Fogalmi útkeresés
a személy és társadalmi beágyazottsága ügyében
(vázlat több nekifutásban - észrevételeket várva)
gondolkodásunkra jellemző alapfogalmak építkezése |
az axiómák ezekre az alapfogalmakra épülnek[A] |
a pont[D] – egy sajátos, de szemléletes elem (fizikai vagy matematikai pont, összefüggésbe hozható az algebrai eggyel is) |
|
halmaz[E] - elemek összessége |
elemek lehatárolt összessége (fontos fogalmak a teljes és a részhalmaz) |
rendszer - strukturált halmaz[F] |
a rendszer olyan elemek összessége[G], amelyek egymással valamely meghatározható viszonyban, kölcsönhatásban vannak – a rendszer egészének külön sajátossága, funkciója van (a részrendszerek részfunkcióin túlmenően) |
működés – valamely szerepet, funkciót teljesítő változás, folyamat a rendszerben |
változás – nem állandó folyamat – valamely irányú változás működés – valamely szerepet, funkciót teljesítő változás, folyamat |
irányítás –célzott hatású „információs” közbeavatkozás |
az irányítás fogalma - irányító döntést, autonóm, szabad elhatározást, elhatározó alanyt feltételez[H] Az irányítás cél függvényében rendszer működését formáló, irányító, szabályozó[I] célzott hatású „információs” közbeavatkozás[J] |
alany – az irányítás, szabályozás önállóan cselekvő alanya (idealizáltan „a személy”) |
irányító, szabályozó alany – a szabályozási rendszer egészének olyan sajátos alkotó eleme, amely (aki) az irányító, szabályozó szerepet tölti be, a döntések alanya, cselekvője, az irányított, szabályozott rendszer funkciójának meghatározója |
elméleti modell - a szabályozás létének egyik feltétele |
elméleti modell alkotás és használat - a szabályozás „információs” alrendszereként, funkcionális alkotó részeként, a szabályozási célokról, feladatokról, eszközökről - a szabályozás létének egyik feltétele |
helyettesítési ábra – a rendszer-működés elvi modellezésének eszköze |
a „helyettesítési ábrák” valamely működés, például a szabályozási körök logikáját jelenítik meg, szemléltetik, kifejezetten deduktív jellegűek – és igen fontosak minden szabályozási és más működési elv egyértelmű leírásában, megadásában (a szabályozási körök logikai modellezésében) |
deduktív, eszmei sémák nélkül induktív mérést el sem tudnánk végezni |
deduktív, eszmei sémák nélkül induktív mérést el sem tudnánk végezni, ki sem tudnánk számolni a mérnöki munkában – miért lenne ez másként a jogban, politikában, közgazdaságban? |
deduktív és induktív sémák – a módszeres, például mérnöki cselekvés előfeltételei |
a módszeresen alkotó, döntést hozó emberi cselekvés értelmi előfeltételét jelenti a deduktív (elméleti alapokból építkező) és az induktív (tapasztalati tényekből kiinduló) fogalmi sémák megkülönböztetése és összehangolt, egymást kiegészítő használata[K]. |
az elvi jogi megfontolás deduktív modellezési normának tekinthető |
mint pld a fogalmilag következetesen rendezett alkotmányos elvek, alkotmányos kultúra, az alkotmányos hagyomány, vagy általánosabban a természetjogi tételek |
a jogi tények megfogalmazása induktív tapasztalati modellnek tekinthető |
ide sorolhatnánk a hatalmi erő jogrendszert formáló megnyilvánulását (nem csak az önkényt) |
deduktív és induktív módszert felhasználó vegyes modell |
mint pld a többséggel megszavazott, nyilatkozott vagy hatalommal előírt alaptörvény és más jogszabályok – amelyek igyekeznek tekintettel lenni az aktuális tények mellett a természetjogi, alkotmányos elvekre |
rendezett eszmeiség, deduktív alapok nélkül nincsen alkotmányos jogrend |
„visszafelé” is érvényesek a fogalmi modellezési összefüggések – eszerint a jogrendszer a szó logikai értelmében vett szabályozási rendszer, eszköztár, és mint ilyennek fogalmilag szerves része a szabályozási elv deduktív elméleti modellje csakúgy, mint a jogi tényállás induktív figyelembe vétele |
elem, mint alapfogalom |
személy mint a társadalom elemi alkotó része (mármint a cselekvő, alanyi személy, aki definíció szerint egyszeri, megismételhetetlen, értelmes és akarattal rendelkező – másként fogalmazva felelősen szabad, a társadalom szubsztanciális létezője, akit a kereszténység szóhasználatával Krisztus megváltott) |
halmaz - elemek összessége |
személyek szervezetlen sokasága (kérdés, hogy a személyi lét szervezetlen sokaságban mennyire teljesedhet ki, ha egyáltalán kiteljesedhet) |
rendszer - strukturált halmaz |
személyek szervezett közössége (a kérdés az, hogy ki a közösség szervezője – lévén hogy nem lehet minden személynek előjoga a rendszer újraszervezése, hanem csak a rendszer működési elégtelensége, zavarai esetén adódik értelemszerű lehetőség sőt kötelesség a személy közösségszervezői megnyilvánulására) |
működés – valamely szerepet, funkciót teljesítő változás, folyamat a rendszerben |
a rendszer (itt társadalmi rendszer) működése részint spontán, a szereplő személyek akaratától független, részint a szereplő, résztvevő, a rendszer alapelemeit adó személyek döntéseitől függő |
irányítás –célzott hatású „információs” közbeavatkozás |
a társadalmi rendszer önirányításában a célok megfogalmazása közérdekű kell legyen, és nem irányulhat sem az irányító, sem az irányítási eszköztár hatása alá kerülők személyi mivoltának tagadására, csorbítására |
alany – az irányítás, szabályozás önállóan cselekvő alanya (idealizáltan „a személy”) |
a társadalmi rendszer irányításában résztvevő személyek problémája kettős, részint mennyire deformálhatja személyi létüket az irányítási szerepkör, részint az irányítási felelősségük alapvetően elhagyhatatlan szempontja, hogy mások személyi létét, kiteljesedését elvileg nem kérdőjelezhetik meg, azt össze kell illeszteniük a társadalmi rendszer irányítási eszköztár használatával |
elméleti modell - a szabályozás létének egyik feltétele |
a társadalom önirányításában, önszabályozásában divatos a deduktív, eszmei szempontok áttekinthető, rendezett tárgyalásának elutasítása – részben a szovjet megszállási diktatúra utóhatásaként, részben ennél általánosabb okból – holott az elméleti modellezési alapok figyelembe vétele nélkül nem lehet a társadalmi rendszer működését értelmesen megérteni, hozzá alkalmazkodni, azt irányítani |
helyettesítési ábra – a rendszer-működés elvi modellezésének eszköze |
a jogszabályozási helyettesítési ábrák nagyon hiányoznak, mert szembesíteni kellene mindenkit napról napra a személyi lét társadalom irányítástól, intézményektől függő feltételeinek mibenlétével – hogy még akár hatalmi önkény se feledtethesse velünk az eszmei sarokpontokat, legfőképpen a személyi létre építkezést |
alany – eszköz – tárgy az önirányított rendszerben |
a személyi lét deduktív és induktív szempontjait minden tekintetben figyelembe kell venni (magán és köztulajdon kezelésében, a társadalmi folyamatokban a jogosult alany megnevezésében – más személyek részéről, az intézményesült struktúra kialakításában, működtetésében, valamint saját magunk megítélésében, viselkedésében, életvitelünkben) |
deduktív, eszmei sémák nélkül induktív mérést el sem tudnánk végezni |
a dedukció nem jól sikerült önkényes fogalmi séma, hanem az ember esetében az ember és a világ, az ember és a társadalom viszonyát is modellezi – tehát nélküle a saját személyes életvitelünkben sem tudjuk az intézményeket értelmezni |
deduktív és induktív sémák – a módszeres, például mérnöki cselekvés előfeltételei |
a mérnöki cselekvésben nagyszerűen, sikeresen ötvöződő induktív és deduktív módszereket a diktatúra nem tette tönkre, mert a diktatúra társadalmi kérdéseitől távolinak tartotta a mérnöki munkát – ezzel szemben társadalomtudományokban szinte az írott történelem előtti állapotokat idézett elő módszeres proletárosításával, tudati megtörésével, a gondolkodás és önbecsülés szándékos szétzúzásával |
