító reform:

o        a tulajdon alkotmányos reformja.

o        a pénz alkotmányos reformja.

o        a költségvetési és adóreform.

o        a törvényhozás alkotmányos reformja.

Életképessé válnánk.

Az államelnök azt mondja, megoldják ezt történelmi alkotmány nélkül is. Más szóval szerinte a magyar identitás nélkül is, a természetjogi alapok meghivatkozása, tisztelete nélkül, a társadalmi lét megújhódó folytonossága nélkül, az elemi józan ész nélkül is lehet demokráciát, jogállamot csinálni – nálunk, ebben a felfordulásban. Amolyan zöldmezős beruházásként. Lehet, hogy ez tisztelni való törekvés, talán valami féltés is van benne a nagyobb erőfeszítéstől.

De rendkívül közel esik a genocidium fogalmához, a társadalmi tudat és kapcsolatrendszer mesterséges megnyomorításához.

Ki fogja őt ezért beperelni?

A történelmi alkotmány tisztelete lehetőséget adna a normák és tények éles megkülönböztetésének. A történelmi alkotmány kibontakozáshoz jutatná a magyar politikát, az íratlanul is evidens normarendszerével és az írott sarkalatos törvények vagy írott alaptörvény közti alapvető, egyenesen műfaji különbség megalapozásával.

A koronát ki kellett szabadítani múzeumi rabságából.

A politikát még ezután kell kiszabadítani a mai hazugság-rabságából, látszat-politika kalodájából. A tényleges politikának a természetjogi normák és a mechanizált eszközrendszerek, a tények, külső kényszerek egyeztetése a feladata. Akkor lehet a politika demokratikus, nemzeti – tehát akkor lehet a politika ténylegesen a társadalom önszervező eszköze, ha kihozzuk a hazugság-rácsok közül.

Látszatpolitikai trükközés volt a szavazatégetős koalíció részéről a csalással a parlamentbe jutott képviselők által a főcsaló legitimálása. És amilyen az ellenzék, senki sem vétózta meg a parlamenti szavazást, no meg az államfőnek sem jutott el az agyáig, hogy nem Gyurcsány hazudozása a kérdés, hanem a választási csalás, amelynek következtében egyetlen egy kormánypárti képviselőnek nem volt legális jogállása. Ezután az illegális képviselők bizalmat szavaztak a főcsalónak. És ezt nevezik a vörös mocsár felszáradt maradékában ügyes politikának, ehhez nyerték meg a világ 50 közjogi főméltóságát a 2006-os szemkilövető ünneprontásnál a statisztáláshoz. Ezt a csalást legalizálta a hazai ellenzék azzal, hogy minden fontos kérdésben ott csücsül a parlamentben. Pedig alkotmányos értelemben ez nem politika hanem katasztrofális zsákutca.

Van kiút? Szerintem rajtunk is múlik. Legyen kiút. Készüljünk a nemzetgyűlésre.

A rendszerváltás 17 éve alatt nem került sor nemzetgyűlésre, amely a magyar alkotmányosságot rendezte volna. A történelmi alkotmányos hagyományok meghivatkozása, az alkotmányos jogfolytonos nemzeti lét elismerésének követelése a mai napig tabunak számít. Másként az ilyet diktatúrának, megszállásnak, anarchiának nevezik. A gazdasági helyzetünk alakulása is ezt igazolja.

2007 szeptember 17.

Fáy Árpád

 Vissza az oldal tetejére