From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Monday, August 04, 2014 11:14 PM - To: 'Dr. Léhmann György' - Subject: RE: Vélemények a tegnapi ausztrál levelezéssel kapcsolatosan
hamiskölcsön,
aminek hamisságát sokan nem hiszik el
Tisztelt Levelezők!
Olyan egyszerű a válasz: Nincs kölcsön Magyarországon, ezért nincsen kapásból és csendesen mit vissza fizetni.
Úgynevezett „kölcsön” kódnevű szálhámosságok viszont igen, amelyeket a „bank” elnevezésű de messze nem bankintézmények osztogatnak (bizonyos állami hivatalok kódnevű kartelltársaikkal együtt működve). Ha most ez változik, annak örülne minden devizahiteles, de évek óta mindig ősszel oldódnak meg a gondok, tehát értelemszerűen ebben az évben nyáron ezen őszre gondolhatunk (tárgyilagosan, minden cinizmus nélkül).
Azért sem működik a gazdaság nálunk, mert nincsenek valódi bankjaink, amelyek valódi kölcsönöket osztogathatnának.
Kolozsy Sándor és sok más kint élő hazánkfia honvágyát, nemzeti érzelmeit tisztelni kell, és el kell fogadjuk segítségüket. Akkor is, amikor értetlenül kérdezik: ti a kölcsönöket nem akarjátok fizetni? Mert erre lehet válaszolni, és magunknak is ráébredni, hogy de hát mi nem is kaptunk kölcsönt, meg bankot sem találunk, csak látszat ez az egész világ, amiből ki tudja hogy ki tudunk-e lábalni még.
Szobrászként ő sem menne sokra, ha kő helyett, márvány helyett pozdorját kapna márvány felirattal és márvány áron. Lehet a példákat sorolni.
Látszatvilágunk sokmindenben megnyilvánul, például a látszat civil szervezetekben. Mert lehet hogy vezetőjük éjt nappallá téve szorgoskodik zseniális munkáin, de gőzerővel számolta fel a tömegszervezet jelleg minimumát is, rámolta ki a tagságot, számolta fel a szolgáltatásokat. Amikor átvette a stafétabotot korábbi mentorától, akitől csókkal búcsúzott az elnökválasztás előtti születésnapi ünnepségen a Vigadó színpadán, nos abban az időben még elindulhatott volna a szolgáltató szervezet irányába, amely képes lett volna nemcsak Kolozsy Sándornak, hanem például mind a kétszázezer 56-os emigráns máig élő maradékának vagy éppen leszármazottaiknak, barátaiknak (meg a korábbi emigráns hullámok tagjainak, leszármazottainak) szolgáltatni, válaszolni, tájékoztatást adni stb – de ezt sem mostani elnök sem elődje, egy ideig mentora nem célozta meg, sőt elutasította. Hogy ez jó vagy sem, nem tudjuk, azaz én nem tudom, mert hátha nem tudok mindenről, és egy még nagyobb bajtól mentettek meg a működő világszövetség felszámolásával …. de ha valaki tehet arról, hogy az elnök nem tud méltányosan, elvárhatóan viselkedni, kommunikálni, levelezni mint világszövetségi elnök (ha már személyesen egyedül ő intéz ilyesmit és nem a hivatala), akkor az is ő, aki az ügyfél pult létesítését mind Pesten mind más városokban és országokban hevesen elutasította, amikor friss elnökként a maga irányvonalát kialakította. Elutasította azt a szervezési irányt is, amely ennek a költségoldalát éppen szolgáltatásaiból fedezhette volna állami támogatástól függetlenül. Talán valamilyen stratégiai megfontolásból, amelyben a sűrű levelezés nem volt benne (tudva, hogy milyen ezerféle nyomás nehezedett egy ilyen szervezetre, és talán ő a talányos kötődésű és manipulálható tagságtól akarta megmenteni a szervezetet – ami sikerült is).
Lehet, hogy a nagypolitikában ettől függetlenül, ennek ellenére valamit mégis lépni tud az elnökúr, de hogy a válaszlevél elmaradása (egyáltalán a válaszlevél írási kapacitás hiánya) nem véletlen, az kétségtelen.