az elvi jogi megfontolás deduktív modellezési normának tekinthető |
a jog az emberek mint személyek közti viszonyokat, folyamatokat szabályozza – tehát az emberi személyi minőség mibenléte a jog (és más társadalomtudományok) olyan alapkérdése, amely nélkül nem lehet értelmes érvelést folytatni, |
a jogi tények megfogalmazása induktív tapasztalati modellnek tekinthető |
a dedukció adta fogalmak (például a személy alapfogalma) nélkül nem lehet a jogi valóság, tapasztalat bármiféle tényeit értelmezni, a folyamatokba emberi szempontból érdemben beavatkozni |
deduktív és induktív módszert felhasználó vegyes modell |
bármiféle társadalmi szerveződés (szolgáltatók, intézmények) funkcionalitása, kritikája nem azonosítható be deduktív jellegű, logikájában csiszolható, ellenőrizhető eszmei modell nélkül |
rendezett eszmeiség, deduktív alapok nélkül nincsen alkotmányos jogrend |
leegyszerűsítve: szavazásos eredménytől független alkotmányosság nélkül nem képzelhető el alkotmányos szellemiségében ellenőrizhető alaptörvény és egyéb törvények |
elem
|
az emberi személy önmagában „elemként” értelmezve a Boethius definíciója szerint (lényegében): egyszeri, megismételhetetlen, értelmes, szabad akaratú |
halmaz - elemek összessége
|
az emberi személy halmaz „elemeként” értelmezve Boethius definíciójából az egyszeri és megismételhetetlen tűnik jellemzőnek |
rendszer - strukturált halmaz
|
az emberi személy rendszer elemeként értelmezve a rendszer transzformációján, szűrőjén, szemüvegén keresztül viszonyulhat más emberi személyekhez – lásd társadalmi meghatározottságát, a személyi mivoltából következő természetjogi pozícióját, jogait és kötelességeit, szabadságát és felelősségét, meghatározottságát és elhivatottságát a társadalmi rendszer alkotóelemei közötti viszonylatokat csoportosítani tudjuk, és megkülönböztetünk politikai, gazdasági, jogi, kulturális stb viszonylatokat |
irányítás, szabályozás – cél függvényében rendszer formáló és működtető ráhatás
|
az emberi személy a társadalmi rendszer alanyaként, alanyi szabályozójaként értelmezve a társadalmi feltétel rendszerek alakításában elháríthatatlan szabadsággal és felelősséggel rendelkezik – kötelessége és szabadsága a szabályozó szerepkör közvetlen vagy képviselet útján való felelős betöltése |
elméleti modell alkotás (az irányítási és szabályozási célokról, feladatokról) valamint az elméleti modell használata – az irányítás, szabályozás egyik feltétele
|
az emberi személy a strukturált halmazként értelmezett társadalom szabályozásában (önirányításában, önszabályozásában illetve a szabályozás kritikus tudomásul vételében) képviselet vagy közvetlen részvétel útján felelős szabadsággal érdemben csak akkor vehet részt, ha értelmi képességeinek megfelelően arra alkalmas elméleti modellt használ – illetve a felelős döntéséhez szükséges elméleti modell használatában az emberi modellalkotás minimális követelményeit teljesíti – miáltal nem kerülheti meg a deduktív modellek levezetési és az induktív modellek kísérleti ellenőrzési módszereinek megfelelő összehangolt alkalmazását. |
alkotó elem (azaz személy) mivoltát az ember nem veszítheti el a társadalmi rendszerben, annak semmilyen viszonylatában
|
az emberi személy a társadalmi rendszerben az alany, a rendszernek létének értelmet adó alany – tehát minden társadalmi intézménnyel, folyamattal kapcsolatosan fel kell tenni több kérdést:
|
Feltételezem, hogy a személy fogalma hasonló természetű alapkategória mint geometriában a kiterjedés nélküli pont (deduktív modellezésre jellemző) alapfogalma. A személy fogalmának olyan pontos, kiérlelt definícióját, mint a geometriai tér axiómáinak Hilbert féle megfogalmazása nem találtam meg (lehet hogy létezik). Amit megtaláltam, abból nagyjából a következők derülnek ki.
a személy deduktív alapfogalomként |
bővebben |
kiterjedés nélküli |
léte független a testi adottságtól (fogantatástól a halálig, sőt talán azon túl is), mindenképpen deduktív jellegű, a testi meghatározottságtól mentes, definíció szerint nincsen alávetve az evolúcióból következő faji meghatározottságnak (ami például a jogi felelősségnek is előfeltétele) |
egyedi |
önmagában megálló (ettől még lehetne sorozatban sok is belőle, de mindegyik önmagában megálló, azaz nem csoportot jelölő fogalom) |
megismételhetetlen |
egyszeri (nem lehet belőle sorozat a test klónozásával sem, mert esetleges testi klónozás eredményekénti egyedek személyisége is definíció szerint egymástól különbözik – más kérdés, hogy mennyire teljesedhet ki a klónok személyisége) |
értelemmel rendelkező |
értelmes gondolkodásra képes – amit az ösztönössel, reflex-szerűvel, tudatalattival szembe állítva is szoktak meghatározni |
szabad akaratú |
sem fizikailag, sem biológiailag, sem fajilag sem egyéb módon nem determinált emberi döntéseiben |
közölhetetlen[L] létezésű |
az ember mint személy tetteivel önmagában a maga létének teljes egészét valósítja meg, érvényesíti az adott helyzetben - tettei szuverén létének megnyilvánulásai (a közölhetetlenség csak az ismeretelméleti logikát képviseli a létezés teljes egészének egyik vonatkozásában) – a közölhetetlen létező tetteiért felelősséggel végső soron csak önmagának illetőleg abszolút értelemben Istenének felel, azaz világi hatalom meg sem ismerheti, nem is mérlegelheti létezésbeli legfontosabb ismérveit (utóbbi reláció csak még jobban hangsúlyozza, hogy a világi hatalom mint tekintély, mint létforrás teljességgel illetéktelen, meg sem jelenik a személyi minőség dimenzióban) |
a létezés teljessége |
csak megélhető, csak megnyilvánulásáról beszélhetünk, és tudhatunk létezéséről, tudomásul vehetjük létezését |
integritas, 'teljesség' |
nem rész-szubsztancia és nem is akcidens, hanem teljes, a szó eredeti, arisztoteleszi értelmében vett szubsztancia |
"A személy az értelmes természet oszthatatlan állaga" - Boetius szerint |
? – forrásokat egyértelműsíteni kellene |
és hozzá tenném még, hogy a személy intelligens érzelmű |
ez utóbbi, az érzelmet megemlítő tételt nem olvastam sehol, de amint megismerkedtem a személy Boethiusra hivatkozó definíciójával, rögtön hiányoltam – talán a hit-remény-szeretet hármassága ebből ad vissza valamit (de megközelítésemből következik, hogy feltételezem azaz keresem az intelligencia olyan definícióját amely az emberi intelligenciát az értelmi intelligencia mellett érzelmi intelligenciának is tekinti, a kettőt együtt, komplexen tekinti az ember erényének, sajátságának (zet még pontosítani kell) |
A deduktív személy fogalom és az induktív egyén fogalom jelentésének szétválasztására tett kísérlet azért nem lehet egyértelmű, mert a mai szóhasználat fellazult, pontatlan. azonban ha a fogalomhasználat fejlődését tekintjük, akkor ha nem is az egyén és a személy fogalmának szétválasztása egyértelmű, de egyértelmű az egymásnak megfelelő két fogalom szétválasztása a deduktív és induktív gondolkodási logika szerint (amint elnevezéstől függetlenül nem probléma a fizikai és az elvi, tehát az induktív és a deduktív pontok szétválasztása például egy rajzlapon jelölve – amit mindig a kódoló, a rajzoló határoz meg, vagy a dekódoló találgathat, hogy annak jelentése egy kiterjedés nélküli matematikai pont amelynek legfeljebb koordináta rendszerbeli pozíciója adható meg vagy egy kiterjedésében illetőleg egyéb fizikai tulajdonságában jól meghatározható fizikai pont).
