From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Saturday, May 02, 2015 8:24 PM - To: 'mindenkinek.akit.erdekelhet@gmail.com' - Subject: hozzászólás egy internetes cikkhez hitelpénz témakörben - FÁ
A hitelpénz és a közpénz különbözősége, avagy a hitelpénz csapdája
--<<olvasói vitatkozó megjegyzésekkel -FÁ>>--
Egy helyi pénz kibocsátásának előkészületeit próbáltuk elvégezni, amikor arra kellet rádöbbennem, hogy a pénzkibocsátás mikéntjét, elveit, szabályait nemcsak, hogy szinte senki nem ismeri, de még ráadásul valami ködbe vesző mítosz is eltakarja. Ezen tevékenység közben szerzett tapasztalataimat szeretném önökkel megosztani, ha hajlandóak az alábbi néhány sort elolvasni. Remélem segíthetek vele.
A fosztogatás anatómiája
A pénzpiac működtetésének alapelvei, jellegének legfontosabb információi soha nem kerülnek napvilágra.
Nevezetesen az a probléma, hogy a nemzeti bankok által kibocsátott pénz és a kereskedelmi bankok által forgalomba hozott (nevezzük a továbbiakban ezen a néven) hitelpénz közötti leglényegesebb különbséget senki nem próbálja megvilágítani.
A legfontosabb különbség nézetem szerint az, hogy a nemzeti bankok által kibocsátott pénz és a banki betétek együttesen, a világon mindenhol, így Magyarországon is, csak töredékét fedezik a kibocsátott hitelek értékének. A bankokba elhelyezett betét csak töredékét, ötödét, hatodát fedezi a bankok által kibocsátott hiteleknek.
A hitelként felvett összeg amit az adós megkap, nem az átlagember fogalmai szerinti fedezettel bíró pénz, hisz a bankban ezzel szemben nincs ennyi betét, csak a töredéke.
Ez a hitelpénz tulajdonképpen talán egy időben és térben korlátlanul leszámítolható váltónak tekinthető, mert a mögötte lévő fedezet csak az, hogy a hitel felvevője aláírta, hogy majd megtermel ennyi értéket és ellentételezni fogja a törlesztés folyamán annak lezárultáig, vagy nem teljesítés esetén a jelzálogtárgy értékesítésével kiegyenlíti.
A helyi nemzeti bankok kontrolljával kibocsátott, az illető országban a mindenkori GDP- vel egyenlő, piacképes, már megtermelt, értékesíthető áruval fedezett pénz nem különböztethető meg ettől a tulajdonképpen pénznek nem nevezhető, a kereskedelmi bankok által kibocsátott, pénznek kinéző váltótól. --<<vagy ez a pénz lényege és ennek a kihívásnak kellene megfeleljen a társadalom jogában, erkölcsében stb -FÁ>>--
Óriási a különbség abból a szempontból, hogy már megtermelt, illetve folyamatosan termelődő, használati értékkel bíró piacképes javakat állítok egy pénz mögé fedezetül, vagy egy aláírt kötelezvényt arról, hogy az aláírója valamilyen módon ki fogja egyenlíteni ezt a tartozást. --<<tévedés, semmi különbség nincsen. Csak a fedezet a különbség. A lényeg, hogy sosincsen garancia arra, hogy a pénzköltés meg fog térülni. A különbség az, hogy kudarc esetén milyen fedezet von be a társadalom a pénzköltés szűkítésére: egyéni jelzálogolt javakat vagy korábban megtermelt, erre a célra félretett egyéb tartalékokat. A következmény mindenképpen a gazdaság szűkülése. A szűkülés lejtőjén a fékező ballaszt közt van különbség (mint szánkózásban, hogy ki rakja ki a lábát fékezéshez, kinek a nadrágszárában gyűlik jobban a hó). -FÁ>>--
Az elsőt a klasszikus köznapi értelemben is pénznek nevezhetjük, míg a másodikat a legnagyobb jóindulattal is csak legfeljebb váltónak. --<<A váltó a pénztechnikák egyik legfontosabbika. A mai magyar gazdaság egyik legnagyobb hiánya a váltó hiánya. De nem lényegét tekintve mint pénz különbözik a többi pénztől. És tényleg azt is a hitel teremti, illetve az is a pénzteremtő hitel egyik technikai megoldása. -FÁ>>-- Egy helyi pénz kibocsátásának előkészületeit próbáltuk elvégezni, --<<tudtommal Magyarországon nincsen helyi pénz kibocsátás, csak pénzre váltható utalványfélék, mint az ebédjegy. -FÁ>>-- amikor arra kellet rádöbbennem, hogy a pénzkibocsátás mikéntjét, elveit, szabályait nemcsak, hogy szinte senki nem ismeri, de még ráadásul valami ködbe vesző mítosz is eltakarja. Ezen tevékenység közben szerzett tapasztalataimat szeretném önökkel megosztani, ha hajlandóak az alábbi néhány sort elolvasni. Remélem segíthetek vele.