Az is kétségtelen, hogy ha valamit kimondunk (én például hozzászólok világszövetségi levelezés témaköréhez), akkor nem vagyunk tapintatosak (nehéz tapintatosnak lenni), akkor óhatatlanul mindenkivel szóváltásba kerülünk, amiért megorrolnak ránk. És ez nem magyar átok, hanem a magyar alulszervezettségi, relatív lemaradott szervezettségi, félszázados szovjetek általi megszállottsági, és általában kedvezőtlen világtörténelmi félévezredes állapot. Kullogunk a világ után, húzatjuk magunkat a világgal, mint megunt rongybabát. Kár az elfecsérelt, eltanácsolt, elküldött stb energiákért. Kár, hogy az érdemi tevékenységnek annyira nincsen becsülete, meg infrastruktúrája sem, hogy mindenki manipulál, kiszorít, megszól stb. Valami célból a világszövetség le lett nullázva és sokakat szorítottak ki azért, hogy a nullázás fala mögötti dolgokba ne szólhassanak bele. Ez tény.
De az is tény, hogy a pártkötődés nélküli civil szerveződéseket 1990-től, a választás másnapjától kezdve darálták le, mind a mai napig, folyamatosan, az állami hatalom konkurenciájának tekintve őket. Legalább olyan álságos dolog ez, mint a devizahiteles csalás (ami tehát ismétlem, nem szokványos kölcsön, hanem részvétlen, létünkre menő csalás sorozat egyik dominója). Magyarországon nem nagyon sikerült a civil szférát halottaiból életre kelteni 1990 után. Talán még mindig tetszhalott, talán már végleg az. S ha hozzászólok egy vitához, akkor óhatatlanul sértődik fű-fa-virág, ahelyett, hogy örülne bárki is, hogy itt valaki energiáit felkínálja.
A civakodási kapacitással talán nem téveszthető össze, hogy a devizahiteles levelezésbe sértődéseket ne keverjünk bele sem tengeren túlról sem óceánon túlról sem idehaza. S most én is túlérzékeny voltam egy oldalvízi megjegyzésre. Terhelek vele másokat. Tehát ha valaki idáig eljutott:
A devizakölcsön ezer sebtől vérzik, művészneve a kölcsön legfeljebb, nem a tartalma.
Ezzel a devizahitelesek morgolódó kisebb része lassan tisztában van, a többség nem érti, mert ők ugyanúgy vannak mint Kolozsy Sándor, hogy nem hisznek a fülüknek, nem hiszik, hogy a szavakat ennyire ki lehet forgatni, a tulajdonképpeni jelentésüktől ennyire el lehet szakítani. Nem követik az eseményeket, mint a háború utáni inflációban, amikor naponta romlott a pénz, és aki megunta, az vagy nem indexált és akkor tönkre ment, vagy letett a pénz használatáról és elkezdett természetben cserélgetni ezt-azt. Kolozsy bátyánk sem tudja követni az eseményeket (gondolom mert ő az idősebb, én gyerek voltam amikor ő emigrálni kényszerült, tehát korban mindenképpen bátyám), szóval ha érdeklődik az itthoni eseményektől, akkor megvigasztalom, ez még nem Ukrajna, de nem is vagyunk túl messze tőle. Itt nem folyik nyílt harc, háború, de itt is dühöng a szavak inflációja, az elszakadás a külhoniaktól, akik el sem hiszik az itthoni állapotokat, nem hisznek a szavak felismerhetetlenné deformáltságában.
Ajánlhatok egy demót: kőszobrát nevezze el bronz szobornak és darálja le porrá, majd fesse be fém színűre, és keressen egy szomszédot, akire azt lehet mondani, hogy ő a vétkes a maga bronz szobrának rossz sorsában. Képtelenség? Na ilyen képtelenségnek érezzük itthon, amikor kintiek meg sem próbálják érteni, min megyünk át itthon, milyen küzdelem a folytonos megtévesztés, érdektelenség, ellenszenv, spekuláns gáncsoskodás áramában, huzatában élni. És e huzattól allergiát kapva mégis maradva – eltekintve attól a félmillióra tett diplomás fiataltól, aki a rendszerváltás Bábeltornyának omladéka elől már külföldre menekült. Ők még egy ideig tudják, hogy akik maradtak, minek vannak kitéve. Gyerekeik már talán nem fogják megérteni.
Egyébként a fekete öv a mostani levelezésből kimaradt. Remélem ippont nem is, de valami szobrász biccentést kapok (kaphatunk), mert ha kölcsönnel nem is élhetünk, de küzködés nélkül már levegőt sem vehetnénk.