az egyén induktív tényként |
bővebben ha induktív jellegűnek tekintem az egyén fogalmát |
a személyi lét[1] minimális életfeltételei |
A személyi valós létezés mind a szubsztancia értelmében meglévő lényegi mind pedig az akcidensek értelmében a fizikai lét együttesét jelenti[M]. Ha tehát valakinek nincs mit ennie, akkor a személyi létezése lehetetlen. Márpedig a társadalmi lét (az alkotmányos társadalmi lét) a személyes szuverenitásból kell építkezzen és azt kell szolgálja. |
egyedi |
egyenként kell a személyeket (egyéneket) a társadalom alanyának tekinteni, egymástól eltérő tulajdonságaikkal, akcidenseikkel együtt, sőt rendszerbéli konkrét szerepüket éppen ezek az akcidensek fejezik ki |
megismételhetetlen |
lényegében sérthetetlen társadalmi méltóságában – és például elvi lényegét tekintve nem is helyettesíthető (jogai általánosságban el nem vonhatók, alanyisága meg nem kérdőjelezhető, másra át nem ruházható, elvi hatalmi-faji-biológiai-fizikai meghatározottságtól mentes), gyakorlati jogaiban, létében felelőssége, beszámíthatósága, és más körülményektől függően képviseltetheti magát illetve ő másokat, közérdekből elvi személyi létet meg nem kérdőjelezve korlátozható gyakorlati létében |
(egyebek mellett) értelemmel rendelkező |
Az értelmet és érzelmet szokás úgy elválasztani, hogy az érzelem atavisztikus majdhogynem, tudat alatti, értelemmel nem uralható illetve hogy az értelem dolga az érzelem feletti uralom. Holott az értelem tudatos probléma megoldó, szervező képessége mellé az érzelem és intuíció kultúráját is oda kell tenni, mert az értelem önmagában nem alkalmas az ember önálló létének, életvezetésének irányítására, annak csak egy fázisa, mozzanata, összetevője, főleg a tudatosan szervezett jövő idejű feltételeit, cselekedeteit illetően – amely kétségkívül szem előtt van a mechanizált (tehát éppen a személy lényegétől távolabb eső, annak csak standardizált eszközöket biztosító technikai fejlődésnek köszönhetően[N]. Azonban az életvezetésre sem alkalmas önállóan az értelem, nemhogy az életre, a lét megélésére, a teljes értékű létre. |
szabad akaratú |
A szabad akarat nem csak az értelem megnyilvánulása, sőt elsősorban nem az értelemé, az értelem csak egy mozzanata a szabad akarat eszközeinek a belátás terén. A döntés jogát el nem lehet vitatni a személynek felfogott egyéntől, tehát már a döntési készségére felkészítő nevelésben is tekintettel kell lenni felnőttkori jogaira és felelősségére, mondhatni kötelességére[O] |
a társadalmi viszonyok, alapvető jogok alanya |
Az egyén akcidenseiben tapasztalható meg, és akcidenseiben viszonyulhat intézményekhez, illetőleg akcidensekben kell a társadalmi intézményekben a személyi létet tudomásul venni. Az intézmények az egyéneket vagy egyes egyének más egyéneket nem minősíthetnek le szubsztanciából akcidenssé. Például elsődleges szerződéskötési joga az embernek mint szubsztanciának van az ő eszközét, akcidensét jelentő szolgáltató szervezetekkel szemben. |
Ezt a talányos fogalmazást (oklista ellopása), az alábbi rövid okozati lépcsősorral próbálom meg jelezni (bővebb kifejtés több helyet igényel, és felfedezésre vár, de legalábbis újra megtalálásra vár).
· A hitelt illik vissza fizetni (mondják),
· de még előtte tisztességes hitelhez illik jutni,
· de még előtte ennek egyik akadálya, hogy valakik ellopták az oklistát
o (mert az átlag szerződések betarthatósága, számonkérhetősége érdekében született
o a rendkívüli szempontok listája,
o amelynek alapján rendkívüli (pl katasztrófa) esetekben a szerződések felmondhatók
o vagy akár egyoldalról is módosíthatók a másik kárára,
o biztonsági szelepként éppen az átlagszerződés fegyelmezett betarthatósága, számonkérhetősége érdekében (a jogelmélet által talán időtlen idők óta ismerten, de minden bizonnyal legalább a római kor óta ismerten, éppen korunkban kiterjedően, többek között az erőfölénnyel szembeni védekezés eszközeként),
o és ennek hiányában nincsen tisztes hitel, de tisztes banki ügylet sem (mert ahhoz tartozna az ügyfél oldali oklista is – szemben az erőfölényt gyakorló bank által meghamisított, az ügyfelétől ellopott oklistákra való kíméletlen, szerződéses álcát öltő erőszakkal).
Az ügyfél oldali oklistába kellene tartozzon a munkanélküli ráta emelkedése, az infláció, a jelzáloggal terhelt ingatlan árak csökkenése, az ügyfelet sújtó bármilyen külső okból bekövetkező válság, vagy éppen az ügyfeleken könnyíteni kívánó állami intézkedés a gazdaság fellendítése érdekében (egyúttal a banki hitelkezelés szabályainak megfelelő átmeneti módosításával), de még a banki bűnözés veszélyének felmerülése, megalapozott gyanúja is, mint a hiteles ügyfél helyzetét veszélyeztető kockázati tényező.
A bank tehát nem egy egészen a társadalom alanyaitól független létezésű, külső tényező, hanem a társadalom gazdasági önszervezésének egyik eszköze, része, amely a többi eszközzel való együttműködés nélkül nem tudja ellátni szerepét. A bank csak mint
· az elsődleges társadalmi alany ember
· igényeit kielégíteni hivatott szolgáltatásokat nyújtó
· szolgáltató szervezet
igényelhet magának létjogosultságot (akár valódi piaci vetélkedésben az áraival és minőségével versengve, monopol pozíciótól mentesen).
