vissza a főoldalra *   

Epikureizmus.

Az epikureizmus EPlKUROSZnak (Kr. e. 341-271) és iskolájának tanítása. Szenzualista ismeretelmélete és a lélek halhatatlanságának tagadásával járó materialista metafizikája alapján fő érdeklődése az etikára irányul. A kürénei iskolával együtt az ember legfőbb célját a gyönyörben jelöli meg. →Hedonizmus. Az élvezet bölcs mérlegelése és az okos önuralom által a bölcs az ataraxiára vagyis a lélek rendíthetetlenségére törekszik. Ebben áll a boldogság. A csillagok szféráiban léteznek ugyan istenek, akik emberfeletti lények, a világ kormányzásával azonban nem törődnek. A bölcs az istenekkel és a halállal szembeni félelem nélkül él. A legnagyobb hatású epikureista a római költő, LUCRETIUS Carus volt (t Kr. e. 55). Tágabb értelemben gyakran nevezik a hedonizmus válfajait epikureizmusnak.

  H. Meyer: Geschichte dér altén Philosophie, 1925; J. Wewald: Die geistige Einheit Epikurs, 1927

Schuster/F. Z.