FÁ
Kolozsy Sándor e-mail címe udvariasan ki van pontozva, másik levéllistán, ahol találkoztam leveleivel mindig megjelent a címe, de az évekkel ezelőtt volt.
From: Dr. Léhmann György [mailto:lehmann@invitel.hu]
Sent: Monday, August 04, 2014 6:34 AM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Vélemények a tegnapi ausztrál levelezéssel kapcsolatosan
Számomra megnyugtató az, hogy tartalmilag egységesen, hazánkat szeretve gondolkozó társak - levelezőtársak - vesznek körül az alábbi, tegnapi véleményekkel igazoltan.
Így talán még van remény pusztulóban lévő hazánk megmentésére.
Köszönettel a bátorításért.
Léhmann György
--------------------------------------
From:
KSM [mailto:k............@t-online.hu]
Sent: Sunday, August 03, 2014 2:57 PM
To: 'Dr. Léhmann György'
Cc: Dr Alex Sandor Kolozsy C.D.V.A; Magyarok Világszövetsége elnök;
botoslaszlo1935@gmail.com
Subject: RE: ... cinikus megjegyzés? - Becsüljük meg mindazokat, akik
akár önfeláldozással is, de azon dolgoznak, hogy könnyebb legyen az életünk!
Importance: High
KSM:
Diaszpórában, külföldön élő magyar testvéreink között – levelezőlistán – én is
vitatkoztam már a hazai devizahiteles bűncselekmény-sorozatról. Nyugati
gazdasághoz szokott, idegenben élő magyaroktól, köztük Kolozsy Sándortól, - aki
’56-os magyarként és világhírű szobrászművészként csak tiszteletet érdemel, -
főleg az itthoni adósokat elmarasztaló véleményeket lehetett olvasni. Ők nem itt
élnek, el sem tudják képzelni, hogy szülőhazájukban, amit egykor elhagytak,
milyen az itthon-maradtak GYARMATI SORSA. Érthetőnek látszik tehát az
értetlenségük, - de emiatt nem muszáj haragudnunk rájuk. Ők – bárhol élnek – nem
tekinthetik igazán hazájuknak a lakóhelyüket, „nincsenek otthon”, - és ezért nem
irigylem őket.
Mi azonban, akik itthon élünk, abban a „szerencsés” helyzetben vagyunk, hogy ISMERJÜK a hazai viszonyokat, és MINDEN JOGUNK MEG IS VAN ARRA, hogy a hazai bajokon változtatni akarjunk. Sajnos, ennek akadálya, hogy a felettünk uralkodók nem minden lehetőséget adnak meg nekünk, - a jogaink érvényesítéséért ITTHON IS KEMÉNYEN MEG KELL KÜZDENÜNK.
Látható, hogy külföldi magyar testvéreink némelyikével, bár véleményt alkot, nem lehet egyetérteni, mert távol van attól, hogy az ő véleménye legyen megalapozottabb a mienknél.
A külföldön élő magyarokban még mást is érzek: keserűséget, mert ők „odakint” nyilván keményen küszködnek, - némelyikük talán irigyli is az itthoniakat, de idős létére már nehezen mozdulna... Azt tanulták, hogy „a kölcsönt vissza kell fizetni”. „Mi az, hogy a hazai adósok nem akarják visszafizetni a felvett kölcsönt?!” Külhoni testvéreink nem akarnának hinni a szemüknek sem, ha azt látnák, hogy Magyarország társadalmát valósággal ROMBA DÖNTÖTTÉK a külföldi tulajdonú, semmiből pénzt csináló bankok! Hogy olyan mértékben fosztogatnak bennünket, - amilyen mértékben talán „odakint, náluk” mégsem fosztogatják (még?) a lakosságot.
A külhoni magyar testvéreink azt sem tudhatják elképzelni, hogy miközben az állam számos feneketlen zsákba bőven szórja a közpénzt, „az adófizetők pénzét!” - éppen a legrégibb és legnagyobb magyar civil (= nem kormányzati) szervezetet semmivel nem támogatja - a magyarnak nevezett állam! Hogy aki valóban magyar, az szegény, és legfeljebb lelkesedni tud még a hazáért, de anyagilag támogatni már képtelen! Ha Patrubány Miklós MVSZ-elnök úr nem hozna annyi áldozatot azért, hogy a világ magyarsága számára még létezzen VALÓDI MAGYAR ÉRDEKKÉPVISELET, akkor már a remény szikrája is kialudhatott volna… Meggyőződésem, hogy miután az elmúlt fél évszázad LEGNAGYOBB magyar embere, Rácz Sándor meghalt, a másik, még élő LEGNAGYOBB MAGYAR ember éppen Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke!