Azaz tulajdonképpen a hitelpénzről mint logikai reteszelésű elszámolási eszközről meg kell állapítani, hogy az elszámolást végző végső tulajdonos, végső fogyasztó, a végső soron a társadalmi élet alanyaként elismerendő ember, emberi személy és annak élő, valódi közösségeinek elvitathatatlan létjogaihoz kötötten, azt szolgálva lehet legitim és ezt a legitimációt alapul vevő szabályozásban lehet értelmesen legális elszámolási eszköz.
Talán meglepően hangzik, de honnan való az egyoldalú szerződésmódosításra felhatalmazó okok listája, a szerződéses mellékletbe rejtett oklista fogalma? Jogász végzettségű ismerőseim nem hallottak róla sem az egyetemen, sem gyakorlatuk során. A sajnálatos az, hogy ezt nem verik nagydobra, hogy szerintük a magyar jogrendtől idegen megoldást jelent, mint a kontinensen is balra hajtani kívánó brit sofőr. Mert otthon úgy szokta meg, nem hajthat balra a balatoni autópályán?!
Ami a még nagyobb gondot okozza, hogy funkcionális rendeltetése sem világos a hazai ügyvédek, jogászok előtt. Ami érthetetlen, ha csak egyetlen oklistát is elolvasott volna bárki jóérzésű közülük. A funkcióját, a tartalmából következő tulajdonképpeni rendeltetését fontolóra kellene venni. Akár a devizahiteles csalók találták ki, akár a római jogban is benne lett volna, akár a tengeren túlról kaptuk mint a krumplibogarat. Mindegy. Meg kell érteni. Hovatovább érdektelen, hogy honnan importálták, vagy csak félreértésből keletkezett és futott be nagy karriert.
Az öncsőd intézménye, amely a devizahitelek kártételeinek enyhítésére került előtérbe, szintén állatorvosi lóként viseli magán a jelenlegi féloldalas, a proletárosító és megszálló diktatúra lenyomatát máig magán őrző gondolatiságunkat (nehézkes téblábolásunk gondolatiságunk hiányosságaiban megjelölhető okait).[P]
Fáy Árpád, 2013 09 29
[1] a személy tehát kétféle értelemben használatos, tisztán deduktív, szubsztanciális értelemben illetőleg deduktív és induktív, szubsztanciális és akcidenciális teljesség értelmében is
http://www.bethlen.hu/matek/mathist/forras/Matematika_axiomatikus_felepitese.htm
Már az ókorban törekedtek a matematikai ismeretek deduktív módon való felépítésére. Arra, hogy
· minden állítást bizonyítani kell. Az egyes állítások igazolásánál nem szabad felhasználni csak már korábban bizonyított tételt.
· Ez az út elvezetett a legegyszerűbb elemi állításokhoz, az axiómákhoz, amelyek bizonyítása már nem lehetséges. ……..
Hilbert volt az, aki megválaszolta azt a kérdést, hogy mikor megfelelő egy axiómarendszer.
1. Legyenek az egyes axiómák függetlenek egymástól, azaz egyiket se lehessen igazolni a másik segítségével.
1931-ben Kurt Gödel osztrák matematikus megmutatta, hogy valamely ellentmondás nélküli axiómarendszer sohasem lehet teljes. Azaz bármelyik axiómarendszeren belül megfogalmazható egy olyan állítás, amelyik nem bizonyítható, de nem is cáfolható (nemteljességi tétel).
Egy véglegesen megfogalmazott axiómarendszerben pedig az ellentmondásmentesség nem bizonyítható, tehát az adott axiómarendszer nem képes igazolni saját maga "igaz" voltát.
Mindez azt jelenti, hogy nem lehet egy adott tudományág axiómarendszerét véglegesen megfogalmazni. Új kérdések esetleg újabb axiómákat kívánnak.
--<<Fenti kérdéskörhöz kapcsolódik a tudományterületek különbözőségének és kapcsolódásának kérdése oly módon, hogy sok esetben egyik tudományterület alapfogalmai, axiómái más tudományterületek vizsgálódási tárgyai, levezetések eredményeiként vagy tapasztalati eredményekként. - FÁ>>--
[B] Úgy tűnik, hogy az atom és elem szinoním fogalmak, bár használatuk eltérő. A fizikai atom fogalma eredetileg ugyancsak a tovább nem osztható részecskét jelentette (mint kémiában az elem), azonban később rögzült azon részecske mérethez, amely a klasszikus görög időkben tovább nem oszthatónak tűnt az akkori technikával, amelynek belső szerkezetét az utóbbi kb 200 évben derítették fel. A szóhasználat az elem szó használatával finomodott olyanképpen, hogy tudomány területekhez kötötten nevezzük meg a tovább nem osztható elemi részeket, amik egy másik típusú vizsgálattal belső szerkezetükben vizsgálhatók. A kémiai elemek például fizikailag tovább bontható „atomok” a mai szóhasználat szerint. Matematikai atomokról nem beszélünk, helyette a matematikai vagy logikai elem kifejezés használatos. Logikai fogalommal élve az elem vagy atom tehát „fekete doboz” az adott megközelítés számára, amelynek belső szerkezete egy másik megközelítésben vizsgálható. A modern hálózati csomópontok is vizsgálati szinttől, iránytól függően elemi csomópontok vagy belső szerkezetükben tovább bontható rész-hálózatok illetve fordítva, a részhálózatok is kezelhetők belső szerkezetüktől eltekintve egységes, elemi csomópontként. A két állapot között műveletek fogalmazhatók meg, csoportosíthatók fajtájukat tekintve . Talán az atom volt a görög, az elem pedig latin eredetű mint szó.
[C] Alapfogalomnak kijelölhető az elem fogalma, ami érzékelhetően megfelel az európai hagyományoknak is. Nincsen az alapfogalmak közt objektív, a természettől adott sarokpont. Az emberi gondolkodás útja abból áll, az utóbbi háromezer évre vissza tekintve, hogy keresi ilyen vagy olyan indoklással a lehető legjobb fogalmi rendszert, annak sarokpontjait. A fenti táblázat építkezése az „elem”-től az „elméleti modell”-ig részben útkereső, részben a hagyományost értelmezni próbáló törekvés eredménye. Tisztában vagyok azzal, hogy módszeres tudományos tanulmányokkal előrébb is lehetnék a magam részéről, de legalább magyarázatként felhozom, hogy nem voltam olyan környezetben, amelyben lehetőségem lett volna rá. Sőt. Körültekintve úgy vélem az mondható, hogy korunkban általánosságban nagy hiánya van a gondolkodás mibenlétét, lehetőségeit áttekinteni próbáló törekvéseknek. Például Magyarországon. Különben miért kellene magyarázkodni, hogy alkotmány nem egyenlő alaptörvénnyel, vagy hogy a devizahitelek révén elhíresült oklista eredetileg egy katasztrófa elhárító, mérséklő rendkívüli vészkijáratnak szolgálhatott - mégpedig túlnyomórészt az ügyfél, az adós oldalán. Tehát fontosnak tartom a szemléleti irányultságot, a részt és egészt keresve, a funkciót azonosítva és tőlem telhetően próbálok vele foglalkozni, rákérdezni – minden észrevételt örömmel fogadva. - FÁ
[D] ismert példák a pontra mint elemre épülő geometriai axiómák – például klasszikus euklideszi axiómák és azok modern változataként Hilbert 1899-es axiómái
A klasszikus euklideszi axiómák mai nyelven tolmácsolva (az előbbi egysoros jegyzet jegyzeteként):
Az euklideszi axiómákat és posztulátumokat Eukleidész ókori matematikus fogalmazta meg Elemek című művében.
