Levélrészlet Sós Aladárról
és a georgizmus aktualitásáról

Soós Aladár

https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B3s_Alad%C3%A1r

Én is a Soós írásmódra emlékeztem, de most az interneten látható a kötet címoldala, ahol szintén egy ó-val írja a nevét.

Ezt a kötetet mutattam nektek: Szabadság és gazdaság, 1991. 630 o., Elméleti általános közgazdaságtan (részletek) – válogatott írások, Göncöl Kiadó Kft., 1991. 630 o.

https://www.antikvarium.hu/konyv/sos-aladar-szabadsag-es-gazdasag-146564-0

A wikipedia cikkben nem szerepel Henry George, ott a hangsúlyt zsidóságára teszi és szabadkőművességére.

Az antikvárium oldalán olvasható a kötet fülszövege, ahol viszont a közgazdasági érdeklődése és georgista volta kerül hangsúlyozásra. Nekem mint a talán „legnagyobb magyar georgistát” emlegették. Hogy a posztumusz kötet szerkesztési munkájára felkértek, az talán az akkor alakult georgista társaságban való szereplésemnek és korábban Liska Tibor melletti munkámnak volt köszönhető. A két háború között építészként polgári életet élhetett. Háború után az ötvenes években formálisan egyetemi tanár és más tisztségek betöltője lehetett, de annak árán, hogy tulajdonképpen feladta korábbi elképzeléseit a telekértékadó révén önszerveződő társadalomról. Egyik utolsó írásában például a várostervezési matematikai képletekről ír igen gyatra minőségű, stencilezett tanszéki papíron. Nekem az jutott eszembe lapozgatva a talán tucatnyi oldalas írást, hogy mindenáron ragaszkodott a publikálásnak legalább ehhez a lepusztult lehetőségéhez (illúziójához) folyóiratok helyett – feladva akár a társadalom piaci önszerveződéséhez fűződő ideáit is.

A kötet fülszövege:

Korunkban a legtöbben nem akarjuk eszményeket követve berendezni a gazdaságot, társadalmat, hanem a meglévő rendszerekből szeretnénk a lehető legjobbat elérni. Nagyívű pályája során Sós Aladár (1887-1975), a Henry George (1839-1897) életműve és tevékenysége nyomán kibontakozó george-ista irányzat tagjaként még nem így gondolkodott.
A kötetünkbe foglalt két könyv közül az első nagyszabású kísérlet a george-lista tan gazdaságelméleti megalapozására és a megvalósítására kidolgozott elképzelések ismertetésére. A tan középpontjában az embereknek a földhöz való egyenlő joga áll. Az erre a jogra alapozott társadalomban földet csak bérelni lehet, mégpedig a közösségtől. A földtulajdon így gyakorlatilag közös (bárki hozzáférhet, aki megfizeti a közösség számára az egy-két évenként a piaci viszonyokhoz igazított bérleti díjat), a használat módja viszont egyéni. Az utóbbi felel meg mind a gazdasági racionalitásnak, mind az irányzat erkölcsi-politikai kiindulópontjának: mindenki egyenlő és minél teljesebb szabadságának. E társadalomban a föld (telek, telephely) bérleti díján kívül nem lenne más adó, mindenkinek joga lenne munkája teljes eredményéhez. A gazdaság a munka és a tőke magántulajdonára, a piacra és a versenyre alapozva a lehető legszabadabban működne.
Sós Aladár neve elsősorban mint jelentős és sikeres építészé ismert, pedig társadalomtudományi esszéit a Nyugat, a Századunk, a Magyar Fórum és a Huszadik Század annak idején rendszeresen és szívesen közölte. Írásai, amelyekből kötetünk második könyve ad válogatást, szaktudást, társadalmi érzékenységet, egységes világképet tükröznek. Az emberi szabadságra épített társadalmi elgondolását hosszú élete során nagy türelemmel és hittel, személyesen is igyekezett másoknak átadni. Alapító tagja volt a Galilei-körnek. A nálánál fiatalabbak közül vonzáskörébe tartoznak olyan írók és tudósok, mint például Hernádi Gyula, Kemény István, Liska Tibor, Márkus István, Sánta Ferenc.

Liska Tiborral már nem tudtam megbeszélni egy alapvető problémát a georgizmussal kapcsolatosan, mert ő addigra éppenhogy csoszogni tudott és alig érthetően beszélni (ráadásul néhány évvel előtte már elköszöntem tőle – amit másoknak úgy mesélt, hogy botrányos módon „lemagáztam”). Ez a probléma pedig az, hogy a georgista modell feltételezi, hogy a telekérték adót lényegében a gazdálkodásból lehet fizetni és nem gazdálkodástól független úton teremtett „hamis pénzzel” (amire világméretekben lehetett sok példát látni a többségnek meglepetés erejével, cunamiszerűen ható rendszerváltáskori folyamatokban – a világ több mint ötven országában).