(Az ő napja is csak 24 órából áll, sértő igazságtalanság azért nagyképűséggel vádolni, mert rangsorolta a tennivalóit, és egy kevésbé sürgősnek talált levélre nem azonnal tudott válaszolni.)
Az igazságról való tájékoztatásra lenne való a MÉDIA, - de tudjuk, kik tartják zsebükben…
Erre jó a nemzetközi internetes levelezés is, - amit viszont MINDEN MAGYAR ÁLLAMPOLGÁR MEGTEHET, ha időt, fáradságot szán rá.
Véleményem szerint ne a külföldön élő, a mi itthoni bajainkról tájékozatlan magyar testvéreink iránti neheztelésre fordítsuk energiáinkat, hanem becsüljük meg mindazokat, akik akár önfeláldozással is, de azon dolgoznak, hogy könnyebb legyen az életünk, és még unokáink is magyarként élhessenek!
Tisztelettel minden olvasó iránt: K S M
-------------------------------------
From:
G............. [mailto:dr...............@t-online.hu]
Sent: Sunday, August 03, 2014 2:23 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Re: 1-/-Az Ön cinikus megjegyzésére ez is megfelel Adja tovább
őket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tisztelt Dr Léhmann Úr!
Dr Kolozsy Sándor sorainkra írt reagálása megerősítette meggyőződésemet abban, amit előző, - általa méltatlannak érzett - levelemben véleményként kifejtettem. Tekintettel viszont arra, hogy szerintem napjainkban az általunk elkövethető legnagyobb bűn éppen az, ha egy nemzettestvérünkkel ellenséggekké válunk holmi véleménykülönbség miatt, én a magam részéről nem feszíteném tovább a húrt, és azt sem kétlem, hogy Kolozsy úr igaz magyar ember.
A parazita - mint azt egy másik levelező társa kitűnően megfogalmazta - nagy erőket mozgósít annak érdekében, hogy magyar és magyar közé éket verjen, és mikor két magyar egymást marja, ahelyett, hogy összefogva helyretenné ezt a gusztustalan élősködő bandát, - nos olyankor a bankárt mintha hájjal kenegetnék. Nem is tehetnénk jobban kedvére valót. Mindössze szerintem vagy meg sem kellett volna nyilatkoznia ezzel a devizahiteles problémahalmazzal kapcsolatban, vagy egy kicsit előtte gondolkodnia kellett volna.
Mondjuk elgondolkodni azon, hogy Wass Albert hogyan vélekedne annak láttán, hogy nemzetét a reprodukciójához minimálisan szükséges erőforrásaitól is megfosszák, és a még közép- Európai viszonylatban is ordenálé mértékű - a közhatalom teljes asszisztjával - véghezvitt rablásnak mára már több halálos áldozata van, mint az 56 -os harcoknak. (természetesen a két dolog nem összehasonlítható íly módon, csak a példa kedvéért írtam).
Döglődik az ingatlanpiac, mindenütt kiadó üzletek, vegetálnak a vállalkozások. De a bankok extraprofitja ilyen környezetben is biztosítva van, a pénzcsapokat elzárni nem lehet. Ezt biztosítandó újabb és újabb bankmentő csomagok jönnek, miközben a fiatalok nem hajlandóak gyereket vállalni, mindenki csak vegetál. Én ezt úgy hívom: tarvágás. És nem látom még most sem - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - hogy ez mitől változna meg.
Szóval Wass Albert mindezek láttán, amit a bankok az elmúlt évtizedben hazájával tettek, (és amit a jövőben is tenni akarnak, senkinek ne legyen kétsége, csak most a legújabb cuminak az a neve: forinthitel), nem hiszem hogy nemzetét elmarasztalná, a bankokat meg védené. Ezt jónéhány könyvének elolvasása után bizton állíthatom.
Maradok tisztelettel:
G...................L...............
