Emlékezet.

Tágabb értelemben az emlékezet benne foglaltatik az →asszociációban. Szűkebb értelemben a →tudattalanból reprodukált →képzeteket nevezzük emlékezetnek, ha a korábbi élményt újra felismerjük.

Az emlékezetben tágabb értelemben különbséget tehetünk

tanulási készség,

szilárd emlékezet és

emlékezethűség között.

A kijelentéskutatás (egy egy percen át megfigyelt képről való tudás vizsgálata) megállapítja: a tanulók spontán beszámolójában 5 és 10% között mozog a hibás kijelentések aránya; ugyanez a kikérdezés esetében 20-30% között van. Nem jogos az a gyakran hangoztatott állítás, mely szerint a tanúnak észlelnie kellett volna azt az eseménysort, amelynél jelen volt. - Az emlékezés, a felismerés akkor lép be a reprodukált képbe, ha úgy tűnik, korábban már átélték. A felismerés bizonyossága saját életünk fontosabb eseményeinél különösen nagy, gyakran számtalan kísérő körülménnyel együtt. A reprodukció és a felismerés sok tekintetben párhuzamosságot mutat; a reprodukció a puszta felismerésnél erősebb asszociációt kíván. Másrészt spontán reprodukció is előfordulhat felismerés nélkül. A későbbi reprodukció szándékos figyelmet követel az ingerfelvételnél (tanulás), a felismerés ezt nem kívánja meg.

Az emlékezőképesség kritériumai a következők: a képzet megjelenésének gyorsasága a felkínáltakat követően; egyetlen képzet kizárólagossága; a képzet különös világossága; a felötlő körülmények bősége. Ha egy kiterjedt tárgyat részenként mérünk föl, akkor az első észrevételek olykor további föltevésekre indítanak: ha ezek bekövetkeznek, ez a föltevések megerősítése.

Különösen saját életünk fő eseményei mutatnak olyan világosságot, állandóságot, megmásíthatatlanságot, mint amilyet egyetlen fantáziakép sem. Ezenkívül jól illeszkednek a jelen tapasztalatokhoz, és a későbbi ismeretek igazolják őket. –

Az érzéki képzetek reprodukciója során, miként az állatok, érzéki emlékezettel rendelkezünk, amelyben a pszichikai rész meghatározott testi fölinduláshoz kötődik, hasonlóan a tudatos érzékeléshez.

Ezen túlmenően az embernél létezik még egy magasabb, szellemi emlékezet, latens tudás, például a tanult geometriai tételek, a megértés és az akarat egyéni szellemi aktusai, amelyeket vizsgálunk.

Ehhez nem elégséges a párhuzamosan rendelkezésre álló érzéki képzet, amelytől a gondolatok csak lazán függnek.

A szellemi emlékezet gyorsabb, helyesebb, átfogóbb.

Már szavak fölidézéséhez sem elégséges az érzéki emlékezet: egyúttal értelmüknek is föl kell idéződnie; a szavaknak tehát gondolatokkal kell társulniok. Napjaink empirikus lélektana az emlékezetet a tanulás és a tanuláslélektan címszó alatt tárgyalj a.

a) Aristoteles: Gedáchtnis und Erinnerung (Kleine Schriften zűr Seelenkunde), 1947, magyarul: Arisztotelész: Lélekfilozófiai írások, Budapest 1988; Szent Ágoston [Augustinus Aurelius]: Vallomások, X, 8-25.; H. Bergson: Matiére et mémoire, 1896. - b) J. Fröbes: Lehrbuch dér experimentellen Psychologie, II. köt., ³1929, 60. skk., 124-162; J. Geyser: Lehrbuch dér allgemeinen Psychologie, I. köt., ³1920, 187-255.; F. G. Jünger: Gedáchtnis und Erinnerung, 1957; J. Lotz: Meditation im Alltag, 1959, 28-58.; E. R. Hilgard-G.H. Bower: Theorien des Lernens, 1-2. köt., 1971. - d) G. Söhngen: Dér Aujbau dér augustinischen Gedáchtnislehre, ld.: »Aurelius Augustinus«, 1930, 367-394.; »Archiv für Begriffsgeschischte«, 9 (1964), 15-46. - e) A. Willwoll: Seele und Geist, 1938, 57-70.

Fröbes/B. K.