--<<az ember nem is gondolná, hogy ezeket az itt következő gondolati alapokat meg kellett nevezni, hogy ezek nem voltak evidenciák – mert talán nem ismerjük a hajdani, a megelőző vitákat. Kivéve a 9-eset, mert az érezhetően kilóg a sorból, hiszen egy már szűkebb területen, a geometrián belüli megállapítás a tárgya. A többi mennyiségekkel foglalkozik és hasonlóságokkal, amik a matematikán kívül is megfogalmazódhattak volna. - FÁ>>--
Követeljük meg, --<<kitől-mitől kell követelni? A geometriai tételt felállító személytől vagy a tételtől? Ez tehát nem evidencia, illetve sok más posztulátum is felmerülhet, ezekről meg nem jelenti ki, hogy rendszerben értendők. A Hilbert féle sokkal közelebb esik az általunk tanult szóhasználathoz. - FÁ>>-- hogy:
A halmaz a matematika egyik legalapvetőbb fogalma, melyet leginkább az „összesség”, „sokaság” szavakkal tudunk körülírni (egy Georg Cantor által adott körülírását ld. lentebb); de mivel igazából alapfogalom; így nem tartjuk definiálandónak. A halmazok általános tulajdonságaival a matematika egyik ága, a halmazelmélet foglalkozik.
A modern matematika alapvető, egységes tárgyalásmódot és számos tudományos eredményt hozó hozzáállását fejezi ki az a kijelentés, miszerint végső soron minden, a matematika által vizsgált dolog: halmaz. Szakszerűbben fogalmazva, a matematika teljes egészének, de legalábbis minden hagyományosan vizsgált területének (számelmélet, geometria, valószínűségszámítás stb.) megadható a halmazelméleti modellje. Így, annak ellenére, hogy a halmazelmélet csak a 19. században fejlődött ki, mára a modern matematika minden ágának ez a tudományág (a matematikai logika mellett) az alapja. A matematikának ez a jelenleg is uralkodó „halmazelméleti” paradigmája elsősorban a huszadik században működő matematikustársaság, a Bourbaki-csoport munkásságának köszönhető. A halmazelméleti ismeretek az elemi iskolai matematika részét is képezik.
A halmazelmélet eredeti és korai formája, a naiv halmazelmélet, ellentmondásosnak bizonyult. Ezért a matematikusok létrehoztak más, különféle axiómarendszerekre épülő, ún. axiomatikus halmazelméleteket is.
Fő szócikk: A halmazelmélet története
A halmazelmélet kialakulása a 19. század végére tehető, elsődleges okának ma a valós függvényanalízis bizonyos ellentmondásainak felfedezését tartjuk; melyek felvetették a valós számok elméletének szigorúbb megalapozásának igényét.
A halmazelmélet úttörői és első képviselői, az úgynevezett naiv halmazelmélet kidolgozói Georg Cantor és Richard Dedekind voltak. A halmazelmélet e paradigmája szerint a halmaz fogalma nincs matematikai precizitással meghatározva, hanem az ösztönös szemléletre támaszkodik. A naiv halmazelmélet ellentmondásokhoz, úgynevezett antinómiákhoz vezet. Ilyen például az a feltételezés, hogy létezik az összes halmazok halmaza. Mivel közben az is kiderült, hogy a matematika teljességgel visszavezethető a halmazelméletre, ezért ezek az ellentmondások az egész matematika számára is problémát jelentettek.
Megoldásképp létrejött az a paradigma, amit axiomatikus halmazelméletnek nevezünk. Erre alapozva több „rivális” halmazelmélet is keletkezett, mindegyik alapfogalmak, axiómák és logikai törvények rendszerére alapozva alkotja meg elméletét; de egymástól eltérően. A fontosabb axiómarendszerek a Zermelo-Fraenkel és a Neumann-Bernays-Gödel axiómarendszer. Eddig ezekben a rendszerekben nem találtak ellentmondásokat
A naiv halmazelméletben egy halmaz meghatározott, egymástól különböző objektumok gyűjteménye, összessége. Ezeket az objektumokat a halmaz elemeinek nevezzük. Azt, hogy eleme az halmaznak, így jelöljük: .
Az axiomatikus halmazelméletben a halmaz és az eleme reláció alapfogalom, melyekre a halmazelmélet axiómái vonatkoznak.
Legyenek és tetszőleges halmazok. Akkor mondjuk, hogy az és halmazok egyenlőek, ha ugyanazok az elemeik, és ezt így jelöljük: .
Tetszőleges , , halmazokra érvényesek a következő állítások:
Bővebben: Részhalmaz |
Legyenek és tetszőleges halmazok. Azt mondjuk, hogy az halmaz részhalmaza a halmaznak (vagy más szavakkal: a halmaz tartalmazza az halmazt), ha az minden eleme a halmaznak is eleme, és ezt így jelöljük: . Az halmazt a halmaz valódi részhalmazának nevezzük, ha , és .
Tetszőleges , , halmazokra érvényesek a következő állítások:
Bővebben: Üres halmaz |
Azt a halmazt, amelynek egyetlen eleme sincsen, üres halmaznak nevezzük, és így jelöljük: .
Bővebben: Hatványhalmaz |
Tetszőleges halmaz összes részhalmazainak a halmazát, az halmaz hatványhalmazának nevezzük, és -val, -val vagy -val jelöljük. A pontosan azt jelenti, hogy .
Bővebben: Metszet (halmazelmélet) és Unió (halmazelmélet) |
Legyenek és tetszőleges halmazok. Azt a halmazt, amelynek minden elemére teljesül, hogy és/vagy , az és halmazok egyesítésének (más szóval uniójának) nevezzük, és így jelöljük: . Azt a halmazt pedig, amelynek minden elemére teljesül, hogy és , az és halmazok metszetének nevezzük, és így jelöljük: .
Ha , akkor az és halmazokat diszjunkt halmazoknak nevezzük.
Tetszőleges halmazokra érvényesek a következő állítások:
továbbá:
|
|
Bővebben: Különbség (halmazelmélet) |
Legyenek és tetszőleges halmazok. Azt a halmazt, amelynek minden elemére teljesül, hogy és , az és halmazok különbségének nevezzük, és így jelöljük: . Az halmazt pedig az és halmazok szimmetrikus különbségének hívjuk.
Bővebben: Komplementerképzés |
Legyen adott valamely halmaz. Ekkor tetszőleges halmaz esetén az halmazt az a halmaz komplementerének (komplementerhalmazának) nevezzük. [1]
Bővebben: Rendezett pár és Direkt szorzat |
Tetszőleges elemekre az halmazt elempárnak nevezzük és -vel jelöljük.
Tetszőleges , , , elemekre akkor és csak akkor teljesül, ha és , azaz az így definiált elempárok rendezett elempárok.
Legyenek tetszőleges halmazok. Az elempárok halmazát az és halmazok Descartes-szorzatának (vagy másképpen: direkt szorzatának) nevezzük és így jelöljük: . Ha , akkor Descartes-hatványról beszélünk.
Tetszőleges halmazokra érvényes a következő állítás:
A halmazok direkt szorzata nem kommutatív művelet.
