Erkölcsi pozitivizmus.

Bár az erkölcsi pozitivizmus elismeri, hogy erkölcsi kötelezettség létezik, ezt azonban nem az előírt cselekvésben benne rejlő értékességre hivatkozva alapozza meg, hanem tisztán valamely külső elvre támaszkodva;

ez utóbbi lehet

·         a kollektív értékképzeteket hordozó társadalom (Durkheim),

·         az állam által gyakorolt erőszak (HOBBES) vagy

·         Isten szabad akarata (Ockham).

Az erkölcsi pozitivizmus kiindulópontja az erkölcsi fölfogások történeti változatosságának élménye, nevezetesen az a tény, hogy minden nép és kultúra saját, olykor a többiével igencsak ellentétes erkölcsi értékítéleteket alakít ki. Az erkölcsi pozitivizmus hívei ebből a megfigyelésből az erkölcs általános relativizmushoz lépnek tovább, ahhoz a felfogáshoz, amely szerint nem lehetségesek meghatározott tartalmú és abszolút mértékben érvényes erkölcsi értékítéletek.

Ahhoz, hogy e felfogás alapján mégis kötelező erejű etikát nyerjenek, megkövetelik, hogy az emberek engedelmeskedjenek a saját kultúrájukban ténylegesen létező, tudományosan megállapítható erkölcsi parancsoknak (erkölcsi empirizmus), illetve a jogszerűen létrejött törvényeknek (jogipozitivizmus). –  <<<(((európai unió és migránsválság ? -FÁ)))>>>

Az erkölcsi pozitivizmus érdemi megítélése céljából először is vizsgálnunk kellene, ténylegesen olyan nagymérvű-e az erkölcsi felfogások viszonylagossága, mint azt az erkölcsi pozitivizmus feltételezi. A különbség kétségkívül annál nagyobb, minél konkrétabb normákkal foglalkozunk, különösen a szűken vett erkölcs területén, ám ennek ellenére megállapítható bizony fokú egyezés az emberiség erkölcsi elvei között, amelyeknek alkalmazása egyes esetekben persze vezethet különböző normákhoz, az eltérő körülmények függvényében, nem is szólva az erkölcsi éretlenség és a tévedés lehetőségéről. - Az erkölcsi pozitivizmus tehát szisztematikus ellentmondást tartalmaz amennyiben, legalábbis az engedelmeskedés kötelességét kénytelen feltétlen és időtlen, pozitiven meg nem alapozható erkölcsi követelményként elismerni.  <<<(((a tudományos axiomatikában érvényesülő megismerési, elmélet alkotó elvek mennyire alkalmazhatóak az etika körében? -FÁ)))>>>

Kétségkívül léteznek azonban olyan helyzetek, amelyekben úgy tűnik, az erkölcs éppen a ténylegesen érvényes, de igazságtalan pozitív normával szembeni nem konformista magatartást írja elő.  <<<(((Antigoné klasszikusan -FÁ)))>>>

A teológiai erkölcsi pozitivizmus ellenében az hozható föl, hogy Isten törvényt osztó akarata nem alapul puszta önkényen, hanem a teremtésben mutatkozó rend tiszteletben tartására buzdít. - Az erkölcsi pozitivizmussal nem teljesen azonos a pozitív etika, amely kötelező normák megtalálását és megalapozását tudományos szempontból tartja lehetetlennek, mondván: a tudomány csak tények megállapításával foglalkozhat, s ezért az etikát erkölcsi értékelések mindenféle objektív kötelező jelleget nélkülöző leírására és magyarázatára korlátozná. <<<(((az etika viszont norma. De az etikai normák hatásmechanizmusát lehet vizsgálni, mint tulajdonképpen a saját tevékenységünk eredményeként adódó tények (erkölcsi tények) világát. -FÁ)))>>>

M. Wundt: Ethik, 1912; V. Cathrein: Die Einheit des sittlichen Bewufitseins dér Menschheit, 1914; Uő.: Moralphilosophie, 1924 - G. Patzig: Relativismus und Objektivitát moralischer Normen, 1968. c) Th. Hobbes: Leviathan; M. Schlick: Fragen dér Ethik, Bécs 1930.

Kerber/B. D.