vissza a főoldalra *

E X P L O R E R E N  láthatók a nyilak helyesen,
Mozillán egyéb karaktereket mutat a képernyő!!


Az ember-ember viszonyt szabályozó
 társadalmi, alkotmányos és gazdasági szabályozás viszonya
az ember és a természet kapcsolatát szervező gazdasághoz

 

Ember-ember viszony
mint személyek közötti viszony
alapvetően erkölcsi kérdés
a gazdasági eszközök ennek alárendelt
 eszközeiként értelmezhetőek.

Egyének, társadalom

A)  Ember [Z Ember `
viszony általában vett, NEM-gazdasági
szabályozása, szabályozási rendszerei

 

 

 

òñ

fogalmilag lehetetlen, hogy kizárólag mechanizált piaci kérdésként lehessen kezelni ember és gazdaság viszonyát, mert

  • annak alapja az emberi minőségből adódóan először is erkölcsi (ember és ember közötti viszony eszköze a gazdasági szabályozórendszer),

  • másodsorban függ a gazdasági szabályozó rendszer minőségétől (mert az emberi alkotásként változó minőségű),

  • harmadsorban (előzők által "kiszolgálva") függ a résztvevő emberek személyes és közösségi teljesítményétől

     

 

 

gazdaság

B)  Ember [Z Ember `
viszony gazdasági szabályozása,
a társadalmi szabályozási rendszerek egyik változata – sajátos összefüggéseivel

 

a gazdaságon belül lehet egy idealizált határeset vagy valamilyen mértékben közelített cél a versengő piaci állapot (amelynek azonban logikai képtelenség volna alárendelni akár az ember-gazdaság viszonyt, akár a gazdaság-természeti erőforrás kapcsolatot)

 

 

òñ

fogalmilag kizárt, hogy versengő piaci kérdésként lehessen kezelni gazdaság (végső soron azon keresztül az emberi társadalom) természeti erőforrásokhoz való hozzáférését – tehát alapvetően hatalmi probléma a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés, amelynek rengeteg megoldása, szabályozása alakult ki

 

Természeti erőforrások, feltételek, környezet

 

             

 


 

 Vissza az oldal tetejére