From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Tuesday, January 22, 2013 9:23 PM
To: 'Dr. Lehmann György'; 'mailto:pzrona@gmail.com'; 'agrinet@t-online.hu';
'devizahitel'
Subject: RE: Devizahitel - RE: Dr. Róna Péter és Varga István
véleményezte írásom
banktukmálás
Kedves István!
Nem hagyott nyugodni, amit írtál.
HA jól értem, ezeket a dolgokat összekötöm a tulajdon szentségével (nincs lopás) valamint a szerződéses szabadság és a teljesítmény arányos fizetség elvével, akkor eredőként valamifajta kényszerített tulajdon átruházáshoz jutok. A devizahiteleket nem lehet másként értékelni, mint hogy a bankok trükkös fondorlatos megtévesztéssel kívánják a bank tulajdonát az ügyfelekre ruházni. Nem?
Furcsán hallatszik, de logika is van benne. Lopni tilos, csalni tilos, akkor mi történik, ha nem de jure tulajdon átruházás. Kétmilliós kocsi hitele felmegy hatmilliós tartozási tőkeértékre. Négymilliót a bankból adtak a hitel felvevőnek (hitel felvevő mindjárt ki is fizette). Tudtán illetve kívánságán kívül, fondorlatos erőszakkal lett a bank tulajdonképpeni tulajdonosa. A végrehajtó pedig már fizikai erőszak. Kartellban lerontják a fedezeti ingatlanok értékét. Ha kimutatható tevékenységük hatása ebben, akkor a bíróság kell mondja, hogy az ingatlan állomány értékcsökkenése mértékében a bankok tulajdona az ingatlan tulajdonosokra száll . . . .
Hogy milyen bíróság? A tényleges bíróság, amely a tények alapján dolgozik – nemcsak megvesztegethetetlenül, hanem megtéveszthetetlenül is – mert átlát a szitán. . . .
Hogy ez csak a normák szintjén volna így, nem a tények szintjén? Tehát a tények abnormálisak. De ideák, normák nélkül nincs ember. Tehát normák szintjén adott a kérdés, hogyan tudnának új tulajdonosaik a jelenlegi álbankokból, kvázi bankokból bankokat fabrikálni. A magyar állam felvásárolná a hitelkárosultak jogosultságát, és megjelenik a bank közgyűlésén, mint kisebbségi vagy régen többségi tulajdonos. . . Csak a magyar állam nem akar belekeveredni ilyen bankok ügyeibe? Meg a devizakárosultak sem?
Mindenesetre rögzítsük, elvileg ha nincs lopás, nincs csalás, csak kétségtelen erőszak, akkor itt a bank tulajdonjogának a hitelkárosultakra erőszakolása folyik (amiről természetesen nem adnak papírt, mint egyébről sem).
Ha jól értem.
FÁ
From:
devizahitel@googlegroups.com [mailto:devizahitel@googlegroups.com]
On Behalf Of Fáy Árpád
Sent: Saturday, January 19, 2013 6:01 PM
To: 'Dr. Lehmann György'; 'mailto:pzrona@gmail.com';
agrinet@t-online.hu; 'devizahitel'
Subject: Devizahitel - RE: Dr. Róna Péter és Varga István véleményezte
írásom
Kedves István!
Köszönöm a válaszodat. Köszönöm, hogy elmesélted, mint tartják számon hivatalosan is a történteket.
Olyan ez, mint amikor meghallgatjuk valakinek az úti élmény beszámolóját.
De én valami egészen másról írtam a levelemet.
Amit te írsz, abban természetes, hogy az ügyféllel szemben a banknak le kell zárni a pozícióit.
Számomra viszont nem magától értetődő, hogy az ügyfél pozícióit miért nem kell lezárni.
Szerintem annak a pénzügytörténeti folyamatnak, amit leírtál, egyik alapvető sajátja, hogy nem vizsgálja, milyen szakmai színvonalat jelentett a nyugati közreműködők ténykedése – az itthoniakon kívül.