Bővebben: Reláció |
Legyenek tetszőleges halmazok. Az halmaz részhalmazait az halmaz halmazba történő megfeleltetéseinek nevezzük, és így jelöljük: . Ha , akkor relációkról beszélünk.
|
Bővebben: Leképezés |
Legyenek , tetszőleges halmazok. A ρ:→ -ból -be történő megfeleltetést -t -be képező parciális leképezésnek nevezzük, ha minden ∈ esetén legfeljebb egy olyan ∈ van, amire ∈ρ. A ρ:→ A-ból -be történő megfeleltetést -t -be képező leképezésnek nevezzük, ha minden ∈ esetén pontosan egy olyan ∈ van, amire ∈ρ.
X és Y halmazokat ekvivalensnek nevezünk, ha létezik X-et Y-ra képező kölcsönösen egyértelmű leképezés. Ez az ekvivalencia egy tranzitív, szimmetrikus, és reflexív reláció.
Azt mondjuk, hogy egy halmaz véges (azaz a halmaz elemeinek a száma véges), ha nem létezik olyan bijektív leképezés, ami a halmazt egy valódi részhalmazába képezi le. Ellenkező esetben végtelen halmazról beszélünk.
Megjegyzés. A véges halmazok fenti definíciója ekvivalens a következő, a természetes szám fogalmát is használó definícióval: Tetszőleges halmazt véges halmaznak nevezünk, ha valamely természetes számra létezik bijekció.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Halmaz
[F] hálózat – strukturált halmaz, a hálózat – olyan strukturált halmaz, azaz rendszer, amelynek elemei közt nem teszünk különbséget illetve az elemek közti kölcsönhatások közt sem teszünk különbséget (?-FÁ)
[G] a rendszer elemei egymáshoz lehetnek hasonlóak és különbözőek, szerepük a rendszerben lehet hasonló és különböző, egymást átfedő vagy kizáró stb
[H] amely döntéshozó legalább a döntés viszonylatában független az irányított rendszertől
[I] A szabályozás a kibernetikában az irányítás egyik fajtája: az irányítás lehet vezérlés (open loop control) és szabályozás (closed loop control)[1]. A szabályzás olyan irányítási folyamat, amelyben a rendelkezés és a beavatkozás a (szabályozott) irányítani kívánt jellemző tényleges és előírt értékének eltérése alapján, az eltéréstől függő értelemben jön létre, s hatására ez az eltérés csökken. A szabályozás hatáslánca zárt, neve szabályozási kör. A szabályozási feladat lényege a szabályozott jellemző - amelyet szabályozni akarunk - előírt értéken tartása. A szabályozás része az irányítástechnika[2] tudományának. (wikipedia)
[J] Az irányítót tekinthetem a rendszer részének, mint a rendszer irányító alrendszere, és tekinthetem a rendszeren kívülinek, aminek (akinek) eszköze az irányított rendszer – a két megfogalmazás lényegében ugyanazt tárgyalja eltérő megközelítésben.
[K] - - -
A kiterjedés nélküli pont fogalmával párhuzamosan a személy deduktív fogalma kínálkozott. Arisztotelesz 10 kategóriájából talán egy a nem tapasztalható deduktív, másik kilenc a tapasztalható induktív jellegű? Ha ez tényleg így van, az messzire vezetne, mert akkor dedukció nélkül a valóság lényegét meg sem tudhatjuk érinteni.
|
|
|
1. szubsztancia (οủσία=uszia vagy τί εστι=ti eszti, önállóság, lényegiség, essentia); |
szubsztancia – a lényeget fejezi ki |
közvetlenül nem tapasztalható (deduktív?) |
2. mennyiség (ποσóν=poszón, quantitas) |
akcidens – a lényeget nem fejezi ki, járulékos tulajdonság, amely a lényeg megmaradása mellett az ellenkezője is lehet |
véges létezőkben megtapasztalható (induktív?) |
3. minőség (ποιóν=poión, qualitas) |
||
4. viszony (πρóσ τι=prosz ti, viszony, relatio) |
||
5. hely (πού = pu, locus) |
||
6. idő (ποτέ = poté, tempus) |
||
7. helyzet (κεĩσθαι = keiszthai, situs) |
||
8. birtoklás (+¸έχειν = ekhein, „van valamije”, habitus) |
||
9. cselekvés (ποιεĩν = poiein, „hatás”, actio) |
||
10. elszenvedés (πάσχειν = paszkhein, passio) |
||
(az első oszlop) http://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ri%C3%A1k_%28Arisztotel%C3%A9sz%29 |
[L] Az emberi megismerés alanya csak az ember lehet ...
a megismerés tárgya lehet |
a megismerés tárgyának és alanyának a viszonya az emberi megismerés és szabályozás kérdése |
|
szervetlen világ |
alanya ? tárgya |
rálátó megismerés elvi lehetősége az objektív ismeretekre törekvés valamint az egyoldalú „külső”, a megismerésen alapuló irányítás, szabályozás lehetséges területe |
szerves, élő világ |
||
emberi világ |
alanya O tárgya |
vele-benne élő megismerés lehetősége a „természettől adott” (!) szabadság, önreflexió, együttműködés, felelősség, erkölcsi normák, alkotás, kultúra, szép-igaz-jó területe <<>> egyrészt az emberi jelenség a maga lényegében az ember által megismerhetetlen (lásd Gödel tételeit), tehát legfeljebb „csak” megélhetők az emberi lét sajátságai - ezért megkerülhetetlen alapvető kérdés az emberi személyiség minden más emberhez mért eredendő, „természetadta” szabadságának elismerése <<>> másrészt az emberi közösség kapcsolati szabály-rendszere időben előre haladva kényszerűen "mind emberibb" alkotás, amelyért az ember és közössége felelősséggel tartozik <<>> az emberi személy és közösségei eredendő szabadságának elvitatása minden más emberi személlyel és közösséggel vagy bármi egyébbel szemben (például úgymond "a" jogi személy, állam, tőke javára!) az embert ember-alatti, azaz állati lét, vegetálás felé szorítja. |
ember feletti világ |
tárgya = alanya |
a feltételező, megsejtő, hívő „megismerés” lehetősége az ember felettiben, a felfoghatatlanban, az abszolútban, "isteniben", ahol megismerésről elvileg nem lehet szó az ember részéről, legfeljebb hitről, vélekedésről <<>> ebben a viszonylatban ha irányításról, szabályozásról esik szó, annak az ember legfeljebb tárgya lehetne, és ha Isten embert teremtett szimbolikus értelemben vagy a szó közvetlen jelentésében, akkor ezt az embert küzdelmes, felelős szabadságra teremtette, nem gondtalan, felelőtlen létre |
v [M] Elsődleges emberi szükségleteink az elemi élettani szükségletek, ezek a testi egyensúly feltételei. Ha ez megvan, a
v következő legalapvetőbb emberi szükséglet a biztonság, ez a lelki egyensúly feltétele. Enélkül állandóan vívódunk, szorongunk, nem tudunk igazából mással, mint saját védelmünkkel foglalkozni. Ennek birtokában otthon érzem magam a világban és nem kell állandóan saját létem igazolásával, magam értékének bizonygatásával foglalkoznom.
v Ezután a másokhoz tartozás felé tágul a tudatom, és már nem csak én magam vagyok, hanem a családdal, a kisebb-nagyobb közösséggel való egység érzését is átélhetem.
v Tudatom további tágulásával nő az önbecsülésem, a magam értékének tudata, megélve, miként válok fontossá mások és a közösség életében.
v Legmagasabb személyes tudatszintként megélhetem, hogy képes vagyok magamat, tudatalatti és tudatos részem harcát és együttműködését és a világot kívülről látni és értékelni.