Henry George idejében, a XIX. század második felében a fedezet nélküli, illetve a jövőbeli teljesítményt fedezetnek tekintő állami pénzkibocsátás Keynes által leírt módszere még nem létezett. Az első világháború azért tarthatott négy évig a kezdetben elképzelt fél év helyett, mert a hadviselő felek a háborút nem a kincstárak felhalmozott készletének erejéig tudták finanszírozni, hanem szinte vég nélkül az új logikájú pénzpolitikával (amihez már a szükséges szervezeti háttér is rendelkezésre állott – amiről Henry George idejében még ábrándok sem voltak).

Az 1990 körüli, ötven országra kiterjedő rendszerváltás-kampány viszont egyfajta besöprése volt a még mindig állami hátterű, a magántulajdont favorizálását hangoztató, de immár a globális monopóliumokat szolgáló úgymond Keynes-i pénzpolitikának (pld megfelelő politikai, törvényi, intézményi körülmények biztosításával). A felszínen a széles közvélemény felé még mindig a XIX. századi közgazdasági tételeket sulykolva (aminek komédiába illő megnyilvánulása volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki fellépése a közgazdasági egyetemen a Dunaparton, vagy amikor Putyint oktatta Moszkvában a piaci folyamatokról - amit a híradó közvetített).

Tehát hogy a természeti (és társadalmi) erőforrásokhoz mindenkinek elvi lehetősége legyen a hozzáférésre, mint eszme ma is felvállalható georgista gondolat. Azonban a nyílt licit a hamispénzzel fellépők előtt a földrablást tenné lehetővé. Például Oroszországban komoly mozgalom indult a rendszerváltáskor a georgista gondolatok alapján. Ennek köszönhető talán (vagy ennek is), hogy bárki bejelentkezhet 1 ha körüli ingyen termőterületre, ha vállalja annak vegyszermentes és tényleges megművelését (pontos feltételeket nem ismerem). Viszont hogy amerikai meg offshore tőkések licitálhassanak oroszországi területekre, az a gondolat leállt. Tehát a globális kormányzáshoz társítva a georgista adótechnikát – az egy rémületes kiforgatás lehetőségét vetette fel. Magyarországon így érthető meg az SZDSZ érdeklődése a georgizmus iránt, amivel annak józan és tisztességes elvi alapjával szembe fordított lobbizás körvonalazódott – és mellesleg vezetett a magyarországi georgista társaság megszűnéséhez.

Egyébként a világon elszórva vannak nagyobb városok (mint talán Fokváros Dél-Afrikában) és települési valamint megyei önkormányzatok (több ezer az USA-ban), ahol máig a telekértékadó az egyetlen helyi adó.

Jenei György Társadalompolitika c. könyvét lapozgatva került párhuzamba előttem Bismarc társadalompolitikája és a georgizmus. A georgizmus által feltételezett „tiszta piaci feltételek” éppen napjainkban látszanak végképp elolvadni. Bismarc társadalompolitikai törekvése nem támaszkodott a piaci mechanizmusok amerikai mintájú alapul vételére. És talán ezért hosszabb távon érvényesülhetett.

Számomra a magyar alkotmányos hagyományban szereplő ősiség a fentiek alapján tűnik értelmezhetőnek és fontosnak, mert a földnek (ami egyébként a természeti erőforrásokat általában is jelentette a közgazdaság elméletben a fiziokraták óta) … tehát a földnek egy nemzeti közösségben megtartható tulajdonát feltételezi egyrészt, másrészt egykor jól működő megoldást jelentett a birtoklás nemzeten belüli „allokációjára”. Működő mechanizmust adott a földhöz viszonyulásra nemzedékek során át.

A kérdés, hogy az ősiség ezen elvi funkcióját alapul véve megtalálható-e a módja modern időkben a nemzeti léthez szükséges köztulajdon egyben tartására úgy, hogy annak kezelési célú birtoklására megfelelő mechanizmus legyen kialakítható. Amit én tágan értelmezve a társadalompolitika fogalmát egy társadalompolitikai szegmensnek tartok. Ebben az esetben tehát a társadalompolitika a társadalmi lét, a társadalmi célok, identitás, stratégia függvényében folytatott politikát, politikai eszköztárat jelenti – beleértve az értékalapok mellett azok érvényre jutásához szükséges mindenféle szabályok alkotását, működtetését.

FÁ