Az a megtévesztő ebben a nyilvánvalóan szándékos csalásban, hogy a helyi nemzeti bankok kontrolljával kibocsátott, az illető országban a piacképes, már megtermelt, értékesíthető, a mindenkori GDP- vel arányosan kibocsátott, áruval fedezett pénz nem különböztethető meg ettől a tulajdonképpen pénznek nem nevezhető, a kereskedelmi bankok által kibocsátott, pénznek kinéző váltótól. --<<Na ez a következménye Drábik levegőből gyártott pénz elméletének. Azt hiszem legalábbis teljes a tévedés, nem fordítva hanem valahogy srégen ülnek a lovon. -FÁ>>--
Ugyanis, ha nem a megtévesztés a cél, akkor a kibocsátó banknak ebben az esetben egy külön erre a célra szolgáló, az általánosan használttól jól megkülönböztethető "bankjegyet " kellene használnia. A bank sajnos a használatban lévő pénz kibocsátójától jogot kap arra, hogy egy a pénztől jól megkülönböztethető váltó helyett az adott nemzeti bank pénzét használja.
Mivel a gazdaság szereplői a kétféle pénzt egymástól megkülönböztetni nem tudják és még ha meg tudnák különböztetni akkor is törvény kötelezi őket, természetesen a hitelfelvevőtől kapott hitelpénzt, ezt a pénz kinézetű váltót elfogadják. --<<Ezt indokolni kellene, egyáltalán nem magától értetődő a személetének iránya (sőt éppen elfedi a valóságos szükségletek kezelhetőségét). -FÁ>>--
Sajnos kénytelenek ezt a fedezet nélküli papírt elfogadni cserébe az általuk nyújtott valós értékkel bíró javakért, így a hitelt valójában a gazdaság, a piac összes szereplője nyújtja, --<<nem is lehet másképpen, sőt a társadalom egésze nyújtja -FÁ>>-- akik ezt az időben és térben korlátlanul leszámítolható váltót elfogadva valós használati értékkel bíró tárgyakra, illetve szolgáltatásra cserélik a hitelpénznek nevezett ígérvényt.
A bank úgy adja kölcsön a termék eladójának, a szolgáltatás nyújtójának a tőkéjét --<<kész, kifújt. Felületes a szöveg, de van egy jó nagy lendülete. Vagy értelmezhetetlen a bank tőkéje, amit pénzteremtő hitelekben kihelyez, vagy a szavaknak annyira önkényes a használata, hogy nem lehet érteni mit akar mondani a szerző. -FÁ>>-- az adósnak, hogy azok nem is tudnak róla, hogy most ők ezt az összeget kölcsönadták, mert az érte kapott váltó ugyanúgy néz ki mint az igazi pénz.
