Ha személy szólítja meg, akkor a Teremtő is személy
From: Fáy Árpád - Sent: Sunday, June 07, 2020 8:45 PM - To: 'Bokor Levente' Subject: RE: [Fil.Társ.] Fwd: Morfológus...!
Kedves Levente!
A kötőszavaktól eltekintve (amelyek éles szembenállást is imitálnak) lényegében egyetértek veled.
Eredetileg tőled olvastam azt, hogy
„A mondat ez, amit a pirosítás után folytatok:
Valamiképpen az alkotásnak is (amelynek mi vagyunk a cselekvő alanyai) határfogalma a teremtés (amiről azt tudjuk egészen biztosan, hogy nem mi vagyunk az alanyai),
és azt, hogy, de mi vagyunk a célja.”
Ehhez gondoltam hozzátenni az általad üdvözölt tömörségre törekedve, hogy
„Akkor már viszont mi hogyan lehetünk a célja?!”
Lehetett volna pontosabban is fogalmazni, hogy a Teremtőnek (teremtésnek) vagy a világ céljának tekinthető-e az ember?
Bátorkodtam felvetni, hogy a célszerűség abban a formában, ahogyan az embernél a tudatos célszerűségről beszélhetünk, az ember szintjén jelenik meg – a világ egésze számára is.
A teremtés fogalma a végső ok fogalmához hasonlatosan határfogalom. Tehát azt lehet jelezni vele, hogy fogalmunk sincsen róla.
Arról sem lehet fogalmunk, hogy a célszerűség képzete volt-e már a teremtés pillanatában, mozzanatában abban az értelemben amint azt mi használjuk.
Azonban nem vezet önteltséghez, elbizakodottsághoz, ha úgy fogalmazunk, hogy
„Tehát ha mi vagyunk vagy más a világ célja, akkor eddigi ismereteink szerint ennek a célnak a kitűzésében "nekünk" részt kell venni.”
Régiek ezt úgy mondották, hogy a teremtő (a Teremtő) az embert társnak hívta meg a teremtés feladatában, munkájában, folyamatában (a teremtmény bekapcsolódik a teremtés munkájába, folytatásába).
Nem kell ettől hanyatt esni, mert itt kezd súlya lenni a dolgoknak, az emberi működésnek.
Néhány pontodhoz megjegyzésként (bár evezel olyan részletekhez, konkrétumokhoz, olyan megfogalmazásokhoz amikben nem vitatkoznék, hanem leginkább tájékozódnék ha volna kinél, aki a fogalmi alapokat, értsd ama arisztoteleszi fogalmi sablon alapokat elfogadja):
Tehát nekünk nem lehet megkötés nélkül a világ a célunk, mert nem mi vagyunk a teremtők, mi legfeljebb közreműködünk, alkotunk (a Teremtőt nem tekintve viszont a világ céltételező szegmense vagyunk).
Hogy a teremtőnek ki és miként a célja, arról legfeljebb feltevéseink lehetnek (illetve meggyőződésünk, véleményünk de a természettudományos, „induktív axiomatikus” tények birtokán kívül).
Amit személyességünkről mondasz, abban bizonytalan vagyok, mert a személyt és személyességet valamint személyiséget régóta kevered, ahogy érzékelem.
A teremtmény személyes totalitását mozgósíthatja Teremtőjével való vélhető együttműködésre (azaz a „megismerést” nem lehet természettudományos illetve tudományos jelleggel mondani).
Kulcskérdésnek érzem, hogy „Ha személy szólítja meg, akkor a Teremtő is személy”. Valahogy ez fordítva is igaz lehet olyképpen, hogy ha személy mivoltát nem vállalja az ember, akkor Teremtőjét nem tudja „megszólítani” (vallási, hitbéli értelemben.
Megleptél a 12 pontoddal, többel nem is tudok mit kezdeni.
Idő kellene hozzá, de jó hogy borzolgatod.
FÁ
From:
- On
Behalf Of Bokor Levente - Sent: Sunday, June 07, 2020 4:54 PM - To:
filtars@googlegroups.com
Subject: Re: [Fil.Társ.] Fwd: Morfológus...!
Kedves Árpád, seregeink vezére!
1. A világnak nem lehetünk célja, mert a világ a mi célunk.
2.
A Teremtőnek meg azért vagyunk mi a céljai, mert a Teremtés (és az Utolsó
Ítélet) "határfogalmának" kijelölésével,
mi magunk ismerjük be a teremtettségünket.
3.
A Teremtő teremtési célját semmi nem fejezi ki jobban, mint a magunk által
elismert határok közti intervallum.
4.
S mert a teremtményi lét rövid, és kockázatokkal teli, a teremtmény érdeke,
hogy megismerje Teremtőjét.
5.
Továbbá, mert személyesen töltjük be a Teremtés célját,
megismerőképességünk személyességünkre
korlátozódik.
6.
Ennél fogva a személyességünk
megismerőképességünk totalitása is.
7.
A Teremtmény személyes totalitását mozgósítja Teremtője megismerésére.
8.
Hogy adjunk a klisékre is, kijelenthetjük, hogy a személyesség a
Teremtő megismerésének "paradigmája".
9. Meggyőződésünk, hogy a Teremtő egy végtelen potencia, a
meghatározatlanságok teljessége.
10. A meghatározatlanság végtelen lehetőségénél fogva a Teremtő mindig a
kérdezője alakját veszi föl.
11. Ha személy szólítja meg, akkor a Teremtő is személy.
12. Csak akkor szólítható meg a Teremtő Személy, ha a Teremtmény a Teremtés
határsorompójánál keresi.
Üdv,
bl
2020.06.07. 12:40 keltezéssel, Fáy Árpád írta:
Tehát ha mi vagyunk vagy más a világ célja, akkor eddigi ismereteink szerint ennek a célnak a kitűzésében "nekünk" részt kell venni.
--
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok „Filozófiai
Társalgó” csoportjára.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz
küldjön egy e-amailt a(z)
filtars+unsubscribe@googlegroups.com címre.
Ha szeretné megtekinteni ezt a beszélgetést az interneten, látogasson el ide:
https://groups.google.com/d/msgid/filtars/62557da4-2379-a619-df61-b1b6cd77bb5b%40axisvm.com.