Az az érzésem, hogy az derül ki leírásodból, hogy az ottani pénzügyi kompetencián ugyanúgy el kellene gondolkodni, mint az itthoni politikusokén és pénzügyügyesekén. Európa világversenyben olvadó pozíciója nem mond ellent annak a kérdésnek, hogy mi van ha ott, az unióban sem minden tökéletes.
Tehát szélesebb az elvégzendő feladat?
A fél világ vagy csak az unió pénzügyi kompetenciájának megítélése, rendbe tétele számomra távoli dolgok.
De ami a magunk szerepét illeti, azt kell mondjam, hogy elméleti felkészülés, önmagunk rendbe tétele nélkül mi magunk zárjuk ki hogy bárhová juthassunk – mi magunk válhatunk ama mechanikus retesszé a boldogulásunk útjában.
Eddig nem kínáltuk fel a nyugatnak, az uniónak, hogy mi volna ha mi magunk megértenénk, hogy saját pénzügyeinket hogyan kellene nekünk magunknak végeznünk, avagy a közösen mindannyiunkat érintő pénzügyi kérdésekben mi önálló értékelésre, döntésre képes színvonalas partnerek lennénk.
Nem ismerve a konkrétumokat, amiket te látsz, tapasztalsz, én azt hiszem, a devizahiteleseket nem szabad leírni, nem önhibájukból kerültek nehéz helyzetükbe.
Illetve nagy lehetőség a devizahitelek kapcsán elgondolkodni arról, hogy mi mindent kellene megérteni a pénzügyek világából, belső összefüggéseiből, a pénz tényleges természetéből.
Köszönöm szíves mondataidat. Remélem, hogy a következetességre törekvésem, amit említesz, nem a tájékozatlanságomat illusztrálja, mert egy mértéken túl lehetetlen következtetéssel pótolni a tárgyi ismereteket. És viszont. A tárgyi ismeretek bizonyos rendezéséhez kell a következetesség.
Engedelmeddel levélváltásunkat a másik két címzettnek és a devizás levéllistának is elküldöm, hiszen az ő bőrükre is megy, hogy hogyan alakulnak a dolgok,mit kell és mit szabad felvállalni akár csak törekvés szintjén.
üdvözlettel
Fáy Árpád
From: Varga István [mailto:agrinet@t-online.hu]
Sent: Saturday, January 19, 2013 4:39 PM
To: Fáy Árpád
Subject: Re: Dr. Róna Péter és Varga István véleményezte írásom
Kedves Árpád!
Aláírás nélkül is egyértelmű volt számomra a levél szerzője. Úgy ismerünk, aki kérlelhetetlen következetességgel várod el a tiszta fogalmakat, logikát és a valóságos tényeket - és mindezt az alapvető megközelítés mélységéig.
Ilyen igénnyel nagyon nehéz rövid levélben válaszolni. Hiszen a pénz mibenlétét tényleg érteni kell, de azt egy levél terjedelmében nehéz feszes logikával kifejteni.
A devizához indexált hitelezés mély rétegébe segít betekinteni a nemzetközi összevetés.
Az európai közösséghez 2004-ben csatlakozó tíz országban - melyek döntően a moszkvai uralmat váltották át ezzel a belépéssel - a bankrendszer 80-90%-a az európai 15-ök bankjainak tulajdonába került, tehát leánybankok. Ez a váltás készítette elő a csatlakozást és ezeknek az országok pénzének konvertibilitását. Ugyanis az előző szovjet irányítású rezsimben jegybankpénz volt forgalomban - az ország központi bankja hitelezésével került forgalomba. A rendszerváltás leglényegesebb eleme az volt, hogy a központi bankok leálltak a hitelezéssel, nagy kamatlábat diktáltak, ezzel nagy inflációt gerjesztettek, azaz elinflálták a jegybankpénzt. Így megnyították az országokat az idegen tőke- és pénz beáramlásának. Az inflációval tönkretették a bankrendszert is, így jöhetett a pénzügyi közvetítésbe a külföldi. Lecserélték a bankrendszert és lecserélték a pénzt. Mikor már kikopott a jegybankpénz és csak idegen valutának átváltott változata volt forgalomban - bejelentették a konvertibilitást. Idegen hitelintézetek, idevgen valutával - de a látszatért forint, zloty, korona, stb.