A kölcsönt a gyakorlatban a gazdaság összes szereplője nyújtja a hitelt felvevőnek, akik neki egy ígéret fejében átadják a javaikat. --<<nem lehet másképpen, és ezért kell a társadalmi kontroll a hiteldöntésekhez. A társadalmi kontroll alól azonban a bankok kibújtak a felszínes pénzelméleti tájékozottság ködében. Amint az angol Keynes a szakszervezeti merev nominális igényeket túlinflálással kezelte, úgy a bankok ugyanezt tették a társadalmi kontrollal, kvázi megkímélték a túlzottnak mondott absztrakciós erőfeszítéstől, átvállalták tőlük a terhet, hülyét csináltak a pénzhasználókból. Ebből ki kellene kandikálni. -FÁ>>--
A bankok ezeknek a kölcsönöknek a kamatait, költségeit --<<ez tételesen nem igaz, amit egyre többen látnak, mert a banknak legfeljebb a kötelező tartalékráta illetve a betétállomány mértékében van költsége, ami messze nem azonos a hitel- vagy kölcsönállományával. -FÁ>>-- az adóstól beszedik, de természetesen a kölcsönt valójában folyósító piaci szereplőknek, az árujukat eladóknak és a szolgáltatásokat nyújtóknak, akik itt a jog szerinti tulajdonképpeni betétesek kellene, hogy legyenek, természetesen a betéti kamat összegét, ami őket illetné nem fizeti ki! --<<na ez váratlan fordulat. A meg nem takarító piaci szereplőnek miért jár kvázi osztalékként a banki kölcsön kamatbevételéből? Mint a fénymásolókra kivetett szerzői jogi díjak visszaosztása? -FÁ>>-- A kereskedelmi banknak itt csak a közvetítő szerepe szabadna, hogy legyen. --<<és ki fogja az úgynevezett allokációt, elosztást végezni nem cégen, portfólión belül, hanem a pénzhasználók között? -FÁ>>--
Ha a nemzeti bankok bocsáthatnának ki pénzt, akkor ugyan továbbra is egy nemzetgazdaság egésze hitelezne a hitel felvevőjének csakhogy ekkor a beszedett kamat is a nemzetgazdaság egészéhez, a nemzeti bankhoz kerülne vissza. --<<ez egy másik kérdés, hogy tehát mi szükség van a kamatra, hogyan és mennyire. Tehát ha a nemzeti bank hitelezne, akkor technikailag ugyanazt kellene megvalósítania mint a kereskedelmi bankoknak, ahova „kiszervezték” a pénzteremtő hitelek nyújtását. -FÁ>>--
A nemzeti bank ezeknek a kamatjövedelmeknek a gazdaságba történő visszaforgatásával ki tudná egyenlíteni a kamatokkal történő jövedelem-kivonást.
Esetünkben a kereskedelmi bankok a nemzetgazdaság egésze által nyújtott hitelt odaadják a hitelt felvevőnek, az érte kapott kamatot természetesen beszedik, majd azt egyszerűen zsebre rakják és a nemzeti bankokba egy fillért sem fizetnek be. --<<valami ilyesmi bizonyára van -FÁ>>--
Ezzel minden egyes ügyletnél a pillanatnyi kamatnak megfelelő összeget kivonják a gazdaságból.
Ráadásul mindezt minden felelősség nélkül teszik, mert a más tőkéjét adják kölcsön --<<amennyiben ez jellemző egy gazdaságban, akkor az egy lepusztuló, erodálódó, halódó gazdaság. Egy fejlődő gazdaságban a hitelek túlnyomó többsége mögött nincsen betét, tehát a bank nem közvetít betétes és kölcsönfelvevő között, hanem adminisztrálja a társadalom és a hiteligénylő közti kapcsolatot a betétek kezelése nélkül. Az további kérdés, hogy ha a fejlődő, bővülő gazdaságot imitálják pusztán pénzteremtő hitelekkel, akkor az inflációhoz hasonlatosan vagy éppen pont azt megvalósítva osztják, terítik szét a veszteséget, romlást a pénzhasználók között. Ellenben ha megfelelő élénkülési szakaszban van az ország, a gazdaság, akkor másként nem is lehetne finanszírozni, a pénzbeli elszámolások eszközrendszerét „kézbe adni”. Tehát például ha egy országban a termelést, a bővülést jellemzően betétekből finanszírozzák, és a betétesek ráadásul külföldiek, akkor az az ország mint a vérszérumot termelő állatok nem önmaguk életével foglalkoznak, hanem zombiként értelmetlenül vegetálhatnak csak, az érdemi fejlődés elől pénzügyileg elzártan (ez volt a rendszerváltás felesleges, értelmetlen, katasztrófával járó eladósítási modellje, illetve Dimitrov téri hazugsága). -FÁ>>-- anélkül, hogy az illetőnek tudomása lenne róla, valamint ha bármi baj történne, az adófizetők pénzéből megmentik őket.