Végh László: Világszemléletünkről http://www.atomki.hu/kornyezet/v13t.pdf
[N] -<<Az értelem elsősorban gépet gyárt, fogalmi és fizikai, biológiai, társadalmi mechanizmust, amelyektől elvárja, hogy az ember által kitűzött céloknak megfelelően működjön. A gép logikailag nem csak a definiált, tervezett működést tudja, hanem értelemszerűen ezzel együtt a számára nem kívánatos véletleneket is ki kívánja zárni. - FÁ>>--
[O] ………..Akkor maradhat meg az ember, ha világszemlélete valósághoz illeszkedő. Természetesen a világszemlélet, világkép nem adhatja vissza a világ egészének összetettségét. Képtelenség lenne és nincs is rá szükség, világszemléletünknek csak a megmaradás szempontjából lényeges dolgokat fontos valósághűen tükröznie. ____ --<<a megmaradás minimalista megállapítás, mert az ember feladata éppen a kiteljesedés, bizonyos értelemben a lehetséges érzelmi-értelmi maximálás a világegyetem sajátos funkciójú részeként!!! - FÁ>>-- ____ Általában a mintázatokban, képekben való ábrázolás tartalma szavakkal csak csökevényesen fejezhető ki, márcsak ezért sem várhatunk világszemléletünktől természettudományos pontosságú leírást.
……………….
Manapság elsősorban az okos 3.1. feladatmegoldó gondolkodás oktatására törekednek és a tudományos világszemlélet kialakítása a fő cél. Valójában nem a döntésre, hanem a döntést követő tevékenységre, a feladat elvégzésére készítenek fel. Ez a módszer rövid távon kifizetődőbb, mint a hagyományokra építő, mivel a jelen lehetőségeinek gyors és hatékony kihasználását nem hátráltatja a hagyományokra való tekintés, az ezzel együtt járó töprengés és tartózkodás, a tilalmak rendszere. Hatékonysága miatt fokozatosan elterjedt, a természettudomány kialakulásához és fejlődéséhez vezetett, és mára gondolkodásunk meghatározójává vált. --<<a személy teljessége veendő középpontba, nem a lebutított (proletáros) végrehajtás - FÁ>>--
….. Érthető a hagyományos és a mai tudományosnak tekintett világszemlélet hatékonysága közötti különbség. Míg a hagyományos világszemléletet a kisebb gyermekek elméjébe, könnyen befogadható, a tudatalatti számára könnyen befogadható képes fogalmakkal ültette be a nevelés, addig a tudományos fogalmakkal való beható ismerkedés később, a kevésbé fogékony életkorban történik. Továbbá az elvont, összetettebb tudományos fogalmakat, hacsak nem foglalkozik velük az ember nagyon sokat, lásd a természetes körforgás példáját a 3.3. részben, jóval nehezebben, nagyon sok munka befektetésével íródhatnak be annyira, hogy a tudatalatti döntést befolyásoló tényezőkké válhassanak. Ennélfogva tudományos alapú világszemlélete csak az emberek kis töredékének van. Mivel a tudományos alapú világnézeti nevelés nagyon alacsony hatásfokú, az egyén viselkedését ösztönei vezérlik és az értelem szerepe az ösztöntörekvések szolgálatára szorítkozik.
………… természetes körforgás példáját a 3.3. részben, jóval nehezebben, nagyon sok munka befektetésével íródhatnak be annyira, hogy a tudatalatti döntést befolyásoló tényezőkké válhassanak. Ennélfogva tudományos alapú világszemlélete csak az emberek kis töredékének van. Mivel a tudományos alapú világnézeti nevelés nagyon alacsony hatásfokú, az egyén viselkedését ösztönei vezérlik és az értelem szerepe az ösztöntörekvések szolgálatára szorítkozik.
Végh László: Világszemléletünkről http://www.atomki.hu/kornyezet/v13t.pdf
Azt már tudjuk, hogy a világ a keresztény Európának köszönhet legalábbis értékelvi gyökereiben olyan intézményeket, mint a szakszervezet, a betegbiztosítás, az Isten és törvény előtti egyenlőség eszménye, stb-stb. Nyilvánvaló, hogy az öncsőd gondolatának is egyik, ha nem legerősebb erkölcsi gyökere krisztusi megváltásban, a bűnbánó tehát életét megváltoztatni igyekvő ember bűnbocsánatában gyökerezik.
Azonban más az eredet, a múlt és más a jelen, még inkább a részben tőlünk is függő jövő. Mert Isten az embert a teremtésben felelős társnak, alkotónak hívta meg. Ez az elhivatás, minden hivatás erkölcsi alapja, a felelős szabadság és az alig felmérhető kötelezettség, hogy talentumainkat lehető legjobban használjuk. Emberi szabadságunk egyebek mellett társadalmi kérdések intézésében akkora, hogy Isten elleni vétek, bűn is megengedett számunkra, mert a felelős szabadság megélése akkora érték. Vegyük tehát komolyan az öncsőd vagy egyéni csőd kérdését. Abban a szellemben, hogy a társadalom egésze az egyének boldogulása nélkül vagy annak ellenére nem lehet eredményes.
· a téma aktualitását egyértelműen a banki kartellban elkövetett devizahitel-csalások váltották ki – túl azon, hogy 23 éve a rendszerváltás egyik legelső ha nem éppen a legelső törvénye kellett volna legyen a célját, működési logikáját illetően pontos megfogalmazással „elproletárosító diktatúra, megszállás” világából való kilépéshez, a társadalom rekreációjához.
· A problémakör, amire fény derült a devizahitelek kapcsán, nagyon mély. Alapvetően arról van szó, hogy képesek vagyunk-e a működőképes társadalmat elképzelni, annak eredendő, minimális tagoltságával, funkcionalitásával.
Először is szembesülünk az egyéni, családi, háztartási és a nagyobb közösségi, országos szintek magától értetődő elkülönítendőségével, különböző funkcionalitásával, eltérő feltétel rendszerével és feladatával, eltérő szervezésével, irányításával, funkciója szerint eltérő hatalom függésével – amivel az állami szabályozás mintha nem tudna vagy nem akarna foglalkozni. HOLOTT: régi elv, hogy a család életébe, feltétel rendszerébe az országos politika választási és egyéb aktuálpolitikai megfontolásból ne szólhasson bele. A kérdés, hogy ma mit érthetünk, mire kell figyelemmel lennünk a család és a családnál tágabb társadalom elkülönítésében. Miután megnevezzük ezt a tilalmat a norma szegésre, vagy inkább célkitűzést a norma érvényesítésére (amely törekvés mérföldkő a proletárosító diktatúra romjai közül való kilépéshez, hogy tehát a család, a háztartás nem az országos politika játékszere), néhány szempontot keressünk, miben is nyilvánulhat meg a különbségtétel, az elválasztás.
Másodszor szembesülünk azzal, hogy külön ki kell mondani: a nagyszolgáltatók visszaélései, csalásai ellen államilag nem lehet, nem szabad védekezni a megkárosított ügyfelek feláldozásával (aminek évek óta tanúi vagyunk), mint római arénában keresztények oroszlán elé vetésével, vagy háborúban az ellenség lassítására otthagyott civil lakossággal.