Az anyabankok és utóbb a leánybankok is részesei az Európai Bankföderáció nevű szervezetnek, mintegy 2200 bank szoros együttműködésének. Ők havonta egyeztetnek, de ezt teszi a BIS, és a belépésünk idejére már berázódott EKB is. A bankok egyeztettek, hogy a tíz csatlakozó országba be kell hozni nagyobb devizatartalékot, hogy egyrészt az árfolyamokat csak igen nagyok manipulálják - köreikben egyeztetve - másrészt, ha zavar van egy periféria országban, lehessen kivonni visszaváltással a tőkét. Ez olyan, mint egy kartell közös biztosító alapja. Ezek a devizatartalékok azonban a helyi árfolyamok hatásának vannak kitéve, miután a központi bankok a helyi valutában vezetik mérlegeiket - akárcsak a leánybankok. A pénzintézetek nem engednek meg nyitott kockázati pozíciót, azaz le kell fedni az árfolyamkockázatot. Amennyiben egymás közötti határidős ügyletekkel történik, a bankrendszer fizeti az árát. Kitalálták, hogy azt a helyi lakósságra kell terhelni. És 'mit ad Isten', mind a tíz csatlakozó országban elkezdték propagálni a devizához indexált hitelezést. Nem egyszerűen, mint választhatót, hanem ösztönzöttet és a mennyiségét illetően felhajtottat. Így lehetett egyrészt a helyi valuta kamatlábát nagyobb értéken tartani - ami jól jött a hitelintézeteknek, mert a központi bankba bevont nagy tartalék jókora kamatszámláját a költségvetésre terhelik az EU szabályok, másrészt ösztönözni lehetett a háztartásokat, helyi vállalkozásokat a CHF, euró indexálás elfogadására. Ezáltal a központi bankban lévő helyi valutában mért deviza árfolyamkockázatával éppen ellentétes árfolyamhatás jön létre a lakosság terhére. Tudni kell, a központi bank csak forintban számol, de hozzá a helyi leánybankból deviza érkezik és az megy tovább azonnal külföldre, mert minden központi bank külföldön köteles tartani a hozzá elhelyezett betéteket - tehát devizában. Az MNB-nél forintban számolnak, de deviza mozog, a lakósságnál forint mozog, de devizában számolnak. Így a hitelező az árfolyamhatások tekintetében semleges: lehet spekulálni, nincs nagy vesztessége. És a leánybankok fő tevékenysége ez lett, a pénzpiaci és nem a hitelezés - ami még így indexálva is csak csekély hányada a banki mérlegeknek.
Ez az összehangolt pénzügyi uralomszerzés és módszer fejlesztés nem minden országban kapott üdvözlést. Csehek időben leállították, ott a kölcsönöknek kevesebb mit tíz százaléka devizához indexált. A lengyelek is behúzták a féket 2006-ban, majd mégsgyszer próbálkoztak, de azt is lefékezték adminisztratív úton. Románoknál nem engedték a CHF indexet, ott euróhoz kötődnek az egyébként nagy arányú - OTP jeleskedett - ilyen indexált hitelek. Leginkább nálunk engedték minden beavatkozás nélkül.
Tehát ez az idegen devizához indexálás speciálisan az EK-hoz utóbb csatlakozottak - ma perifériának mondjuk - feletti pénzügyi uralom megszerzésének politikai eszköze. Közgazdasági megfontolást nem érdemes keresni. Ez egy eszköz, béklyó, amit egyesek engedtek magukra húzni, mások igyekeztek kibújni alóla.
És mi jó képet vágunk az Unióhoz - sőt a bankunióhoz, hogy ez az Európai bankföderáció végképp kivonja magát a polgárok ellenőrzése alól azzal, hogy az Európai Bankhatóság ellenőrző szerepét az Európai Központi Bank veszi át - mely mint tudjuk nem elszámoltatható a kormányok és az Unió intézményei által.
A történések logikusak, folyamatosak - az európai páriatársadalmak megszervezéséhez.
Üdvözlettel,
V. I.