Ez a bizonytalan fedezetű váltó leszámítolási határidő előtti, kereskedelmi forgalomba hozásának klasszikus esete. --<<lehet, ezt nem látom át, kevés váltó volt a kezemben -FÁ>>-- Mivel a váltó fedezetét pont maga a kibocsátó ellenőrzi és garantálja, természetesen semmiféle felelősséget nem vállalva érte, ez egy elég fura biztosíték.
Ez a rendszer így tökéletesen működik, csak sajnos nincs olyan gazdasági tevékenység ami elbírná, hogy ilyen mértékben fosztogassák, --<<félreértés ne essék, pont az a fosztogatás, ha betétekből finanszíroznak minden hitelt, és ráadásul elhitetik a nagyérdeművel, hogy az volna „az igazi pénz”! Legalább olyan káros, mint a felelőtlenül szórt kölcsönök megoldása. A gazdasági bővülés útja a pénzteremtő hitel valósulhat meg akár központi akár kereskedelmi bankokon keresztül. Nem értem, hogyan jön ide a helyi pénzek problémája. Tudtommal pénzteremtő hitelre feljogosított helyi pénzről szó sem volt Magyarországon. Akkor pedig minek a hangzatos elnevezést forgatni? Mindenesetre jó lenne érthető szakmai cikkeket olvasni e témakörben szélesebb közönségnek is hozzáférhetően. -FÁ>>-- nincs olyan mértékű egyenletes és folyamatos növekedés ami az állandó tőkekivonást ellensúlyozni képes lenne.
A lényeg összefoglalva az, hogy a pénz kétféleségét ( úgy mint nemzeti bank által kibocsátott pénz és hitelpénz) --<<Azt hiszem, hogy a nemzeti bank pénze is hitelpénz. -FÁ>>-- nem szabad összekeverni mert a kétféle pénz háttere, fedezete nem azonos és a mai konstrukcióban a hitelpénz haszna, kamata jövedelmei nem a jogosulthoz kerülnek a pénzrendszer működése folyamán, hanem a kereskedelmi bankokhoz.
Pénzt forgalomba hozni kizárólag azon az alapon szabadna, hogy aki biztosítja annak a fedezetét az bocsáthasson ki pénzt. --<<Ez lényegében úgy igaz, hogy ki kellene kötni, pénzteremtésre elsősorban a kölcsönt felvevő jogát, minőségét, szerepét ismerjék el, mert ő valamit tenni is akar. -FÁ>>-- A kereskedelmi bankok ebben a folyamatban kizárólag közvetítői szerepet szabadna, hogy kapjanak.