Harmadszor szembesülünk azzal, hogy a csőd előtti és a csőd utáni helyzetet egyformán kezelni kell.
· Autós hasonlattal élve ne csak karambolos javításról, hanem karambol előtti szervizről is szó legyen,
· meg kötelező biztosításról a bankok esetében, hogy ha ügyfeleiknek kárt okoznak, ne legyen vita, hogy szegény banknak (elektromos művek, szemétszállító, közlekedési vállalat, gázművek stb-stb), még kisebb lesz a haszna,
· és az ügyfeleknek is miért nincsen biztosítása a betegbiztosítás, az öregségi biztosítás és egyebek mintájára? Felvethető, hogy biztosítás minden banki művelet részeként talán túlzás, de ha képesek azon lovagolni, hogy legyen-e biztosítás minden buszjegyben, vonatjegyben, akkor miért nem az az alapvető, a kiinduló eset a teljes anyagi egzisztenciát fenyegető hitelek, bármilyen banki ügylet esetében (ahol ráadásul az ügyfélnek össze hasonlíthatatlanul nagyobb a kockázata arra, hogy a bank kifejezetten az ő kárára fog működni, ami egy busz-sofőr esetében mégiscsak ritkább eset)?
1) az alanyiság biztosítása a társadalmi önszervező eszközökkel és intézményekkel szemben a törvényhozástól kezdve a kormányzáson át a jogorvoslatig a politikai, gazdasági, kulturális életben és általában az élet minden egyéb területén
2) lakhatás biztosítása, egyebek mellett a minimális lakhatási feltételek jelzálogosítás elleni védettségével – visszamenőlegesen is, hiszen a devizahiteles bűncselekmény éppen e védettség hiányára alapoz tömegméretekben – a korábban is fennálló törvények legalitásait is átlépve
3) állami, társadalmi, közösségi alapszolgáltatások biztosítása (egészségügy, oktatás, közbiztonság, igazságszolgáltatás avagy jogbiztonság valamilyen szinten a megélhetést biztosító minimális szinten)
4) személyes tárgyak, életviteli legszűkebb jogosultságok biztosítása
5) öregek gondozási és gyermekek nevelési feltételei
6) tanácsadási szolgáltatás, önszervezési készségek erősítése
7) a betegségi és öregségi biztosítások mellett kötelező önszervezési készség- és feltétel biztosítás (amely például munkanélküliség esetén bizonyos közterheket vagy banki törlesztési terhet vállal át)
8) öncsőd bejelentés előfeltétele legyen, az öncsőd érdekvédelmi szervezetben tagság (öncsőd az érintett által maga ellen kezdeményezett csődeljárás) – a mások által kezdeményezett csődeljárás lehet a „magáncsőd” – ahogyan napjainkban formálódik a szóhasználat.
9) az öncsőd vagy magáncsőd a hajdani adósbörtön intézménytől eltávolodva olyan szükséges intézményi megoldás lenne, amely csőd előtt az érintettet maximális gondosságra, figyelemre, erőfeszítésre kell késztesse, de a csőd beállta után sem kívánja ellehetetleníteni (amely egyéni ellehetetlenülés család estén könnyen az eltartottak, együtt élők dominószerű romlását is okozhatja)
a. az egyéni-háztartási végső tulajdonosi szerepkörhöz tartozó potenciális, elvileg számításba jöhető természeti és társadalmi jövedelem-források portfólióját (kataszterét, listáját) meg kell jeleníteni (tulajdonosi jövedelmek, munkajövedelmek, járadékok és egyebek),
· a törvényi szintű, funkcionálisan megfelelő szabályozási keret kialakítása
· a csőd előtti menedzselés – TEHÁT MENEDZSELÉSI SZOLGÁLTATÁST A CSŐD ELŐTT IS BIZTOSÍTANI KELLENE reálisan elérhető kapacitásként
· A MINIMÁLIS LAKHATÁS VÉDELME JELZÁLOG ELLEN
· VÉDELEM A SZOLGÁLTATÓI VISSZAÉLÉSEK ELLEN (érdekvédelmi szervezeti tagság, PERELHETŐ állami felügyeleti védelem)
· az elhíresült OKLISTA visszavétele a bankoktól
· és általában az elméleti áttekintés megbecsülése, sőt sajátos TERMELÉSI TÉNYEZŐKÉNTI kezelése (!), komolyan vétele
1) a különféle ma divatos javaslatok
2) hozzávéve az egyelőre csak jobbikos képviselők által felvetett kérdést, miszerint az egyéni csődeljárás devizahiteleknél például a megszorult adós ellehetetlenült körülményeinek szanálását kell jelentse
3) azonban a csődeljárásban ha van konkrét ellenérdekelt, lehetőség szerint kárpótolandó hitelező, akkor a hitelezői bűncselekmény felett nem lehet eltekinteni.
4) Tehát nem csak az adós, a csődbe került egyéni életvitel kell szanálásra kerüljön, hanem az ellenérdekű, érintett, sőt szerződéses kapcsolat keretében a csődöt végül is kiváltó külső fél visszaélései is az elszámolás részét kell képezzék.
5) Manapság a banki kartell léte a devizahitel ügyekben a banki érdekképviselet egységes fellépése miatt bizonyításra nem is szorul. Tehát ezt a de facto, tényszerűen egyéni csődök százezreit eredményező ügylettípust a kárvallott ügyfelek számára is mint kóros kiváltó okot méltányosan kell felszámolni.
1) egyik oldalról az alany az ember,
2) akinek az életéhez szolgáltatások igénybevétele kapcsolódik,
3) amiket vállalkozók biztosítanak
1. közbevetőleg: milyen versenytárgyaláson nyerték el a bankok a hitelnyújtás lehetőségének koncesszióját – amit véletlenül sem saját pénzükből vagy betéteseik pénzéből nyújtanak meghatározó mértékben?
2. megemlítve az ember mint alany önmozgását, önszervezését, önszorgalmát mint önnön anyagi létének egyik forrását, amely tőle elvonhatatlan – és aminek a pénzügyi szolgáltatások is meg kell feleljenek (s nem fordítva)
3. megemlítve hogy bizonyos természeti és társadalmi erőforrásokból való közvetlen vagy ellentételezett részesedés a társadalmi alanyiságból következő egyéni alanyi jog, amelyet személyes aktivitással vissza kell igazolni, de amelyek közvetlen egyéni kifizetése általában nem várható el, amelyek jelentős mértékben a köztulajdonú természetes monopóliumok állami jövedelmeiből és adóból finanszírozandók
4. másik oldalról az infrastruktúraként úthálózat, villanyhálózat mintájára a társadalomnak létfontosságúan fontos pénzügyi szolgáltatói rendszer funkció azonos működése, biztonságos, megbízható szolgáltatása, elégséges fejlesztése is közérdek – de sohasem az emberi alanyiságot megkérdőjelezően, sohasem visszaélésként, túszul ragadva a szolgáltatás igénybe vevőjét
Kérjük, követeljük az öncsőd eme teljesebb felfogás menti tárgyalását és intézményesítését --- ami az alkotmányosság egyéb társadalmi kérdéseket meghatározóan alapvető volta után a proletárosító, embertelenítő diktatúra romjainak eltakarításában a második legfontosabb, és legkevésbé előtérbekerült problémáját hivatott kezelni, de legalábbis megkerülhetetlenné tenni.