-------------------------------------
From:
Karl Slim [mailto:karlslim453@yahoo.com]
Sent: Sunday, August 03, 2014 4:04 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Re: Nem egyszerú dolog hinni, és nem félni
Tisztelt Lehmann Úr !
Már sokadszor köszönöm meg, hogy a folyamatban lévő ügyeiről rendszeresen tájékoztat.
Mivel eléggé leköt a munkám ezért némi késéssel figyelem a banki adósok ügyének alakulását, a kisebbik fiam érintettsége miatt. Ami most megy központi irányítással az az én véleményem szerint is időhúzó néphülyítés az eddig elkövetett hibák és a felelősség elkenésére és kíványcsian várom, hogy mikor és milyen állapotban alakul ki megint egy időszakos nyugvópont.
A jelenleg felvetett közjegyzői témájára azért reagálok, mert fiamnak is akadt gondja egy, nyilván valóan a bankkal szövetkező közjegyzővel, aki a folyamatban lévő per során hajlandó volt közokiratba foglalni állítólag szóban elhangzott, nem nála letétben lévő szerződésre vonatkozó felmondási nyilatkozatot.
Ez az irat valójában nem egy egyszerű szerződés felmondás, hanem egyszerre a szerződés teljes átalakítása és a követelés jelenlegi árfolyamon történő forintosítását is tartalmazza. Csak a magvát kiragadva:
2008-ban felvett 8 mFt után az eddigi kb. 2,5 mFt összegű befizetéseket 2 mFt előtörlesztést és a kapcsolt életbiztosítás felgyűlt kb 2 mFt-os lenyúlt összegét is beszámítva még mindíg több mint 11 mFt-os követelést állapít meg, most már forintban törzstőkésítve, 18,8%-os kamatlábbal kamatoztatva.
Röviden, miután körbejártuk a közjegyzői irodát és a bank vezető tiszségviselőit is, akik rendre mind kibújtak a válaszadás elöl, feljelentést tettünk okirat hamisítás vádjával tavaly novemberben.
Az ügy jelenleg már bírósági szakaszban van.
Természetesen viszonzásként, amennyiben ezt elfogadja, tájékoztatni fogom a fejleményekről.
Megítélésem szerint nagyon fontos lenne ebben a kérdésben is az összefogás az érintettek között, mert a jogász társadalmat is teljes mértékben megosztja ez a kialakult "bankiadós", társadalmi csapda.
Az ausztrál ismerőseivel folytatott levelezésre is reagálok, melyben ezt a társadalmi csapda szemléletet szeretném kicsit részletesebben kifejteni.
Folytatva a közjegyzői felvetésére adott reagálásomat, röviden összefoglalom álláspontomat a "bankiadós csapda" méretével és lehetséges megoldásaival kapcsolatban. Ez egy nálunk kialakult társadalmi csapda.
Az ausztrál ismerőseivel folytatott levelezés is ezt az irányt követi, de célt tévesztve lemegy szinte követhetetlen részletekbe. Az igaz, hogy az ördög mindíg a részletekben van elrejtve, de a részletek irányába haladva viszont nagyon kicsi az esélye annak, hogy átfogó jó megoldást találjunk. A legjobb megoldást csak a probléma teljes körű átfogó ismeretében lehet behatárolni és megtalálni. Mivel a bankiadós válság méreteinél fogva egy klasszikus társadalmi csapda, akként kell kezelni és megoldást találni rá.
A '70-es évek végén, azok közül akik akkor ezt megengedhették maguknak, Hankiss Elemér foglalkozott a társadalmi csapdákkal, mint össztársadalmi jelenségekkel és tudtommal szinte csak ő publikált akkoriban Magyarországon ebben a témában. Akkoriban a nálunk jóval fejlettebb társadalmakban volt ez téma, főleg a második világháború tanulságainak ("aftermath of WW II") szociológiai megközelítéseként. (Főleg Anglia, USA, Németország. Francia olasz és spanyol stb. nyelvterületen nem vagyok járatos, ezért azokról nem tudok nyilatkozni.)
Ennyi bevezető után a lényegre térek:
A társadalmi csapdákból vesztesség nélkül nem lehet kijönni. A megoldásnál az kell legyen az első kérdés, hogy ki és milyen arányban osztozzon a vesztességből.
Részletesebb elemzésekkel most nem untatom ebben a kérdésben, mivel nem tudom kíván-e ilyen megközelítéssel foglakozni, csak azt vetem fel ami Önt jelenlegi helyzetében közvetlenül érinti.
