Engesztelés.

Az engesztelés (elégtétel) egy elkövetett véteknek és →bűnnek, valamint ezek következményeinek az erkölcsi rend lényegéből fakadó jóvátétele az emberekkel, a közösséggel és mindenekelőtt Istennel szemben.

Az engesztelés abban áll, hogy az ember bensőleg elfordul a rossz cselekedettől és a rossz szándéktól: megbánással, őszinte sajnálattal, Isten vagy a felebarát megsértésének formális visszavételével, ami megfelelő külső jelekben nyilvánul meg, végül pedig az arra való hajlandósággal, hogy az okozott kárt lehetőleg jóvá tegye (a szorosabb értelemben vett jóvátétel, restitúció), különös tekintettel az igazságos büntetés elfogadására.

Vagyis sem Istennel és a szent törvény akaratával, sem a közösséggel szemben nem történt elégtétel akkor, ha a bűnös csupán erkölcsi változásba fog: az elkövetett rosszat jóvá is kell tennie.

Az engesztelés ily módon az ember erkölcsi becsületbeli kötelességévé válik, amelyen révén helyreállítja önmagának Istenhez és a közösséghez fűződő helyes viszonyát és saját becsületét. - Az állami igazságszolgáltatás által kiszabott büntetés elsősorban a közjó biztosításának és lehetőség szerint a javulásnak a célját szolgálja, de minden büntetés feltételezi a szabadon vétkezést, és a közjót szolgáló engeszteléssé lesz, amelyet a bűnösnek mint engesztelési is el kell fogadnia. →Büntetőjog. - Az elkövetett vétségért járó engesztelés célját szolgálja az Istennek bemutatott engesztelő áldozat, amelyben az ember egy őt képviselő adomány átadása révén keresi a megbékélést. Az engesztelő cselekedetnek egy másik, Istennel békében élő személy általi vállalása, amely azonban a vétkes személyes érzületének megváltoztatását nem teszi feleslegessé, a megváltás eszméjéhez vezet.

b) D. von Hildebrand: Schuld, Sühne, Erlösung, ld.: »Aus katholischer Ideenwelt«, 1920, 109. skk.; D. von Hildebrand: Die Idee dér sittlichen Handlung, 1930; Uő.: Vöm Wesen dér Strafe, ld.: »Zeitliches imLichte des Ewigen«, 1932, 47-74; F. Hürth: Schuld und Siihne, 1931; M. Brugger: Schuld und Strafe, 1933; W. Ostrnan von dér Leye: Vöm Wesen dér Strafe, 1959; P. Noll: Die ethische Begründung dér Strafe, 1962. - V. Cathrein: Moralphilosophie, I. köt., ⁶1924.

Schuster/B. D.