Vissza a főoldalra 

Földről és az Európai Unióról - megjegyzés

Tisztelt dr Tanka Endre!
Gratulálok cikkéhez a Magyar Nemzet 2002 június 24-i számában!

Érthetően, precízen mondja el, hogy van alternatíva az EU-n belül is, a mai szabályok alapján is. Nem kell feltétlenül embertelennek lenni ahhoz, hogy az EU-ba kerüljünk.

Egy megjegyzést had tegyek a föld tőke jellegéről. Leírásából is kiderül, hogy a mezőgazdasági árutermelésen kívül még sok más szerepe van a földnek. Az EU pedig ezen egyéb megfontolások miatt elsősorban az üzemméretet szabályozta, nem (vagy csak másodsorban) a földtulajdont vagy annak forgalmát.

A közgazdaság elmélet szerint azonban a föld nem szabad forgalmú tőkejószág. "Természetes monopólium" volta miatt nem tőke a szó mai bevett közgazdasági értelmében. A szabad tőkeáramlás tehát elméletileg, elvileg nem értelmezhető a földre (szerintem fenntartás nélkül a városi, ipari stb területekre sem).

Az Európai Unióban alkalmazott megoldás tehát egy korábbi taktikai küzdelem nyomait viseli. Eszerint volt egy erőcsoport, amely a földet a szabad tőkeáramlás érve alatt a spekulációs javak közé kívánta sorolni (és ezzel kvázi gyarmati viszonyokat teremteni Európában). Lehetett azonban egy másik csoport is, amely más bizottságokban volt erős, és ha már a tulajdon értelmezésében nem volt helye a józanságnak, akkor az üzemméret kiskapuján keresztül védte ki, hogy Európa mezőgazdasága gyarmati nagyüzemek nyomorúságos világává váljon.

Új a helyzet a mostani csatlakozásnál. A kérdés az, hogy csatlakozóként tudunk-e élni a régi kiskapuval az üzemi szabályozás révén. Működik-e még ez a megoldás? Avagy, fel kell eleveníteni a régi dilemmát, miszerint régi diktátum ide, mai erőszakosság oda, a király meztelen (a föld mégsem tőkejószág a modern  közgazdaság értelmében sem)!? Önmagában az új belépők helyzete, igénye talán kevés e kérdés eredményes újratárgyalásához - de nincsen-e a régi tagállamok körében erre igény? Mert a kettő együtt új helyzetet hozhat.

A magyar delegációnak, az érdeklődő magyar közvéleménynek azonban tudnia kell a lényegről, miszerint egy kétségtelen elméleti alaptétellel szemben uralja az Európai Unió szabályozási rendszerét egy sajátos diktátum, amelynek alapján az igazság a föld tőke jellegéről nem mondható ki, de a kiskapu használható mindannak, aki rájött a zár nyitjára. A Kazohínia emlékezetes oldalai jutnak eszembe sok más olvasmányélmény mellett. Ilyen a világ. Csak tudjunk róla, és ne engedjük, hogy a politikai viták egyszerűsítő lendülete (homályosító demagógiája) az összefüggéseket elfedve becsapja előttünk a kiskapu lehetőségét.

Nagy élmény volt végre egy ilyen rövid fogalmazású és ennyire áttekinthető képet kapni az uniós földpolitika jellegéről, tényeiről, amely lehetőséget adott erre a rövid megjegyzésre.

Fáy Árpád

Vissza az oldal tetejére