Nyilván való, hogy a bankiadós válság a magyar jogászokat is megosztja a
bíróságoktól, az ügyészségeken keresztül a közjegyzőkön és az ügyvédi irodákon
át a jogalkalmazó köztisztviselőkig, vállalati jogászokig és érdekképviselőkig.
"Ez egy teljes vertikum."
Kíváncsi vagyok, hogyan látja? Lát esélyt arra, hogy a magyar jogász társadalmon
belül is valamikor elindul ebben a kérdésben egy tisztulási folyamat? Mi tudná
ezt kiváltani és mi kellene hozzá? A teljes társadalomból a jogászokat kiemelve
a károk visszacsatolásának elvét követve, van esély arra, hogy a jogászok egymás
között kimutassák kik és milyen mértékben járultak hozzá a csapda helyzet
kialakulásához? Ennek következményeként pedig fel tudnák vállalni, vagy rájuk
tudná a jogászok másik része kényszeríteni, hogy viseljék az okozott károk
arányos részét?
Ezt a kérdést nyilván fel lehet tenni a bankároknak, a felügyeleti szervek
vezetőinek stb. is.
Már jeleztem Önnek korábban, hogy racionálisan gondolkozva én jelenleg egy
tisztulási folyamat országon belüli kiváltásának és beindulásának semmi esélyét
nem látom, ezért gondolkozom izolált egyedi megoldásban a fiam esetében. Ezt a
hitetlenségemet azzal tudom magyarázni, hogy ráleltem már több olyan körülményre
ami bizonyítja, hogy maga a jogalkotásunk hol, mikor és miben dolgozott alá a
folyamtnak, hogy ez a helyzet így kialakuljon.
A szociális oldalról közelítve azért nem látom esélyét az "igazságos"
össztársadalmi megoldásnak, mert mióta az eszemet tudom nem láttam példát arra a
magyar közéletben, hogy valaki nyivánosan felvállalva az elkövetett hibát a
kártérítésben is önként részt vállalt volna. Nálunk az működik, hogy mindenki a
másikra mutogat, így pedig általános konszenzusos megoldás nincs. Úgy látom itt
is annak a rovására fog eldőlni a dolog aki érdemben nem tud részt venni a
döntés meghozatalában.
Ön viszont nyilván lát esélyt egy spontán belső tisztulási folyamat
beindulására, ezért dolgozik olyan vehemensen ebben a témában.
A reményt én sem vesztettem el teljesen attól még hogy az átfogó megoldás
esélyét nem látom, ezért ami eredményt elérünk majd megosztom Önnel, hátha segít
Önnek abban, hogy valami kialakuljon.
Tisztelettel,
S......................K................
--------------------------------------
From:
S...............[mailto:................@freemail.hu]
Sent: Sunday, August 03, 2014 3:36 PM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Re: Egy sajnos igaz .... ausztrál levélre
Tisztelt kedves Dr. Léhmann úr!
Csak tegnap 3 db + mai emaljei kapcsán elutazásom előtt kevés órából muszáj
pár percet erre szánnom:
Bálint Zoltán úr levelét 1:1-ben aláírom, igaz, tárgyilagos, tömör arról, ami extra
szégyen propaganda itt folyik. Üdvözlöm őt.
Hanem Kolozsy ügyben: nem vitatható hazafias érdemei vannak/lehetnek, és azt,
hogy - távoli - külföldről "magyarkodik", már jóideje nem illik rossznéven venni,
ottlétének számos "egyéb" indokolt emberi oka lehet és ettől még lehet igaz hazafi.
- De honnan érti ő ott azt, hogy itthon pontosan miről is van szó?
- Miből gondolja ílymódon és egyáltalán, hogy a véleménye mértékadó?
- És ha nincs a tárgyhoz újabb érve, akkor helyette ezt az attól teljesen független
"hazafiasság" tömeget zúdítja Önre - és Ön mireánk?
"Tipikus" ("történelmi") "magyar" civakodás, tárgy helyett a személynek nekimenni.
Nem kell az ilyesmivel foglalkozni, megértési problémára és lelki szegénységre utal,
s ezért borzasztóan unalmas. Engedelmével kidobom az egészet.
Tisztelettel üdvözli
Dr. A....................
------------------------------------