Mint a helyi pénzek között kiemelkedően jól működő svájci WIR esete mutatja, a pénzkibocsátó banknak kizárólag beruházási hiteleket szabad forgalmaznia és el kell zárkóznia a fogyasztói hitelektől. --<<Na ez érdekes. Mit tudunk meg? Egyrészt abban a helyi pénzben pénzkibocsátás is van, tehát pénzteremtő hitelt nyújthat. Kettő, hogy elsősorban beruházási célra nyújt hitelt, tehát megnézi mire ad ki kölcsönt, nem spekuláns ügyfeleket gyűjt és nem spekulációs ügyleteket kényszerít az ügyfeleire mindenféle furmányos trükkökkel. Három, az ottani gazdaságpolitika valószínűleg nem szorítja a hitelpiacra a valósággal felszámolni igyekezett társadalmi rétegeket – amint az Magyarországon történik a jelek szerint. Csak az a kérdés, hogy kiknek a nyomására, kiknek az agyalágyult egyetértésével (itt). -FÁ>>-- Ezeket a jóval rizikósabb ügyleteket a pénzkibocsátó banktól felvett kölcsönökből és az általuk gyűjtött betétekből finanszírozott kereskedelmi bankoknak kellene átadnia. --<<Itt van valami rövid megállapítás, amit rövidsége miatt nem nagyon lehet megérteni (ha valaki eleve nem ismeri a bővebb okfejtést). -FÁ>>-- Ugyanis ha ezek csődbe kerülnek, --<<kik? A bankok vagy ügyfeleik? -FÁ>>-- a pénzpiac logikája szerint kötelezően hagyni kellene őket csődbe menni.
Véleményem szerint a FED magalakulása óta ez a gazdaság legnagyobb problémája. --<<Az jó, ha valaki bátor, de a bátraké nemcsak a szerencse, hanem a melléfogás esélye is. A FED nem a világ ősforrása, mégcsak a hitelpénzzé sem. Az hogy a FED mivel élt vissza, egy kérdés. Másik kérdés, hogy a XX. század gazdasági fejlődését a világ elérhette volna-e hitelpénz nélkül. Valószínűleg nem. A FED-ről annyit, hogy nem a tetű termi a cseresznyét a cseresznyefán. Ha a FED visszaélésből áll, egy tehertétel a világgazdaság nyakán, akkor külön kérdés, hogy mi lesz a sorsa. De hogy fürdővízzel a gyereket is kiöntsük (már ha régimódi lavórban fürösztjük a kert sarkában, akkor érthető a mondás), szóval az nem segíti a megértést. -FÁ>>-- A fedezetlen pénz kibocsátása mindig is jó üzlet volt, --<<de mi a fedezet? A legjobb fedezet a kölcsönt felvevő igyekezete. -FÁ>>-- nem is beszélve arról, hogy mivel az alkalmazott módszerekkel a haszon a kibocsátónál csapódik le, a költség pedig ellenőrizhetetlen módon megoszlik a gazdaságban, ezért a közlegelők klasszikus példája szerint minden piaci szereplőnek az az érdeke, hogy minél több fedezetlen pénzt dobjon a piacra. --<<kicsoda, az állam dobja a fedezetlen pénzt a piacra vagy a kereskedelmi bank? A nagy baj az, hogy szerintem elhibázott ez a kiiktatandó fedezetlen pénz teória. Nem kiiktatni kell, hanem kézbe venni, megérteni és alkalmazni. Ugyanis csak fedezetlen pénz van az elköltése előtti pillanatban, amikor a finanszírozást össze szedik. Inkább egy szerencsétlen öncenzúra, önbilincs logikai tévkapcsolása jut eszembe a hitelpénznek kizárólag a kereskedelmi bankokhoz kötéséről (szemben a jegybankkal és egyéb szereplőkkel, például váltóleszámítolókkal). De legalább már szóba kerültek ezek a kérdések. -FÁ>>--
A közgazdaságtanban alapismeretként tanított közlegelők példája --<<az itt egy hamis hivatkozás -FÁ>>-- arra figyelmeztet minket, hogy ez --<<pontosabban micsoda? -FÁ>>-- egészen addig folytatódik amíg az egész piac egyetlen kézbe nem kerül vagy valaki erőszakos módon beavatkozva nem írja felül a játékszabályokat.
Írta Magyar György a Pannon.info.hu gazdasági szakértője
a honlapon nem találtam e-mail címet, ezért csak feltüntetem a címüket – FÁ