vissza a főoldalra *   

Epieikeia (méltányosság)

Az epieikeia, vagyis a méltányosság az igazságosságnál bizonyos módon több. A →jog követelményeinek nem szűkkeblűén, hanem tökéletesen és értelem szerint kíván eleget tenni, a →szabályt (→törvény, szolgálati előírás, szerződéses szabályozás) nem csupán szó szerint, hanem szellemének megfelelően kívánja megvalósítani. Ha nem elegendő a betűhív végrehajtás, hogy az értelemszerűen szükséges teljesüljön, úgy többet tesz annál, amit a betű megkíván; ha a szó szerinti kivitelezés értelmetlen, haszontalan, szükségtelen áldozatot követel, akkor az epieikeia függetleníti magát a szövegtől, és olyan megoldást keres, amely akár a dolognak, akár a személynek vagy a →közjónak jobban megfelel. Ezt tekinthetjük bölcs magyarázatnak: a törvényhozó bizonnyal csak értelmeset akart létrehozni. Jobban megalapozott vélemény szerint a törvény egyáltalán nem tud értelmetlenségre kötelezni; ezért válik érvénytelenné a konkrét esetben nem méltányos törvény a tárgyszerű eljárás mindig kötelező parancsával szemben. A törvény a jogbiztonság érdekében meghatározott, formális előírásokhoz kötődik, ha nyilvánvalóan kényszerítő ok nélkül ezektől eltérne, meghiúsulhat eredményessége. Semmilyen epieikeia nem szorul rá, hogy szemben álljon a nem kőtáblára, hanem a szívünkbe vésett természetes →erkölcsi törvénnyel. - Az epieikeia igazi ellentéte az, amit a hírhedt „a szabály az szabály” szólás kifejez.

a) Arisztotelész: Nikomakhoszi etika, V, 14.; Aquinói Szent Tamás: Summa theologiae, II. II q 120 a I. - b) Eichmann-Mörsdorf: Lehrbuch des Kirchenrechts, I., 1949, 100.; K. Wohlhaupter: Aequitas canonica, 1931; R. Egenter: Über die Bedeutung dér Epikie im sittlichen Leben, ld.: »Philosophisches Jahrbuch«, 53 (1946), 115-127.; Uő.: Von dér Freiheit dér Kinder Gottes, 21950. - W. Gramsch: Die Billigkeit im Recht, 1938.

vonNell-Breuning/B. K.